Azt hiszem, ideje üdvözölni az őszt! Ehhez pedig most a Broadway cikksorozatomat folytatom, mégpedig olyan felvételekkel, amiket 2014. szeptember 1-jén rögzítettek néhány csodás művészről, akik a sMASHed UP eseményen daloltak el néhány mash-up számot. Konkrétabban a lényege az volt az estének, hogy szó szerint "összekevertek" kettő vagy három különböző dalt, és kvázi mixelve adták elő őket! Főleg popslágerekről van szó, de alapvetően több zenés műfaj is találkozik. Egy dolog biztos, ez alaposan megmutatja mindenkinek, hogy nem érdemes a zenés színházban tevékenykedőket beskatulyázni, ha valaki esetleg nem szereti a musicaleket. Ők ugyanis teljesen más szinten vannak, sőt nem vicc, a legtöbbjük bármit és bárhogy képes előadni! Tehát arra gondoltam, én ezzel a poszttal köszöntöm a szeptembert, ha már egyszer majdnem napra pontosan három évvel ezelőtt volt a fellépés az ősz első napján! :D <3

Taylor Louderman - Brave/Roar

Na igen, szerintem ezt a két dalt összemosni már-már evidens. Annyira hasonlítanak, hogy szinte már megegyeznek. Én mindig azt mondom, a végtelen számú dal közt, amiket a zene létezése óta megalkottak és alkotnak továbbra is, lehetetlen, hogy ne legyenek hasonló dallamok, ergo nem szeretem ráhúzni egy előadóra sem, hogy plagizál. De itt bevallom, megfordult a fejemben. Katy Perry alig pár hónappal azután adta ki a Roar-t, hogy Sara Bareilles megjelentette a Brave-et. És a dallamvilág olyan szinte AZONOS, hogy szerintem ha megnézitek most Taylor mash-up előadását ebből a kettőből, hamar le fog esni. Már csak azért is, mert megkockáztatom, hogy ha van olyan, aki nem ismeri ezeket a számokat (például édesanyám), megvan rá az esély, hogy fel sem tűnik neki, hanem totál úgy fogja érzékelni az illető, mintha egyetlen számról lenne szó. Amúgy Tayről már írtam a Broadway Loves Celine Dion posztban, és agyondicsértem. Miután azt a videót láttam tőle, naná, hogy utánanéztem a csajszinak, és akkor találtam meg ezt is. Ekkor még a 24-et sem töltötte be. Elképesztő, és odáig vagyok a hangjáért, egy bámulatos fiatal tehetség ez a lány! A végén pedig annyira cuki a reakciója a tapsviharra, de hát meg is érdemli! :D <3

Meghann Fahy - December/A Long December

Meghann-t nem színházi előadás révén ismerem, hanem mert nem egy általam nézett sorozatban vendégszerepelt, hol több, hol pedig kevesebb részben. Most pedig a The Bold Type-ban ő az egyik főszereplő, szóval már csak miatta is el fogom kezdeni nézni, ugyanis bár Broadway kapcsán nem találkoztam a nevével (bár nem is futott be ott nagyon), de rengeteg fellépése van, így a hangja nem ismeretlen számomra. Ez pedig határozottan az egyik nagy kedvencem. Annyira gyönyörű hangja van, és említettem már, mennyire imádom a mash-upokat? Hiszen néha az ember elképzelni sem tudja két számról, hogy össze lehet vonni, erre valaki megteszi, te meg csak tátod a szádat, hogy mennyire tökéletesen passzol az a két dal! Sara Bareilles szépséges dala és az alternatív rock műfaját képviselő Counting Crows együttes műve pedig határozottan összhangban van! :D Erre Meghann csak rápakol a csodás hangjával! El sem hiszem, hogy ez a nő nem lett Broadway-csillag! Eszméletlenül jó!

Jason Gotay - Already Gone/Halo

Kelly Clarkson és Beyoncé mash-up egy férfi művésztől?? Ide vele, de azonnal! Igen, kb. ez a reakcióm. És azt hiszem, Jason feldolgozásában csak még jobban beleszerettem ebbe a két csodás dalba! Jól van, volt ott egy-két apró elcsúszás, de alapvetően zseniális a produkciója! Pláne azt a poénkodós lefelé hajlítást imádom, amin a közönség is jót derült! :D Amúgy Jason több előadásban is benne volt már, a Bring It On: The Musical az, amiben az egyik főszereplő volt, illetve például a Pókemberben is játszotta a címszereplőt. Bevallom, őt annyira nem követem figyelemmel, de akármikor futok bele videóba, konstatálom, mennyire tehetséges ő is! <3

Bre Jackson, Tara Minogue, Lacey Angerosa - Till The World Ends/I Wanna Go

Ezt a három művésznőt nem igazán ismerem, de azt hiszem, ez a felvétel tökéletesen megmutatja, hogy nagyon is van keresnivalójuk a színpadon. Ahogy Britney Spears két 2011-es számát összefűzték, hát...az agyam eldobom! Pláne a szólamoktól, amiket lenyomnak benne! Azt imádom, amikor Bre egy ponton elszúrja a szöveget, viszont pazarul kivágja magát belőle! És a dal vége, te jó isten!!! Megérdemlik azt a tapsáradatot és huhogástengert! :D

Steven Grant Douglas - Somewhere Only We Know/Closing Time

Steven-t már hallottam énekelni, mégpedig akkor, amikor turnézott a Ghost musicallel az USA-ban. Bár számomra Richard Fleeshman az örök Sam Wheat, ha a musicalről van szó (Magyarországon pedig amúgy Kerényi Miklós Máté!!!), de az fix, hogy Steven is csodás munkát végzett! Itt van egy kis betekintő a próbákba, így láthatjátok is, milyen volt a szerepben. Erről a mash-upról pedig annyit, hogy két zenekar híres dalait mosta össze, és nagyon ügyes volt. Bár nem véletlenül linkeltem be a Ghost próbát. Ugyanis míg ott a tökéletes szintet célozza meg minden egyes kiénekelt hangjával, addig ezen a fellépésen olykor csúszkált, sőt néha hamis volt. Ennek okát persze nem tudhatom, de lehetett valami vírus is, vagy egyszerűen rossz napja volt. Mindegy, ettől még imádom! Jó pár hangot azért sikeresen kiénekelt, a humorát pedig imádom.

Mit szólsz hozzá?

Azt hiszem, már épp itt az ideje ezt a cikksorozatot is folytatnom! Ismét öt olyan sorozatot veszek górcső alá, melyeknek már adásba került a legutolsó epizódjuk is, ráadásul aránylag egész jól állok velük, hiszen ötből hármat sikeresen végignéztem, kettő pedig természetesen folyamatban van, mindössze csigában haladok velük. De erről majd úgyis írok, ahol kell! Lássunk hozzá, remélem, ez a poszt is kellő nosztalgia vagy épp kedvcsináló mindenkinek! :)

Szívek szállodája (Gilmore Girls)

Még jó pár évvel ezelőtt belefutottam 1-2 részbe a tévében, de valószínűleg épp gutaütésem lehetett, mert pár perc után el is kapcsoltam. Buta, buta 11-12 éves énem, hogy tehettem ilyet? Mindegy, a múlton kár rágódni. Azzal vigasztalom magam, hogy nyilván nem voltam elég érett ahhoz, hogy értékeljem ezt a csodát! Sőt ha magamra erőltettem volna anno, minden bizonnyal nem is tetszett volna. Ne kérdezzétek, mi volt az oka, mert tényleg nem tudom. Akkoriban más jött be. Na, de ahogy nőttem, egyre többször gondolkodtam el rajta, hogy ideje lenne adni újabb esélyt. Aztán tavaly már egész biztos voltam benne, hogy én ezt imádni fogom, ergo indulhat a pilot! Az, hogy két perc sem telt el, hogy az állam a padlón legyen és megkérdőjelezzem a gyerekkori énem ízlését, nem kifejezés! Rögtön tudtam, hogy ha egy sorozat lehetne egy ember rokonlelke, nekem ez lenne az egyik!!! Hét évadnyi tömény varázslat, hétköznapi köntösbe bújtatva, főleg szerethető karakterekkel, és garantáltan remek színészekkel! Ez az anya-lánya kapcsolat Lorelai és Rory közt a széria legfontosabb kapcsolata, ez fix! Romantikus típus vagyok, tehát minden általam nézett sorozatban találok legalább egy szerelmespárt, akiken csorgatom a nyálam és néha órákig tartó fangörcsöt kapok tőlük, ahogy természetesen ebben is megvolt/megvoltak a kedvenc párosaim ezen a téren, de elhihetitek, vagyok annyira racionális, hogy meglássam az általam nézett sorozatok lényegét! Ennek pedig határozottan ők ketten voltak azok! Ők és Rory nagyszülei. A család! Ez lett kiszínezve szép barátságokkal és olvadós szerelmi szálakkal! Kihagyhatatlan! Ha még nem láttátok, hajrá! Ráadásul még mindig sírhatnékom van a tavalyi felélesztés miatt, amikor kaptunk négy új, filmhosszúságú részt. Mondjuk örömmel megfojtanám az alkotókat a lezárás miatt, de mindegy, mert így van még okunk reménykedni újabb adagnyi Gilmore Girls-ben! <3

Castle

Eltartott egy darabig, hogy folytassam a sorozat nézését, miután pár éve leálltam vele a harmadik évad után, de mentségemre, vártam a szinkronra...egészen addig, míg meguntam, és félve elkezdtem eredeti nyelven. Ritka nálam, hogy valamit ne eredeti nyelven imádnék a legjobban, de itt nem tudok dönteni. Mármint isteni volt angolul bámulni - különben nem néztem volna úgy végig a negyedik évadtól kezdve -, de továbbra is rajongásig imádom a magyar hangokat is. Szóval a Castle esetében azt hiszem, döntetlen az állás. Szeretem a nyomozós sorozatokat. Sőt ez nem fedi a valóságot elég alaposan, ugyanis egyenesen imádom őket! Viszont nagyon háklis vagyok ennél a műfajnál. Ezt úgy értem, hogy szerencsére rengeteg isteni készült már az évek alatt, de a legtöbbet 4-5 évad után (jó esetben, de van, hogy hamarabb) megunom. Ugye a Bones-ra is sikeresen ráuntam, mielőtt folytattam volna néhány év elteltével. A Castle esetében kicsit jobb a helyzet, ott az utolsó két szezon volt picit nyögvenyelősebb számomra. Nehogy félreértsétek, nagyon szeretem, és tuti lesz majd idővel ebből újranézés, vagy legalábbis néhány részt ismét csekkolok. Egyszerűen csak a krimi műfaja az Achilles-sarkam. Ettől még nagyon-nagyon-nagyon ajánlom megnézésre, hiszen zseniális! Egy krimiíró tanácsadóként együtt dolgozik a rendőrséggel? Vicceltek velem? Ez aztán az ász alapsztori! Ehhez hozzájön a pazar színészi alakítás, a csúcs karakterek, és készen is van egy szuper sorozat! Castle és Beckett rohadt lassan kialakuló szerelmi sztorija is nagyszerűen lett felépítve. Bevallom, nagy évődés fan vagyok, szóval amíg nem jöttek össze, talán még jobban csíptem őket, mint utána. De persze Caskett forever, csodás párost alkotnak! És persze ott van Lanie, a kórboncnok, na meg Esposito és Ryan nyomozó is, akik beismerem, az abszolút kedvenceim a szériából! Castle lánya és főleg az anyja végképp üde színfoltjai a csapatnak! Mindenki szerethető, plusz jó volt látni, ahogy évadról évadra egyre jobban összekovácsolódtak. Igazi családdá váltak mindannyian!

Bosszú (Revenge)

Édes jó istenem, örök hálám a kreátoroknak, annak, aki ezt megálmodta, és még csöpöghetnék arról órákig, mennyire tökéletes a széria! Oké, nyilván nem hibátlan, sőt ha jól értesültem róla, a 3-4. szezon már egyáltalán nem volt közönségkedvenc, de mivel én csak a második évadnál tartok...hát, lényegében már úgy négy éve, ezért erről nem tudok nyilatkozni. Majd tartok egy újranézést, hiszen rajongásig imádom, és végre megnézem elejétől a végéig! Eleve ez a széria megadta nekem az egyik örök kedvenc sorozatbeli férfi karakteremet, szóval hülye leszek nem végignézni! :D A sztori csodás, imádom a felépítését ennek az egésznek, a színészi alakítások bravúrosak, és még finoman fogalmaztam, mindig meglep valamivel a sorozat, olyan csavarok vannak benne, hogy csak lesek. Megvan benne a humor, de azért az nem kifejezés, mennyit lehet sírni is rajta! Sokkhatások tömkelegét zúdítja a nézőre! A romantikus szálak is felettébb érdekesek, nem egy favorit párost adott nekem a sorozat, hiszen szerencsére a Revenge tekintetében rám húzható, hogy multi-shipper vagyok! :D A széria legfontosabb szála határozottan Amanda Clarke - vagy nevezzük Emily Thorne-nak? - bosszúja a Grayson családon, amiért évekkel korábban tönkretették az édesapját, amikor bemártották egy bűncselekménnyel, és így elvitte helyettük a balhét. A börtönben halt meg...állítólag. Khm...igyekszem nem spoilerezni, de nem könnyű. Szóval azt hiszem, ennél többet nem is írok a sztoriról! A lényeg, hogy Amanda új személyazonosságot szerez magának, és Emily Thorne néven beszivárog a Grayson família köreibe, többek között Victoria és Conrad Grayson fiának, Danielnek az elcsábításával. Aztán szép lassan és rendkívül ügyesen mindenkit tönkretesz, akinek csak köze volt ahhoz, ami az apjával történt. Ebben pedig nagy segítségére van Nolan Ross (az én csodáááám, aki szerintem tényleg az egyik legjobb férfi karakter a sorozatok történetében). Ennyit a sztoriról, most már csak annyit írok, hogy semmiképp ne hagyjátok ki!!! <3

90210

Íme a másik sorozat ebből a listából a Revenge mellett, amit még nem sikerült befejeznem, pedig már évekkel ezelőtt véget ért. Ciki. A késztetésem megvan, de bevallom, már arra sem emlékszem, hol tartottam. A negyedik évad környékén, ha minden igaz, szóval maximum másfél évad van vissza. Vagyis lenne, ha majd nem kezdeném el elölről. Egy csomó minden kiesett, és amúgy is annyira imádom, hogy muszáj felfrissítenem az emlékezetem, egyúttal pedig újraélni a fantasztikus sztorivonalakat! Az eredeti Beverly Hills 90210 számomra örök, ezt az előző ilyen cikksorozatomban ki is fejtettem nektek, lekörözhetetlen minden téren, viszont azt hiszem, kijelenthetjük, hogy ez a "kistestvér" is fergeteges! Főleg, mert az elején több olyan karakter is felbukkant, aki a 90-es évek sikersorozatában ott volt már, mint főszereplő. Ez nálam csak még tovább emelte a szintet! :D Ráadásul remek volt a casting ehhez, hiszen nagyszerű fiatalokat válogattak be, mindannyian tehetségesek! Tehát ezen a téren is megvolt a színvonal! A család, barátságok, szerelmek, kavarások jellemzik a szériát, és lehetetlen megunni! Ebben a sorozatban a főszereplő karakterek esetében elmondhatjuk, hogy kb. mindenki járt mindenkivel, vagy legalábbis csók elcsattant, és nem túlzok egyáltalán! Ettől persze még érdekesebb, mert eskü, egy idő után már nem tudod besaccolni sem, kik kapnak endgame-et. Szerencsére egész jól alakult ezen a téren a lezárás, ha minden igaz. De már alig várom, hogy végignézzem. Igaz, addig nem kezdem el, míg az eredeti sorozat fináléját nem nyomtam le. Ott a negyedik évadnál tartok, és ugyebár tíz szezonból áll, szóval ez még várat magára. Mindenesetre csak biztatni tudok mindenkit, hogy lásson hozzá, ha eddig kimaradt volna az életéből!

Hazug csajok társasága (Pretty Little Liars)

A sorozat, amit kb. 2011-ben kezdtem el nézni, amikor Amerikában csak a második szezon ment. Azóta pedig eljutottunk a hetedik, egyben utolsó évadig, aminek most júniusban adásba került a fináléja is! Nehéz volt elengedni. Oké, ez igaz minden sorozatra, amit valaha néztem és megszerettem valamiért, ám azért mégis más egy olyan sorozattól búcsúzni, amit majdnem akkor kezdtem el nézni, mint az amerikaiak, és miután becsatlakoztam, szinte végig velük követtem, vagy ha épp maratonozni volt kedvem, akkor is csak egy évaddal maradtam le, amit aztán hiatus alatt mindig lepörgettem. A hetedik évadot viszont már keményen hetiben bámultam, és ahogy közeledtünk a végéhez, keserédes volt az egész. A sorozat már évadokkal korábban elvesztette régi fényét, szóval egy részem baromira várta a végét, hogy pontot tehessek a PLL fejezetre az életemben, másrészt viszont sírógörcsöm volt, mert mostanában túl sok olyan széria jutott vagy jut el a zárórészig, amit majdnem a kezdetektől nyomon követek, még ha néha le is álltam vele rövid időre. Na, a lényeg, hogy nehéz volt elköszönni ettől is, mert minden hibájával együtt (és igen, a negyedik szezontól kezdve dúskált a malőrökben) mégiscsak meghatározó sorozat volt számomra. A színészi alakítások megérdemlik a csillagos 5-öst - csak hogy sulis célzásokkal éljek így iskolakezdés közelében :D -, minden évadban zseniális teljesítményt nyújtott a csapat. Bár itt is sikerült shippelnem jó néhány párost, sőt lettek ám amolyan oltári nagy favoritok is nálam romantikus téren, viszont jól tudom, hogy a széria lényege nem ez volt, és a lányok barátsága mindennél fontosabb, illetve az, ahogy megbirkóztak az eléjük gördülő, sokszor ijesztő akadályokkal. Mindezt pedig együtt tették. Látni kell, komolyan! Még akkor is, ha nem mindig volt logikus és olykor katyvasz volt ebből a szempontból az egész széria! Mindenképp nézzétek meg, ha eddig nem tettétek volna!

Mit szólsz hozzá?

Már két hónapja, hogy nekiálltam ennek a cikksorozatnak, szóval már elérkezettnek láttam az időt, hogy jöjjön az újabb bejegyzés, amiben élő felvételeket posztolok telenovella főcím- és betétdalokról. Nem is húzom az időt, hanem szépen belevágok a véleményezésbe.

Manuel Mijares - El Privilegio De Amar (Titkok és szerelmek 1998)

A Titkok és szerelmeket még anya nézte, és hozzá kapcsolódtam be gyerekként a tévé elé néha. Aztán pár évvel később ismételték a sorozatot, akkor már meg tudtam nézni végig, és azt mindig hangoztatom, hogy a mai mexikói szériák szerintem jobbak, vagy legalábbis sokkal profibbak sztoriban és színészi játékban is, ám a régiek közül ez az egyik, ami szerintem nagyon is ott van a szeren! Simán lehet, hogy pár év múlva ismét belevetem magam. Lassan érik a dolog, hiszen kb. kilenc évvel ezelőtt néztem meg. A főcímdala valami földöntúli csoda, de komolyan. Sokszor eszembe jut, és olyankor előkeresem YouTube-on, hogy csekkolhassam. Imádom a koncepcióját, meg úgy konkrétan semmibe nem tudok és nem is óhajtok belekötni. Itt megnézhetitek. Lucero és Mijares együtt énekelték fel anno a sorozathoz, amikor még házasok voltak. Az élő videóban "csak" Manuel látható, ha minden igaz, 2011-ben. Szóval jóval a telenovella vége után, de ebből is látszik, mennyire népszerű ez a szám mind a mai napig. És ahogy énekli az egész közönség, borzongató!!! Ez az ember egy zseni, és ezt nem csak úgy mondom! Rengeteg élő videót néztem tőle az évek alatt, és konkrétan ki lehet jelenteni, hogy stúdióminőségben dalol a fellépéseken! Aranyból vannak a hangszálai, ez már fix! :D <3 Ez a dal valóban az egyik leglegleg számomra, ha telenovella főcímekről van szó.

Gloria Trevi - Esa hembra es mala (Teresa 2010)

Gloria Trevi hatalmas név odakint, a hangját pedig, ha eleget hallgatja az ember (mint mondjuk én), akkor ezer közül is fel lehet ismerni. A Teresa című telenovellát pár éve nyomtam le mindössze 1,5-2 hónap alatt!!! 152 részről beszélünk, de hát elég beszippantós volt. Ebben imádtam meg egy életre Angelique Boyer-t, Ana Brendát és Aarón Díaz-t is! Sebastián Rulli ekkor már évek óta a kedvenceim közt volt. De tény, ez a négyes fogat sokat nyomott a latba, hogy olyan iszonyúan gyorsan a végére érjek! Az érdekes sztori meg erre rátett egy lapáttal! A főcímet nézzétek meg ti is, az élő videó pedig a 2011-es TVyNovelas-díjátadóról van. Két dalt énekelt Gloria, nekünk az első fontos, hiszen az a főcímdal. Angelique is látható a videóban! :D <3 Azért van hangja a nőnek, ez már az elején egyértelmű, amikor nem kapcsolják be azonnal a mikrofonját, de így is lehet hallani, pedig távolról veszi a kamera. Angie felbukkanásánál csak fokozódik az üdvrivalgás! Csak másfél percet énekelt a dalból, ami lényegében maga a főcím, de már az is elég ahhoz, hogy megállapítsuk, mennyire durván tud ez a nő!

Eiza González & Marconi - Me Puedes Pedir Lo Que Sea (Rabok és szeretők 2012)

Kivételesen nem főcímdalt fogtok hallani, hanem egy gyönyörű betétdalt! Az Eiza González és Sebastián Rulli által játszott Nikki és Guzmán jeleneteinél szoktuk hallani! Nálam ez szerelem volt első hallásra! Linkelek is nektek egy jelenetet a telenovellából, ahol a részletet meg tudjátok hallgatni. A Marconi együttessel együtt énekelte fel Eiza ezt a csodát, és egy 2013-as díjátadón elő is adták együtt! Bár a fiúk hangja az elején még nemigen talál célba, sőt Eiza is egy-két helyen meginog, de szépen magukra találnak, és végül elmondható, hogy összességében káprázatos produkciót nyomtak a közönségnek! <3

Samo - Solo por Amor (Relaciones peligrosas 2012)

Ennyire komoly témákat boncolgató telenovellával szerintem nem találkoztam még! Kár, hogy nálunk nem mutatták be. Viszont én angol felirattal elkezdtem nézni, és nem bántam meg! Egyszerűen a tökéletesség határát súrolja! A főcímdal pedig eszméletlen, már első hallásra megfogott, sőt hajlamos vagyok órákig dúdolni, ha egyszer végighallgatom! Samo valami zenei félisten amúgy! Nem hiszem, hogy ezt a kijelentésemet túlzottan magyaráznom kéne azoknak, akik csekkolják az élő videót! Nos...ezt nevezem én nagybetűs Hangnak!!! Nem véletlen ám, hogy vele zárom ezt a posztot! Brutális minden egyes másodperce! Egyetlen egyszer sem hamis, de még alig észrevehető csúszás sem keveredett bele a dalba. Azért ez kemény! Mindehhez társul a tény, miszerint hidegrázós már a hangszíne is!!! Valószínűleg az ilyen művészekre szoktuk ráhúzni az őstehetség kifejezést! Azért linkelem nektek a főcímet is.

Mit szólsz hozzá?

Nos, akkor ebben a bejegyzésben rátérek egy másik Vágó-lányra, aki akárcsak Vágó Bernadett, egy csoda, és ők ketten határozottan a legtehetségesebbek közt is a legek legjei!!! Megjegyzem, lesz majd az ő duójukról is bejegyzés, ahol kicsit jobban kifejtem a kapcsolatukat is (de nem, nem testvérek!!! :D). Na szóval...először azon gondolkodtam, hogy első körben úgy, mint Detti esetében (akit ugyebár Dolhai Attilával), Zsuzsit is lényegében az első (fontosabb) színpadi partnerével eresztem össze így bejegyzésen belül, aki amúgy Mészáros Árpád Zsolt. De aztán gondoltam egyet, és mondhatni fordítottam a kockán. A legújabb partnerével teszek közzé duetteket. Akárhogy töröm a fejem, akkor is Veréb Tamás ugrik be nekem. Mármint nyilván Tomi már 2013 óta a Budapesti Operettszínház tagja, amikor bemutatkozott az Elfújta a szél musicalben Ashley szerepében. Megjegyzem, Zsuzsi volt Scarlett. A lényeg, hogy Tamás érkezése óta bőven mutattak be más darabokat, de romantikus mivoltában szerintem Tomi óta nem lett új partnere Zsuzsinak a musicalek világában. Egy kicsivel több mint 10 év a korkülönbség kettejük közt, és elárulom, nem Tamás az idősebb. Ám ez ha engem kérdeztek, egyáltalán nem szembetűnő, elképesztően passzol a hangjuk is, nagyon jó párost alkotnak színpadon! <3 Vessük is bele magunkat!

Szeret mind, ki ismer

A Mozart musical is egy közös pont náluk. Bár a darabot még 2003-ban mutatták be először, amibe aztán Zsuzsi is bekerült, mint Constanze, de 2011-ben aztán levették a repertoárból. Ám 2014 őszén visszakerült, ekkor már Tamás játszotta az egyik szereposztásban a címszerepet, Zsuzsi pedig ismét a már korábban játszott karakter bőrébe bújt. Aki látta a musicalt, pontosan tudja, hogy a két karakter között kialakul egy romantikus szál, ami bármennyire is szépen indul, nem ér túl jó véget. Na, de nem is ez most a lényeg. A darabban, ami végül 2016 elején ismét pihenni tért, több gyönyörű és magával ragadó dal is felcsendül, ám ez a duett számomra amolyan epic kategória! Peller Annától és Szabó Dávidtól is kitettem, és írtam, hogy mennyire cukin adták elő. Hát Zsuzsi és Tomi esetében azt kell mondanom, hogy persze-persze, édesek...de ugye a kémiát is érzékeli a néző? Csak mert van. Amúgy imádom, hogy az előadásból is vettek ki apró részleteket gesztusokat tekintve ezen a 2015-ös tatai musical esten, amiről hoztam a videót. Imádom őket! Ez a videó nálam tipikusan reakció-váltakozós. Először vigyorgok, de úgy, hogy megfájdul a szám, aztán a vége felé elkezdek szépen könnyezni, mert annyira gyönyörű. Ez Zsuzsi és Tomi együttes hatása! :D <3

Holdbeli csónakos

Már leírtam, hogy Tatán rendszeres vendégek a hazai (valódi!!!) tehetségeink, szóval szerencsére el vagyunk látva videókkal, már emiatt is. Ez a felvétel is ottani musical esten lett rögzítve, csak ez idén márciusban. Weöres Sándor művét több színház is bemutatta már, bár bevallom, nem volt még szerencsém látni. Kaszás Attila játszotta a Nemzetiben tíz évvel ezelőtt bekövetkezett tragikus haláláig a főszerepet, és bár sokszor meghallgattam ezt a gyönyörű duettet az előadásból több felállásban is, Kaszás Attila felülmúlhatatlan! Amúgy Szinetár Dóra játszotta a bemutatón Pávaszemet, akivel felcsendül ez a dal az előadásban. Nagyon szépen adták elő anno együtt. És ugyanez vonatkozik Zsuzsi és Tamás duójára! Gyönyörűen hangzott az ő tolmácsolásukban is! Elég sírós nekem ez a dal egyébként, és igen, ők ketten is elérték, hogy zsepiért nyúljak! Elképesztően szép! <3

Délibábos Hortobágyon

Bár ez nem musical műfaj, hanem operett, de legalább láthatjuk, hogy ez is megy nekik! Az Erzsébet című operettelőadásból adtak elő 2016-ban Dorogon egy híres duettet. Zsuzsi amúgy már játszott operettben, mégpedig a Viktóriában, aminek 2013-ban volt a bemutatója, aztán kb. két évvel később lekerült a repertoárból. Szóval az ő hangján azért érezni az operett beütést, míg Tominál kevésbé. Persze ez semmit nem von le az értékéből, hiszen zseniális. Na meg kis gyakorlás, és zseniálisan megy majd neki ez a zenés irány is! Az fix, hogy szuperek együtt, és most mondjátok azt, hogy nem cukik! :D <3

Bennem, mint tükörben

Ezt egyszerűen nem hagyhattam ki, elvégre ekkor álltak LEGELŐSZÖR együtt színpadon! A 2008-as áprilisi MusicalPlusz rendezvényről beszélünk! A két miskolci tehetség az Elisabeth musicalből adta elő Elisabeth és Rudolf, vagyis anya és fia duettjét. Tomi ekkor 14 éves volt!! Eszméletlen! Na igen, ha érzékelhető korkülönbséget akartok látni kettejük közt, akkor ez a megfelelő videó. Itt azért látható az, ami alapvetően nem. Mégpedig, hogy Zsuzsi egy évtizeddel idősebb nála. Nem tudok másképp reagálni a videóra, mint hogy "jesszus, Tomi milyen gyerek még itt". :D Azért Zsuzsi ekkor már eljátszott pár főszerepet, a fellépés előtt kb. 2-3 héttel volt pont az Abigél musical bemutatója, amiben Vitay Georginát alakította...és játssza mind a mai napig! Tomi gyerekszínészként már azért jelen volt a köztudatban, de nyilván kezdő volt, bármennyire is érződött már ekkor a tehetsége! Emlékszem arra, amikor 2013-ban az Operettszínházhoz került, és nagyon tetszett már akkor, amit művelt, és érződött, mennyit fejlődött. Ám azóta csak még jobb lett, és mind büszkék lehetünk rá és a hozzá hasonló tehetségekre! Ez a duett amúgy szerintem tényleg megmutathatja mindenkinek, hogy honnan és legfőképp hova jutottunk el Zsuzsi-Tomi tekintetben... :D <3

Anna ébredése

Akkor íme egy MAGYAR musical egyik gyönyörű duettje Zsuzsi és Tomi előadásában! A Mandralínia alkotói folyamatáról és lényegéről ide kattintva olvashattok egy keveset, és bizony ezt a 2014-es júniusi fellépést is megemlíti a zeneszerző benne. Ez semmiképp nem maradhatott le a sorból! Jó látni, ahogy a művészek összefogtak és a nevüket, pontosabban a hangjukat adták ennek a varázslatos történetnek a dalaihoz! Bár nem hallottam az összes dalt róla (mondjuk tervezem beszerezni a CD-t, ha még lehetséges), de mindegyik megfogott azok közül, amik felkerültek a netre vagy előadták ezen a kis fellépésen Miskolcon. Ez határozottan a kedvencem!!! És úristen, mennyire csodás ez az élő verzió! Jó, mondjuk ez most totál úgy tűnhet nektek, hogy mennyire meglep, hogy szépen énekelnek élőben...pedig egyáltalán nem sokkoló, elvégre a musicalekben játszó színművészeknél jobban SENKI nem tud élőben dalolni! Mármint könyörgöm, ez a szakmájuk! Vagy szerintetek estéről estére playbackelnek? Elárulom, volt már, aki azt hitte. Nem tudtam hirtelen, hogy kiröhögjem vagy agyoncsapjam a feltételezése miatt. Na, de visszakanyarodva a videóhoz: ezt mindenkinek hallania kell! Ez a zene és a gyönyörű szöveg, úristen!!! <3 Zsuzsi kottájával cska a baj van ebben a videóban, de nagyon aranyos, mikor az elején bénázik vele! :D <3

Erkély duett

Most tényleg? Pont egy Rómeó és Júlia dalt kellett volna kihagynom innen? A fenéket. Sőt ez lesz a poszt tökéletes lezárása. Bár ahogy már céloztam is rá, az Elfújta a szél musicalben játszottak együtt először 2013 nyarán, de még abban az évben Tomi mindössze 19 évesen beállt a darabba, ergo a musicalirodalom legfiatalabb Rómeója lett ezzel!!! Emlékszem, ott voltam a premierjén, amikor ő és az "új" Júlia, vagyis Jenes Kitti debütáltak. Már akkor imádtam, idővel pedig Zsuzsival is megnéztem a kettősüket, és nyilván ütöttek! <3 Kis érdekesség, hogy bármennyire is a Szívből szeretni folyik a csapból is, és igen-igen, ne aggódjatok, én is szeretem a dalt, de egyáltalán nem a kedvenc szerelmes duettem a darabból! Az Angyal című dal nekem amúgy etalon - ne kérdezzétek, miért, de részben közrejátszhat a tény, hogy a legkevésbé népszerű, mégis szerintem az egyik leggyönyörűbb -, de az Erkély duett, amit most ide beteszek nektek a 2016-os évet lezáró MusicalPlusz rendezvényről, szorosan követi az Angyalt kedvenc R&J-duett szempontjából. Nem lehet betelni vele!!! <3 Zsuzsi és Tomi egyszerűen fergeteges párost alkotnak, és nagyon örülök, hogy pár éve elkezdtek összekerülni különböző előadásokban! Így a végére még annyit, hogy a legújabb musical, amiben együtt játszanak, az A Notre Dame-i toronyőr, igaz, hogy ebben nem romantikus a karaktereik kapcsolata! Fruzsi barátnőm írt beszámolót a szegedi előadásról az oldalán, érdemes elolvasnotok! Nem mellesleg tegnap pont tőle kérdeztem meg, melyik duóról posztoljak legközelebb, és a három megadott opció közül bökött rá Zsuzsira és Tomira! :D Remélem, ezeket a videókat látva most majd még többen fogtok egyetérteni velünk abban, hogy tele vagyunk tehetségekkel, mindössze legtöbbjük nem a televízióban látható, hanem különböző színházak falai közt léteznek! <3

Mit szólsz hozzá?

Az elmúlt pár napban elképesztően csiga volt az internet...szóval még ha lett is volna elég türelmem bejegyzést írni, ami elég sokáig tartott volna, attól még az esély megvolt rá, hogy közben száll el a kedvem. Így inkább hagytam. Most viszont folytatom a színházi rovatot, mégpedig a Duettpárok blokk egy újabb duójával! Azt hiszem, Szinetár Dórát és Bereczki Zoltánt senkinek sem kell bemutatnom. 13 éven át alkottak egy párt a való életben, 2005-ben házasodtak össze, 2007-ben született meg közös gyermekük, Zorka, aztán 2012 végén robbant a bomba: elválnak! A válást követően még két évig jártak együtt fellépni, aztán 2014 szeptemberében ennek is vége szakadt. Dóri azóta Makranczi Zalán színművésszel van együtt, 2015-ben feleségül is ment hozzá, hamarosan pedig megszületik a közös babájuk. Én speciel azt mondom, nagyon aranyosak együtt, és látszik, mennyire szeretik egymást. A Sors 13 évet rendelt el Dórának és Zolinak együtt, ez volt megírva! Bár többet valószínűleg nem lépnek fel együtt - bár ki tudja, összesodorja-e még őket fellépés a jövőben -, ettől még én azt mondom, színpadon tökéletesek voltak együtt! Sőt szerintem azóta sem volt egymásnál jobb partnerük! A Rebecca musical a szívem csücske, és bár nekem Zsuzsi-Szilveszter abban a mindenség, és rájuk passzolnak a karakterek igazán, de az biztos, hogy a Dóri-Zoli duó is nagyot alkotott, már csak azért is, mert együtt játszották. De erről majd később. Először hat videót terveztem kipakolni tőlük, ahogy általában ebben a cikksorozatban mindenkinél (bár ez nem mindig lesz így), most viszont a végére muszáj még egyet beékelnem, épp emiatt... (Meg még egyet, mert nem bírok magammal.) Na, kezdjük!

Fény

Úgy gondoltam, muszáj a 2008-as nagyzenekaros koncertjük egy részletével elindítanom ezt a bejegyzést. És bár nem ez volt aznap a koncertnyitó, de azt hiszem, ehhez a poszthoz keresve sem találhattam volna jobb kezdést. Emberek, ez még nekem is durván hidegrázós, aki csak képernyőn élvezheti a koncertet. Elárulom amúgy, nekem ez az örök kedvenc Zoli-Dóri fellépésem. Bár nem ők az abszolút kedvenceim, de tisztelem, elismerem és szeretem őket együtt és külön is, az viszont fix, hogy ez a koncert nagyon elöl lenne, ha toplistát írnék. Érződik, hogy mennyire zseniális volt élőben, arról nem is beszélve, hogy ők ketten mennyire imádták minden pillanatát! Teljesen átjön már ebből a videóból is! A lelkesség, a döbbenet is megjelenik a fellépő művészeken. Emellett megjegyzem, totál átmennek gyerekbe a közönség által árasztott hangulattól! Főleg Zoli! :D Isteniek! Amúgy a dal a Fame musicalből van, természetesen "duettesítve" nekik! :D

The Lion Sleeps Tonight

A videó, amiben jóval több a beszéd, mint maga a dal, de egyszerűen nem hagyhattam ki. Annyira viccesek végig mindketten, lehetetlen betelni azzal a pozitív hangulattal, amit árasztottak a közönség felé. Amúgy a felvétel 2011-es, nem mintha erre nem jönnétek rá, ha megnyitjátok, de azért gondoltam, leírom. :D A The Tokens a 60-as évek elején adta ki ezt a számot, természetesen nem egy előadó feldolgozta azóta, köztük ők ketten is. Jó párszor fel is léptek vele, nekem ez a személyes kedvencem. A dal előtt mindig poénkodtak, és szerintem ezen a fellépésen volt a leginkább egyben az egész. Attól a "Zoli, ááááá" résztől totál kész vagyok, és így hirtelen nem is hiszem, hogy ezt máskor is csinálta volna. Vagy csak elsiklottam felette. Mindegy is, a lényeg, hogy szerintem ez a dal kihagyhatatlan a sorból. És már most meg merem kockáztatni, hogy ha röhögőgörcsöt nem is kap az ember, miközben nézi, de mindenképp vigyorogva bámulja elejétől a végéig.

A szívem vigyáz rád

Mindenképp szerettem volna egy válás utáni videót is megmutatni. Ez 2014 májusában volt, vagyis pár hónappal azelőtt, hogy a duettkoncerteket is abbahagyták. Tartom magam ahhoz, hogy csodás duót alkottak együtt a színpadon, de be kell vallani, hogy érzékelhetően megváltozott a légkör, miután már jó ideje nem voltak együtt. Mármint ekkor majdnem két éve már, hogy eljutottak arra a pontra a magánéletükben, hogy kimondják, a házasságuk véget ért, és oké, a fellépésekbe beleépíthették az ezzel kapcsolatos poénokat, amikről elmondhatjuk, hogy talán még működtek is, sőt a dallistájukról kihúzhatták az extra romantikus dalokat, de akkor is elkerülhetetlen volt, hogy végül a közös koncertekre is pontot tegyenek. Csodálom, hogy egyáltalán két évig bírták még. Félre ne értsetek, továbbra is szeretem őket, de jobb nekik minden értelemben külön lenni. Nyilván valamennyire jóban vannak még mindig, már Zorka miatt is, de elvárni sem lehetne tőlük, hogy továbbra is dolgozzanak együtt. Mondhatni "könnyebb" ténylegesen külön lenni. A Tarzanból választottam amúgy ezt a csodaszép dalt, és azt hiszem, ti is láthatjátok, hogy egy-két összemosolygáson kívül különösebb kontakt nem volt köztük. Pedig duettnél ez nagyon fontos, ha engem kérdeztek! Itt hiányzott. Amúgy ne nyúzzatok meg ezért, kérlek, de hangilag sem volt egészen rendben ez a produkció. Dóránál hozzátenném, ezt kezdem megszokni, ugyanis szerintem egyre kevésbé énekel jól (de annál erősebb prózai színésznek tartom, nem mellesleg egyik kedvenc szinkronhangom), ám ami meglepő, hogy itt Zoli sem volt a topon! Talán beteg volt, vagy nem tudom. Mindenesetre nem azért pakolom ki ezt a videót, mert annyira imádom, hanem egyszerűen kellett egy ilyen is, a dal meg isteni! :D

Jó napot

2012 szeptemberében ők már bizonyára tudták, hogy válnak, itt mégis elképesztően édesek végig! Jó, mondjuk ez a dal alapvetően nagyon hamar belopja magát a hallgató szívébe, legalábbis szerintem biztos. Persze, így utólag lehet kombinálni, hogy "jaj, Zoli milyen szomorúan néz", de kár ezen rágódni. Emlékszem, mikor novemberben megtudtam, hogy válnak, leesett az állam. Erre azért nem számítottam. De elég hamar továbbléptem. Egyrészt nem az én dolgom az ő magánéletük, másrészt ha nekik így a jó, egy rajongónak támogatni kell a döntést. Az ilyesmi maximum pillanatnyi sokkhatást szokott okozni nálam, mert ezen sírni felesleges...meg picit túlzás is. De ez az én véleményem. Na, de a videóra visszatérve: imádom, még ha Dóri énekhangja ekkor már szerintem enyhén szólva nem volt a legjobb. Gőzöm sem, miért eresztett le ennyire. Mármint oké, szerintem régen is voltak hangilag tehetségesebbek nála, de aztán valahogy egyre rosszabb lett. Aki ért a zenéhez, annak ezt hallania kell! Egyébként ez nem von le semmit a videó értékéből, mert még ha kissé meggyötörtnek is látszanak (főleg ugye Zoli), attól még irtó aranyos az egész! <3

Ajándék

Nekem ez a kedvenc dalom tőlük, ezen pedig egy percig sem gondolkodom, ha valaki megkérdezi. 2009 karácsonya óta nekem ez amolyan "himnusz", amit mindig agyonhallgatok az ünnepekkor. Meg ha csak eszembe jut, képes vagyok megállás nélkül ismételni folyamatosan jó pár körön keresztül. Igen, jól látjátok, arról a fellépésről tettem be a videót, amiről a The Lion Sleeps Tonight-ot is hoztam, de nekem az az egyik nagy kedvencem a duótól! :D És szerintem elképesztően édesek, miközben előadják, ez jól látható a videóban is. Csodálatos ez a dal, és nem érdekel, ha egyszer-kétszer félrecsúsztak egy aprót (inkább Dóri!), nekem ez tökéletesen élvezhető, és nem tudom megunni a felvétel bámulását! :D <3

Szóló szaxofon

Úgy éreztem, muszáj még egy dalt kitennem a 2008-as Sportarénában megtartott koncertjükről, mert szerintem ennél nagyobb élményben nemigen volt részük együtt, mint művészek. Hatalmas dolog lehetett számukra, ahogy azt a Fény dal előtt el is mondták lényegében! Ezúttal egy romantikus hangulatú videót választottam. Sőt elárulom, számomra ez a koncert egyik fénypontja, ha a duetteket veszem. Gyönyörű, megragadja az ember lelkét! A Miss Saigon musical amúgy is tele van szebbnél szebb dalokkal, és bár a karakterek bőrébe nem bújhattak a színházban, de azért jó, hogy duettlemezre felkerült, és nem egyszer előadták az évek során. Már kifejtettem, hogy bár szeretem Dórit, de azért hangilag távolról sem ő a legjobb, ám itt...hát, mintha egy angyal énekelne! Zolival csodásan adták elő, és a legvégén állandóan elsírom magam, pedig már láttam párszor! Csodálatos, minden egyes másodperce! <3

Jöjj, szörnyű az éj

Na, a gondolatmenetet, amire a bevezetőben már elkezdtem kitérni, most szépen befejezem. Számomra a Rebecca musicalben nincs tökéletesebb Én és Maxim, mint Vágó Zsuzsi és Szabó P. Szilveszter...DE!!! Igenis szerettem a darabot Dóri-Zoli kettősével is, már csak miattuk is! Mégiscsak szerelmespárt játszhattak, és be kell vallanom, így hirtelen nem vagyok képben teljesen a közös színházi múltjukkal, és javítsatok ki, ha tévedek, de nem hiszem, hogy korábban játszottak szerelmeseket előadásban. Szóval ez óriási dolog volt nekünk, rajongóknak is! Nagyon sokszor láttam élőben is az előadást, míg ment, kb. hétszer (de hamarosan megint láthatom, mert visszakerül a repertoárba!!! <3), Dóriék szereposztásában pedig kétszer vagy háromszor. Egy dolog biztos: ott voltam a LEGUTOLSÓ közös Rebecca előadásukon, ha jól rémlik, negyedik sorban ültem. 2012. június 17-én volt egyébként! Istenem, egy csoda volt! Eszméletlenül erős előadás volt, durva energiák köröztek akkor este a Budapesti Operettszínház falain belül! Emlékszem, a Jégmosoly után percekig tartó VASTAPS volt!!! Zoli annyira lenyűgöző volt, és annyira beleélte magát, hogy a végére még az ing is szakadt le róla! Ha csak eszembe jut, jön a libabőr!!! Csodásak voltak mindketten, meg is vártuk őket utána. A lényeg, hogy egy kis Rebecca egyszerűen nem maradhat ki a posztból, és egy 2011-es fellépésről hoztam el a darab talán leghíresebb duettjét, mert imádom, ahogy itt elénekelték. Dóri is tisztán énekelt minden egyes hangot, tehát nem volt kérdés, hogy ezt teszem be ide nektek! Az előadás pedig mindkét szereposztással fent van teljes egészében, érdemes rákeresni!

Egy új élmény

Mindenképp ki szerettem volna tenni egy olyan fellépésről is felvételt, amin én is ott voltam. 2012 júniusában a Nők Lapja Családi Hétvégén első sorban álltunk a barátnőimmel Dóri és Zoli kb. 1 órás koncertjén. Elképesztő élmény volt, plusz készültünk is nekik meglepivel aznap. Nagy kivágott papírszíveket emelgettünk a magasba, amikor a Fényt adták elő. A koncert után pedig aláírták nekünk. Emlékszem, mennyire imádtam a koncertet, pedig már nem ez volt az első duettkoncert, amin részt vettem. De mindig "egy új élményt" voltak képesek okozni nekem! Igen, csak stílusosan, tudjátok! :D Úgy gondoltam, mivel rajongásig imádom az Aladdin gyönyörű betétdalát, ezzel zárom a sort! Őket mindig tisztelni és szeretni fogom, boldogan nézegetem vissza a közös fellépéseiket, és figyelem, külön-külön mik történnek velük szakmailag! <3

Mit szólsz hozzá?