Nos, emberek, nem véletlenül használom a címkék közt a sorozat címét. De erre majd később visszatérek. Első körben muszáj picit elrévednem a múltban. Az 1990-től 2000-ig tartó Beverly Hills 90210 volt a legelső amerikai sorozatok egyike, amiket elkezdtem nézni és amibe kvázi szerelmes lettem gyerekként. Lényegében a Bűbájos boszorkákkal kb. egyszerre keveredett bele az életembe, és mindkét szériáért örökké hálás leszek, a legnagyobb kedvenceim közt vannak. A tíz évadot megélt sorozatból nekem magyar szinkronnal négyhez volt szerencsém, pedig állítólag végig leadta magyarul valamelyik csatorna. Ez nekem valamiért kimaradt. Mindenesetre angolul már az ötödik szezont is végignéztem, és azon leszek, hogy minél előbb eljussak a fináléig, mindössze még mindig reménykedem abban, hogy valahol felbukkan magyar szinkronnal. Félre ne értsetek, imádom az eredeti hangjukat, úgy még átütőbb, viszont van 1-2 tényező, ami miatt szeretnék még picit várni a szinkronra, de erre kitérni most felesleges. A lényeg, hogy bár nem néztem még végig a majdnem 300 részt, de sok mindennel képben vagyok, és jelenleg boldogságban úszom, hiszen mini-sorozat formájában visszatérnek a kedvenceink. Jó, nem egészen úgy, ahogy azt elképzeltük, ugyanis nem folytatást kapunk így majdnem 20 évvel a finálét követően, de akkor is örülök a hírnek. Konkrétan egy olyan felélesztésről beszélünk egy hét részes mini-sorozat formájában, amiben a jól ismert eredeti színészgárda tér vissza, viszont önmaguknak egy kissé eltúlzott, kifordított verzióját alakítják, nem pedig a régi karaktereiket. A lényege az, hogy a nagy csapat újra összejön, felelevenítik a régi dolgokat, illetve igyekeznek tető alá hozni a széria folytatását, tehát ötletelnek arról, mi lehet a karaktereikkel. Sokan csalódottak amiatt, hogy nem tényleges folytatást kaptunk, ellenben én azok közé tartozom, akik már amiatt leírhatatlanul boldogok, hogy visszatérnek ilyen formában a kedvencei. Tegnap adták le az első részt...és akkor visszakanyarodnék a címkéhez. Azért írtam bele a "BH90210"-et, mert eltökélt szándékom minden részről kritikát írni, és így könnyebben ráakadtok majd a későbbiekben az ezzel kapcsolatos posztjaimra. Elárulom, nem ez lesz az egyetlen ilyen sorozat. ;) Most pedig ide teszem nektek a mini-sorozat főcímét, aminek már az első másodpercétől kibuggyant egy könnycseppem, olyan hatással lett rám. Már a zene libabőrt okoz nálam, és az, hogy összehoztak egy olyan főcímvideót, ami egy elég erős visszautalás a régi szép időkre (nos, konkrétan másolták a stílust a korábbi évadokból, de linkelek is egy példát nektek), nekem tényleg hab a tortán. Ami miatt pedig pluszba bármikor könnybe tud lábadni a szemem...nos, az nem épp pozitív dolog. Annyira imádom ezt a videót, tényleg, és érzem, hogy a mini-sorozattal is hasonlóan leszek, azonban Luke Perry hiánya számomra már-már feldolgozhatatlan. Hatalmas űrt hagyott maga után a tragikus halálát követően, és pont tegnap jött rám egy elég nagy sírógörcs, amikor kiderült, hogy Shannen Doherty nem is tért volna vissza a mini-sorozatra, ám miután Luke elhunyt, a dolgok "drasztikusan megváltoztak", hogy a színésznőt idézzem, és egy lehetőségként tekintett a szériára, hogy ezzel emlékezzen meg kollégájáról és jó barátjáról, aki a karaktere első nagy szerelmét játszotta a tíz szezont megélt csodában. Tessék, már megint könnyezem, ahogy ezeket a sorokat írom. Szerintem nincsenek rá szavak, mennyit jelent nekem ez a sorozat és ezek az emberek, bár remélem, valamennyire át tudtam adni ezzel a bejegyzéssel. Lassan érkeznek a kritikák, addig is nézzétek meg ezt a hidegrázósan jó főcímet.