2007. március 21-én került adásba Argentínában a Casi Ángeles (Majdnem angyalok) című sorozat legelső epizódja. Összesen négy évad készült el, 2010 végén finálézott. Tegnap volt tehát 13 éve, hogy kezdetét vette ez a fantasztikus telenovella! Arra gondoltam, az elkövetkező napokban többet írok róla, vagy legalábbis ezzel kapcsolatban. Most például a Teen Angels bandáról szedtem össze nem kevés videóanyagot. Tudjátok, arról az éneklős csapatról van szó, akik ebből a sorozatból "váltak ki" és lettek valóban egy igencsak sikeres zenei formáció. Csupa tehetséges ember, akikről (ha emlékeztek) pár éve még rajongói lapot is vezettem. 2007-től 2010-ig ők voltak a tagok: Lali Espósito, Eugenia Suárez, Gastón Dalmau, Peter Lanzani és Nico Riera. Aztán 2010 végén a sorozat lezárását követően Euge kilépett a bandából. 2011-től Rocío Igarzábal lett az ötödik tag, egészen a 2012-es feloszlásukig. Rochi is természetesen szerepelt a sorozatban, mégpedig a második szezontól kezdve. Imádom a széria minden szereplőjét, de tény, hogy ők hatan mindent visznek a szememben! <3 Csodálatosak mindannyian, de azért elárulom, nyilván megvan a lányok és a fiúk közt is a legnagyobb kedvencem. Ők pedig Rochi és Gastón. Persze nem vagyok elfogult velük, de valóban őket a legnagyobb öröm látnom és hallgatnom. Arra gondoltam, az évforduló kapcsán írnék egy összehasonlító posztot. Kiválasztottam dalokat, amiket a banda mindkét csajszival előadott az évek alatt, és megígérem, továbbra sem leszek elfogult. Leírom majd, melyik videóban melyik hölgyeményt preferálom az adott dalban. Rochi-t vagy Eugenia-t. Remélem, meg fogjátok hallgatni a dalokat, és kommentben kifejtitek, mit gondoltok! :)

Ángeles del Mundo

Egy korszak elejét és végét mutatják be ezek a videók. Bal oldalon látható a 2007-es színházi előadás DVD-jének részlete, jobb oldalon pedig a 2012-es búcsúkoncertjük. A helyszín ugyanaz: a Gran Rex Színház Buenos Airesben. A dal is stimmel értelemszerűen, hiszen az összehasonlításnak így van értelme. :D A bal oldali videóban ugyebár Euge énekel, és az ő részeit vette át később Rocío. Alapvetően ha csak a dalokat nézném, szinte mindegyiknél Rochi-t szavaznám meg. És itt nem az elfogult imádat szól belőlem, hanem nemes egyszerűséggel mindig is úgy éreztem, hogy Lali hangja sokkal erősebb China hangjánál, akinek azért volt ekkoriban egy igencsak "kislányos" hangszíne, ráadásul nem valami erőteljes. Ellenben Lali-nak 16 évesen is már a koránál picivel érettebb volt a hangja. Azóta Eugenia is felfejlődött ezen a téren, de ekkor még Lali mögött kullogott szerintem. Imádom a hangját, mindig csodásnak tartottam őt, de nem volt egálban Lali-val. Rochi ellenben a maga erős hangjával elérte, hogy tökéletes összhangba kerüljenek. Egyikük sem nyomta el a másikat, és nagyrészt emiatt mondom azt, hogy majdnem minden dalt jobban szeretek Rochi-val. Persze mindig vannak kivételek. Hozzátenném, most videókat is nézek, nem csupán a számokat. De ezt már korábban említettem nektek. Ezt mindkét csajszival ugyanúgy imádom, nemigen tudok választani. Amúgy nekem a 2012-es búcsúkoncertjük a szívem csücske, nincs ennél nagyobb kedvenc fellépésem a csapattól. Azonban mégis a 2007-es színházi előadás mellett teszem le a voksomat. Imádom ezt a koncertnyitányt, ennél jobb számot nem is találhattak volna kezdésnek, mégis jobban átjött a dal üzenete, amikor történetbe foglalva adták elő 2007-ben. Látványilag is hatalmasat ütött számomra. Oké, nekem lényegében azzal indult a Casi Ángeles sorozat iránti rajongásom, hogy elkezdtem nézni a második évad első pár részét és AZONNAL megnéztem a neten a 2007-es színházi előadást. Nem túlzok, ezt kívülről tudom. Szóval most Eugenia-t választom. Tekerjétek 3:45-höz az első videót, mert ott kezdődik az Ángeles del Mundo. Előtte a sorozat "gonosz" szekciója nyomott el egy elég komoly performanszot. Ha gondoljátok, megnézhetitek, mert tényleg remekeltek ők is, de a bejegyzés szempontját nézve felesleges kitérnem rájuk külön. Hallgassátok, nézzétek, élvezzétek ezt a gyönyörű dalt!

A Ver Si Pueden

Ez a szám a második lemezen volt hallható. Tehát lényegében, amikor én belekerültem ebbe a világba, szinte rögtön el is kezdhettem hallgatni az első és második évados dalokat. Emlékszem, folyamatosan ezeket bömböltettem, és hiába indítom el most már jóval kevesebbszer ezeket a számokat, még mindig ugyanúgy vigyorogva vagy épp zokogva tudom hallgatni őket, a lelkemnek ugyanolyan érzés, mint régen. A videókra rátérve: elképesztően nehéz a döntés. Nem fogom minden blokkhoz leírni ugyanazt, de igen, az El Adiós nekem minden téren a legek legje!!! Hibátlan, ha akarnék, sem tudnék belekötni. A 2009-es izraeli koncert a második kedvenc fellépésem, tehát a színházi előadások, akármennyire tökéletesek, csak ezek után következnek. Itt pedig pont a két kedvenc koncertem felvételeit sikerült kiválasztanom. Mindegyiknek remek a hangulata, és tényleg épp az a kedvenc, amelyiket nézem. Tudom, ez kibúvóként hangozhat így elsőre, de ez az igazság. Viszont megerőltettem magam, és bármennyire is húzott a szívem a búcsúkoncert felé, mégis az izraeli felvételre böktem rá végül. Hogy miért? Kezdjük rögtön azzal, hogy akusztikusan indult, ami adott az egésznek egy ilyen "tábortűz körül ücsörgünk" hangulatot, amit én imádok! Aztán amint berobbant a buli, feljöttek a színpadra a sorozat főszereplői, és együtt nyomták a bugit. Olyan energiák szabadultak fel ezen az estén, hogy szerintem szavakba sem lehet önteni. És basszus...végül is így volt teljes a team, hiszen Rochi is jelen volt. Mindig öröm együtt látnom mind a hat Teen Angels tagot. Így kicsit olyan érzése van az embernek, mintha Rocío és Eugenia egyszerre lettek volna a bandában. :D <3 Amúgy imádtam, ahogy Gastón magához szorította Rochi-t. Megjegyezném, hogy szinte ugyanígy ölelte meg a búcsúkoncerten is...ugyanennél a dalnál! Nekem már ettől majdhogynem kicsordul a könnyem... :D <3 Ha már így áttértem az El Adiós elemzésére: imádom, ahogy az első refrént teli torokból üvöltötte a közönség, ők meg "csak" táncoltak. Odáig vagyok azért is, amikor Rochi elneveti magát, mert Peter (szokásához híven) hülyéskedett picit. Gondolom, ahhoz lehet köze, hogy a dalban annál a résznél régi fellépéseken az volt a módi, hogy Peter Lali szájára, Nico pedig Euge szájára adott egy gyors puszit. Azért ezt itt már nem csinálták. De szerintem erről lehetett szó. Rohadt édesek mindenesetre. Igen, jól sejtitek...örömmel választanám ezt, de ami még sajnos a csodás momentumoktól eltekintve is "ellene" szól, az az, hogy nem énekelték el a búcsúkoncerten végig a dalt. Lali szólórésze például teljesen ki lett szedve. Ezt sajnáltam. Ettől még perfekt, de az elfogultságomat félretéve muszáj az Eugenia-s koncertfelvétel mellett döntenem. Megint. :)

Hoy

Az egyik legpörgősebb száma a Teen Angelsnek. Először 2009-ben a harmadik albumra énekelték fel Eugenia-ék, aztán az utolsó cd-n is helyet kapott, akkor már ugyebár Rochi-val karöltve. Nos...mivel egy rockosabb hangzásvilágú számról van szó, bevallom, Eugenia-val annyira nem tetszik nekem. Egyszerűen nem passzol hozzá. Tudjátok, több mondaton átívelően ecseteltem, hogy az én fülemnek nem elég erős Euge hangja. Imádom, szeretem, örömmel hallgatom őt mindig, de ha mellé állítom Rocío-t, csúfos vereséget szenved Eugenia, akármekkora kedvencnek is tartom egyébként. Tőlük egy 2010-es spanyolországi koncertrészletet választottam. A második videót tekerjétek 2:50-hez, mert ott indul el ez a dal. Rajongói felvételt választottam, de szerintem egész élvezhető. Mégsem tehetem ki mindegyik blokkhoz a búcsúkoncertet. Kell némi változatosság. Ez az egyik izraeli fellépésük 2011-ből. Ahogy elég konkrétan utaltam is rá, ezt a kört kételkedés nélkül Rochi nyeri nálam. Az ő hangjához borzongatóan tökéletesen passzol ez a zenei stílus! Ráadásul számomra a fellépés maga is nagyobbat üt, mint a madridi koncert Euge-val. Már a kezdés jobban bejön, mivel Rochi-ék háttal kezdik a dalt, és mindig az fordul meg ugyebár, aki éppen énekel. Aztán a közös táncuk a vége felé egyszerűen hidegrázós. Nem is tudom...picit talán "összetartóbb" hatást kelt az egész. És persze az sem elhanyagolható tény, hogy Rochi előszeretettel szólamozik, ezzel feldobva az adott számot, hiszen nem "egysíkúan" adják elő, hanem van, hogy az alaphang fölé vagy épp alá énekel. Bár inkább előbbi van érvényben. Vagyis volt...basszus, sokszor úgy beszélek róluk, mintha nem oszlottak volna fel most már mindjárt nyolc éve... Elképesztő!

Quién

Egy másik pörgős nóta a 2009-es albumról. A 2010-es Gran Rex verziót imádom a legjobban, na meg a 2009-es izraeli koncertjükön elhangzott Quién mindent visz. Most direkt nem ezeket választottam Euge oldalára, hanem a változatosság kedvéért egy 2010-es díjátadón való fellépésük mellett döntöttem. Bár nagyon jó műsort csináltak, szerintem ott már nagyon érződött, hogy lassan Euge otthagyja a csapatot, hiszen év végén volt velük az utolsó koncertje, alig pár hónappal ezután a performansz után. A kamera sem sűrűn vette China-t. Persze ez lehet véletlen is vagy bénák voltak a vágószobában. De sajnos benne van a pakliban a közelgő távozás szele. Nem is tudom...ekkor már nem is éreztem köztük a hatalmas összhangot, ami régen megvolt. Félre ne értsetek, semmiféle ellenségeskedés nem volt a bandán belül, csak úgy gondolom, érezték, hogy nemsokára Euge nélkül folytatják, pedig az évek alatt szuperül összeszoktak. Szóval fura volt ez a helyzet mindenkinek. Mondjuk ettől függetlenül úgy érzem, hogy hiába volt China négy évig a banda ötödik tagja, Rocío pedig "csak" két évig, mégis vele instant óriási volt az összhang, és ez végig meg is maradt, a legutolsó percig. Lehet, csak nekem tűnik így. Na, de a jobb oldalra ismét a 2011-es izraeli koncertnek szavaztam meg a bizalmat, hiszen szerintem pazarul bemutatja, hogy...nos, hogy miért erre a videóra voksolok. Ismét az az áldott jó hangulat, amit megteremtettek közös erővel. Ráadásul bár Rochi és Gas "párosa" a mindenem, azért leírhatatlanul nagy öröm látni Lali és Gastón duóját is. Ők szerintem ritkán keveredtek össze a színpadon úgy, hogy huzamosabb ideig egymással "foglalkozzanak" és adjanak a Gasli fanoknak vidám pillanatokat! :) Szóval valóban feldobnak az ilyen felvételek, ahol ők is "összekerülnek". Igen, ez a kör is Igarzábal kisasszony mellett szól.

Estoy Aquí Otra Vez

Trelew városa az egyik utolsó koncerthelyszín volt 2010 végén Euge-nak. Ekkor már barna hajjal nyomult, szóval ne is kutassátok a szőke tincseket. A dal a sorozathoz készült utolsó albumra került fel, aztán Rochi-val is felénekelték az utolsó cd-re. Ismét nincs könnyű dolgom. A búcsúkoncertet legszívesebben egy búra alatt tartanám, amit gyémántkövekkel pakolok körbe, ezzel jelezve, hogy milyen kincset ér nekem. Viszont a trelewi fellépésen ismételten ott van mindenki, ezzel még nagyobb löketet adva az egésznek. Plusz a búcsúkoncerten picit ismét lefaragtak a dalból, míg Trelewben előadták majdnem teljes hosszában. És ugyan a tökély megtestesítője az El Adiós a szememben, de azért sajnálom, hogy pont a kedvenc részem maradt ki az ottani verzióból. Viszont Lali kezében az a panda is sokat nyom a latba...imádom a pandákat! :D <3 De bármennyire is szeretnék Rochi-ra szavazni, pláne a hajlítgatások miatt, amiket Euge-val ellentétben ő belevisz a produkcióba, mégis a 2010-es videó kerül ki most győztesként. Még ha csak egy hajszállal is. Eddig 3:2 az állás Eugenia javára. Csak gondoltam, jelzem, hátha nem számoljátok. Hihetetlen, még magamat is megleptem, hogy képes vagyok eltekinteni attól, hogy Rocío-t mennyire imádom! Pedig ha tehetném, tényleg végig rá szavaznék. De akkor nem lenne érdekes és izgalmas ez a bejegyzés, nemde? :D

Miedo A Perderte

Az Ángeles del Mundo óta csak pörgős számok tarkították ezt a posztot, szóval ideje ismét lassabb vizekre evezni. Egyúttal pedig igencsak megkönnyíteni a döntést számomra. Mindjárt lelövöm a poént, de azt hadd jegyezzem meg előbb, hogy ez a fantasztikus dal a 2010-es albumon kapott helyet, és emlékszem, az album megjelenését követő héten szinte csak ezt hallgattam. Azóta lett nagyobb favoritom is erről a cd-ről, de első blikkre ez ragadott meg a legjobban. Azóta is töretlenül imádom...és ez vonatkozik a dalaik 99%-ára. A madridi koncert nem volt épp a legjobb a hangosítás szempontjából, hiszen a vokál sokszor - ennél a dalnál különösen szembetűnően - erősebben szólt, mint kellett volna, és a bandát néha alig hallottuk. Egy dolog viszont a lassú számokat nézve durván egyértelmű, és emiatt is könnyebb a döntés számomra: ilyenkor a legnagyobb a kontraszt Lali és China között. Nem kicsit énekli le a színről Euge-t a kolléganője. Rochi-nál ez ugyebár még csak nem is opció, mivel kb. ugyanolyan erős mindkettejük hangja, így kiegészítve egymást. Amúgy két év alatt is rengeteget alakult mindegyikük technikája (az összes tagról beszélek most). Oké, ez kb. mindegyik felvételen látszik, de ezen a kettőn szerintem különösen. Na meg a búcsúkoncerten a hangosítással sem volt semmiféle gond. A rajongótábor mindkét videón belead apait-anyait, ezen a téren lehetetlenség belekötni. Nem is óhajtok. A lényeg, hogy ezzel most Rochi egyenlített. :D <3

Un Paso

Atyaég, ez a szám!!! Na meg ez a két videó... szerintem most a legnehezebb számomra a döntés. Lehet, írtam ezt már korábban. Ha igen, akkor azt vegyétek semmisnek. Most a legdurvább a választás. Mintha arról kéne döntenem, melyik édes pandát simogassam meg a kettő közül, amikor legszívesebben mindkettőt hazavinném. Oké, hülye hasonlat, de szerintem eljutott hozzátok az üzenet, miszerint a rohadt életbe is, lehetetlen dönteni. A hangulat mindkét fellépésen tökéletes. A 2008-as színházi előadásnál a hideg ráz, amikor egy emberként áll fel a közönség abban a másodpercben, hogy felismerik a dalt, arról nem is beszélve, hogy üvöltött mindenki, mikor Gastón elkezdte a dalt... na meg ahogy a sorozat szereplői együtt táncolnak a többiekkel, még egységesebbé teszi az egészet, még nagyobb hatást kelt. És oké, ezt a koreográfiát táncolták a refrénnél a búcsúkoncerten is, de egy kicsit hiányzik nekem onnan, hogy egy komplett "tánckar" is legyen velük. Viszont annak is megvan a hangulata. Akkora...nem is tudom, mi lenne ide a megfelelő szó, de...azt hiszem, megvan. Szóval akkora SZERETETTEL fordulnak egymás felé az El Adiós közben, amire nincsenek szavak. Megvannak az apró különleges momentumok köztük, amik felett nem tudok és nem is akarok elsiklani. És az a Gastochi pillanat, amit az eredeti koreográfiából vettek át...az az aranyos puszi, istenem! Na jó, akármennyire is szeretném azt mondani, hogy döntetlen (most jobban, mint eddig bármikor), akkor is a búcsúkoncert előtt hajtok fejet első körben! <3

Vuelvo A Casa

Régen a két kedvenc bandámról vezetett rajongói lapomon (RBD és Teen Angels) több posztot is kitettem a hangbeállásokról, hiszen nem kevés ilyen felvétel maradt fent a fanok legnagyobb örömére. Emlékszem, jó párat kielemeztem nektek, mielőtt lehúztam a rolót azon az oldalon. Köztük a bal oldalon látható videóról is írtam, ha nem tévedek. Konkrétan 2010. december 7-én rögzítették ezt a videót Junínban. Már csak azért is különleges, mivel ez volt Eugenia legutolsó (!!!) koncertje! Ezután ő már nem lépett fel többet a csapattal. Imádom Lali dúdolgatását az elején, ahogy Gastón és Peter hülyéskedését is, amikor a levegőbe csapkodva "dobolnak". Eugenia elképesztő, ahogy beéneklés közben telefonozik, de végszóra el is teszi, hogy be tudjon kapcsolódni a dalolászásba. Keserédes a hangulat, ha engem kérdeztek. Nagyon rányomja a bélyegét China távozása szerintem. Imádom őket, félre ne értsetek, de mintha kicsit ők is letörtek lennének...vagy csak fáradtak. Ki tudja? Viszont mindenképp a 2011-es, konkrétan január 22-i felvétel mellett teszem le a voksomat. Ez volt Rochi legelső koncertje a Teen Angels teljes jogú tagjaként!!! Ismét azt tudom kiemelni, amit ennél a felállásnál mindig: az elképesztő összhangot! Ott ültek egymás mellett - bár némelyikükre ráfért volna egy-két bögre...vagy épp vödör kávé :D -, átadták magukat a zenének és kész. Ráadásul a végén több acapellát nyomtak, mint az egy hónappal korábbi felvételen. Ott csak egy sort énekeltek zene nélkül, itt pedig fullra befejezték a dalt. Éééés...ami miatt még inkább ide húz a szívem, az a rajongók "jelenléte". Úgy értem, nyilván már Junínban is ott voltak a kordonon kívül, az épület másik oldalán, de itt láthattuk és ami még fontosabb, hallhattuk is őket. Lali oda is integetett nekik. És bizony, őket énekeltették meg a hangbeállás végén. Ettől lett ez a favorit videóm a kettő közül, bármennyire is imádom a másikat is. <3

Que Nos Volvamos a Ver

Hogy ez is mennyit szólt a szobámban régen. 2009-ben kezdtem a gimnáziumot, és egész nyáron ezzel a lemezzel "készültem" lélekben az új közegre, a nagy változásra. Legtöbbször pedig - ha az emlékezetem nem csal - ezt indítottam el. Bár nem ez az abszolút kedvenc dalom a harmadik albumról, de akkoriban a lelkemnek erre volt a legnagyobb szüksége. Még mindig ezer örömmel hallgatom, nem mintha ez nem lenne igaz kb. akármelyik Teen Angels számra. :D Bal oldalon a 2009-es izraeli koncert részletét láthatjátok, amikor ott volt a sorozat több főszereplője is, és együtt táncolták végig ezt a pörgős nótát, közösen szórakoztatták a jelenlévő szerencsés fanokat. Jobb oldalon pedig a 2012-es búcsúkoncert. Mindkettőn csodás volt a hangulat, még ha a Gran Rex Színházban nem is voltak annyian, mint Izraelben...be sem fért volna annyi ember. :D Már jeleztem korábban, hogy nekem ez a két koncert az etalon, pontosabban az izraeli a második favoritom. Ettől még nehéz a döntés, bár korántsem olyan szinten vagyok megakadva, mint az Un Paso-nál voltam. Mert igenis ki tudom mondani, hogy minden csodaszereplő ide vagy oda, akkor is a búcsúkoncert a nyertes. Bár sokszor nagyon sokat nyom a latba, hogy jelen van minden színész, ezzel még inkább feldobva a produkciót, de...nem is tudom, valahogy itt nekem jobban bejön az, hogy csak ők öten búcsúznak el a nézőktől ezzel a fantasztikus számmal. Végig hülyéskedtek éneklés közben, egy percre sem kúszott be a búcsúhangulat abban a pár percben. Itt tényleg kifejezhették, mennyire szeretik egymást anélkül, hogy arra kellett volna gondolniuk, hogy nemsokára mindez véget ér. Egyszerűen csak átadták magukat a mókának, a dalnak, és megmutatták, mennyire fontosak nekik a rajongók, na meg persze micsoda hatalmas barátság van mindegyikük közt! <3 Igen, igazság szerint nem nehéz számomra a döntés. Vagyis nem annyira, mint hittem. Ettől még imádom az izraeli videót is. Euge is milyen édesen beletúrt Gas és Peter hajába is! :D Szeretem ezt a csapatot. Mindannyiukat! És rohadtul hiányoznak...

No Te Digo Adios

Nem sírok, nem sírok, nem... Valahogy, amikor erre a dalra kerül sor, piszok nehéz tartani magam. Még ennyi év távlatából is. Nos... 2010 novemberében Neuquén városában volt az egyik utolsó fellépése a Casi Ángeles csapatnak. Gondolok itt arra, hogy a sorozat minden főszereplője járta az országot a fellépések miatt. Igazából ezután még öt koncertjük volt és ennyi. Eugenia utána hagyta ott a Teen Angels-t is. Szóval a bal oldali videó is alaposan meg tud ríkatni. Mondom, ez a dal már önmagában padlóra tud küldeni. Ott van tényleg mindenki, és oké, még volt vissza öt fellépésük így együtt, de ott, abban a városban ez volt az utolsó. Abban az évben sok utolsó várt a szereplőgárdára. :( <3 Ennél a dalnál nem tudok és rohadtul nem is akarok azon filózni, Eugenia-val vagy Rochi-val tetszik-e jobban, mert nem ez a lényege. Ez a dal valaminek a lezárását jelképezi számomra. Azt, hogy mindegy, melyik csajszi a nagyobb kedvencem, eljött a pillanat, amikor mindkettőt valamilyen formában elveszítettem. Nem drámázom, ne higgyétek ezt. Egyszerűen csak a Casi Ángeles és a Teen Angels is nagyon sokat jelentett nekem, és mindig közel fogom érezni őket a szívemhez. Persze, külön-külön is követem őket mind a mai napig. Ez sosem fog változni. De így együtt már valószínűleg sosem fogom látni őket, nem fognak együtt énekelni. És ez az, amitől először 2010-ben kellett búcsút vennem, majd pedig 2012-ben véglegesen. Ezt szimbolizálja ez a csodaszép és megható dal. Ez pedig mindig picit fájni fog a lelkemnek. Szóval 2010-ben elköszönt egymástól a széria egész teamje, ami rohadt nehéz lehetett. Illetve Euge-től is búcsúztak. Még jó, hogy a legutolsó koncertállomásról nem maradt fenn jó minőségű videó, mert szerintem akkor zokognék csak igazán. Basszus, ez a videó is épp eléggé kikészít. Ahogy bejön a Teen Angels mögé a többi fergeteges színész, kolléga, BARÁT! <3 És igen, hadd jegyezzem meg, hogy nagyon örülök, hogy Rochi állt párba Gastónnal. Volt pár nagyon édes momentumuk. Ez kb. mindenkire igaz. Candela is tündéri volt Peterrel, ahogy Victorio is Euge-val. És még sorolhatnám. Na jó, az abszolút kedvenc pillanatom a videóban mindenképp a Gastón-Lali-Peter trió. Mindig megható ezt a hatalmas szeretetet látni köztük. Minden Gasli és Laliter rajongó kiugorhatott a bőréből...vagy vödörbe gyűjthette a könnycseppjeit. Lehet választani. És ott van a jobb oldali videó...úristen, nem tudom, hogy leszek képes épkézláb mondatokat összehozni róla. Előbb jöjjenek a száraz tények, aztán folytatom a kiborulást: a helyszín Córdoba, 2012. október 8. Jelen volt 20 ezer ember!!! Ez volt a Teen Angels legeslegutolsó koncertje!!! Ezután már nem volt több. Tényleg lezárult egy korszak. Egy olyan korszak, ami nemcsak nekem, hanem megszámlálhatatlanul sok embernek rengeteget jelentett! Szívvel-lélekkel szerettem ezeket az embereket, és részben nekik köszönhetem, hogy a gyerek- és tinédzserkoromból nem kevés jó emlékem van. A dalaik nagyon sok erőt adtak, az ő személyiségük, tehetségük átsegített sok mindenen. Annyira szeretném, ha a teljes sorozat csapata nem is, de a Teen Angels mind a HAT tagja összeülne valamikor a jövőben nosztalgiázni...esetleg felcsendülhetne egy-két dal is. Ha ez az álmom valóra válna, biztos sírnék örömömben egy álló hétig! <3 Na, de szálljunk vissza a földre egy pillanatra. Nem szeretnék a két videó között választani, de nem hazudtolhatom meg magam, hiszen azt mondtam, mindenképp dönteni fogok, még ha nehéz is. Szóval...bármennyire szeretném agyonölelgetni lélekben az összes kincset érő személyt a 2010-es koncertről, mégis a végleges búcsú áll hozzám egy vékonyka hajszállal közelebb. Ahogy ott álltak egymás mellett mind az öten, el nem mozdulva kb. egy centit sem, közösen megélve ezt a keserédes pillanatot (hiszen akármilyen szomorú is volt, egyben gyönyörű is, mert egy hatalmas szeretetgombócban ácsorogtak a rengeteg közös emlékkel és a hatalmas rajongótáborral), és persze végig a könnyeikkel küzdve...nos, leírhatatlanul megindító ez a pár perc. Igazából minek is tagadnám, mindig végigzokogom a felvételt, akármikor nézem meg. A Gastochi-imádó szívem pedig milliónyi darabban van a látványtól. Gastón el sem engedte Rochi-t egy pillanatra sem. Konkrétan úgy "kapaszkodtak" egymásba, mintha nem akarnák, hogy ez a pillanat valaha véget érjen. Hát igen...mi sem szerettük volna. Bár meg lehetett volna állítani az időt. És a túlvégen sem azért nem volt kontakt Lali-ék közt, mert elszállt volna a szeretet. Szimplán szerintem Lali abban a percben elsírta volna magát, ha egyikük hozzáér. És a dal végén az a puszi, amit Peter arcára nyomott Rochi... na jó, befejeztem. Imádom őket. MINDÖRÖKKÉ!!! <3