Úgy tűnik, nem tudok leállni a Broadway Loves posztokkal. Nem mintha tervezném, persze. Katy Perry után, aki mint jeleztem is, távolról sem tartozik a kedvenceim közé, most olyasvalaki dalait hoztam el nektek csodás Broadway-művészek prezentálásában, akit mélységesen tisztelek és imádok. Sam Smith még csak ma 26 éves (igen, pont ma), mégis többszörös Grammy-díjas énekes és dalszerző. Mégpedig nagyon is megérdemelten! A pasi ugyanis elképesztő, egy valódi zseni! És rohadt boldog vagyok, hogy a Broadway világából néhányan neki szenteltek egy egész estét az 54 Below étteremben még 2015 áprilisában. Én is kb. akkoriban figyeltem fel rá, amikor először meghallgattam a Latch című dalát. Te jó ég, nekem ott helyben végem lett. Tudtam, hogy odáig leszek minden daláért. És tudjátok, mi van? Igazam lett. Nem túlzok, minden számát imádom. Ezért is dupla öröm számomra, hogy most bepötyöghetem nektek ezt a bejegyzést. Dalsorrendet itt sem tudok mondani, így a hasamra csapva rendezgettem el a felvételeket.

Daniel Quadrino - Make It To Me

Ki mással is kezdhetném el ezt a posztot, mint a fergeteges Daniel Quadrino-val? Már többször is tettem ki róla videókat, szóval ha nézegettétek az eddigi írásaimat, nem ismeretlen számotokra sem a srác. Csak egy gyors kérdés? Mégis hogy csinálja? Hogyan lehet valaki mindig ilyen hatással rám, akármikor hallgatom? Tetőtől talpig libabőr, illetve áll a padlón effektus. Ugyanis igen, Daniel folyton ezt váltja ki belőlem. Lehetetlen belekötni. Még ha akarnék, sem tudnék rosszat írni a videóról. Imádom, hogy bár hű maradt az eredeti előadóhoz, ez nem tartotta vissza attól, hogy belevigye a saját riffelős stílusát (igen, basszus, azok a riffek mindig ütnek!!!). Lényegében belepakolta a saját lelkét. Csodálatos úgy, ahogy van! <3

Adrienne Warren - Restart

Jaj, ez a szám is fantasztikus. Igyekezni fogok nem ismételgetni önmagam megállás nélkül, szóval nem írom le majd mindig, mennyire imádom az adott dalt, hiszen már tisztáztam, hogy Sam Smith-nek nincs olyan dala, amit ne szeretnék. Persze, vannak abszolút favoritjaim, és bevallom, a Restart nincs köztük, azonban ez nem jelenti azt, hogy nem isteni a szám. Mert az! <3 Adrienne pedig, aki a mi aktuális "Tina Turner-ünk", ugyebár, pazar munkát végzett a dallal. Annyira szeretem, ahogy ez a nő létezik a színpadon. Ráadásul amellett, hogy leírhatatlanul odatette magát a dal során, még Whitney Houston-t is csempészett bele a Restart-ba, amikor énekelt egy keveset az I Wanna Dance with Somebody című dalból. Ergo a közönség kapott egy szuper kis mash up-ot. Ki kérhet ennél többet?

Isabelle - In The Lonely Hour

Az egyik leggyönyörűbb dala a brit énekesnek, és szerintem ezzel mindent elmondtam. Ez a videó amolyan kakukktojás a többi közt, mivel ez a fiatal tehetség egyáltalán nem Broadway-művész, hanem valamelyik American Idol szezonban volt versenyző. Bevallom, nem ismerem. Konkrétan egy videót sem láttam róla azelőtt, hogy ez az utamba került. Sőt azóta sem. Nagyon ügyes a csajszi, ezt tökéletesen leszűrtem ebből a videóból, bár annyira nem zúgtam bele az előadásmódjába, hogy jobban rákeressek. Szépen énekelte el ezt a csodadalt, tapsot neki. Nagyszerű technikával énekel, de azért érződik a Broadway-képzés hiánya. Ettől még a popszakmában nagy sikereket érhet el, remélem, sikerül neki.

Carrie Manolakos - Money On My Mind

A színésznőt nem láttam komplett előadásban, de tudom, hogy játszotta Elphabát a Wickedben, és hallottam is énekelni belőle, ami bár tetszett, azt azonban pontosan tudom, közel sem lenne ő a kedvenc Elphie-m, ha látnám végig a musicalben. A Mamma Mia-val ugyanez a helyzet. Abban még jó 10 éve Sophie-t játszotta. Abból az előadásból is csak dalrészleteket hallottam, azonban beismerem, egyáltalán nem jött be. Szóval ehhez a fellépéshez is szkeptikusan álltam hozzá kicsit. És...az igazat megvallva nem igazán tudom eldönteni, tetszik-e tőle ez a performansz. Egyáltalán nem rossz, meg a hangja már a Mamma Mia és a Wicked között is sokat fejlődött, azonban néha úgy érzem, nem énekel túl könnyedén. Vagy már csak abból indulok ki, hogy az eredeti előadónak minden egyes hang kiéneklése olyan, mint a levegővétel. Na igen, Sam alaposan feladta a leckét azoknak, akik feldolgozzák a dalait. Carrie-nek ezzel nem sikerült annyira lenyűgöznie, hiába volt jó. Ám nem ez az egyetlen videó az estéről, ami előkerült Carrie-vel a középpontban, és már most jelzem...a másikkal jobban meggyőzött.

Natalie Weiss - I'm Not The Only One

Natalie (sajnos) nem túl híres Broadway-körökben. Pontosítok: nem sikerült még igazán nagy szerepet eljátszania. Már évek óta mondogatjuk, hogy meg kéne kapnia Elphaba karakterét a Wickedben, ám eddig még nem került rá sor. Nagy kár, pedig fantasztikus lenne, ebben biztos vagyok. Ám szerencsére meg lett hívva erre az eseményre, hogy daloljon egyet. Nem kicsit tette fel magasra azt a bizonyos lécet. Sajnálatos módon attól tartok, Sam nem hallotta ezt a feldolgozást, mert hiszem, hogy ha látta volna a videót, már felvette volna a kapcsolatot Natalie-vel, hogy vegyenek fel egy duettet. Hidegrázós elejétől a végéig. Amúgy nagyon látszik az elején, hogy Benjamin Rauhala-val jó a kapcsolatuk, az a kis poénkodás köztük olyan természetesen jön. :D (Már írtam korábban, de ismétlés a tudás anyja: Ben szokta szervezni az ilyen események 99%-át, emellett ő a zenei vezetője a fellépéseknek.) Lehetetlen betelni ezzel a videóval. Meg ez úgy általánosságban igaz az összesre. Istenem, azok a riffek a dal vége felé enyhén padlóra küldtek. Eszméletlenül jó ez a nő!

Ben Platt - Stay With Me

Ez Sam egyik leghíresebb, egyben pedig legszebb, legjobb dala, ha engem kérdeztek. Egy valóságos csoda, ami azt illeti. És annyira boldog vagyok, hogy ezen az estén Ben adta elő az ott lévő szerencsés nézőknek. Imádom ezt az embert. Oké, eddig "csak" a Dear Evan Hansen musicalben láttam tavaly, illetve a Tökéletes hang filmekben, de azt már sikeresen leszűrtem, hogy ő a Broadway egyik legtehetségesebb embere. A The Book of Mormon megnézése is tervben van, bár nem tudom, van-e fent olyan felvétel, amikor Ben is benne volt a musicalben. Remélem, találok ilyet. Addig is hadd elemezzem ki ezt a majdnem 4 perces varázslatot! Megunhatatlan, az est egyik legjobb produkciója volt, ehhez kétség sem fér! A vibrato-ja kicsinál, a riffektől falra kenődöm, a fejhangjai és a hangváltásai a tökéletesen is túltesznek. Imádom ezt a pasit, elképesztően ott van a szeren, képtelen melléfogni, bármibe is kezd bele. A Tökéletes hang filmekben a felét sem mutatta meg annak, hogy mire képes, holott már ott is csúcs volt. A Dear Evan Hansen-t ajánlom mindenkinek, sőt már ez a videó is bizonyítja, hogy mennyire frenetikus a pasi! <3

Janet Krupin - Like I Can

Nem ez az első alkalom, hogy Janet-ről írok a blogon. És bizony nem is az utolsó. Lenyűgöző ez a nő, hatalmas tehetségnek tartom, ezt már alaposan kifejtettem korábbi posztokban is. Csodás feldolgozást hallhattak a jelenlévők ezen az estén. Annyira örülök, hogy pont ő volt az, aki ezt a Sam Smith számot elnyomta a fellépésen, hiszen rohadtul illik hozzá és az erős hangjához. Minden egyes másodperce a videónak kincset ér. Még a háttérben ácsorgó basszusgitárost, vagyis Justin Goldner-t is érdemes olykor figyelni, ugyanis a pasi jól láthatóan odáig van az énekesnő teljesítményéért. Amit én meg is értek. Apropó: dicsértem már a zenekart? Ha nem, akkor most hadd ragadjam meg az alkalmat, hiszen nélkülük nem jöhetett volna létre egy ilyen minőségi koncert. Amúgy imádom, hogy Janet a közönséget is megénekeltette. Ettől csak még jobb hangulata lett az egésznek.

Carrie Manolakos - Leave Your Lover

Ismét jöhet egy dalocska Carrie-től. A Money On My Mind kapcsán nem írtam túl sok pozitívumot a nőről, és bár ettől sem ájultam a sarokba, mégis jeleznem kell, hogy ez sokkal jobban bejön tőle. A művésznő váltóhangjával nem vagyok kibékülve, és még finoman fogalmaztam, azonban az nagyon tetszik, ahogy a mellhangjával bánik ebben a dalban. Sajnos a dalban lévő érzelmeket nem adja át tökéletesen, ami kicsit piszkálja a lelkemet, ugyanis ez éppen egy olyan szám, ami dugig van érzelmességgel, ezt pedig Sam mindig képes átadni a hallgatóságnak. Nem mondom, itt is voltak jó pillanatok, de őszinte leszek: alapvetően többet várok el olyasvalakitől, aki a Broadway-n játszik.

Daniel Quadrino - Nirvana

Szerencsére Daniel még egy dalt énekelt ezen az estén, és hála az égnek (illetve Benjamin Rauhala-nak), ezt a videót is megkaptuk, hogy bármikor szembesülhessünk a tehetséggel, ami a srácból megállás nélkül árad. Annyira laza, mégis vérprofi mindig, amikor felkeveredik a színpadra. Amit pedig a legjobban szeretek benne, hogy sokszor előjön a cuki kisfiús viselkedés belőle (ahogy például itt is), ez mégsem von le semmit a produkció minőségéből, és annyira nem hülyéskedi el, hogy már zavaró legyen, ahogy a bénázás sem jellemző Danielre. Sőt azt hiszem, még egy videót sem láttam róla, amiben a hülyéskedés a produkció rovására ment volna. Annyira imádom, hogy ezt a Sam Smith számot is ő dalolta el a fellépés folyamán. Szerintem máshoz nem is illett volna ennyire, mint hozzá. Mindig öröm megnézni ezt a videót, és még egyszer sem bámultam úgy végig, hogy ne mosolyogtam volna az elejétől kezdve az utolsó másodpercig. Maga a tökély!

Ben Fankhauser - Good Thing

A Broadway Loves Katy Perry posztomban már kifejtettem, mennyire odáig vagyok Benért. Nos, ezt most csak fokozni fogom. Az agyam eldobom attól, mennyire könnyedén énekel. Egyébként az este során fellépők közt Ben áll a legközelebb az eredeti előadóhoz éneklési technikát tekintve. Mármint nyilván mérvadó különbség van a képzést illetően, hiszen Ben hangján a Broadway-képzés erősen megmutatkozik, azonban Sam és ő is hasonlóan képzik a hangokat, ami különösen a dal lágyabb részeinél mutatkozik meg. A riffeket figyelembe véve már kevésbé fedezem fel Sam-et Ben előadásmódjában, de hát ezt már közöltem is az előző bejegyzésben, hogy a művész úr nagyon ott van a szeren a riffeket nézve. Fogom magam és lemegyek hídba, akármikor nézem meg ezt a felvételt. Annyira letisztult, mégis ütős, ráadásul mivel Ben belevitte a saját kis stílusát és lelkét, csak még csodálatosabb lett az összkép.

Meghann Fahy - Not In That Way

Meghann-ről eddig egyetlen egy bejegyzésemben írtam, mégpedig a sMASHed UP-ban még tavaly ősszel. Ahogy írtam is akkor, a The Bold Type című sorozatot tervezem elkezdeni nézni, főleg miatta (ez nem változott), ami viszont azóta másképp van: most már láttam őt előadásban, ugyanis csekkoltam a Next to Normal musicalt és teljes libabőr! Amint véget ért a videó, még percekig nem tértem magamhoz. Oké, az előadás önmagában is sokkolóan hatott rám, azonban Meghann alakítása és hangja is rendesen letaglózott, persze csakis jó értelemben. Egyre jobban szeretem őt! Ezért is tudom, hogy mindenképp látnom kell a sorozatát. A videóról pedig annyit, hogy határozottan ez volt az este "legtisztább" előadása. Nyilván nem véletlenül tettem idézőjelbe a legtisztább szót, hiszen hallhattátok, hogy hangilag szinte mindenki 100%-ot hozott, így ez nemcsak Meghann-re igaz, azonban ez a dal önmagában is Sam egyik legszebb száma, ehhez pedig a művésznő tengernyi tisztaságot adott hozzá az előadásmódjával. Fantasztikus!

Jeremy Jordan - I've Told You Now

Köszönöm Benjamin Rauhala-nak, hogy a Broadway Loves Sam Smith létrejöhetett, és hogy "begyűjtötte" ezt az embert is a koncertre, megadva ezzel nekem az egyik legnagyobb kedvenc videómat. Mégis mi mással zárhatnám le a bejegyzést, mint az este legpazarabb, leggyönyörűbb, leghidegrázósabb 4 percével? Jeremy eleve egy zseni, aki soha sem okozott még csalódást sem a hangjával, sem a színészi játékával, sem a puszta létezésével. Hogy miért? Mert egyszerűen olyan perfekt, hogy nem is képes rá! Próbálok objektív maradni, hiszen annak tartom magam, még ha ez nem is mindig látszik. Mindig azon vagyok, hogy őszinte véleményt alkossak. Például jól tudjátok, mennyire imádom Vágó Zsuzsit, aki országunk egyik, ha nem a legtehetségesebb embere (tanított is engem, ismerem már 6 éve, mind a mai napig nagyon jóban vagyunk és az egyik legnagyobb példaképem), mégis beismerem, ha olykor hamis hang csúszik ki a torkán. Emberből vannak a hangilag etalon művészek is, bárki hibázhat, ez tehetségből semmit nem von le. De egyszerűen Jeremy-ről most sem vagyok képes azt sem leírni, hogy egy másodpercet is elszúrt volna. Pedig milliószor láttam már ezt a videót és mindig ezerrel fülelek, hátha végre bepötyöghetem nektek, hogy "éljen-éljen, elcseszte egy helyen", de basszus, kifogott rajtam! :D Még emlékszem a reakciómra, amikor először láttam ezt a videót kb. 3 évvel ezelőtt. Én akkor már Bonnie és Clyde függő voltam - tudjátok, semmi extra, mindössze a legfantasztikusabb musicalnek tartom a világon, ami a két legek legje Broadway-művészt hozta az életembe Laura Osnes és Jeremy személyében -, és miközben bámultam ezt a felvételt, exponenciálisan zuhant lefelé az állam a padló felé lényegében másodpercenként. A végén kellett pár perc, hogy észhez térjek, és csak annyit tudtam ismételgetni lényegében fejhangon sipákolva, hogy "ez mi, ez mi, ez mi???". Aztán rájöttem: a csoda definíciója!!! Ja, és még így a végén muszáj megjegyeznem, hogy így kell hangot váltani! Csakhogy ezt nem lehet tanítani. Vagy képes rá valaki, vagy nem. Az őstehetségeknek mindig sikerül, csak jelzem. ;) <3