Ez az animáció szerintem tökéletesen feltérképezi az elmúlt heteimet. Lassan egy hónapja van begyulladva a bal nagylábujjam, de mivel már volt velem ilyen, úgy voltam vele, majd elmúlik. Azonban ezúttal más a helyzet, sőt egyre rosszabb. Ráadásul olyan oltári nagy szerencsétlenség vagyok - pedig bármennyire hihetetlenül hangzik a soraimat olvasva, próbálok pozitív maradni -, hogy orvoshoz a hülyeségem miatt még elmenni sem tudok. Na jó, most így hirtelen nem tudom, írtam-e róla, de nem tanulok, egyelőre nem is dolgozom. Bár voltam a munkaügyi központban múlt hónapban, de amíg a kormányhivatalban nem intézkedem, nincs TB-m, így doki addig kilőve. A lustaságom, a dolgokat való halogatásom nem ismer (sajnos) határokat. Holnap végre elintézem. Plusz, hogy tovább fokozzam a dolgokat: jövő vasárnap lesz egy előadás premierje, amiben benne leszek. Musicalről van szó. Gondolhatjátok, milyen érzés, és a vége felé közeledve egyre több a próba. Szóval oké, elmegyek orvoshoz, amint megvan a TB-intézés, de sokat nem tud tenni jövő vasárnapig. Mármint nem mondom, hogy nem hagyom, hiszen az egészségemről van szó, de ha azt mondja, mielőbb ne adj isten műteni kell, nem szívesen egyezem bele. De persze jobb képben lenni, hogy mi van. Ugyanis konkrétan olyan állapotban van most a lábam, amiről inkább nem írok, mert attól félek, még én is túl undorítónak találnám a saját szerencsétlenségemet. Beismerem, egészen tegnapig kerültem a dolgot. Nyilván borogattam és kenegettem a lábam - utóbbival leálltam, mióta...nos, mióta már kifakadt a gyulladás -, de különösebben nem törődtem vele. Tudjátok, reménykedtem benne a naiv énem egy kis részével, hogy ha ignorálom, biztos magától elmúlik. Ja, a mesékben. Most viszont, ahogy írtam is, tegnap fordulópont következett, és mostanra eljutottam arra a pontra, hogy rettegek. Félve fogok menni az ügyintézésem után az orvoshoz, hogy mégis mit fog mondani. Ezzel tényleg nem szabad szórakozni, még ha "csak" egy ilyen aprócska testrészről van is szó. Még mindig abban bízom, hogy egy másik kenőccsel, amit majd esetleg a doki felír, megoldható a probléma, mert nagyon nem szeretnék a sebészeten kikötni. Bár persze az a legfontosabb, hogy meggyógyuljak, hiszen így a sétálás sem épp a kedvenc időtöltésem. Mindegy, majdcsak alakul, mindenesetre ezerrel könyörgöm az Égieknek, hogy a balszerencse-korszak mielőbb záruljon le, mert tele van ezzel a búrám. Nem vagyok egy szent, de ennyire azért nem vagyok rossz ember. Ezt nem csupán a lábam miatt írom, ugyanis más kellemetlen dolgok is történtek velem mostanában. Tudom, tudom...maradjak pozitív! És ez így is van...ezen vagyok. Csak tényleg nem könnyű, amikor ennyi baromság van az ember életében.

Azonban, hogy ti is lássátok, maradt még bennem pozitív részecske, közölném, hogy a fenti animáció, amivel demonstrálom nektek a jelenlegi lelki állapotomat, a Bones (Dr. Csont) című sorozatból van, és konkrétan az Aubrey ügynököt játszó John Boyd is látható rajta, aki a 10. szezon nyitórészében tűnt fel először. Igen, van egy kényelmes kis egy évados lemaradásom a sorozat tekintetében - volt régebben öt szezon is, szóval szépen felhoztam -. Ám a pasi hamar favorittá nőtte ki magát. Sweets karaktere örökké hiányozni fog, de úgy érzem, Aubrey képes kitölteni a drága pszichológus okozta űrt a szívemben. John pedig tényleg egy csoda. Pont nemrég kezdtem neki a 10. évadnak, és nem vicc, jelenleg ő az, aki a leginkább képes boldoggá tenni ebben a durva időszakban! Nem véletlenül lett ő a Hónap Művésze. Erről jut eszembe: igen, végre a bal oldali sávban minden júniusi választásomat kicseréltem júliusira. Épp ideje volt. Próbálok majd sűrűbben írni, de már nyitáskor is közhírré tétettem, hogy előfordulhat, nem frissül állandóan az oldal. Hiszen nem mindig van kedvem nekem sem rögvest megírni a bennem rejlő kikívánkozni vágyó vagy épp nem vágyó dolgokat. Olykor még ülnöm kell a bejegyzésen, hogy aztán nyugodt szívvel tegyem ki a blogra. Ez most speciel egy nehéz téma számomra, de már úgy éreztem, nem tudom tovább megtartani magamnak a félelmeimet és reményeimet. És miért is kéne? Elvégre ezért hoztam létre ezt az oldalt.