Hát ismét itt vagyok, ráadásul egy újabb cikksorozattal. Tudom-tudom, ezerrel gyűlnek, közben meg úgy tűnik, nem áll szándékomban folytatni őket, csak mindig belekezdek egy újba, de nyugi, ez nincs így. Túl sok ihletem van, ezért indítgatom el állandóan "hódító" útjukra a friss ötleteimet ezen a téren, de ettől még természetesen azt, amit elkezdtem, folytatom is! Nem véletlenül tettem ki bal oldalra az eddigi összes cikksorozat és toplista elérési linkjeit. Ez magamnak is emlékeztetőül szolgál! :D Na, de akkor térjünk rá a legújabb ötletemre. Nem tagadom, imádom a telenovellákat! A régieket azért, mert különleges helyet foglalnak el a szívemben, az újabbakat pedig azért, mert olyan minőséget tudnak manapság már alkotni, ami képes felérni az amerikai sorozatok szintjére! Nem vicc! Szóval az összes különleges valamiért, én pedig az évek alatt csak belenézegettem néhányba vagy végignéztem őket. Valamelyik telenovella jobban, valamelyik kevésbé fogott meg, de egy dolog biztos: mindegyikben tetszett a zene! A főcímdalok általában nagyon megragadnak, de ha épp valamiért az nem is, akkor egy betétdal...például az, ami egy adott szerelmespár jelenetei alatt szól. A lényeg, hogy arra gondoltam, elhozom ezeknek a gyönyörű vagy épp pörgős daloknak az ÉLŐ változatát, és így kicsit azokat is megismertetem veletek, akiknek a hangját hallani szoktuk, miközben megy az általában másfél perces főcím. És hogy miért élőben linkelem, miért nem mondjuk a dalhoz készült videóklipet? Nos...ez szerintem egyértelmű: szeretném kicsit elemezgetni őket. Persze a posztomba a főcímeket is be fogom linkelgetni, hogy lehessen mihez hozzávetni, na meg nosztalgia gyanánt sem utolsó ez a módszer. :D Vágjunk is bele, és remélem, minden telenovella rajongónak örömet okozom ezzel, ha pedig ide találnak azok, akik nincsenek oda a műfajért, attól még kíváncsiságból belehallgatnak. Hiszen a zene hívó szava úgy gondolom, nem nevezhető gyengének! ;) <3

OV7 - Enloquéceme (Locura de amor - Barátok és szerelmek 2000)

Életem egyik első telenovellája, és bizony be is zártam a szívembe. Örülnék neki, ha ismét műsorra tűzné egy magyar csatorna, hiszen mióta a TV2 leadta 2001-ben, sehol máshol nem sugározták. Nagy kár. Persze simán lehet, hogy mai szemmel már nem tetszene annyira, de akárhogy is nézem, ez is a gyerekkorom része, na meg fontos szerepe volt abban, hogy megszeressem a műfajt. A főcímdalra pedig a kis 6 éves énem minden hétköznap délután a nappaliban táncolt. Sőt azt hiszem, még a koreográfiát is tudtam. Itt megnézhetitek magát a főcímdalt, lejjebb pedig meghoztam az élő verziót, ami ráadásul nem is olyan régi fellépés, konkrétan 2011-es. Kicsit át is lett hangszerelve, de basszus, elképesztően nyomják. Ekkor már mind elmúltak 30 évesek, de még mindig benne van az az energia, mint amikor a 20-as éveik elején nyomták. A tagokat bevallom, nem nagyon ismerem - Mariana Ochoa kivételével, akit láttam sorozatban -, mindössze a dalaik által, de tényleg zseniálisak. Ezt ezen a koncerten is megmutatták! A koreográfiát is imádom, és persze a kedvenc részem, amikor a közönséget megénekeltetik. Ott elég hidegrázós, persze csakis jó értelemben. Illetve még a legelején vannak momentumok, amik libabőrt okoznak számomra. Nézzétek meg!

Emmanuel - La intrusa (A betolakodó 2001)

Bár Emmanuel két telenovella főcímét is elénekelte ezen a 2014-es nosztalgikus fellépésen, de most "gonosz" leszek, és csak azzal foglalkozom, amit 1:30-tól dalol. Először is itt van a Gabriela Spanic és Arturo Peniche főszereplésével készült 2001-es sorozat főcímdala, ami szintén a gyerekkorom része volt. Már csak az akkori Gaby Spanic mániámból kifolyólag is. Emlékszem, egyszerűen imádtam ezt a főcímdalt. Ma pedig azt hiszem, csak még jobban szeretem. Ráadásul Emmanuel már 60 fölött van a kipakolt élő videón, és mégis...olyan hajlításokat, rekesztést és erőt rak bele, hogy csak pislogok, miközben nézem! Eskü, amikor először láttam, a végén automatikusan megtapsoltam!

Marc Anthony & Sandra Echeverría - La fuerza del destino (A végzet hatalma 2011)

Most egy picit előre ugrunk, és egy alig pár éves sorozat főcímét elemzem ki. Emlékszem, pár hónapja írtam kritikát Sandra albumáról, és már akkor is agyondicsértem, mert valóban csodásnak tartottam, de most...hát, már azt hittem, nem tudom jobban szeretni! De minél több élő fellépését nézem meg és minél több dalával találkozom, annál jobban imádom! A David Zepedával közös sorozata zseniális, főleg a főcímét imádom, amit ide kattintva megnézhettek. Eredetileg a fantasztikus Marc Anthony-val énekli, de élőben sajnos sosem tudtak összejönni egy kis közös bulira. Sebaj, mert ahogy lent láthatjátok-hallhatjátok, Sandra egyedül is csodát tesz! Viszont szerintem kettejük hangja üt a legdurvábban, ezért megosztom veletek azt a felvételt is, ami a stúdiómunkálatokat foglalja magában, amikor rögzítették ezt a gyönyörű dalt!

Thalía - Novelas Medley (Quinceañera 1987, Rosalinda 1999, Marimar 1994, María 1995)

Apróságként ez a nő volt a legnagyobb példaképem. Bár az imádatom irányába már alábbhagyott, ráadásul ma már annyira zseniális színésznőnek sem tartom, mint anno, viszont mind a mai napig Mexikó egyik legjobb énekesnője, ehhez pedig tartom magam. 42 éves volt a lentre betett élő fellépés alkalmával, és az totál egyértelmű, hogy nem látszik rajta, de ha már itt tartunk, nem is hallatszik, ugyanis betonbiztos hangja van!!! Mivel itt egy telenovella egyveleget adott elő, kivételesen felülre linkeltem a főcímeket a sorozatokhoz, egy kattintással eléritek őket. Ez az élő pedig valóban bámulatos! <3 :)

(Szerkesztve - 2017.08.23.: Így utólag azt hiszem, ez is bekerül a színházi rovatba...elvégre az! :D)

A hétvégén közös programot csináltunk Elena és Reina barátnőimmel, és azt hiszem, elmondhatom, baromi jól szórakoztunk. Elena írt is róla blogbejegyzést, itt elolvashatjátok! Őt kb. tavaly ősz óta ismerem, amikor megnyitotta a Delena témájú oldalát, nekem meg ugye Steroline-ról van, így ez azt hiszem, gyorsan összehozott minket. Nekiálltunk csevegni, aztán előkerült a szerepjáték is, és kiderült, hogy mindketten évek óta imádunk karakterek bőrébe bújva írni. Reinát pedig most év elején ismertem meg egy szerepjáték fórumon, szóval vele még frissebb az ismeretség. Viszont már most biztos vagyok benne, hogy mindkettejükkel tartós lesz! Imádom őket, közös témáink mindig lesznek, a közös érdeklődési körünk lényegében ugyanaz, és bár rengeteget nevettünk és hülyéskedtünk a Salvatore Bárban, a komoly témák sem maradhattak el. Elena pazarul leírt mindent, tényleg olvassátok el a blogján a bejegyzést! Én most rögtön rátérek arra, hogyan jutottam el ennek a posztnak a "megszüléséig." Elena nálunk aludt, vasárnap délután ment haza, ám előtte még néhány musicales videóval készültünk a most szombati Elfújta a szél előadásra, amire együtt megyünk! Újabb közös program, igeeen! :D És most valahogy rám jött a musicales posztok megteremtése. Lesz néhány. Az egyik videó, amit megmutattam Elenának, az volt, amelyikben Vágó Zsuzsi és Kerényi Miklós Máté énekeltek a Rudolf című musicalből. Az Értem születtél (vagy Érted születtem) véleményem szerint a világ legszebb szerelmes duettje, és van egy olyan érzésem, hogy soha egy dal sem fogja lekörözni.

Ha már itt tartunk, a Rudolf című musical számomra amolyan number one. Pedig higgyétek el, rengeteget imádok! De ennek különleges helye van a szívemben. Sajnos élőben nem láthattam, de szerencsére mindkét szereposztással került fel felvétel a netre! Ezért örökké hálás leszek! A bemutatóra a Budapesti Operettszínházban 2006. május 26-án került sor, három évvel később azonban le is került a repertoárból, pontosan 2009. május 13-án volt utoljára látható. Ígérem, részletekbe menően fogok foglalkozni az egész darabbal, de most arra jutottam, hogy a két szereposztás főszereplőit elemzem egy kicsit és vetem össze őket. Már most szólok, hogy mind a Vágó Bernadett-Dolhai Attila, mind pedig a Vágó Zsuzsi-Mészáros Árpád Zsolt felállás csodálatos, mind a négyen fantasztikusan alakították Vetsera Mária és Rudolf szerepét, és a jövőben is fogok foglalkozni ezzel a két színpadi párossal (sőt ha úgy vesszük, néggyel, hiszen Zsuzsi-Attila és Detti-Árpi is játszottak/játszanak együtt), ám most csak a színdarabra korlátozom a posztot. Úgy gondoltam, kiemelek belőle részleteket a főszereplőket illetően, és mindkét szereposztásból megosztom ugyanazokat a videókat saját kritikával ellátva! Remélem, mire végigolvassátok és megnézitek a mellékelt videókat, ti is imádni fogjátok a musicalt és rákerestek a teljes előadásra! Lássunk is hozzá! (Természetesen minden duettet és szólódalt nem teszek ki, de így is lesz mit megnéznetek, ráadásul ügyeltem rá, hogy időrendben legyen minden!)

Ez most más (Vágó Bernadett és Dolhai Attila)

Az Operettszínház egyik legösszeszokottabb és legjobban működő párosa a színpadon határozottan kettejüké. És bizony, ezzel a musicallel kezdődött minden (meg a 2005-ös beugrással Szegedre, amikor Detti játszotta Júliát Szinetár Dóri helyett). Ezután még 9-10 éven át alakítottak különböző előadásokban szerelmespárt, és mindig lenyűgözőek voltak! Mióta Attila az operett műfaj felé orientálódott, a musicaleket pedig maga mögött hagyta, már csak fellépéseken "találkoznak" a színpadon, de például a Rudolf is örökké megmarad a szívünkben, mint az első közös darabjuk (persze, a Rómeó és Júliában kezdtek el együtt játszani, de mégiscsak a Rudolf az, ami ősbemutató volt, ergo ez tényleg az ÖVÉK, nem pedig beugrásnak indult az egész), sőt az én szívemnek tényleg a legkedvesebb musical! És most nemcsak a musicalre magára gondolok, hanem a duóra! Szerintem ez Detti és Attila legcsodásabb együttműködése a színpadon! <3 Ez, és persze a Ghost...de erről majd máskor. Most az Ez most más-ra rátérve: Vetsera Mária és Rudolf ekkor már túl vannak az első találkozáson, mégpedig a walesi herceg bálján. Megvolt persze a szerelem első látásra is. Mindketten már hazaértek, és ebben a dalban kiéneklik magukból a kialakult érzéseiket, na meg azt is, hogy még sosem éreztek ilyesmit. A dal maga 0:50-nél kezdődik, de az előtte lévő kis jelenet nagyon aranyos és humoros, érdemes megnézni azt is. Az első, ami szerintem feltűnik az embernek, az nem más, mint Vágó Bernadett hangjának tökéletes tisztasága! Na igen, nem véletlenül kezdett el szinkronizálni Disney-hercegnőket, és ezt énekileg is értem, hiszen nem kevés mesében dalolt már! Nála azt hiszem, megszokható a kristálytiszta hang, nagyon ritkán vét hibát! Attila pedig...most komolyan, kell szót ejtenem Dolhairól? Nem, ugye? Amúgy annyira elragadó a kettősük. Igen, azt hiszem, az "elragadó" a legmegfelelőbb jelző rájuk ennél a felvételnél. Nem lehet nem imádni, és annyira átjön a kémia is, ami valljuk be, elengedhetetlen ahhoz, hogy a szerelmi szálakat megszeressük! A kedvenc momentumom határozottan az, amikor a vége felé Mária táncol egy kicsit, Rudolf pedig a háttérben mosolyogva nézi, mintha látná a lelki szemei előtt. Ott menten elolvadok! A legvégéből lemaradt egy pici, de ez nem von le semmit az értékéből. Maximum azt sugallja, hogy tessék szépen megnézni az egészet! :D

Ez most más (Vágó Zsuzsi és Mészáros Árpád Zsolt)

És akkor, mielőtt belevetném magam a Zsuzsi-Árpi videók elemzésébe, muszáj közölnöm valamit, mielőtt a felvételeket megnézve esetleg beugrana nektek olyan kérdés, hogy "most tényleg őket veted össze a csodás Detti és Attila párosával?" Ugyanis le merem fogadni, hogy a legtöbb embernél az első, ami beugrik majd a videót látva, hogy ők nem olyan jók. Erre engedjétek meg, hogy rácáfoljak, mégpedig egy konkrét dologgal: igenis vannak Detti-Attila szinten, hiszen mind a négyen zseniálisak, mindössze az a szomorú és szerencsétlen helyzet állt elő, hogy pont ezen az előadáson, amiről kikerült a felvétel, mindketten totál betegek voltak!!! Árpinak kb. 40 fokos láza volt, Zsuzsinak pedig durva torokgyulladása. A nátha pedig mindkettejüknél érzékelhető, ha alaposan fülelünk. Szóval kérlek titeket, a Zsuzsi és Árpi videókat ennek tudatában nézzétek és kritizáljátok! Hallom én is, hogy hangilag nem mindig vannak rendben, de ettől még bátran fel merem vállalni, hogy szerintem rájuk öntötték Mária és Rudolf szerepeit. Épp ilyennek képzelem el őket, ahogy ők ketten megformálják! A színészi alakítás valóban ütős! Szerintem ennél a dalnál megfigyelhető, hogy Árpi kicsivel több színt visz bele. Azonban ezt a kört egy hajszállal Detti-Attila "nyerte" (nem verseny, hiszen mindegyik szereposztásban vannak erősségek), mert bennük jobban felfedeztem azt a bizonyos első szerelem érzést. Emellett pedig itt kimaradt az a momentum, amiért én a sarokba tudok ájulni. Amikor Mária táncol, Rudolf pedig édesen bámulja. Árpi vagy kihagyta, vagy ő egyszerűen másképp reagált abban a pillanatban. Hiszen ezért isteniek a különböző szereposztások...mindenki máshogy old meg szitukat, máshogy reflektálnak egymásra! Attila és Árpi játéka, ahogy Zsuzsié és Dettié is nagyon különböző, mégis mindegyikükben megvan az a bizonyos valami! Én mindenesetre nyálat csorgatok annál a táncizós-bámulós momentumnál, és ez Zsuzsiéknál nem volt meg...ezen a felvételen legalábbis biztos nem. Viszont 2012-ben a Karmesterversenyen előadták, ekkor már egészségesen, és igen, csodálatosan! Pedig már évek óta nem játszották ekkor, mégis ugyanúgy ráleltek a karaktereikre! SzínMŰVÉSZEK...khm! :D <3 Itt megnézhetitek, szerintem ne hagyjátok ki!

Hónap elején nekiláttam már ennek a toplistás cikksorozatnak, akkor is egy TVD-színészt vettem górcső alá. Még van is vissza néhány főszereplő a sorozatból, de hát olyan sokat néztem/nézek, hogy természetesen nem mindig és nem csak a Vámpírnaplókból hozom majd a TOP 10 színészi alakítás sorrendjeimet. Ma viszont több okból is a Caroline Forbes-t megformáló Candice Accola Kingre esett a választásom. Egyrészt Twitteren is ő lett megszavazva, mint "soron következő poszt a blogon", másrészt ma van a születésnapom, és ezer örömmel írok a legcsodásabb színésznőről a világon! Ugyanis bár rengeteg nagy kedvencem van, meg néhány példaképem is, de Candice mindenki közt a legelső helyen csücsül! Ő nekem az etalonok etalonja! És nem túlzok! Szóval baromira örülök, hogy ma róla írok nektek. Mondjuk tény és való, hogy enyhén szólva nehéz dolgom volt összeválogatni 10 legjobb jelenetet a nyolc évadból. Candy végig csodás volt, de mivel nem ő volt az abszolút főszereplő - sőt ami azt illeti, a 6. évadtól volt inkább előtérben, sőt az egy az egyben az ő szezonja volt, ha engem kérdeztek!!! -, lehet azt mondani, hogy nem bonyolult válogatni. De ez egyáltalán nem igaz... igen, talán Ninának több nagy momentuma volt, de Candice végig odatette magát, és az utolsó három szezonban nagyon előtérbe került, részről részre bravúros alakításokkal, de persze korábbi szezonokban is volt szuper színészi megnyilvánulása...így máris kitérek arra, hogy garantáltan hagytam ki csodajelenetet a felsorolásból, de mit lehet tenni, ha egyszer 10 videót válogathattam csak össze? (Még valami: szinte mindegyik videóban Caroline sír valamiért...nem arról van szó, hogy annyira élvezem a szívmegszakadós momentumokat, egyszerűen csak a színésznő úgy tud sírni, hogy már azért Emmy-díjat érdemelne, és folyton kicsinálja az ilyen jelenetekkel a lelkemet!)

10. Caroline-t megkínozza az apja (3x03)

Hát rohadtul nem kellemes nézni, amikor egy ilyen tündéri karaktert kínoznak, pláne nem, ha a saját apja teszi azért, hogy "kigyógyítsa" a vámpírságból, és ne bántson embereket. Ja, mert ez a módszer aztán nagyon beválhat... Azért is volt szomorú ezt látni, hiszen Care tényleg figyelt arra, hogy ne bántson senkit, de az ösztöneit nem tudta teljesen visszaszorítani a vér látványától. De basszus, ettől még az átváltozása utáni gyilkosság óta (amikor még nem tanulta meg kontrollálni) nem ölt meg senkit. És emlékszem, mennyire utáltam itt az apját. Ahogy kínozta, komolyan megszakadt a szívem. Candice eszméletlen volt, az alakítása miatt csak még jobban sajnáltam a karaktert.

9. Silas megjelenik Klaus előtt Caroline képében (4x18)

Ez volt az első alkalom a sorozat történetében, amikor Candice-nek láthattuk egy gonoszabb oldalát. Természetesen színészileg értendő. Engem pedig lenyűgözött vele, és emlékszem is, már itt megfogalmazódott bennem, hogy ha Caroline valaha kikapcsolná az emberségét, a színésznő feltenné a pontot az "i"-re...és mint tudjuk, két évaddal később ez meg is történt. Na, de most erre a jelenetre visszatérve: Silas bemászott Klaus fejébe, mert mindenáron meg akarta kaparintani a gyógyírt, ehhez pedig a hibrid segítségére volt szüksége, azt pedig kínzással állt szándékában megszerezni. Kedves, ugye? Szóval felvette Caroline alakját is, és bár először nem gyanakodtam túlzottan, de azt láttam, hogy valami nem stimmel. Túl érzelemmentes volt Caroline hangja és tekintete. Zseniálisan hozta Candice a figurát.

8. Caroline megtudja, hogy az anyukájának agydaganata van (6x10)

A pillanat, amikor másodpercről másodpercre szakad meg az ember szíve Caroline-ért. Megtudja, hogy az anyukájának tumor van az agyában. Már itt letörik egy darabka a néző lelkéből, aztán ahogy haladunk előre, egyre nagyobb darabok szakadnak le: még vámpírvért is adna neki, Stefan pedig jelzi, hogy ha a vérük gyógyítaná a rákot, arról már tudnának. Akkor mikor operálják meg? Nos, nem lehet. Oké, ha nem lehet, akkor kemót fog kapni, ugye? Túl gyorsan nő a daganat, az orvosok szerint nem válna be a kemoterápia. A francba is, én már itt könnyezem. Aztán Care benyögi, hogy tévednek, mert nem ismerik az anyukáját, nem tudják, hogy ő milyen erős, és túl fog jutni ezen. Aztán pedig megerősítést vár Stefantól, hogy valóban így lesz...és istenem, az a sírás!!! Emberek, még Paul Wesley is könnyezni kezd, és figyelitek, hogy mielőtt magához ölelné, azt suttogja, hogy "it's ok", vagyis "semmi baj"??? Ez nem volt a forgatókönyvben, automatikusan bukott ki belőle, mert még ő sem volt képes elviselni, ha Candice sírt! <3

Ebbe a bejegyzésembe egy kicsit jobban belekeverem a magánvéleményemet is. Persze, minden általam összerakott toplistában megfogalmazom, amit gondolok, de ezúttal azt hiszem, kicsit még mélyebbre ások. Azt hiszem, az Eurovíziós Dalfesztivált senkinek sem kell bemutatnom, ebbe most nem is mennék bele, hiszen így is lesz miről írnom. A lényeg, hogy úgy döntöttem, a döntős produkciók közül állítom össze a saját TOP 5 listámat a kritikámmal ellátva! A verseny döntőjét idén május 13-án tartották meg a tavalyi győztes ország, Ukrajna fővárosában, Kijevben. Már most jelzem, hogy a portugál dal, vagyis a Salvador Sobral által előadott Amar pelos dois nincs benne a toplistámban, DE!!! Nekem semmi bajom a dallal! Nevezhetjük persze unalmasnak a sok pörgős, populárisabb szám közepette, sőt az előadóművészt is hívhatjuk "furcsának" a gesztusai, előadásmódja miatt...azonban nekem eszemben sincs alázni őt és a dalát! És itt nem arról van szó, hogy "jaj, szegény Salvador "beteg", sajnálom őt, ezért nem szólok be neki". Nem, egyszerűen csak emberileg, EMBERKÉNT távol áll tőlem, hogy durva módon porig alázzak valakit, aki mást sem csinált, mint kiállt és szívből elénekelte az egyébként nem kis tartalommal bíró sanzonszerű dalát, és igen, mindezt a maga különc, különleges stílusában tette. Ezért bántani? Miért? Jó, nekem sem ez volt a győztes dal, ez a toplistámból is egyértelművé válik, na meg több soron keresztül taglalom már, hogy nem is került bele a sorrendembe. Viszont szép, tiszta és őszinte dalnak tartom, amit egy érzékeny lelkű fiatalember tárt elénk! Én hallgatni fogom mindenesetre. És még ha a többség nem is ért egyet abban, hogy a dal nem rossz, annyit meg lehet tenni, hogy nem szapuljuk! Mutassuk meg, hogy az emberiség még nincs teljesen elveszve. Ha másban nem, legalább a zene iránti szeretetünkben tartsunk össze! Na, íme a listám!

5. Sunstroke Project - Hey Mamma (Moldova)

Hát ez valami elképesztő! Bár nálam nem a dobogó harmadik fokára kerültek, ahogy a versenyben, de azért ettől függetlenül nagyon is itt van a helyük! Már pár évvel ezelőtt a banda képviselte az országukat az Eurovízión, ám akkor eléggé hátul végeztek, most viszont sikerült előkelő helyet szerezniük Moldovának. Szerintem tényleg megérdemelték. Furcsa, mert az electro house nagyon nem az én zenei műfajom, de ők hárman kilóra megvettek engem! Az is tetszett, hogy a vokalista lányokat ennyire bevonták a produkcióba, ezzel kapcsolatban pedig megjegyezném, hogy mennyire pazar volt látványt tekintve a koreográfiájuk is, meg amikor a csajok "átvedlettek" menyasszonyi ruhákba, a csokorba rejtett mikrofonjaikról ne is beszéljünk. Olyan lazák voltak a fiúk is végig. Lehetetlen nem élvezni egy ilyen egységes, egyedi produkciót! Pláne, mivel egyértelmű volt, ők is mennyire élvezték közben! Ez pedig nagyon fontos ahhoz, hogy engem megnyerjen egy előadás! Nekik sikerült!

4. Jacques Houdek - My Friend (Horvátország)

Igen, ezt hallva csak még jobban hiszek a csodákban! Akármikor hallgatom meg, nem bírom visszatartani a könnyeimet. Olyan inspiráló az egész! Már az elején megnyert magának azzal a kis idézettel, amivel indított:

Csak két módon élheted az életed: úgy, mintha semmi sem lenne csoda, a másik mód pedig, mintha minden csoda lenne.

És természetesen a dallal inkább utóbbira hívja fel a figyelmet, és a pozitív üzenetet közvetíti. Vagyis azt, hogy léteznek csodák, ne hagyjuk elúszni őket magunk mellett, merjünk nagyot álmodni és váltsuk valóra. Nagy vonalakban ez a lényege. Szóval igen, már a szövege kész inspiráció-bomba, ehhez társul a csodálatos, katartikus zene, Jacques hangjáról nem is beszélve! Ki merem jelenteni, hogy az egész versenyben ez az ember a legképzettebb énekes, bár ez szerintem egyértelmű, ha meghallgatjuk a dalt! A pasi a mellregiszterét használja, amikor olaszul énekel, amikor pedig angolul, akkor fejhangon dalol, sőt falzett regisztert is alkalmaz! Azért ez nem semmi, főleg így, hogy végig váltogatja őket! Emelem kalapom előtte, sőt szerintem egyszerűbb, ha leborulok elé! Igen, azt hiszem, itt tényleg használhatjuk a katarzis jelzőt! Szerintem a 13. helynél jobbat érdemelt volna, de azért örülök, hogy nem hátra keveredett. (És a sok olvasott idióta kommentre reagálva le kell írnom: nem, az előadó egyáltalán NEM meleg, felesége és gyerekei mellett éldegél boldogan! Csak mert egy férfi ilyen szinten pozitív személyiség, és egy ilyen üzenettel bíró dalt ad elő, na meg képes "sipákolva" énekelni, még nem biztos, hogy a saját neméhez vonzódik...)

3. Pápai Joci - Origo (Magyarország)

Annyira büszke vagyok Jocira, hogy azt igazán körül sem tudom írni! A zokogás nálam itt is garantált. Itt látszik igazán, hogy nem kell egy produkcióhoz semmi extra, elég, ha az előadó tiszta szívből énekel! Nem kell fullra telepakolni koreográfiával és táncosokkal. Ez az egy táncoslány tette még érzelmesebbé az egészet. Joci pedig a hangjával, a tekintetével adta át teljesen a dal mély üzenetét, emellett a zenei stílus is tükrözte kicsiny hazánkat! Le lett szavazva a szakmai zsűrik által? Kit izgat? A szavazóközönségnek köszönhetően hátulról feljöttünk a 8. helyre, ez pedig bámulatos! Joci lenyűgözően adta elő a döntőben (is), a rap-rész ugyan sikerült már jobban is, de így is hidegrázós hatást keltett! Azok is sorra dicsérték a produkciót, akik semmit sem értettek belőle. Bár ez a gyorsan felküzdős pontszámokban is megmutatkozik. Oda voltak érte az európaiak! Sőt néhány amerikai is figyelemmel kísérte a műsort, és a többségüknek tetszett Joci egyedisége. Ezért is szomorú számomra azzal szembesülni (és sajnos ez minden évben így van), hogy mi, magyarok milyen szinten alázzuk azt, aki minket képvisel. Emberek, nem szurkolni kéne azért, aki Magyarországért énekel egy ilyen versenyen? Ne bántsuk már a tőlünk indulókat! Idén is olyan sok kommentet olvastam, hogy "miért ő, amikor nem is magyar?" HOGY MI VAN??? Elárulom, Jociban több a jóérzés és a magyarság, mint sok emberben. Például ezekkel a kommentelőkkel sem tudok dűlőre jutni. Eleve a rasszizmust és egyéb diszkrimináló nézeteket nem tudok hova tenni. Joci nagyon is magyar, és csodát művelt a színpadon...miattunk, értünk énekelt! <3 És halljátok ezt a szöveget? Sőt nem is...megértitek a szöveget? Mert ha igen, akkor szerintem távol áll tőletek, hogy beszóljatok annak az embernek, aki rengeteg ember szívét nyerte meg az Eurovízión...mi miért nem hagyjuk neki, hogy eljusson a szívünkig? Jó, az én lelkiismeretem abból a szempontból tiszta, hogy engem elvarázsolt, és sosem leszek képes könnyek nélkül végignézni. Imádom!

2. Isaiah - Don't Come Easy (Ausztrália)

Azzal szeretném kezdeni, hogy próbálom nem szégyellni magam jó néhány bunkó nevében, akik folyton beszólnak, amikor Ausztrália kerül elő az Eurovízión. Igen, 2015 óta ők is részt vesznek ezen az európai versenyen! Emlékszem, először én is meglepődtem, de aztán, ha alaposan belegondolunk, Ausztrália lényegében sehova sem tartozik...ők "csak úgy" ott vannak külön, és kész. Milyen megtisztelő lehetett számukra, amikor Európa úgy gondolta, meghívja őket az Eurovízióra. Le merem fogadni, hogy meg is hatódtak ettől. Erre mást sem olvasok, mint alázó-gyalázó hozzászólásokat? Bárcsak befogadóbbak lennénk! Nem tudom, mennyire vagytok ezzel képben, de az ausztrálok több mint 30 éve figyelemmel követik a televízión keresztül az Eurovíziót, ráadásul nem alacsony a nézettség, gondolom, ez is közrejátszott abban, hogy végül úgy döntöttek nálunk, hogy őket is meghívják. Én pedig nem bánom, mert az elmúlt három évben nagyon is igényes és magával ragadó produkciókat láthattunk tőlük. Nekem már a tavalyi is nagy szerelem volt, de idén Isaiah nagyon odatette! Nemcsak libabőrt okozott, de teljesen meg is indított az előadásával. Persze, a dalra rá lehet húzni, hogy "minden második erről szól", de az már sokkal ritkább, hogy érzelmileg ilyen durva hatást gyakoroljon rám valaki. A dallamvilágot is imádom, a dalszöveg is rögvest megfogott, a srác pedig szívét-lelkét kipakolta a színpadra, mindezt csodás hanggal megáldva tette, mindössze 17 évesen. Vastapsot neki!!! A lelkesedése erőteljesen áradt a produkció közben, ezzel megnyerve magának például engem is. Az ezer wattos mosolya pedig konkrétan egész napos örömforrás az embernek. Nekem kétséget kizáróan az egyik legpozitívabb előadó volt idén, aki messziről repült Ukrajnába, azért, hogy a lelkét kitárva szeretettel énekeljen nekünk. Ezt a videót sem nagyon tudom könnyek nélkül megnézni...egyrészt megható, másrészt viszont szívfacsaró is, amiért sokan másra sem képesek, mint bántani ezt az életörömmel megáldott tehetséges fiatal fiút. Szerencsére Magyarország mögött landolt a végén, így nem keveredett túlságosan hátra, aminek én felettébb örülök. Számomra ezüstérmes!

1. Kristian Kostov - Beautiful Mess (Bulgária)

A srác a dalfesztivál első olyan résztvevője, aki már 21. századi születésű. Most azért ugye érezhetem öregnek magam? :D Na, de poénkodástól mentesen szeretném folytatni. Eszméletlen, hogy valaki ennyire fiatalon (ő is 17 éves, csak pár hónappal fiatalabb az ausztrál indulónál) ilyen tartalommal bíró dalt ennyire mély átéléssel tálaljon. A hangjából, a gesztusaiból is árad, mennyire megérti az üzenetet, amit a dal által szándékozik közvetíteni. Nem egy könnyed, de nagyon is inspiráló számról van szó. Bár ezen állandó jelleggel nem sírom el magam (csak amikor rám jön, ami általában 10-ből 9-szer megtörténik), mégis ez az, ami a leggyorsabban eljutott a szívemig és a lelkemig, ráadásul elég mélyre beásta magát. Lényegében másodpercek alatt szerettem bele teljesen a dalba. A dalfesztiválon második lett, de nálam határozottan a dobogó legfelső fokán áll! Ha létezik (adná az ég), én ilyennek képzelem el a zene mennyországát!

Egy hónappal ezelőtt jeleztem felétek, hogy nekiálltam Hallmark által legyártott filmeket nézni, ugyanis évek óta elepedek értük. Akkor kettőről írtam is nektek, most pedig újabb kettőt veszek górcső alá. Mivel már több hete, hogy ezt a két filmet megnéztem, nem ígérem, hogy részletekbe menően elemzem őket. Az biztos, hogy az orrotok alá dörgölöm, mennyire tökéletesek és hogy ha van rá mód, nézzétek meg őket ti is! Igen, ennyit megígérhetek! :D Na, de bele is vágok, ugyanis ma kedvet kaptam legalább egy újabb film megnézéséhez, de addig nem ejthetem meg, amíg ezt a posztot nem írom meg, hiszen nem szeretném, hogy felhalmozódjon a véleményezni valóm, aztán azt se tudjam, mit akarok közölni veletek az adott filmekről.

Perfect on Paper (2014)
Főszereplők: Lindsay Hartley és Drew Fuller
Előzetes

A portlandi könyvszerkesztő, Natalie Holland (Lindsay Hartley) ismét a rossz pasit - egy újabb lúzert - választotta. Az élete sehova sem halad, így elfogadja egy lapkiadó barátja, Avery Goldstein (Haley Strode) állásajánlatát, és Los Angelesbe költözik. Egy ilyen mély elvekkel rendelkező portlandi nő, mint amilyen Natalie, csak egy hal a tengerben LA-ben. A dolgok csak rosszabbra fordulnak, amikor megtudja, hogy őt alkalmazták, hogy szerkessze a bestseller író Beverly Wilcox (Morgan Fairchild) legutóbbi romantikus regényét, aki egy erős, elbűvölő és megfélemlítő személy, mintha Az ördög Pradát visel-ből lépett volna ki. Ennél a munkánál Natalie igyekszik megőrizni az integritását, miközben Beverly kritikáival és fenyegetéseivel küszködik. Útközben bonyodalmak merülnek fel, amikor találkozik egy jóképű szörfössel (Drew Fuller), aki egy fiatal fiút (Bryce Clyde Jenkins) mentorál, illetve egy vonzó, sikeres Los Angeles-i ügyvéddel (Kieren Hutchison). Ahogy a feszültség mind a munkában, mind pedig romantikus értelemben véve megjelenik, a fiatal szerkesztő megtanulja a leckét arról, hogy ne ítéljen meg egy könyvet a borítója alapján, és arra is rájön, hogy azok a pasik, akik "papíron tökéletesek", nem mindig bizonyulnak a legjobb választásnak.

Mivel is kéne kezdenem? Ja, persze, meg is van. Biztos ide téved néhány Bűbájos boszorkák (Charmed) rajongó. Máris üzenem, hogy nekik ez a film kötelező! A Chris Halliwell-t életre keltő csodálatos Drew Fuller úgy kell az ember képernyőjére, mint valami alapvető létszükséglet! Ráadásul egyszerűen brutálisan jó ebben a filmben. Lindsay-vel pedig csodásan mutatnak együtt! Jön most némi SPOILER: az elején féltem, hogy talán mégsem ő lesz az igazi, hiába ők találkoztak először, nem pedig Lindsay és Kieren karakterei - ami a legtöbb esetben már jel -, ráadásul Lindsay és Drew a filmben sokkal érdekesebb körülmények közt ismerkednek össze, mint a könyvszerkesztő és az ügyvéd. De valamiért nem voltam teljesen biztos a dologban. De szerencsére nem kellett csalódnom, és ők találtak egymásra a végén! SPOILER VÉGE! Ha pedig ez a remek sztori nem lenne elég, akkor azt még hadd áruljam el, hogy egy nagyon szuper csavar is belekerült, amire a végén derül fény. Egyszerűen nem lehet kihagyni!

Best Christmas Party Ever (2014)
Főszereplők: Torrey DeVitto és Steve Lund
Előzetes

Az ünnepi szezon a küszöbön áll, a fiatal partiszervező, Jennie Stanton (Torrey DeVitto) pedig megtudja, hogy a főnöke, Petra (Linda Thorson), karácsony után nyugdíjba vonul, és abban reménykedik, hogy ő lesz a Petra's Parties cég főnöke, ami New York első számú rendezvényszervező szolgáltatása. Jennie reményei elhalványodnak, amikor Petra elbűvölő és jóképű unokaöccse, Nick (Steve Lund) megérkezik a helyszínre, és Petra bejelenti, hogy ő veszi át az üzletet. Amikor felmerül a lehetőség, hogy egy játékboltban megszervezze a szentesti partit, Jennie kap az alkalmon, hogy megrendezzen egy szívélyes és hagyományos ügyet épp úgy, ahogy gyerekkorában a karácsonyi partik őt inspirálták. Ahogy közeledik a karácsony, Jennie megnyitja a szívét, hogy ráleljen a szerelemre az ünnepekkor?

Igen, karácsonyi filmet néztem áprilisban. Lehet röhögni. De mit lehet tenni, ha egyszer a Hallmark filmek ilyen hatással vannak az agyamra? Bezzeg karácsonykor eszembe nem jutott volna ilyen témájú filmet megnézni - bár mentségemre akkor még nem akadtam rá egy halom Hallmark gyártott movie-ra -. Ugyan, jó volt nekem az akciófilm. Mindegy. Szerintem úgyis hangulattól függ, mit indít el az ember, hogy megnézzen. És őszintén mondom, még-még-még! Igen, garantáltan csekkolni fogok Hallmark logóval ellátott karácsonyi filmet, szerintem nem is olyan sokára. Mondjuk ezzel igencsak magasra keveredett a léc! Eleve Torrey és Steve hatalmas kedvenceim (ezt elfelejtettem leírni, de az előző három filmmel kapcsolatban is le tudom írni, hogy lényegében Lindsay Hartley-n és Andrew Walker-en kívül mindenkit láttam már korábban valamiben - vagy őket is, csak nem rémlenek? - :D), és eszméletlen volt őket egy filmben látni, legfőképp így, szerelmi szál kialakulós felállásban. Atyaég, egyszerűen tökéletesek! Kéne még nekik pár közös film, ha engem kérdeztek. Amúgy szerintem nagyon ott van a szeren a Best Christmas Party Ever, és biztos nem most láttam utoljára. Nick egy eszméletlenül zseniális karakter! Olyan kis pimasz, nők kedvence, poénkodós típus, de hamar megmutatja az érzékeny, törődő oldalát is. És annyi mindent megtesz a filmben Jennie-ért. Imádom minden egyes jelenetüket! Annyira jó hatással lettek egymás életére. Nem tudok mást írni, mint hogy minél előbb iktassátok be program gyanánt!