1998 januárjában kezdetét vette a világ egyik leginkább lélektipró, ugyanakkor szívet melengető drámasorozata, a Dawson's Creek, vagyis a Dawson és a haverok. Szerintem nincs ember, aki ne hallott volna róla. Nővérem nézte, amikor még kislány voltam, de az én életemből akkor még kimaradt. Mint a Roswellnél, úgy ennél is érvényes, hogy a mesék akkoriban jobban lekötöttek. Tinédzserként néztem végig a Dawson mind a hat szezonját. Aztán huszonévesen másodszor. És már 3-4 éve tervezem a harmadik kört, de mindig lebeszélem magam róla. Higgyétek el, megéri belevágni, mert életeket tud megváltoztatni, a hatása a lelkekre bámulatos! Ám egyrészt pont a főszereplő az, akit baromi nehéz elviselnem - bocsi minden Dawson fantól -, és hát nem könnyű lenyomni a torkomon egy olyan szériát újra meg újra, amiben telibe a főhős van a bögyömben. Komolyan kérdezem, létezik Dawsonnál önteltebb és önzőbb karakter a televíziózás történetében? Na jó, lányok közt eszembe jutott kapásból két karakter más sorozatokból, de a srácoknál bárhogy agyalok, Dawson a legalja ilyen tekintetben. Illetve...ahogy lenni szokott, működött a radarom, és kiválasztottam az abszolút kedvenc női karakteremet a sztori elején, erre mit ad isten, nem ő halt meg a végén? Dehogynem! Mostantól lesz igazán spoileres a szövegem: több mint egy évtizede láttam először a sorozatot, és azóta sem tudtam kiheverni Jen halálát! Miért? Miért az én angyalomnak kellett elmennie a végén? Tudom-tudom, fiktív karakterek, törődjek bele, meg egyáltalán minek veszem ennyire a szívemre, blablabla... De én ilyen vagyok. Ha nézek valamit, abba 100%-ig belehelyezkedem, ezer fokon élem meg az egész történetet, átérzem a karakterek belső vívódásait, igyekszem azonosulni, akivel és amivel csak tudok és lelki erőm engedi. Ez a sorozat olyan sokat adott nekem...de azért megterhelő újranézni. Főleg annak tudatában, mi vár a fináléban a Jen-t imádó szívemre. Szóval az elmúlt években folyton lebeszéltem magam az ismétlésről, de tudom, hogy örökké úgysem fogom húzni a dolgot, mert mindentől eltekintve ez az egyik legszebb történet a családról, a barátságról. Arról, amikor ez a kettő sokszor egy és ugyanaz lesz a közösen megtett út és a megélt események során. A szerelmek kialakulásáról, és azoknak elhalványulásáról vagy épp végleges megerősödéséről. Lelki társakról. Mentális problémákról. Összetartásról. Istenem, a Dawson's Creek szerintem akár életet is tud menteni. Nem én találtam ki, több fiatal is megírta, hogy a szakadék széléről rántotta vissza őket ez a sorozat a maga tanulságaival és inspiráló üzeneteinek tömkelegével. Hogy mi mozgatja a sorozatot? A szeretet. És ennél jobb indokot nem is tudok felhozni azért, hogy aki még nem látta, megnézze, aki pedig már látta, igenis újra átélje az egészet! Szóval itt a válasz a címben feltett kérdésemre. Igen, újra akarom és újra is fogom nézni ezt a bizonyos kedvenc sorozatomat! <3