Most egy új cikksorozatot hoztam nektek! Eredetileg mára egy "Legjobb partnerek" posztot terveztem, de picit talán túl sokszor írtam csak arról a témáról. Nyugi, nem állok le azzal sem, mert tudom, hogy páran nagyon szeretitek, viszont szeretném megbontani a sort és közbeékelni egy vadiúj cikksorozatot. Ennek a lényege az lesz, hogy énekesek, énekesnők, együttesek zenei albumait veszem elő és mindegyikről kiteszem az öt kedvenc dalomat - ha van, akkor élő fellépést mellékelve hozzá -, megírva a véleményemet. Tekintve, hogy egy-egy zenei albumon átlagosan 10-15 dal hallható, nagy a valószínűség rá, hogy ötnél több számot is imádok. Főleg, ha egy általam szeretett előadóról van szó. Ám ekkor jön az, hogy Viki szépen visszafogja magát! :D Igenis ki tudok választani "csak" öt dalt. Ugye? Ugye. Ezúttal viszont nem teszem őket kedvenc sorrendbe. Oké, lehet, hogy mindig a posztok végére hagyom a legek legjét, azonban ne toplistára számítsatok alapvetően.

Lássunk is hozzá, mégpedig egy világhírű énekesnővel, akit szerintem senkinek sem kell bemutatni. Taylor Swift kapcsán sokszor írják, hogy őt vagy szereti vagy ki nem állhatja az ember. Nos...én ezzel nem értek egyet. Hadd regéljek kicsit a pár évvel ezelőtti énemről. Kicsi Viki imádta Taylor-t. Csüngött a dalain, a fellépésein, csillogó szemekkel nézte őt. 13-14 éves voltam, ezt hadd tegyem hozzá. Most leszek 26. Csak a tisztánlátás végett. Az imádatom alábbhagyott iránta. Nem is kicsit. Most már nem úgy rajongok érte, mint gyerekként. Sőt igazság szerint egyáltalán nem rajongok érte. Ám mégis van benne valami, ami miatt művészként tisztelem őt! Példának okáért ő írja a dalait, aminek a 80%-át kifejezetten szeretem! Azért ez nem semmi arány! Szeretem, hogy a számainak a többsége mély tartalommal bír és/vagy valamilyen fontos üzenetet hordoz. Az első lemezére a dalokat 15-16 évesen rögzítette, 2006 októberében került a boltok polcaira. Hát...nem ma volt. Azonban emlékszem, minden egyes dalt rátettem a telefonomra, és ha depis voltam, ha boldog voltam, heteken át csak ezt hallgattam. Megállás nélkül. Azonban őszinte leszek: egy szám kivételével az album összes többi dalát most már ÉVEK ÓTA nem hallottam egyáltalán. Izgalommal, ugyanakkor némi aggodalommal vetem bele magam az újrahallgatásba, az élő videók keresésébe, hiszen egyrészt várom a nosztalgiát, másrészt remélem, a szép gyerekkori emlékeim nem fordulnak át csalódásba.

Tim McGraw
(album verzió)

Az album legelső száma. Taylor pont azért tette legelőre, mert olyan sokat jelent neki. Mint a legtöbb dalát, ezt is egy szakítás inspirálta, bár nem utólag, hanem még előtte megírta. Ugyanis elsős gimnazista volt mindössze, amikor ez a dalt megszületett, és lényegében már tudta, hogy a végzős barátjával nemsokára szakítanak, hiszen a srác messzire megy egyetemre. Sokan bántják Taylort, hogy a dalainak 98%-át a letargia közben írta, amiket a rengeteg szakítása okozott az évek alatt. Én meg azt mondom, hogy amíg ilyen elképesztően jó szövegű és dallamvilágú számokkal örvendeztet meg minket, engem pont nem izgat, hogy miből merít ihletet. Fantasztikus ez a szám, ráadásul én is ezt hallottam tőle először, amikor kb. 13 éves voltam, hiszen ez volt az első a sorban. :D Úgy gondoltam, élő videó gyanánt azt választom ki, amikor LEGELSŐ alkalommal adta elő a dalt, mindössze 15 évesen. Ekkor még nem volt világhírű, nem fújták millióan a dalait. Egy ekkor már Tennessee-ben élő fiatal leányzó volt, aki talán nem is képzelte még, milyen népszerű lesz nem is olyan sokára. Kellemes hangja volt már akkor is, bár tartom magam ahhoz, hogy a hangja túlértékelt, mert bár nagyon ügyes, illik a hangszínére a "letisztult" kifejezés, de nincs benne semmi extra, amitől én azt mondanám, hogy "atyaég, úristeeeen, elájulok". Kellemes, csak ritkán hamis, de ennyi. Inkább dalszerzőként ismerem őt el, hogy őszinte legyek. De úgy nagyon.

A Place in this World
(album verzió)

Még nem volt 14 éves, amikor ezt a számot megírta!!! Eredetileg ez lett volna az album címe, de végül a saját nevét kapta a debütáló lemeze. Azért nem semmi ilyen fiatalon ilyen kaliberű dalt megírni. Emelem a kalapom előtte! Csak pislogok, hiszen ilyen idősen a legtöbb gyerek még nem tudja ilyen konkrétan megfogalmazni, hogy "keresi a helyét a világban". Nyilván mindegyik ezt érzi, de úgy sejtem, csak kevesen tudják szavakba foglalni. Pláne ilyen éretten, ahogy ő tette a dalban, főleg amikor ugye épp a karrierjét kezdték beindítani az anyukájával. Bravó! A 2018-as turnéjának állomásain mindig előszedett egy-egy olyan számot, amit ezer éve énekelt el utoljára. Ez esetben pedig konkrétan kimondta, hogy SOHA nem adta elő élőben, szóval hatalmas élmény lehetett azoknak, akik ott voltak aznap este Pittsburgh-ben, ahova ezt választotta. El is mondta, hogy ezt akkor írta, amikor még itt élt Pennsylvania-ban. Poénkodott is, hogy ezt akkor írta, amikor a koncerten jelenlévő közönség jelentős része még meg sem született. Bocsi, csak rajongói felvétel van, amibe sűrűn bele is énekelnek, de így is hallható Tay hangja. :)

Cold as You
(album verzió)

Ezt a csodaszép dalt pedig egy érzelmileg elérhetetlen srácról írta az énekesnő. Nagyon szomorú, mégis gyönyörű a szövege, a dallamvilág pedig csak rátesz egy lapáttal. Annyira mély ez a szám, nem is tudom, találok-e rá megfelelő kifejezést. Arra viszont emlékszem, hogy bár gyerekkoromban ez az album tényleg folyamatosan ismétlésre volt állítva a telefonomon, rengetegszer volt, hogy 1-2 dalnál visszaléptem azonnal, hogy újra halljam. Ez volt az egyik, amivel ezt eljátszottam. Olyan furcsa, hogy már évek óta egyáltalán nem hallgattam meg. Valószínűleg emiatt, de kibuggyant egy könnycsepp, ahogy most újra meghallgattam. Érdekes, hogy saját elmondása szerint ez a legnagyobb kedvence az albumról, mégsem adta elő élőben, mindössze évekkel később egyetlen egyszer 2013-ban!!! Nem szoktam az "angyalhang" jelzővel dobálózni, Taylorra sem ragasztom rá soha, ám ennél a fellépésnél, ennél a dalnál azt hiszem, megérdemli. Mintha tényleg egy angyal szállta volna meg a személyében az arénát erre a kb. 3 percre. Sajnálom, hogy erről is mindössze rajongói felvétel került fel, de a semminél jobb. Most pedig, hogy újra megnéztem a fellépést, újfent tátva maradt a szám. <3

Invisible
(album verzió)

Úristen, hogy én mennyit vacilláltam eközött és a másik bónuszdal, vagyis az A Perfectly Good Heart között. Sőt a Tied Together with a Smile-t is le kellett húznom a listáról végül, mindkét dalba beleszakadt a szívem. Ám aludtam rá párat, és végül ez volt a legjobb döntés. Azért linkeltem a két csodát is, ha szeretnétek meghallgatni őket. Igen, aprócska csalás, nézzétek el nekem. Az Invisible dalról nem sokat tudok, de jó voltam verselemzésből anno... :D Na meg, akinek van logikája, megérti, hogy a "Láthatatlan" egy viszonzatlan szerelemről szól, ahogy szegény végignézi, hogy az imádott fiú egy másik lányért van oda. Annyira megható ez a dal is. Komolyan, hogy csinálja? Bevallom, az újabb dalai közül keveset ismerek (kb. a negyedik stúdióalbumáig követtem figyelemmel behatóan a karrierjét, azóta csak hallgatgatom), de azt figyeltem meg, hogy régen minden dala hatással volt rám, az újabbak közt viszont nem mindegyik hatol a szívemig. De majd meglátjuk, ha eljutok odáig a diszkográfiájában. Ezt is előadta meglepetésszerűen a 2018-as turnéján, mégpedig Tampában. Egyetlen gitárral!!!! Na jó, szeretném arcon csapni az elmúlt pár évben "rendetlenkedő" énemet, amelyik totál leírta Swift kisasszonyt. Mondom, nem ő a világom közepe, de sokkal jobb annál, mint amit mondtam róla az elmúlt évek alatt. <3

Should've Said No
(album verzió)

ÉS ÍME A MINDENSÉG!!! Tudjátok, nincs toplista, de mindegyik ilyen témájú bejegyzést a non plus ultra fog zárni. Nos, nekem határozottan a Should've Said No az! Ezt a lemezt hosszú évek óta nem hallgattam, kivéve ezt az egy számot! Szerintem kb. 2-3 hetente mindig el szoktam indítani, vagy épp megnézek egy-egy élő fellépést. Amik amúgy kivétel nélkül mindig nagyot ütnek! Igen, még akkor is hallgattam ezt a dalt, amikor épp "anti-Taylor" feliratú pólót viseltem képzeletben. Swifties, mindenkitől elnézést kérek, szerintem csak az jött ki rajtam így, hogy nem értettem a nagy felhajtást körülötte, én meg a "csak azért is teszek rá magasról" álcámat húztam magamra, míg végül én magam is elhittem, hogy nem szeretem már őt. Azért hozzáteszem, tényleg túl nagy körülötte a médiacirkusz, na meg a frenetikus dalszövegek és a szép hang nekem nem elég, hogy kikiáltsam ekkora sztárnak, mint amekkora lett belőle. Rengeteg nála csodásabb hangú ember van a bolygón, akiket alig ismernek. Ezt nem tartom fairnek, de ez meg NEM Taylor hibája. Szóval igen, ismét felpattantam a Swifties-vonatra, mert nagyon is szeretem azt, amit csinál. A koncertjei is mindig érdekesek, látványosak, sokszor libabőrt okozók. Ahogy a 2009-es Fearless Tour bizonyos momentumait is tátott szájjal tudom végignézni. Bizony, a Should've Said No-t is, sőt ezt a legjobban! Úristen, az egész pazar volt, elejétől a végéig. A hangja is elképesztően jól szólt, tetszenek azok az élő Should've Said No-k, ahol a végén hangnemváltás történik, hogy még sokkolóbb legyen. Tényleg jobb, mint az eredeti! Az esőt meg nem is említem mellé, mert menten elsírom magam a gyönyörűségtől. Helló fangörcs, rég nem találkoztunk Taylor kapcsán. Nézzétek meg, milyen eszményi volt! Hát ennyi lenne. Nem ígérem, hogy ezután rögtön az ő soron következő albumát szedem elő, de ki tudja? Lehet, lesz kedvem a napokban ismét Taylorral foglalkozni. :D Nektek melyik dal a kedvencetek erről a cd-ről? Vagy melyik öt szám? Írjátok meg kommentben.