Navigáció

Üdvözlök minden kedves ide látogatót. A save-my-soul.gp oldalt azért hoztam létre, hogy személyes jellegű bejegyzéseket, de főleg kritikákat tegyek közzé nagyon sok témában, bár tény, hogy leginkább színházi és/vagy zenei téren, hiszen számomra ez jelenti az oxigént. És nem túlzok. A "zene nélkül mit érek én" írja körül legjobban az érzéseimet ezzel kapcsolatban. Broadway-függő vagyok, sőt meg merem kockáztatni, hogy szakértő vagyok a téren, ezért rengeteget írok is arról a közegről, a művészekről, előadásokról, fellépésekről. A magyar színművészeket is nagyra becsülöm, a Budapesti Operettszínházba járok legtöbbször, az ottaniakat ismerem leginkább, de persze más színházakról is olvashattok a blogomon. Olykor esély lesz fanfictionre is, mivel imádok írni. Amúgy Viki vagyok, 22 éves, pesti lakos. Várok az oldalon mindenkit szeretettel, aki kíváncsi az irományaimra.

 
 
Havi kedvenc

OKTÓBER

Nos, számomra egyértelmű volt, hogy erre a hónapra ezt a csodát pakolom ki! Köztudott, hogy a magyar musicalvilágból, sőt lényegében a magyar művészvilágból nekem Kerényi Miklós Máté az etalon már évek óta! Ez pedig nem is fog változni! A nők között Vágó Zsuzsi, a férfiak közt pedig ő az, aki letaszíthatatlan arról a bizonyos képzeletbeli trónról! Ennek több oka is van, amiket majd egyszer alaposan kifejtek nektek, most azonban csak címszavakban térek ki rá: Máté egyrészt hatalmas tehetség mind színészileg, mind hangilag. Lényegében bármit képes eljátszani, a tehetségének fénye pedig állandóan beragyogja a színpadot! Emellett egy fantasztikus Ember is, és ezt higgyétek el, nem a vakvilágba mondom, hanem személyesen tapasztaltam meg többször is, hála az égnek! Elképesztően sajnáltam az apja és a válása körüli botrányok miatt. Minden az ő fején csattant, és hiába telt el azóta már több mint egy év, még mindig ő sínyli meg az egészet! Sajnálom, ha nyers leszek, de akkor is le kell írnom: csalódtam a volt feleségében, Dancs Annamariban. Pedig anno szerettem emberileg is. Most már inkább úgy nyilatkozom róla, hogy hihetetlenül jó szubrett, az egyik kedvencem az operett műfajában! De hogy folyamatosan aláássa Máté emberi méltóságát, számomra elfogadhatatlan. Máté sem nyilatkozik róla rosszat, neki sem kellene. Pláne, ha már egyszer saját bevallása szerint tovább tudott lépni. Akkor tegye azt! Az apja pedig tisztázódott, sőt én kiállok Kerényi Miklós Gábor mellett, aki nélkül az Operettszínház elég gyors tempóban indult el lefelé a lejtőn...legnagyobb bánatomra. Mátéra visszatérve: nem érdemel ennyi gyűlölködő kommentet és felé tanúsított utálatot, megvetést. Részemről továbbra is csak szeretetet, tiszteletet és elismerést fog kapni, mert ő a LEGJOBB MűvészEmber kicsiny országunkban! A választott videóról pedig annyit, hogy ez a dal fantasztikus, még a 33. születésnapi koncertjén hallottam először, illetve ezen a bizonyos fellépésen is ott lehettem! Hatalmas élmény volt! Ó, és nem mellesleg ő maga írta ezt dalt! Csak mondom... azért ha valaki tényleg meghallgatja a szöveget, akkor észreveheti, milyen mély érzések lakoznak ebben az emberben! Imádom!

 
Megírásra várnak

¤ Színházi rovat: A legnagyobb kedvenceim
¤ Szívek szállodája 1-7. évadok összegző kritikája
¤ TOP 10: Örök kedvenc klasszikus Disney meséim
¤ Őt mégis miért utálják: Chad Michael Murray
¤ Rómeó és Júlia francia musical 2001 és 2010
¤ TOP 10: Mexikói telenovellák színészei/színésznői

 
Cikksorozatok

¤ Élő videók
¤ Hallmark filmek
¤ Broadway
¤ Őt mégis miért utálják
¤ Telenovella dalok élőben
¤ Sorozatok, amik véget értek
¤ Színházi rovat
¤ Akik nem lettek endgame
¤ Hét videó a hétre
¤

 
Toplisták

¤ TOP 5: Kedvenc koncertek
¤ Glee toplisták
¤ The Vampire Diaries toplisták
¤ Musicalepizód
¤ TOP 5: Eurovíziós Dalfesztivál 2017 döntő
¤ TOP 20: Esperanza Mia éneklős jelenetek
¤ TOP 20: The Voice US mentorok közös produkciói
¤

 
Chat

 
Cserék

A barátaim oldalait teszem ki, illetve blogos oldalakkal cserélek! Jelentkezzetek a chatbe! :)

Ninaa & Amy & Loreyna & Cassie & ElenaZed & Kat & Szandi & Eszter & Reina & Angelika & Mina & Szabe &

 
Ajánlók

Október...

sorozata: Gyilkos elmék
filmje: A szerelem illata
könyve: A boszorkányok elveszett könyve
dala: Soldier
művésze: Kate Rockwell
előadása: Mean Girls (Bajos csajok)

 
Információ

Szerkesztő: Viki
Téma: Blog
Nyitás: 2016.06.14.
Design: Fruzsi {#06}
Egyéb kód: Efruse

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
A blogolásom

Mostanában így érzem magam...

2016.07.07. 19:13, Viki

Ez az animáció szerintem tökéletesen feltérképezi az elmúlt heteimet. Lassan egy hónapja van begyulladva a bal nagylábujjam, de mivel már volt velem ilyen, úgy voltam vele, majd elmúlik. Azonban ezúttal más a helyzet, sőt egyre rosszabb. Ráadásul olyan oltári nagy szerencsétlenség vagyok - pedig bármennyire hihetetlenül hangzik a soraimat olvasva, próbálok pozitív maradni -, hogy orvoshoz a hülyeségem miatt még elmenni sem tudok. Na jó, most így hirtelen nem tudom, írtam-e róla, de nem tanulok, egyelőre nem is dolgozom. Bár voltam a munkaügyi központban múlt hónapban, de amíg a kormányhivatalban nem intézkedem, nincs TB-m, így doki addig kilőve. A lustaságom, a dolgokat való halogatásom nem ismer (sajnos) határokat. Holnap végre elintézem. Plusz, hogy tovább fokozzam a dolgokat: jövő vasárnap lesz egy előadás premierje, amiben benne leszek. Musicalről van szó. Gondolhatjátok, milyen érzés, és a vége felé közeledve egyre több a próba. Szóval oké, elmegyek orvoshoz, amint megvan a TB-intézés, de sokat nem tud tenni jövő vasárnapig. Mármint nem mondom, hogy nem hagyom, hiszen az egészségemről van szó, de ha azt mondja, mielőbb ne adj isten műteni kell, nem szívesen egyezem bele. De persze jobb képben lenni, hogy mi van. Ugyanis konkrétan olyan állapotban van most a lábam, amiről inkább nem írok, mert attól félek, még én is túl undorítónak találnám a saját szerencsétlenségemet. Beismerem, egészen tegnapig kerültem a dolgot. Nyilván borogattam és kenegettem a lábam - utóbbival leálltam, mióta...nos, mióta már kifakadt a gyulladás -, de különösebben nem törődtem vele. Tudjátok, reménykedtem benne a naiv énem egy kis részével, hogy ha ignorálom, biztos magától elmúlik. Ja, a mesékben. Most viszont, ahogy írtam is, tegnap fordulópont következett, és mostanra eljutottam arra a pontra, hogy rettegek. Félve fogok menni az ügyintézésem után az orvoshoz, hogy mégis mit fog mondani. Ezzel tényleg nem szabad szórakozni, még ha "csak" egy ilyen aprócska testrészről van is szó. Még mindig abban bízom, hogy egy másik kenőccsel, amit majd esetleg a doki felír, megoldható a probléma, mert nagyon nem szeretnék a sebészeten kikötni. Bár persze az a legfontosabb, hogy meggyógyuljak, hiszen így a sétálás sem épp a kedvenc időtöltésem. Mindegy, majdcsak alakul, mindenesetre ezerrel könyörgöm az Égieknek, hogy a balszerencse-korszak mielőbb záruljon le, mert tele van ezzel a búrám. Nem vagyok egy szent, de ennyire azért nem vagyok rossz ember. Ezt nem csupán a lábam miatt írom, ugyanis más kellemetlen dolgok is történtek velem mostanában. Tudom, tudom...maradjak pozitív! És ez így is van...ezen vagyok. Csak tényleg nem könnyű, amikor ennyi baromság van az ember életében.

Azonban, hogy ti is lássátok, maradt még bennem pozitív részecske, közölném, hogy a fenti animáció, amivel demonstrálom nektek a jelenlegi lelki állapotomat, a Bones (Dr. Csont) című sorozatból van, és konkrétan az Aubrey ügynököt játszó John Boyd is látható rajta, aki a 10. szezon nyitórészében tűnt fel először. Igen, van egy kényelmes kis egy évados lemaradásom a sorozat tekintetében - volt régebben öt szezon is, szóval szépen felhoztam -. Ám a pasi hamar favorittá nőtte ki magát. Sweets karaktere örökké hiányozni fog, de úgy érzem, Aubrey képes kitölteni a drága pszichológus okozta űrt a szívemben. John pedig tényleg egy csoda. Pont nemrég kezdtem neki a 10. évadnak, és nem vicc, jelenleg ő az, aki a leginkább képes boldoggá tenni ebben a durva időszakban! Nem véletlenül lett ő a Hónap Művésze. Erről jut eszembe: igen, végre a bal oldali sávban minden júniusi választásomat kicseréltem júliusira. Épp ideje volt. Próbálok majd sűrűbben írni, de már nyitáskor is közhírré tétettem, hogy előfordulhat, nem frissül állandóan az oldal. Hiszen nem mindig van kedvem nekem sem rögvest megírni a bennem rejlő kikívánkozni vágyó vagy épp nem vágyó dolgokat. Olykor még ülnöm kell a bejegyzésen, hogy aztán nyugodt szívvel tegyem ki a blogra. Ez most speciel egy nehéz téma számomra, de már úgy éreztem, nem tudom tovább megtartani magamnak a félelmeimet és reményeimet. És miért is kéne? Elvégre ezért hoztam létre ezt az oldalt.

Címkék: blog személyes

A találkozások napja...többek között

2016.06.18. 20:15, Viki

Rólam tudnotok kell, hogy már lassan 5 éve járok hétvégente egy színitanodába. Gyerekkori álmom színésznővé avanzsálódni, ez a hely pedig rengeteget adott és ad hozzá a tehetségem kialakulásához, fejlődéséhez, lényegében az egész életemhez. Négy (most már "csak" három) csodás tanár teszi lehetővé, hogy akik odajárunk, mindannyian jó irányba haladjunk, ha ezt az utat szeretnénk járni. Oké, ugyebár már írtam az önbizalomhiányomról, ami egy ideje sokkal durvábban előjött, mint régen, így picit most minden nehezebb nekem, tehát ez is. De ezt leszámítva, igazi áldásnak érzem, hogy anno, 2011-ben rátaláltam a színitanodára. A legnagyobb húzóerő Vágó Zsuzsi neve volt, akit még 2008-ban láttam az Abigél musicalben először Vitay Georginaként (vagy 2007-ben a Szépségben Babette-ként, de ez nem 100%, mert csak három főbb szereplőre emlékszem, meg 1-2 jelenet maradt meg élesen), és azonnal megnyert a színpadi jelenléte, a tehetsége. Lényegében egyik példaképem azóta is. De most nem szeretnék mélyebben belemenni a témába, majd úgyis posztolok erről, róla. :)

Most az a bejegyzésem lényege, hogy a tanodába való utam során - ami piszkosul lassan ment, tekintve, hogy járni alig tudok a begyulladt lábam miatt - sikerült belebotlanom egy ismerősömbe, akivel egy OKJ-s osztályba jártam tavaly...igaz, én pár hét után abbahagytam a sulit. Szóval beszélgettünk kicsit, és jó volt egy kicsit hallani felőle, felőlük. Oké, tényleg hamar elsodródtam onnan, de tudnotok kell rólam, hogy barátkozós típus vagyok, és hamar meg tudok kedvelni másokat, így volt ez a csapattal is. Csak hát...nem nekem való volt az az irány. Azt hittem, ezzel meg is volt úgymond a napom fénypontja - valamiért imádom a "véletlen" találkozásokat :D -, de azt hiszem, más volt megírva erre a szép szombati napra. A tanoda után ugyanis alig léptem ki a teremből, ahol a próba zajlott, máris összefutottam Balla Eszter színésznővel. És bizony beszélgetni kezdtünk. Évek óta próbáltam valahogy elcsípni őt, de az előadások előtt/után, amikor épp őt néztem meg valamiben, sosem sikerült a dolog. Most pedig bumm, ott volt. Természetesen első dolgom volt Kölesdet szóba hozni, hiszen én 18 évig éltem abban a Tolna megyei faluban, ő pedig kisgyerekként lakott ott, aztán hamar elköltöztek onnan. Mindenesetre nagyon jó érzés volt végre beszélgetni vele erről. Eszter nemcsak tehetséges, hanem rendkívül szimpatikus is, és elképesztően gyorsan kialakítottunk egy kellemes 2-3 perces csevegést. A szüleink is nyilván felvetődtek témaként, hiszen az anyukáink anno együtt tanítottak az általános iskolában. Az szerintem egyértelmű, hogy én emlékezni fogok rá, de az is biztos, hogy Eszti sem felejt el ezután a számomra nagy találkozás után. Még ő mondta búcsúzóul, hogy legközelebb garantáltan megismerjük egymást. Én bizony hiszek a "legközelebb"-ben. A lényeg, hogy még mindig itt vigyorgok, amiért végre sikerült elmondanom a kölesdi közös pontot Eszternek.

Összességében jó napot zártam! És igen, megérte lejárni a lábam, hogy most duzzadt, lüktető, fájdalomtól égő állapotában itt ülhessek és épp nektek pötyögjem be ezeket a sorokat. Ha csak eszembe jut, hogy azt fontolgattam, inkább hideg vízbe áztatom és nem megyek sehova...úristen, milyen jó, hogy összekaptam magam! Milyen élményről, élményekről maradtam volna le. A próbáról nem is beszélve. Oké, sok mindent nem csináltam - nem is tudtam volna így -, de legalább ott voltam. Hát igen...az ember mindig ott van, ahol épp lennie kell. Szó szerint és átvitt értelemben is.

Címkék: személyes blog

A munkaügyi központban tett látogatásom

2016.06.17. 12:13, Viki

Ezt egyszerűen muszáj kiírnom magamból, és így egy kicsit talán még jobban meg tudtok ismerni, hiszen igyekszem apró lépéseket tenni a részletek felé. Rólam tudnotok kell, hogy már 3 éve érettségiztem, és azóta két sulit is elkezdtem, de egyiket sem fejeztem be. Nem vagyok buta, mielőtt ez fogalmazódna meg bennetek. Megvan az intelligencia szintem, és ez nem önfényezés, hanem a szerencsés valóság. Mindössze van az a jó/rossz tulajdonságom, hogy hajlamos vagyok megunni azt, ami nem érdekel igazán. Egyszerűen nem kötött le hosszú távon egyik suli sem. Az idegenvezetői tanfolyamba meg eleve rossz ötlet volt belevágni, mivel a tájékozódási képességem a béka hátsója alatt van. És mielőtt felmerülne a kérdés, hogy "akkor miért nem mentél még olyan helyre, ahol azt tanulhatod, ami érdekel?", máris válaszolok. Sajnálatos módon nem sok dolog van, ami igazán le tud kötni, ami pedig nagy vágyálmom, ahhoz önbizalom kell. Az önbizalmamat pedig 1-2 éve sikerült elveszítenem. Ami azt illeti, sosem duzzadt bennem igazán a magabiztosság érzése régi sérelmek miatt - erről máskor írok -, de aztán sikerült átlendülnöm, megjött az önbecsülésem, úgy éreztem, végre nyitott vagyok és erős. Aztán fogalmam sincs, mikor, de maradok az 1-2 évvel ezelőttnél, eltört bennem valami. Én sem értem, magyarázatot sem találtam rá, de az a lényeg, hogy visszasüllyedtem a kishitűség, bátortalanság szintjére. Sőt most rosszabb a helyzet, mint előtte. Iszonyú zavaró, hogy nem tudom az okát. Mintha mindig gombóc lenne a torkomban, az új dolgoktól, a változástól pedig egyenesen félek. Holott jól tudom, hogy az élet ebből áll. Szóval igyekszem leküzdeni ezt, de nem könnyű. A legrosszabb, hogy ez megakadályoz abban, hogy hajszoljam az álmaimat. Borzasztó érzés, hogy közben a fejemben már összeállt, hogy mit kéne tennem...egyszerűen csak nem vagyok képes megvalósítani. Nem tudok átlendülni, mintha valami fal lenne köztem és az álmaim között, de nem tudom megmászni, lerombolni pedig pláne nem...

Na, de a bejegyzésem rezüméje most az lenne, hogy a semmittevést (reményeim szerint teljesen) elhagyva ma végre belibbentem a munkaügyi központba. Igazság szerint már tegnap regisztráltam, de mára hívtak vissza. Természetesen rettegtem, de színészi képességeimet elővéve - amiket mindig alkalmaznom kell - alaposan megjátszottam a nyugodt ügyfelet. Szerintem kezdetleges agorafóbiám van, vagy valami nagyon hasonló. De ez most mellékes is. Elég hamar lezavartuk a dolgot. A behívásra kellett várnom, amíg a regisztrációs lapra írt adataimat (még tegnap töltöttem ki itthon) bevitte a komputerbe az ügyintéző. Aztán a beszélgetés 5-10 perces volt. Szerintem nem is volt meg a 10 perc. Még meg is lepődtem. Egyébként 2 üres mezőt kellett még ott kitöltenem, de az formaság volt, elmagyarázott pár apróságot - például, hogy minél előbb be kell mennem TB kártyáért pályakezdők részére a kormányhivatalhoz -, illetve július elején kell visszamennem, amikor részletes tájékoztatót kapok egy ilyen csoportos találkozó alkalmával. Mindegy is, most az a fontos, hogy visszakerültem a rendszerbe - hiszen amíg se nem tanultam, se nem dolgoztam, a biztosításról lemondhattam -, és végre elmehetek orvoshoz, mivel már 2 hete be van gyulladva a lábujjam és kezdem rohadtul unni. Ja, meg az is jó, hogy bizakodhatok abban, hogy lesz végre pénzem. :D

Címkék: személyes blog

44 évnyi várakozás

2016.06.15. 18:42, Viki

Ez piszkosul hosszú idő, teljesen mindegy, miről van szó. Csak gondoljunk arra, hogy jó esetben ez egy fél élet. Lényegében már ha csak egy 5 éves időintervallumot veszünk alapul, azt látva érzékelhetjük, milyen nagy változások mentek végbe az életünkben. Akkor mégis mennyi impulzus és változás érhet minket kilencszer annyi idő alatt? Mármint ha végiggondoljuk, 44 év alatt két generáció is felnő. Elképesztő, igaz?

És tudjátok, most miért olyan fontos ez a 44 év? Nos, szerintem nem kell külön megemlítenem, milyen esszenciális értéke volt a magyarok életében a tegnapi napnak. 44 év után végre ismét felzendült a Himnusz a foci EB-n. Mégpedig hidegrázósan, könnykicsordulósan! Tessék, itt meg lehet nézni. Azt muszáj megemlítenem, hogy nem rajongok a fociért, és bizony nem is értek hozzá. Sosem tudott lekötni, sőt csak nagyon kevés sport tudja elérni, hogy odafigyeljek és igazán érdekeljen. A szertorna, a ritmikus sportgimnasztika, a műkorcsolya és a kézilabda az, ami igazán nekem való, pontosabban az ízlésemnek. Azonban mindig értékelem a sportolóinkat, bármiről is legyen szó. És ha kell, rohadt büszke tudok lenni! Márpedig most ez a helyzet. Úgy érzem, mintha lebegnék. Mondhatom azt, hogy mintha betéptem volna? Pedig higgyétek el, az életben nem használtam drogot, de valami ehhez hasonló érzés lehet. Csak ennek a fajta örömmámornak nincsenek káros hatásai. Büszke vagyok a magyar labdarúgóinkra, és le merem fogadni, hogy a régi nagyok is hasonlóképp éreznek, legyenek akárhol. Itt vagy már egy másik, szép helyen. Mindannyian dagadó keblekkel árasztjuk a szeretethullámot a csapat felé, akik kijutottak idén az EB-re, és tegnap 2:0-ra legyőzték az osztrákokat! Ez még csak a kezdet, és bár elbízni nem szabad magunkat, de igenis legyünk büszkék és reménykedjünk a további szép eredményekben!

Szóval összességében visszatérve a kis monológom kezdeti fázisára...elképesztő, mennyi minden változik 44 év alatt. Egyszerre varázslatos és ijesztő belegondolni. De ezt majd még úgyis kivesézem a későbbiekben. Most maradjunk annyiban, hogy oly sok év után végre újfent a foci EB-n lehetünk, és a fenébe is, ahogy látom a teljesen felrobbant internetet, illetve olvasom a sztorikat, nagyon össze tudja kovácsolni kis országunkat egy ilyen esemény. Ez pedig csak még boldogabbá tesz!

Címkék: személyes blog

Miért Save My Soul?

2016.06.14. 17:57, Viki

Ezt a nyitószövegben is leírhattam volna, de abban mégis mi lett volna az érdekes? :D Na jó, azt tudnotok kell, hogy már 10 éve vagyok JoJo rajongója, akit egy csodás énekesnőnek tartok. Emlékszem, a Too Little Too Late által vált egy csapásra kedvencemmé, azóta pedig ha nem is mindig figyeltem a karrierje alakulását, a dalait igenis sokszor hallgattam. De egy idő után a rajongásom kicsit alábbhagyott. Persze továbbra is szívesen hallgattam, de mivel körülötte is lecsendesedtek kicsit a dolgok, nekem meg jöttek más favoritok, így úgymond "feledésbe merült" az aranytorkú énekesnő. Persze ezt semmiképp ne vegyétek szó szerint. Azonban tavaly jelentek meg új dalai, a JoJo mániám pedig azzal a lendülettel vissza is tért. Bár jobban szeretek úgy fogalmazni, hogy újfent a felszínre tört. Minden egyes új daláért oda vagyok, de a Save My Soul az, ami igazán a lelkembe égett. Lentre be is linkelem nektek az élő akusztikus verziót, amin olykor a könnyeim is szépen kicsordulnak. A videó elején ráadásul elmeséli, miről szól a dal. És azt hiszem, ez az, ami a legtökéletesebben körül tudja írni a saját érzéseimet, az életemet. Nem szó szerint, de képletesen ráhúzható arra, aki én vagyok. Le is fordítom, amit az elején mond, aztán tessék meghallgatni. Szerintem csodás.

A Save My Soul a függőségről szól, én pedig úgy nőttem fel, hogy a függőség nagyon közel állt hozzám. Mindkét szülőm küzdött vele. Szóval gyerekként nem igazán tudod, mikor borul minden vagy hogy mi fog történni. Én is határozottan megküzdöttem egy helyzetben az erőtlenség érzésével. Tehetetlennek éreztem magam emberileg és csak az élet dolgaiban voltam biztos. Szóval ilyen, amikor elveszíted az irányítást, erről szól az egész. Számomra ez olyan, hogy a függőség énekel valamiről, mi tehetetlennek érezzük magunkat.

Címkék: személyes blog
 

A végtelen szeretet az egyetlen igazság, minden más illúzió.    *****    Ha sok mindent tudni szeretnél és válaszokra vársz látogass el oldalamra!    *****    SZEREPJÁTÉK - Csatlakozz közénk és légy részese egy kalandnak - FRPG - Még nem késõ csatlakozni - SZEREPJÁTÉK    *****    VANESSA HUDGENS - A LEGNAPRAKÉSZEBB MAGYAR RAJONGÓI OLDALAD A TEHETSÉGES ÉNEKES-SZÍNÉSZNÕRÕL - VANESSA HUDGENS    *****    Ipari elektronkia szerviz, villamos kéziszerszám javitás, érintésvédelmi felülvizsgálat. elektronika-szerviz.gportal.hu    *****    Minden lány egy kicsikét királylány, minden Fiú kicsit hõs lovag. - FRPG    *****    | WATTPAD | Egy neves gimnázium, egy gazdag, arrogáns srác és egy ösztöndíjas lány nem mindennapi szerelme | WATTPAD |    *****    Szerepjáték – Csatlakozz közénk, és részese Te is a kalandoknak - FRPG    *****    Egy igazi hõs sem tudja magáról, hogy hõs. - Egy igazi hõs sem tudja magáról, hogy hõs.    *****    Nincs Új Poszt Cousin & Best Friend & A Lot More    *****    az új élet reményében, hajózz    *****    ANELIATH - varázslat és sárkányvér    *****    csillagütközés marcangolta nász    *****    Katt!Katt!Katt! Lépj be a galopp versenyparkunkba! Katt Katt!    *****    Új lovas szerepjáték! * Új lovas szerepjáték! * Lépj be a lovak csodálatos világába! Nevelj te is nálunk!    *****    ANELIATH - varázslat és sárkányvér- Te ki leszel ebben a csavaros Történetben? - SZEREPJÁTÉK    *****    Te ki leszel ebben a csavaros, mágiával, intrikával és hataloméhséggel fûszerezett olvasztótégelyben?    *****    Te ki leszel ebben a csavaros, mágiával, intrikával és hataloméhséggel fûszerezett olvasztótégelyben?    *****    Vörös sziluett az emlékvárban    *****    'cause I am only human