Nem terveztem erről cikket írni, mert hajlamos vagyok hányingerre panaszkodni, ha konfliktusba keveredem. Nem poénkodok, volt már rá példa, hogy rosszul lettem, ha vitatkozni kezdett velem valaki, vagy durván beszóltak nekem. Valószínűleg az általános iskolában, majd pedig a gimnáziumban elszenvedett sérelmek mély nyomot hagytak a lelkemben...mindegy is, a lényeg az, hogy minden egyes nap azon vagyok, hogy elkerüljem a nagyobb veszekedésnek akár csak a szikrányi esélyét is. Ezzel a poszttal viszont garantáltan ki fogom vívni jó néhány ember ellenszenvét...legalábbis azokét biztosan, akik ebben a témában nem gondolkodnak éretten - sajnos sok ilyennel találkozom -. Előre is bocsi, de 100 százalékban őszinte leszek...

Amikor 2010 januárjában elkezdtem nézni a sorozatot, igazság szerint viszonylag hamar rájöttem, hogy már mindkét színészt ismerem. Paulnál kicsit tovább tartott rájönni, mert csak vendégszereplőként láttam régebben sorozatokban, azonban Ian esetében rögvest láttam a szívecskéket kirajzolódni a pasi körül, hiszen akkoriban még javában néztem a Lost című szériát, amiben egyenesen oda voltam érte. Sokszor filóztam azon, hogy lehet, csak emiatt lett Damon első blikkre a favoritom? De aztán helyére tettem magamban a dolgot, hogy ez nem így van. Mármint persze, simán magamra aggatom az "elfogult" jelzőt, mivel 6 éve még nagyon az voltam, azóta ezt már minimális szintre le tudtam küzdeni nagy nehezen, és minden erőmmel azon vagyok, hogy semelyik kedvencemmel ne legyek elfogult. Amúgy 6 év??? Jesszus. Na jó, eszem ágában sincs elkalandozni. Legalábbis nem ebben a bejegyzésben. Visszatérve a kiindulási ponthoz: akkoriban Damon azért tetszett meg, mert cinikus volt - én imádom az ilyen humort, és ezt máig szeretem is a karakterben -, és mert Stefannal ellentétben őt nem találtam unalmasnak. Igen, töredelmesen bevallom, Stefant az 1. évad elején még kicsit egysíkúnak találtam. Ezúton is közölném a 15 éves énemmel, hogy jó lett volna, ha jobban belelát a dolgokba, és nem csupán a felszínt kapargatja. Ugyanis akit én unalmasnak gondoltam, az egy mély érzésű, önzetlen, szeretetre vágyó és szeretetet adó karakter. Damon és Stefan is rengeteget megéltek már, és most nem a 160-akárhány évükről beszélek, hanem mindketten keresztülmentek kismillió borzalmon, amit mindketten máshogy dolgoztak fel. Damon poéngyáros lett, Stefan pedig egy magába forduló, "borongós", tartózkodó egyén. De közben csak elrejtette a világ elől az érzékenységét, úgy eleve az érzéseit, illetve a benne is megbúvó humorérzékét. Na, ennek az álarcnak köszönhetően hittem, hogy unalmas fazon. De ahogy haladt előre a sorozat, rádöbbentem pár dologra. Többek között arra is, hogy milyen réteges a karakter valójában, és ahogy így visszaemlékszem, az első évad végétől vagy a második elejétől már ezerrel Stefan párti voltam, Ian Somerhalder és a Lost mániám ide vagy oda, átpártoltam. És ekkor kezdtem el azon morfondírozni, hogy ez mégis hogyan történhetett? Ianért egyszerűen elepedtem...de szépen fejbe kólintott a felismerés, hogy Paul igazság szerint észrevétlenül a szívembe férkőzött mint új kedvenc, és ami a legdurvább, Iant szépen, fokozatosan kijjebb lökte. Mondjuk idővel Ian önmagát lökdöste ki a szívemben kedvenceknek fent tartott helyről, de erről később. Azért is soroltam fel olyan sok mindent Stefan esetében, mert lényegében ezek mind megmutatják, hogy színészileg is milyen tengernyi dolga volt Paulnak. Nem szeretném amúgy az elmúlt 6 évet végigvenni, így inkább most már amolyan visszatekintésként szeretnék véleményt írni. Így talán egyszerűbb és érthetőbb is lesz.

Szóval...alaposan végiggondolva az elmúlt 6 évet, amióta a TVD-ben ezt a két tehetséges pasit nézem - mert igen, mindketten tehetségesek -, az elfogultságomat is félredobtam, de nem tudok elsiklani a tények felett. Már 6 éve azt hallgatom kb. mindenhonnan, hogy "Ian így csodás, Ian úgy tökéletes, szexi, jaj, egyem meg, és juj, a szemei milyen szépségesek". Ezzel nincs is semmi baj, pár dologgal még egyet is értek. Meg persze mindenkinek meglehet a véleménye, lehet Iant preferálni. Tehát ne értsetek félre, én most nem azt mondom meg, hogy Pault tessék jobban szeretni. Isten őrizz, hiszen mindenki amellett teszi le a voksát, akit jobban szeret valamiért. Nekem ez már jó pár éve Paul! Így ez továbbra is csak a személyes ömlengésem. Vagy felőlem nevezhetjük panaszkodásnak. Ott tartottam, hogy mindössze unom, hogy szinte csak azt látom mindenhol, hogy Iantől kvázi bepisilnek a csajok. Miért? Paul is van olyan jóképű, szexi és tehetséges...sőt!!! Jó, a külsőség aztán tényleg az "ízlések és pofonok" kategóriába esik - bár kövezzetek meg, szerintem Ian annyira nem helyes, mint pár éve gondoltam róla tinilányként -, de a tehetség? Már most leszögezem, hogy nagyon jó színésznek tartom Iant, sok jelenetben játszott nagyon jól, sokszor tapsoltam meg a színészi játékát a gép előtt ülve. De könyörgöm, minden egyes kicseszett díjat elvisz Paul elől??? Mégis hogyan? Nem rá vagyok mérges, de ez is az elfogult, visítozó csajok miatt van, akik nem látnak a színészi kvalitás mélyére, csak pofavizit alapján voksolnak!

Paul nem egyszer játszotta le Iant a képernyőről, és NEM vagyok elfogult! Olyan mimikája, gesztusai, ráérzése van a pasinak, hogy sokan tanulhatnának tőle színjátszást! A vérében van, egyszerűen automatikusan tudja, mit hogyan kell eljátszani! Ezért is olyan hiteles minden esetben!

És ennyi év után szemétségnek tartom, hogy nem ismerik el egy kicseszett díjjal sem. Pedig a 22 részes évadokból legalább 19-20 részben sarokba ájulós, Emmy-díjra érdemes alakítást nyújt. Jó, olykor azért Ian is. Basszus, eskü, nem direkt írom néha ilyen alázósra a mondatokat, de kikívánkozik belőlem pár apróság, amivel igazság szerint nem is Iant támadom, egyszerűen kezdem megelégelni, hogy nem ismernek el az emberek minden tehetséget. Nemcsak Ian létezik. Mégis ezt érzem sokszor. Kicsit túl van értékelve, Paul pedig alulértékelt. Talán ezért is védem és állok ki mellette mindig foggal-körömmel. Sajnálom, hogy az emberek csak a "vicces, vagány, rosszfiú, szépfiú" típust veszik észre. Hozzátenném, Paul pazarul alakította a borongós Stefant, a Ripper Stefant, a poénkodós Stefant, az érzelmes Stefant, Silast, Tomot, mindent és mindenkit. Az emberek a teljesítményekor szemellenzőt vesznek fel, esetleg összekeverik Iannel, és azt hiszik, Ian játszott olyan tökéletesen vagy mi van?? Egyszerűen nem tudom megérteni.

Továbbra is szeretem Iant színészként, de ez az ember már egy jó ideje elkezdte leírni nálam magát emberként. Jótékonykodik, ez szimpatikus. És az is, ahogy Nikkivel bánik. Elképesztően édesek együtt! Babát a családjukba sürgősen, mert csodás lesz majd az a csöppség! :D <3 Azonban a megnyilvánulásai, a lassan állandóvá váló bunkó stílusa elérték, hogy kiábránduljak belőle magánemberként. Az sem szimpatikus benne, hogy be nem áll a szája néha - megjegyzem, ez tuti a kollégáit is irritálja -, látszik, hogy a középpontban akar lenni mindenáron, plusz nagyon tapló módon tud nyilatkozni bizonyos dolgokról. Arról nem is beszélve, hogy bár van humorérzéke, szerintem lényegesen kevésbé mérvadó, mint a sorozatbeli karakterének. Bár ez nem feltétlenül fontos, csak azért említem meg, mert vele szemben Paulnak nemcsak Stefanként javult a tréfás jelleme, hanem a való életben is igazi humorzsák, akinek a poénjai nem sértőek, sokkal inkább szellemesek. Ő igazán nyitott, sosem bunkó, egyszerűen szerethető és kész. Belőle árad valami elképesztő pozitivitás, ami még szimpatikusabbá tudja tenni az emberek szemében. Legalábbis azokéban, akik az Ian-féle rózsaszín ködöt figyelmen kívül hagyva tovább látnak az orruknál...

Szóval nekem külsőleg és belsőleg is Paul az etalon már jó sok éve!! Ez pedig nem is fog változni soha! Mindketten jól néznek ki, csak szerintem Paulban van valami plusz. És csak jelezném, hogy az ő szeme is van olyan szép, mint Mr. Somerhalderé! ;) Paul tehetségügyileg is felette áll egy kicsivel, de ettől még Iant is fantasztikusnak tartom. Viszont jellemileg...mondom, nálam a Damont játszó színész zuhanórepülésben tart a beton felé, és ha egyszer ne adj' isten becsapódik, nem tudom, elmondhatom-e utána, hogy még mindig kedvelem őt. Mert lehet, akkor már nem tudnám szeretni őt egyáltalán emberileg. Egy kicsit sem. Remélem, erre nem kerül sor. Rossz érzés lenne a sok éves rajongásomra rányomni egy ilyen csúnya bélyeget. A mondandómat azzal zárnám, hogy erősen hiszek abban, hogy a Paul rajongók hangosabbak lesznek, szó szerint és képletesen szólva is. Hiszen itt szó sincs arról, hogy kevesebb rajongója lenne Mr. Wesley-nek, mindössze az Ian után nyálat csorgatók tábora lármásabb. Rejtély megoldva.

Ui.: na, akkor idén szépen Pault dobálgassuk díjakkal, mert rászolgált, köszöntem!