A Szilaj, a vad völgy paripája című mesét 2002-ben mutatták be. Én emlékeim szerint 2004 körül láttam először. A Disney-mesék tömkelege kiskorom óta az életem része. Ez talán az egyetlen olyan mese, amit nem a Disney gyártott, mégis a világom közepe lett. Mind a mai napig az egyik legnagyobb kedvencem, bár tény, hogy csak ritkán nézem meg. Ennek oka kizárólag érzelmi, ugyanis kivétel nélkül mindig zokogok rajta. Nem pityergek, nem szipogok, hanem üvöltve bömbölök. Kevés ennél gyönyörűbb és megható mesét láttam eddig. Sőt ha jobban belegondolok, talán nem is volt rám ekkora hatással egy mese sem... maximum az Oroszlánkirály. A Szilaj története mély üzenettel bír, a daloknak szintén. A szövegek elképesztőek. Ez a mese, bár lovakról szól, ők állnak a középpontban, az állatok nem beszélnek benne. Szilajnak is mindössze amolyan "belső monológja" van, egyébként végig csak az állathangokat halljuk, illetve a mozgásuk által jelzik az érzéseiket, a szándékaikat. És ennek ellenére többet mondanak minden szónál. Ez a mese a szívem minden szeretetét megkapta már kislánykoromban, és ha nem készítene ki ennyire, évente legalább egyszer megnézném. Lelket simogató hatása van egy kisebb Niagara-szintű könnyzáporral megspékelve. Legalábbis nálam mindenképp. Szilaj és az indiánfiú közti kapcsolat a kedvencem a történetben. A fiú volt az egyetlen ember, akiben ez a vadló meg tudott bízni. Egy igaz barátság alakult ki köztük. Egy ősi erő. Azt hiszem, a lovak iránti hatalmas szeretetem is ebből a mesefilmből ered. Az utolsó jelenetet hoztam most el, a sok csodadal egyikét. A pillanatot, amikor Szilaj visszatér a méneséhez, mégpedig az indiánfiú saját lovával, Szelíddel, akitől a srác meghatóan búcsúzott el, amikor észrevette a két ló egymás iránti kötődését. Nézzétek meg! Nemcsak ezt a videót, hanem az egész mesét! Gazdagabbak lesztek egy szívhez szóló üzenettel! <3

Tudom, a cím röhejes, de csak ezzel tudom érzékeltetni, amiről röviden írni fogok. Ha emlékeim nem csalnak, 2014 elején mentem el a József Attila Színházba, amikor ajándékba kaptam jegyet a Munkácsy, a festőfejedelem című musicalre. A darab nagy élmény volt, pláne ez a szólódal maradt meg bennem, amit ebben a posztban is megtaláltok a fantasztikus Zöld Csaba előadásában. Ő alakította a világhírű festőt. Emlékszem, párszor leesett az állam a musical közben... és valamiért mégis csak kevés dolgot tudok felidézni belőle. Konkrétan nem emlékszem a fináléra. Pedig ha valamire szoktam emlékezni a különböző előadásokról, az mindig a legvége. Itt viszont valamiért kiesett. Pedig ismétlem, nagyon is tetszett. Az élmény itt él bennem, mindössze elég ködös állapotban.

Bár inkább sorozatnézős típus vagyok, de ahogy már volt róla szó, nem kevés film is az utamba került az évek alatt. És van egy film...nos, technikailag egy trilógia, de nálunk hat részben lett leadva, szóval filmsorozatnak vagy úgymond minisorozatnak is nevezhető, ha a szinkron miatt azzá nyilvánítjuk. Nos, az Anne a Zöld Oromból jelenti nekem a világot. Mindhárom film. Ráadásul extra különleges a helyzet, mert az első filmet 1985-ben forgatták, a másodikat 1987-ben, a harmadikat pedig 2000-ben. Persze nem az a lényeg, mennyi idő telt el az első és az utolsó film között, hanem az, hogy akkoriban még nem futószalagon kellett filmeket gyártani, és az alkotók megvárták, míg a főszereplők eljátszhatták a karaktereik 30-as éveit is. Ennél nagyobb áldás egy rajongó életében nemigen létezik. Manapság már színészcserével oldják meg, nyilván teljesen érthető módon. Ám itt az a csoda ért minket, hogy végig Megan Follows alakította Anne Shirley-t, aki egy cserfes, hatalmas képzelőerővel és szókinccsel megáldott vörös hajú kislányként érkezett meg Matthew és Marilla Cuthbert, az idős testvérpár farmjára az árvaházból. Tévedés történt, mert Cuthberték kisfiút akartak, aki tud segíteni nekik a farmon, így először úgy volt, visszaküldik Anne-t. Ám a jó beszélőkével megáldott kislány a szívükhöz nőtt, szóval velük maradt, hogy aztán bearanyozza az ő és a körülötte lévők életét. A sajnos pár éve elhunyt Jonathan Crombie csodás alakításában megismerhettük Gilbert Blythe-ot. Ő lett Anne nagy szerelme, akivel kezdetben nem jöttek ki jól, legfőképp a lány makacssága miatt, de bárhogy nézzük, egy trilógián át követhettük figyelemmel minden idők legszebb filmes románcát. Legalábbis szerintem Anne és Gilbert a legjobbak ilyen tekintetben. Mindenkinek ajánlom megtekintésre ezt a szívmelengető történetet, nekem megváltoztatta az életemet, amikor 2009-ben először végignéztem. <3

Rögtön bele a közepébe: hogy a viharba ne tudnának?? Konkrétan a Broadway-művészek hangképzése olyan magas szintű, hogy a legtöbbjük konkrétan BÁRMIT el tud énekelni. És nincs zenei műfaj, amiben ne lennének pengék. Ezért tartom őket zeneileg a legtöbbre a világon. Az ő hangi kvalitásaiknak a csillagos ég sem szab határt. Nyilván nekik is vannak rosszabb napjaik, ők is emberek. Lehetnek betegek, lehetnek fáradtak. És igen, a Broadway-művészek közt sem mindenki penge. Én most nagy általánosságban beszéltem csak. Évek óta figyelemmel követem a tengerentúli színházi világ színe-javát, szóval tudom, miről beszélek. Olyan szinten ástam bele magam a Broadway világába az elmúlt lassan 10 évben, hogy regényt írhatnék a rajongásom témájáról. Na, de bevezetőnek ennyi elég is, hiszen három videót kell kielemeznem, lehetőleg nem túl hosszan. Whitney Houston egy legenda, akit szerintem a világon senkinek sem kell bemutatnom. A hangja maga volt a varázslat, egy hibátlan műalkotásként tudnám leírni, amikor ő kiengedte magából az istenadta tehetséget, amivel megajándékozták a születése pillanatában. A Broadway-világban többször is énekeltek már a művészek dalokat Tőle. Én nagy nehezen hármat kiválasztottam, hiszen az összeset tényleg nem pakolhatom ki ebbe a bejegyzésbe. Az túlzás lenne, senki sem nézné végig a videókat, illetve egy örökkévalóság lenne megírnom a szöveget hozzájuk. Azzal meg senki sem nyer. Szóval három a magyar igazság. Elsőnek egy nagyon friss videót választottam, idén augusztusban gyűlt össze néhány nagy tehetség, hogy megemlékezzenek Whitney-ről a születésnapja előtti napon. Shoshana Bean 2005-2006-ban játszotta a Wickedben Elphabát. Nem is akárhogy! És tudjátok, ahhoz a szerephez bőven kell hangterjedelem, így nem is meglepő, hogy az egyik legnehezebb világsláger előadása szinte meg sem kottyant neki. Azért írom, hogy szinte, mert azt leszámítva, hogy kétszer-háromszor beszorult a levegő a dal vége felé, Shoshana egyszerűen káprázatos, amit leművelt azon a széken ülve.

Amikor a Broadway-mániám úgy igazán elkezdődött 2013-ban, annak Claybourne Elder is része volt. Ugyanis a Bonnie és Clyde musicalben játszotta Clyde bátyját, Buckot. A hangjába egy szempillantás alatt beleszerettem. Ezen a 2016-os felvételen egy ugyancsak világszerte ismert Whitney Houston slágert adott elő az 54 Below étteremben. Imádom, ahogy feldolgozta a dalt, annyira illett hozzá. Erről is híresek a Broadwayesek, hogy a számokat úgy dolgozzák fel, hogy tökéletesen passzol hozzájuk, mégis hűek az eredetihez. Ez egy szupererő, amit nem mindenki képes elsajátítani az énekesek közt, ugyanis mérhetetlen alázattal párosul. Istenem, ez a videó mindig jobb kedvre derít. És még hogy a férfiak nem tudják előadni dívák dalait. Itt a bizonyíték!

A posztot egy újabb világhírű nótával szeretném zárni, egyúttal a leghidegrázósabbal. Vagyis számomra Reneé Rapp előadásában az I Have Nothing nem olyasmi, amit egyhamar ki lehet heverni. Évek óta próbálkozom, nem túl sok sikerrel. Ezzel a fiatal tehetséggel akkor találkoztam, amikor a Mean Girls (Bajos csajok) musicalben 2019 nyarán átvette a stafétabotot Taylor Louderman-től, és továbbvitte Regina George szerepét egészen a 2020-as márciusi zárásig, amikor is a covid miatt sötétbe borult az egész Broadway-világ... sajnos 2021-ben pedig bejelentették, hogy a musical nem fog visszatérni a nyitáskor. Ez még mindig fáj, de most nem állok le ezen keseregni és dühöngeni, mert félő, hogy sosem hagynám abba. Reneé most a lényeg, aki úgy adta elő ezt a gyönyörű számot, hogy le merem fogadni, Whitney lelke mosolyogva, könnyezve nézte odafentről ezt a szavakba nem önthető produkciót. Az ég szerelmére, még a zenei vezető, a zongoránál helyet foglaló Tyler Capa is egyértelmű gesztussal jelezte többször is a performansz alatt és a végén is, hogy ez mindent elsöprő volt! A videó végén meg is szólalt, hogy "Igen, ez most megtörtént." Ezzel mindent elmondott szerintem! Gyerekek, nekem ezt a videót látva még a könnyem is kicsordul. Mindig! Arról pedig még nem is regéltem, hogy ekkor, ezen a 2019-es fellépésen ez a lány nem sokkal előtte lett 19 éves!!! Rendben, ennyi. Jó megemésztést kívánok az infókhoz és főleg a felvételhez. Szerintem páran becsatlakoztok majd hozzám a sorba, akik évek óta tátott szájjal nézzük azt az elképesztő tehetséget, ami Reneé ereiben csörgedezik. <3

Arról már írtam, hogy a Rómeó és Júlia musical miatt evezett a szívem a zenés színház felé, és lett a színház egy örök szerelem nekem. Ám nem a magyar, hanem a francia előadás DVD-je hozta elő a rajongó énemet. A francia Rómeó és Júlia előadásokról annyi felvételt igyekeztem megnézni az évek alatt, amennyit csak sikerült fellelnem. Eddig egyik sem okozott csalódást, bár természetesen a lassan két évtized alatt volt időm rálelni a legnagyobb kedvenceimre, de alapvetően mindegyik francia művész remekelt az adott szerepben. Ám az örök kedvenc Benvolio-m hamar Cyril Niccolai lett (akivel ezt a karaktert nézve kb. egálban szeretem a magyarok egyik Benvolio-ját, Kerényi Miklós Mátét). Amint a 2010-es párizsi DVD-n megláttam őt, azonnal kötődni kezdtem hozzá. Valahogy éreztem, hogy ő a világ legjobbja ebben a szerepben. Se nem sok, se nem kevés. Egyszerűen pont tökéletes, lényegében ő maga Benvolio. Ő Rómeó legjobb barátja, amilyennek én mindig is elképzeltem ezt a fiút, akinek bár nagy szíve volt, de végül pont ezért nagyrészt ő okozta a két szerelmes fiatal vesztét, és ezzel kellett utána együtt élnie. A szívem is belefacsarodik ebbe. Az eredeti szereposztásban Grégori Baquet vitte a szerepet, és természetesen imádtam a fickót. Majd a későbbiekben szeretnék összehasonlító posztot is kitenni, most direkt azért nem linkelem be. Cyril 2007-ben lett Benvolio az első ázsiai turnén. 2009-ben ismét Ázsiában vitték színre a musicalt, 2010-ben jött a párizsi kőszínházi előadás, ami meg is van nekem DVD-n. Egy csoda, de komolyan! 2012-ben ismét turnézni mentek keletre, ám nagy változás lépett be a szereplőgárdában. Cyril, az én örök Benvolio-m akkor Rómeóként varázsolta el a közönséget. Oké, az én örök Rómeómat nem taszította le a trónról, de nagyon is bámulatos munkát végzett! Olyannyira, hogy 2015-ben Koreában újfent ő bújhatott a címszereplő bőrébe. Ezután jött pár év kihagyás, aztán 2019-ben örömujjongásban törtem ki, amikor Cyril az orosz és ázsiai turnékon megint színpadra állt, ám akkor már visszatérve az alapokhoz Benvolio által tett csodát a színházakban. Emlékszem, azért is csattantam ki a boldogságtól, mert álmomban nem mertem remélni, hogy 2010 után újra összeáll még az álomtrióm (Rómeó-Mercutio-Benvolio), akiknél senki sem jobb a világon ezekben a szerepekben. 2018-ban Cyril ugyanis nem turnézott velük, pedig Damien Sargue (Rómeó) és John Eyzen (Mercutio) nyolc év után újra levette a nézőket a lábukról a musicalben. Egy évvel később pedig végre ott volt Cyril is. Szerintem ezt mind a mai napig nem tudtam érzelmileg kiheverni, akkora csodának tartom! <3

Cyrilről annyit, hogy számos musicalszerep van a háta mögött, ezenkívül egy rockzenekar, a The Fairchilds frontembere évek óta! Fantasztikus zenéik vannak, érdemes belehallgatni. Főleg, hogy nem kell aggódni, ha valaki nem beszél franciául (megjegyzem, én sem :D), ugyanis a banda dalai angolul vannak. A székhelyük is Los Angeles. Cyril több hangszeren is játszik, dalokat ír, egyszóval egy igazi polihisztor a művészeti világban. A 2019-es orosz Rómeó és Júlia turné idején egy zongoránál ülve adta elő Benvolio híres szólódalát. Igazából erre ment ki az egész poszt, hogy ezt a gyönyörű zongorakíséretes szólót halljátok, de úgy gondoltam, néhány infó nem árthat erről a rendkívül tehetséges művészről. Most pedig nem szaporítva tovább a szót indítsa el mindenki ezt a videót, mert hiszem, sőt tudom, hogy ez lesz ma a legkellemesebb és legbékésebb hatást keltő néhány perc az életetekben.