Ebbe a bejegyzésembe egy kicsit jobban belekeverem a magánvéleményemet is. Persze, minden általam összerakott toplistában megfogalmazom, amit gondolok, de ezúttal azt hiszem, kicsit még mélyebbre ások. Azt hiszem, az Eurovíziós Dalfesztivált senkinek sem kell bemutatnom, ebbe most nem is mennék bele, hiszen így is lesz miről írnom. A lényeg, hogy úgy döntöttem, a döntős produkciók közül állítom össze a saját TOP 5 listámat a kritikámmal ellátva! A verseny döntőjét idén május 13-án tartották meg a tavalyi győztes ország, Ukrajna fővárosában, Kijevben. Már most jelzem, hogy a portugál dal, vagyis a Salvador Sobral által előadott Amar pelos dois nincs benne a toplistámban, DE!!! Nekem semmi bajom a dallal! Nevezhetjük persze unalmasnak a sok pörgős, populárisabb szám közepette, sőt az előadóművészt is hívhatjuk "furcsának" a gesztusai, előadásmódja miatt...azonban nekem eszemben sincs alázni őt és a dalát! És itt nem arról van szó, hogy "jaj, szegény Salvador "beteg", sajnálom őt, ezért nem szólok be neki". Nem, egyszerűen csak emberileg, EMBERKÉNT távol áll tőlem, hogy durva módon porig alázzak valakit, aki mást sem csinált, mint kiállt és szívből elénekelte az egyébként nem kis tartalommal bíró sanzonszerű dalát, és igen, mindezt a maga különc, különleges stílusában tette. Ezért bántani? Miért? Jó, nekem sem ez volt a győztes dal, ez a toplistámból is egyértelművé válik, na meg több soron keresztül taglalom már, hogy nem is került bele a sorrendembe. Viszont szép, tiszta és őszinte dalnak tartom, amit egy érzékeny lelkű fiatalember tárt elénk! Én hallgatni fogom mindenesetre. És még ha a többség nem is ért egyet abban, hogy a dal nem rossz, annyit meg lehet tenni, hogy nem szapuljuk! Mutassuk meg, hogy az emberiség még nincs teljesen elveszve. Ha másban nem, legalább a zene iránti szeretetünkben tartsunk össze! Na, íme a listám!

5. Sunstroke Project - Hey Mamma (Moldova)

Hát ez valami elképesztő! Bár nálam nem a dobogó harmadik fokára kerültek, ahogy a versenyben, de azért ettől függetlenül nagyon is itt van a helyük! Már pár évvel ezelőtt a banda képviselte az országukat az Eurovízión, ám akkor eléggé hátul végeztek, most viszont sikerült előkelő helyet szerezniük Moldovának. Szerintem tényleg megérdemelték. Furcsa, mert az electro house nagyon nem az én zenei műfajom, de ők hárman kilóra megvettek engem! Az is tetszett, hogy a vokalista lányokat ennyire bevonták a produkcióba, ezzel kapcsolatban pedig megjegyezném, hogy mennyire pazar volt látványt tekintve a koreográfiájuk is, meg amikor a csajok "átvedlettek" menyasszonyi ruhákba, a csokorba rejtett mikrofonjaikról ne is beszéljünk. Olyan lazák voltak a fiúk is végig. Lehetetlen nem élvezni egy ilyen egységes, egyedi produkciót! Pláne, mivel egyértelmű volt, ők is mennyire élvezték közben! Ez pedig nagyon fontos ahhoz, hogy engem megnyerjen egy előadás! Nekik sikerült!

4. Jacques Houdek - My Friend (Horvátország)

Igen, ezt hallva csak még jobban hiszek a csodákban! Akármikor hallgatom meg, nem bírom visszatartani a könnyeimet. Olyan inspiráló az egész! Már az elején megnyert magának azzal a kis idézettel, amivel indított:

Csak két módon élheted az életed: úgy, mintha semmi sem lenne csoda, a másik mód pedig, mintha minden csoda lenne.

És természetesen a dallal inkább utóbbira hívja fel a figyelmet, és a pozitív üzenetet közvetíti. Vagyis azt, hogy léteznek csodák, ne hagyjuk elúszni őket magunk mellett, merjünk nagyot álmodni és váltsuk valóra. Nagy vonalakban ez a lényege. Szóval igen, már a szövege kész inspiráció-bomba, ehhez társul a csodálatos, katartikus zene, Jacques hangjáról nem is beszélve! Ki merem jelenteni, hogy az egész versenyben ez az ember a legképzettebb énekes, bár ez szerintem egyértelmű, ha meghallgatjuk a dalt! A pasi a mellregiszterét használja, amikor olaszul énekel, amikor pedig angolul, akkor fejhangon dalol, sőt falzett regisztert is alkalmaz! Azért ez nem semmi, főleg így, hogy végig váltogatja őket! Emelem kalapom előtte, sőt szerintem egyszerűbb, ha leborulok elé! Igen, azt hiszem, itt tényleg használhatjuk a katarzis jelzőt! Szerintem a 13. helynél jobbat érdemelt volna, de azért örülök, hogy nem hátra keveredett. (És a sok olvasott idióta kommentre reagálva le kell írnom: nem, az előadó egyáltalán NEM meleg, felesége és gyerekei mellett éldegél boldogan! Csak mert egy férfi ilyen szinten pozitív személyiség, és egy ilyen üzenettel bíró dalt ad elő, na meg képes "sipákolva" énekelni, még nem biztos, hogy a saját neméhez vonzódik...)

3. Pápai Joci - Origo (Magyarország)

Annyira büszke vagyok Jocira, hogy azt igazán körül sem tudom írni! A zokogás nálam itt is garantált. Itt látszik igazán, hogy nem kell egy produkcióhoz semmi extra, elég, ha az előadó tiszta szívből énekel! Nem kell fullra telepakolni koreográfiával és táncosokkal. Ez az egy táncoslány tette még érzelmesebbé az egészet. Joci pedig a hangjával, a tekintetével adta át teljesen a dal mély üzenetét, emellett a zenei stílus is tükrözte kicsiny hazánkat! Le lett szavazva a szakmai zsűrik által? Kit izgat? A szavazóközönségnek köszönhetően hátulról feljöttünk a 8. helyre, ez pedig bámulatos! Joci lenyűgözően adta elő a döntőben (is), a rap-rész ugyan sikerült már jobban is, de így is hidegrázós hatást keltett! Azok is sorra dicsérték a produkciót, akik semmit sem értettek belőle. Bár ez a gyorsan felküzdős pontszámokban is megmutatkozik. Oda voltak érte az európaiak! Sőt néhány amerikai is figyelemmel kísérte a műsort, és a többségüknek tetszett Joci egyedisége. Ezért is szomorú számomra azzal szembesülni (és sajnos ez minden évben így van), hogy mi, magyarok milyen szinten alázzuk azt, aki minket képvisel. Emberek, nem szurkolni kéne azért, aki Magyarországért énekel egy ilyen versenyen? Ne bántsuk már a tőlünk indulókat! Idén is olyan sok kommentet olvastam, hogy "miért ő, amikor nem is magyar?" HOGY MI VAN??? Elárulom, Jociban több a jóérzés és a magyarság, mint sok emberben. Például ezekkel a kommentelőkkel sem tudok dűlőre jutni. Eleve a rasszizmust és egyéb diszkrimináló nézeteket nem tudok hova tenni. Joci nagyon is magyar, és csodát művelt a színpadon...miattunk, értünk énekelt! <3 És halljátok ezt a szöveget? Sőt nem is...megértitek a szöveget? Mert ha igen, akkor szerintem távol áll tőletek, hogy beszóljatok annak az embernek, aki rengeteg ember szívét nyerte meg az Eurovízión...mi miért nem hagyjuk neki, hogy eljusson a szívünkig? Jó, az én lelkiismeretem abból a szempontból tiszta, hogy engem elvarázsolt, és sosem leszek képes könnyek nélkül végignézni. Imádom!

2. Isaiah - Don't Come Easy (Ausztrália)

Azzal szeretném kezdeni, hogy próbálom nem szégyellni magam jó néhány bunkó nevében, akik folyton beszólnak, amikor Ausztrália kerül elő az Eurovízión. Igen, 2015 óta ők is részt vesznek ezen az európai versenyen! Emlékszem, először én is meglepődtem, de aztán, ha alaposan belegondolunk, Ausztrália lényegében sehova sem tartozik...ők "csak úgy" ott vannak külön, és kész. Milyen megtisztelő lehetett számukra, amikor Európa úgy gondolta, meghívja őket az Eurovízióra. Le merem fogadni, hogy meg is hatódtak ettől. Erre mást sem olvasok, mint alázó-gyalázó hozzászólásokat? Bárcsak befogadóbbak lennénk! Nem tudom, mennyire vagytok ezzel képben, de az ausztrálok több mint 30 éve figyelemmel követik a televízión keresztül az Eurovíziót, ráadásul nem alacsony a nézettség, gondolom, ez is közrejátszott abban, hogy végül úgy döntöttek nálunk, hogy őket is meghívják. Én pedig nem bánom, mert az elmúlt három évben nagyon is igényes és magával ragadó produkciókat láthattunk tőlük. Nekem már a tavalyi is nagy szerelem volt, de idén Isaiah nagyon odatette! Nemcsak libabőrt okozott, de teljesen meg is indított az előadásával. Persze, a dalra rá lehet húzni, hogy "minden második erről szól", de az már sokkal ritkább, hogy érzelmileg ilyen durva hatást gyakoroljon rám valaki. A dallamvilágot is imádom, a dalszöveg is rögvest megfogott, a srác pedig szívét-lelkét kipakolta a színpadra, mindezt csodás hanggal megáldva tette, mindössze 17 évesen. Vastapsot neki!!! A lelkesedése erőteljesen áradt a produkció közben, ezzel megnyerve magának például engem is. Az ezer wattos mosolya pedig konkrétan egész napos örömforrás az embernek. Nekem kétséget kizáróan az egyik legpozitívabb előadó volt idén, aki messziről repült Ukrajnába, azért, hogy a lelkét kitárva szeretettel énekeljen nekünk. Ezt a videót sem nagyon tudom könnyek nélkül megnézni...egyrészt megható, másrészt viszont szívfacsaró is, amiért sokan másra sem képesek, mint bántani ezt az életörömmel megáldott tehetséges fiatal fiút. Szerencsére Magyarország mögött landolt a végén, így nem keveredett túlságosan hátra, aminek én felettébb örülök. Számomra ezüstérmes!

1. Kristian Kostov - Beautiful Mess (Bulgária)

A srác a dalfesztivál első olyan résztvevője, aki már 21. századi születésű. Most azért ugye érezhetem öregnek magam? :D Na, de poénkodástól mentesen szeretném folytatni. Eszméletlen, hogy valaki ennyire fiatalon (ő is 17 éves, csak pár hónappal fiatalabb az ausztrál indulónál) ilyen tartalommal bíró dalt ennyire mély átéléssel tálaljon. A hangjából, a gesztusaiból is árad, mennyire megérti az üzenetet, amit a dal által szándékozik közvetíteni. Nem egy könnyed, de nagyon is inspiráló számról van szó. Bár ezen állandó jelleggel nem sírom el magam (csak amikor rám jön, ami általában 10-ből 9-szer megtörténik), mégis ez az, ami a leggyorsabban eljutott a szívemig és a lelkemig, ráadásul elég mélyre beásta magát. Lényegében másodpercek alatt szerettem bele teljesen a dalba. A dalfesztiválon második lett, de nálam határozottan a dobogó legfelső fokán áll! Ha létezik (adná az ég), én ilyennek képzelem el a zene mennyországát!