Igen, ismét egy kis Broadway. De hát tehetek én arról, hogy egyrészt oda meg vissza vagyok a musicalekért, másrészt pedig folyton szembejönnek velem olyan videók, amikre már-már földöntúli késztetést érzek, hogy kitegyem őket? Ugye, hogy nem. Most egy kicsit átvándorolok az extra Broadway-részlegbe, de azért még mindig bőven témánál maradok.

A Wicked című musical 2003-ban indult hódító útjára, mégpedig a csodálatos Idina Menzel (Elphaba) és Kristin Chenoweth (Glinda) főszereplésével. Azóta már rengeteg országban bemutatták, és persze a Broadway-n is voltak szereplőcserék/más szereposztások, egy ideje már ott nem is játsszák, de a sikere máig töretlen, mind a mai napig imádják a műfaj kedvelői a darabban felcsendülő dalokat, a magával ragadó történetet, a színészeket. Egyszóval mindent! Bizony, én is ebbe a csoportba tartozom! Az előadás középpontjában amúgy az Ózban megismert két boszorkány, Elphaba és Glinda állnak, és az ő kialakuló barátságuk. Lényegében a Wicked az Óz folytatása, ugyanis azzal indul, hogy mindenki ünnepel, mert Elphaba, a gonosz boszorkány meghalt. Ekkor jön Glinda, hogy mindenki legnagyobb döbbenetére elmesélje, hogyan lettek ők ketten legjobb barátnők. Szóval az előadás nagy része igazság szerint visszaemlékezés. Viszont mindannyian megláthatjuk benne, hogy a nyugati boszorkány nem is volt annyira gonosz, mint azt gondoltuk, minden tettére jó oka volt - legtöbbször a benne megbúvó szeretet, sokszor csalódottság -, és kicsit kifordítva, pontosabban jobban a mélyére látva az egésznek mutatják meg nekünk a sztorit. Nem szeretném lelőni a poént, ugyanis fent van a teljes musical (nem is egy felvétel, de majd idővel tervezek kitenni teljes egészében fent lévő Broadway-darabokat elemzéssel... ;) <3 ), de a lényeg az, hogy szerintem isteni a vége, meg úgy eleve csúcs az egész! Most viszont rátérek a posztom lényegére: 2015 végén Rachel Tucker (a West End-verzióban ő volt Elphaba) és Aaron Tveit (2008-2009-ben Elphaba szerelmét, Fiyero-t játszotta a Broadway-n) felénekelte a musical egyik leghíresebb dalának, a Defying Gravity-nek egy átdolgozott változatát. Ezt pedig úgy értsétek, hogy totál új köntösbe bújtattak néhány népszerű Wicked-nótát. Kezdve azzal, hogy mindegyiket akusztikusan adták elő, de az még nagyobb változás, ha azt vesszük, milyen felállásban kaptuk meg őket.

Defying Gravity (Rachel Tucker & Aaron Tveit)

Már csak azért is különleges ez a felvétel, mert az első felvonás zárószámát eredetileg a két lány énekli, hidegrázós felállásban. Itt pedig mondhatni át lett ültetve a darab romantikus szálára. Ők ketten amúgy életükben nem álltak együtt színpadon, mégis olyan szinten ráhangolódtak a dalra és egymásra is, hogy nem találok szavakat. Gondolom, azt pedig mondanom sem kell senkinek (vagy legalábbis azoknak, akik értenek hozzá, vagy egyáltalán van hallásuk), hogy az egész full élő, és nem lett stúdióban utólagosan feljavítva, semmit nem piszkáltak bele a felvételbe. Csak ők ketten, a zongora és a gitár. Ennyi. Igen, az előadáson belül ez a dal sokkal durvább libabőrt okoz, mint így, azonban ez a duett olyan szinten letisztult és gyönyörű, hogy lehetetlen nem imádni. Az pedig külön érdekesség, hogy főleg Aaron énekelte Elphaba részét, az egyébként őt játszó színésznő meg Glindát. <3 :D Még azt muszáj a végére megemlítenem, hogy évek óta imádom Aaront...azt hiszem, ezt egy másik Broadway-posztomban már amúgy kifejtettem. :D

I'm Not That Girl (Rachel Tucker & Kara Lindsay)

Na, ők viszont játszottak együtt, mégpedig pont ebben a musicalben. Rachel ugyanis Elphabaként debütált a Broadway-n is, és pár hónapig Karával közösen léptek színpadra esténként a Gershwin Színházban. Ezen a felvételen is szerintem jól látszik, milyen összeszokott páros. Nem mintha Aaronnel nem ez jött volna át, elvégre mind profi művészek. Ez a dal amúgy eredetileg Elphaba szólója az előadásban, és mindig nagyot üt - persze ez a színésznőtől is függ, aki épp megformálja a karaktert -, sőt szerintem szólóban a legkirályabb, de hazudnék, ha azt mondanám, a duett verzió nem fogott meg. Nagyszerűek a lányok, csodás az összhang köztük.

Popular (Aaron Tveit)

Ez a videó már önmagában irtó különleges...és kivételesen nem (csak) Aaron jelenlétére gondolok, hanem a tényre, hogy Glinda szólódalát tárta elénk a videóban. Ritka, hogy egy férfi színművész fogja magát és eldalolja nekünk. Ami azt illeti, Aaron előtt nem is találkoztam más úriemberrel, aki feldolgozta volna. Vagy csak elsiklottam felette. Mindegy is, a lényeg az, hogy Mr. Tveit elképesztő munkát végzett az akusztikus változatot tekintve. Oké, a videó 80%-át végigröhögtem, de mentségemre mondom, hogy már annyiszor láttam a darabot és hallgattam meg ezt a dalt hölgyektől, hogy enyhén szólva nevetségesnek hatott olykor, ahogy Aaron elénk tárta. Főleg, mivel az előadásmódjába is belevitt egy kis humort. A szám maga pedig eredetileg azt a célt szolgálja, hogy a népszerű Glinda magyaráz a népszerűtlen Elphabának arról, hogyan válhat népszerűbbé, és ebben próbál segíteni neki. Bármennyire is érzem, ahogy a röhögés legszívesebben utat törne magának, Aaron olyan szinten csodálatos, hogy általában a késztetésem átmegy szájtátásba.

For Good (Idina Menzel & Kristin Chenoweth)

Az egyetlen dal a listában - egyben pedig az utolsó -, ami azon kívül, hogy akusztikus formában lett előadva, nem fordult ki teljesen az eredeti mivoltából. Egyben pedig ezt a videót tartom a legkülönlegesebbnek, és méltó lezárása volt ennek a stúdiófelvétel-sorozatnak. Nem mintha nem bámultam volna még egy csomó ideig, ahogy zongora- és gitárkísérettel adagolják nekünk a csodákat (ez esetben csak zongora), de ha már véget kellett érnie, akkor azt mondom, ez a videó koronázta meg az egészet! A második felvonás vége felé énekli amúgy Glinda és Elphaba, és szerintem az egyik leggyönyörűbb dal a barátságról, ami csak létezik a világon. Ebben a videóban pedig láthatjuk, ahogy az eredeti felállás, vagyis a 2003-ban debütált Idina Menzel és Kristin Chenoweth, akik a Broadway legnagyobb csillagai közé tartoznak, ismét összeálltak, hogy elvarázsoljanak minket a páratlan párosukkal! Én nem tréfálok, amikor azt mondom, mindig sírok ezen a felvételen. Sőt az igazat megvallva eleve a dalon képes vagyok könnyeket törölgetni. Kettejüket pedig 2003 óta emlegetik úgy, mint a legjobb Glinda-Elphaba páros. Eszemben sincs ezzel vitatkozni. Úgy gondoltam, belinkelem nektek az egyik, ha nem a legelső nyilvános fellépésüket, amikor együtt elénekelték ezt a szépséges dalt a darab megnyitója alkalmából egy rendezvényen. Már ott kész voltam, de azért az, hogy a Különleges Wicked Stúdiófelvételek keretein belül lényegében 12 év elteltével (!!!) énekelták el ismét ketten ezt az ominózus dalt...azért ez nem semmi, sőt ennél nem is tudok hirtelen meghatóbb dolgot kiemelni. Lenyűgöző és megindító! <3

Már pár hónapja elkezdtem ezt a cikksorozatot, konkrétan márciusban. Azóta nem is hoztam ezzel kapcsolatban új bejegyzést, szóval úgy gondoltam, itt az ideje folytatni. A Broadway mániám úgysem bír sokáig nyugton csücsülni, muszáj hagynom, hogy kitörjön. Miután az örök kedvenc Broadway musicalszínésznőmet, Laura Osnest kielemeztem a szerintem legcsodásabb duettpartnereivel - bár most rájöttem, hogy kihagytam valakit...nem mintha utoljára írtam volna Lauráról -, úgy gondoltam, kicsit vegyesebb vizekre evezek, és nemcsak egy emberre fókuszálok néhány fantasztikus partnerrel. A Tony-díjátadó a színházi emberek számára az Oscarral ér fel. Természetesen minden évben megrendezik, és remélem, mondanom sem kell, hogy rengeteg fellépésre szokott sor kerülni az eseményen. Néhány hatalmas kedvencemet válogattam most össze nektek, mert úgy gondolom, kihagyhatatlanok ezek a videók, ráadásul a musical műfaj éltetése létfontosságú, ha engem kérdeztek! Szerintem ez már a zenének egy más szintje, ahova - ha tehetséges emberek a zeneszerzők, dalszövegírók és az előadóművészek - az érzelmek lavinaként tódulnak be, még nagyobb katarzist szolgáltatva! <3 (Összesen 15 videóról van szó, de bízom benne, hogy ez senkit sem tántorít el, sőt!)

A 2013-as Tony-díjátadó nyitánya

Bár itt most szó sincs arról, hogy a választott videókat kedvencek szerinti sorrendben pakoljam ki nektek, de ahhoz mindenképp ragaszkodom, hogy stílusosan egy nyitánnyal kezdjem a videóáradatot. Neil Patrick Harris eddig négy alkalommal vezette a neves díjátadót (2009, 2011, 2012 és 2013), mindig pazar műsorokkal teletűzdelve, remek hangulatot teremtve. Bár az összes általa előadott produkciót imádom, de a 2013-as Tony nyitószámát annyira durván odatette, hogy nálam a lekörözhetetlen kategóriába esik! Eleve ez a díjátadó nagyon egyben van a fellépéseket tekintve - csak vegyük ide nyugodtan, hogy a Broadway világában ritka, hogy nem vérprofi emberek mutatják meg magukat -, és már a kezdésnél meg szokták, sőt konkrétan meg kell alapozni az este további menetét! Ezért is nagyon fontos a nyitány! Ez persze minden esetben igaz, minden létező koncerten és fellépésen fontos, hogy a kezdés nagyot szóljon! Neil nagyszínpados múltja egészen a 2000-es évek elejére nyúlik vissza, és bizony, a Broadway sem idegen számára! Egy olyan minőségi 7 perces produkciót varázsolt a színpadra a lenyűgöző tánckarral és néhány Broadway-csillaggal (és Mike Tysonnal), hogy az ember álla egészen a padlóig zuhan, sőt ha engem kérdeztek, utat fúrva magának még lejjebb is képes vándorolni. Imádom, amikor egy ponton kér egy közelit, aztán benyögi:

Látjátok? A Broadway-n nekünk nincs szükségünk extrém közelire, hogy bizonyítsuk, élőben énekelünk. Heti nyolc előadásban éneklünk élőben. Csekkoljátok!

És basszus, ezt a szöveget már önmagában megtapsolja az ember, hát még ha figyelembe vesszük, mennyire fergetegesen lett tálalva! A vége felé már olyan szinten hidegrázós tud lenni, hogy a könnyeim is kicsordulnak! Teljesen jogos és megérdemelt az álló taps! És azért nem kis nevek vannak a nézőtéren, akik mind elvarázsolódtak Neil és a többi résztvevő produkciójától! Kérem szépen, így kell megnyitni egy Broadway-csillagoknak szóló díjátadó gálát!!! Amúgy Neilre visszatérve még így a végén: van olyan, aki csodálkozik azon, hogy egy évvel ezután megnyerte a legjobb színésznek járó díjat? Ha eddig "csak" az amúgy tök jó Így jártam anyátokkal (How I Met Your Mother) szitkomból ismertétek, akkor sürgősen nyissatok, mert igen, király volt a sorozatban, de még több van ebben az emberben, mint azt sokan gondolnák!

Spamalot musicalrészlet (2005)

A nyitány kipakolása után most már időrendben haladok a videókkal, szóval íme a 2005-ös Tonyról egy csodafellépés, amit hülye lettem volna lehagyni. Azok az emberek, akik ismerik a Grace klinika (Grey's Anatomy) sorozatot, a musicalrészt látva talán nem fognak meglepődni azon, hogy a Callie Torres-t megformáló Sara Ramirez színházi múlttal rendelkezik. Sajnos már valóban csak múlt, ugyanis a Spamalot musicalt követően nem tért vissza a Broadway-re, pedig szerintem sokan nagyon örülnénk neki, ha ismét csábítaná a színpad. Amúgy a Tó Úrnője alakításáért Tony-díjjal jutalmazták abban az évben, amikor ezt az isteni dalt előadta a kollégáival, köztük a fantasztikus Tim Curry-vel. Hozzátenném, jól értesült forrásból tudom, hogy Sara BETEG volt, amikor fellépett a Tony-n. Hát...így csak még nagyobb kalapemelést érdemel, ugyanis eszméletlenül jó volt! De beszéljen helyettem a videó, na meg ez az egyébként is fülbemászó dal! A végén kell pár perc mindig, hogy magamhoz térjek.

Tavaszébredés medley (2007)

Az egyik (érzelmileg) legkeményebb darab, amit volt szerencsém látni. A Broadway-verziót is az eredeti szereposztással, hiszen szerencsére fent van, illetve a magyar változatra is többször beültem, hogy a lelkem egy részét mindig ott hagyjam a színházban. Na, de rátérve erre a Tony-fellépésre. Te jó isten! Nem csodálom, hogy a darab abban az évben a legjobb musical díjat vihette haza, illetve a Moritz-t játszó John Gallagher Jr. is megkapta a neki kijáró szobrot, mindössze 23 évesen!!! A videóban felfedezhettek ám ismerős arcokat, hiszen ott dalol Skylar Astin, a Tökéletes hang filmek sztárja, illetve Glee fanok, figyelem: Lea Michele és Jonathan Groff nem a sorozatban kezdték közös pályafutásukat, hanem ebben a darabban! Szerelmespárt játszottak, és a máig tartó legjobb barátságuk is itt indult! A tehetségük pedig már 10 éve szárnyalt, ahogy a videó is mutatja! A dalszövegekből a káromkodást a díjátadón kihagyták (szó szerint, ugyanis a "f*cked" és hasonlók helyére nem énekeltek be semmit), azonban a maximum túlteljesítése elmaradhatatlan!

Mindörökké rock medley (2009)

Most komolyan, amúgy is utálom, amikor a musical műfajt - ami az egyik legnehezebb zenés művészeti ágazat - nyálasnak titulálják, de pláne akkor mászom tőle a falra, ha ezt úgy teszik, hogy utána sem néznek a dolgoknak. Azoknak az embereknek mindenképp merem ajánlani a Mindörökké rockot. Igen, a filmet is, de abban nem színházi személyek játszanak, márpedig érdemes a Broadway-változatot, pontosabban az eredetit is csekkolni! Ezek az emberek már más szinten űzik az ipart, ha fogalmazhatok így! Pláne ez a csapat, akik a 200-es díjátadón nyomták el ezt az egyveleget! Láttam a későbbi váltóikat is, de senki nem volt képes lekörözni ezt a csapatot! Wesley Taylor az, aki a leginkább padlóra tud küldeni a maga kis egy sorával, amit 3:23-nál beénekel! Igen, nyíltan meleg (azért írom le, mert páran meg szokták jegyezni nem túl szép jelzővel, hogy mennyire egyértelműen látszik rajta... -.-), és egy rohadt nagy tehetség, ez biztos számít az értelmesebb rétegnek! <3 Azt az egy sort olyan könnyen vágja ki, hogy konkrétan a levegővétel hasonlat jut eszembe róla. A többiek pedig, hogy csak megemlítsek párat: Constantine Maroulis, Amy Spanger, Mitchell Jarvis... nos, egytől egyig hihetetlenek! És csak mellékesen jegyzem meg, hogy az én legnagyobb kedvenc musical színészem, Jeremy Jordan is ott ugrál a háttérben a felvételen. Lényegében ebben kezdte a Broadway-pályafutását. Bravó még egyszer mindenkinek!

Két fellépő a Glee-ből (2010)

Igazi Broadway-fanatikusként hadd jegyezzem meg gyorsan, hogy imádom Laura Bell Bundy-t, aki bejelentette a fellépőket. Matthew Morrison a Gypsy című film betétdalát, az All I Need Is the Girl-t adta elő, nem is akárhogy! Az a hang és az a mozgás, egyszerűen lehetetlen szavakkal leírni, mennyire tökéletes volt! Lea Michele pedig rögtön utána következett a Funny Girl című filmben hallható világhírű Barbra Streisand dallal, a Don't Rain On My Parade-del. Bónuszként még Jonathan Groff is ott van, sőt Lea még az ölébe is beleül! Imádom nézni a nézők arcát, ahogy elsétál a sorok közt. És hopp, kik vannak még ott? Csak nem Will Smith és a felesége, na meg Beyoncé és a férje (és még sorolhatnám)? Ó, de! :D Van esetleg még valaki, aki kételkedik abban, hogy a Glee-ben szereplők tudnak élőben énekelni? Én ugyanis sajnos találkoztam olyannal, aki közölte, hogy "stúdióban könnyű". Pff...kérlek. A videó végén bónuszként még befut Sean Hayes Pókembernek öltözve egy gyors poénra, ha már egyszer ő vezette 2010-ben a díjátadót. :D

Hát ismét itt vagyok, ráadásul egy újabb cikksorozattal. Tudom-tudom, ezerrel gyűlnek, közben meg úgy tűnik, nem áll szándékomban folytatni őket, csak mindig belekezdek egy újba, de nyugi, ez nincs így. Túl sok ihletem van, ezért indítgatom el állandóan "hódító" útjukra a friss ötleteimet ezen a téren, de ettől még természetesen azt, amit elkezdtem, folytatom is! Nem véletlenül tettem ki bal oldalra az eddigi összes cikksorozat és toplista elérési linkjeit. Ez magamnak is emlékeztetőül szolgál! :D Na, de akkor térjünk rá a legújabb ötletemre. Nem tagadom, imádom a telenovellákat! A régieket azért, mert különleges helyet foglalnak el a szívemben, az újabbakat pedig azért, mert olyan minőséget tudnak manapság már alkotni, ami képes felérni az amerikai sorozatok szintjére! Nem vicc! Szóval az összes különleges valamiért, én pedig az évek alatt csak belenézegettem néhányba vagy végignéztem őket. Valamelyik telenovella jobban, valamelyik kevésbé fogott meg, de egy dolog biztos: mindegyikben tetszett a zene! A főcímdalok általában nagyon megragadnak, de ha épp valamiért az nem is, akkor egy betétdal...például az, ami egy adott szerelmespár jelenetei alatt szól. A lényeg, hogy arra gondoltam, elhozom ezeknek a gyönyörű vagy épp pörgős daloknak az ÉLŐ változatát, és így kicsit azokat is megismertetem veletek, akiknek a hangját hallani szoktuk, miközben megy az általában másfél perces főcím. És hogy miért élőben linkelem, miért nem mondjuk a dalhoz készült videóklipet? Nos...ez szerintem egyértelmű: szeretném kicsit elemezgetni őket. Persze a posztomba a főcímeket is be fogom linkelgetni, hogy lehessen mihez hozzávetni, na meg nosztalgia gyanánt sem utolsó ez a módszer. :D Vágjunk is bele, és remélem, minden telenovella rajongónak örömet okozom ezzel, ha pedig ide találnak azok, akik nincsenek oda a műfajért, attól még kíváncsiságból belehallgatnak. Hiszen a zene hívó szava úgy gondolom, nem nevezhető gyengének! ;) <3

OV7 - Enloquéceme (Locura de amor - Barátok és szerelmek 2000)

Életem egyik első telenovellája, és bizony be is zártam a szívembe. Örülnék neki, ha ismét műsorra tűzné egy magyar csatorna, hiszen mióta a TV2 leadta 2001-ben, sehol máshol nem sugározták. Nagy kár. Persze simán lehet, hogy mai szemmel már nem tetszene annyira, de akárhogy is nézem, ez is a gyerekkorom része, na meg fontos szerepe volt abban, hogy megszeressem a műfajt. A főcímdalra pedig a kis 6 éves énem minden hétköznap délután a nappaliban táncolt. Sőt azt hiszem, még a koreográfiát is tudtam. Itt megnézhetitek magát a főcímdalt, lejjebb pedig meghoztam az élő verziót, ami ráadásul nem is olyan régi fellépés, konkrétan 2011-es. Kicsit át is lett hangszerelve, de basszus, elképesztően nyomják. Ekkor már mind elmúltak 30 évesek, de még mindig benne van az az energia, mint amikor a 20-as éveik elején nyomták. A tagokat bevallom, nem nagyon ismerem - Mariana Ochoa kivételével, akit láttam sorozatban -, mindössze a dalaik által, de tényleg zseniálisak. Ezt ezen a koncerten is megmutatták! A koreográfiát is imádom, és persze a kedvenc részem, amikor a közönséget megénekeltetik. Ott elég hidegrázós, persze csakis jó értelemben. Illetve még a legelején vannak momentumok, amik libabőrt okoznak számomra. Nézzétek meg!

Emmanuel - La intrusa (A betolakodó 2001)

Bár Emmanuel két telenovella főcímét is elénekelte ezen a 2014-es nosztalgikus fellépésen, de most "gonosz" leszek, és csak azzal foglalkozom, amit 1:30-tól dalol. Először is itt van a Gabriela Spanic és Arturo Peniche főszereplésével készült 2001-es sorozat főcímdala, ami szintén a gyerekkorom része volt. Már csak az akkori Gaby Spanic mániámból kifolyólag is. Emlékszem, egyszerűen imádtam ezt a főcímdalt. Ma pedig azt hiszem, csak még jobban szeretem. Ráadásul Emmanuel már 60 fölött van a kipakolt élő videón, és mégis...olyan hajlításokat, rekesztést és erőt rak bele, hogy csak pislogok, miközben nézem! Eskü, amikor először láttam, a végén automatikusan megtapsoltam!

Marc Anthony & Sandra Echeverría - La fuerza del destino (A végzet hatalma 2011)

Most egy picit előre ugrunk, és egy alig pár éves sorozat főcímét elemzem ki. Emlékszem, pár hónapja írtam kritikát Sandra albumáról, és már akkor is agyondicsértem, mert valóban csodásnak tartottam, de most...hát, már azt hittem, nem tudom jobban szeretni! De minél több élő fellépését nézem meg és minél több dalával találkozom, annál jobban imádom! A David Zepedával közös sorozata zseniális, főleg a főcímét imádom, amit ide kattintva megnézhettek. Eredetileg a fantasztikus Marc Anthony-val énekli, de élőben sajnos sosem tudtak összejönni egy kis közös bulira. Sebaj, mert ahogy lent láthatjátok-hallhatjátok, Sandra egyedül is csodát tesz! Viszont szerintem kettejük hangja üt a legdurvábban, ezért megosztom veletek azt a felvételt is, ami a stúdiómunkálatokat foglalja magában, amikor rögzítették ezt a gyönyörű dalt!

Thalía - Novelas Medley (Quinceañera 1987, Rosalinda 1999, Marimar 1994, María 1995)

Apróságként ez a nő volt a legnagyobb példaképem. Bár az imádatom irányába már alábbhagyott, ráadásul ma már annyira zseniális színésznőnek sem tartom, mint anno, viszont mind a mai napig Mexikó egyik legjobb énekesnője, ehhez pedig tartom magam. 42 éves volt a lentre betett élő fellépés alkalmával, és az totál egyértelmű, hogy nem látszik rajta, de ha már itt tartunk, nem is hallatszik, ugyanis betonbiztos hangja van!!! Mivel itt egy telenovella egyveleget adott elő, kivételesen felülre linkeltem a főcímeket a sorozatokhoz, egy kattintással eléritek őket. Ez az élő pedig valóban bámulatos! <3 :)

Egy hónappal ezelőtt jeleztem felétek, hogy nekiálltam Hallmark által legyártott filmeket nézni, ugyanis évek óta elepedek értük. Akkor kettőről írtam is nektek, most pedig újabb kettőt veszek górcső alá. Mivel már több hete, hogy ezt a két filmet megnéztem, nem ígérem, hogy részletekbe menően elemzem őket. Az biztos, hogy az orrotok alá dörgölöm, mennyire tökéletesek és hogy ha van rá mód, nézzétek meg őket ti is! Igen, ennyit megígérhetek! :D Na, de bele is vágok, ugyanis ma kedvet kaptam legalább egy újabb film megnézéséhez, de addig nem ejthetem meg, amíg ezt a posztot nem írom meg, hiszen nem szeretném, hogy felhalmozódjon a véleményezni valóm, aztán azt se tudjam, mit akarok közölni veletek az adott filmekről.

Perfect on Paper (2014)
Főszereplők: Lindsay Hartley és Drew Fuller
Előzetes

A portlandi könyvszerkesztő, Natalie Holland (Lindsay Hartley) ismét a rossz pasit - egy újabb lúzert - választotta. Az élete sehova sem halad, így elfogadja egy lapkiadó barátja, Avery Goldstein (Haley Strode) állásajánlatát, és Los Angelesbe költözik. Egy ilyen mély elvekkel rendelkező portlandi nő, mint amilyen Natalie, csak egy hal a tengerben LA-ben. A dolgok csak rosszabbra fordulnak, amikor megtudja, hogy őt alkalmazták, hogy szerkessze a bestseller író Beverly Wilcox (Morgan Fairchild) legutóbbi romantikus regényét, aki egy erős, elbűvölő és megfélemlítő személy, mintha Az ördög Pradát visel-ből lépett volna ki. Ennél a munkánál Natalie igyekszik megőrizni az integritását, miközben Beverly kritikáival és fenyegetéseivel küszködik. Útközben bonyodalmak merülnek fel, amikor találkozik egy jóképű szörfössel (Drew Fuller), aki egy fiatal fiút (Bryce Clyde Jenkins) mentorál, illetve egy vonzó, sikeres Los Angeles-i ügyvéddel (Kieren Hutchison). Ahogy a feszültség mind a munkában, mind pedig romantikus értelemben véve megjelenik, a fiatal szerkesztő megtanulja a leckét arról, hogy ne ítéljen meg egy könyvet a borítója alapján, és arra is rájön, hogy azok a pasik, akik "papíron tökéletesek", nem mindig bizonyulnak a legjobb választásnak.

Mivel is kéne kezdenem? Ja, persze, meg is van. Biztos ide téved néhány Bűbájos boszorkák (Charmed) rajongó. Máris üzenem, hogy nekik ez a film kötelező! A Chris Halliwell-t életre keltő csodálatos Drew Fuller úgy kell az ember képernyőjére, mint valami alapvető létszükséglet! Ráadásul egyszerűen brutálisan jó ebben a filmben. Lindsay-vel pedig csodásan mutatnak együtt! Jön most némi SPOILER: az elején féltem, hogy talán mégsem ő lesz az igazi, hiába ők találkoztak először, nem pedig Lindsay és Kieren karakterei - ami a legtöbb esetben már jel -, ráadásul Lindsay és Drew a filmben sokkal érdekesebb körülmények közt ismerkednek össze, mint a könyvszerkesztő és az ügyvéd. De valamiért nem voltam teljesen biztos a dologban. De szerencsére nem kellett csalódnom, és ők találtak egymásra a végén! SPOILER VÉGE! Ha pedig ez a remek sztori nem lenne elég, akkor azt még hadd áruljam el, hogy egy nagyon szuper csavar is belekerült, amire a végén derül fény. Egyszerűen nem lehet kihagyni!

Best Christmas Party Ever (2014)
Főszereplők: Torrey DeVitto és Steve Lund
Előzetes

Az ünnepi szezon a küszöbön áll, a fiatal partiszervező, Jennie Stanton (Torrey DeVitto) pedig megtudja, hogy a főnöke, Petra (Linda Thorson), karácsony után nyugdíjba vonul, és abban reménykedik, hogy ő lesz a Petra's Parties cég főnöke, ami New York első számú rendezvényszervező szolgáltatása. Jennie reményei elhalványodnak, amikor Petra elbűvölő és jóképű unokaöccse, Nick (Steve Lund) megérkezik a helyszínre, és Petra bejelenti, hogy ő veszi át az üzletet. Amikor felmerül a lehetőség, hogy egy játékboltban megszervezze a szentesti partit, Jennie kap az alkalmon, hogy megrendezzen egy szívélyes és hagyományos ügyet épp úgy, ahogy gyerekkorában a karácsonyi partik őt inspirálták. Ahogy közeledik a karácsony, Jennie megnyitja a szívét, hogy ráleljen a szerelemre az ünnepekkor?

Igen, karácsonyi filmet néztem áprilisban. Lehet röhögni. De mit lehet tenni, ha egyszer a Hallmark filmek ilyen hatással vannak az agyamra? Bezzeg karácsonykor eszembe nem jutott volna ilyen témájú filmet megnézni - bár mentségemre akkor még nem akadtam rá egy halom Hallmark gyártott movie-ra -. Ugyan, jó volt nekem az akciófilm. Mindegy. Szerintem úgyis hangulattól függ, mit indít el az ember, hogy megnézzen. És őszintén mondom, még-még-még! Igen, garantáltan csekkolni fogok Hallmark logóval ellátott karácsonyi filmet, szerintem nem is olyan sokára. Mondjuk ezzel igencsak magasra keveredett a léc! Eleve Torrey és Steve hatalmas kedvenceim (ezt elfelejtettem leírni, de az előző három filmmel kapcsolatban is le tudom írni, hogy lényegében Lindsay Hartley-n és Andrew Walker-en kívül mindenkit láttam már korábban valamiben - vagy őket is, csak nem rémlenek? - :D), és eszméletlen volt őket egy filmben látni, legfőképp így, szerelmi szál kialakulós felállásban. Atyaég, egyszerűen tökéletesek! Kéne még nekik pár közös film, ha engem kérdeztek. Amúgy szerintem nagyon ott van a szeren a Best Christmas Party Ever, és biztos nem most láttam utoljára. Nick egy eszméletlenül zseniális karakter! Olyan kis pimasz, nők kedvence, poénkodós típus, de hamar megmutatja az érzékeny, törődő oldalát is. És annyi mindent megtesz a filmben Jennie-ért. Imádom minden egyes jelenetüket! Annyira jó hatással lettek egymás életére. Nem tudok mást írni, mint hogy minél előbb iktassátok be program gyanánt!

Úgy tűnik, hogy nemcsak Bethany Joy Lenz esetében várható (legalább) még egy ilyen élő válogatás. Ígérem, igyekezni fogok minimálisra szorítani a videók számát, de mit lehet tenni, ha egyszer ilyen sok hatalmas tehetség van körülöttünk, akiket olyan szinten igyekszem bemutatni a blogom olvasóinak, hogy fizikai képtelenség maximum 5-6 videóra szorítkoznom. Egyszerűen nem megy. Talán majd valamikor sikerül eljutnom addig, hogy kontrollálni tudom magamat, de ahogy a címben is láthattátok, bizony, erről az előadóművészről is lesz még a jövőben bejegyzés! És igen, jól látjátok, magyar vizekre evezünk. Lehet, hogy már találkoztatok Szabó Dávid nevével (abban az esetben nagy pacsi, mert ennek rendkívüli módon örülök), ha viszont még nem, akkor a legjobb helyen jártok, hogy újabb csodás nevet biggyesszetek fel a fejben írandó listátokra, amin számon tartjátok, kik a kedvenceitek. Nos, Dávid szerintem nem "csak" egy kedvenc előadóművész. Ő egy különleges Ember! Volt szerencsém vele jó párszor találkozni, mielőtt tavaly kiment Amerikába, hogy megvalósítsa a legnagyobb álmát. Remélem, jó úton halad, bár amekkora tehetség, kitartás és szeretet lapul benne, úgyis tudom, hogy sikerrel jár! És hogy a szeretet miért lényeges? Nos, Dávid éveken át a Budapesti Operettszínház színpadán pakolta ki estéről estére a gyönyörű lelkét a színpadra, vagy cipelte fellépésekre szerte az országban és külföldre... Ha pedig engem kérdeztek, elengedhetetlen, hogy a szeretet is áradjon a Művészből, mert akkor tudja a lényével igazán megragadni a nézők/hallgatók szívét. Dávid pedig vérprofi ebben! Ő azon kevesek egyike, aki ha elkezd énekelni, abban a pillanatban egyértelművé válik mindenki számára, milyen szép lelke van. Lehet, ez így leírva hülyén hangzik, vagy csak én nem vagyok képes normálisan szavakba önteni a gondolataimat, de higgyétek el! Vagy ha nekem nem, akkor beszéljenek helyettem a videók.

Megváltást várok

Ez volt az első szóló, amit Dávidtól élőben hallottam évekkel ezelőtt. Ráadásul duplán mellbevágóan tökéletes volt, hiszen a színházban ülve szembesültem először a tehetségével. Azon a különleges atmoszférájú, csodálatos helyen. Emlékszem, potyogtak a könnyeim, miközben hallgattam. Amúgy a Szép nyári nap című musicalről van szó, amiben egy megható történetbe bújtatva adnak elő a színészek Neoton slágereket. Egyik kedvenc musicalem...most pedig reklám vége! A lényeg, hogy számomra ez a csodaszép dal alapozta meg a Dávid iránti máig tartó mély tiszteletemet és szeretetemet. A rajongásomat. Természetesen a szó legnemesebb értelmében. Bár nem színházi felvételt választottam, de úgy gondoltam, ez a megfelelő videó, ami megosztásra vár. Ugyanis ez a Hangvilág koncert volt az egyik legszuperebb, amin eddig valaha részt vettem. Dávid volt az egyik fellépő művész, és teljesen elvarázsolt, amikor belekezdett ebbe a dalba. Szépen visszatáncoltak a fejembe az emlékek, és sikeresen elsírtam magam. Ismét. Sőt ami azt illeti, mindig könnyek szöknek a szemembe, ha meghallom Dávid előadásában ezt a dalt.

Breakeven

Tessék, még el sem kezdtem írni, de már könnybe lábadt a szemem. 2012-ben Dávid jelentkezett az X-Faktorba, ezzel megtéve az első igazán komoly lépést a felé, hogy valóra váltsa az álmát, és betörjön a popiparba. Annyira büszke voltam rá, és ezzel persze nem voltam egyedül. A családja, a barátai, kollégái és minden rajongója ezerrel támogatta és küldte neki a pozitív energiákat. A verseny válogatóján pedig a The Script dalával osztatlan sikert aratott. Bár nem arról hoztam videót, mert ezt valahogy még közelebb érzem a szívemhez. Lehet, mert ott voltam. Vagy mert ez volt Dávid búcsúkoncertje? Nem tudom. Hálás vagyok a véletlennek (ami persze nem létezik! :D), hogy elmehettem tavaly januárban ennek a csodálatos MűvészEmbernek az utolsó hazai koncertjére - majd remélem, még visszajön nekünk dalolni a jövőben -, és tanúja lehettem még egyszer annak, mire képes a hangjával, a tehetségével, a lelkével!

He Lives In You

Az egyik kedvenc mesémből a kedvenc dalomat elénekli az egyik kedvenc előadóm? Hát persze, hogy itt a helye a videónak! :D Már annyiszor néztem meg a mesét, és hallgattam meg a dalokat (leginkább eredeti nyelven), hogy elég háklis tudok lenni, amikor mások előadásában hallgatom meg, mivel magasan van az a bizonyos léc. Azonban Dávidban nem csalódtam! Mondjuk ez nem is meglepő! Csodálatosan énekelte el minden fellépésen, ahova elvitte a számot. Így amikor csak kedvet kapok The Lion King zenehallgatáshoz, rendszerint eszembe jut Tőle is meghallgatni! :) <3

Táncolok a járdán

Hogy én mennyire durván hálás vagyok azért, hogy kétszer is megnézhettem a Fame musicalt úgy, hogy Dávid játszotta Jack-et. A váltója Gömöri András Máté is szuper, de egyszerűen számomra Dave volt a CSÚCS!!! Ez szerintem ezen a felvételen is látszik, pedig ez nem is színházi videó, ergo nincs szerepben, "mindössze" a búcsúkoncertjéről maradt fenn, hogy bármikor visszanézhessük, mennyire zseniális volt! Annyira élvezi, és eszméletlenül adja elő! Bár ez nem meglepő! És elhihetitek, baromira élveztük mi is, akik ott lehettünk és élőben csodálhattuk! :D

Molitva

Mind a mai napig jó értelemben ráz a hideg, amikor csak meghallom Dávidtól ezt a szerb nyelvű dalt, ami eredetileg Marija ©erifović előadásában volt hallható. Bevallom, az eredeti közel sem fogott meg annyira, mint Dave feldolgozása. Nevezhettek elfogultnak akár, de én tudom, hogy nem erről van szó. Csupán tény, hogy a már általam annyiszor felemlegetett szép lelke elképesztően megmutatkozik, akármikor énekli el. Különben mégis hogy lehet az, hogy már akkor könnyek peregtek végig az arcomon, amikor még arról sem volt fogalmam, miről szól a dal? (Azóta azért utánanéztem.) Ezt nevezem én a zene és Dávid közös erejének! <3 :)

Valami Amerika (közös)

Bocsi, de a poszt végére nagyon-nagyon ki akartam pakolni ezt a 2013-as komáromi fellépést. Igazság szerint nem sajnálom a dolgot, mindössze tudatom veletek (ahogy a zárójelben már elolvashattátok), hogy ezúttal nem szólót választottam, de még csak nem is duettet. Egy nagy közös produkciót, amit látva még szomorkodom is kicsit, hogy nem lehettem ott! A videók alapján mindig jól sikerültek ezek a Komáromban lévő musical koncertek. Nem baj, örülök, hogy ilyen remek felvételek megmaradtak, és bármikor megnézhetjük őket. Ilyenkor vehető igazán észre, hogy nálunk is vannak tehetséges emberek, csak nem feltétlenül a médiában leljük fel őket...khm...színház...khm... :D <3 Hihetetlen bulit csinált együtt Vágó Bernadett, Vágó Zsuzsi, Nagy Sanyi, Kocsis Dénes, Egyházi Géza és persze a bejegyzés témája, Szabó Dávid! Imádom, ahogy a második versét elénekli Dave - és azért Detti vokálja sem semmi <3 :P -. Isteni csapat! És már most szólok. Nemcsak Dávidra értendő, hogy a jövőben lesz még ilyen "élő fellépések" bejegyzés róla, hanem a felsorolt nevekkel is találkozni fogtok. Ezeket az embereket nem lehet nem imádni!