Októberben hoztam legutóbb bejegyzést ehhez az "élő videós" cikksorozathoz, szóval úgy láttam, eljött az ideje. Ezúttal egy mexikói banda, az RBD kerül górcső alá, sőt a legnagyobb kedvenc felvételeimet osztom meg veletek. Egyébként 2004-ben alakultak meg és 2009-ben oszlottak fel, de addig is hatalmas nemzetközi hírnévre tettek szert közösen, és szerencsére azóta mind a hatan szép karriert futottak be, ki nagyobb, ki kisebb ívűt. Nekem több mint egy évtizede a kedvenceim közt vannak, azóta is figyelemmel követem Anahí, Dulce María, Maite Perroni, Alfonso 'Poncho' Herrera, Christian Chávez és Christopher Uckermann életét. Imádom mindegyiküket, még rajongói lapom is volt róluk, amit tavaly decemberben zártam be 2 és fél év elteltével. Nagyon hiányzik - bár nem fogom ismét kinyitni :( -, úgy éreztem, kompenzálni szeretném ezt, ezért is döntöttem el, hogy írok most róluk, hogy jobban érezzem magam. <3 Közel sem az összes favorit videómat teszem ki a bandáról, de gondoltam, párat elhozok nektek. Vannak kedvenc koncertjeim, azokról persze több videót is ki fogok emelni. Érdemes csekkolgatni őket, mert zseniálisak! Bocsi, kicsit sok lett, de legalább van mit nézni, hogy megismerjétek őket! :D

Dame (Walmart Soundcheck 2007)

Elsőnek ezt a kis 2007-es fellépést választottam, amikor épp Amerikában volt turnéjuk. Nem egy nagy koncertet dobok be most ide, hanem csak egy kisebb fellépést, ahol pár dalt adtak elő. Gondoltam, ez megfelel "bemelegítés" gyanánt. :D Szerintem nagyon fülbemászó ez a szám, szeretem a szövegét is, mert olyan kis vidám. Ráadásul mind a hatan szólóznak is benne. Kezdve Dulce barbie-hangjával, aztán jön Christian lelkeket simogató hangszínével, majd pedig Maite is szólósorozik, ezután Anahí a karcos, erős csodahangjával varázsol el mindenkit, jön Poncho, később pedig Christopherrel is rappel egyet. Nem minden dalukban énekelnek külön is mindannyian, így külön boldogság nekem, hogy itt hallhatom mindegyiküket. És most mondjátok azt, hogy nem marad meg a fejetekben a dallam, miután megnéztétek a videót... :D

Ser O Parecer (Live in Brasília 2008)

Térjünk át a 2008-as brazil szabadtéri koncertjükre. Elképesztően imádom az egésznek a hangulatát, nem is véletlen ám, hogy nem ez az egyetlen részlet belőle ebben a posztban. Ez már egyébként nem sokkal az előtt volt, hogy bejelentették a feloszlásukat, hiszen 2008 áprilisában volt ez a bizonyos koncert, augusztusban pedig már érkezett is a közlemény. Majdnem egy millió néző élvezhette ezt a frenetikus koncertet! Azért ez sem semmi! A Ser O Parecer egyébként az egyik kedvenc számom, kb. első hallásra beleszerettem anno. Ennek már több mint 10 éve. Igen, rohadt régóta vagyok a rajongójuk. Ez a videó (is) különleges helyen van a szívemben, mert nemcsak a hangulatát imádom, hanem elképesztően édesek mind a rajongóikkal, szinte megállás nélkül "kommunikálnak" velük, amit hatalmas öröm nézni. Töredelmesen bevallom, hogy néha sikerül is megkönnyeznem, mert valóban óriási szeretethullám árad ebből a videóból. Nem biztos, hogy most nekiállok külön dicsérgetni őket, pedig megérdemelnék, de azt hadd emeljem ki, hogy az átkötés a kedvencem, amikor Dulce és Anahí énekelnek felváltva. Kicsit katartikus csak, tényleg...nem nagyon, épp csak egy csöppet. <3 :D

Celestial (Hecho en Espana 2007)

Úgy gondoltam, a 2007-es spanyol koncertjük se maradjon ki a sorból. Hogy dalismétlés ne legyen (erre azért figyeltem a bejegyzésben!), így hosszas gondolkodás után a Celestial-t választottam. Csak mert egyébként másikat szerettem volna először, de aztán rájöttem, hogy azt másik fellépésről teszem ki inkább, és akkor rögtön beugrott ez a dal, ami szintén nagy favoritom. Mondjuk megjegyezném, a legtöbb RBD-szám kedvenc nekem, azonban ne higgyétek, hogy elfogult vagyok, ugyanis van 3-4 daluk, amit nem igazán szeretek. De ez most nem is tartozik ide. A Celestial szövege nagyon inspiráló. Odáig vagyok az olyan dalokért, amiknek van üzenete. Nos, ez közéjük tartozik. Ennek tetejében még a dallamvilága is közel áll hozzám, na meg bejön a képbe az, amit a Dame esetében már kifejtettem: szólósorok tarkítják, vagy legalábbis duó felállásban sokat énekelnek.

Fuera (Live In Rio 2006)

Azoknak, akik látogatták az RBD & Teen Angels oldalamat, amíg nyitva volt, egyáltalán nem titok, hogy a 2006-os Live In Rio nekem az abszolút kedvenc koncertem a bandától. Ezt észre is fogjátok venni, hiszen a 12 videóból négyet onnan választottam. De szerintem amint megnézitek őket, meg fogjátok érteni, miért. Annyira energikus az egész, plusz ugyebár emberből vannak, ezért hangilag olykor hajlamosak elcsúszni picit, azonban NEM ezen a koncerten! Már milliószor végignéztem, és nem viccelek, kristálytisztán jött ki nekik minden egyes hang, sőt olyanokat belecifráztak a dalokba, amiket máshol nemigen szoktak. Szerintem túlpörögtek kicsit ők is, ezáltal még több energiát szívtak magukba, na meg azért a közönség is odatette magát, amiből még többet tudtak meríteni az előadók. 2:20-hoz tekerjétek a videót, Poncho ott fejezi be a beszédet, aztán indul a Fuera. Már az első pillanatban kiráz engem a hideg, ahogy a zenekar elkezd játszani, aztán pláne végem van, amikor Anahí érces hangja felcsendül. Te jó ég! Igazából nem nagyon tudok mit hozzáfűzni, annyira egyben van az egész. Libabőr jellemez engem elejétől a végéig, a gitárszóló is csúcs (igen, azért azt kiemelném, hogy bár nem említem meg folyton, de a zenekar mindig eszméletlen!!!), a csajok meg nagyon a topon vannak! Bizony, ez inkább csajos dal, hiszen hárman nyomják a verséket, a srácok csak a refrénben vokáloznak nekik. De isteniek mindannyian!

Sólo Quédate En Silencio (Tour Del Adiós 2008)

A Live In Rio mellett a búcsúkoncertjüket imádom a legjobban. Na jó, ez "csak" második helyen áll nálam, mert képtelenség felülmúlni a másikat, de basszus, ez mégiscsak a feloszlásuk miatti utolsó turnén lett felvéve, ergo extra különleges! Itt azért nem mindig voltak perfektek hangilag, de ez a legkevesebb. Ők is full érzelgősek voltak végig az egész koncerten, bár ez nem mindig könnyáradatban nyilvánult meg. Sokszor egyszerűen csak még többet poénkodtak, mint általában, vagy jobban "rámásztak" egymásra. A lényeg, hogy valahogy még több érzelmet vittek bele a koncertbe, nem meglepő módon, persze. Az egyértelmű volt számomra, amikor elkezdtem összeszedni a videókat a bejegyzéshez, hogy ezt a dalt a búcsúkoncertről teszem be. Valahogy adta magát a dolog. Még úgy is, hogy a bridge résznél Dulce egy kicsit elcsúszott az elején. De mint már jeleztem is, nekem amúgy is (ezen a koncerten meg pláne) a hamis hangok elenyészőek, hiszen az a fő, hogy az előadók élőben nyomják el a dalaikat. Jó, a fülsértő, minden második hangot hamisan kiéneklő egyének idegesítenek, de az RBD esetében szó sincs erről. Náluk az apróbb hibák voltak jellemzőek, mint ahogy itt megemlítettem most nektek Dulcét az átvezetésben. Különben meg elég ránézni, és szerintem mind látjátok, hogy mindegyikük szeme kicsit szomorúan csillog a búcsú miatt, de talán Dulce van leginkább padlón, csak igyekszik tartani magát a dal közben. Maite és Poncho, illetve Dulce és Christian apró kis pillanatai mindig szíven ütnek, Anahí pedig irtó aranyos azzal a "varázspálcával", főleg, amikor Poncho-ra koppint vele. :D Azoknak pedig, akik Christopher-t kutatnák a szemükkel, jelzem, hogy a dobnál ült a szám közben! <3

A Tu Lado (Live In Rio 2006)

Tessék, máris ugrunk vissza a Live In Rio koncerthez. Mondtam én, hogy nem kell sokáig nélkülözni azt a tömény tökéletességet. Most lassabb vizekre evezünk, hiszen a bulisabb hangulatú pop-rock dalok után egy igazán letisztult számot is sikerült kiválasztanom. Mondjuk az nem is volt kérdés, hogy az A Tu Lado bekerül a listába, sőt ami azt illeti, abban is biztos voltam, hogy erről a koncertről, ugyanis mily meglepő, de itt szólt a leggyönyörűbben. Meg inkább nem ismételném magam, már eléggé kifejtettem, mennyire csúcs ennek a koncertnek minden egyes másodperce, szóval nem megyek át papagájba. Itt is mindenkinek van több-kevesebb szólórésze, csodaszépen dalolnak mind, a végén pedig irtó aranyos, ahogy a rajongó felkeveredik a színpadra és odaszalad egyenesen Christianhoz, hogy megölelje. Tündéri.

Tras de Mí (Acustico Plug n' Play 2007)

Mindenképp szerettem volna egy akusztikus fellépést is mellékelni, és mivel a 2007-es Plug n' Play gondolkodás nélkül a legek legje szerintem, így nem filóztam sokat azon, melyik fellépés mellett tegyem le a voksomat. A dal kiválasztása sokkal nehezebb volt, hiszen tényleg az volt a cél, hogy kétszer ugyanaz a dal ne kerüljön bele a posztba. Végül megállapodtam a Tras de Mí mellett, ami különben eredeti hangzásvilágát tekintve is szuper, de bevallom, sokkal jobban szeretem így, akusztikusan. Az elején jól elugrándoznak, ami baromi cuki amúgy, Christopher komplett kis koreót nyom le rögtön, Anahí pedig elfelejt belépni a dalba, vagy szimplán úgy döntött, nem kezdi el, amikor kéne, de valahogy ettől még jobb az egész. Sőt ha alaposan megnézi az ember, észre lehet venni, hogy valószínűleg nem sokat próbáltak erre a fellépésre. Értem ez alatt például Poncho hirtelen ötletét a szám közben, hogy üljenek le a színpad szélére. Annyira spontán volt az egész, a fényeket nem is sikerült teljesen rájuk irányítani. Viszont csodásan énekeltek végig, bírom az akusztikus fellépéseket, és nem csupán az RBD esetében, hanem általánosságban is. Sokat elárul egy előadóművészről, hogy milyen hangokat produkál akusztikus zenei kísérettel. Az RBD-nek sosem volt ezzel gondja. Látjátok, próba nélkül is megoldották. :D <3

Este Corazón (Tour Del Adiós 2008)

Ismét búcsúkoncertes részletet pakolok ki. Itt már Christopher is kitalált a dobok mögül. :D Gondolom, az rögtön szembetűnő a videóban, hogy mekkora üvöltés van a rajongók részéről, amikor a dal közben előbb Dulce és Christopher, majd pedig Anahí és Poncho is közelednek egymáshoz. Nos, ha esetleg jártatok a rajongói lapomra, akkor tudjátok, hogy az RBD együttes a Rebelde című sorozatból vált ki lényegében. Bizony, ők hatan egy telenovella főszereplői voltak, amiben bandát alapítottak a karaktereik a suliban, ahova jártak. Ebbe mélyebben most nem másznék bele. Ami fontos infó, hogy voltak bizony szerelmi szálak, és ezt a dalt a koncerten pont abban a felállásban nyomták el, ahogy a sorozatban a fő szerelmespárok kialakultak. Szóval emiatt estek szét teljesen a rajongók. Ezt a számot is nagyon szeretem, ezért is gondoltam, hogy semmiképp ne maradjon ki innen.

Qué Fue del Amor (Live In Rio 2006)

Sok dalban a csajok éneklik a főszólamot, viszont azért vannak kivételek. Jó, alapvetően a Qué Fue del Amor-ban is van külön soruk, azonban a Live In Rio koncerten úgy oldották meg, hogy mindent a srácok dalolnak. Én pedig töredelmesen bevallom, hogy így még jobban tetszik a szám. Amúgy is imádom, persze, de a "csak pasi" felállás ad hozzá valami pluszt. Nem igazán tudom megmagyarázni. Vagy ezt is fogjam rá a Live In Rio varázsára? Nem győzöm felemlegetni nektek, mennyire tökéletes ez az egész koncert. Odáig vagyok Christopher csőmozgásáért (ami nem jelenti azt, hogy olykor nem nevetek rajta, de akkor is imádom :D), Christan meg olyan hajlításokkal tarkította ezen a fellépésen, hogy csak lestem. És nyilván Poncho is csúcs volt végig. Öröm hallgatni és nézni, ahogy tele vannak energiával, amit közvetítenek is a közönség felé, illetve egyúttal belőlük nyerik! Fantasztikus!

Bésame Sin Miedo (Live in Brasília 2008)

Egy kicsit még ugorjunk vissza arra a bizonyos nappali szabadtéri koncertre a feloszlásuk bejelentése előtti időszakból. Igen, ha eddig nem lettem volna konkrét, ez a harmadik nagy favoritom a koncertjeik sorát tekintve. Részben ezért is gondoltam úgy, hogy az egyik szívcsücsök dalt onnan pakolom ki nektek. Lényegében több mint 10 éve ezt a dalt hallva váltam igazán a banda rajongójává. Emlékszem, első hallásra szerelem lett. Bár vannak mélyebb tartalommal átitatott szövegű dalaik is, de anno zéró spanyol tudással nekem bőven elég volt a zenei élmény. Az pedig szépen rám lett zúdítva. Elég ha elkezdi az ember hallgatni. Egyszerűen zseniális! Igazából másik fellépést is választhattam volna ehhez a dalhoz, de rohadtul imádom, ahogy az elején Christopher végigszáguld a színpadon, a közönség pedig üdvrivalgásban tör ki, ahogy megismeri az ismerős dallamot! Ami miatt ez úgymond nem perfekt, az, hogy Anahí az első refrén közben valami miatt lesétál a színpadról, ezért a refrén utáni egy soráról kvázi lemarad, és ott ezáltal lett egy üres rész. De utána jön vissza, másodjára pedig már beénekli. Dulce és Christian része a kedvencem a számban, imádom! Ami pedig még pozitívum, hogy mindegyiküknek van szólósora, ami nálam ugyebár nem utolsó szempont.

Que Hay Detrás (Live In Rio 2006)

Libabőr, sarokba ájulás, katarzis és még sorolhatnám, mi mindent vált ki belőlem ez az egy videó! És igen, jól látjátok, a legcsodásabb koncertről teszem ki a videót. Komolyan mondom, fogalmam sincs, milyen erők mozgolódtak azon az estén a stadionban, de a tökéleteset is túlszárnyalták a tagok mind hangilag, mind energiák terén. Konkrétan mindig tetőtől talpig kiráz engem a hideg abban a percben, hogy elindul a zene, aztán pláne kész vagyok attól, amit Anahí hangszálai produkálnak. Sőt mindannyian odatették magukat, nem is kicsit. Emellett nem elég, hogy csodásan nyomták el ezt a dalt (is), de pluszba még meg is spékelték a dolgot némi hajlítással és cifrázással. Soha előtte, sem pedig utána nem hallottam ezt a számot ilyen formában, ilyen éneklési stílusban. De basszus, még a zenekar is rohadtul élvezi az egészet! És igen, nem árulok el nagy titkot, itt volt szerintem a legszuperebb a Que Hay Detrás élőben!

Rebelde (Tour Del Adiós 2008)

Mi mással is zárhatnék, mint egy búcsúkoncertes felvétellel, ami egyben a Rebelde sorozat főcímdala is. Sőt ez a búcsúkoncert utolsó dala is, szóval azt írhatom, ezzel a kör bezárul. Megint jelzem, hogy nem voltak végig perfektek hangilag, énekelték már máshol sokkal jobban ezt a számot, de akkor is itt a legkülönlegesebb. Még a sorozatbeli sulis egyenruháikat is felvették, pedig a széria még 2006-ban véget ért, de ezúttal a búcsú mondhatni annak is szólt. Valahogy olyan érzelmes lett az egész, pedig ez a dal nem épp egy ballada, sőt nagyon is pörgős. Én mégis el tudom sírni magam rajta, pláne amikor a vége felé összekarolnak. Aztán portugálul üvöltik a nézőknek a legvégén, hogy "Sao Paulo, szeretünk titeket!", mire a közönség "RBD, szeretünk titeket!". Na igen, azt hiszem, ez a lehető legjobb lezárás! Ugyanis részemről is ez áll fenn. Mindig imádni fogom a bandát, és követem továbbra is a karrierjük és az életük alakulását!