Nemsokára indulunk Szegedre anyuval, hogy megnézzük a Titanic musicalt, amit egyébként holnap játszanak utoljára, szóval nagyon boldog vagyok, hogy eljutok rá. Igazából már azóta sejtettem, hogy a musicalt nem viszik be a kőszínházba, mióta bejelentették a szereposztást a Szegedi Szabadtéri Játékokra. Olyan vegyes csapat gyűlt össze, akik közt szabadúszó színművészek is vannak, hogy valami azt súgta, nem kerül be egyik színház falai közé sem végül. Pláne úgy, hogy végül is koprodukcióról beszélünk, hiszen az Operettszínházból és a Madáchból is szerepelnek benne. A lényeg, hogy éreztem, ez a csoda mindössze hat szabadtéri estére szól. És lám, nem tévedtem. Ma este pedig gyönyörködhetek a színpadi látványban, az alakításokban és a mesés hangokban. Ezer százalék, hogy tetőtől talpig fogom érezni a libabőrt, mégpedig a darab elejétől egészen a tapsrend végéig. Már tűkön ülve várom! Biztos fogok írni róla kritikát. Jó, tudom, ígértem én ezt már korábbi előadásokkal kapcsolatban is, de érzem, hogy ezúttal valóban megírom a véleményem. Mégiscsak úgymond egyedülálló eseményről van szó, amit talán most látok először és utoljára magyar színpadon. A Titanic című film pedig már egészen kiskorom óta az egyik legnagyobb kedvencem. Leonardo DiCaprio is ebben vált a kedvenc színészemmé (bár hozzátenném, nem klisés módon szeretem őt, vagyis nem ragadtam le a Titanicnál, azóta bőven láttam alakításait, amikkel még jobban lehengerelt), ráadásul ha ez nem lenne elég, a musical, amit ma látni fogok, egy Broadway-feldolgozás. Ugyanis 1997-ben, vagyis a film bemutatásának évében, a Broadway színpadán is debütált. Pontosan tudjátok, mit jelentenek nekem a Broadway-musicalek. Pont emiatt tudom, hogy imádni fogom a mai előadást is. Bár eleve a szereposztás lázba hoz, de erre majd a kritikámban úgyis kitérek. Most jöjjön a bejegyzés apropója, hiszen nem csupán a mai csodaeste miatt pötyögöm be nektek ezeket a sorokat. Hogy miért hozok néhány random videót, amiken bármikor elsírom magam? Nos, részben valóban a Titanic miatti érzelmi túltöltöttség okolható ezért. Másrészt viszont pont ma van apukám halálának az évfordulója, ami valamilyen szinten még ennyi év elteltével is taccsra vág. Szóval a teljesség igénye nélkül összeszedtem most néhány olyan felvételt, amiken valamilyen oknál fogva mindig sírni kezdek. Ez most egy ilyen nap.

Titanic - My Heart Will Go On (jelenetek a filmből)

Ha már a Titanic musicalt nézem, nem maradhat ki a híres betétdala a filmnek, amit a csodás Céline Dion énekelt fel még 1997 tavaszán, néhány hónappal a film megjelenése előtt. Egy zenés összevágást teszek most ki, ami a Titanic jeleneteivel van tele, értelemszerűen. Mindig elsírom magam a filmen és ezen a dalon is. Most nem mennék bele mélyebben a részletekbe, mindenesetre valóban a Titanic az egyik kedvenc filmem, de nem "klisés" módon. Röviden és tömören: mint sokan mások, én is ebben szerettem meg Leonardo DiCaprio-t, és igen, oda meg vissza vagyok tőle, de a többséggel ellentétben én azóta másban is megnéztem (nem túlzok, tapasztalatból mondom, hogy sokan úgy csorgatnak rá nyálat, hogy más alakítását még nem is látták a fantasztikus színésznek!), illetve én nem azon zokogok a legjobban, amikor (esetleges spoiler következik, ha van még emberi lény a bolygón, aki nem látta a filmet) Leo karaktere meghal, aztán Kate Winslet leengedi Jack élettelen testét az Atlanti-óceánba...nem, nekem az a jelenet már inkább a jéghegy csúcsa. Bocs, ez durva és morbid picit. A lényeg, hogy velem már ott padlót lehet felsikálni, amikor a hajón lévő emberek haldokolnak, hullanak bele a vízbe... Borzasztóan megviseli a lelkem, és az sem kivétel, ahogy a kapitány és a hajó személyzete beletörődve a sorsukba, ragaszkodva a Titanichoz, a fedélzeten maradva várják a biztos halált, ám még a zenekar zenél egyet, hogy igyekezzenek nyugtatni a népet. Úristen, még a gondolattól is kicsordulnak a könnyeim. Oké, befejeztem, jöhet a videó. A filmet pedig kb. 4-5 évente szoktam megnézni, ugyanis rohadtul feldolgozhatatlan számomra.

Nyomorultak musical - One Day More (10 éves évforduló)

Jöhet egy kis musical? Rengeteg előadás ríkat meg - mondjuk engem amúgy sem nehéz -, ám a Nyomorultakat kb. végigsírom. Nem véletlen, hogy a filmet még képtelen voltam végignézni. Igen, meg lehet kövezni, hogy egy 2012-es musicalfilmet máig nem sikerült elindítanom, pedig imádom, ráadásul tele van a kedvenc színészeimmel. Mindegy, előbb-utóbb ráveszem magam a lélektörő zokogásra. Addig is a 10 éves évfordulóról hoztam egy videót, amiben az eredeti Broadway-csapat jött össze egy koncertre 1995-ben. A One Day More című dal számomra az egyik leghidegrázósabb ever, és bármikor hallgatom, könnyek szöknek a szemembe.

One Tree Hill - Jelenet az utolsó részből

A One Tree Hill köztudottan a világot jelenti nekem, ha sorozatokról beszélünk. Nincs ennél jobb, erről sosem fog változni a véleményem. Alapvetően ne egy letargikus jelenetre számítsatok most a legutolsó részből, sőt igazán vidám perceket láthattok a videóban, miközben Gavin DeGraw elénekli a frenetikus főcímdalt, én mégis mindig a könnyeimet törölgetem közben. Egyrészt mégiscsak egy fináléról beszélünk, ami után tudtam, hogy már nem kapok több részt. Kilenc évadnyi csoda zárult le perceken belül. Másrészt rajongásig imádom ezt a remek dalt, és libabőrt okozó, ahogy az egész csapat elkezdi énekelni. Meg olyan megható őket együtt látni...még így utoljára. Valahogy mindig ezek a gondolatok érik el nálam a sírós hatást. Ez van. Örök kedvenc! <3

Michael Jackson - A Föld dala

Na jó, ebbe most tényleg másszak bele mélyebben? Szerintem annak senki nem örülne. Amúgy sem szívesen adok hangot a véleményemnek ilyen megosztó témákban, mint Michael Jackson. Bár tekintve, hogy ez az ÉN blogom, nem értem, miért gondolkodom így. Hát jó...az utálkozók most forduljanak el, lépjenek le az oldalról vagy bánom is én, viszont kimondom: soha egy percig sem hittem el, hogy egy ilyen szép lelkű ember, mint amilyen Michael volt, képes lett volna azokra a szörnyűségekre, amiket állítottak róla. Szerette a gyerekeket, igen. De hogy bármilyen formában bántotta volna őket? Nos, én egész biztos vagyok benne, hogy nem. Nyilván az igazat már sosem tudjuk meg, de könnyű egy olyan embert vádolni és megalázni, tönkretenni (pl. egy dokumentumfilmben...), aki már nem tudja megvédeni magát. Számomra dühítő, hogy így bánnak vele, hogy bemocskolják az emlékét. És néhány országban betiltották a dalait is. A szívem szakad meg és tényleg mérges vagyok emiatt. Nyilván az igazat sosem tudjuk meg, mindössze a megérzéseinkre hagyatkozhatunk, ahogy azt én is teszem, amikor azt mondom, nem bűnös. De egy biztos: neki köszönhetjük ezt az őszinte, igaz és fájdalmas dalt, ami nagyon mély üzenettel bír. És naná, hogy folyton végigbőgöm. Gyönyörű! Én mindig szeretni és tisztelni fogom Jacksont.

Little Mix - Good Enough (élő)

Ó, te jó ég! Már jó pár éve ismerem és szeretem a Little Mix lánycsapatot, lényegében ők a kedvenc csajbandám. Rengeteg dalukat imádom, élőben pedig még istenibb a hangjuk. Személyiségüket tekintve is nagyon szimpatikusak. A Good Enough az egyik örök kedvenc dalom, ami igencsak sírásra sarkall, akármikor hallgatom meg, viszont amin tuti kibuggyannak a könnyeim, az ez a felvétel. A 2014-es Salute turnéjuk egyik állomásán...hát, ha nem látom a saját szemeimmel a videót, szerintem el sem hiszem, de a lényeg, hogy mind a négy tündér lényegében végigsírta az egész számot. Az őstehetség definíciói, hogy így is képesek voltak tisztán énekelni, de a fenébe is...ha megnézem a produkciót, én is állandóan elsírom magam. Annyira megható! <3 Sajnálom, hogy már jó ideje nem éneklik el ezt élőben...

Jim Carrey inspiráló története + részletek a beszédéből

Jim Carrey kiskorom óta az egyik kedvenc színészem. Az Ace Ventura-filmekben láttam először, azóta 1-2 film kivételével alaposan megismertem a filmográfiáját. Benne egyszerűen nem tudok csalódni. Jó pár éve pedig már nem csupán színészként szeretem, hanem emberileg is a szívembe zártam. Ő valóban egy MűvészEmber (szándékosak a nagybetűk). Nem volt könnyű élete, ezt elolvashatjátok a lenti videóban. A címbe pedig belinkeltem egy részletet az egyik motivációs beszédéből. Ha ismeritek, tudjátok, hogy rengeteg van neki. Olyan nyilatkozatokat adott már, olyan beszédeket nyomott le, hogy csak pislogni tudok, bármikor nézem meg őket. Pislogni és...igen, jól sejtitek, könnyeket törölgetni. Annyira csodálom Jimet. Mindig fel fogok rá nézni...minden téren! <3

Blue - Breathe Easy (élő)

Nem kevés dal van, ami megríkat, és sokat gondolkodtam, mit tegyek még ki ide, de úgy voltam vele, hogy a Little Mix után egy fiúbandának is illő helyet kapnia a sorban. A Blue-t pár éve egy barátnőmnek hála ismertem és szerettem meg. Elmondhatom, hogy azóta többet tudok a fiúkról, mint ő, pedig ő már gyerekkora óta szereti őket. Mindössze én jobban elmélyülök a rajongásban, mint az átlag. Úgy értem, ha én megszeretek valakit, jobban utánanézek az előéletének, nézek vele interjúkat stb. A barátnőm meg ismeri kb. 5-6 dalukat, amiket anno agyonhallgatott, és ennyi. Ez sem rossz, persze, nem azt mondom. Csupán arra célzok, hogy én aztán nagyon durván el tudok süppedni a rajongói létben. :D A Blue valóban nagy favorit lett, imádom a srácok dalait, ám a Breathe Easy-hez nincs fogható. Amellett, hogy elképesztően erős zeneileg, a szövege pedig bámulatos - bár ez nem meglepő, hiszen a négy srácból az egyik, konkrétan Lee Ryan szerezte a szöveget -, még az előadásmódjukat is telepakolják érzelemmel. Naná, hogy elkap a sírhatnék, bármikor nézem. Gyönyörűszép!

Szabó Dávid - Levél Apukához

A Levél apukához című sanzont eredetileg Bilicsi Tivadar adta elő, ám bevallom, azon sírni nem szoktam. Persze, amúgy is megható ez a kis dalocska, pláne a történtek függvényében - kb. mindenen sírok, ami apákkal kapcsolatos -, de Dávid előadásában a legszívfacsaróbb. Az ő gyönyörű kis lelkével megspékelve üt igazán. Ahogy az ő könnyei is leperegnek közben az arcán, egyszerűen kiborítóan szép. Amúgy az apás dologról jut eszembe, hogy Nicholas Sparks könyveit és az azokból készült filmeket mennyire imádom, mindegyiken bőgök, és ugye van a The Last Song (Az utolsó dal), aminek a középpontjában egy apa-lánya kapcsolat áll, ami nem ér épp pozitív véget, apuka ugyanis végül meghal... Nos, nem véletlen, hogy Sparks-művet nem tettem most bele a posztba, pláne nem a már említettet, ugyanis azokból majd valamikor egy komplex bejegyzést alkotok, és feleslegesnek éreztem már most félórás sírógörcsben kitörni valamelyik könyv vagy film végett. Szóval ezért maradtak ki. Úgy gondoltam viszont, hogy valami apás témát ki kell tennem, ezért is esett a választásom erre a megindító videóra.

Rudolf musical - Értem születtél

Nem tudok és nem is akarok szabadulni a musicalektől. Egy Broadway-témájút már tettem ki (pedig tudnék még vagy ezret...minimum), szóval úgy gondoltam, evezzünk csak magyar vizekre kicsit. A Rudolf musical a Bonnie és Clyde mellett az ÖRÖK kedvenc musicalem, amit ráadásul nálunk mutattak be először a világon 2006-ban, aztán sajnos elég hamar le is került a repertoárból, konkrétan 2009 tavaszán. Már amiatt is képes vagyok végigbőgni az egészet (három felvétel is fennmaradt belőle az utókornak, hála az égnek), hogy eszembe jut, sosem láthattam élőben és valószínűleg már nem is fogom, legalábbis nem az álomszereposztásokkal. Na meg ugye ebben van a musical-irodalom leggyönyörűségesebb szerelmes duettje. Oké, ez magánvélemény, de ha bárki nekem szegezi a kérdést, egy másodpercig sem kell gondolkodnom, hogy kimondjam, melyik szerelmes duett a legek legje. Határozottan fogom rávágni, hogy az Értem születtél. Már ha csak meghallom (persze a megfelelő művészek előadásában!), végem van, hát még ha jelenettel együtt nézem. Mert tény, egy szimpla fellépést megnézve is megkönnyezem a dalt, ám a Rudolfban olyan átütő erejű, annyira varázslatos, hogy még a gondolatától is tetőtől talpig kiráz a hideg. Persze jó értelemben. És most direkt a Vágó Bernadett és Dolhai Attila párossal teszem ki a részletet, hiába imádom Vágó Zsuzsival és Mészáros Árpád Zsolttal is. Ennek több oka is van, most csak maradjunk annyiban, hogy ha ránéztek az oldal fejlécére, meglátjátok, hogy ők ketten az egyik központi elem. Ha rendszeresen jöttök a blogra, tudhatjátok, hogy Detti és Attila párosa számomra felülmúlhatatlan. Úgy értem, hiába vannak más remek partnereik is a színpadon, őket egymással tartom a LEGJOBBNAK! <3 Elég, ha megnézitek ezt a pár perces részletet, és biztos megértitek. Zsepit azért készítsetek... <3

Stefan & Caroline - Egy gyönyörű zenés alkotás

A Vámpírnaplók sorozat egyik szerelmespárja. Na jó, ezzel nem írtam alaposan körül, mit jelentenek számomra. Steroline kettőse ugyanis az örök number one a listámon. És nemcsak a szériát tekintve, hanem általánosságban minden létező sorozatpárt tekintve felülmúlnak mindenkit. Nem véletlen, hogy rajongói lapot nyitottam anno a színészekről. Jó, picit elhanyagoltam az oldalt azóta, de még mindig nyitva van. Azért ez nem semmi. Ha pedig ez nem lenne elég, nemrég az őket megformáló színészekkel találkozhattam is, beszéltem velük, közös képek készültek. Egyszóval valóra vált az egyik legnagyobb álmom. Tehát duplán sírni kezdek kvázi az összes Steroline videón. Egyrészt mert csodaszép volt a szerelmi száluk, istenien levezetve, csak sajnos szomorú véget érve, amin mindig bőgni fogok, másrészt pedig tényleg hihetetlen belegondolni, hogy találkoztam velük! <3 Steroline FOREVER!

Lady Gaga & Bradley Cooper - Shallow (élő)

2018 októberében jelent meg a Csillag születik (A Star Is Born) című film, ami műfaját tekintve musical és dráma. Ergo minden, amivel engem padlóra lehet küldeni. Valószínűleg ezért nem vettem rá magam még arra, hogy megnézzem. Kövezzetek meg nyugodtan, meg tudnám érteni. Főleg, mivel amúgy nagyon érdekel. A dalokat már agyonhallgattam, nem is egy olyan van, ami sírógörcsöt okoz nekem. Most mégis a Shallow-t teszem ki, mégpedig az idei Oscar-díjátadós fellépésről, ahol együtt adta elő Lady Gaga és Bradley Cooper. Mindkettejüket évek óta szeretem amúgy. Bradley-re ráadásul most már még inkább felnézek, hiszen nemcsak a főszereplője volt a filmnek, de ő rendezte az egészet, plusz producerként is részt vett a munkálatokban. És az az összhang, ami közte és Gaga közt van már ha csak ezt a videót is megnézni az ember...nos, egyszerűen elképesztő. Imádom őket, és minek is titkoljam, kb. zokogok ezen a dalon...is.

Harry Potter utolsó forgatási napok

Életem legmeghatározóbb részét képezik a Harry Potter-filmek. Lehetetlen megunni őket, a fejemet teszem rá, hogy sosem fogom. Bármikor újranézem akármelyik részét...bár jobban szeretem akkor már egymás után csekkolni őket, akár maratonban, akár "minden napra egy film" szisztéma szerint. A világot jelentik nekem ezek a filmek - a könyveket egyszer olvastam el csak, bár nem is értem, mi ennek az oka, pedig azok is tetszettek -, a bennük játszó színészek pedig nagyon a szívemhez nőttek. Máig követem a munkásságukat, az életüket. Kb. mindegyik főbb szereplőjét, ez pedig nem kis dolog, hiszen valljuk be, sokan voltak. Ezért sem meglepő számomra, hogy az utolsó forgatási napokról készült videók nagyon megviselnek. Gondolok itt a búcsúzkodásokra, vagy amikor minden színésznél elmondják, hogy "és akkor ez volt XY utolsó jelenete, nagy tapsot neki" meg ilyesmi. Hát elég durván ki tudok borulni az ilyen videókon. Ahogy sírva köszönik meg az eltelt éveket, minden esetben komoly sírásrohamot hoz rám. A videó úgy lett összevágva a megjelent extra DVD-ről, hogy minden ilyen megható pillanat benne legyen, és a szerkesztője leírta, hogy néha azért nincs hang, mert eredetileg zenére szerkesztette össze, csak úgy sokaknak nem tetszett, így zene nélkül is feltette. A lényeg szerintem így is átjön. Imádom ezeket az embereket, a karaktereiket, ezt a történetet! <3 Hálás vagyok a sorsnak, hogy leszülethettem ebbe az időbe, amikor a Harry Potter könyvek és filmek megjelentek. Kár lett volna kihagyni ezt a csodát! <3 Még annyit így a végére, hogy drága jó Alan Rickman... Szerintem nem is kell tovább ragoznom. <3

Teen Angels búcsúkoncert - Az utolsó két dal

Anno szerkesztettem rajongói lapot két spanyolajkú bandáról is. Konkrétan a mexikói RBD-ről és az argentin Teen Angelsről. Másfél évig volt nyitva, 2017 végén zártam be. Néha hiányzik, ezért is öröm mindig itt a blogon posztolni róluk. Nos, most az RBD kimarad a sorból, de úgy gondoltam, a Teen Angelsnek mindenképp itt a helye. Ennek egyszerű oka van: amint elkezdtem ezt a posztot, végiggondoltam mindkét zenei csapat búcsúkoncertjét, és az igazat megvallva, a Teen Angels-é szerintem egy fokkal meghatóbb. Legalábbis az én szívemhez nagyon közel áll a 2012-es búcsúkoncertjük DVD-je, amit a feloszlásuk előtt nem sokkal vettek fel szeptemberben, aztán rá kb. egy évre adták ki. Bár nem ez volt a legutolsó koncertjük, ezt követően volt még egy Cordobában októberben, de azért a búcsúhangulat adott volt. Ez volt az utolsó Gran Rex Színházas fellépésük. Pedig előtte minden évben jelen voltak ebben a színházban, volt aki már a Casi Ángeles sorozat előtt is fellépett abban a bizonyos színházban (a Casi Ángeles négy évadot megélt telenovellából "vált ki" valódi együttessé a Teen Angels). 2008-ban ismertem meg a sorozatot, kb. végig is sikerült néznem, akkor még mondhatni nulla spanyoltudással. Mentségemre, nagyon érdekelt a széria, tetszettek a dalok, a szereplők... Lalit már például a Csacska angyal óta imádtam egyébként is. Szóval belevágtam, és nem bántam meg azóta sem! A Teen Angels tagok máig a kedvenceim közt vannak, a dalaik zseniálisak, a tehetségük megkérdőjelezhetetlen. Ez a búcsúkoncert pedig MINDIG könnyeket fog csalni a szemembe. Pláne ez az utolsó két dal. Rájuk nézek és már attól sírnom kell, hát még amikor elkezdődnek a dalok. Annyira megható a feléjük és a belőlük áramló szeretet is. Csodálatos! <3 Szerintem méltó zárása egy ilyen bejegyzésnek.