Ha emlékeim nem csalnak, már említettem nektek a pár év alatt talán többször is, hogy mennyire imádom a Rómeó és Júlia musicalt...hogy még specifikusabb legyek: leginkább a francia változatot! Tervezem is a 2001-es és a 2010-es DVD változatnak az összehasonlítását részletes kritikával ellátva. De már évek óta. Láthatjátok is felírva a bal oldalon. Mondjuk még kérek ehhez a poszthoz egy kis türelmet tőletek, mivel egy harmadik DVD is várható, ezúttal a 2018-as verzióból, és muszáj megvárnom, hogy egy komplex kis poszttal tudjak szolgálni. Addig is lesznek kisebb volumenű bejegyzések ebben a témában, apróbb elemzések. Mindössze a mélyreható véleményem várat magára kb. még egy évet, hiszen csak jövő ősszel érkezik az új DVD. Mindegy, addig is bőven van mit kitennem a musical francia verzióit tekintve, és élni is fogok a lehetőségekkel. Első körben jöjjön a 2012-es ázsiai turné oszakai állomásáról néhány felvétel. Na, de nem az előadásból, hanem némi extra produkcióval örvendeztetlek meg benneteket. A művészek 2012. október 28-án egy ottani étteremben lepték meg a szerencsés jelenlévőket. Bárcsak ott lehettem volna, isteni élmény lehetett. Már a videókból is átjön a remek hangulat. És ezek a hangok, úristen... <3

Aimer

Összesen négy dalt adtak elő ezen az estén, és mi mással kezdhetett volna a csapat, mint az első felvonás végén felcsendülő Rómeó és Júlia duettel, ami magyarul a Szívből szeretni címre hallgat. Stéphane Métro ült végig a zongoránál, aki az évek alatt jó pár előadásban formálta meg Verona hercegét, sőt 2018-ban Lőrinc barát szerepében is látható volt az ázsiai turnén. Egyszerűen lehetetlen betelni ezekkel a hangokkal, egész nap tudnám hallgatni őket.

Vérone

A darab nyitódalát is elnyomták, ráadásul az első 2-3 sort japánul. Aztán Frédéric Charter átvette az irányítást. Lőrinc barátot játszotta már többször is az évek alatt, ám mindig nagy dolog, amikor a Herceg szólóját énekli, hiszen még 2001-ben az eredeti változatban ő avatta fel a színpadon a karaktert. Elképesztően gyönyörűek a szólamok a dalban, és így akusztikusan is hatalmasat üt. Keretet adva a számnak, az utolsó sornál ismét japánra váltottak. Fantasztikusak!

La haine

A nálunk Gyűlölet-duettként ismert La haine rövidített változatát is elénekelte ezen az estén a Lady Capulet-et és Lady Montague-t megformáló Stéphanie Rodrigue és Brigitte Venditti. Már a 2010-es párizsi előadás DVD felvétele óta imádom ezt a két nőt, és itt is bizonyították, hogy egy szimpla zongorakíséret mellett is frenetikusan képesek prezentálni a nagy duettjüket. A többiek csendben hallgatták a kb. egy perces bemutatót, egyedül Tom Ross (Tybalt) és Gwladys Fraioli (Dada) vokáloztak bele egyszer-egyszer nagyon halkan. Kár, hogy nem hosszabb a videó, de mindegy, ezzel kell beérnünk. A teljes duett úgyis hallható az előadásban.

On prie

Jöjjön az örök kedvenc dalom a musicalből. Ezt a dalt Presgurvic csak később írta bele a musicalbe, 2009 környékén. De köszönöm, hogy megtette. Bár a nemrég játszott előadásoknál azt vettem észre, hogy néhány turnén megint kimaradt. Ennek okát nem értem. Pedig egy elképesztően erős dalról beszélünk, ami egyébként alapvetően a szerelmesek duettje a darab vége felé. Illetve néha a tapsrendben szokták még így közösen elénekelni a közönségnek. Hát én bármikor meghallom, instant érkezik a libabőr, na meg sokszor a könnyek is, mert leírhatatlanul gyönyörű a szövege is, amihez nagyon szívfacsaró dallamvilágot talált meg a szerző. És ha ilyen tehetséges emberek adják elő, az érzelmi túltöltöttség garantált. Természetesen Joy Esther, vagyis Júlia nyitja a dalt, aztán becsatlakozik a többi női szereplő, és a refrénnél érkezik Rómeó egyik szólósora is Cyril Niccolai előadásában, aki ezen a turnén a címszereplő bőrébe bújt, de egyébként a legtöbb előadásban ő játssza Benvolio-t, mindössze 2012-ben, aztán később 2015-ben is tett egy kis kitérőt Rómeó felé. Bár ő számomra inkább a tökéletes Benvolio, Rómeóként nem a szívem csücske, de tény, hogy Joy-jal remek párost alkottak a színpadon. De most picit elkanyarodtam a tárgytól. Ez az On prie varázslatosan szépen szólt...ahogy megszokhattuk, nem győzöm dicsérni ezeket az erős és csodálatos hangokat. A kedvenc részem határozottan az, amikor már a dal végén Stéphane egy picit abbahagyja a zongorázást, és acapella énekelnek egy sort. Hidegrázósan mennyei! <3 Nem is nagyon tudok betelni velük, sokszor szoktam megnézni ezeket a videókat, pláne az On prie-t! Ez volt az utolsó szám, amit előadtak ezen az estén, legalábbis több nem került fel a netre. Remélem, tetszettek a videók, bár nem kétlem, hogy ha nem is mind, de legalább 1-2 megfogott titeket. Lehetetlen nem elismerni ezeknek a fantasztikus művészeknek a tehetségét.