Üdvözlök minden kedves ide látogatót. A save-my-soul.gp oldalt azért hoztam létre, hogy személyes jellegű bejegyzéseket, de főleg kritikákat tegyek közzé nagyon sok témában, bár tény, hogy leginkább színházi és/vagy zenei téren, hiszen számomra ez jelenti az oxigént. És nem túlzok. A "zene nélkül mit érek én" írja körül legjobban az érzéseimet ezzel kapcsolatban. Broadway-függő vagyok, sőt meg merem kockáztatni, hogy szakértő vagyok a téren, ezért rengeteget írok is arról a közegről, a művészekről, előadásokról, fellépésekről. A magyar színművészeket is nagyra becsülöm, a Budapesti Operettszínházba járok legtöbbször, az ottaniakat ismerem leginkább, de persze más színházakról is olvashattok a blogomon. Olykor esély lesz fanfictionre is, mivel imádok írni. Amúgy Viki vagyok, 29 éves, pesti lakos. Várok az oldalon mindenkit szeretettel, aki kíváncsi az irományaimra.
¤ Színházi rovat: A legnagyobb kedvenceim
¤ TOP 10: Örök kedvenc klasszikus Disney meséim
¤ Őt mégis miért utálják: Chad Michael Murray
¤ Rómeó és Júlia francia musical 2001 és 2010
¤ TOP 10: Telenovellák színészei/színésznői
Rég jelentkeztem, de még szerencse, hogy a visszatérős posztomban kitértem rá, hogy igyekszem sűrűbben jelentkezni, de legalábbis nem eltűnni teljes egy évre. Na, legalább ezt betartom! :D A napokban több sorozatnak is évfordulója van/volt, és nyilván lesz is, de most csupán ötöt választottam ki közülük, amikről ebben a posztban találhattok is egy-egy zenés művet amolyan betekintő, összefoglaló gyanánt. Rövid és tömör leszek, eskü. :)
Vészhelyzet (ER)
A pilotepizód 1994. szeptember 19-én került adásba Amerikában. Ha nem is ez volt a legelső orvosi drámasorozat a világon, de határozottan ez lett a leghíresebb, legsikeresebb. Tizenöt szezont élt meg, 2009 tavaszán vettek végső búcsút tőle a rajongók. Nálunk a 90-es évek vége felé került képernyőre először, tudtommal kb. 2 évvel a kinti premier után. Ám az én életemből egészen az idei évig kimaradt. Bizony, én csak 30 ÉVVEL a premier után kezdtem el nézni. Igazából nem is olyan régen, hogy még csak az első szezont taposom. Nagyon tetszik, bár nem tudom, lekörözheti-e valaha az én személyes kedvenc kórházsorozatomat, de az biztos, hogy már most nagyon tetszik a széria és a szereplők. :)
Jóbarátok (Friends)
Szintén egy gyönyörű kerek, ugyancsak HARMINCADIK évfordulót ünneplünk, ugyanis pár nappal a Vészhelyzet premierjét követően, 1994. szeptember 22-én képernyőre tűzték a tengerentúlon minden idők legnépszerűbb szituációs komédiasorozatát, ami a világot jelenti nekem azóta, hogy még gyerekként láttam belőle részeket. Emlékeim szerint nyertem egy Jóbarátok válogatás DVD-t, amin négy epizód volt látható. Hát én ismétlőn bámultam azt a bizonyos 4 részt, szerintem ha az egész sorozatot nem is, de azoknak a részeknek minden párbeszédét fújom totál kívülről. Oké, rengetegszer végignéztem életem szitkomját az évek alatt - egészen drága Matthew Perry tavalyi tragikus haláláig, ugyanis azóta képtelen voltam leülni akár egy epizódot is megnézni... tegnapig, hiszen az évforduló miatt eredeti nyelven csekkoltam a pilotot -, szóval van rá némi esély, hogy a 10 évados csodát igenis bármikor tudom szó szerint is idézni. Baromi sokat jelent nekem... az esemény alkalmából egy olyan zenés videót választottam, ami a duókra hegyezte ki a fókuszt a hat jó barát közt. Szerintem méltóképp bemutatja, milyen különleges kötelék volt mindegyikük között. <3
Lost - Eltűntek (Lost)
Egy újabb kerek szülinap, ez azonban tíz évvel a Friends után, 2004. szeptember 22-én kezdte meg hódító útját. Amikor nálunk frissen adásba került, én még csak 10 éves voltam, finoman fogalmazva nem a célközönség, így ez is késve érkezett meg az életembe. Ezt csak tavaly kezdtem el nézni... na jó, az már az én saram, hogy nem tizenévesen, hanem 28. De legalább nekiálltam, nem? Olykor sok időnek kell eltelnie, míg engem valami megtalál és beszippant. A Lost ezt sikeresen megtette. Az évek alatt többször is be akartam iktatni, mert éreztem, hogy ez a rejtélyes kalandszéria nekem való lenne, de aztán mindig elmaradt. Összesen hat évad, és bár lassan egy éve elkezdtem, még mindig csak a felénél tartok... mondjuk spoilereket már tudok - ennyi idő után lehetetlen is lenne őket kikerülni, nem is várhatom el -, és igyekszem minél előbb a végére érni, mert egyébként nagyon tudja magát nézetni. Van, hogy kihagyok 1-2 hónapot, de utána mindig ilyen 11-12 részt nyomok le egy nap alatt. Ilyen nekem a Lost. :)
Gyilkos elmék (Criminal Minds)
Nos, ez a szeptember 22. elég fontos nap a sorozatok történetében, hiszen bár ez még nem kerek szülinap, de éppen tegnap volt 19 éve, hogy ezen a szép 2005-ös őszi napon megkezdődött az FBI profilozóinak 15 szezonos útja a CBS-csatornánál. 2020 elején köszöntünk el ettől a családdá nőtt brigádtól, aztán legtöbbjüket a streamingen visszakaptuk a felélesztett szériában 2022-ben. Azóta már két újabb szezon lement ilyen formában, és érkezik majd a következő. Engem aztán nem zavar, ez az egyik kedvenc sorozatom, most is épp isten tudja, hányadik alkalommal, újranézem. Bár az jót tenne a lelki világomnak, ha az a pár szereplő is ismét felbukkanna és teljes lenne ez a kis profilozócsalád. A zenés videó szigorúan az eredeti, 15 évadot öleli fel, még nagyon frissek nekem a hegek a két újabb streamingre telepített szezonban... olyanok, amiknek még be kell gyógyulniuk. Az mindenesetre elképesztő, hogy jövőre már itt is kerek évfordulót ünneplünk!
Tuti gimi (One Tree Hill)
És bár félóra múlva már nem szeptember 23. lesz, de még éppen időben vagyok ahhoz, hogy megünnepeljem minden idők legjobb sorozatának évfordulóját. Aki ismer, az pontosan tudja, mennyire oda vagyok a One Tree Hill-ért, és hogy szerintem nincs ehhez fogható. Oké, különböző műfajokat nem illik egymáshoz mérni - és nem is fair -, de ha mindössze egyetlen sorozatot nézhetnék egy örökkévalóságon át, gond nélkül ezt választanám. Ez azért sokat elárul arról, mennyire a szívem közepén tárolom. 2003. szeptember 23. Életem egyik legjobb napja, anélkül, hogy ezzel akkoriban tisztában lettem volna. Fogalmam sincs, mit csináltam aznap, de a tény, hogy a kedvenc szériám pilotja akkor került adásba az USA-ban, bearanyozza azt a napot az akkor 8 éves énem életében. Én csak 2008-2009 körül kezdtem el nézni (sajnos egy ideig a hülye magyar cím is meggátolt abban, hogy elkezdjem), és azóta más lett a lelki világom. Azóta hiszek igazán abban, hogy a sötétségből mindig van kiút a fényre. És ezt most nagyon szeretném részletezni, de megígértem, hogy nem írok sokat. Azt sajnálom, hogy a tavalyi kerek évforduló idején pont nem írtam a blogra egyáltalán, de remélem, az érzelmes soraimmal és a szépséges zenés művel méltóvá teszem a 21. évfordulót is. :D <3