Bár azt vallom, minden eredeti nyelven az igazi, hiszen az a színész ott van, jelen van, teljesen átlényegül az adott karakterré. A hangja remegése, az éle, a hangsúlyok, minden zsigerből jön, a színjátszás pillanatnyi csodájának szavakba öntése ez, amit ha tehetséges az a bizonyos színész, libabőrt okozó hatása van. Ám eszemben sincs lehúzni a szinkront. Főleg nem a magyar szinkront! Sok mindent nézek így - pláne, amikor lusta vagyok figyelni a külföldi nyelvre -, és szerintem a mi színészeink világklasszisok a szinkron terén! Öröm hallgatni a csodás orgánumokat, a hangjátékokat. Kimagaslóak, csak ritkán okoznak csalódást a magyar hangok. Az viszont tény, hogy egy mikrofon mögött állva bármennyire pengén bele is tudnak helyezkedni a szituációba, bármennyire átérzik az adott karaktert, akit szinkronizálnak, semmiképp nem adják át az eredeti hang hatását, maximum megközelítik azt a szintet! Ismétlem, ez a tehetségtől duzzadó külföldi kollégáiktól függ, mert ha épp híján van a talentumnak az adott színész, akkor a magyar megszólaltatója sokat tud dobni rajta! Mindig vannak tehát kivételek. Én mindössze azt mondom, nagy általánosságban mindig preferálom az eredeti hangokat. Főleg, ha beszélem az adott nyelvet. :D De például olaszul nem tudok, és hatalmas öröm a Don Matteo-t nézni a magyar brigád hangján, mert határozottan ez a kedvenc olasz sorozatom. Terence Hill a főszereplő, ő már összenőtt Ujréti Lászlóval. Gyerekkorom egyik "hőse" Hill, nagyrészt miatta kezdtem el pár éve a Don Matteo-t. Aztán megszerettem az olasz kisváros plébánosáról szóló sorozatot, aki besegít a helyi csendőrség ügyeibe. Egy érdekes videót hoztam, ami a 10. évad szinkronmunkálataiba nyújt némi betekintést. 18 perces, nem érdemes kihagyni! :)