Van két nap, amit sosem felejtek el. Az egyik, amikor megnéztem Christina Grimmie jelentkezését az amerikai Voice-ba, amikor mindössze 20 éves volt. A tehetségkutatóban a harmadik helyen végzett, de a hangjával és előadásmódjával első percben elérte, hogy nekem és még sok más embernek ő legyen a győztes. A másik pedig az, amikor elolvastam a haláláról szóló hírt. 22 éves korában egy koncertje után, miközben ő tündér módjára találkozott a rajongóival, egy elmebeteg rajongónak nem nevezhető megszállottja lelőtte. Egy álló hétig sírtam a dalait hallgatva. Azt hiszem, ezt sosem fogom teljesen feldolgozni. Még most is értetlenül és dühösen állok az egész előtt. Egy angyallal több lett odafent. Egy ekkora tehetség ilyen fiatalon... fájdalmas. Nagyon. A legnagyobb kedvenc dalom tőle a Liar Liar amúgy, és ezen a fellépésen a bátyja, Marcus kísérte őt gitáron, miközben ő a szintetizátort bűvölte. Duplán szívfacsaró a tudat, hogy a lövéseket követően Marcus volt az, aki a sokkot leküzdve rávetette magát a támadóra/gyilkosra, és a dulakodás közben az a féreg önmagával is végzett... Persze ez Marcusnak és Christina többi családtagjának nem volt vigasz, de Marcus egy igazi hős. Szóval emiatt még szívettépőbb néznem ezt a videót. De bármennyire is fáj, sosem fogom abbahagyni Christina hallgatását, a fellépéseinek nézését, mert így bennem örökké él ez a csodatehetségű lány! <3

Tőlem megszokott, sőt már-már elvárás, hogy posztoljak Broadway-művészekről. Nem időszakosan, hanem...lényegében állandóan. Tudjátok, milyen régóta vagyok a tengerentúli musicaljátszás rajongója (is), illetve minden álszerénység nélkül mondhatom, szakértője az ottani művészeknek. Legalábbis elég soknak közülük. Nyilván mindenkit még én sem ismerek, hiába követem a Broadway-t már egy évtizede. Életem akkor lesz igazán teljes, amikor beülök annyi előadásra ott New Yorkban, amennyire csak tudok és végigbőgöm mindegyiket a katarzis és az álmok megvalósulása miatt. Na, de térjünk rá az alanyunkra, Will Chase-re. 1998-ban debütált a Broadway-n, mégpedig az egyik leghíresebb musicalben, a Rent-ben, ahol egy apróbb szerep eljátszása mellett ő volt Adam Pascal beugrója, aki Roger-t játszotta. De erre még később kitérek. Most egy 2000-es videót hoztam, amikor a Miss Saigon-ban játszotta el pár évvel a nemzetközi turné után ismét a férfi főszerepet, Chris-t, ezúttal Manilában. A szólódalát pakolom ki nektek... a tehetsége szerintem önmagáért beszél.

És akkor visszakanyarodva a Renthez. Ekkor már nem beugróként, hanem a szereposztás teljes értékű Rogerjeként! Ő volt a legutolsó Roger is, ugyanis 2008-ig volt repertoáron a musical, és ez a videó konkrétan a legutolsó előadás felvételének részlete, amit szerencsére kiadtak DVD-n, így mi rajongók bármikor átélhetjük újra. Will bámulatos munkát végzett Rogerként, szintén szólódalt választottam. Mondjuk poén lelőve: ebben a posztban most minden videóban csak ő fakad dalra, de azért kiemeltem külön az egyértelműt, mert miért ne? Azt mondom, Adam Pascal egy király, de méltó utódja volt a szerepben ez a musicalisten! <3

Emberünk nemcsak a színpadon brillírozik hosszú évek óta, de a sorozatok világában is jártas. Számos epizódszerep van a háta mögött, sőt főszerepet is formált már meg, illetve visszatérő karaktereket is képernyőre vitt az évek alatt. Például a Smash-ben (magyar címe azt hiszem, Kasszasiker) több részen át boldogított minket a jelenlétével... és a dalokkal, amikben énekelt. Például mind a mai napig tátott szájjal bámulom ezt a Bruno Mars feldolgozást. Az baj, ha szerintem még az eredetinél is jobb? Pedig imádom Bruno dalát úgy, ahogy van. De Will annyira sokkolóan odatette ezt az 1 percet, hogy nem tudok továbblépni rajta. A tehetségére tényleg nincsenek létező szavak!

A Broadwayesek minden zenei műfajhoz értenek. Valaki összeszámolta már, ezt hányszor írtam le? Felesleges, mert nehéz lenne visszafejteni az ömlengéseim közepette. De ez egy tény! Nincs olyan dal, amit egy profi Broadway-művész ne adna elő tökéletesen! A Nashville című sorozatban először visszatérő szereplő volt, aztán előlépett állandóvá, végül vendégként szerepelt az utolsó két szezonban. A lényeg, hogy közel 60 részen át jelen volt, ami például nekem, mint hatalmas rajongójának, leírhatatlanul nagy boldogság! És igen, íme a bizonyíték, hogy a country is fekszik neki! Ahogy írtam is... MINDEN! <3 :)

Taylor Swiftet senkinek sem kell szerintem bemutatnom. Írtam már róla párszor. Régen imádtam, aztán a hatalmas sikere miatt évekig ignoráltam, egy ideje viszont megint hallgatom és kimondhatom, újra megszerettem őt. Talán jobban, mint gyerekként. Hozzáteszem, továbbra is úgy gondolom, túl van tolva a népszerűsége, mert bár nagyooon tehetséges hangilag is, főleg pedig dalszerzőként, de nála jóval nagyobb technikai tudással rendelkező énekesnők meg fele annyi figyelmet sem kapnak, mint amennyit a tehetségük érdemelne (LeAnn Rimes a legjobb példa, de róla majd később). Persze nem Taylor hibája, hogy ennyire felkapták. Ettől még nagyszerűnek tartom őt, csak szeretek mérlegre állítani tényezőket. Swift kisasszony koncertturnéin nem kevés vendégsztár fordult meg, akikkel az adott művész egy-egy dalát szokta előadni. Pár éve, 2013-ban a The Red Tour Nashville-i állomásán az egyik legnagyobb favorit countrybandám bukkant fel Taylor kedves beharangozó szövege után (ő amúgy mindig MINDEGYIK fellépő énekesről vagy épp zenekarról áradozni szokott, és esküszöm, még talán jobban be is zsong tőlük, mint maga a közönség...kivétel nélkül minden vendégtől). Nashville a country városa, ez köztudott. Szóval hatalmas dolog volt, amikor meglepte az ottani rajongóit a világklasszis Rascal Flatts-szel! Tényleg elképesztően édesen konferálta fel őket, és főleg akkor könnyeztem be, amikor elmondta, hogy elhozta ezt a bandát, akik magukkal vitték őt egy turnéjukra, amikor még senki sem tudta, ki az a Taylor Swift. Na, itt aztán már tényleg mindenki sejthette, hogy mi fog következni. És hogy pár éve pont itt nyitotta meg az ő koncertjüket. Lehetetlen nem bekönnyezni ettől az ikonikus pillanattól, a beszéd, amit elmondott, a zene elindulását követő szünet, miközben üvöltött a közönség, aztán bumm, elnyomták az egyik legnagyobb kedvenc Rascal Flatts számomat. Mondjuk tőlük melyik dal nem a világom közepe? Költői kérdés volt. Az egyik legleglegjei a szívemnek, és baromira fáj, hogy tavaly feloszlottak. Még egy hülye búcsúturnéjuk sem volt - köszönjük covid -, pedig megérdemelték volna a több mint 20 éves pályafutásuk után!!! De most nem bosszankodom, inkább kiélvezem ezt a csodás pár perces videót, amit már megszámlálhatatlanul sokszor megnéztem! <3

Ez a videó nem kap tőlem bővebb leírást. Valaki összeszedett néhány Disney-karaktert és megmutatja, ki szólaltatja meg az adott figurát, akinek mi a hangját a szívünkbe zárjuk...általában. Én imádom a Disney-meséket, és aki még hasonlóan érez, annak ez a videó érdekes lehet, de legalábbis jó kedvet okozó. Ráadásul jobban megismerhetjük a színészeket, akik szinkronizálják őket.

Mindenki, aki ismer, tisztában van a Shakira iránti elkötelezett és örök rajongásommal. Ő egyike azon személyeknek a zeneiparban, akinek a dalain nőttem fel, és mind a mai napig csillogó szemekkel nézem őt a színpadon. Életem legnagyobb élményei közt tartom számon, amikor ott voltam a második budapesti koncertjén 2011-ben. Olyan őserő van a hangjában, a szívében, ami ritka kincs. Az Underneath Your Clothes is rajta volt azon az albumon (nekem kazetta formájában volt meg), ami 2001-ben jelent meg. Rengetegszer meghallgattam, pedig gyerekként még a szövegét egyáltalán nem értettem. Egy megható, elgondolkodtató dalszöveg, szívekig hatoló zene, plusz az ő különleges hangja. Libabőr! A dal megjelenése utáni 2003-as és a legutóbbi, 2018-as turnéján is előadta, én pedig elhoztam mindkettőről a hivatalos videót, hogy megnézhessétek 15 év különbséggel, mit produkált ez a csodanő a színpadon!

Tour of the Mongoose (2003)

Még jó pár évvel az okostelefonok előtt ilyen volt egy koncert. Nem mondom, a mobiloknak hála már azok is átélhetnek fellépéseket, nagy koncerteket, akik például a távolság miatt nem lehetnek jelen, plusz saját maguknak is rögzíthetik, hogy bármikor nosztalgia gyanánt visszanézhessék. Szóval ez nem negatív megnyilvánulás akart lenni, mindössze úgy érzem, egy koncert akkor igazán katartikus, ha nem a kütyünkre figyelünk, hogy mindent jól rögzítsen, hanem teljesen átadjuk magunkat a zenének. Ahogy ezen a turnén is tette a közönség. Ezen a turnén 25-26 éves volt. Ez persze nem lényeges infó, mert a hangja akkor és most is ugyanolyan csodásan szól, csupán csak közbeékelt megjegyzés volt ez részemről. Nézzétek meg, mennyire bámulatos teljesítményt nyújtott. Lehetetlen nem tátott szájjal nézni!

El Dorado World Tour (2018)

A hangszálvérzése utáni turnén picit áthangszerelve adta elő a világhírű slágert, de ugyanolyan nagy szívvel és lelkesedéssel, mint előtte bármikor. A közönség arcára kiülő mosoly pedig szerintem tökéletesen kifejezi, mennyire imádják őt és a dalt is! Kicsik, nagyok, idősek és fiatalok egyaránt szeretik a zenéjét, mindenféle korosztály ott szokott lenni a koncertjein és fújják kívülről a dalait. Ahogy kell! Ez a picit pörgősebb zenei világú performansz nem olyan megható, mint az eredeti hangszerelés, de a nosztalgiavonathoz tökéletes, sőt még túl is teljesíti a szintet! A hangjáról pedig...tényleg zengjek ismét ódákat? Szerintem felesleges, tudjátok, mit jelent nekem Shakira, tudjátok, mennyire imádom és mennyire inspirál! <3