Már július végén közzétettem az első cikksorozatom nyitóbejegyzését, most pedig úgy gondoltam, megírom a következőt. Egy ideig gondolkodtam, kiről kéne posztolnom, végül a Gossip Girl című sorozatból ismert színészre esett a választásom.

A többséghez hasonlóan Penn Badgley nevét én is a Gossip Girl című sorozatban ismertem meg. És most rám lehet húzni az elfogultságot, ugyanis Leighton Meester mellett ő lett a kedvencem a sorozatban (színészként is, na meg a karakterüket érintve is), de megpróbálok eltekinteni attól, hogy én mennyire szeretem, és csak néha közbeékelni pár dolgot a saját szemszögemből. Az tény, hogy a Gossip Girl főszereplői közül Penn volt anno a legkevésbé népszerű. És ez most minden értelemben értendő. A férfi főszereplők közül hiába voltak/voltunk sokan elájulva Dan Humphrey karakterétől jellemileg és külsőre is, a Chace Crawford és Ed Westwick által megformált Nate és Chuck sokkal több hölgy rajongót vonzott. Ezt meg sem próbálom megfejteni, bár ha tippelnem kéne, akkor Nate "szépfiú", illetve Chuck "rosszfiú" státusza igencsak sokat nyomott anno a latba.

De azzal tisztában vagyok, hogy nem szeretheti mindenki ugyanazt a karaktert, színészt, szerelmespárt stb. Azzal azonban nehéz kibékülnöm, ha valakit "csak úgy" alapon utálnak. Penn is kapott bőven utálkozó kommenteket, megjegyzéseket, főleg a Gossip Girl folyamán. Pedig még ha Dan karaktere nem is volt az abszolút közönségkedvenc különböző okokból kifolyólag (ismét megjegyzem, nekem akkor is ő maradt a favoritom az elejétől a legvégéig, ízlések és pofonok), attól még a színész felé irányuló rengeteg negativitás enyhén szólva túlzás volt. Penn remekül játszotta "Lonely Boy" karakterét, ráadásul minden létező vele készült interjúban megmutatta, mennyire aranyos, vicces, ugyanakkor komoly észrevételei vannak, érdekes meglátásokkal rendelkezik számos helyzetet, na meg érzéseket tekintve. Rengeteg vele készült interjút megnéztem/elolvastam, és azt mondhatom, csodálom az attitűdjét. Épp emiatt furcsállom, hogy a GG karaktere alapján ítélték meg sokan. Különben szerintem nem is igazán Dan karaktere volt a rajongók többségének a "problémája", hiszen alapvetően néhány baromságtól eltekintve Humphrey szerethető karakter volt...inkább az zavarta a népet, hogy néhány ultra nagy szerelmi szálba alaposan bekavart. Főleg a sorozat 4-5. szezonja során kapott undok beszólásokat a néptől, amikor a karaktere összejött Blairrel, és így a Blair-Chuck páros több százezres rajongótábora összeomlott és pocskondiázásba kezdett. Istenem, ha az emberek egyszer az életben fel bírnák fogni, mi a különbség színész és karakter között, már előrébb léphetnénk, a felesleges gyűlölködést pedig magunk mögött tudnánk hagyni. De tudom, ez csupán egy szép álom marad.

A lényeg az, hogy hiába vagyok örök Penn (na meg Dan Humphrey) rajongó, azt tök simán el tudom fogadni, hogy Dant sokan nem szívlelték. Ez van, anno megemésztettem a dolgot és továbbléptem rajta néhány másodperc leforgása alatt. :D Azonban Pennt mi a francért kell utálni? Ez amúgy a sztárvilág nagy részére igaz sajnos. Az emberek nem szeretik őket egy kevésbé népszerű karakter eljátszása miatt. Őrület.

Jelenleg egyébként nagyon ritkán színészkedik, viszont a zene már kiskora óta az élete része, és mióta a MOTHXR együttes frontembere lett, úgy érzi, teljes az élete. Én nagyon örülök, hogy boldog, bár a sorozat vége óta meg folyton a külsejére szólnak be az emberek, mivel többnyire szakállas és igazi hajasbaba lett a bozontjával a feje tetején. Oké, én is inkább a Dan-féle külsejébe voltam "szerelmes", de Penn így is, úgy is elképesztően tehetséges és egy nagyszerű ember. Ez kéne, hogy az emberek szeme előtt lebegjen szerintem. Hiszen nem feltétlenül azért szeretünk egy sztárt, mert olyan szexi és gyönyörű, hogy a napra lehet nézni, de rá csak a megvakulás fennálló veszélye mellett. Nem erről kéne, hogy szóljon a dolog. És valakit azért bántani, mert teszem azt felszedett pár kilót, vagy most másképp vágatta le a haját, vagy idióta sminket kent fel, vagy Penn esetében néha "ősember" feelingben pompázik...hát istenem, fogadjuk el úgy, ahogy van. És szeressük. Vagy nem kell szeretni, de tényleg mindenáron porig kell alázni valamivel? Akár Pennt, akár mást. Mindegy is, így a bejegyzés végére muszáj belinkelnem, ahogy a bandával énekel, na meg egy vicces összevágást is közzéteszek róla, ami szerintem tökéletesen megmutatja, mennyire szerethető Mr. Badgley.