Üdvözlök minden kedves ide látogatót. A save-my-soul.gp oldalt azért hoztam létre, hogy személyes jellegű bejegyzéseket, de főleg kritikákat tegyek közzé nagyon sok témában, bár tény, hogy leginkább színházi és/vagy zenei téren, hiszen számomra ez jelenti az oxigént. És nem túlzok. A "zene nélkül mit érek én" írja körül legjobban az érzéseimet ezzel kapcsolatban. Broadway-függő vagyok, sőt meg merem kockáztatni, hogy szakértő vagyok a téren, ezért rengeteget írok is arról a közegről, a művészekről, előadásokról, fellépésekről. A magyar színművészeket is nagyra becsülöm, a Budapesti Operettszínházba járok legtöbbször, az ottaniakat ismerem leginkább, de persze más színházakról is olvashattok a blogomon. Olykor esély lesz fanfictionre is, mivel imádok írni. Amúgy Viki vagyok, 29 éves, pesti lakos. Várok az oldalon mindenkit szeretettel, aki kíváncsi az irományaimra.
¤ Színházi rovat: A legnagyobb kedvenceim
¤ TOP 10: Örök kedvenc klasszikus Disney meséim
¤ Őt mégis miért utálják: Chad Michael Murray
¤ Rómeó és Júlia francia musical 2001 és 2010
¤ TOP 10: Telenovellák színészei/színésznői
Elképesztő belegondolni, hogy már eltelt 16 év azóta, hogy a világ legjobb sorozatának legelső része adásba került a CW-csatornán (ami akkor még WB volt). Bár minden évben nem sikerült megemlékeznem a jeles évfordulókról, vagyis a pilot, illetve a finálé adásba kerülésének napjáról, de elhihetitek nekem, bár bőven van dátum a fejemben, de pont ezért a legtöbb képes elillanni, és sokszor csak későn jutnak eszembe, amikor már például blogbejegyzést nem tudok írni róluk (utólag meg a legtöbb esetben felesleges szerintem). Ám a One Tree Hill évfordulók mindig instant eszembe jutnak. Így volt ez ma is. Két éve emlékeztem meg először a pilotról, akkor egy átfogó, mégis viszonylag rövid kritikával dobtalak meg benneteket, illetve különböző kategóriákat vonultattam fel, ahova sok mindent kifejtettem nektek a kedvelt és kvázi utált dolgokról. Utóbbiból értelemszerűen nem tudtam sokat írni. Most úgy gondoltam, az akkor felsorolt abszolút kedvenc szerelmespárjaimról pakolok ki nektek egy-egy szuper rajongói alkotást. Pár mondatot mindegyikről írok, de részletes véleményt nem pötyögök be most róluk (ahhoz túl fáradt vagyok ma, de ígérem, a CouplesCentral lapomon nagyon részletes lesz mindegyikük modulja...egy közülük már meg is van ott írva, majd belinkelem). Most mindössze úgy gondoltam, sorba rendezem a négy legnagyobb kedvenc OTH párosomat, és várom a kommenteket, hogy videók alapján mit gondoltok róluk, vagy ha ismeritek már őket, akkor várom a ti sorrendeteket! <3 ONE TREE HILL MINDÖRÖKKÉ! Basszus...megint kedvet kaptam újranézni.
Leírhatatlanul szeretem őket, és emlékszem, első pillanatban nekik drukkoltam. Valahol ezért sem tudott Brucas teljesen megnyerni magának. Szerettem Luke-ot Brooke-kal is, erről a már a CouplesCentral-on is írtam az ő moduljukban, de valami egyszerűen hiányzott. Az a rendkívül különleges kapocs, ami Leyton közt rögtön megvolt. A kritikámban részletesen elolvashatjátok, mennyire szeretem őket, hogy miért szeretem őket, és persze a sztorivonaluk alakulását. Én pedig most csak csendben itt hagyom ezt a gyönyörű rajongói művet, ami káprázatosan megmutatja, miért imádom őket annyira.
3. Quinn & Clay
Azt hiszem, nem igazán tudom rendesen körülírni, mit jelent számomra ez a két drágaság. Csupán az utolsó három évad jutott nekik, a szerelmük kialakulásának, megélésének...és persze, örültem volna, ha előbb felbukkannak a szériában és többet láthatom őket, de az igazat megvallva ez a három szezon is bőven elég volt ahhoz, hogy egy lehengerlő románcnak legyünk szemtanúi a tévék, monitorok előtt ülve. Valójában szinte első látásra beléjük szerettem. Mondjuk ez volt mindegyik legnagyobb kedvenc duómmal ebben a sorozatban. Mindegyikükre érvényes volt a "meglátni és megszeretni" kifejezés. Clinn elképesztő magasságokba és mélységekbe jutottak el a történetben, de még a legkilátástalanabb helyzetben is ragyogott a szerelmük. Quinn lelke visszahozta a halál torkából Clay-t, az isten szerelmére!!! Hát mi ez, ha nem igaz szerelem? És Quinn akkor sem hagyta el Clay-t az utolsó szezonban, amikor a férfi megpróbálta őt ellökni magától. Kitartott, ennek pedig meglett az eredménye. És a végén lett egy csodás kis családjuk. Amikor Clay kisfia "anyának" hívja őt, mindig kicsordulnak a könnyeim... <3 Ebben a mesterműben is benne van ez a pillanat, sok más isteni percükkel egyetemben. Ne hagyjátok ki!
2. Brooke & Julian
Már attól sírógörcsöm van, ha eszembe jut...nos, kb. bármelyik jelenetük. Pillanatok alatt elvarázsoltak, bekeveredtek a szívembe, én pedig észre sem vettem. Brooke Penelope Davisnél jobban senki sem érdemelte meg a felhőtlen boldogságot. Azt az örömmámort, békét, szerelmet, amit Julian hozott el számára. A tengernyi szenvedés, fájdalom és csalódás után ez a tündér révbe ért, és végre jött az ő hercege, aki valóban a tenyerén hordozta. Igazság szerint Julianre mindössze egyszer voltam mérges a sorozat folyamán. Ami egyébként az utolsó négy szezont jelentette, mert a pasi "csak" a hatodik évadban tűnt fel, de ez részletkérdés. A lényeg, hogy olyan boldoggá tette Brooke-ot, mint előtte és azóta senki sem...az ikreiket kivéve persze, akik az utolsó évadra megszülettek! <3 :D Ne aggódjatok, amint eljutok a moduljuk megírásához, kaptok egy kisebb regényt, mert minden apró dolgot bele fogok fogalmazni a mondandómba. Addig is csodáljátok meg őket ebben a videóban. Hát nem tökéletesek?
1. Haley & Nathan
Aki egy kicsit is ismer, az tudja, hogy Naley párosa nem csupán a One Tree Hill lekörözhetetlen párosa a szememben, hanem az ÖSSZES általam eddig látott sorozatpáros közül ők állnak a második helyen, és SOHA nem fognak hátrébb kerülni!!! Azt pedig elhihetitek, hogy nem kevés szériát nézek vagy láttam már az elmúlt jó pár év alatt, mióta beszippantott a sorozatmánia. Egyedül egy sorozatos szerelmespárt nem tudnak Naley-ék megelőzni, de azért azt elárulom, hogy a két duó közt tényleg egy apró hajszálnyi különbség van csak, mert amúgy majdhogynem egálban vannak a szívemben a sorozatbeli pároknak fenntartott helyen. Haley és Nathan szerelmét szerintem nem lehet alaposan leírni, ugyanis azt gondolom, még nem születtek meg azok a jelzők erre a világra, amikkel pontosan megfogalmazhatnám, mit jelentenek ők ketten nekem. Szerintem felesleges is tovább csépelnem a szót, ez a gyönyörű zenés videó többet ér ezer szónál...ahogy az is, ha közlöm, kb. az összes Naley videón képes vagyok sírni, és bizony ez sem kivétel. Ez a szerelem illik krónikákba, esküszöm, egy kicsit sem túlzok ezzel. NALEY ALWAYS & FOREVER!!!