Legalábbis a szememben ez a második legnagyobb kedvenc! Az elsőről majd máskor írok. Sőt a harmadikról is tervezek a jövőben posztolni. Törődjetek bele, hogy egy musicalfüggővel álltok szemben. Ám mivel ez a gyönyörű dal nincs magyarul, úgy gondoltam, fordítást is kaptok hozzá. Így az igazi! Ezáltal az is megértheti, miért jelent nekem olyan sokat, hogy folyton libabőrt és könnyeket okoz, aki nem beszél angolul. Az Anastasia című musicalt 2016-ban küldték "próbakörútra", aztán emelték fel Broadway-szintre, a Broadhurst Színházban volt a premierje 2017 áprilisában. Közel két év után pedig, 2019 márciusában levették sajnos a repertoárból. Még mindig szívfájdalom ez nekem. Christy Altomare elejétől a végéig az orosz nagyhercegnőként lépett színpadra, szívügye volt ez a musical és ez a karakter. Derek Klena oldalán kezdte meg a nagy utazást, ám Derek 2018 márciusában elköszönt Dmitry szerepétől. Istenem, micsoda páros! Ekkor már másodjára játszottak szerelmespárt musicalben, szóval nem voltak egymásnak ismeretlenek. Talán ezért is ütött ekkorát a közös létezésük a színpadon. Na, de ennyit az áradozásomról...higgyétek el, reggelig elemezhetném, mit jelentenek ők ketten nekem, és hogy minden rezdülésükből árad a profizmus, a kémia meg az egymás iránti tisztelet és szeretet. Ám most jöjjön a dalszöveg, a hosszú posztom végén pedig megnézhetitek, ahogy egy stúdióban éneklik ezt a csodát, illetve bevágtak részleteket is a musicalből. (Nem soronként írom, dalszövegszerűen, mert úgy tényleg hosszú lenne. A beszédet színnel jelölöm.)

Dmitry: Június volt, én tíz éves voltam. Néha-néha még mindig eszembe jut az a nap. Egy parádé és egy lány, és a több ezer fős tömeg. Egyenesen ült, mint egy királynő, mindössze nyolc évesen, de olyan büszke és derűs volt. Hogy éltették őt, én meg hogy bámultam a több ezres tömegben. Aztán futni kezdtem és a nevét kiáltottam, miközben a tömeg az úton megvadult. Kinyújtottam a kezem és felnéztem, ekkor ő elmosolyodott. A parádé tovább haladt. A szemembe sütött a nap, ő pedig eltűnt. De ha még mindig tíz éves lennék, abban a több ezres tömegben újra megtalálnám őt.

Anastasia: Azt az érzést kelted bennem, mintha én is ott lettem volna.
Dmitry: Talán így volt. Tedd a történeted részévé.

Anastasia: Egy parádé
Dmitry: Egy parádé
Anastasia: elhalad.
Dmitry: elhalad.

Anastasia: Forróság volt, egy felhő sem volt az égen, aztán egy fiún akadt meg a szemem.
Együtt: A több ezer fős tömegben.

Anastasia: Sovány volt, nem túl tiszta. Ott voltak az őrök, de ő áttört köztük. Igen, elérte, hogy észrevegyem abban a több ezer fős tömegben. Aztán a nevemet kiáltotta és futni kezdett, át a napon, a hőségen és a tömegen. Próbáltam nem mosolyogni, mégis elmosolyodtam, aztán ő meghajolt...

Dmitry: Ezt nem meséltem el neked.
Anastasia: Nem kellett. Emlékszem rá!

Együtt: A parádé tovább haladt. A nap a szemembe sütött, te eltűntél, de már akkor is tudtam, hogy a több ezer fős tömegben újra megtalálnálak.

Dmitry: Felség.