Mintha valamikor, egy korábbi bejegyzésemben már kitértem volna arra, hogy mennyire szeretem az animék világát, még ha nem is mélyültem el benne nagyon. Egészen kiskorom óta nézem őket, bár tény, hogy nem radikális szinten képezik az életem. Ezt úgy értem, hogy míg a sorozatfüggő jelző simán rám akasztható, ráadásul rengeteget nézek, addig animéből életem során láttam kb. nyolcat-kilencet. Ebből pedig úgy igazából megfogott három-négy. Viszont azokat valóban imádom, és bármikor képes vagyok újranézni. Bevallom, évekre leálltam a japán rajzfilmekkel, aztán pár hónapja Elena barátnőm ajánlotta nekem a Vampire Knight-ot, amit el is kezdtem, és rögvest beszippantott! Bár az is való igaz, hogy nem sikerült a 13 részes első évadot végignéznem...a mai napig. Sőt azt sem tudtam, hol álltam le vele, így tegnap elkezdtem elölről darálni. Mint kiderült számomra így utólag, az évadzárón kívül mindegyiket láttam. Mindegy, nem is baj, hogy ismételtem egy kicsit.

Ezt az animét bátran merem én is ajánlani, főleg azoknak, akik a vámpírokról szóló, izgalmas és romantikus sztorikat - khm...szerelmi háromszögeket - csípik, sőt humortól sem mentes a Vampire Knight. A szinkronhangok egyébként szerintem passzolnak a karakterekhez, így azt mondhatom, nem is baj, ha magyarul nézi az ember. Igen, ez nálam érdekes kérdés amúgy a japán nyelvet tekintve. Mármint régebben nem szerettem hallgatni, de elkezdtem felirattal egy sorozatot, sőt egy anime néhány részét is megnéztem eredeti nyelven, és...nem is tudom, valahogy megfogott. De alapvetően jobban szeretem a szinkronnal ellátott animéket, még ha most már nem is zavar, ha kénytelen vagyok a japán hangokkal megnézni valamit. Így tényleg csak a személyes véleményem, hogy ezt speciel nagyon is remekül sikerült magyarba átvinni. :D

Az anime történetébe nem szeretnék nagyon belemenni...mert bevallom, nem is tudnék. Mármint jelen pillanatban tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy értelmesen elmagyarázni nektek, hogy miről szól pontosan, felér a lehetetlen küldetéssel.
Röviden és tömören: a Cross Akadémián járunk, ahol vannak a nappali és esti tagozatosok. Utóbbiak vámpírok. Cross Yuki és Kiryu Zero a nappali osztályba járnak, egyúttal ők őrködnek minden éjjel, nehogy baj történjen. Az esti tagozat diákjaiért ugyanis rajonganak a nappalisok, és ügyelni kell a biztonságra, még ha amúgy a vámpírok vezetője, Kuran Kaname oda is figyel a rendre. Egyébként Yuki menthetetlenül bele van zúgva, mióta 10 évvel ezelőtt a férfi megmentette őt egy vérszomjas vámpírtól. Az érzés persze a jelek szerint nagyon is viszonzásra lelt, még ha Kuran nem is mutatja ki, de mindig védelmezi a lányt, és csak ő fontos számára. Zero pedig egy magának való, zárkózott, cinikus, sokszor bunkó srác, de neki is nagyon fontos Yuki, akivel négy éve találkozott, amikor a szüleit és a testvérét lemészárolta egy vámpír. Azóta gyűlöli és szívből megveti a vámpírokat. Ám itt ennél többről van szó. Egy tisztavérű vámpír ölte meg a családját, őt pedig megharapta. Ha egy tisztavérű iszik a véredből, te magad is vámpírrá válsz...csak a rosszabbik fajtából. Na jó, ebbe most jobban nem óhajtok belemászni, de azt elárulhatom, bőven lesznek izgalmak az első évadban, ha úgy döntötök, megnézitek (csak 13 rész, szóval érdemes!) Olyan csavarok vannak, hogy csak pislog közben a néző!

Már kezdem is a második szezont, vagyis a Vampire Knight Guilty-t, mert esélytelen, hogy képes legyek akár egy napra félretenni az animét. Muszáj folytatnom, elképesztő történetvezetés várható a hátralévő 13 részben is. Aztán ha a végére írtam, szerintem arról is hozok kritikát/ajánlót, illetve elkezdem faggatni Elenát a mangával kapcsolatosan, hiszen tudnom kell majd, hogyan folytatódik a sztori, amit az animében lezárnak. Hajrá, lássatok neki, nem bánjátok meg! Ez az anime konkrétan a harmadik kedvencemmé avanzsált!