Bár már egy korábban írt RBD albumkritikát közzétettem a Kritikák modulban a nyitás környékén, most már erősen éreztem a késztetést egy új albumkritika megírására. Ráadásul olyannyira "új", hogy konkrétan ma jelent meg a lemez, amiről máris véleményt alkotok. Elöljáróban annyit, hogy Idina Menzel nekem évek óta az egyik kedvenc színész-énekesnőm. Még a Wicked című Broadway musical által ismertem meg - azóta sincs nagyobb kedvencem Elphaba szerepében, pedig láttam már pár csodás művésznőt, ahogy megformálja a karaktert -, emellett a Rent című filmben került fel a legnagyobb kedvenceim listára. Na, de térjünk rá a kritikámra, amit a legújabb, ötödik stúdióalbumáról írtam.

Small World: Az album első dala, ami már kb. 2 hete felkerült az énekesnő Youtube-csatornájára. Bár nem ezt hallottam először a cd-ről, hála a kicsivel korábbi Queen of Swords klippremiernek, de ez volt az a szám, amit hallva azt mondhattam, "igen, most már tutira ez a lemez lesz Idina eddigi legjobb műve". A többi dalt hallgatva elmondhatom, igazam volt, de ne rohanjunk ennyire előre. A Small World egy elképesztően gyönyörű dalszöveg meseszép zenébe csomagolva. Mást nem is lehet írni. Idina tökéletes hangját hadd ne elemezzem minden egyes számnál.
Like Lightning: Még annyira friss az album, hogy a legtöbb dalhoz nincs is dalszöveg, így a hallásomra hagyatkozom 100%-ban. Ennél is épp ez a helyzet. A dallamvilága azonnal beszippantott, aztán ahogy haladt előre a szám, a szövege is elért teljesen a szívemig. Imádom az olyan dalszövegeket, amik szólnak valamiről, ezt pedig a zene is visszaadja, megmutatja. Ez épp egy ilyen dal. Nem mondom, hogy megunhatatlan kategória, de egy ideig garantáltan lejátszási listába került nálam.
Queen of Swords: Már augusztusban debütált ennek a dalnak a klipje, így ezt hallottam először a lemezről. Nos, őszinte leszek...a szövege lenyűgöző, de valamiért zeneileg nem varázsolt el. Pedig sokszor meghallgattam, mert nincs vele semmi baj, mindössze nem érzem azt a zenei katarzist, amit Idina esetében megszoktam. Főleg a verséket imádom, a refrén kivételesen nem fogott meg túlzottan, pedig a legtöbb esetben a refrén szokott lenni az ütőkártya. Szerintem ennél a számnál pont nem. De - és ez már Idina érdeme - a dal vége feé olyan könnyedén énekli ki azt a végtelenül magas hangot, mint amilyen könnyen én leájultam a székről tőle.
I See You: Egy ilyen dalt hallgatva az ember nemigen jut szóhoz. Ebben a számban nem nagyon hallani frazírt pár hajlítgatáson kívül, pedig a csodahangú énekesnő sűrűn alkalmazza. Olyan szimplán adja elő, ahogy kell, és amire ennek a gyönyörű dalnak szüksége van. A szöveg mélyére nézve tudhatjuk, észrevehetjük és észre is kell venni, hogy ez egy isteni dalocska. Szó szerint és képletesen is. Nem is tudom így hirtelen, hogy érzek-e benne bármilyen apró hiányosságot vagy érzem-e azt, hogy "hú, ezen még alakítani kellett volna itt és itt egy keveset". Ami azt illeti, a tökéletesség határát súrolja ez a szám, ha engem kérdeztek.
Everybody Knows: A szövegen konkrétan zokognom kell, olyan eszméletlenül perfekt, és igazság szerint a zenével sem lenne semmi gondom, sőt az eleje maga a megtestesült varázslat. Viszont egy idő után erősödött egy kicsit a "tuctuc" hangzás (így hirtelen nem tudok rá jobb szót), ami olyan mértékig irritálta a fülemet, hogy nehezemre esett végighallgatni ezt az amúgy szép dalt. Értem én, hogy erősíteni akarták a hatást, de ez nálam már átesett a ló túloldalára. Valahogy szerintem nem passzolt ahhoz, amiről szól a nóta. És amikor a vonós hangszerek megszólaltak, annyira jó lett volna, ha ez a discóba illő valami nem nyomja el a hangzásvilágot. Pedig ismétlem, amúgy oda tudnék lenni a dalért...így kicsit nehezebb dolgom van.
Show Me: Az egyik kedvencem a lemezről. És szerintem azzal, hogy végig rázott a hideg, miközben hallgattam, mindent elmondok. Annyira egyben van az egész. Szövegileg, zeneileg, a vokál is több mint tökéletes. Ez nálam tipikusan a "szerelem első hallásra" kategória. Minden bizonnyal Idina hangja és lelke is kellett ahhoz, hogy ilyen szinten imádjam, de alapvetően oda meg vissza vagyok az ilyen dalokért. Vagyis azokért, amik mély tartalommal bírnak, ezt pedig tükrözi a zene is. Bravó!
Last Time: A másik csoda! Míg a Show Me-nél libabőr érzésem volt mindvégig, ennél a könnyeim potyogtak ezerrel. Megállíthatatlanul, szerintem még az utolsó hang után is. Olyan hatást gyakorolt a lelkemre, amit nem tudok és nem is óhajtok egy pillanat alatt kiheverni. Kell pár perc még. Amúgy nagyon ritka, hogy egy dal pár másodperc alatt a szívemig férkőzzön. Ennek sikerült. Már a dallam megnyert magának, a szöveget ne is említsem. Fogalmam sincs, hol és hogyan születnek ilyen csodák, de hálás vagyok az ihlet múzsájának vagy bárkinek, aki a tehetséges és kreatív embereket segíti, támogatja ötletekkel. Mert el sem tudnám képzelni az életet zene nélkül, hát még az ilyen művek nélkül, mint ez!
I Do: Na, ez az a pörgősebb nóta, aminél egyáltalán nem érzem azt, hogy nincs odaillő hangszer. Az Everybody Knows esetében a számomra kissé discósított hatás tönkretette az amúgy csodadalt, és bár itt nem a "tuctuc" van előtérben, de itt is mondhatnám azt, hogy "jaj, ide nem kéne ez és ez a hangi impresszió". Nos, nem mondom. Rohadtul kellett bele minden egyes dob, ütős, billentyűs stb. hangszer, és mindennek pont ott volt a helye, ahol szükség is volt rá. Jó, nem ez az abszolút favoritom a lemezről, agyonhallgatni sem fogom, de az tuti, hogy nagyon jó.
Cake: Ezt végigmosolyogtam. A szövege miatt főleg, de a zene is rásegített. Ez pedig jót jelent, hiszen ismét úgy éreztem, összhangban van a dalszöveg a dallammal. Amúgy a sok mély szöveggel ellátott, zeneileg engem hidegrázásra és/vagy bőgésre ítéltetett szám után valódi felüdülés volt ezt a lazább nótát hallgatni. Legalább megszabadultam a sírógörcstől.
Extraordinary: Ez a dal épp az, ami a címe is. Rendkívüli. A szövege ennek is olyan, mintha a mennyországban ugrálnék a vattacukorból készült felhőkön - igen, így is el szoktam képzelni -, ehhez pedig olyan tökéletesen passzol a zene, mint a puzzle utolsó darabja. Nem is hiszem, hogy lehet mást is hozzáfűzni a dalhoz. Ahogy a többit, úgy ezt is hallani kell. Egy dolog biztos: úgy kifogástalan, ahogy van.
Perfect Story: Hát...egy újabb könnyzápor érkezett ennek a dalnak köszönhetően. Ez is megjelent már pár napja, el is kezdtem hallgatni, de mivel már az első két sor után könnycseppet kellett eltüntetnem az arcomról, és akkor épp nem volt kedvem zokogásban kitörni, inkább kinyomtam, mert éreztem, nem bírnám végighallgatni sírás nélkül. Nos, igaza volt a múlt heti énemnek. Most meghallgattam, és még mindig fogom a zsepit, miközben e sorokat pötyögöm be. A cím tényleg körülírja, mit gondolok erről a számról. Szívet kitépően gyönyörű és igen, tökéletes is. Szeretem, amikor történetbe fűznek egy dalt. Ennek pedig nem is akármilyen sztorija...és nem tudom eldönteni, hogy imádva gyűlölöm vagy gyűlölve imádom az egészet. Az viszont fix, hogy perfekt.
Nothin' In This World: Szeretem az olyan dalokat, amiknek ilyen vagy legalábbis hasonló lüktetése van. Megadja a hangulatot hozzá, emellett pedig a szövege is zseniális! Bár a versék nekem kicsit erősebbek, mint a refrén, de imádom az egészet, egy hang sem kivétel ez alól. A dal bridge része pedig különösen kedves a füleimnek.

Összességében egy csodás albumot hozott össze Idina és a brigádja. Igazából mindegyik dalban megtaláltam legalább egy dolgot, amit imádok. És ugyan van 1-2 kevésbé nagy kedvenc, de azokban is megvan az a bizonyos "valami", ami felett nem lehet elsiklani. Nyilván lesznek állandó lejátszási listára keveredő számok a lemezről, és persze olyanok is, amiket néhanapján hallgatok csak meg, de egyébként nagyon ott van ez az album. Szerintem ez lett a kedvencem Idinától. Mondjuk lehet, hogy a még friss és új élmény is közrejátszik ebben, de egyelőre úgy érzem, ez a cd áll a toplista élén.

10/9,5