Mintha valamikor, egy korábbi bejegyzésemben már kitértem volna arra, hogy mennyire szeretem az animék világát, még ha nem is mélyültem el benne nagyon. Egészen kiskorom óta nézem őket, bár tény, hogy nem radikális szinten képezik az életem. Ezt úgy értem, hogy míg a sorozatfüggő jelző simán rám akasztható, ráadásul rengeteget nézek, addig animéből életem során láttam kb. nyolcat-kilencet. Ebből pedig úgy igazából megfogott három-négy. Viszont azokat valóban imádom, és bármikor képes vagyok újranézni. Bevallom, évekre leálltam a japán rajzfilmekkel, aztán pár hónapja Elena barátnőm ajánlotta nekem a Vampire Knight-ot, amit el is kezdtem, és rögvest beszippantott! Bár az is való igaz, hogy nem sikerült a 13 részes első évadot végignéznem...a mai napig. Sőt azt sem tudtam, hol álltam le vele, így tegnap elkezdtem elölről darálni. Mint kiderült számomra így utólag, az évadzárón kívül mindegyiket láttam. Mindegy, nem is baj, hogy ismételtem egy kicsit.

Ezt az animét bátran merem én is ajánlani, főleg azoknak, akik a vámpírokról szóló, izgalmas és romantikus sztorikat - khm...szerelmi háromszögeket - csípik, sőt humortól sem mentes a Vampire Knight. A szinkronhangok egyébként szerintem passzolnak a karakterekhez, így azt mondhatom, nem is baj, ha magyarul nézi az ember. Igen, ez nálam érdekes kérdés amúgy a japán nyelvet tekintve. Mármint régebben nem szerettem hallgatni, de elkezdtem felirattal egy sorozatot, sőt egy anime néhány részét is megnéztem eredeti nyelven, és...nem is tudom, valahogy megfogott. De alapvetően jobban szeretem a szinkronnal ellátott animéket, még ha most már nem is zavar, ha kénytelen vagyok a japán hangokkal megnézni valamit. Így tényleg csak a személyes véleményem, hogy ezt speciel nagyon is remekül sikerült magyarba átvinni. :D

Az anime történetébe nem szeretnék nagyon belemenni...mert bevallom, nem is tudnék. Mármint jelen pillanatban tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy értelmesen elmagyarázni nektek, hogy miről szól pontosan, felér a lehetetlen küldetéssel.
Röviden és tömören: a Cross Akadémián járunk, ahol vannak a nappali és esti tagozatosok. Utóbbiak vámpírok. Cross Yuki és Kiryu Zero a nappali osztályba járnak, egyúttal ők őrködnek minden éjjel, nehogy baj történjen. Az esti tagozat diákjaiért ugyanis rajonganak a nappalisok, és ügyelni kell a biztonságra, még ha amúgy a vámpírok vezetője, Kuran Kaname oda is figyel a rendre. Egyébként Yuki menthetetlenül bele van zúgva, mióta 10 évvel ezelőtt a férfi megmentette őt egy vérszomjas vámpírtól. Az érzés persze a jelek szerint nagyon is viszonzásra lelt, még ha Kuran nem is mutatja ki, de mindig védelmezi a lányt, és csak ő fontos számára. Zero pedig egy magának való, zárkózott, cinikus, sokszor bunkó srác, de neki is nagyon fontos Yuki, akivel négy éve találkozott, amikor a szüleit és a testvérét lemészárolta egy vámpír. Azóta gyűlöli és szívből megveti a vámpírokat. Ám itt ennél többről van szó. Egy tisztavérű vámpír ölte meg a családját, őt pedig megharapta. Ha egy tisztavérű iszik a véredből, te magad is vámpírrá válsz...csak a rosszabbik fajtából. Na jó, ebbe most jobban nem óhajtok belemászni, de azt elárulhatom, bőven lesznek izgalmak az első évadban, ha úgy döntötök, megnézitek (csak 13 rész, szóval érdemes!) Olyan csavarok vannak, hogy csak pislog közben a néző!

Már kezdem is a második szezont, vagyis a Vampire Knight Guilty-t, mert esélytelen, hogy képes legyek akár egy napra félretenni az animét. Muszáj folytatnom, elképesztő történetvezetés várható a hátralévő 13 részben is. Aztán ha a végére írtam, szerintem arról is hozok kritikát/ajánlót, illetve elkezdem faggatni Elenát a mangával kapcsolatosan, hiszen tudnom kell majd, hogyan folytatódik a sztori, amit az animében lezárnak. Hajrá, lássatok neki, nem bánjátok meg! Ez az anime konkrétan a harmadik kedvencemmé avanzsált!

Hozzászólások (1)

Már pár napja megfogalmazódott bennem ennek a cikksorozatnak az ötlete, de gondoltam, várok vele kicsit. Eddig bírtam. Vérbeli sorozatfüggőként túl vagyok már néhány szérián, az elmúlt években rohadt sok leköszönt már, illetve olyanok is vannak, amik már akkor véget értek, amikor még kis totyogós voltam, én mégis fogtam magam és végignéztem őket - vagy legalábbis azon vagyok -. A lényeg, hogy ebben a cikksorozatban olyan sorozatokról fogok nektek írni, amiknek már mindegy, mikor, de adásba került a finálé epizódjuk. Még egy-egy zenés videót is mellékelek hozzájuk, hogy nektek is jobban "csússzon", miről osztom épp az észt. Lehet, hogy már ismeritek őket, ez esetben kiváló nosztalgiázást nyújthat a bejegyzést, ha viszont még nem, remélem, kedvet kaptok legalább az egyikhez. Előre jelzem, nem néztem végig még mindegyiket, de ugyebár nem is az a poszt címe, hogy "Sorozatok, amik véget értek és már be is fejeztem őket". Mindent le fogok írni hozzájuk úgyis, hiszen nem csupán kritika gyanánt fejtem ki a dolgokat, hanem kicsit belemászom abba, melyik mit jelent számomra. Jó néhány része lesz ennek a cikksorozatnak, én pedig mindegyik körben igyekezni fogok műfaji téren változatos maradni, ha már egyszer mindenre nyitott vagyok (a horroron kívül). :D Íme az első adag!

Bűbájos boszorkák (Charmed)

Bár nem kedvenc szerinti sorrendben hozom a videókat, de az biztos, hogy számomra nem volt kérdés, mivel fogok indítani ebben a cikksorozatban. A Bűbájos boszorkák kiskorom óta az életem fontos részét képezi. Rengetegszer végignéztem már, és amellett, hogy nem tudom megunni, mindig észreveszek valami újdonságot, folyton tanulok belőle valamit, ráadásul ahogy telnek az évek, mindig más szemmel nézem. Értem ezt úgy, hogy először kb. 9-10 éves koromban találkoztam a sorozattal, és akkor még azzal voltam elfoglalva, hogy a napköziben a barátnőimmel kicsodák legyünk. Általában én voltam Prue, mert imádtam lengetni a karomat, hogy "elhajítsak" valakit. :D Furcsamód sosem féltem a démonoktól, hiába volt néhány irgalmatlanul ronda. Valahogy ebben a sorozatban nem érzékeltem a félelmet ezen a téren. Sőt elsőre egyáltalán nem féltem, csak tátott szájjal néztem, és irigykedtem Piperre, milyen jó a haja. :D Aztán ahogy teltek az évek, elkezdtem a részek alatt aggódni, hiába láttam már őket sokszor. Ezt amúgy tényleg csípem magamban, hogy mindent, amit már láttam, meg tudok nézni úgy, mintha az lenne az első alkalom! Ugyanúgy lesokkolódok, röhögök vagy épp zokogok. És igen, néha féltem a sorozat közben. Féltettem a lányokat, a fantasztikus testvéri kapcsolatukat, az igaz szerelmeiket...és röhejesen hangzik, de a nyolc évad alatt mást sem kívántam a karaktereknek, mint boldogságot! Amit hála az égnek, megkaptak a végén. Tartom magam ahhoz, hogy a világ egyik legjobb sorozatzárója címet a Charmed birtokolja! Irtó hálás vagyok az alkotóknak, amiért létrejöhetett az egyik legtökéletesebb sorozat, amiért pedig még hálásabb vagyok, az a szereplőgárda. Úristen, elképesztően perfekt színészeket toboroztak össze! <3 Rajongásig imádom, és ez sosem fog változni! Charmed FOREVER!!!

Everwood

Szeretitek a nem természetfeletti, hétköznapi emberekről szóló sorozatokat? És azokat, amik kisvárosokban játszódnak? Mit gondoltok a ma már nagy filmsztárrá avanzsált Chris Pratt-ről? Szeretitek a családi kötelékeket? A barátságot, a szerelmi sztorikat? Szerettek egyszerre sírni és nevetni? Nos, ha ezekre a kérdésekre igennel tudtok felelni, akkor az Everwood határozottan nektek való! Amúgy is előszeretettel ajánlgatom mindenkinek, mert mióta pár évvel ezelőtt végignéztem, teljesebbnek érzem az életem. Ez hülyén hangzik, de ha nem néztem volna meg, valami hatalmas űr tátongana most bennem tudtomon kívül. Hiszen persze, nem tudnám, miről maradok le, de...nem tudom, hogyan fejezhetném ki magam. Ilyenkor jövök azzal a szöveggel, hogy nézzétek meg, és akkor tutira megértitek. Klisés tudom, de mit tegyek, ha tényleg így van? Adjatok neki esélyt, négy évad nem a világ, még a 100 részt sem érte el (sajnos) a széria, pedig elnézegettem volna egy ideig még. Az is elképesztő, hogy már több mint 10 éve, pontosan 2006-ban véget ért. Abban az évben, mint a Bűbájos boszik. Hihetetlen. Egy percig sem bánom, hogy megnéztem, ugyanis tele van mély tartalommal, olyan karakterekkel, akiket egy életre a szívembe zártam (például Ephram-ot máig az egyik legfantasztikusabb tinédzser srác karakternek tartom!), a színészek pedig mindannyian fantasztikusak. A felnőtteket játszó személyek többsége már előtte is híres volt, akik pedig a fiatalokat alakították, ezzel még inkább utat törtek maguknak vagy további sorozatok (pl. Emily VanCamp és Sarah Drew) vagy a filmek világába (mint már írtam, Chris Pratt). Ne hagyjátok ki, csodás kis sorozatról van szó! Én tervezem újranézni!

Dr. Csont (Bones)

Elképesztő belegondolni, hogy ez a sorozat is már jó pár éve az életem része (sőt igazából van már 10 éve, mert 2007 környékén álltam neki nézni), erre idén ment le a finálé, amit már sikerült is megnéznem. Bár állatira le voltam maradva a sorozattal egy időben, mert bevallom őszintén, valahol a 7-8. szezon környékén meguntam, de most már boldog vagyok, hogy sikerült rávennem magam a folytatásra (ez egy külön sztori, amit majd szerintem érdemes lesz elmesélnem nektek), mert kár lett volna engednem, hogy kimaradjon az életemből a maradék pár szezon. Oké, szerintem a sorozat fénykora az első 3-4 évad volt úgy istenigazából, de alapvetően egyáltalán nem nevezhető rossznak a többi. Sőt a 11-12. évad határozottan a kedvenceim közé került. Szerintem ez a széria is jó lezárást kapott, ami miatt egy ideig amúgy aggódtam. Mármint a szezonok közben nem egy kedvencemet veszítettem el. Vagy meghaltak a karakterek, vagy elmegyógyintézetben végezték, és még sorolhatnám. Így valahogy nem voltam túl bizakodó, sőt már a pesszimista énem ki is választotta, melyik favoritom hal meg az utolsó részben. Bár nem volt fáklyásmenet a dolog, de igazság szerint kár volt aggódnom. Ezek a karakterek megérdemelték, hogy boldog befejezést kapjanak. És amennyire ez lehetséges volt, meg is történt. Persze reális kereteken belül, veszteségekkel is megtűzdelve. Örülök, hogy az életem része volt a sorozat, és ezek a karakterek, na meg a bravúros színészi játék. A Bones azon kevesek közé tartozott, amit szinkronnal szerettem igazán - bár az utolsó szezont eredeti nyelven néztem meg -, és bár jó ideig nem tervezem ismét végignézni, de azoknak mindenképp ajánlom, akik még nem látták. Előbb-utóbb lehet, kedvet kapok hozzá újból. Mindenesetre ha a tévében belefutnék egy epizódba, nem hiszem, hogy elkapcsolnám. Köszönöm ezt a tizenkét évadot!

A pletykafészek (Gossip Girl)

Ez a sorozat annyival többről szól, mint a "manhattani elit botrányos életéről". Már hamar megtapasztaljuk, hogy bizony a csillogás mögött ott a kemény valóság, és hogy ezek a gazdag, elkényeztetett - vagy annak tűnő - tinédzserek sokszor álca mögé bújva palástolják fájdalmukat vagy boldogtalanságukat. Voltak balhék ebben a sorozatban, nem is kevés...de ha nemcsak a felszínt kapargatjuk, hanem igenis a mélyére nézünk az egésznek, felfedezhetjük, mennyi érzelem bújik meg a Gossip Girl-ben, és hogy ez is tele van mélyenszántó üzenetekkel, amikre érdemes odafigyelni. Mindezt bravúros színészi alakítások teszik még élvezetesebbé, pörgős sztorivonallal, ahol mindig ér minket meglepetés, hála a titokzatos Gossip Girl-nek. Amúgy spoiler nélkül (hátha valaki még nem látta) kérdezem, hogy komolyan az egész világon egyedül nekem tetszett Gossip Girl személyazonossága? Mármint szerintem tök logikus volt, és így visszagondolva, sejthettem volna már a legelejétől kezdve. Van egy sanda gyanúm, hogy ezzel kapcsolatban külön bejegyzés fog még születni. Az viszont fix, hogy akár tetszett nektek (vagy fog tetszeni, ha elkezditek), akár nem, a szériát érdemes végignézni. Nagyon örülök, hogy megnéztem, hiszen imádtam bámulni, hova és hogyan futnak ki a szálak, hogyan alakulnak a barátságok és persze a romantikus szálak. Még ha nem is életem sorozata, de baromira boldog vagyok, hogy végignéztem...és már érik bennem az újranézés gondolata! :D <3

Beverly Hills 90210

És akkor a sorozat, amit most már kb. negyedjére nézek, és tudom, hogy soha-soha-soha nem fogom megunni. A Beverly Hills 90210 életeket tud megváltoztatni. És nem, egyáltalán nem túlzok. Mindenkinek kötelezővé tenném a megnézését. Az ebben a posztban lévő sorozatok közt amúgy ez az első számú favoritom (jó, egálban a Bűbájossal), amolyan "örök" státuszba állítva, szóval lekörözni nem lehet, maximum felkerülni erre a szintre. Annyira tökéletes a történet, telis-tele hatalmas igazságokkal és elgondolkodtató történésekkel, humoros és komoly sztorivonalakkal, karakterekkel, romantikával. Annyi mindent tud tanítani ez a sorozat, ha alaposan odafigyelünk rá. Ráadásul olyan színészek vannak a színen, akik még hihetőbbé teszik az egészet. Egyébként az előző négy szériával szemben ezt még nem sikerült végignéznem. Anno a tévében csak az első 4 évadot adták le szinkronnal, bár most állítólag végig fel fog kerülni magyar hangokkal ellátva, aminek nagyon örülnék, mert ezúttal eltökélt szándékom végignézni. Úgy-ahogy képben vagyok mindegyik szezonnal, legalábbis néhány dolgot tudok, de mégis más lenne végre látni. Amúgy eredeti nyelven majdnem az ötödik évad végéig eljutottam tavaly, de bevallom, hiába tetszettek az eredeti hangok, úgy nem tudott lekötni. Mondjuk jobban belegondolva, a kicsit béna magyar felirat sem sokat segített a helyzeten, így inkább abbahagytam. Ezért is lenne irtó fontos, hogy felkerüljön végre az egész sorozat magyarul!!! Napi szinten nézem, hátha van már róla infó, és persze megállás nélkül imádkozom. A Beverly Hills 90210 nem maradhat ki az életünkből, emberek! Egyszerűen nem, és kész! <3

Hozzászólások (2)

Két dolog. Először is már tegnapra készültem ezzel a bejegyzéssel, de a San Diego Comic-Con miatt csak most jutottam el odáig, hogy megírjam. Minden évben totál bezsongok tőle, egyik kedvenc eseményem, ráadásul erre az oldalamra frissítenem is kell dögivel! Még sehol sem tartok, de a videók összekaparásával és összevágásával annyit bajlódtam, hogy így estére elfáradtam, és majd holnap folytatom. Viszont miért ne lazíthatnék egy kicsit itt a blogon, ugye? Erre pedig nincs is jobb módszer, mint az "Élő videók" cikksorozatom folytatása. Ezúttal a One Tree Hill (Tuti gimi) főcímdalának zseniális énekesét ismertetem meg veletek jobban. Már ami a tehetségét illeti. És akkor itt rá is térnék a másik dologra, amit muszáj kiemelnem. Amikor összeválogattam az élő felvételeket, kőkeményen elhatároztam, hogy "csak" 4-5 videót pakolok ki...maximum. Erre mi lett belőle? Tizenegy!!! Sőt még így is kellett szelektálnom. Viszont ezáltal két részletben fogjátok megkapni az adagot, ahogy eddig igazság szerint mindenkinél, akivel foglalkoztam ebben a cikksorozatban (Bethany Joy Lenz és Szabó Dávid), kivéve Lucy Hale-t, hiszen nála egy bizonyos fellépésre szorítkoztam. De ő sem igazán lóg ki a sorból, mivel előbb-utóbb tőle is válogatok random fellépéseket, ergo ott vagyunk, ahol a part szakad. :D De gondolom, a hozzám hasonló zenekedvelők (és most őszintén, ki a fene az, aki utálja a zenét és a tehetséges személyeket??) nem bánkódnak a rengeteg videó miatt. Változatosan válogattam, így mindegyik felvétel másik koncertről vagy fellépésről származik, illetve mindegyiken más dalt énekel. Vágjunk is bele.

She Sets The City On Fire

Az énekes tavaly adta ki ezt a dalát, és bizony sok helyen fel is lépett vele. Nekem mégis ez az egyik kedvencem. Lehet, ennek köze van ahhoz is, hogy élek-halok a táncért (konkrétan a Step Up-filmek eleve rajta vannak a "Minden idők legjobb filmjei" listámon, mert elepedek értük és a hideg ráz, de erről majd máskor), és a Dancing with the Stars műsor határozottan le tud kötni, ebből kifolyólag azt is imádom, hogy táncolnak, miközben Gavin énekel. De akkor itt ki is lyukadnék a lényegnél: ez a hang!!! Elképesztő! Szinte CD-minőségben nyomja, ami azért nem semmi. Sőt ami azt illeti, nekem jobban is tetszik élőben. Bár ez részemről (szinte) minden előadóra igaz, aki TUD élőben énekelni, mert őket jobban is élvezem úgy hallgatni. Gavin pedig határozottan közéjük tartozik. Amúgy ő irtó laza minden fellépése közben, ezt majd észre fogjátok venni a többi videón is, és bizony ezt is imádom benne. Ebből is csak úgy áradt az energia, amit beletett. <3

In Love With A Girl

A 2011-es AOL Music Sessions határozottan az egyik kedvenc fellépésem tőle - választottam is onnan még egy dalt, de az majd a következő Gavin-bejegyzésbe kerül bele -, még ha a közönség nem is a legaktívabb. Vagy csak lesokkolja őket a közelsége. Remélem, csak erről van szó, mert másképp nehezen nézem el a puhányságukat. Mintha kb. aludnának. Gondolok itt arra, hogy dunsztom sincs, hogyan lehet ezen a számon nyugisan ülni, én már tomboltam volna! :D <3 Na, de most nem ez a lényeg. Ez a szám már évek óta az egyik hatalmas favoritom. A One Tree Hill imádatom már több mint 10 éve tart, és amint jobban utánanéztem a "pasasnak", aki a főcímdalt énekli, kb. ez volt a harmadik szám, amivel találkoztam az addigi dalai közül. Szerelem első hallásra. És bár nem sűrűn énekli élőben, de amikor megteszi, összeteszem a két kezem, hogy rátette a dallistájára. Többször is megtehetné, mert zseniális. Itt pedig extrán szuperül nyomta el! Emellett figyelitek, hogy zongorázik?? A mindenit! A zenekarra sincsenek normális szavak, frenetikusak! <3

We Belong Together

A One Tree Hill máig az egyik legnagyobb etalon sorozat számomra. Ezt a számot abban hallottam először, innentől kezdve pontosan tudom, hogy ez a második Gavin-dal, amit valaha hallottam. Természetesen rögtön belezúgtam, sőt akármikor megnézem a részt és felcsendül ez a szám, elsírom magam. Élőben pedig szavak sincsenek rá, milyen eszméletlenül adja elő! Most direkt egy régi videót néztem ki, mégpedig egy 2008-as koncertről. Rajongói felvétel, de nagyon is jó! Próbálom nem azt a dagadó eret nézni a nyakán, miközben énekel, de valahogy vonzza a tekintetet. Oké, ez állati hülyén hangzott, de ha megnézitek a videót, tuti megértitek. Azért ez a hangzás sem semmi, eszméletlenül király! <3

Make A Move (akusztikus)

Gondoltam, erősítem kicsit az akusztikus vonalat is. Ez az ember valóban fergeteges élőben, egy rossz szavam nem lehet rá. Nem mintha alázni akarnám vagy ilyesmi. A hangjába sem lehet belekötni, az meg pláne rányomja a bélyegét a tökéletesnek elkönyvelt produkcióra, hogy milyen közvetlen a közönséggel. Mondjuk azoknak, akik évek óta követik a munkásságát, ez nem meglepő, de érdekességként az orrára kötöm azoknak, akik nem ismerték a bejegyzésem előtt, hogy ő bizony azok közé tartozik, akik elképesztően sokszor vonják be a nézőket, nem pedig "szimplán" énekelnek a nagyvilágba. A végén pedig imádom, ahogy még poénkodik egyet. Zseniális!

I Don't Want To Be

És akkor íme az a bizonyos sorozat főcímdal, aminek köszönhetően Gavin az egyik hatalmas kedvencemmé avanzsált. Úristen, oda meg vissza vagyok tőle! Már attól libabőrös vagyok, ha csak magát a főcímet csekkolom, gondolhatjátok, milyen hatást kelt, amikor élő felvételt bámulok. Katarzis, basszus!!! Ez pedig szerintem határozottan a legjobb élő fellépése a dallal. Hangilag is olyan erős, hogy meg tudna vele tartani egy omladozó épületet, a zenekar játéka is kiborítóan tökéletes, ráadásul picit jobban belemásztak hangzásilag a rockba, ami nekem igazi gyenge pont, mert ettől a műfajtól a padlóról kell engem felmosni, annyira imádom!!! Végig ráz a hideg, egyszerűen nincsenek normális szavak rá! <3

Mit szólsz hozzá?

Totál rákattantam a Broadway témára. Vagyis ez így nem igaz, hiszen nem most indult a musicalek iránti mániám, ahogy az amerikai tehetségeket sem most kezdtem el szeretni. De itt a blogon észrevehettétek, milyen sűrűn írok bejegyzést ebben a témában. Előre szólok, nem is áll szándékomban leállni. Naponta több Broadway-hez kapcsolódó videót szoktam megnézni, az ihlet pedig minduntalan el is kap közben! Most sem volt ez másképp, ahogy ezt a 14 - igen, tizennégy - csodavideót bámultam. Megjegyzem, hogy már kb. ötvenszer láttam mindegyiket, ha nem többször. Az 54 Below étterem rendszeresen ad otthont Broadway-rendezvényeknek, ami lényegében arról szól, hogy az étkezni vágyó embereket műsorokkal szórakoztatják a New York-i színházak neves színművészei. Emlékszem a legelső ilyen Broadway posztomnál, amikor Laura Osnes-t és duettpartnereit elemeztem, már leírtam, de most sem bírok magammal: mázlista amerikaiak! :D <3 A lényeg, hogy az egyik ilyen rendszeres esemény a "Broadway Loves...", aminek a lényege, hogy alapul vesznek egy híres előadót, és a dalait éneklik el, sokszor totál átdolgozva, más értelmezésben. Megható vagy akár humoros is lehet az egész, attól függ, hogy tálalja az adott művész! Először szemezgetni akartam csak a videók közül, de úgy gondolom, nincs jobb módja jobban megismertetni veletek a Broadway-színészeket annál, mint hogy ezerrel pakolok ki videókat. Nem egy ilyen "Broadway Loves..." volt már, idővel mindegyiket összeszedem, első körben viszont azokat a blokkokat hozom, amikor Céline Dion dalokat tártak a jelenlévők elé, mégpedig eszméletlenül jól! A videók a 2015. január 9-i dalolós esten lettek rögzítve. Most szólok, a bejegyzés hosszú lesz (egyszóval majd tessék a "Bővebben"-re kattintani :D)!

Lauren Kennedy - That's The Way It Is

Azzal kezdeném, hogy Laurennek van egyfajta hangszíne. Nem tudom és nem is szeretném körülírni, hogy értem ezt, a videó helyettem is elárulja. A színésznő bőven kapott amúgy hideget a néptől a közösségi médián keresztül erre a fellépésre. Van zenei hallásom, így két dolgot tudok mondani. Ha Céline-t "keresitek" benne és nem vagytok nyitottak, nem fog tetszeni, és igen, a vége felé már érzékelhetően nem tudja kiénekelni rendesen a hangokat. De hogy élvezhetetlen lenne? Ezt nem mondanám egyáltalán. Nem ő a legtehetségesebb a világon, a hangokat sem képzi szerintem kifejezetten jó helyen, de hallottam már másban énekelni, és azért néha éreztem libabőrt, még ha itt nem is! Az pedig határozottan a pozitív oldalra írható nála, hogy mennyire élvezte az egészet! Tényleg szórakoztatta a közönséget, pláne amikor direkt poénkodott dal közben. A vokalisták amúgy szerintem csak rontottak az összképen, mert nem mindig éreztem köztük a harmóniát. Lauren nem a legjobb, de nem tudom, miért kell alázni őt kommentekben vagy bármelyik közösségi oldalon emiatt. Igenis meg lehet hallgatni, és a végén lévő taps az ékes bizonyítéka annak, hogy a jelenlévők élvezték a produkciót! :)

Taylor Louderman - The Reason

Emlékszem, amikor ezt a videót először láttam, tátva maradt a szám. Azóta is olykor megfeledkezem magamról közben, és a végén kaparhatom fel az államat a padlóról. Taylor 24 éves volt, amikor ezt elénekelte, mégpedig úgy, hogy sokan megirigyelhetnék. Alázattal nyúlt ehhez a gyönyörű dalhoz, kipakolta benne a szívét-lelkét, mindezt lenyűgöző hanggal tette! Ez volt az első videó, amit láttam tőle, korábban nem hallottam énekelni, így duplán ütött a felvétel. Azóta is rendszeresen meghallgatom. Persze, az eredeti verzió örök, de nekem nagyon tetszik ez az energia is, amit ez a fiatal tehetség pakolt bele! Szinte végig komolyan nyomja, de azért a végén megenged magának egy gyors Céline-imitálós poént, amin jót derülnek a nézők is. Eszméletlenül jó, komolyan!

Daniel Quadrino - Taking Chances

Egyik kedvenc Céline-dalom...eleve sírógörcsöm van tőle, erre felmegy ez a srác a színpadra, és még inkább érzelmi mélypontra taszít. A maga egyszerűségével (a szó legnemesebb értelmében), lazaságával gyorsan leveszi az embert a lábáról. Már konkrétan akkor látszik a színpadi jelenléte, amikor még el sem kezd énekelni, csak áll ott fent. Imádom az ilyen embereket! Aztán az első hangnál pofán csap a felismerés, hogy mintha valami angyal énekelne, vagy nem is tudom. Aztán amikor felerősödik a szám, vele együtt pedig Daniel hangja is, már komolyan tátja a száját az ember tőle! A tehetségét számtalanszor bizonyította már egyébként a színpadon és fellépések alkalmával, sőt még dalokat is ír!!! Tuti lesz róla bejegyzés, mert egy csodának tartom őt...is! :D <3

Kelly King - The Power Of Love

Akármikor hallom meg Céline előadásában, zokognom kell, annyira betalál a szívembe. Esküszöm, továbbra is imádom Céline-től, de most először érzem azt, hogy Kelly feldolgozása egy hajszállal nagyobb kedvencem lett (bár az előbbi videó is közel járt hozzá, de Daniel és Céline esetében kiegyezem egy döntetlenben. :D). Ezen is sírok, de itt még a sokkolódás sem maradhat el. Hiába láttam már rohadt sokszor, ugyanúgy leesik az állam közben, nem is egyszer. A váltások és hajlítások, amiket leművel benne, hihetetlenek! Szinte végig ráz a hideg, miközben hallgatom! Határozottan az egyik legnagyobb tehetség, akivel "találkoztam", hála az internet csodájának. És te jó ég, az a whistle regiszter, amit a vége felé olyan eszméletlenül durván kitart! Mariah Carey a fénykorában volt erre képes utoljára! Nagyon durva, pláne az, ahogy utána olyan könnyedén visszavált hiba nélkül, mint ahogy mi a levegőt vesszük. A whistle-re nem tudok igazán magyar megfelelőt, de talán a tükörhang illik ide. Nem sokan képesek rá, főleg nem ennyire gyönyörűen!!! A modális és falzett regiszter FÖLÖTT helyezkedik el, tehát nem egyszerű. Nem véletlen, hogy kevesen képesek szépen megénekelni! A borzongás még percekkel a videó megnézése után is tartani szokott nálam, de rendszerint megtapsolom, amikor magamhoz térek! Automatikusan. És még a tányértörés sem zökkentette ki őt, bár felfigyelt rá. Profizmus, emberek!

Donna Vivino - All By Myself

Bár oda meg vissza vagyok a színházi Művészekért, mert a többségükben lehetetlen csalódni...de nyilván van bennem egy kis "félsz", amikor látom, hogy valaki egy ilyen kaliberű Céline Dion nótát vállalt be. Ez nem ellenük szól, de valljuk be, bátor dolog Céline-től énekelni, még úgy is, ha bőven rejtőzik benned tehetség. Ugyanis ez már egy másik szint. És a videót látva többször is szembetűnő, hogy még Donna is készíti fel magát azokra a bizonyos hangokra, amik a vége felé vártak rá. Mivel vérprofi, nem izgulta szét az egészet annyira, hogy teszem azt végig remegett volna a hangja, sőt!!! Szinte hiba nélkül énekelte végig. Mondjuk bíztam benne, hiszen ha valaki a Wickedben játszott már Elphabát (és Donnára ez bizony igaz), akkor annyira nem kell parázni a hangok miatt. Itt pedig alaposan bebizonyította, hogy méltó volt ő éveken át arra a szerepre! Bravó!

Mit szólsz hozzá?

A napokban kezdtem el a 2B részeit pótolgatni, hogy tegnapra (vagyis ma hajnalra) fel tudjak zárkózni, amikor is megérkezett az a rész, amit a csodás Paul Wesley rendezett (frissítések vannak és lesznek ezzel kapcsolatban ezen az oldalamon). Tegnap nem sikerült behoznom, de most összehoztam! :D A Shadowhunters sorozatot kb. egy éve kezdtem el nézni, bár elég kínkeservesen haladtam vele. Szerintem amúgy az első évad nem valami beszippantós. Mármint tudtam, hogy folytatni akarom és fogom is, de ahhoz képest, hogy csak 13 részes volt a szezon, állati lassú tempóban haladtam vele. Ennek pedig igazság szerint az elég lapos sztorivonal mellett - bár tény, hogy valahol a 6-7. résznél már bepörgött - igencsak egyszerű oka volt. A sorozatban szereplő színészek közül csak nagyon kevesen produkáltak olyan megnyerő alakítást, amivel a szemeimet ott bírták tartani a képernyőn. Aztán volt egy átlagos alakításos bagázs, és sajnos jelen volt valaki, akinél nem csupán a tehetség hiányát véltem felfedezni, de még a karakterét is utáltam. A második évadra amúgy jelentősen javult a helyzet a történet szempontjából is, sőt mostanra már imádom a szériát - amit részben sajnálok, mert már készen álltam volna bizonyos személyek miatt ugyan nehéz szívvel, de kaszálni, így viszont nem megy -, és színészi jelenlétet tekintve is érezhető a fejlődés néhány embernél. A vérprofik pedig...nos, ők vérprofik. Szeretnék kitérni rájuk kicsit. Pontosabban nyolc emberre a gárdából. Előre jelzem, nem "kedvenc sorrendben" vannak, hanem a sorozat IMDb oldalán néztem meg, milyen sorban vannak kiírva a színészek, és az alapján hoztam össze (nehogy véletlenül elfogultságból a legnagyobb kedvencemmel kezdtem volna a leggyengébb felé haladva), úgy éreztem, így fair tudok maradni...amennyire lehet. Előre szólok, bár nem a sorozatot fogom ronggyá alázni, mert az valóban egyre jobb lett, de durván őszinte leszek néhány alakítás terén. Illetve az animációkra kattintva megtekinthettek egy jelenetet az adott színésszel, hogy jobban megértsétek, kik miatt nyavalygok vagy épp nyáladzom. :D

Katherine McNamara (Clary)

Igazából ő az egyetlen, akit úgy istenigazából alázni tudok és fogok is, szóval előre is elnézést Kat rajongóitól. Ha a széria nem fejlődött volna fel sztori tekintetében, illetve a többi átlagosnak titulált színész nem emelkedett volna tehetségileg magasabbra, és egyedül Katherine-en múlt volna a dolog, már biztos kaszáltam volna a Shadowhunters-t. Nem elég, hogy a karaktert is alig bírom elviselni, még a színésznő sem dob rajta. Elena Gilbert a Vámpírnaplókból az egyik legirritálóbb karakter szerintem az egész világon, de basszus, legalább az őt játszó Nina Dobrev a profik táborát erősíti színjátszásban! Kat McNamara nem állt sorba, amikor a tehetséget osztogatták. Sajnálom, de nekem ez a véleményem. Nem képes normálisan játszani a hangjával, idegesítő mimikája van, szerintem néha még ő sem tudja, hogyan kéne kifejeznie magát a sorozatban. Tény és való, hogy az első évad óta ő is fejlődött valamennyit, de a világot nem fogja megváltani ezzel a színvonallal, az biztos. Amúgy interjúk alapján szimpatikus a csajszi, de esélytelen, hogy a kedvencemmé avanzsáljon. Ha valami csoda folytán megtanulna normálisan belebújni a karakter bőrébe, mégpedig úgy, hogy tátott szájjal tudjam bámulni, amit művel, még az sem zavarna, hogy utálom az általa megformált Clary-t. Így viszont duplán agyérgörcsöt okoz, ha csak meglátom. Egyébként egy picit azért dicsérve alázom most, ugyanis az tetszik, ahogy sír. Mármint szépen gyűlnek a szemébe a könnyek...kár, hogy utána még ezt is képes túljátszani. A kevesebb néha több, aranyom! Azért így a végén még megjegyzem, hogy énekelni viszont tud.

Dominic Sherwood (Jace)

Hát te fantasztikus, heterokrómiás csodapasi! Mégis hogyan tudnálak alázni téged, amikor oda vagyok már attól, ha meglátlak? Oké, nyáltenger felfüggesztve. Már a szemei miatt irtó különleges a srác, erre még rátesz egy lapáttal a tehetsége. Mondjuk azt is meg kell említenem, hogy ő az egyik azok közül, akik szerintem a sorozat első szezonjában az átlagos kategóriába tartoztak. Viszont nála nagyon is látom a fejlődést, és szerintem egyre inkább megnyílik, és egyre több oldalát tudja megmutatni, mindezt pedig egyre jobban teszi! Szóval nála érvényes az, hogy pozitív irányba javult! Úgy érzem, nagy jövő áll előtte, és sok nagy szerep várhat még rá! Amúgy ő is tud énekelni, de még hogy! Ez pedig bár nem színészi alakításhoz tartozik, de nagyon szeretem a párját, Sarah Hyland-et is, és alig várom, hogy megtudjam, milyen szerepet kapott a lány a szériában. Remélem, lesznek közös jeleneteik! :D Egyszóval Dom szerintem nagyszerű színész, még ha nem is indult úgy számomra, hogy "igen, jaj, te csoda vagy, úristen", hanem kellett egy kis idő. De legalább jó irányba fejlődött! <3

Alberto Rosende (Simon)

Azzal kezdeném, hogy ebben a színészgárdában szinte mindenki tud énekelni, szóval ha valahogy meg lehetne oldani, örülnék egy musicalepizódnak. Hajrá, írók! Amúgy Alberto-t sem nevezném A-kategóriás színésznek, a karaktere néha az agyamra tud menni, de valahogy az ő alakításával sosem volt bajom. Lehet, hogy mert a széria legelején hozta az aranyosan poénkodós vonalat és stílust, amivel engem hamar meg lehet nyerni. Viszont az is igaz, hogy nem sok játszani való van/volt ebben a karakterben, bár vannak pillanatok, amikor megjegyzem, hogy "na, ez szép volt". Például a szakítása Clary-vel, vagy amikor Jace felvette Simon külsejét, azt is jól nyomta Alberto (Dominichez linkeltem a jelenetet). A lényeg, hogy bár nem őt tartom a legjobb színésznek a sorozatban, de egyáltalán nincs vele semmi baj. Az énekhangjáról ódákat tudnék zengeni!!

Matthew Daddario (Alec)

Jaj, hogy én őt mennyire szeretem! Bár bevallom, érte sem voltam oda a sorozat elején...jó volt ránézni, de kb. ennyi. Mondjuk az is igaz, hogy láttam benne derengeni valami tehetségszerűséget, amiről tudtam, hogy csak arra vár, mikor törhet ki. Aztán csak sikerült! Részről részre egyre jobb lett, és szerintem elképesztően sokat alakult pozitív irányba színészileg! Kicsit jobban utánanézve amúgy egyáltalán nincs vele semmi gond, csak szerintem a sorozat elején még rá kellett találnia Alec karakterére. Ahogy igazából szinte mindenkinek kellett egy kis idő... (Egyedül Kat keresi még mindig XDDD Bocsi.) Matt szuper színész, és tényleg jó őt (is) bámulni! :D

Emeraude Toubia (Izzy)

Emlékszem, hogy amikor először megláttam a pilotban, a reakcióm az volt, hogy "hűűű". Látszott, hogy egy belevaló karaktert fog játszani. Imádom a szókimondó, cinikus humorral megáldott, "ami a szívemen, az a számon" típusú szereplőket a sorozatokban. Izzy pedig tipikusan ehhez a vonalhoz tartozik, ebből adódóan hamar a kedvencemmé avanzsált női szereplők közt. A színésznőt korábban nem ismertem, de érződött, hogy lappang benne is tehetség, amit azóta szerintem bizonyított is a széria során. Ráadásul az ő karaktere aztán tényleg átment néhány dolgon, ami színészileg nagy ajtókat tárt ki Emeraude előtt. Például rögtön ott van, amit linkeltem a képhez, amikor megszállták. Ott is zseniálisan hozta a figurát, vagy amikor kialakult nála az a függőség, amivel alaposan meggyűlt a baja, és az elvonási tüneteket is hihetően produkálta. Szóval engem megvett magának a színésznő, még ha nem is első blikkre. Igen, valahogy a Shadowhuntersben szinte senkinek nem sikerült azonnal olyan szinten hatni rám, hogy vastapsot küldjek nekik. De mostanra már sokukat imádom, köztük ezt a lányt is! Plusz egy szerepjátékos fórumon én alkottam meg a karaktert, így duplán kötődöm hozzá. :D

Harry Shum Jr. (Magnus)

AZ ETALON!!! Nem, rohadtul nem véletlenül nyomódott be a caps lock, valóban csupa nagybetűvel óhajtottam ezt bepötyögni nektek! Eskü, nem vagyok elfogult, bár már tudjátok, mekkora Glee rajongó vagyok évek óta, ergo leeshet mindenkinek, hogy jóval a sorozat előtt már ismertem a színészt. Tény és való, hogy a Glee-ben már totál beleszerelmesedtem, és hatalmas tehetségnek könyveltem el. Hangilag nem volt persze a kedvencem, bár jónak tartom amúgy is, viszont táncosként a legek legje lett számomra! Gondolhatjátok, mennyire megörültem, amikor megtudtam, hogy a Shadowhuntersben kapott szerepet. Az igazat megvallva ő volt a valódi oka annak, hogy végül nekiálltam a sorozatnak, illetve elsődleges szempont volt abban, hogy kitartottam és nem kaszáltam! Milyen jól tettem a második évad fényében! :D <3 Harry az egyike azon keveseknek, akik már a legelső pillanattól fogva a maximumon is túlteljesítettek, és egy másodperc töredékéig sem filóztam azon, hogy "vajon ő képes lesz jó irányba fejlődni színészileg vagy sem?". Nem kellett fogadásokat kötnöm saját magammal, hogy kitaláljam, hol helyezkedik el a tehetségi ranglétrán, ugyanis gond nélkül pakoltam fel őt a tetejére...bár az is igaz, hogy nem egyedül. Ugyanis van még valaki a szériában, aki megérdemli, hogy előkelő helyre tegyem a favoritjaim közt, már ami a színjátszást illeti...

Alan Van Sprang (Valentine)

Ő pedig kétséget kizáróan ez az úriember! Oké, a karakterét a hátam közepére sem kívánom, és még véletlenül sem alapítanék Valentine rajongói klubot, de Alan valami bámulatos munkát végez a karakter bőrébe bújva. Minden egyes jelenetéből árad a profizmus. Amikor Valentine és Magnus testet cseréltek, mindkét színész csodát művelt, ez nem kérdés, de úgy istenigazából Alan volt abban a helyzetben nálam a legszuperebb! Valószínűleg azért, mert Magnus-t olykor láttam már ridegebben nézni (bár közel sem annyira, mint mikor Valentine volt a testében, szóval taps Harry-nek is!!!), de Valentine-ra nézve láttam a megtört Magnust, akit kínoznak és feltörik a régi lelki sebeit...basszus, még sírt is!!! És a színész alakítása önmagáért beszél! Elképesztő!!!

Will Tudor (Sebastian)

Ő a második évad második felében tűnt fel először, de azonnal megfogott a színész! Oké, még sehol sem tartok a könyvekkel, de azt tudom, hogy Sebastian velejéig romlott és elmeroggyant és még sorolhatnám a nem épp pozitív jelzőket. Nem mintha ez a széria legutóbbi részeiből nem lett volna totál egyértelmű. De a lényeg, hogy amikor először jelent meg, hiába voltam képben a jellemével és a céljaival úgy nagy vonalakban, olyan bravúrosan hozta a karaktert már a felbukkanása pillanatától kezdve, hogy konkrétan elhittem minden szavát. A tekintetével úgy tud játszani, amire nem túl sokan képesek! Egyszerre ad bizalomra és kételkedésre, sőt félelemre okot! Minden ott van a szemében, ahogy az egy színésztől elvárható! Egyszerűen csúcs és kész! Minden egyes jelenetéből árad a tehetség! Még-még-még kérek belőle, mégpedig sokat!!! Persze a karaktert a kislábujjánál fogva lógatnám fel valami irtó magas és nem túl stabil emelvényre, de Will Tudor alakítása a tökéletesen is túltesz! (Amúgy miért tud még énekelni is?? Nem elég perfekt így is??? :D <3)

Mit szólsz hozzá?