Vannak igazán fájdalmas pillanatok egy színházrajongó életében. Ilyen például, amikor derült égből villámcsapásként levesznek a repertoárból egy népszerű előadást. A Fame-et 2015 nyarán mutatták be, és 2017 tavaszán már meg is tartották az utolsó előadást. Szívfacsaró. Imádtam. A két év alatt kb. ötször-hatszor sikerült megnéznem. Sosem untam, mindig kikészített lelkileg, de fényt is adott egyszerre. Az egyik legerősebb musical, amit valaha láttam. És elhihetitek, elég sokat láttam már eddigi életemben. Méltatlanul kevés idő jutott a darabnak, a benne játszó művészeknek és a háttérben dolgozóknak, hogy learassák a megérdemelt dicséretet és elismerést. Azóta is leírhatatlanul hiányzik, bár visszamehetnék az időben, hogy legalább még egyszer megnézhessem ezt a csodásan összetett történetet, a színészek munkájának gyümölcsét, a belőlük áradó tehetséget, és hallhassam a slágergyanús dalokat. Életem legjobb élményei közé tartozik minden egyes Fame, amit sikerült megnéznem. Gubik Petra a telefonjával rögzítette a nagy finálé egy részletét az utolsó előadáson. Nos, így telós hangminőségben nyilván nem az igazi, élőben azonban tényleg mennyei élmény volt. Petut konkrétan ebben a musicalben engedtem be a szívembe, ebben szerettem meg, de nagyon! Előtte is tehetségesnek tartottam, de szegénykémet mondhatjuk, hogy "elvből" elutasítottam. Ebbe nem mászom most bele. A lényeg, hogy a Fame a rajongójává tett, és azóta is imádom Petrát, és még nagyon sok csodás művészt, akik ebben a bizonyos utolsó előadásban is színre léptek. Fame, úgy hiányzol! <3

Nos, az ilyesmi mindig felemelő pillanat szerintem a színészek, de a rajongók számára főleg. A Men at Work (Négy férfi, egy eset) című szitkom 2012-től 2014-ig tartott, három szezon után kaszát kapott. Nem mondom, hogy a legjobb szituációs komédiasorozat volt, de azért kifejezetten alulértékeltnek tartom ahhoz képest, hogy mennyire jó poénokat szolgáltatott, remek kis szereplőgárdával. Michael Cassidy volt az egyik főszereplője, aki a lenti kis jelenetrészletben is látható két nagyszerű vendégszereplő társaságában, akik a második évad egyik részéhez csatlakoztak. Ők pedig Ben McKenzie, illetve Bethany Joy Lenz. Nos, a 2003-as év mindegyikük számára különleges volt. Akkor indultak el ugyanis a The O.C. (A narancsvidék), illetve a One Tree Hill (Tuti gimi) sorozatok, amik meghódították a képernyőket szerte a világon. Ben volt az egyik főszereplője a Narancsvidéknek, ami négy szezon után 2007-ben ért véget. Michael ehhez a szériához csatlakozott be egy évad erejéig 2004-ben. Joy pedig az egyik főszereplője volt a One Tree Hill-nek, ami kilenc szezonnal 2012-ben zárult. Nekem mindegyik sorozat sokat jelent mind a mai napig, egy életen át a szívemben őrzöm őket. A One Tree Hill konkrétan minden idők LEGJOBB sorozata a szememben. Szóval képzelhetitek, mekkora élmény volt ezt a három embert így együtt látni a képernyőn. Amúgy zseniális a jelenet, bár nem linkeltem most a teljeset, ez tényleg egy pusztán egy perces részlet. Ettől még érdemes legalább ezt a részt megnézni, hatalmas poénok és alakítások mindegyikük részéről, bár ez szerintem azokat nem lepi meg, aki ismeri a munkásságukat! Lényegében Michael karaktere randizni készül Joy karakterével, akit ebben a részben ismert meg. Elmegy érte, Ben karaktere ajtót nyit, ahogy látjátok, és elindul egy bizarr beszélgetés, amikor közli, hogy a nő most lépett ki a zuhany alól, de ne aggódjon, mert nagyon gyorsan elkészül. Ben karaktere vigyáz a nő gyerekeire, és hát jön a csavar: ő a nő volt férje. Kár, hogy nem találtam meg a teljes jelenetet, sőt igazából a teljes epizódot látni kell, hogy igazán röhöghessen az ember. De ízelítőnek ez is megfelel, és két romantikus tinisorozat után képzelhetitek, milyen érdekes volt ezeket a színészeket más közegben látni. Nagyon szuperek!

A zene, a színjátszás, a színház, filmek, sorozatok, könyvek... annyi minden a szenvedélyem, annyi mindenért dobog hevesen a szívem. Röviden és tömören kb. mindenért, ami művészet. Ez alól pedig a tánc sem kivétel! A táncos filmek mindegyikét igyekszem csekkolni, mert feltölti a lelkemet, miközben a tehetséges táncművészeket nézem. Általában tátott szájjal, hozzáteszem. :) Szóval nem ez lesz az utolsó táncközpontú posztom. Most Julianne Hough-ot és Kenny Wormald-ot szerettem volna kiemelni, akik a Footloose (Gumiláb) című 1984-es táncos film feldolgozásában voltak a főszereplők 2011-ben. Az eredeti és a remake is fantasztikus amúgy, érdemes megnézni őket. De tény, hogy a Julianne és Kenny közti kémia sokat hozzátett a feldolgozáshoz, és főleg miattuk egy picivel jobban is szeretem, mint az eredeti egyébként remek filmet Kevin Bacon főszereplésével. Lehet, kéne a jövőben összehasonlító bejegyzést írnom. Nem is rossz ötlet! Na, de visszakanyarodva erre a két csodaművészre: Julianne a világ egyik legjobb táncosnője véleményem szerint (ő és a testvére ezer éve a kedvenceim közt vannak), Kenny-t pedig a film kapcsán ismertem meg pár éve, de ő is hamar favorit lett. Mindketten bámulatos táncosok, elképesztő a dinamikájuk együtt! <3 Ezt nemcsak a filmben mutatták meg, hanem nem sokkal a premier előtt a Dancing with the Stars 13. évadjában két produkcióban is együtt léptek a parkettre. Egyrészt a film ikonikus dalára lejtettek egy isteni táncot. Megjegyzem, ebben a táncos műsorban az évek alatt Julianne profi táncosként is, és zsűritagként is részt vett már, és akkor hagyta ott kicsit a show-t először, amikor a Footloose-t forgatta le, szóval ezzel a dupla produkcióval tért vissza, ami miatt duplán érzelmes volt ez az egész, hiszen Kenny-vel promózták a zseniális filmjüket, illetve mondhatni "hazatért" a műsorba, ahol évek óta versenyzett már. <3 Ennek a videónak már önmagában imádom a hangulatát, imádom a tehetséges emberek gyülekezetét. És ide bizony Blake Shelton is beletartozik, aki élőben énekelte el ezt a szuper countryslágert.

Illetve egy érzelmes előadással is felléptek, akkor már csak ők ketten táncoltak, mégpedig egy híres régi szám lassú feldolgozására készítettek egy szavakkal körülírhatatlan koreográfiát, amitől bevallom, mindig könnybe lábad a szemem. Mindössze másfél perces volt, szóval örömmel elnéztem volna még őket és a profizmusukat pár percig, de nem vagyok telhetetlen. Azzal is beérem, hogy ezt a felvételt bármikor tehetem ismétlőre, hogy egymás után lejátsszam akármennyiszer. :) Ha ezt látjátok, ezt az összhangot, a szikrákat körülöttük, amik a tehetségük és a kémiájuk miatt veszi körbe őket, akkor nincs más hátra, mint megnézni a 2011-es Footloose-t, ha eddig esetleg kimaradt az életetekből. Vagy ismételni sem szégyen, én is beiktatom nemsokára, mert az elmúlt 3-4 évben nem néztem meg a filmet, és már hiányzik.

A hozzám közel álló emberek tudják, hogy Demi Lovato egyike azon ex-Disney-sztároknak, akinek a karrierjét és életét figyelemmel követem már 2008 óta. Akkor jelent meg a Camp Rock (Rocktábor) című film első része. Azzal lett világhírű a színész-énekesnő. A zenéje sokszor adott nekem erőt az évek alatt. 13 évesen ismertem meg, most 27 évesen is ugyanúgy szeretem a munkásságát. Szeretem a dalokat, amiket ír, szeretem a káprázatos hangját. Szeretem a nagy szívét. És utálom, amiken keresztül kellett mennie. A depresszió kicsinálta, a szakadék szélére került többször is... és sajnos nem egyszer le is esett onnan, mert nem volt egy biztos kéz, ami megtartotta volna szegény lányt. Mint rajongójának, aki végtelenül tiszteli és becsüli Demit, ez nagyon fáj nekem. Most már úgy tűnik, sínen van az élete, de a kis híján végzetes 2018-as drogtúladagolásának napjáig is ezt gondoltuk. Inkább csak bízom benne, hogy Demi végre tényleg igazán erős lett lelkileg, akinek van támasza a küzdelme során. Ami viszont változatlan, mindegy, épp hány éves, milyen életszakaszban van, az a tökéletes énektudása. Az ő hangja egyedi és bámulatra méltó! Sokféle élő fellépést szoktam nézni különböző előadóktól, de az akusztikus performanszok állnak a legközelebb hozzám. Mármint érzelmileg, illetve technikát nézve is. Ugyanis aki jól tud akusztikusan előadni valamit, az tényleg penge a szakmában. Demi pedig csúcskategória, ha engem kérdeztek. A Tell Me You Love Me az egyik kedvenc számom tőle, és imádom ezt a fellépését. Úgy énekelt ki minden hangot, mintha "csak" levegőt venne. Tipikus Demi! Pár hónappal a túladagolása, a konkrét halálközeli állapot előtt adta elő, szóval ilyen tekintetben nem olyan egyszerű néznem ezt a videót, de ő igenis egy elképesztő csaj, aki megérdemli, hogy a rossz és jó időszakaiban is gyönyörködjünk a tehetségében! Így hiába ad rossz emlékeket is ez és még sok felvétel, nézem őket, mert valahol mindegyik Demi erejéről és kitartásáról tanúskodik! Arról, hogy sosem adja fel!

2019 júniusában Budapesten járt a világ egyik, ha nem a legjobb fiúbandája, a Backstreet Boys! Én pedig ott lehettem az Arénában, élőben átélve az öt tehetséges, belüket több évtizede kidolgozó "srácok" művészetét. Életem egyik legcsodásabb estéje volt. Élőben hallani Nick, Brian, Howie, A.J. és Kevin eszményi hangját, a slágereket, azt a pazar hangulatot, amit odateremtettek nekünk. Atyaég, szerintem sosem fogom teljesen kiheverni azt az estét, de nem is akarom! Örökké a szívemben őrzöm, és tudom, most is jönnek hamarosan. Ezt most kihagyom, de hiszem, hogy még eljutok koncertjükre, mert kiskorom óta sokat jelent nekem a zenéjük, töretlenül a rajongójuk vagyok, ez sosem fog megváltozni! A 2019-es budapesti koncertjük egy részletét hoztam el videón, hogy azok is picit betekintést nyerjenek ebbe a csodával egyenlő koncertélménybe, akik nem voltak jelen! Ez az öt ember szívvel-lélekkel varázsolnak el minket a zenéjükkel, és jövőre lesz 30 éve, hogy megalakultak!!! Azóta a zene nyelvén szólnak hozzánk, a töretlen sikerük pedig szerintem mindent elárul! Sok fiúbandát szeretek (főleg a régi nagyokat), de a Backstreet Boys határozottan az elsők nálam! <3