2008-ban találkoztam először konkrétan a spanyol nyelvvel, amikor az utamba került a Casi Ángeles című argentin sorozat. 13 éves voltam. Emlékszem, hogy épp a nővéreméknél töltöttem pár napot - az okra már nem emlékszem -, és a YouTube-on elém került egy részlet a telenovella második szezonjából, ami pont akkortájt vette kezdetét Argentínában. Egy árva szót sem értettem belőle, de nagyon megfogott, szóval utánanéztem. A második szezon első néhány részét végig is néztem, amikor rábukkantam az első évad összes epizódjára. És tekintve, hogy engem a bábeli nyelvzavar nem rettentett el sosem, simán elkezdtem nézni anélkül, hogy bármit is értettem volna belőle. Elárulom, szinte minden részét láttam a 2007 és 2010 között futott, négy évadot megélt telenovellának. És mind a mai napig imádom! A zenét is belecsempészték az évadokba, hiszen rengeteg tehetséges fiatal énekelt a brigádból álomszépen. A dalok közt vannak dinamikusak, pörgősek, ugyanakkor meghitt hangvételűek. És mindnek van valami üzenete. Persze ezt anno nem tudtam, de mivel a Casi Ángeles miatt beleszerettem a spanyolba, azóta sokat fejlődtem, sokat tanultam. A nyelv iránti szeretetem pedig megállás nélkül nő. Amúgy arra is emlékszem, hogy akkor süppedtem bele visszavonhatatlanul a spanyol mániámba, amikor megnéztem a 2008-as Gran Rex Színházban lévő előadást nem sokkal azután, hogy a sorozat az életem részévé vált. Ugyanis minden évad dalaiból összehoztak 2007-től 2010-ig egy-egy színházi előadást, amiket mind a mai napig csillogó szemmel nézek. Most azt a videót szerettem volna közzétenni, amiben azt a dalt adták elő a 2008-as előadás fináléjaként, amit először hallottam a szereplőgárdától, és amibe annyira beleszerettem, hogy még mindig könnyek szöknek a szemembe, amikor meghallom.