Azt hiszem, régen írtam már személyes bejegyzést. Olyat, ami kicsit tényleg rólam szólt volna. Szeretek kritikákat bepötyögni nektek, hiszen azok által is remekül megismerhettek. Ám nem tegnap volt, hogy valóban személyes hangvételűre vettem volna egy-egy posztot. Most mégis így teszek. Szeretem a verseket. Mindig is szerettem őket. Akkor is, amikor színésznőnek készültem, és azóta is, hogy ezt az álmot...nos, ha nem is engedtem el, de félretettem kicsit. Bár már közel sem olvasok annyit, mint pár évvel ezelőtt. Ezt pedig rettentően sajnálom. Igazán lélekemelő érzés régi nagy költők papírra vetett sorait magamba szívni. Azt hiszem, ideje lesz újra elővennem egy verseskötetet. Sok költő műveit szeretem, azonban ők a legkiemelkedőbbek a szememben: Vörösmarty Mihály, Illyés Gyula, és persze ott van a tragikusan fiatalon elhunyt Dsida Jenő. Tény, az ő verseiről nem épp az örömmámorban úszás jut eszébe az embernek. Reményik Sándor elgondolkodtató költeményei is sokszor voltak nálam terítéken, ahogy Ady Endre remekművei is elvarázsoltak, főleg a Csinszkához írt poémák. Azonban van két igazán nagy kedvencem, akik igazán közel állnak a szívemhez. Egyikük Radnóti Miklós. Tudom, sokan nem szeretik őt, de én csak úgy nevezem, hogy "a meg nem értett zseni". Már a születésétől kezdve sötét felhők lebegtek felette, hiszen édesanyja és az ikertestvére is meghalt a születésekor. Egy feldolgozhatatlan trauma volt ez számára. Olyasmi, ami rányomta a bélyegét a lelkére. Rövid élete során ő végig a helyét kereste a világban, ám sosem lelte meg. Persze, ott volt neki Gyarmati Fanni...akit érzelmileg meg is csalt. Nem hiszem, hogy Radnóti méltónak érezte magát a szeretetre. Talán ezért is viselkedett úgy, ahogy. Ezért voltak a versei is olyan..."dübörgőek". Egyszerűen nem tudok rájuk jobb szót. Én szerettem és kész. Azonban szerintem a legnagyobb csoda József Attila, vagyis a nagy proletárköltő, aki "tiszta szívéből" írt. Nem véletlenül fogalmaztam így. A Tiszta szívvel az egyik legmélyebb üzenettel bíró szerzeménye. Egy vers, ami miatt eltanácsolták az egyetemről. Nos...úgy néz ki, a Radnótihoz hasonló nehéz sorsú szerzők a gyengéim. Szegénykémet hiába áldották meg hatalmas tehetséggel, a félelmei és a reménytelenségek sajnos könnyen bekúsztak az idegrendszerébe, és többet nem szabadult tőlük. A halála körülményeiről nem tudok és nem is szeretek nyilatkozni. "Nagyon fáj." Hiába mondják sokan biztosnak az öngyilkosságot - persze az elmeállapota miatt az esély erre nagyon is sok -, annyira nem volt már akkor beszámítható, hogy lehet, azt sem tudta, épp hol van, amikor a tragédia történt. Vagy...mert ez is benne van a pakliban, valaki egy életre elhallgattatta. Persze, ez már csak összeesküvés-elmélet, de nem zárhatunk ki semmit. Épp ezért könnyebb, ha erről nem is írok. Úgy örülök, hogy ekkora népszerűségnek örvend még ma is. Én például tervezek rendelni pólót és pulcsit is a versei feliratával, amiket amúgy Szabó Erika színésznő a párjával kezdett el megtervezni és legyártani. Csodálatos ötletnek tartom, és egyelőre főleg Atilkától (Vágó Márta után szabadon), Radnótitól és Adytól szerepelnek versek ezeken a ruhadarabokon. Három csodálatos, bonyolult, összetett lélek! <3 Egyikük sem volt hibátlan. Ők is csak emberek voltak. Mégis különlegesek, mert kincseket hagytak az utókornak. Nekünk. És ezt meg kell becsülnünk. Ezért is örülök, hogy 1964 óta megünnepeljük a Magyar Költészet Napját. És pont József Attila születésnapján!!! A szívem ilyenkor megtelik szeretettel, sőt egyenesen túlcsordul! Boldog születésnapot a magyar költészet egyik legnagyobb alakjának, Attilának! És persze Márai Sándornak is, aki ugyancsak április 11-i gyerek, csak ő öt évvel korábban jött világra.

Amikor 2012 februárjában bemutatták a Madách Színházban az Én, József Attila című musicalt, örömömben elsírtam magam. Még mindig emlékszem, amikor a két szereposztás premierjéről megjelent videókat először megnéztem. Zokogtam.

2009-ben Vizy Márton és Tóth Dávid Ágoston a musicalpályázatra készültek a musicallel, a legjobb hétbe be is kerültek vele, ám akkor nem mutatták be, mert nem lett dobogós. Hála az égnek viszont láttak benne fantáziát, és kellett pár év, de végül csak összejött a premier! Ezért pedig örökké hálás leszek! Ahogy a szerzőpáros is mondta, "akadnak olyan különös pillanatok az emberiség történetében, amikor zseni születik". Valóban elgondolkodtató, hogy élete 32 évét Attila olyan intenzitással élte meg, mintha mindig is tudta volna, hogy neki ennyi jut. A musical a húszas éveinél veszi kezdetét, és egészen a haláláig elkísér minket az útján, a két nagy szerelmét alapul véve. Az első nagy szerelme Vágó Márta volt, az utolsó pedig Kozmutza Flóra, vagyis Illyés Gyula felesége. A darab tehát a két költő barátságát is taglalja. Mindezt tehetséges színművészek prezentálásában, pazarul felépített történetvezetéssel és természetesen a csodálatos megzenésített versekkel, amik melengetik az ember szívét. Én kétszer is láttam élőben az előadást, ráadásul akkora szerencse ért, hogy két különböző szereposztással. Egyszer Nagy Sanyival, Gallusz Nikivel és Balla Eszterrel, másodszor pedig Posta Victorral, Polyák Lillával és Muri Enikővel. Vagyis nagyon úgy rémlik, hogy ezek voltak a szereposztások. Az fix, hogy mindegyikükkel láttam, maximum az aktuális felállás nem dereng tökéletesen. Ide kattintva belenézhettek az előadás próbáiba. És persze a főpróbahétről is kaptunk egy videót. Annyira jó most ezekkel nosztalgiázni. Hat évvel ezelőtt pedig három ismert ember beszélt a költőről és a musicalről is: Czeizel Endre (orvos), Müller Péter (író) és Csonka András (színművész). Kár, hogy nem folytatták ezt a videósorozatot. Elnézegettem volna még egy ideig. A lényeg, hogy megkaptuk ezt a csodát, és bár ritkán van repertoáron, de remélem, még hosszú évekig fogják játszani, hiszen ez is nagy segítséget nyújt abban, hogy a mai kor megismerje József Attila páratlan műveit. Talán így megzenésítve még befogadóbbá válnak az emberek. Ebben hiszek! 1937 elején (a halálának évében) írta a Szállj költemény című versét, ezt is szeretném megosztani veletek, hiszen a jelen helyzetre is ráhúzható. Ezzel és a musicalről 2013-ban megjelent profi felvétellel szeretném zárni a bejegyzést, amivel a magyar költészet napjáról szerettem volna megemlékezni!

Szállj költemény, szólj költemény
mindenkihez külön-külön,
hogy élünk ám és van remény, -
van idő, csipjük csak fülön.

Nyugtasd a gazdagok riadt
kis lelkét - lesz majd kegyelem.
Forrást kutat, nem vért itat
a szabadság s a szerelem.

Szólitsd, mint méla borjuszáj
a szorgalmas szegényeket -
rágd a szivükbe - nem muszáj
hősnek lenni, ha nem lehet.

2. felvonás