2017.11.04. 13:31, Viki
Ninaa kérdései
1. Ha választhatnál, hogy melyik virtuális világban élj (anime, mese, játék), mire esne a választásod?
Bár a Disney-mesék az életem, sőt azokon nőttem fel, de most mégis az anime felé hajlok. Picit furcsállom is, hiszen romantikus lélek vagyok, és illő lenne rózsaszín ködben úszkálva benyögnöm, hogy "ide nekem az üvegcipellőt és a jóképű herceget", de...nem is tudom. Az anime világa izgalmasabbnak tűnik, és szerintem jelen pillanatban jobban vágynék némi izgalomra, mint romantikára. Vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy a Disney-mesék mindig könnyeket csalnak a szemembe, és a fene sem akar beköltözni egy olyan világba, ami állandóan megríkatja. Basszus, azt hiszem, kicsit megszaladt a fantáziám, illetve a pszichoanalizáló énem is utat tört magának. :D
2. Szerinted mi voltál előző életedben? Meséld el pár mondatban!
Ajaj, az ilyen kérdésekbe félek belemenni. Mármint nincs vele semmi baj, épp ellenkezőleg. Mindössze arról van szó, hogy nem kicsit mozgolódom ebben a témában, és bár nem tabutéma, de nem szeretem kockáztatni, hogy esetleg rám aggassák az emberek az "őrült" jelzőt, ezért kétszer is meggondolom, mielőtt beszélek róla. Nem vagyok kattant, szimplán csak hiszek dolgokban. Világéletemben nyitott voltam lényegében bármire, és nem másznék bele mélyebben, de tapasztaltam, éreztem és mondhatni láttam is dolgokat. Az előző élet is ilyen téma. Egy embernek több előző élete is lehet, attól függ, milyen "öreg" a lelke. Csak hogy válaszoljak is a kérdésre: az 50-es években Chicagóban éltem, édesanya voltam, és tettem dolgokat, amiket ebben az életemben jóvátehetek. Sőt jóvá kell tennem, mert a karma nem játék. Plusz fix, hogy volt valami közöm a Romanov családhoz. Ebben évek óta biztos vagyok. Van még pár hasonló "élményem", de mivel nem szeretnék kényszerzubbonyba kerülni, ezt most itt fel is függesztem.
3. Melyek azok a posztok, amikre büszke vagy?
Szánalmasan hangozhat, de tényleg büszke vagyok a Broadway bejegyzéseimre. Szerintem rajtam kívül senki nem ír Magyarországon ebben a témában, és bár nem tudom, olvassa-e őket bárki, de még ha csak magamnak és anyukámnak írom is ezeket, akkor is boldog vagyok, hogy nekiálltam. Valódi felüdülés a lelkemnek, amikor ezekről a tehetségekről írhatok, na meg úgy összességében a színház világáról. Plusz igyekszem nem szimplán magánvéleményt írni, hanem olykor megfűszerezni egy kis "szakmával", ha már egyszer az Úr megáldott a zenei hallással. <3 :D
4. Szerinted mi az életed értelme?
Az gáz, ha azt írom, hogy megtalálni az értelmét? Mármint oké, ez erős túlzás, hiszen vannak elképzeléseim, álmaim, amiket előbb-utóbb szeretnék megvalósítani. De arra a kérdésre, hogy mi az életem értelme...nos, nem hiszem, hogy érdemleges válasszal tudok szolgálni. Klisésen talán azt tudom mondani, hogy rájönni arra, hogyan jussak el A-pontból B-pontba. Mert jelenleg még ez is nehézkesen megy. És hiszem, hogy ez amint sikerül, annál a bizonyos B-pontnál megtalálom a választ erre a kérdésre.
5. Ha külső szemmel néznéd a blogod, mi lenne róla a véleményed?
"Ez meg mi a bánat?" Jó, bocs, ez csak vicc volt...azt hiszem. :D Na jó, kicsit komolyabbra véve a dolgokat: külső szemmel talán kicsit az lenne a benyomásom, túlságosan is a művészetek felé vittem az irányt, magamról alig írok. De ezt már kifejtettem fent...nem minden időszakomban van kedvem magamról posztolni. Már hónapok óta nem éreztem a késztetést, hogy személyes vizekre evezzek, hiszen végül is a kritikáimban ki tudom élni magam, és ha úgy vesszük, azokban is "benne vagyok", ugyebár. De az fix, hogy első blikkre feltűnne, hogy már inkább a kritikaírás felé orientálódtam, kvázi magam mögött hagyva a "ma ez és ez történt velem" élményeket.
6. Mi a legrosszabb blogger(ina) tulajdonságod?
Ööö...sokat nyáladzom. Mármint ha bármelyik kedvencemről írok, például Broadway-színészről, akkor hajlamos vagyok csöpögni róla menthetetlenül. Oké, nyilván igyekszem megmaradni a kritika szintjén is, és véleményezni kvalitások szempontjából is, de sosem hagyom ki az alkalmat, hogy zúdítsam a nyáltengert. Mondjuk nem is biztos, hogy ez feltétlenül rossz tulajdonság, hiszen én ettől vagyok én, de nyilván van olyan, aki ha olvassa a blogomat, azt záros határidőn belül elüldözöm ezzel innen.
7. Hamarosan 2018, mik a terveid még erre a két hónapra, ami a 2017 - es évből maradt?
Munkát találni...sürgősen!!! Kell a pénz. Így a jövő évre vonatkozóan nekiállhatok megvalósítani egy-két álmomat, vágyamat. Sőt első körben az a tervem, hogy kihúzzam magam a mélypontról, amibe kerültem. Mert addig a munkakeresés is döcögős lesz, amíg én nem vagyok lelkileg rendben.
8. Tetszik, hogy újra visszatért ez a díjátadós dolog?
Igeeen! Mondom ezt úgy, hogy korábbi díjátadós dolgoknál én még nem is blogoltam. Akárhogy is, imádom ezt az ötletet. Azért ez mégiscsak előhozta most belőlem, hogy hosszú idő után ismét kicsit írjak magamról.
Fruzsi kérdései
1. Mit üzennél a tini énednek?
Légy bátrabb és állj ki magadért, különben később ez sokkal nehezebb lesz! Illetve könyörgöm, ne hagyj félbe semmit, mert én fogom ezt megszívni később...vagyis szívtam meg. Na. (Basszus, a Bűbájos boszorkáknak hála értem az időutazás szintű fogalmazást, hamar rááll az agyam, de én képtelen vagyok szavakba önteni. :D )
2. Van valami szokásod/fóbiád, amit mások furának tartanak?
Visítok, szaladok, olykor remegek is, ha meglátok egy undorító bogarat. Addig nem vagyok hajlandó visszamenni az adott helyiségbe, amíg azt a repülő vagy mászó vagy zizegő borzalmat el nem tünteti onnan valaki. A családom is tiszta idiótának néz emiatt, de nem tehetek róla. Illetve ezt nem szokásom hangoztatni, egyedül anya meg a családom egy-két tagja tudja (meg most majd a blogger világ, szóval egyre többen nézhettek hülyének XD), de este bezárom a szobám ajtaját is. Tudom, nagyon gáz, de valamiért így nyugodtabban alszom.
3. Hiszel abban, hogy létezik kegyes hazugság?
Igen, létezik. Ez mondjuk nem jelenti azt, hogy nem esik rosszul, ha kiderül. Édesapám akkor halt meg, amikor 5 éves voltam. A házunk alagsorában vetett véget az életének. Anya, nővérem és én is otthon voltunk. Az én figyelmem el lett vonva egy mesével, hogy véletlenül se menjek "felfedezőútra", amíg ők ketten intézkednek. Éveken át abban a hitben voltam, hogy apa még életben volt, és csak a mentőben halt meg, de pár éve anya elmondta, hogy már halott volt, amikor ő rátalált. Nagyon fájt, de ez igenis egy olyan hazugság volt, amivel anyu engem akart védeni. Ha csak eszembe jut, hogy mi lett volna, ha éveken át tisztában vagyok azzal, hogy ott élek, ahol apából kiszállt a lélek...hát, nem tudom, hogy bírtam volna ki. Így is rohadt nehéz volt. Azóta elköltöztünk amúgy, bár nem emiatt. A lényeg, hogy igenis hiszem, hogy van kegyes hazugság. Nem mondom, hogy jó dolog, de szeretetből fakad.
4. Van olyan személy(színész, énekes, vlogger, blogger, rokon) aki inspirál téged?
Hű...ez nem egyszerű kérdés. Anya egy hős, szóval őt mindenképp megemlítem. Amúgy nagyon sok híresség van rám nagy hatással, és baromi nehéz kiemelni egy-két nevet. Így hirtelen Candice King és Paul Wesley jut eszembe, akik nem kis hatást gyakoroltak rám az elmúlt pár év alatt, mióta a Vámpírnaplók sorozat belépett az életembe. Illetve nem kevés színházi ember ad nekem inspirációt, az énekesek közt pedig rengetegen a dalaik által teszik ugyanezt. Azt hiszem, a hírességek, művészemberek esetében azt kell mondanom, engem a tehetség úgy általánosságban inspirál!
5. Mi volt az eddig legmeghatározóbb élményed az életben?
Akármikor színpadon állhattam (hiszem, hogy még fogok is), az rendkívül meghatározó volt számomra. Illetve az is, amikor találkozhattam olyan emberekkel, akikről azt gondoltam, sosem fogok. Gondolok itt Jude Law-ra, Damien Sargue-ra vagy épp Nicholas Sparks-ra. Ezek a találkozások mind-mind arra sarkallnak, hogy elhiggyem, nem létezik lehetetlen, és megvalósulhatnak az elképzeléseim, illetve találkozhatok még több kedvencemmel, példaképemmel! :)
6. Mi az oka, hogy blogolni kezdtél?
Talán az lökött előre, hogy alapvetően nem vagyok egy "majd én megmondom a tutit" típusú ember. Vitatkozni sem szeretek, és bár tudom, ki kéne állnom a véleményem mellett, de sajnos az esetek 50%-ában valami meggátol abban, hogy hangosan kimondjam, amit gondolok. Úgy éreztem, ha már egy ilyen gyáva nyúl vagyok, akkor a szólásszabadsághoz való jogomat írásban érvényesítem. Még ha az olvasók nem is tudják, ki pötyögi be a bejegyzéseket, akkor is legalább kiírhatok magamból néhány felgyülemlett érzést, gondolatot. Persze ezt is óvatosan, hiszen a szólásszabadság sem fekete vagy fehér.
7. Ha nem Magyarországon, akkor hol élnél legszívesebben?
Na, ez az, amin nem kell gondolkodnom. New Yorkban. Vannak helyek, ahova szeretnék eljutni, de ha arról van szó, hol élnék baromi szívesen kis országunk határain kívül, akkor a Broadway előadásokkal tarkított nyüzsgő nagyvárost mondanám. Hatalmas álmom a Times Square-en sétálgatni, beülni egy csomó előadásra, és igen, basszus, nem teszek le arról, hogy ha nem is végleg, de egy kis időre odaköltözzek.
8. Van olyan álmod, amit sikerült már valóra váltanod?
Nem is olyan régen találkoztam a kedvenc írómmal. Illetve énekelhettem a Budapesti Operettszínházban, igaz, nem egyedül. Szóval igen, hála az égnek már váltak valóra nagy álmaim.
Szabe kérdései
1. Mit álmodtál legutoljára, amire emlékszel?
Az a baj, hogy én csak azokra az álmokra emlékszem, amik nem baromságok (mint hogy például rákollók vannak a kezeim helyén), hanem egyenesen hátborzongatóak. Viszont ezek beleégnek az agyamba, ráadásul baromira élethűek is. Legutóbb azt álmodtam, hogy az éjszaka közepén felébredtem valami zajra, és rájöttem, hogy betörtek hozzánk. Annyira ijesztő volt, pláne mert ez az "álom az álomban" típushoz tartozott, és amikor az álmon belül felébredek, még életszerűbben hat, és kb. meg sem tudja az agyam különböztetni az álmot a valóságtól. Ezért ébredek fel ilyenkor könnyekkel a szememben. Sőt néhány álomtól még másnap is rossz kedvem van. Ez is ilyen volt, mert felért egy halálközeli élménnyel, tekintve, hogy fegyver is volt a betörőknél és el is kezdtek üldözni. Jaj, soha többé nem akarom ezt álmodni.
2. Melyik az a családtagod, aki a legközelebb áll hozzád?
Bár sokat veszekszünk, de akkor is az édesanyám. És nagyon szeretem őt.
3. Van példaképed? Ha igen, ki?
Fruzsi kérdéssorában válaszoltam hasonló kérdésre, és igazából itt valami nagyon hasonlót tudok leírni. Persze az inspiráció és a példakép fogalma nálam picit más. Mert inspirálhat egy dal is akár, ahogy azt már elemeztem, de hiába szeretek akármennyi híres embert, a példakép jelzőt nem húzom rá mindegyikükre. Anya amúgy mindenképp egy példakép számomra, és mondjuk Vágó Zsuzsi is, akit már lassan 6 éve személyesen is ismerhetek. Mindketten nagyon nagy hatással vannak rám és a gondolkodásmódomra is. De például a Broadway egyik legfantasztikusabb csillaga, Laura Osnes is kétségkívül példakép számomra.
4. Macskák vagy kutyák? :D
Kutyakutyakutyakutya... Mármint semmi bajom a cicákkal amúgy, de ők engem valahogy nem szeretnek. Na jó, az idegen kutyák sem feltétlenül (tapasztalat), de...hogy is fogalmazzak: ők a hűségesebb fajta, és a tekintetükből csak úgy árad a szeretet. Persze ez attól is függ, mi hogyan bánunk velük. A kutyák kiszimatolják a rákot, a macsekok ellenben hamar odébbállnak, ha valami nem tetszik nekik. Általánosságban beszélek, azt nem mondom, hogy kivételek nincsenek!
5. Miért kezdtél el blogolni? :)
Ezt Fruzsinál kifejtettem. :) Ettől még ez egy remek kérdés, csak minek ismételjem magam? :D
6. Volt olyan film, könyv vagy zene, ami nagy hatással volt az életedre? Ha igen, melyik?
Naná! És ez az, amit reggelig sorolhatnék, mert mind filmből, mind könyvből, mind pedig zenéből van több is. De most eldöntöttem, hogy csak egyet emelek ki mindegyik kategóriából, aztán idővel lehet, cikksorozatba foglalom őket. (Köszi Szabe az ötletet! :D <3) Filmek közül most Az időutazó felesége ugrik be. Engem alapvetően nagyon meg tudnak rázni a dolgok...legyen szó filmről, sorozatról, könyvről, dalról, akármiről. De amikor ezt először láttam, bocsánat a kifejezésért, de taknyom-nyálam-könnyem egybefolyt, úgy zokogtam! Amikor pedig vége lett, mozdulatlanul ültem, mégpedig baromi sokáig. A stáblista is már rég lement, amikor sikerült magamhoz térnem. A lelkembe égett, az egyszer biztos! Azóta is mindig megvisel, amikor megnézem. Persze nem túl gyakran, különben félek, belehalnék. Margit Sandemo norvég írónő 47 kötetből álló könyvsorozatát, a Jéghegyek Népét már lassan 9 éve, hogy elolvastam, de még mindig a legek legjei közé sorolom, és baromi mély nyomot hagyott bennem minden egyes kötet. Muszáj lesz hamarosan ismét kezembe vennem a könyveket, amiket még nagyon régen édesapám szerzett be. Azt hiszem, ő már érezte, hogy mire lesz idővel szüksége a kislányának. <3 Nemcsak a könyvek, hanem a zene iránti szeretetem is hatalmas, és talán furcsának tűnhet, hogy ezt a dalt választottam most ki a sok közül, de valahogy elsőre ez ugrott be. Rengeteget jelent nekem. (Mondtam könnyekkel az arcomon.) <3
7. Melyik a legeslegfurább szokásod? :D
Na, azt már Fruzsinál kifejtettem, mások miért tartanak furcsának. Most jöhet az én véleményem. :D Szeretek magamban beszélni. Jó, nem az utcán, hanem itthon. Eskü, nem őrültem meg, de egy csomószor konkrétan diskurálok magammal. Nem a beteges módon, persze, de nem is tudom...én meghallgatom magam és odafigyelek arra, amit mondok, egy csomó emberrel ellentétben. Még a családom és a barátaim sem mindig hagyják, hogy egyáltalán befejezzek egy mondatot, mert az embernek be van kódolva, hogy "gyerünk, pofázz bele a másik mondandójába, ha eszedbe jut valami". Tudom, hogy így van, de szerintem igyekezhetnénk jobban, hogy végighallgassuk a másikat anélkül, hogy elterelnénk a beszélgetést vagy valaki "problémájából" sajátot csinálnánk. Ergo jó saját magammal diskurálni, mert nincs ilyen gondom. Ettől ez még persze furcsa marad. :D
8. Milyennek képzeled el az álomházad?
Soha életemben nem gondolkodtam még ezen. Egy dolog biztos: ne legyen rózsaszín! Az túl nyálas, ha azt mondom, hogy az álomházam attól lesz álomház, hogy azzal fogok benne élni, akit szeretek?
Elena kérdései
1. Mit gondolsz a fiú - lány barátságról? Létezik? Ha igen, akkor miért nem?
Létezik, de csak bizonyos feltételekhez kötötten. Ezt úgy értem, hogy például van az életemben két nagyon közeli barátom is, aki fiú. És mindketten melegek, nekem pedig nem az ideáljaim, ergo véletlenül sem lehet az, hogy heteróként meghalok a közelükben, amiért sosem jöhetünk össze. Mindketten csak és kizárólag a barátaim, és imádom őket! De hogy úgy lehet-e barátság fiú és lány között, hogy mindketten az ellenkező nemhez vonzódnak? Szerintem nem. Az egyik előbb-utóbb többet fog érezni.
2. Mit gondolsz a szerelemről? Elfogadod, hogyha ugyan azon nemből származó emberek vannak együtt? Miért?
Nem tartozom a homofóbok táborához, sőt! Nagyon is elfogadó vagyok ezen a téren. A szerelem nem válogat, ráadásul egy szép érzelem, és eszemben sincs senkit sem elítélni a szexuális irányultsága, a nemi identitása vagy bármi alapján, ami mondhatni megosztó téma a mai világban. Éljen a szerelem! <3
3. Mit gondolsz a barátságról? Mi kell ahhoz, hogy valakivel szoros barátság alakuljon ki és tartósan megmaradjon?
Akárcsak a szerelemnél, a barátság esetében is igaz, hogy mindkét fél kell hozzá. Ha nincs meg a kapocs - közös érdeklődés, egymásra való odafigyelés, az alapdolog, hogy végighallgatjuk a másik gondját-baját stb. -, akkor az a barátság mondhatni nem is létezik, vagy szimplán csak felszínes. A legfontosabb dolgokat már felsoroltam, azt hiszem. De sok mindenen múlik, és szerintem ez személyfüggő is. A közös érdeklődési kör és az empátia, törődés...ezek határozottan fontosak egy barátság fenntartásának esetében. És hogy mit gondolok róla? Életbevágóan fontos az ember életében, hogy legyenek barátai. Vagy legalább egy, de igaz barátja! Barátok nélkül elképzelni nem tudom, mihez kezdenék.
4. Mit gondolsz, miért olvassák a blogodat? Mi az, ami szerinted felhívja mások figyelmét a bejegyzéseidre?
Olvassák a blogomat? Ez új. Azt hittem, csak magamnak írok. :D Amúgy őszintén mondom: fogalmam sincs. Mármint tudom, hogy járnak fel páran a blogra, de nem tudom, mit olvasnak vagy nem olvasnak el, ezért erre nem tudok válaszolni ebben a tekintetben. Maximum azt tudom leírni, hogy bízom benne, egy-két bejegyzésem figyelemfelkeltő lehet. Például amikor elemezgetem a nálunk nem ismert, de világklasszis Broadway-művészeket, vagy amikor összeszedek egy saját toplistát, bizakodó vagyok, hogy azért érdekel néhány olvasót. :)
5. Ha választhatnál egy zenét, ami az életed háttérzenéje lenne, mi lenne az?
Csak egyet? Érdekes, mert kapásból beugrott néhány, de van egy, amire különösen sokat gondolok mostanában. Szóval itt állapodom meg.
6. Mi számodra a legfontosabb az életben?
Már kb. 20 perce hol beírok ide valamit, hol meg kitörlöm. Egyszerűen nem találom a megfelelő választ a kérdésre. Mintha az agyam nem lenne képes befókuszálni egyetlen egy konkrétumot. Cikáznak a gondolatok a fejemben, de végül mindig minden lehetőséget törlök. Sajnálom, erre nem tudok értelmes, épkézláb választ adni. Nem állok neki elemezgetni, de ez a kifejezés ugrik be mindig: útkeresés és célba érés.
7. Mi a horoszkópod? Mennyire jellemeznek téged a leírások? Illenek rád vagy nagyon mellé lőttek az Égiek?
Ikrek. Nyugodtan lőjetek le, de soha életemben nem elemezgettem a horoszkópomat az újságban vagy az interneten. Nem mondom, hogy nem olvastam el, de az is már rohadt rég volt. Viszont most a kérdés miatt utánanéztem kicsit, és...jesszus, nagyon durva! Komolyan mondom, 90%-ban illik rám, amit írnak. Nem megyek bele mélyebben, de ledöbbentem, ugyanis régen az esetek nagy részében nem jött be a "jóslat", most viszont tátom a számat. :D Amúgy furcsának tűnhet nektek, amiért ennyire figyelmen kívül hagyom a horoszkópot, tekintve, hogy már kitértem rá, mennyire nyitott vagyok mindenre és mennyire hiszek. Igen ám, de a horoszkópnál sokkal mélyebb dolgok is vannak, amik pontosabbak ilyen téren. Talán ezért ignorálom egyébként az ilyesmit. De most beletrafáltak, tényleg. :D
8. És végezetül... hogyan érezted magad, miközben a kérdéseimre válaszoltál? Csak őszintén!
Tetszik ez a kérdés (is). És az az igazság, hogy rohadt jól. Szeretem a témákat, amiket előhoztál, szívesen beszélek róluk, és egyáltalán nem feszélyez vagy ilyesmi. Imádok analizálni dolgokat, lelkizni, az élet nagy kérdésein merengeni.
Reina kérdései
1. Hiszel a sorsban? Abban, hogy az életedben semmi sem véletlenül történik? Hogy az emberek sem véletlenül jönnek és mennek?
Igen, igen és igen! Határozottan, egész biztos vagyok ebben, fegyverrel sem lehetne kényszeríteni, hogy mást valljak! Nem azt mondom, hogy nincs szabad akaratunk, hiszen nem a sors beszél helyettünk, amikor szólásra nyitjuk a szánkat, illetve nem is az késztet minket cselekvésre. Viszont aminek meg kell történnie, az úgyis meg fog, és édes mindegy, milyen kerülőúton jutunk el oda, akkor is rálépünk a megfelelő, eleve elrendelt ösvényre, csak maximum nem full egyenesen megyünk végig rajta, hanem olykor megtorpanva, kicsit talán visszafordulva, vagy egy kisebb eltévedést követően. De megtaláljuk az utat, azon az úton pedig találkozni fogunk azokkal az emberekkel, akikre életünk során vagy legalábbis egy bizonyos szakaszában szükségünk van, ahogy nekik is ránk.
2. Ha lenne egy időgéped, hova utaznál? (Lehet a múlt is, meg a jövő is, engedd szabadjára a fantáziádat. )
Jaj, annyira imádom ezt a témát, és mindig el szoktam gondolkodni rajta. Bizonyos időközönként változik amúgy a válaszom erre a kérdésre. Jelenleg azt mondom, szeretnék leülni teázni Agatha Christie-vel.
3. Ha tudnád, hogy a holnapi nap lenne az utolsód, akkor miket tennél meg?
Szörnyen hangzik, de fogalmam sincs. Még a hideg is kirázott, ahogy ebbe belegondoltam amúgy. Ez egyenesen ijesztő. És most legszívesebben azt írnám, hogy erőm teljében felkerekednék, és minden szálat megmozgatva megpróbálnám megvalósítani egy-két vágyamat, de tudjátok mit? Ismerem magam, és attól félek, összekuporodva zokognék egész nap a sarokban és rettegve várnám, mikor szívom be utoljára a levegőt. Tudom, szánalmas, de simán megtörténhet, hogy ezt csinálnám. 50% esély megvan rá.
4. Ha egy lakatlanszigetre kerülnél, és csak egyetlen egy dolog van, amit magaddal vihetsz, mi lenne az? (Lehet személy, tárgy bármi )
A kedvenc könyvem, hogy elüssem az időt, míg várom, hogy valaki rám találjon, legyen szó mentőhajóról, egy hajótöröttről, vagy egy mutáns pókról (na, ebbe halnék bele).
5. Hiszel Istenben, vagy abban, hogy van valami felsőbb hatalom? Esetleg a természetfelettiben? (Nem vámpírok és az ilyenekben, hanem a szellemekben)
A válaszom kétségkívül egy oltári nagy IGEN!!! Hiszek, de még mennyire!!! Ezt nem is tudom továbbfűzni.
6. Mi a kedvenc meséd? Miért?
Nagyon sok van, imádom a meséket, főleg úgy általánosságban a Disney-t, de ha már választanom kell, akkor az Oroszlánkirályt mondom, és még gondolkodnom sem kell ezen. A legmeghatározóbb mese a gyerekkoromból, csodálatos a története, a dalok, a mondanivalója. Olyan mély üzenetet hordoz magában, amit nehéz szavakba foglalni. Plusz tele van röhögőgörcsöt okozó momentumokkal, ugyanakkor rengetegszer eléri, hogy patakokban folyjanak a könnyeid. Csodálatos, megunhatatlan, egy igazi kincs!
7. A filmekben, könyvekben stb. mindig meg szokott lenni a „jó” és „rossz” oldal, te általában melyiket szoktad szeretni? Mi alapján döntesz? Vagy egy-egy karaktert mi miatt kedvelsz meg?
Hmm...sajnálom, hogy a diplomatikus válaszok felé hajlok, de azt kell mondjam, bár a jó oldal felé húz a szívem, de többnyire meg szoktam érteni a rosszakat. Kivéve, ha nagyon durván mocsok az illető. Mert akkor nyilván zsigerből pofán csapom képernyőn keresztül. De talán az empátiámból fakadóan szokásom megérteni a gonoszok indíttatását. Legalábbis egy töredékét. Egy-egy karakter megkedvelésében pedig sok tényező is közrejátszik. Az, hogy mennyire szimpatikus számomra, milyen tulajdonságokkal rendelkezik, ilyesmi. Filmek esetében ez bonyolult, mert bár el tudok vonatkoztatni a színésztől, de ha egy szerintem nem túl tehetséges színész játssza az adott szereplőt, akkor sajnos nem mindig sikerül megkedvelnem, holott a karakter maga fenomenális lenne. Ilyenkor mondom azt, hogy könyvek esetében könnyebb dolgom van, mert ott tényleg csak a fantáziámon, a vizuális készségeimen múlik minden. A képzelőerő rendkívül fontos, ezt már Anne Shirley-től megtanultam. :D
8. Ha egy karakter bőrébe bújhatnál, ki lenne az? Miért?
Ez is kb. hetente változik nálam. Jelenleg Olivia Dunham szeretnék lenni a Rejtélyből, mert elképesztően érdekes esetek után nyomoznak, ráadásul egy belevaló, magabiztos csaj, aki mellett nem mellesleg ott van Peter Bishop, az egyik legfantasztikusabb pasi karakter, akihez eddig sorozatban szerencsém volt.
Saját kérdéseim
1. Mit gondolsz a déjà vu-ról? Érezted már korábban?
2. Spoilerekről mi a véleményed? Kiakadsz, ha előre megtudsz valamit (például sorozatról), vagy ott a másik véglet: rákeresel, hogy mi fog történni? Ha utóbbi, akkor miért van ez szerinted?
3. Mit gondolsz a világ helyzetéről? Van okunk félni? Szerinted mi az oka, hogy egyre több borzalom történik a földön?
4. Vannak visszatérő álmaid? Ha igen, akkor mit gondolsz, annak van jelentősége?
5. Volt már olyan élményed, amit sehogy sem tudtál megmagyarázni? (Például nem figyeltél és majdnem leléptél a zebráról, de egy "láthatatlan erő" visszarántott még épp időben, mielőtt elütött volna egy kocsi...)
6. Egy filmcím, ami körülírja az életed vagy legalábbis a jelenlegi állapotod?
7. Ha lehetne egy különleges képességed, mi lenne az és miért?
8. Ha egy napra helyet cserélhetnél egy híres emberrel, ki lenne az és miért?
Jelöltjeim
Nos, először is Theát jelölöm meg, mert neki köszönhetjük ezt a szuper ötletet, és úgy gondoltam, a minimum az, hogy "visszaadom" neki ezt a díjat, és kérlek, ne fojtsatok meg, de azokat szeretném megjelölni még, akiktől én kaptam a jelölést. Igen, kvázi visszadobom nekik a lasztit. :D Érdekelnek a válaszaitok a kérdéseimre Ninaa, Fruzsi, Szabe, Elena és Reina. <3
És azt kívánom nektek, hogy "az útkeresés és a célba érés", amiről regéltem a válaszaimban, amennyire csak lehet, zökkenőmentesen sikerüljön nektek! <3
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Csak, hogy lásd van, aki eljutott a bejegyzés végére.... :D
Én mindig várom az új bejegyzéseket, nem mondom, hogy mindent el szoktam olvasni. Vagy, hogy ne felületes olvasó lennék. Igazából attól függ, hogy a téma mennyire köt le, vagy mennyire esik egybe a saját érdeklődési körömmel. A "végtelen" Broadway bejegyzésekből általában csak a videó bejátszásokba szoktam belehallgatni. Valahogy az én életemből kimaradt a szinház és musical őrület, inkább olvasni és filmeket/sorozatokat nézni szerettem (szeretek). De ettől függetlenül az látszik, hogy tényleg szereted a "szinházat" és jó érzékel is válogatsz a kinálat közül!
Leginkább az "Őt miért utálják", illetve Glee-toplistákkal szoktam tudni azonosulni, de mint mondtam a többi is érdekes. Engem cseppet sem zavar, hogy általában nem a saját életedről irsz többségében. Hiszen az irásaidból is teljesen lejön, hogy milyen alkat vagy :)