Összeszorult szívvel pötyögöm be ezeket a sorokat. Már egy ideje emlegetik az emberek az úgynevezett Glee-átkot. Nem mondom, hogy nem hiszek az átkokban, mert én sok mindenre nyitott vagyok, ám eddig erre csupán csak legyintettem. Persze, a második haláleset után nagyokat pislogtam (sajnálom, de Mark Salling öngyilkossága 2018-ban annyira nem rázott meg, hiszen börtönbe kellett volna vonulnia gyermekpornográf tartalmak birtoklásáért, ám ő még előtte végzett magával), de átoknak nem tartottam. Azonban most már elgondolkodtató ez az egész...és borzongató is. Kivételesen nem jó értelemben. Ugyebár kezdődött Cory Monteith 2013-as drogtúladagolásával. Pont ma hét éve, hogy elhunyt! Még mindig leírhatatlanul hiányzik. Aztán ugye 2018 elején öngyilkos lett a Puck-ot játszó színész, idén pedig nemrég robbant a bomba, miszerint Lea Michele szörnyen nagyképűen és lekezelően viselkedett szinte mindenkivel, de már gyerekkora óta. Sőt egyenesen rasszizmussal vádolják a színésznőt. Erről nem nyilatkozom részletekbe menően, hiszen nem ismerem Lea-t. A tehetsége önmagáért beszél, az pedig, hogy milyen ember...nos, nem mondom, hogy nem gőgös egy kissé, mert igazság szerint az egója mindig szembetűnő volt. Ám nekem mégis furcsa egy egész picit, hogy most hirtelen mindenki felszólal ellene. Miért nem tették évekkel ezelőtt? Nem most ért véget a Glee, már nem befolyásolná a nézettséget a sztori. A fene tudja, nem is mászom bele ebbe jobban. Akár igaz, akár csak féligazság mindaz, amit állítanak Lea-ról, azért basszus...az időzítés nem a legjobb. Hatalmas stresszt okoztak ezzel egy várandós nőnek. De még ez sem igazán okozott bennem kételyt az átokkal kapcsolatban. Azonban most július 8-án minden megváltozott. A Santana-t alakító Naya Rivera aznap a Piru-tóra ment a 4 éves kisfiával, hogy csónakázzanak egyet. Josey-n volt mentőmellény, a színésznőn viszont nem. A gyerek azt mondta, hogy anyja úszni ment, de nem tért vissza. Nincs bűncselekményre utaló jel, profi keresőcsapatokat indítottak a vízen és szárazföldön egyaránt, de most már egyre valószínűbb, hogy Naya megfulladt. Arrafelé amúgy is veszélyes a víz, nem egy haláleset történt már ott. Sajnos a kutatók és a rendőrség is úgy véli, hogy ezt a balesetet nem élhette túl a színésznő, és immár azon vannak, hogy legalább a holttestet megtalálják, hogy a család méltóképp meggyászolhassa. Még belegondolni is borzasztó. A Glee-s kollégák közül többen is reményteli üzeneteket írtak ki, Heather Morris (Brittany) pedig jelezte, hogy részt venne a kutatásban. A tóhoz tegnap kiment a volt férje, illetve Naya szülei is. Róluk is vannak képek meg videók, de nem vagyok hajlandó megosztani őket, mert szerintem tiszteletlenség a fájdalmukat megörökíteni és közzétenni. Nem ránk tartozik. Persze, én is szeretném, ha csoda történne, de nem ringatom magam hiú ábrándokba. Imádkozom érte és a családjáért, remélem, tényleg megtörténik a vágyott mirákulum. Egyelőre még nem ejtettem egy könnycseppet sem...szerintem ha már ne adj isten, nem eltűntként fogják kezelni, hanem halottá nyilvánítják és meglesz a holttest, egy álló hétig zokogni fogok. Addig is ez nekem még kvázi szürreális. És igen, őszintén szólva szinte biztos vagyok benne, hogy elhunyt, de addig úgysem tudatosul ez bennem, míg nem lesz konkrét infó. Mindenesetre hoztam egy nagyon szép közös dalt a Glee-ből, amiben Cory, Mark és Naya is énekel, mégpedig Dianna Agron-nal (Quinn), Amber Riley-val (Mercedes) és Harry Shum Jr.-ral (Mike).

Frissítve (21:45): Ezt nem hiszem el... meghalt. Alig 1-2 órával ezelőtt találtak egy holttestet a tónál. Naya Rivera meghalt. Bár még közeli családtagok nem erősítették meg a hírt, de sok híroldal máris tényként kezeli a dolgot. És bármennyire is fájdalmas ez a Glee-szívemnek, azt hiszem, bele kell törődni ebbe a tragédiába is. Most nincs nagyon kedvem további sorokkal elárasztani titeket, így csak itt hagyok csendben még egy videót, ami Cory megemlékezős epizódja volt, amiben a karakterét is halálesettel írták ki a sztoriból. Láthattok jeleneteket abból a megindító búcsúrészből, amiben igazság szerint egyik színésznek sem volt túl nehéz a sírás. Minden érzelem őszintén tört a felszínre. Úgy sejtem, ma ugyanígy gyászolnak. Van, aki otthon, van, aki a tónál. Család, barátok, rajongók. Naya elment. És pont Cory halálának évfordulóján találták meg. Sokan úgy tartják, most már Cory kalauzolja őt ott fent. A videó rögtön Naya dalával indul, majd pedig Lea szólójával folytatódik. Hát...most jobban padlóra küld a Naya által énekelt gyönyörű dal, mint valaha. Nyugodj békében, sosem felejtünk el!

Öt hónapja tettem ki utoljára blogbejegyzést a kedvenc énekesnőmről. De semmi gond, hiszen a napokban tervezek még egyet! Így van mivel kárpótolni a hozzám hasonló elvetemült Shakira rajongókat. Első körben érkezik egy újabb válogatás a fellépéseiről.

Ojos Así (Glastonbury Festival 2010)

Picit el van írva a videó címe, ugyanis a Glastonbury Fesztiválon nem 2011-ben, hanem 2010-ben lépett fel. Most egy pár napja volt pontosan 10 éve!!! Szóval el is hoztam nektek a nyitányt erről a közel 50 perces kis koncertről. Elképesztő, milyen régi már a videó. Pedig mintha tegnap vártam volna tűkön ülve a gépem előtt, hogy felkerüljön az első videó a fellépésről. Na tehát...bevallom, a nyitánynál picit felemás érzéseim vannak. Persze nem Shaki miatt, hanem a technika zavar be ennél a videónál. A mikrofonja az elején konkrétan be sem volt kapcsolva, utána is szerintem olyan érdekesen szólt és nem pozitív értelemben véve. Azonban ez még a kisebbik probléma. Kérdem én, mégis mi ez a vágás?? Mármint lehet mutatni a zenekart meg a közönséget, na meg felőlem bevághatnak idióta kameraállásokat a végeredménybe, ha nekik a vágószobában ez tetszik, de basszus...pont a legfontosabb táncrészeket nem mutatják, mert vagy másokra ment rá a kamera vagy nem kedvező szögből vették, ami totál "kinyírta" a lehengerlő hastánc részt, ami mellett persze kristálytisztán énekelt, ahogy azt megszokhattuk tőle. Sajnálom, de ettől még érdemes megnézni a videót. Mindent érdemes, amiben ő benne van. A hangulat pazar volt így is!

La Pared (Oral Fixation Tour 2006)

A kedvenc koncertturném! Vagyis...na jó, most már az a nagy igazság, hogy a legújabb turnéjával egálban van, de hosszú évekig ez vitt nálam mindent. Nem véletlenül. Micsoda dallista és milyen hihetetlen színpadi jelenlét! Jó...mondjuk ez mindre igaz. Mégis ez volt sokáig a szívemnek legkülönlegesebb nagykoncert. A La Pared mind a mai napig az egyik leggyönyörűbb dala az énekesnőnek, és amikor anno meghallgattam a Fijación Oral című lemezét, rögtön ez lett róla a non plus ultra. Aztán felcsendült ezen a turnén, én meg zokogtam a videón. Még ma is simán pityergek rajta. Ahogy elindul a zongorajáték, megérkezik a libabőr. Aztán Shakira különleges hangja belengi a teret, a nézőktől pedig sokáig egy pisszenés sem érkezik, csak átadják magukat a zenének és a csodaszép szövegnek. Aztán az első refrén után jön az üvöltés, én meg keresem az államat, ami elgurult valamerre. Kivétel nélkül mindig, hiába láttam már ezerszer. Aztán teli torokból dalolják vele, te jó ég! Valószínűleg ezt már leírtam, de sosem fogok szó nélkül elmenni amellett, amikor azt látom, mennyire degradálják ezt a nőt. És sajnos sokan. Konkrét példával élve bírom Bereczki Zoltánt, sokra tartom őt, illetve Majkával sincs semmi bajom, kb. az egyetlen magyar rapper, aki valóban tud rappelni, DE!!! Soha a büdös életben nem fogom tudni hova tenni azt, amikor Shakirát kvázi gúnyolták és "hasika rázásként" jellemezték a művészetét. Mindig szoktam mondani az ilyeneknek, hogy lehet nyugodtan utána csinálni! Lehet a szó szerint semmiből felépíteni egy karriert, bátornak lenni, kiadót váltani, amikor még azt kockáztatod, hogy simán el is bukhatsz, írd meg magadnak a dalaidat (1-2 kivétellel az összeset!!!), építs világhírnevet magadnak, aztán cseveghetünk! Amíg ezt Zoltán, Majka meg a többi okos egoista nem teszi meg, nincs JOGUK gúnyt űzni Shakirából. Sőt nagyon másból sem. Mindenkinek joga van a véleményéhez, de élő egyenes adásban Shakirán röhögni? Na, ez a profizmus és a tisztelet legnagyobb hiánya, amiknek alapvetően a művészekben meg kell lennie. Vagy meg kellene. Bocsánat a kis kitérőért, de úgy érzem, sokan nem néznek a dolgok mélyére. Sokaknak talán fogalmuk sincs arról, milyen balladákat is írt Shak a már ismert úgynevezett "hasrázós" számok mellé. És őszintén szólva nem ismerek mást, aki tánc közben olyan tisztán tudna énekelni, mint Shakira! Na meg azért is imádom a La Pared-et, mert egyike azon dalainak, amiben megmutatja az elképesztő hangterjedelmét! Ezt meg azért írtam most le, mert még nem emeltem eléggé a fellegekbe az énekesnőt. :D <3

Estoy Aquí (Rock In Rio - Rio de Janeiro 2011)

A tökéletes nyitódal a szememben. Tudjátok, ezt már többször is elemeztem korábbi posztjaimban. Na meg Rock In Rio fellépést sem most először teszek ki a blogra. Ezeket is leírhatatlanul imádom. 2011-ben Rio de Janeiro-ban lépett fel, a brazilok pedig kitörő örömmel fogadták. Mondjuk az lepett volna meg, ha nem így történik. Olyan boldog voltam, amikor az Estoy Aquí ismerős dallama elkezdődött. Tudtam, hogy ezzel fogja indítani a remek kis koncertet. Elég sűrűn van ez így, és mint már jeleztem is, szerintem ennél szuperebb nyitányt ki sem lehetne találni. Pont megfelelő ritmusra. Kellőképp felpörgeti a közönséget, megalapozva a hangulatot, ám nem esik túlzásokba. 1995-ben jelent meg ez a szám. Abban az évben, amikor megszülettem. Ezen is mindig elgondolkodom, akármikor hallgatom. Shakira már mióta a pályán van, basszus, a csillaga pedig már-már mennyei magasságokba emelkedett azóta. És mindig, amikor azt hiszem, már nem válhat nagyobbá a szememben, mindig tesz valamit vagy történik valami, ami még inkább piedesztálra emeli őt nálam. Nem tudom, hogy csinálja. Na, de elég a tömjénezésből - bár megérdemli -, nézzétek meg a részletet.

Fool (Musique Plus 2002)

Pár év alatt Shakira elérte, hogy ne ő üldözze a világhírnevet, hanem az szaladjon utána. 2001 végén indult be igazán a szekér, hiába volt már a spanyol nyelvterületeken előtte is elismert énekesnő. 2001 novemberében ugyanis megjelent az első angol nyelvű albuma, az USA pedig ráharapott. Attól kezdve nem volt megállás. 2002 nyaráról hoztam nektek egy gyors talk show-s fellépést, ahol előadta az egyik dalát. Szerintem a legtöbben nem ismeritek. Ami nem véletlen, hiszen 2003 óta elő sem adta tudtommal sehol. Ezt nagyon sajnálom, mert szerintem remek dal, de már annak is örülök, hogy egyáltalán létezik és pár fellépésen, na meg az első nagy, valóban globális turnéján előadta. Jesszus, ez a felvétel már 18 éves. Hogyan? Hogy repülhet így az idő? Egyébként ez a bizonyos talk show Kanadában volt nagyon népszerű anno, és nem véletlenül beszélnek benne franciául picit. Gondolom, tudjátok, hogy multikulturális állam és a francia is hivatalos nyelvnek számít náluk. Ennyit erről, inkább csekkoljátok a nagy koncertturné előtt pár hónappal rögzített videót. Már itt mennyien imádták, úristen! <3

Tú (El Dorado World Tour 2018)

Az előbb láthattátok a nagy amerikai álom megvalósulásának egy részletét, illetve annak első peródusát. Most pedig nézzük, hova jutott el 16 év leforgása alatt! A 16 ezer ember (ha már erről a konkrét koncertről beszélünk, de volt már több és picit kevesebb is) egy emberként énekelte a dalait, mindenki együtt visított, mosolygott vagy épp sírt. Ezen a dalon utóbbi áll fenn. A Tú még 1998-ban jelent meg...igen, ezt is Shakira írta. Az egyik legérzelmesebb dala az énekesnőnek, amit nem ad elő sűrűn, de amikor igen, akkor lelkekig hatol. 1999-ben énekelte először, ha emlékezetem nem csal, utána a 2003-as turnéján csendült fel, ezt követően 2008-ban a spanyol Rock In Rio állomáson énekelte el, végül egy évtizeddel később a 2018-as turnén, ahonnan most megosztom a felvételt. Micsoda hang, tengernyi érzelem! Lehengerlő, nem találok szavakat a csodára, amit Shakira képvisel. Sőt megtestesít! Kizárt dolog, hogy valaha lesz nála nagyobb kedvenc énekesnőm. Ráadásul ez a turné ugyebár a hangszálvérzéséből való nehéz, küzdelmes, de sikeres felépülése után volt. Nyoma sincs annak, hogy majdnem végleg lezárult a karrierje. Még leírni is rossz...de pont ezért nézem az egész El Dorado világturnét könnyes szemekkel, mert látom, hogy főnixként emelkedett fel, amikor már a legtöbben temették a karrierjét. Hát...látszik is, hogy ezt a turnét talán még boldogabban élte meg, mint a korábbiakat. Volt is oka rá. VISSZATÉRT és fényesebben ragyogott, mint előtte valaha! Már ha ez egyáltalán lehetséges. <3

Egy hét kihagyás után újabb adag felvétellel jelentkezem erre a hétre. Igyekszem változatos lenni, de azért hű maradok önmagamhoz, és az ízlésemnek megfelelően ajánlok nektek erre a hétre is videókat. Hiszen ez lenne ennek a cikksorozatnak a lényege. Sok mindent szeretek, sok minden tetszik, és ezekből szemezgetek nektek időről időre.

Hétfő: Westlife - My Love (Live from The O2 - 2010)

Ha fiúbanda, akkor a Backstreet Boys. Legalábbis róluk posztolok a legtöbbször. Ettől még több fiúbanda is a szívem csücske, köztük az 1998-ban alakult Westlife. Kezdetben öt ír srác alkotta a bandát, aztán Brian 2004-ben otthagyta őket. Shane, Mark, Nicky és Kian még 2012-ig szolgáltatták a csodás zenét a fanoknak, jártak koncertezni, aztán sajnos feloszlottak. Ám 2018-ban csoda történt: bejelentették, hogy ők négyen ismét összeállnak! Emlékszem, hogy sírtam örömömben. Elképesztően imádom őket, nem is igazán tudom körülírni, mit jelentenek nekem. A 2010-es Where We Are turnéjuk a legek legje a szememben. A londoni koncertet rögzítették is és megkaptuk DVD-n. Most a My Love című dalukat hoztam el nektek, ami a non plus ultra nálam. Azt hiszem, ezt hallottam tőlük legelőször sok-sok évvel ezelőtt. Idén októberben lesz 20 éves ez a szám!!! Úristen, hihetetlen! Amúgy hangi kvalitást nézve nálam a Westlife tagok a nyerők. Mármint összességében nézve, mintha négy (kezdetben öt) angyal énekelne, annyira tiszták mindig és tényleg földöntúli hatást keltenek! Legalábbis nálam biztos. Ezen a koncerten is. Imádom mindannyiukat, de Shane a világom közepe! :D <3

Kedd: Josh Daniel - Jealous (X-Factor UK meghallgatás 2015)

Bár az X-Faktor tehetségkutatót sosem néztem (egyik országét sem), de néhány felvételt megnézegettem már az évek alatt. Ez most nemrég került az utamba, és egyszerűen muszáj megosztanom veletek. 2015-ben az egyik meghallgatáson ez a fiatalember volt az aznapi utolsó fellépő, aki megmutathatta a zsűrinek, mit tud. És még a humora is megmutatkozott, miközben beszélt Simonnal az elején. :D Végül kiderült, hogy a mosolya mögött mély fájdalom lapul. Amikor Simon megkérdezte, miért a Jealous című dalt választotta Labrinth-től, elmondta, milyen sokat jelent neki a dal több okból is. Legfőképp azért, mert elveszítette a legjobb barátját egy autóbalesetben két éve (csak 18 volt), és ehhez mérten úgymond átformálta a dalt a saját nyelvére, a saját érzelmi értelmezésére. A kisfilmben láthatjuk, ahogy a dalszövegről beszél: "Féltékeny vagyok, hogy boldog vagy nélkülem. És én is valahogy így látom olyan értelemben, hogy féltékeny vagyok, amiért ő boldog a mennyországban, ahova elköltözött, arra a jobb helyre, ahol nem lehetek vele." És ezután jött a dal...hát, még Simon Cowell is sírt közben. Ehhez kell bármit hozzáfűznöm? Ez a szerény és csupaszív srác kiénekelte a lelkét azon az estén. Még jó, hogy kapott három igent és bónuszként egy ölelést Cheryl Cole-tól. :D Én is pityeregtem, ezen nincs mit szépíteni. <3

Szerda: Christina Grimmie - Liar Liar (Orlando 2016 - az utolsó koncertje)

Nem véletlenül került szerdára, vagyis június 10-re ez a videó. Ugyanis ez a csodálatos énekesnő karrierje kezdetén, tragikusan fiatalon, mindössze 22 évesen veszítette életét. 2016. június 10-én épp Orlandóban volt koncertje, utána pedig szokásához híven részt vett egy találkozón a rajongókkal, ahol lehetett tőle aláírást kérni egy asztalnál és közös képet. Este fél 11 körül ő tárt karokkal, mosolyogva akarta üdvözölni azt a 27 éves férfit, aki fegyvert húzott elő és négyszer is rálőtt, ebből három golyó eltalálta Christina-t. Kórházba szállították, de 11 előtt halottnak nyilvánították. Az elmebeteg fickó egyébként valószínűleg másokkal is végzett volna, de Christina bátyjának volt annyi lélekjelenléte, hogy rávetődött a pasira, aki ezután saját magával is végzett... Lesz külön bejegyzés Christina halálának évfordulóján, ott majd mindent kifejtek, amit vele kapcsolatban érzek és gondolok, majd leírom, mit jelent nekem Christina még ma is. Most csak csendben, könnyek közt itt hagyom nektek az utolsó koncertjéről a Liar Liar című dalát, ami a legnagyobb kedvencem, szóval duplán borzalmas érzés ezt a videót nézni... <3

Csütörtök: Egyiptom hercege musical - When You Believe (West End 2019 ízelítő)

Úgy sejtem, az 1998-as mesét mindenki ismeri. És abban az esetben ezt a csodaszép dalt is, ami a musicalbe is belekerült. Érdekesmód majdnem 20 évvel a mese megjelenése után mutatták be először színpadon az előadást, és akkor is kisebb produkcióként. Eljutott Dániába is a musical, végül pedig tavaly megtudtuk, hogy végre idén februárban Londonban is bemutatják a West End-en. Reméljük, idővel a Broadwayre és hozzánk is eljut. Pláne ilyen ízelítő után, amit ezen a tavalyi kvázi sajtótájékoztatón kaptunk. A fantasztikus Stephen Schwartz szerezte a zenét és a dalszövegeket (akárcsak a mesefilmhez), ő harangozza be a videó elején is a performanszot. Hihetetlenül jó ez a társulat, remélem, a világjárvány lecsengése után lesz lehetőségem élőben megnézni ezt a fergeteges csapatot! Alexia Khadime és Christine Allado lehengerlőek, hát még a Mózest játszó Luke Brady. Amikor először néztem a videót és a végén azt az egy sort beénekelte, meghűlt az ereimben a vér! Még mindig libabőrt okoz, bármikor nézem meg. És imádom, ahogy rámosolyog Christine-re, ám rögtön ezután mintha "kattanna" nála valami és instant átlényegült a karakterére. Nézzétek meg ennek a dalnak a végét az előadásból, aztán mondjátok azt, hogy nem egy csoda! Patakokban folynak a könnyeim!!!

Péntek: Christine Dwyer & Daniel Quadrino - Hello/Alone

Szerintem ez életem mash-up duettje!!! Két áldott Broadwayes kis kincs!!! Én ilyet még tényleg nem láttam. Persze, a Glee a mash-upok fellegvára volt, de...tényleg úgy gondolom, hogy ez egy új szint, amit Christine és Daniel ebben a kis videóban megmutatott. A 2016-os év jól indult ezzel a videóval, ez biztos. :D Akik valamennyire követték a Broadway-posztjaimat (nemsokára érkezik egy újabb!), pontosan tudják, hogy Danny mekkora kedvencem. Többször is írtam róla. Christine-ről nem hiszem, hogy írtam bejegyzést bármikor is. Most nem ellenőriztem le, de nem rémlik ilyesmi. A Waitress-ből az ő főszereplésével csupán részleteket láttam, ám a Finding Neverland országos turnéjáról megvan nekem a felvétel, amiben ő a női főszereplő. Csak még nem jutottam el addig, hogy csekkoljam. De ami késik, nem múlik, hiszen a Wickedben már láttam Elphabaként, és elképesztő ez a nő! <3 Mondjuk ez szerintem ebben a mash-upban is tökéletesen átjön. Daniel-t hadd ne elemezzem, ő az egyik legnagyobb kedvencem! Szinte végig Adele nagy slágerét, a Hello-t nyomják, ám a végén, Christine átvált a Heart rockegyüttes legendás számára, az Alone-ra, és miközben Daniel a Hello-t folytatja, ő ennek a refrénjét énekli rá. És passzol a két dal, de még hogy! Az pedig, hogy mind a ketten kristálytisztán éneklik a saját részüket... Nos, persze, nem meglepő, hiszen ezért ők a Broadway-sztárok és nem én, de akkor is elképesztő, hogy egy hamis hang nélkül összejött nekik. Vajon hányszor gyakorolták el, mire így sikerült? Amúgy ő is benne volt a Wickedben, de tudtommal nem egyszerre Christine-nel. Annyi Wicked előadás és szereplőgárda van a fejemben, hogy már keverednek néha. De szerintem egyszerre nem szerepeltek, plusz Daniel-nek nem is volt benne túl nagy szerepe. Akárhogy is, ezt a duettet látva legszívesebben petíciót indítanék, hogy szerepeljenek valamiben közösen, mert a kémia még a stúdióban is pazarul működik köztük, arról nem is beszélve, hogy milyen csodásan szól együtt a hangjuk. <3

Szombat: Jeremy Jordan - Santa Fe (Carnegie Hall 2019)

Egyszerűen nem tudom elengedni a Broadway-témát. Jeremy Jordan a legnagyobb CSODA a szememben, aki valaha fellépett a világot jelentő deszkákra ott a Broadway-n. Nála nagyobb tehetséggel megáldott Broadway-színész még nem született le a földre. Azt is megkockáztatom, hogy talán nem is fogja senki megugrani azt a szintet, amit Jeremy képvisel. Tavaly ősszel a klasszikus zene "templomának" is nevezett Carnegie Hall-ban adott koncertet, de duplán különleges volt az este. És nem csupán a művész úr miatt. Persze, ő volt az este fénypontja, mégiscsak az ő nagy fellépése volt. Ám egy igazán szívet melengető tényezőről se feledkezzünk el, amitől csak még inkább tátva marad az ember szája: a The New York Pops adta a zenei aláfestést élőben. Ők lényegében az egyetlen profi szimfonikus zenekar New Yorkban, akik a populáris zenére specializálódtak. Még varázslatosabbá varázsolták az eleve pazar estét. Sokáig filóztam, melyik dalt válasszam a koncertről, de a Newsies-ban lévő szólójától már 2012-ben is elakadt a lélegzetem, amikor először hallottam. És hogy azóta is mindig azzal a Jack-féle akcentussal adja elő, amivel a szerepet játszotta anno. Elképesztő! Mintha egy nap sem telt volna el azóta, hogy ezt a sokszínű karaktert megformálta. Még mindig ugyanúgy átlényegül. És bár imádom a közelről rögzített videókat, most örülök, hogy távoli a felvétel. Így a zenekar is látható, és az épület akusztikája is még jobban sokkolja az embert. Jeremy pedig még ilyen távolságból is eléri, hogy zokogjak a dalon. Ahogy mindig... Amikor pedig a végén a kitartott hangnál a karmester figyeli a művész urat, hogy aztán tökéletesen összhangban dirigálja a zenészeknek a legutolsó ütemet. Nekem amúgy mindig ez a kedvenc részem, amikor a zenei vezető háttal van az előadónak (ugyebár színházban ez nem így van, hiszen ott a zenekari árok, de koncerteken ez a megoldás a jellemző), és rendszerint minden dal végén meglesi, mikor jön el az ideje annak, hogy jelezze a zenekarnak, hogy "itt a vége". Számomra ez jó értelemben borzongató. A videóra visszatérve: ahogy jeleztem is már, a hideg ráz, és a tapsból meg az ujjongásból ítélve nemcsak engem. Bevallom, megnéztem volna a teljes reakciót a nézők részéről. De nem vagyok telhetetlen, örülök, hogy legalább a dal felkerült. Egy csoda! <3 Bár ott lehettem volna, hiszen ha videón át ekkorát üt, mit érezhettek azok, akik jelen voltak?

Vasárnap: A francia Rómeó és Júlia tapsrendje (Korea - 2015.09.13.)

Nos...most lebuktatom az egyik "furcsaságot", ami jellemző rám. Azt már szerintem tudjátok, hogy míg a magyar Rómeó és Júlia musical nem az abszolút kedvencem (szerettem, de nem ékelte be magát a szívembe), addig a francia változat (ami egyben az eredeti is, hiszen 2001-ben Párizsban volt az ősbemutatója a musicalnek) egy világklasszis, legalábbis ez a véleményem. És persze, a francia változatból is megvannak a kedvenceim a két DVD-ről (elég vegyített szereposztás keveredne ki a 2001-es és a 2010-es profi felvételeken szereplőkből, ha rajtam múlna :D), illetve a látott rajongói felvételek alapján is lettek újabb nagy kedvenceim, de az a nagy igazság, hogy a francia Rómeó-előadásokban szinte mindenkit szeretek! És mi a már említett "furcsaság"? Hát...elég sok tapsrendes videó maradt fenn az előadásokról, a turnékról, én meg megszállottan tudom ezeket bámulni. Tervezek is nekik egy külön bejegyzést. Ilyenkor mindig a Benvolio-t játszó színész mutat be mindenkit a csapatból, hogy egyenként hajoljanak meg, aztán jön az össznépi dalolászás, aminek kivétel nélkül isteni a hangulata. Nem túlzok, megbabonázva vagyok képes bámulni ezeket a videókat. Most a 2015-ös koreai turné egyik állomásáról hoztam el a tapsrendet. Érdekesmód alapvetően nem ez a gárda a favoritom (legalábbis összességében biztos nem, mert bár néhány általam hatalmas csodának kikiáltott művész jelen volt ezen a turnén, de vagy nem a megszokott szerepükben vagy épp a váltójuk játszott ezen az estén). De akkor is leírhatatlanul szeretem az egész bagázst! Lehetetlen nem vigyorogva nézni a tapsrendes videókat. Mondom, készüljetek, nemsokára hozok párat. Egyébként majd láthatjátok is, hogy ebben három dal csendült fel (On Prie, Avoir 20 ans, Vérone), bár szerintem a színészek kettőre voltak felkészülve. Legalábbis a második dal után nagyon integettek és búcsúszagú volt, amikor pedig elindult a Vérone, picit páran meg is lepődtek, Stéphane Métro viszont széles mosollyal az arcán vette tudomásul, hogy indulhat a nagy szólódala, amivel maga a musical is indul. Igazából elég változó, hogy milyen dalokkal búcsúznak az előadások végén. Szerintem Szöulban ezen az estén olyan isteni volt a hangulat, hogy gondolták, a két dal kevés lesz. :D Joy Esther és Cyril Niccolai bújtak ezen a turnén a tragikus sorsú szerelmespár bőrébe. Bár Cyril nem a kedvenc Rómeóm (Benvolio-ként viszont ő az ÉLETEM!!!) és amúgy Joy sem a non plus ultra Júlia a szememben, de együtt leírhatatlanul imádom őket! Két közös turnéjuk volt a címszerepekben, és érződik is, milyen összeszokott páros az övék, hiszen ez már a második közös turné volt. Egyúttal pedig az utolsó, ahol ezt a két szerepet megformálták. 2019-ben Cyril visszatért a musical orosz és ázsiai turnéjára, ám újra Benvolio karakterét alakította, ahogy a 2007-es és 2009-es turnékon, majd pedig a párizsi 2010-es premieren. De erről majd a már beharangozott külön bejegyzésben részletesebben írok. A lényeg, hogy Joy és Cyril együtt lehengerlőek voltak, 2015-ben még közös daluk is jelent meg ANGOL NYELVEN! Sőt 2014-ben Cyril írt egy dalt Joy-nak (zenét és szöveget is!!!), amit ő fel is énekelt stúdióban. Na jó...inkább nézzétek meg, milyen lenyűgöző ez a csapat! <3 Aztán érkezik az ígért poszt nemsokára. Higgyétek el, megéri jobban megismerni a francia előadást és a benne valaha szereplő színművészeket! Én azon leszek, hogy beavassalak titeket mindenbe, hogy megismertessem őket veletek. Remélem, nyitottak lesztek erre, és hiszem, hogy akkor új kedvencekre leltek. ;) <3

Annyi mindent írhatnék, de azt hiszem, ezúttal tényleg felesleges. Szóval...

Szavak nélkül itt hagyom ezt a két videót... <3

És akkor íme az erre a hétre ígért videóadag, amivel a szülinapomat óhajtom megünnepelni.  Ez a hetedik ilyen poszt. Az úgyis egy bűvös szám. :D Próbáltam úgy összeválogatni a videókat, hogy jelenleg vagy az életemre úgy általánosságban nagy hatással legyen mindegyik. Így is maradt ki nem kevés kedvenc, de most úgy érzem, ezekkel tudom körülírni magam és az érzéseimet a legjobban. :)

Hétfő: Zenés videó sorozatok fináléjáról

Már mindannyian tudjátok szerintem, hogy milyen oltári nagy sorozatfüggő vagyok. Kiskorom óta nem keveset kezdtem el nézni. Sokat befejeztem, rengeteg van függőben, jó néhány pedig még várja, hogy elindítsam a pilotot. Úgy gondoltam, kiteszem nektek ezt a gyönyörű és megható collab videót, amit még 2018 elején készített el közös erővel néhány tehetséges videószerkesztő, köztük párat a netes barátomnak nevezhetek, és ezt büszkén mondhatom. :) A mű lényege, hogy különböző sorozatok legutolsó részeiből használtak fel jeleneteket. Lelkes sorozatnézőként többször is megtapasztaltam már, milyen megnézni egy-egy finálét. Ha nagyon a szívedbe zártad az adott szériát, olyan, mintha egy darabot kiszakítanának belőled, hiszen annyira a részeddé tud válni némelyik sorozat. Észre sem veszi az ember, és már megragadta a szívét és a lelkét is. Nálam ez sűrűn elő szokott fordulni. A legtöbbet emiatt nehéz is elengednem, és rendszeresen végig szoktam bőgni őket, főleg, ha jól sikerülnek a lezárások, és főleg rendkívül érzelmesre. Szóval hogy hagyhattam volna ki a szülinapi heti adagomból a rajongásomat a sorozatok világáért? Lehetetlen. Nézzétek meg ezt a megható alkotást, amiből én a legtöbb szériát megnéztem vagy legalábbis elkezdtem, sőt van egy-két olyan, amit egyelőre csak tervezek bámulni, illetve bevallom, kb. négy vagy öt olyan jelenetet láttam, amit nem tudok hova tenni, de szinte besaccolni sem, hogy miből vagy mikből lehet. De hát ez van, én sem vagyok mindentudó a sorozatokat tekintve. :)

Kedd: Megan Hilty & Katharine McPhee - Smash mini-reunion (Vibrato Jazz Grill 2016)

2012-ben a Broadway-imádó lelkem ujjonghatott (volna) örömében, ugyanis a képernyőkre érkezett a Smash című széria legelső epizódja. Persze én csak később leltem rá. Nálunk is leadták Kasszasiker címmel. Valóban egy valóra vált álom volt ez nekem, amikor az utamba keveredett és elkezdtem nézni. Emlékszem, ez 2013 nyarán volt. Addigra már a második szezon is adásba került a tengerentúlon. Nem túlzok, a legtöbb benne szereplő színész már akkor Broadway-es volt, illetve az egyik főszereplő később vált azzá. Számomra minden idők egyik legjobb sorozata, hiszen nem csupán a színészek zsenik benne, hanem valóban az a téma, ami majdhogynem éltet: a musical. Végig zenés az egész, de egyáltalán nem tinglitangli, amire sokan számítanak a sztereotípiák miatt, amik sajnos körüllengik ezt a zenés műfajt. Sajnálatos módon a Smash mindössze két évadot élt meg, 32 epizód után nem kértek belőle többet az NBC fejesei. Pedig ezt is elnézegettem volna még egy ideig, de hát általában ez így szokott lenni. A pazar sorozatok legtöbbször hamar süllyednek, és némelyiken meg csak pislogok, hogy hogyan is tudott megélni valami több mint tíz évadot, amikor ha választhatnék, inkább azt kaszáltam volna két szezont követően. Mindegy, ez valószínűleg mindig így lesz. Örülni kell már annak a két évadnak is, amit megkaptunk a Smashből. Ez a két nő volt amúgy a főszereplő, akik a Marilyn Monroe életéről készülő musical főszerepéért versengtek a széria sztorija szerint. Nos, 2013 tavaszán véget ért ez a csodás sorozat, de a szereplők barátsága nem. Megan és Katharine 2016-ban felléptek egy étteremben együtt, és két csodaduettet is elénekeltek a sorozatból. Ebből az elsőt még a pilotban hallhattuk először, és el is mondták a dal előtt, hogy nem tudták elpróbálni. A Let Me Be Your Star-ról van szó egyébként. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de szerintem vastapsot érdemeltek volna, mert ez egyáltalán nem látszott. Oké, az azért valamennyire átjött a videón keresztül, hogy izgultak, de nem rontották el. Mindössze a végén Kat jelezte Megannek, hogy szeretné ő vinni a magas hangot (ha már a sorozatban fordítva volt :D), ám Megan nem vette észre a jelzést, szóval a szólamozás nem jött össze. De így is csodásak voltak a csajok. Ezután pedig jöhetett az én nagy kedvenc duettem a két évadot nézve. A That's Life szerintem felülmúlhatatlan. Úgy érzem, ez adta a sorozat csúcspontját. Ezt akkor kijelentettem, és azóta is így gondolom. Hihetetlen, ahogy a lányok ennyi év után is fergetegesen elő tudták adni. Amúgy Katharine itt még nem volt Broadway-sztár, hiszen ő 2018-ban debütált a Waitress-ben, míg Megan ekkor már több mint egy évtizede, 2005-ben debütált a Wicked musicalben. Egy dolog biztos: mindketten lenyűgözőek! És úgy örülök, hogy nemrég volt egy nagy Smash újraegyesülés (csak a neten a járványhelyzet miatt), és végre leadták profi minőségben a csapat 2015-ös nagy koncertjét, ahol felcsendültek azok a dalok, amik a Marilyn Monroe musicalhez lettek írva, csak a sorozat vége után a Broadway nem kért belőle, szóval végül mégsem mutatták be. Viszont életem egyik legjobb hírét megkaptam: a sorozat alapján készítenek musicalt, ami már szerencsére eljut a nagyszínpadra! Addig is lesz egy Smash újranézésem, és nektek is csak ajánlani tudom! :) <3

Szerda: Tierra de Reyes "nővérekről" egy rajongói alkotás

A telenovella-mániákus énem sem akart kimaradni a buliból, és úgy éreztem, ez a lehető legjobb videó most, hogy ezt kimutassam, sőt ezzel több legyet is ütök egy csapásra. Egyrészt Little Mix dalra készült ez a kis videó (bár ez most mellékes, de érdekességként azért megemlítettem, hiszen tudjátok, mekkora kedvenceim), másrészt a Tierra de Reyes a második legnagyobb kedvenc telenovellám, a benne lévő szerelmespárokról sokszor írok - főleg a CouplesCentral lapomon -, ráadásul három szerelmi szál a TOP 15 listámon is előkelő helyeket szerzett meg. Először egy szuper zenés művet szerettem volna kitenni, ami erről a három párról készült, végül úgy döntöttem, most mégis változatos maradok. Szóval arra jutottam, hogy a három női főszereplőről, a Del Junco lányokat alakító színésznőről teszek ki egy szuper kis videót. Ana Lorena Sánchez, Scarlet Gruber és Kimberly Dos Ramos csodás viszonyt alakítottak ki a forgatáson (sőt Ana Lorena és Scarlet már korábban is ismerték egymást, hiszen volt már közös projektjük), mind a mai napig remek barátság van köztük. Úgy hiszem, valahol mindannyian vágyunk arra, hogy ilyen viszonyt ápoljunk a barátainkkal. Büszkén vagyok mindhármuk nagy rajongója! Egyébként egyiküket sem a Tierra-ban láttam először, de így csak még nagyobb meglepetés volt, amikor megláttam, hogy tesókat játszottak ebben a telenovellában. Volt nagy örömmámorban úszás. :D <3

Csütörtök: Bűbájos boszorkák - Piper rájön, hogy Chris az ő fia

Aki ismer, az tudja, hogy milyen szerves részét képezi az életemnek a Bűbájos boszorkák. Már írtam is róla a Sorozatok, amik véget értek rovatban. Ez volt az egyik legelső amerikai sorozat, amit láttam. Vagyis a legelső, amit valóban végignéztem. Mert persze, néztem én a nagyival a Walker, a texasi kopót, a Magnumot, a Knight Rider-t, de csak elvétve. Ez viszont szíven talált abban a percben, hogy elkezdtem bámulni. Ez és a Beverly Hills 90210 váltották ki belőlem először ezt az érzést. És hogy miért ezt a jelenetet választottam most, ami amúgy 2:50-nél kezdődik (szóval tekerjétek oda :D)? Hát...imádom mind a nyolc évadot, de a hatodik az, amire gond nélkül rábökök, ha valaki megkérdezi, melyik szezon a legek legje számomra. Az az évad a leghibátlanabb a szememben, plusz megadta nekem a széria legkedvencebb férfi karakterét: Chris Halliwell-ről van szó, "a jövő fiúról", aki az ötödik évad végén betoppant, mint egy titokzatos idegen a jövőből, aztán sokáig rejtély övezte, míg végül robbant a bomba: ő Piper és Leo második gyereke, Wyatt öccse. Ekkora csavart, úristen! Örökké hálás leszek ezért az alkotóknak. Végül a 6x16-ban Piper is megtudta a nagy hírt, miután a húgai már pár résszel korábban rájöttek a fiú nagy titkára. Az egyik leghidegrázósabb momentum szerintem, amikor ezt elmondják a nővérüknek, aztán megjelenik az ajtóban Chris. Valahogy mindig libabőrt okoz ez nekem...meg töredelmesen bevallom, egy-két könnycsepp is hajlamos kibuggyanni a szememből. Életem értelme ez a sorozat, ráadásul anya és fia valóban a kedvenc karaktereim...MINDÖRÖKKÉ!!! <3 :)

Péntek: Vágó Bernadett & Szabó Dávid - Je t'aime (DÚSZ 8 - 2014)

A Dalok új szólamban rendezvények néhány éve több alkalommal is feldobták a rajongók lelki világát. A lényegük az volt, hogy a meghívott művészek egy kicsit más arcukat mutatták a közönségnek, mint amit korábban megszoktunk tőlük. A nyolcadik DÚSZ alkalmával csendült fel legelőször Lara Fabian énekesnő egyik legszebb és leghíresebb dala is, a Je t'aime. És nem írtak hozzá magyar szöveget, tehát franciául! Rólam ezt is tudni kell, hogy a francia nyelvet is eszméletlenül szeretem, sőt a musicalek világába is ez a nyelv juttatott el, amikor a 2001-es francia Rómeó és Júlia musicalt megkaptam DVD-n. Ráadásul ezen a szépséges nyári napon Vágó Bernadett és Szabó Dávid énekelték el duettben. Ez volt tudtommal az első alkalom, hogy elénekelték, és bár nem sokkal később egy másik fellépésen újfent előadták, és akkor már sokkal magabiztosabban, de nekem talán pont azért olyan különleges ez, mert itt picit bátortalanabbak, egy-két apró hiba is becsúszott, mégis olyan...TISZTA az egész. Nem tudok rá más szót használni. Istenem, úgy hiányzik Dávid. Hihetetlen belegondolni, hogy már 2016 elején maga mögött hagyta kis országunkat, hogy az USA-ban próbáljon szerencsét. Dettivel régen rengeteget énekeltek együtt. Bevallom, tényleg érzek egyfajta űrt a szívemben, mióta Dávid nincs itt és nem dalol együtt többek között Dettivel. De legalább ezek a kincset érő felvételek megmaradtak nekünk... <3

Szombat: Spring Awakening - Totally F*cked (Broadway - 2008)

Akkor jöjjön még egy kis Broadway, hiszen a gondolataim kb. 65-70%-át ez a téma teszi ki. És ha ezt megnézitek, remélem, nem merül fel bennetek a kérdés, hogy miért van ez így. Most részben a Glee-rajongókhoz is szeretnék szólni. A 2009 májusában útjára indított zenés sorozat ugyan többek életében is mérföldkő volt, de Lea Michele és Jonathan Groff számára nem ott kezdődött el minden, hanem 2006 végén a Tavaszébredés musical premierjén. Oké, Jenna Ushkowitz is ott volt az előadásban, de ő az ensemble tagjaként, míg Lea és Jonathan a főszerepeket formálták meg. Szóval ha úgy vesszük, Rachel Berry és Jesse St. James története nem a Glee-vel vette kezdetét. :D Sőt a ma már mozivászonról is jól ismert Skylar Astin is a Broadway-n, ebben a zenés produkcióban kezdte. A Tavaszébredés olyan sok mindent adott minden szereplőnek és a rajongóknak is. Magyarul is bemutatták, volt szerencsém többször is látni élőben. Annyira imádtam, és emlékszem, egyik pillanatról a másikra váltottam át végig röhögésből zokogásba. Csoda volt a magyar előadás is, de a szívem mindig a Broadway-verzió felé fog húzni. Ez a legtöbb esetben így van. Na szóval...Spring Awakening, egy óriási csoda az életemben! Lea és Jon itt kezdték, és büszke vagyok rájuk, büszkén vallom magam a rajongójuknak. Most egy rendkívül különleges felvételt hoztam el nektek. A címe nem teljesen fedi a valóságot, ugyanis a dátum nem 2008. május 15., hanem május 18. A nap, amikor Lea és Jonathan utoljára léptek színpadra a Eugene O'Neill Színházban. A legutolsó Tavaszébredésükről hoztam egy részletet. A számomra legmeghatározóbbat. A Totally F*cked című szám jelenete egy szomorú sztori köré épül: a diákok egyik osztálytársa, Moritz halála után a holmija közt találnak egy esszét a szexről, amit egy jó barátja, Melchior írt neki. A felnőttek ezt remek ürügynek tekintik, hogy rákenjék a fiú halálát Melchiorra. A srác pontosan tudja, hogy ártatlan az ügyben, de rájön, hogy nem küzdhet az elnyomás ellen, a vádaskodás ellen végképp nem, szóval inkább alaposan kitombolja magát, az osztálytársak mellette állnak, végül pedig kicsapják az iskolából. De az elveiért kiállt mindvégig. Erre tanít ez a dal. Nos...nem lep meg, hogy Tony-díjat nyert 2007-ben az előadás, illetve 2008-ban a Legjobb musicalelőadás albumának járó díjat is hozzájuk vágták a Grammy-n! Igen, a GRAMMY-DÍJRÓL beszélek! És hogy miért a Totally F*cked-ot választottam a két csoda utolsó előadásáról? Egyszerű: álmomban nem hittem volna, hogy ezen a számon valaha zokogni fogok, pedig így lett!!! Ez az egyetlen olyan videó, amit látva üvöltve tudok sírni ezen a számon. Alapvetően mindig tombolni szoktam rá velük együtt, és ezerrel vigyorogva ujjongva ünnepelni, micsoda remek és összetartó gyerekek ezek! <3 De itt, ezen az előadáson elszabadult a pokol... Most lehet azt mondani, ez egyszeri alkalom volt a közönség részéről, de nem. Gyerekek, csak mi vagyunk puhányak, ha másért nem is, ezért mindenképp dicséretet érdemelnek az amerikaiak. Nekem talán az eddigi legnagyobb élményem kicsiny országunkban az volt, amikor Vágó Zsuzsi másfél perces szólódala után, amit a Fame-ben énekelt, volt egy kb. 2 perces vastaps, illetve a 10 éves jubileumi Rómeó és Júlia második felvonása alatt állt meg az előadás 3-4 percre, amikor Bereczkiék belibbentek a színpadra sok év kihagyás után. Na, ott megállt az élet. De nem vicc, a Broadway-n, ha valakinek utolsó előadása van, akár előadás KÖZBEN is előfordul az ÁLLÓTAPS!!! Nem vicc, itt is ez történt. A Totally F*cked ugyanis a második felvonás felénél hallható. És nézzétek, mi történt. A jelenlévők megírták, hogy kb. 4-5 percig le sem ültek a dal végén!!! Már attól könnyezem, hogy ezt leírtam most nektek. Semmiképp ne hagyjátok ki! A színház odakint SZENT!!! Nálunk...nos, csak szeretném, hogy az legyen. De ebbe inkább nem mászom bele. Nézzétek ezt a kincset, és ahogy a közönség szíve a színészekével együtt dobban, ahogy a végén egy emberként állnak fel, és ahogy Jon nem bírja abbahagyni a vigyorgást (hogy ezzel palástolja a könnyeit), illetve ahogy Lea zokog, miközben áll az egész nézőtér!!! <3 Mit meg nem tennék, ha légy lehettem volna azon az estén a színház falán...

Vasárnap: Candice King & Paul Wesley - Zenés videó a színészekről

És akkor a születésem napja. Ki más érdemelné meg jobban, hogy kitegyem ide, mint ez a két drágaság? Igen, bezártam a rajongói lapomat, amit róluk szerkesztettem, de a szeretetem irányukba mindig a legnagyobb lesz. Ebben sose kételkedjetek! A Vámpírnaplók nem lett az abszolút number one sorozatom, de ennek köszönhetően zártam a szívem közepébe Candice King-et és Paul Wesley-t, akik külön-külön is a mindeneim, együtt pedig megadták nekem Caroline és Stefan párosát, akik a legek legje sorozatos szerelmespár a szememben. Ez pedig ÖRÖKKÉ így lesz! A széria fináléja után pár nappal Sharon barátnőm gyártotta ezt a szuper kis videót kettejükről, főleg interjúk és bakik láthatóak benne, de azért például Steroline első csókja is benne van, na meg az utolsó forgatási napról részletek. Tényleg ők jelentik a világot nekem, még ha nem is írok róluk most már napi szinten. Sosem érem fel ép ésszel, amikor egy anti-Steroline fan azt mondja nekem, Candice és Paul nem is támogatták soha a Steroline shippet, ők nem csípték őket. Hát...nem akarok durva lenni, de ők néztek akár egyetlen egy interjút is a színészekkel? Akár külön-külön... folyamatosan arról beszéltek, hogy szeretik Steroline-t, és már jóval azelőtt is, hogy bármi lett volna a karakterek közt. És nem, ez nem kampányfogás volt, ezt nem is tűröm el senkitől. Ez a színészek magánvéleménye. Én sem pofázok bele, ha két általam imádott színész utálja az általam imádott szerelmi szálat. Erre is volt már példa. Elfogadtam és ennyi. Steroline nagy kedvence volt mindkét színésznek, törődjön bele mindenki. Ahogy abba is, hogy immár több mint három éve véget ért a sorozat, nem kapunk több jelenetet velük. Persze közös projektben még reménykedik a kicsi szívem, és így utólag sajnálom is, hogy nem kérdeztem meg őket erről, amikor lehetőségem volt rá. Nem akarok kérkedni, de számomra igenis leírhatatlanul nagy dolog, hogy tavaly nyáron személyesen találkozhattam mindkettejükkel, hogy megölelhettem őket a közös képek készülésekor, hogy nevettek, amikor kitaláltam és elmagyaráztam nekik az egyik trió fotónknál a pózt, vagy az is óriási dolog nekem, hogy az autogramosztásnál beszélhettem velük pár percet, vihettem nekik jellegzetes magyar ajándékokat, amiknek nagyon-nagyon örültek. Hát még a meeting milyen boldoggá tett, amin kb. 8-9 rajongó volt jelen, és ott ültem Candice-től kb. egy méterre. Egy álmom valóra vált, és bár idén három általam várt lelki erőt adó program is elmaradt (kettőt már átraktak későbbre, és remélem, a harmadik sem lesz kivétel), hinnem kell, hogy még várnak rám ehhez hasonló csodák. Azért nem semmi azt elmondani, hogy találkoztam a két legnagyobb kedvencemmel! :) Örökké hálás leszek ezért az élményért! Biztos nem most tettem ki róluk utoljára videót itt a blogon. Főleg, mert még úgyis tartozom nektek élménybeszámolóval HÁROM rajongói találkozóról is, amin jelen voltam. Ami késik, nem múlik. Most pedig boldog szülinapot nekem. :D <3