Oké, most már egy hete, hogy megvolt a Casi Ángeles "szülinap", vagyis a legelső epizód adásba kerülésének 13. évfordulója. De ahogy ígértem is a nagy Eugenia Suárez és Rocío Igarzábal összehasonlító posztomban, nem az volt az utolsó ilyen irányú bejegyzésem. A napokban még várható az évforduló miatt 1-2 Casi Ángeles vagy Teen Angels írás, sőt igyekszem a jövőben is gyakrabban jelentkezni, hiszen akik követték anno az RBD-Teen Angels oldalamat, vagy olvasták néhány régebbi ilyen témájú bejegyzésemet (akár a már említett pár nappal ezelőttit is), tudhatják, milyen sokat jelent nekem ez a sorozat, na meg a Teen Angels banda! Hogy micsoda hatással voltak a gyerek- és tinikoromra a történetszálak, a színészek, a karakterek, a szerelmi sztorik, és persze a DALOK!!! Oké, a spanyolom lényegében a nulláról indult, amikor 2008-ban beleakadtam az akkor induló második szezon epizódjaiba, na meg az első évad lehengerlő színházi előadásába. 2007-től 2010-ig tartott ez a csoda, és legnagyobb örömömre mind a négy évadhoz adtak ki albumokat, na meg profi minőségben rögzítették a színházi előadásokat is! Úgy gondoltam, összeszedem mindegyik lemezről az abszolút kedvenc dalaimat. Eredetileg mindegyikről egy-egy dalt szerettem volna kiválasztani, de basszus, az fizikai képtelenség, erre magam is hamar rájöttem. Szóval úgy döntöttem, három-három felvételt teszek közzé, és nem szimplán a hanganyagot rögzítem, hanem akkor már érdekesebbé teszem a dolgot, és a színpadi változatot pakolom ki nektek mindegyikből. Most direkt nem a Teen Angelsre helyezem a hangsúlyt, hanem a sorozat többi tagja is néhol előtérbe kerül a dalok által, bár természetesen minden lemezről ilyen-olyan formában, de a Teen Angels is jelen lesz, hiszen kivitelezhetetlen, hogy az adott cd-ről a három kiválasztott dal közül legalább az egyik ne hozzájuk kapcsolódjon. Akkor indulhat a buli? Most, hogy ne legyen a főoldal olyan nagyon lehúzva, az első három videó után, vagyis a 2007-es adagot követően a "Bővebben"-re kattintva látjátok a maradék három év válogatását, természetesen a véleményemmel ellátva.

2007

Che Bombón

A már oly sokszor emlegetett 2007-es színházi előadás bevezetője és az első két felcsendült dal egy az egyben megnézhető a mellékelt videóban. Úristen, mennyi emlék. A világon semmit nem értettem az egészből, de ez indított el az úton, hogy megtanuljak spanyolul. Oké, florerr barátnőmhöz képest sehol sem vagyok, de a lényeget most már megértem a spanyol szövegekből, tudom az alapokat, van némi szókincsem is és értelmes mondatokat is össze tudok rakni. Azért több mint egy évtized alatt csak haladtam valamennyit. :D Amúgy a 2007-es Gran Rex előadást annyiszor láttam az évek alatt - na meg pláne anno, amikor egymás után háromszor is képes voltam végignézni!!! -, hogy mind a mai napig kívülről tudom belőle a párbeszédeket is! Valamikor most már érik az újranézése (meg az ezt követő három másiknak is), mivel szerintem kb. két éve nem csekkoltam elejétől a végéig. Hiányzik. Na, de rátérve a kedvenc dalomra (időrendben haladok, ahogy elhangzottak az előadásban!!!). A Che Bombón lényegében a második felcsendült nóta, és természetesen a Teen Angels tagjai kezdték meg a fantasztikus előadást. Oké, azért hadd jegyezzem meg, hogy valóban irtó nehéz még három számot is kiválasztanom a lemezekről, ugyanis szinte az összes nagy favorit. Itt is a Che Bombón előtt elhangzó nyitódal, a Nenes Bien annyira beszippantott - mert naná, hogy végignéztem a videót, nem bírtam magammal -, hogy majdnem kicseréltem és ezt írtam be a Che Bombón helyett. De nem, erős maradtam. Mivel a "Hé, édes" volt az, aminek hála egy csapásra és végérvényesen belezúgtam a Teen Angelsbe. Na jó, rövid sztori: ugyebár Lali első szólódala, az Escaparé által találtam rá a sorozatra, aztán ugye csekkoltam ezt a fergeteges előadást, és oké, már a Nenes Bien elvarázsolt, és ugyebár egyedül Lali-ról tudtam, hogy kicsoda (ki a franc emlékezett rá, hogy Eugenia és Gastón is benne volt a Csacska angyalban? :'D), mégis éreztem, hogy bizony ezek az emberek óriási hatással lesznek az életemre egytől egyig. Viszont kellett a második szám, hogy ténylegesen azt mondjam, "oké, máris fanatikus lettem, te jó ég". <3 Mikor vége lett a Che Bombón-nak, én már tátott szájjal meredtem a képernyőre. 7:55-től indul a Che Bombón, ami egyébként tökéletes depresszió ellen, de ha gondoljátok, nézzétek meg az elejétől. Oda meg vissza vagyok az egész hangulatától. Hátha kedvet kaptok végignézni. És az a koreográfia a Che Bombón-nál elképesztő! Nem csoda, hogy beszippantotta a 13 éves zene- és táncfüggő lelkemet!

Reina Gitana

Már megint bekúszott egy másik dal is a videóba, de nem baj, minél többet ismertek meg, annál jobb. Szerintem fantasztikus számokat adott nekünk mind a négy évad. Viszont ha csak a választott favoritom érdekel, akkor tekerjétek a videót 3:23-hoz. Ez az egyik Teen Angels tag első szezonos szólódala. Igazából filóztam azon, hogy Lali szólóját válasszam-e, az Escaparé-t, de végül átgondoltam, és Eugenia szólója mellett döntöttem. Igazából ahogy írtam is, az összes számot rohadtul imádom, és az Escaparé nélkül sosem leltem volna rá a telenovellára - sőt igazából még tovább boncolgatva a kérdést, ha nem néztem volna a Csacska angyalt és nem lettem volna Lali rajongó, az Escaparé-ra sem akadtam volna rá -, viszont ha visszaemlékszem a Casi iránti fanatizmusomra, ami ugyebár 2008-ban vette kezdetét, hiába Lali szólója szippantott be, a Reina Gitana különleges zenei világa még jobban beszippantott. Rengeteget hallgattam ezt a dalt, és annyira illik China hangjához, úristen! Na igen, Rochi a lányok közül a kedvencem, aztán Lali, és csakis utánuk Euge, viszont ha ezt a számot bármelyik másik leányzó előadta volna, a közelében nem lett volna az eredetinek. Ez a dal egyszerűen Eugenia-nak lett kitalálva! És imádom, ahogy a színházi előadásban az egyik nézőt is bevonta a produkcióba, Nico felbukkanása a végén pedig csak hab a tortán. Rájöttem amúgy, hogy nem tudom megunni ezt a dalt, mert most is egymás után kb. tizenkétszer meghallgattam, és ha most nem kellene rátérnem a következő dal elemezgetésére, simán folytatnám. :D

Dos Ojos

Maga a dal 4:05-nél indul, előtte a sorozat negatív szereplői szórakoztatták kicsit a népet, na meg megmutatták Nico-nak, hogy fogva tartják Cielo-t. Ez a duettjük szerintem az egyik legszebb...vagyis nekem a leggyönyörűbb. Minden duettjüket nagyon szeretem amúgy, de ez anno annyira megfogott, hogy egyik sem tudta lekörözni, még a második évadban felcsendülő csodaszép daluk sem. Tetszik, ahogy beleépítették a színházi produkcióba, és hogy Nico szabadította ki ezt a (szó szerint) angyalt. Szerettem a történetszálukat amúgy a sorozatban, mert bár a Teen Angels tagok sztorivonalai jobban lekötöttek, idióta lettem volna nem imádni ezt a kettőt. :D <3 Azért azt hozzátenném, hogy a sorozat egy pontján a Malvina-Nico szálat is nagyon szerettem. Mondjuk ehhez köze lehet annak is, hogy az életben Gimena Accardi és Nico Vázquez már 13 éve együtt vannak, sőt 2016-ban össze is házasodtak! De nyilván a sorozat szempontját nézve Cielo és Nico összetartoztak, ez nem is kérdés. És így legalább megszülethettek ezek a csodaszép közös dalok!

2008

El Espejo

Ha az első évad albumát imádtam, akkor szerintem arra szavak sincsenek, mit érzek a második cd-vel kapcsolatban. Ugyebár ebbe az évadba kapcsolódtam be, és amikor voltak a színházi előadások 2008-ban, még javában ment a sorozat is Argentínában. Még emlékszem is, ahogy minden egyes nap utánanéztem, mik történtek a színházi világban. Tisztán megvan, mennyire kiakadtam, amikor olvastam, hogy egy rajongó felment a színpadra előadás közben. Nem értettem, hogy lehetnek ennyire "elvetemültek" az emberek. Aztán megjelent a színházi előadás hanganyaga, én pedig elsírtam magam. Az El Espejo eleve az egyik legnagyobb kedvenc dalom az összes albumot nézve, viszont a lemezen Gastón lényegében szólóban nyomja, Rochi mindössze vokálozott. Ám a színházban valóban duettet csináltak a dalból. Úristen, leírhatatlanul boldog voltam, hiszen már szerintem mind tudjátok, hogy a kedvencek közt is a legek legjei nekem Rochi és Gastón voltak. Eskü, nem vagyok elfogult velük, de az én szememben nincs náluk jobb. Amint megismertem Rochi karakterét, valami megfogott benne. Először nem is volt kedvem elkezdeni az első évadot, mert tudtam, hogy ő még nem volt benne. De ez csak pillanatnyi elmezavar volt nálam. :D Ráadásul az, hogy pont Rochi és Gas karaktereit hozták össze a sorozat második szezonjában, égi áldás volt szerintem. Az univerzum engem szeretett volna boldoggá tenni. :D <3 Oké, endgame sajnos nem lettek a negyedik évad végére, de legalább sok csodás percet kaptam a párosukkal. Mondjuk megjegyezném, egyáltalán nem zavar, hogy Valeria végül nem Rama mellett kötött ki, hanem valaki más mellett lelte meg a boldogságot, ugyanis azzal a sráccal is imádtam a csajszit. Talán még jobban is, mint Gastón karakterével... Na, ki elfogult? Én biztos nem. :D Visszatérve a választott dalra: 1:30-tól indul maga a duett. Hogy lehet egy dal ennyire gyönyörű mind szövegileg, mind zeneileg? "Én vagyok az a tükör, amit nem látsz." Borzongok ettől a dalszövegtől, minden túlzás nélkül állíthatom. És tényleg külön öröm, hogy pont ők ketten adták elő! <3

Alguien

Kb. másfél perc lett előadva Nico Vázquez második évados szólódalából, de így csak még inkább megbecsülöm azt a másfél percet. Fogalmam sincs, hogyan fogott meg ennyire az a dal, de amikor elkezdtem azon morfondírozni, mégis hogyan válasszak ki évadonként mindössze 3-3 kedvenc számot, a második évad kapcsán volt számomra a legkönnyebb a döntés. Valójában kb. öt másodpercre volt szükségem, hogy döntsek. Az El Espejo egyértelmű volt, akárcsak a harmadik választott dal, amiről mindjárt írok. Ám ahelyett, hogy valamelyik Teen Angels tag szólója került volna még ki vagy egy közös nóta, valahogy nem is volt kérdés számomra, hogy ez lesz a nyertes. Ha valaki esetleg rájön, mivel babonázott meg anno ez a dal, örömmel várom a magyarázatot. :D Az biztos, hogy amikor elindult a dallam a színházi előadásban, majdnem a plafonig felugrottam a boldogságtól. És ahogy Cielo nevét üvölti a performansz végén...a szívem mindig majd' kiugrik a helyéről! <3 Úgy érzem, ez egy csúnyán alulértékelt dal a Casi Ángelesből. Több figyelmet érdemelne.

Estoy Listo

Ez a dal apró túlzással élve, de megmentette az életem. 1:15-től indul, ezzel zárták a 2008-as színházi előadást. Mégis mi mással lehetett volna? Nincs ennél alkalmasabb, mélyebb üzenettel bíró szám a második szezont tekintve. Mármint...lényegében erről szólt az egész évad! Úristen, az az energia, ami kivétel nélkül MINDIG felszabadult, akármikor énekelték el élőben...vagy akár csak a sorozatban. Minden egyes jelenetnek, amikor ez a szám szólt, óriási jelentősége volt! Szerintem engem mindig a hideg vagy épp a zokogás rázott olyankor. A lelkem mindig megborzong kicsit, amikor meghallom. Ez pedig örökké így is lesz! <3 Itt pedig nem csupán a dal miatt hatódom meg mindig, hanem a közönségből áradó szeretet miatt is. Végig velük énekelték az egészet...oké, ez mondjuk sok dalra volt amúgy is jellemző. :D Viszont micsoda üdvrivalgás volt a végén is, te jó ég! Egyik legnagyobb kedvenc dalom! Tényleg nem volt kérdés, hogy ennek itt lesz a helye a sorban.

2009

Donde Estás Amigo

A harmadik évad...úristen, iszonyú kaotikus volt nekem, tekintve, hogy a spanyolom mennyire kezdetleges volt akkoriban, mondhatni nem létező. :'D Viszont amit azonnal felfogtam, hogy a főszereplők a jövőben kötöttek ki, ahol Cielo és Nico lánya már felnőtt nő volt. A neve amúgy: Paz, vagyis "béke". Az évad lényege egy mondatban amúgy: "megmenteni Paz-t", ami átfordítva általánosságban annyit jelentett, hogy "megóvni a békét (a világban)". Nagyon tanulságos volt ez a sorozat, szerintem tudat alatt különösebb nyelvtudás nélkül is eljutott hozzám mind a négy szezon mély és tartalmas üzenete, máskülönben nem váltam volna rajongóvá egy csapásra. Ebből is látszik, hogy a dalokat is csodásan hozták össze, mert belőlük is áradt a lényeg. Már a dallamvilág sokat tett azért, hogy megértsem, mit akarnak átadni általuk. Aztán ahogy megértettem a dalszövegeket, még világosabbá vált minden. De való igaz, hogy már a zene maga eljutott mindig a szívemig és a lelkemig. Mindegyik beszippantott, tényleg kivétel nélkül. Nem véletlenül írtam, hogy sokszor a dallamvilág is elég volt, hogy megértsem, milyen hatalmas dolgok zajlanak a háttérben és hogy az üzenet, amit közvetíteni akarnak a dalokkal, mennyire fontosak. Itt is ez volt a helyzet. Bár Paz és Teo kezdeti szerelmi szálát nagyon nem csíptem (szerencsére nem is lettek endgame), viszont Emilia Attias és Benjamín Amadeo ezen duettje elképesztő érzéseket váltott ki belőlem már régen is...hát még azóta, hogy a szöveget is értem. Mindkét karakter ellentétes oldalon állt, és ebben a dalban is azt éneklik meg, hogy a másik mennyire elveszett, hogy megváltozott a szívük. Számomra olyan érzést kelt, mintha nem hallanák meg egymást. Egyikük sem akart rosszat a másiknak, egyszerűen a saját elveikben hittek, és sajnos a béke fenntartása ilyen körülmények között nem volt könnyű, sőt majdhogynem lehetetlen volt. Nagyon érzelmes dal, szerintem nem lehet nem szeretni. A melódia is változatos, tetszik, hogy a ritmusa sem egyhangú. Ők ketten pedig nagyon odatették magukat. Ez a duett minden mást háttérbe szorít nálam, amit Emilia a tényleges főszereplővel, vagyis Mariano Torre-vel adott elő. Pedig szerelmi szálakat nézve csak és kizárólag Camilo-val szerettem Paz-t, vagyis Mariano karakterével. És látjátok, mégis mennyire megragadott Paz és Teo közös dala. Az én szótáramban tényleg nincs helye az elfogultságnak. :D

Una Vez Más

Peter-nek a második évadtól kezdve a sorozat végéig mindig volt egy szólódala. Igazából bármennyire imádom mindhármat, csak egy tudta feltornázni magát erre a listára. Hiszen abban biztos voltam, hogy az egyik szólója itt lesz majd a bejegyzésben. Az egyértelmű volt, hogy nem a Nena lesz az, hiszen a második szezonos favoritjaim fixen megvoltak. Aztán ahogy filózgattam, rájöttem, hogy majd az utolsó szezont nézve eleve sok favoritomat le fogom hagyni a sorból, és baromi nehéz dolgom lesz kiválasztani a három kedvencet. Szóval nem akartam még inkább megnehezíteni a feladatomat (így is igazságtalan voltam a negyedik szezonnál), így végül ráböktem a harmadik szezonos szólójára...oké, ez a színházi előadásban duett lett Lali-val, de igazából nem is baj. Szerintem ez csak még jobbá tette az eleve fantasztikus számot. Alaposan végiggondolva nagyon örülök, hogy ezt választottam, mert úgy érzem, valóban ez van egy icipicivel előrébb a többi Peter-szólót nézve. A 2009-es előadáson pedig látványilag is frenetikus lett. Mondom, Lali jelenléte csak még jobban feldobja az eleve lehengerlő produkciót. Mar és Thiago kapcsolata határozottan az egyik legnagyobb favoritom volt a sorozatban, szóval minden duettjük (vagy szólójuk, amiben jelen voltak mindketten a színpadon) a szívem csücske. Nem tudom, azt tudtátok-e, de ők mind a négy Casi Ángeles évad közben az életben is együtt voltak. 2006-ban jöttek össze a Chiquititas sin fin forgatásán, aztán 2010-ig együtt is maradtak. De ezt tényleg csupán érdekességként írom most le, hiszen semmit nem nyom a latba, amikor kedvenc dalt választ az ember. :D És ha valakinek már sikerült megunnia ezt a számot, kérem, jelezze...meg árulja el azt is, hogyan történt a dolog, ugyanis én ezt (sem) vagyok képes abbahagyni. :D <3

Vuelvo a Casa

Ez a dal nálam Estoy Listo szint környékén mozog. Igazából ez a két szám bárhol és bármikor képes olyan érzéseket kiváltani belőlem, aminek sírás a vége. Oké, az Estoy Listo valóban "életmentő" volt nekem, de a Vuelvo a Casa is elképesztő mennyiségű erőt adott nekem, hogy kitartsak és soha ne adjam fel a reményt! Jelen helyzetben pedig nagyobb szükségünk van az ilyen tartalmú dalokra, mint valaha!

Ahol remény van, ott az otthonom.
Ahol szeretet van, ott az otthonom.
Ahol te vagy, ott az otthonom.
Ma pedig végre hazatérek.

És ez csak egy részlet ebből a csodából, ami ugyancsak megunhatatlan számomra. Na, azon egy percig sem morfondíroztam, hogy ezt a dalt vajon bepakoljam-e ebbe a bejegyzésbe vagy sem. Egyértelmű volt számomra, hogy itt a helye. A végén az acapella rész csinál ki a legjobban, ami maga a refrén (azt fordítottam le nektek!), de igazság szerint elejétől a végéig a hideg ráz tőle. Persze csakis pozitív értelemben. <3

2010

Abre tus ojos

Nos...lehet, hogy ennél az évadnál valóban kicsit "igazságtalan" voltam, hiszen egy pörgős dalt sem választottam a Teen Angelstől, pedig ebben a szezonban is volt pár "bulisabb" hangulatú nótájuk, amiket imádok teli torokból üvölteni a szobámban. Nem vicc, volt rá példa. Mégis maradtam a lassabb, líraibb hangvételű daloknál. Ráadásul mindössze egy közös dalt választottam, ahogy a 2007-es és 2008-as adagoknál is tettem. Sőt a felépítése is ugyanolyan lett ennek a blokknak, hiszen ugyanúgy egy duettet és egy szólót választottam még mellé. Azt hiszem, tudat alatt szeretem ezt a sémát követni dalválasztások esetében. És igen, vádolhattok nyugodtan részrehajlással, de ismét egy Rochi és Gastón duett keveredett ide. Hát tehetek én arról, hogy ennyire jók együtt és hogy ilyen eszményi duettjeik vannak? Ugye, hogy nem? :D <3 Egyébként komolyra fordítva a szót, rám ebben a szezonban valahogy még erőteljesebb hatással voltak a lassú számok. Nem tudom, mi lehet ennek az oka. Talán a sztorivonal. Hiszen az utolsó évad alcíme "Az ellenállás" volt. A harmadik évad következményeit élhették meg a főhősök, amikor megmentették Paz-t. A sikeres küldetés miatt létrejött egy óriási paradoxon az időben, aminek durva hatásai voltak a szereplők életére. Röviden és tömören: a fiatalok nem tudtak visszatérni a saját idejükbe és szétszóródtak mindenfelé. Néhányukat elfogta a Kormány, és ők szó szerint agymosást kaptak. De ez még semmi, hiszen új, hamis emlékeket ültettek a fejükbe, aztán átvitték őket az évad főgonoszának épületébe, ami korábban még iskolaként üzemelt. Ekkor már Új Korszak Intézmény volt a neve. Aztán ott volt az Ellenállók csoportja is, akiket nem sikerült elfogniuk a rosszfiúknak. Ők végig azon munkálkodtak, hogy elérjék, a barátaik emlékezzenek a múltjukra, megmentsék a jövőt ettől a borzalmas valóságtól, és persze végül mindenáron hazajussanak. Nos, amennyire tudtam, összefoglaltam a lényeget...azt hiszem. Nagyon bízom benne, hogy nem hagytam ki a lényegesebb infókat. Ami a duett szempontjából lényeges lehet: Rochi és Gastón karaktereinek szerelmi szála igazából csak a második évadban volt tökéletesnek mondható. A harmadikban már kezdtek tönkremenni a dolgok, és bár ott is voltak szép perceik, eléggé eltávolodtak egymástól. Aztán jött az utolsó szezon. Ezt a dalt Valeria (Rochi karaktere ugyebár) Simón-nak írta, vagyis a srácnak, akivel végül endgame-et kapott a karaktere. (Pablo Martínez játszotta amúgy.) Mindketten az Ellenállókhoz tartoztak, legalábbis egy ideig. Rama pedig (Gastón karaktere) sajnos agymosást kapott már a szezon elején. Valahogy Rama-hoz keveredett a szám, és fogalma sem volt, ki írta, de teljesen megbabonázta a "titokzatos" lány. Szóval itt még egy icipicit visszakaptam a Rochi-Gas párosomat, pontosabban a Vale-Rama duót. Pláne miután Vale-t is elfogták, és őt is átmosták. Párszor el is énekelték együtt ezt a dalt. Hogy miről szól? Csak egy részletet lefordítva:

Nyisd ki a szemed.
Akkor láthatod a szemeimben
A fényt, amit meglelhetsz,
Hogy élj.

Érintek, érzek, nézek.
És a bőrödön a tél ezúttal távozik.
Újra a tiéd leszek.

Valahogy sosem tudom könnyezés nélkül meghallgatni. Bár sikerült belezúgnom a Vale-Simón párosba - olyannyira, hogy imádtam a boldog befejezésüket -, de a szívem egy jó nagy szelete a Vale-Rama kettősé maradt. És elég nagy szívfájdalom is nekem a harmadik, de főleg a negyedik szezonos jeleneteiket nézni, főleg ezt a dalt. Keserédes számomra, hiszen hiába fájó pont, annyira gyönyörű, hogy arra szavak sincsenek. Ezt a színházi verzióban is bizonyították. Akármikor ők voltak a képernyőmön, akár a sorozatban, akár a színházi szerepléseken, akár valamelyik koncertjükön, elérték, hogy mondhatni megszűnjön körülöttük a külvilág. Vagyis nálam kiváltották ezt a hatást. Kétségtelen, hogy Rochi és Gastón párosa volt a legerősebb a sorozatban. Vagyis én így gondolom. ÖRÖKKÉ!!! <3

Me voy

Szerintem valójában itt a magyarázat, hogy 2007-nél miért nem az Escaparé mellett döntöttem, hanem a különlegesebb hangzásvilágú Reina Gitana-nál. Mélyen belül tudtam, hogy ezt a Lali szólót szeretném kitenni. Lehet, hogy az Escaparé szippantott be anno, de ez minden kétséget kizáróan a karakterének legeslegjobb szólója! A kedvenc részemet fordítom belőle:

Nem foglak ismét elveszíteni téged.
És ha rád találok, többé nem hagylak el.
Sosem leszek olyan messze.
És ha megint egyedül maradok, te pedig elmész,
És végül elveszítelek téged,
Ne hagyd rám az emlékeid kulcsát.

Visszatérni, hogy újra lássalak.
Visszatérni, hogy újra érezzelek.
Visszatérni, hogy újra csókoljalak.
És azért, hogy velem maradj.

Szerintem ez csodásan körül is írja a rendkívül érzelmes dal lényegét. Már nem nagyon rémlik, hogy íródott a dal a sorozaton belül, de az nagyon rémlik, hogy amikor Lali karaktere, vagyis Mar előadta az agymosott csapatnak a házban, mindenki csak meredt maga elé. Lehet, keverem valamivel a jelenetet, de nekem ez dereng. A sokkhatás, amit mindenkiből kiváltott. Hát...belőlem biztos. Mindig libabőrt okoz, amikor meghallom. A színházi előadásban is elképesztő volt a színpadkép is. Peter jelenléte csak tovább emelte a produkció fényét... Úristen, említettem már, hogy LIBABŐR?? <3

Resiste

Számomra nem is volt kérdés, hogy ez a közös dal itt lesz a listában. Az "ellenállás" szezonjának szerintem ez volt a legerősebb dala. De az biztos, hogy ez volt az a szám, ami egy az egyben körülírta, miről szólt a negyedik szezon. A színházi előadásban ezután már csak egy szám hangzott el, ám még mielőtt felcsendült volna a Resiste, levetítettek egy megható búcsúvideót, amit telepakoltak a sorozat vicces és megható pillanataival. 3:10-től jön a szám, amit a színészek is a könnyeikkel küzdve (vagy épp megadva magukat nekik) adták elő. Elképesztően érzelmes lett a színpadkép is azokkal a táblákkal, amiket mutogattak. Olyan feliratok voltak rajtuk, mint: igazságtalanság, háború, gyűlölet, erőszak, éhezés, félelem, katasztrófák, nyomorúság, pusztítás, tudatlanság, hazugság, kábítószer, gonoszság, árulás, környezetszennyezés, végül pedig ellenségek. Azt hiszem, sikerült mindegyiket kiolvasnom. A legvégén pedig nagyban legördül a kitartás, vagyis a dal címe. Vagy ellenállás. Igazából teljesen mindegy, hogy fordítom. Bár a dalszöveget nézve jobban hangzik az előbbi, hiszen ilyen sorok vannak a dalban:

Tarts ki, jövök.
Tarts ki, majdnem ott vagyok.
Tarts ki, már itt vagyok.
Tarts ki, érezlek.

Nekem tehát a kitartás valahogy jobban passzol ide. De lényegében pont azért kellett kitartaniuk, hogy ellen tudjanak állni a rossznak. Szóval...most teljesen feleslegesen folytatok vitát saját magammal. :'D Azért szeretném komolyan befejezni a bejegyzést: azt hiszem, a jelenlegi helyzetünkben nem kevés Casi Ángeles-dal segíthet a lelkünknek. Ez is egy ilyen. Sőt ez most aktuálisabb, mint valaha! Ők egy szebb jövőben reménykedtek, és mindent megtettek, ami tőlük telt, hogy pozitív változásokat hozzanak a saját és egymás életébe. Nekik sikerült! Nekünk is menni fog!!! Csak az a fontos, hogy tartsunk ki! <3 Köszönöm Casi Ángeles, KÖSZÖNÖM TEEN ANGELS!!! <3