Üdvözlök minden kedves ide látogatót. A save-my-soul.gp oldalt azért hoztam létre, hogy személyes jellegű bejegyzéseket, de főleg kritikákat tegyek közzé nagyon sok témában, bár tény, hogy leginkább színházi és/vagy zenei téren, hiszen számomra ez jelenti az oxigént. És nem túlzok. A "zene nélkül mit érek én" írja körül legjobban az érzéseimet ezzel kapcsolatban. Broadway-függő vagyok, sőt meg merem kockáztatni, hogy szakértő vagyok a téren, ezért rengeteget írok is arról a közegről, a művészekről, előadásokról, fellépésekről. A magyar színművészeket is nagyra becsülöm, a Budapesti Operettszínházba járok legtöbbször, az ottaniakat ismerem leginkább, de persze más színházakról is olvashattok a blogomon. Olykor esély lesz fanfictionre is, mivel imádok írni. Amúgy Viki vagyok, 29 éves, pesti lakos. Várok az oldalon mindenkit szeretettel, aki kíváncsi az irományaimra.
¤ Színházi rovat: A legnagyobb kedvenceim
¤ TOP 10: Örök kedvenc klasszikus Disney meséim
¤ Őt mégis miért utálják: Chad Michael Murray
¤ Rómeó és Júlia francia musical 2001 és 2010
¤ TOP 10: Telenovellák színészei/színésznői
#9 - A film, amit talán nem gyerekként kellett volna megnézni
2022.09.28. 19:32, Viki
Mára szintén boszorkányos témával készültem. Minden bizonnyal a tegnapi bejegyzés adta az ihletet. Van egy 1998-as film, ami két legendás színésznő főszereplésével készült el. A címe Átkozott boszorkák (Practical Magic). Sandra Bullock és Nicole Kidman hatalmas kedvenceim. Már nem tudok visszaemlékezni, hogy ebben vagy másban láttam-e őket először, de az biztos, hogy most nem az a szándékom, hogy szidni kezdjem ezt a filmet. Sőt! Az egyik legnagyobb kedvencem! Mindössze abban kételkedem, hogy jó ötlet volt-e kb. 8-9 éves koromban megnézni. Azért került amúgy az utamba, mert akkoriban még tévéztem, és amikor megláttam a film címét, azt hittem, olyan lesz, mint az általam akkor már imádott Bűbájos boszorkák sorozat. Hát...tévedtem. Sokkal komolyabb hangvételű, legalábbis a sztorija "ridegebb", hogy úgy mondjam. Ijesztőbb, ezerszer felnőttesebb. Érzelmileg, látványilag és lelkileg is elképesztően megterhelő. Oké, a Bűbájos sem épp Disney-mese, és ott is voltak lelkileg kikészítős részek, de sokkal emészthetőbb volt már gyerekként is. Emlékszem, hogy miután vége lett ennek a filmnek, kikerekedett szemmel meredtem magam elé, mert rohadtul nem ilyen hangulatot árasztó világra számítottam. Már nem tudok pontosan visszaemlékezni, de szerintem pár hétig nem aludtam valami békésen a film megnézése után. Azért azt leszögezném, hogy nem utáltam, csak pár évig nem mertem ismét megnézni. Így felnőtt fejjel már más a helyzet. Bármikor örömmel indítom el, és naná, hogy nem lett kevésbé nyomasztó az eltelt évek alatt, de már helyén tudom kezelni a sötétebb stílusú projekteket. Ettől még ne úgy képzeljétek el, hogy ebben a boszorkányos történetben nincs fény, nincs humor, sem érzelmek. Jesszus, dehogy! Sőt nem kevés jeleneten tudok mosolyogni, Sandra karakterének szerelmi szála pedig az egyik legnagyobb favoritom a filmes románcok közt. A film legfontosabb eleme pedig egy rendkívül erős kötelék, egy alapesetben elszakíthatatlan kapocs: a testvéri szeretet! Érdemes megnézni...ha elmúltatok kb. 15 évesek! :)