Jövő héten már itt a szülinapom. Pont mához egy hétre. Arra gondoltam, hogy ideje folytatnom többek között ezt a cikksorozatot is. Lassan három éve, hogy megszületett ide a legutóbbi bejegyzés. Azért ez nem semmi, basszus! Picit most elásom magam. De legalább eljutottam oda, hogy újabb öt olyan sorozatot szedjek össze azok közül, amiknek már lement a fináléja.

Jóbarátok (Friends)

A világ legjobb szitkomja, két jó videószerkesztő barátnőm közös alkotása, az egyik kedvenc dalom a zseniális Gavin DeGraw-tól. Kell ennél több, hogy megkezdjem a sort? Szerintem pont tökéletes ahhoz, hogy újult erővel vessem bele magam ebbe a cikksorozatba. A Jóbarátok életem egyik legnagyobb kedvenc szériája, és mindig az is marad! Gondoltam, ezt már az elején leszögezem. Hiába ért véget a 2000-es évek elején, ráadásul tíz pazar évad után, a poénok szerintem ma is ütnek. Bár páran úgy vélik, mára elavultak, de én nem így látom. Vagy akkor bennem van a hiba, franc tudja. Rengeteg szitkom került már az utamba gyerekkorom óta, szeretem is a legtöbbet, de minden kétséget kizáróan ez az ETALON! Minden évad végig le tud kötni, még isten tudja, hányadik alkalommal is. Komolyan nem tudom, hányszor láttam pontosan, de nyolcszor már biztos. Nem is olyan régen, konkrétan tavaly fejeztem be egy újabb újranézést, de már most úgy érzem, hogy 1-2 éven belül ismét nekiállok. Mind a hat főszereplőt imádom, és érdekesmód már az első maratonomnál (ennek már jóval több mint egy évtizede) kialakultak az abszolút favoritjaim: Rachel a kedvenc női, Chandler a kedvenc férfi karakterem. És bár Rachel és Ross mindenki kedvenc szerelmi szála, számomra Monica és Chandler nem csupán a szívem csücske a romantikus sztorivonalakat nézve, de az ő kapcsolatuk példamutató lehet bárki számára. Máig az eljegyzésük és az esküvőjük is meg tud ríkatni, és határozottan a kedvenc eljegyzéseim és esküvőim közt van. Hátha idővel ebből is alkotok toplistát. Inkább bele se kezdek a részek, kedvenc jelenetek ecsetelésébe, hiszen ha visszanézitek az előző két ilyen témájú posztomat, láthatjátok, hogy sosem írtam regényt, hanem mindig lényegretörő voltam. Most is ez a célom. A Jóbarátok megunhatatlan, tudok rajta nevetni és sírni is, de nem esnek túlzásokba a szomorú vagy épp túl érzelmes pillanatok terén, mindössze pont megtalálják az arányt, hogy képes legyek pityeregni. Egyszóval minden megvan benne, ami szerintem egy szitkomhoz kell.

Hetedik mennyország (7th Heaven)

Az egyik legjobb családi kis sorozat, amihez szerencsém volt. Nem is tudom, mikor kezdtem el nézni, de még gyerek voltam, ez biztos. Oké, tizenegy évadot nem egyszerű huszonhatszor végignézni, de kb. háromszor már sikerült. És igazság szerint bármikor képes lennék újra elkezdeni bámulni. Pláne azért, mert most már jó pár éve, hogy ismét elérkeztem a fináléhoz. Ki tudja, lehet nemsokára belevágok. Ez a széria, a csodás sztorivonalak, a karakterek, a színészek megérdemlik. Igazából első blikkre semmi extra nincs benne: egy református lelkész nagy szeretetben neveli kezdetben öt, majd pedig hét gyerekét a feleségével. A szülőknek és a gyerekeknek is megvan a maguk öröme és bánata, amin hol egymaguk próbálnak túljutni, megemészteni, megoldani, hol egymásra támaszkodva közös erővel. És persze az esetek legnagyobb részében az összetartás oldja meg a helyzetet. Ez a sorozat sokkal több annál, mint amit elsőre gondolna róla az ember. A Hetedik mennyország megmutatja, milyen fontos is a család, és milyen jó is az, ha minden helyzetben számíthatunk egymásra. Erre a kis tévés családra valóban igazi boldogság ránézni. Minden hibájuk ellenére - vagy épp azért - szinte rögtön a szívembe zártam őket egytől egyig. Nyilván ebben is megvoltak a kedvenc szereplőim, sőt szerelmi szálaim is (mily meglepő :D), de az igazat megvallva ebben mindig maga a család érdekelt a leginkább. Annyira szeretem, és higgyétek el, elrepül az a tizenegy szezon, csak kezdjetek bele! ;)

Farkasbőrben (Teen Wolf)

Nos, ha őszinte akarok lenni, nem ez a legjobb megemlékezős rajongói alkotás a sorozatról, aminek amúgy 2017 őszén lett vége, összesen hat évadot élt meg. Szóval a választott videónál van esztétikusabb is, sőt több fontos jelenettel tarkított is, azonban mégis emellett döntöttem. Ennek oka egyszerű: ebben talán a legjobb az összhang a negatív és pozitív történések között. Ugyanis, ha valakinek én azt mondom, "Teen Wolf", az illető abban a percben arra gondol, hogy ez a természetfeletti széria másról sem szól, mint a vérfarkasok egymás és más lények elleni harcáról, a vérengzésről, a gonosz tettekről. Oké, persze, nyilván az is van benne. De ez ennél sokkal több. Ez egy lecke a csapatszellemről, a barátságról, arról, hogy elfogadd a szeretteidet olyannak, amilyenek. Vagy, ha épp módodban áll, változtass a gondolkodásmódjukon pozitív irányba. Scott, egy egyszerű gimnazista élete fenekestül felfordul egy vérfarkas harapásától a pilotban. A legjobb barátja, Stiles (egyben életem kicsi kis értelme, aki az egyik legfantasztikusabb férfi karakter, akit valaha láttam) mindenben támogatta az elejétől a fináléig a barátját, szinte a testvérét!! Scott első szerelme, Allison pedig vadászcsaládból származott. A lány apja kezdetben gyilkolta az ÖSSZES vele szembekerülő általa gonosznak tartott lényt. De végül a lánya és Scott hatása jó irányba terelték. Ahogy szépen lassan mindenki számára kiderült a természetfeletti létezése, vagy épp az, hogy ők maguk is azok, furcsamód nem elszakította egymástól a szereplőket, hanem még inkább összekovácsolódtak. A félreértések ez NEM egy pusztán sötét hangulatú széria. Sokkal inkább arról szól, hogyan válnak a karakterek fényes csillaggá egymás, sőt a saját életükben! Arról, ahogy kivezetik egymást és önmagukat a sötétségből. Ráadásul a humor is végig erősen jelen volt, oldva a sokszor borús hangulatot. A hat szezon alatt születtek és hamvadtak el barátságok, szerelmek, történtek tragédiák, de ezek a bátor fiatalok többször is bebizonyították, hogy aranyból van a szívük, ha a szeretteikről van szó, sőt szakadatlanul együtt is dobbant a szívük, ahogy haladt előre a sorozat, és valóban igazi családdá formálódtak. A végére hála az égnek, boldog befejezés jutott...hát...szinte mindenkinek. A fájdalmat, a veszteségeket mindig magukkal fogják cipelni, de az egymás iránti szeretet, a törődés idővel enyhíteni fogja a súlyát mindennek. Én pedig hamarosan elkezdem elölről, már úgyis terveztem egy újranézést. <3

Testvérek (Brothers & Sisters)

Ha nagyon az alapot vesszük, hasonlít a Hetedik mennyországra... Ez is egy családról szól. Konkrétan egy ír és zsidó felmenőkkel rendelkező családról. Sokkal kevésbé visszafogottak, mint a Hetedik mennyországos Camden-família. Ott is volt bőven gond, de Walkerék...nos...Walkerék finoman fogalmazva igencsak harsányak. Nem restek kimondani a véleményüket, ráadásul van köztük egy meleg karakter, illetve kezdetben korántsem olyan összetartóak, mint a református lelkészék. Szóval ha más közös pontot keresnétek a két szériában, nem valószínű, hogy találtok. Mindkettő zseniális. Még maximum ennyit. A pilot rögtön az egyik gyerek szülinapi partijával indít, ami nem volt vitáktól és gondoktól mentes. Sőt a tragédiát sem úszták meg: meghalt a családfő. Szomorú, de valamivel bele kellett csapni a lecsóba. Az anya maradt, akinek a bátyja átsegítette a nehéz időszakon, illetve a nő "küzdelmét" figyelhetjük meg kezdetben, ahogy azon van, hogy közelebb hozza egymáshoz az évek alatt eltávolodott testvéreket. Mondanom sem kell, szépen fokozatosan újra rájön az öt tesó, hogy kellenek egymás életébe, és hogy nagyon szeretik egymást. A távolság eddig sem azt jelentette, hogy nem így lett volna, csupán ahogy élték a saját felnőtt életüket, elfelejtették, mit is jelent pontosan az a szó, hogy CSALÁD. Leírhatatlanul imádom őket, mindannyiukat (bár az anyjuk néha durván az agyamra ment), szeretem azt a szétszakíthatatlan kapcsot, ami ott van köztük. Szeretem, hogy mind az öten más-más, mégis szerethető személyiséggel lettek megáldva. Szeretem a szerelmi szálaikat...vagyis a többségüket. Szeretem, hogy van benne humor, fájdalom, gyerekek/unokák (attól függ, kinek a szemszögéből nézzük),  romantika, lényegében minden, ami kell egy ilyen érzelmes és fantasztikus családi sorozatba. Annyira szeretnék részletekbe menően elemzést írni, de...egyszer már megtettem a tumblr oldalamon. Még egyszer nem szeretnék regényt írni. Újranézni a sorozatot viszont annál inkább! :D <3

Vámpírnaplók (The Vampire Diaries)

A közhiedelemmel ellentétben (a legjobb barátnőmnek már vagy ezerszer elmondtam, mégis mindig ledöbben) nem a TVD a kedvenc sorozatom. Imádtam, mind a mai napig képes lennék csillogó szemekkel végignézni, ugyanúgy sírni vagy épp nevetni rajta, de nem ez a non plus ultra. Csak valahogy az emberek többsége összekötötte fejben a kedvenc páros és a kedvenc széria fogalmát, vagy nem is tudom, mi az oka, hogy ezt állandóan magyaráznom kell. Mert igen, megadta nekem az örök number one szerelmi szálamat, nem kevés kedvenc karaktert és leírhatatlanul erős sztorivonalat láthattam a nyolc évad alatt (meg néhány gyengébbet is), de nem ez a legjobb a szememben. Nagy hatással volt rám több szempontból is. Egyrészt a már említett történetszálak miatt, amik megfogtak, na meg a csodás színészek prezentálása, akik nélkül nem lett volna ennyire ütős, másrészt pedig azért, mert ez volt az első sorozat, amit eredeti nyelven felirattal kezdtem el nézni még 2010 elején. Nagyrészt ennek köszönhetően lettem olyan jó angolból. Ezért is mindig hálás leszek. Ezért, Steroline-ért, a két legnagyobb kedvenc színészemért. Hiszen Candice Accola King-et ebben láttam először (vagyis Miley Cyrus háttérénekeseként, de az nem számít most), Paul Wesley-t pedig itt szerettem meg igazán. Annyi mindent köszönhetek nekik, és persze a sorozatnak is. A finálén még 70 éves koromban is zokogni fogok, ezt már most kőbe véshetitek. Néhány szereplővel tavaly nyáron személyesen is találkozhattam, köztük a két etalonnal is, és ez olyasmi, amit mindig életem legnagyobb élményei közé fogok sorolni. Nyolc évadnyi vámpírsztori. Ömlik-e benne a vér? Hogy a francba ne? Nem egyszer-kétszer, hanem sokszor előfordult. De hogy ez lenne a Vámpírnaplók lényege? Erősen rázom a fejem. Nem, nem és nem! Ennél is azt tudom írni, mint a Teen Wolfnál: a felszín alá kell látni! Ezek a szereplők kivétel nélkül borzalmas dolgokon mentek keresztül, tele van veszteséggel az életük, mégis kilábaltak a mélypontokból. Együtt!!! A sorozatban a testvéri kötelék talán a legfontosabb. Mert igen, itt vannak a csodás szerelmi szálak, és kezdetben a nagy szerelmi háromszög, hogy vajon melyik Salvatore-testvér mellett köt ki Elena: Stefan vagy Damon kerül ki győztesen? És ez már csak azért sem volt egyszerű, mert a fiúk kapcsolata az elején enyhén szólva szánalmasan pocsék volt. A béka hátsója alatt voltak, jó mélyre eltemetve. Nyoma sem volt a báty-fivér kapocsnak a kezdeti időszakban, és szerelmi háromszög ide vagy oda, Elenának jelentős szerepe volt abban, hogy végül kibékültek. Vagyis na jó...abban is, hogy még rosszabb legyen a viszonyuk egy időben, de Elena miatt jöttek rá arra, hogy igenis fontosak egymásnak, és félre kell tenniük a régi sérelmeket. Mindketten ártottak a másiknak a majdnem két évszázad alatt, de rádöbbentek, hogy nem erre kell összpontosítaniuk, és szépen lassan előbukkant köztük a testvéri szeretet, ami aztán átívelt az egész sorozaton. Igazság szerint hiába taglóz le azóta a finálé, hogy először láttam - és ez így is marad, míg világ a világ -, a keretbe foglalt történet előtt mindig le fogok borulni. Spoiler jön: mondjuk azon sosem teszem túl magam, hogy már megint Stefan áldozta fel a saját boldogságát a bátyjáért, pedig aznap volt az esküvője Caroline-nal. Basszus, miért? Hogy lehet valaki ekkora mártír? Annyira dühös és szomorú vagyok emiatt még 3 év távlatából is. De közben látom, mi miatt alakult így. Látom, hogy ez egy keret volt Stefan számára. Az ő önzetlen, egy (a végére már ex-)vámpírhoz képest tiszta szívű áldozata adta meg azt a véget a sorozatnak, ami miatt hitelessé vált. Hiszen onnan, hogy majdnem kinyírták egymást az első percekben, sőt a széria alatt párszor még képesek lettek volna rá, a sztori végére eljutottunk oda, a két testvér bármit megtett volna egymásért. Elérkeztünk oda, hogy Damon képes lett volna eldobni az életét, hogy Stefan boldogan éljen az újdonsült feleségével...ám Stefan hű volt önmagához, és ezt nem hagyta. Akkor már egyszerű halandóként sutba vágta a csodás jövő lehetőségét, és ismételten ő mentette meg a bátyját. Na jó, hadd ne ragozzam tovább, mert mondom, valahol értem, de teljesen sosem leszek képes elfogadni egy ekkora igazságtalanságot. A sorozat maga viszont csodás, a finálén tényleg mindörökké bőgni fogok, még ha nem is tartom a legerősebb lezárásnak, de nagyon szép volt. Mondom, ismétlés lesz a vége. És nektek is javaslom megnézésre, ha kimaradt volna az életetekből. :)