Ezt a nyitószövegben is leírhattam volna, de abban mégis mi lett volna az érdekes? :D Na jó, azt tudnotok kell, hogy már 10 éve vagyok JoJo rajongója, akit egy csodás énekesnőnek tartok. Emlékszem, a Too Little Too Late által vált egy csapásra kedvencemmé, azóta pedig ha nem is mindig figyeltem a karrierje alakulását, a dalait igenis sokszor hallgattam. De egy idő után a rajongásom kicsit alábbhagyott. Persze továbbra is szívesen hallgattam, de mivel körülötte is lecsendesedtek kicsit a dolgok, nekem meg jöttek más favoritok, így úgymond "feledésbe merült" az aranytorkú énekesnő. Persze ezt semmiképp ne vegyétek szó szerint. Azonban tavaly jelentek meg új dalai, a JoJo mániám pedig azzal a lendülettel vissza is tért. Bár jobban szeretek úgy fogalmazni, hogy újfent a felszínre tört. Minden egyes új daláért oda vagyok, de a Save My Soul az, ami igazán a lelkembe égett. Lentre be is linkelem nektek az élő akusztikus verziót, amin olykor a könnyeim is szépen kicsordulnak. A videó elején ráadásul elmeséli, miről szól a dal. És azt hiszem, ez az, ami a legtökéletesebben körül tudja írni a saját érzéseimet, az életemet. Nem szó szerint, de képletesen ráhúzható arra, aki én vagyok. Le is fordítom, amit az elején mond, aztán tessék meghallgatni. Szerintem csodás.

A Save My Soul a függőségről szól, én pedig úgy nőttem fel, hogy a függőség nagyon közel állt hozzám. Mindkét szülőm küzdött vele. Szóval gyerekként nem igazán tudod, mikor borul minden vagy hogy mi fog történni. Én is határozottan megküzdöttem egy helyzetben az erőtlenség érzésével. Tehetetlennek éreztem magam emberileg és csak az élet dolgaiban voltam biztos. Szóval ilyen, amikor elveszíted az irányítást, erről szól az egész. Számomra ez olyan, hogy a függőség énekel valamiről, mi tehetetlennek érezzük magunkat.