Szeptember 10-én nem tudtam bejegyzéssel jelentkezni, pedig akkor is egy kedvenc sorozatom ünnepelt évfordulót, hiszen a The Vampire Diaries pontosan nyolc éve vette kezdetét! Mindegy most már, sőt ha jobban belegondolok, amilyen durván sorozatfüggő vagyok, úgysem leszek képes minden favoritom kezdő és befejező időpontját fejben tartani, ahogy azzal sem különösebben törődöm, hogy naponta rákeressek, hogy "jaj, ez és ez mikor is ért véget vagy mikor kezdődött el, hiszen muszáj blogon megemlékeznem róla". Na, ezt nem csinálom. Soha. Tényleg. Még igazság szerint ez a kerek évforduló is szépen köddé vált a fejemben, és alapvetően szégyellem, de valószínűleg nem is jutott volna eszembe. Ha nincs a Twitter! Ugyanis most, ahogy felnéztem, a világtrendeknél csupa nagy betűvel nézett vissza rám, hogy "10 YEARS OF GOSSIP GIRL". Több se kellett nekem, rohantam is ide megírni a bejegyzést! Annyira furcsa belegondolni, hogy napra pontosan 10 éve kezdődött el. Én nem sokkal később, 2008 környékén be is csatlakoztam a nézésbe, szóval enyhén szólva életem egyik meghatározó sorozatának tartom. A színészek többségét azóta is a kedvenceim közé sorolom, figyelem a karrierjük alakulását, drukkolok nekik, és igen, bár nincs rá túl sok esély, de igenis felötlött bennem, hogy milyen isteni lenne egy Gossip Girl Reunion! Az elfoglaltságaik miatt filmben nem reménykedem, de több sorozat is csinált olyat, hogy évekkel később összeültek beszélgetni kicsit, emlékeket feleleveníteni. Na, valami ilyesmire számítok én is a jövőben. Ez a 10 év baromi nagy dolog, és ahogy így belegondolok, néhány év múlva már azt fogjuk kiírni, hogy "10 éve finálézott a Gossip Girl". Úristen, na az mennyire durva lesz!

Nem nagyon szeretném elhúzni ezt a bejegyzést, most nem is vagyok olyan állapotban, hogy kisregényt írjak, meg ugye már megemlékeztem róla röviden a Sorozatok, amik véget értek cikksorozatom első részében. Akkor elpöccintettem az infót azzal kapcsolatban, hogy nekem tetszett Gossip Girl személyazonossága, és hogy ezzel rajtam kívül nem sokan vannak így. Én mégis vállalom! És igen, tartom is magam ehhez. Ígértem, hogy majd kifejtem részletesebben ezt a témát. Nos, biztos nem most, de tényleg megírom, nem lett elfelejtve! Egy összevágott, csodás zenés videót osztok meg a poszt végén veletek, ami szerintem tökéletesen megmutatja, miért volt ez a sorozat annyira isteni, miért voltak érdekesek a sztorivonalak, hogy tele volt megindító pillanatokkal, hiába tűzdelték tele kavarásokkal is! Egyszerűen csodás volt, és garantáltan újra fogom nézni! Igazság szerint elég furán működöm a Gossip Girl világát tekintve, és máris rátérek, miért, ugyanis röviden elemzem a kedvenceimet!

Kedvenc évadok: Az első 2-3 évad volt a legtökéletesebb!
Kedvenc karakterek: Blair, Dan, Chuck. Először Serena is, de ez hamar megváltozott.
Kedvenc szerelmespárok: Blair & Dan, Serena & Nate, Jenny & Nate, Serena & Carter, Lily & Rufus.
Utált évadok: Ez erős kifejezés, mert egyiket sem utáltam, de gyengébb volt a vége.
Utált karakterek: Serena!!! Igen, hamar és nagyon megutáltam. Georgina, Vanessa...jaj, de nem bírtam őket. Meg Ivy-t sem.
Utált szerelmespárok: Ivy & Rufus (fúúúj), Blair & Chuck nem utált párosom, de meg kell említenem őket valamiért. Serena & Dan szintén NEM utált nálam, de ugyanúgy ide kell írnom őket. Meg még biztos volt, de próbálom elfelejteni.

Röviden belemászom azért a fent leírtakba. Igen, az első 2-3 szezon szerintem epic kategória, nem is igazán tudok beléjük kötni. Talán egy dolgot leszámítva, és most nagyon előjön a kettősségem. Hiába az első 3 évad a kedvencem, Serenát azokban utáltam meg. Végérvényesen. Oké, a hatodik szezon felénél elkezdett visszatérni régi önmagához, de már annyira idegesített a karakter, hogy lehetetlen volt ismét piedesztálra emelnem. Blair és Dan külön-külön és igen, verjetek meg nyugodtan az éteren keresztül, EGYÜTT is verhetetlenek nálam! Annyira imádom őket, az ő párosuk határozottan a legek legje számomra a sorozatból! Dan úgy bánt Blairrel, mint egy hercegnővel (ezt vehetjük szó szerint is a tiarás jelenet miatt! <3 :D), és egyszerűen úgy éreztem, hogy kiegészítik egymást. Kár, hogy az írók nem voltak elég tökösek, hogy bevállalják az endgame-et! Még emlékszem, a Vámpírnaplók írónője, Julie Plec is kifakadt Twitter-en, hogy Blair és Dan összetartoznak, és ezt még a vak is látja! Így van!!! Gyorsan kitérek azért arra is - mielőtt az elvetemült Chair fanok megköveznek -, hogy igenis szerettem Blairt és Chuckot is együtt. Szóval nem olyan gyűlölt páros a listámon, mint ahogy kb. beállítottam nektek. Sőt van több csodajelenetük is, amit kifejezetten szeretek! Mindössze egy idő után belefáradtam abba, ahogy Chuck az esetek 80%-ában bánt Blairrel. Mintha valami lábtörlő lett volna. Aztán persze ment bocsánatot kérni, de szerintem eleve ne úgy bánj azzal, akit szeretsz, mint valami ronggyal. Szóval nem, Chuck nem az alapján az egyik favoritom, ahogy Blairrel viselkedett egy csomószor. Szimplán imádtam az elején a nemtörődöm jellemét, aztán pedig a jellemfejlődése az, ami igazán megfogott! Nagyon jó irányba haladt végig, még ha olykor voltak is visszalépései. Blairt nem taglalom, hiszen ő Queen B, és tényleg csak annyit tudok mondani, ő a sorozat királynője!!! Felszínes csajnak tűnik első blikkre, aki mással sem törődik, csak a népszerűséggel, de sokkal több van ebben a lányban, és erre hamar fény derül. Egy erős jellem, aki a maga módján, de kiáll a barátaiért és a szeretteiért! Azért végül Dan sem véletlenül szeretett bele, ha már itt tartunk. És jaj, Dan! Számomra érthetetlen, hogyan lehet utálni őt. Egy kívülálló, tényleg "magányos fiú", aki végül elérte, hogy tartozzon valahova. Persze, ő is csinált oltári nagy baromságokat, de szerintem mindig helyén volt a szíve, és végső soron nem ez az, ami igazán számít? Plusz rajongásig imádom a szarkasztikus, néhol esetlen humorát, amit már a pilot epizódban megmutatott. Ott lett ő az abszolút kedvencem a fiúk közt, és ez végig így is maradt. Csajoknál viszont kezdetben valóban Serena volt az első számú nálam, bár megjegyzem, Blairt is imádtam az elejétől fogva. Aztán Serena elkezdett rossz irányba változni, és azon kaptam magam, hogy idegesítő lett, akit részről részre falhoz tudtam volna csapkodni. Még jó, hogy vizuális típus vagyok. Nem tudtam, hogy a karakter jelleme cseszte-e fel ennyire az agyam minden részben, vagy inkább a gondolat, hogy mégis miképp változhatott meg ennyire az a lány, aki anno a favoritom lett? Serena szerintem határozottan az egyik legrosszabb női karakter, akit valaha bármilyen sorozatban láttam. Ennyi. Szerelmespárok terén láthatjátok, hogy multi-shipper vagyok, de ha választanom kell, akkor van négy leglegleg: Blair és Dan (értelemszerűen), Jenny és Nate, Serena és Carter, illetve Lily és Rufus. És eléggé kiborító, hogy egyikük sem lett endgame. Azért basszus!!! Máris jön az indoklásom, bár Blairt és Dant szerintem már alaposan kifejtettem, azért azt tudnotok kell, hogy reggelig tudnék ódákat zengeni róluk, mert bizony ám, ennyire nagyon imádom őket! Jenny és Nate között már az első évadban láttam valamit, ami a második szezonra nőtte ki magát arra a szintre, hogy elepedtem tőlük. Szerintem Nate a jó úton tudta volna tartani Jenny-t, ha nem szúrják el. Szeretem azokat a kapcsolatokat, amikben azt látom, jó hatással vannak egymásra a felek! Serena és Carter esetében ugyanezt tudom írni. Serena akkoriban konkrétan csak akkor nem irritált idegösszeroppanás állapotáig engem, amikor Carterrel volt jelenete. Carter is úgy éreztem, kezd normalizálódni a lány mellett. De hát ezt is szét kellett barmolni az írószobában. Lily és Rufus pedig...úristen, komolyan ecsetelnem kell, miért imádtam kettejüket?? Serena és Dan endgame miatt részben ezért is vagyok dühös. Úgy érzem, csak azért nem jöhettek össze a szülők, hogy a gyerekek boldogok legyenek. Kérdem én, milyen gyökér logika ez?? Főleg, mert Dan nem sokkal azelőtt, hogy az utolsó évad végén visszament Serenához, még ezerrel Blairbe volt szerelmes. Jaj, a logikátlanság, basszus! Az utolsó pár évad ezért sem tartozik a kedvenceim közé, mert rengeteg üresen tátongó lyukat vélek felfedezni a felépítését tekintve. Holott mégiscsak ezekben a szezonokban kaptam meg életem shipjét, Dairt, ergo...ugye, mennyire durva ez a kettősség bennem a sorozattal kapcsolatban? :D Másrészt Serena-Dan duója ugyan az elején szerintem elképesztően szerethető volt, shippeltem is őket, de pár szezon alatt eljutottam arra a pontra, hogy azt mondjam, Serena nem érdemelte meg Dant. És ehhez még a finálé alatt is tartottam magam. Viszont miután a Jenny-Nate párostól el kellett sajnos búcsúznom, ahogy a Serena-Carter száltól is, valóban úgy éreztem, Serena és Nate kettősével is ki tudnék békülni, sőt egyenesen imádnám őket. Amikor pedig a harmadik évadban összejöttek, teljesen nyilvánvalóvá vált számomra, hogy igen, az ő párosukkal simán ki tudok egyezni endgame-ként. Erre nem elvették tőlem ezt az álmot is?? Fúú, az írókat fellőném a Holdra, mert a finálé megnézése után pláne úgy éreztem, mindent elvettek tőlem, amiben értelmet láttam. Mondom, egyetlen történetszál tetszett a végén: Gossip Girl kiléte. A barátságok is rengeteget alakultak a széria folyamán, és megjegyezném, voltak, amiket imádtam, de néhány szerintem elment sajnos rossz irányba. A kedvenc baráti szálam határozottan Serena és Chuck. Eskü, hogy tetszett, ahogy már-már testvéries lett a viszonyuk. Ám azt hiszem, még népszerűtlenebb lennék, ha most leírnám, hogy van egy barátság, ami hatalmas kedvenc a GG-t nézők körében, de én nem vagyok elájulva tőlük. Mindegy, ebbe nem mászom bele. Boldog évfordulót Gossip Girl, nemsokára újranézlek, mert hibák ide vagy oda, fontos részét képezted az életemnek, és már bőven megérett az idő egy ismétlő darára! :D <3 Amúgy...mit is mondtam arról, hogy nem írok kisregényt? Hmm...