Ma is érdekes kérdésre kell válaszolnom itt a blogon. Nos...bármennyire imádom a filmeket- és sorozatokat, vannak műfajok, amik nem különösebben gyakorolnak rám nagy hatást. Amit nagyon nem szeretek, az a horror. Azt tényleg maximum akkor bírom lenyomni a torkomon, ha tényleg olyan színész-színésznő szerepel benne, akinek a játéka a csillagokat is le tudná hozni az égből. Egyébként úgy gondolom, a horror téma mindössze a lelki békéjét dúlja fel az embernek, felesleges rémálmokat generál és a legtöbb ilyen projektben értelmetlen öldöklésben nyilvánul meg, hogy a pszichopaták és egyéb gondolkodásmódban elképzelhetetlen módon deformálódott egyének miképp lökik saját magukat - legtöbbször az elmebajuk velejárójaként - a vérengzés útjára. Ismétlem, értelmetlenül.

Ezt leszámítva mindenevő vagyok a filmek és sorozatok stílusát tekintve. Ám mégis arányaiban sokkal kevesebb science fiction keveredett eddig az életembe, mint mondjuk krimi, szitkom vagy épp romantikus családi projektek. Ennek oka szerintem még számomra is rejtély. Arra tudok így hirtelen gondolni, hogy bármennyire is hiszek a csodákban, a természetfelettiben - mert eszemben sincs tagadni, én tényleg MINDENRE nyitott vagyok -, valahogy a képernyő elé legtöbbször mégis a földhözragadtabb, reálisabb kérdéskörök ültetnek le. Én megszállott krimirajongó vagyok (szerintem általánosságban a nyomozós sorozatok terén ezért vagyok a legkritikusabb, mégis legfanatikusabb), ahol mindig hétköznapi emberek az eszükkel, a tudásukkal, az ügyességükkel oldanak meg bűntényeket, börtönbe juttatva az elkövetőket. Semmi apokaliptikus jövőkép nincs tálalva szörnyekkel, űrlényekkel. Egyszerűen csak ott vannak, teszik a dolgukat, engem pedig elvarázsolnak a szakértelmükkel. Illetve a világ legjobb sorozata is a szememben egy hétköznapi életet élő karakterekkel telepakolt kisvárosi légkör, ahol románcok vannak, előrejutás az életben, veszteség, csalódás, küzdés, kitartás... Egyszóval a mindennapok. A tudományos-fantasztikus világot viszont eszem ágában sincs gyalázni, hiszen mint írtam is, nem vetem el ezt a műfaj. Mondjuk ezért tuti sokan megköveznének, de a Star Wars és Star Trek jellegű dolgok tényleg távol állnak tőlem. Valahogy sosem jutottam el addig, hogy egyáltalán esélyt adjak bármelyiknek, mert a zsigereimben érzem, hogy minimum szétunnám közben az agyam, legrosszabb esetben pedig megkérdőjelezném az ép elmémet, amiért képes voltam rávenni magam a megnézésükre. Szóval hallomásból ismerem őket, a nagyon alapvető morzsákkal még képben is vagyok, de ennyi. És még sokat fel tudnék sorolni, amiket nem szeretek. Elkezdtem pár sci-fi szériát nézni az évek alatt, és őszintén szólva nem vagyok az a nagy 2-3 rész után kaszálós típus, sőt a legtöbbször inkább "végigszenvedek" sorozatokat, ha már elkezdtem őket, de néhányat hamar abbahagytam ezek közül. A sci-fiben tényleg válogatós vagyok.

De nem mehetek el csak úgy amellett, hogy jó néhány a kedvenceim közé került. Igaz, a legtöbb nem szimplán tudományos-fantasztikus, hanem például krimi-thriller műfaj mellé építették be. Ilyen a Haven című sorozat, ami az egyik legnagyobb kedvencem. Plusz kiskorom óta imádom a Vissza a jövőbe filmeket, amik kőkeményen a science fiction műfajhoz tartoznak. Sőt szerintem az alappillérei. Most viszont kiemelnék a posztom végén egy olyan sorozatot, amiben ugyan van romantika - ami még hozzátesz a szériához -, de voltaképpen a sci-fi a mozgatórugója. Ez pedig a Roswell! A 2019-es reboot-ot is sikerült megszeretnem, pedig kezdetben ódzkodtam tőle, el sem akartam kezdeni nézni, mert olyan mély benyomást tett rám az eredeti, de végül tényleg megnyert a 20 évvel később felélesztett új verzió. Persze az örök csodám az 1999 és 2002 között képernyőn lévő Roswell. A három évadot megélt sztori három űrlényről szól, akik a történet szerint az általunk is jól ismert 1947-es UFO-észlelés során érkeztek a bolygóra, majd sok-sok évvel később kisgyerekként "keltek ki" az inkubátoraikból, aztán 1999-ben felvesszük a fonalat, amikor már 16-17 évesek, és hosszú ideig meghúzták magukat az emberek közt, ám a pilotban lövöldözés történik egy étteremben, ahol egy átlagos gimnazista lány, Liz halálos sebet kap. Nos, az egyik űrlény jelen volt, és mivel Max már régóta bele van zúgva Lizbe, a képességével visszahozza a lányt az életbe, kockáztatva a lebukást. Liz előtt a titkuk nem is marad sokáig titok, de a fiatalok szerelme elképesztően erős, ami sokat hozzátesz szerintem a Roswell "fényéhez". Nyilván még nagyon kicsi voltam, amikor ment a tévében. Emlékszem, nővérem nézte állandóan, én meg mindig csak a főcímet bámultam szájtátva. Aztán már tinédzser voltam, amikor először végignéztem, akkor már értékelve a tartalmát, az üzenetét. Szóval a sci-fi nem a világom közepe, de vannak projektek, amik megérnek egy misét. A Roswell pedig garantáltan a sci-fik koronázatlan uralkodója! Az első évad főcímvideóját nézhetitek meg a bejegyzés végén, ami olyan mélyre ivódott bele a lelkembe, hogy szerintem évek múltán emiatt indítottam el a pilotot. A bejegyzés elején azzal kezdtem, hogy nem minden műfaj gyakorol rám nagy hatást. Hát...a Roswellnek sikerült egy "szimpla" nyitánnyal az elmémbe égnie, hogy aztán már majdnem felnőttként a szívembe is eljusson.