Üdvözlök minden kedves ide látogatót. A save-my-soul.gp oldalt azért hoztam létre, hogy személyes jellegű bejegyzéseket, de főleg kritikákat tegyek közzé nagyon sok témában, bár tény, hogy leginkább színházi és/vagy zenei téren, hiszen számomra ez jelenti az oxigént. És nem túlzok. A "zene nélkül mit érek én" írja körül legjobban az érzéseimet ezzel kapcsolatban. Broadway-függő vagyok, sőt meg merem kockáztatni, hogy szakértő vagyok a téren, ezért rengeteget írok is arról a közegről, a művészekről, előadásokról, fellépésekről. A magyar színművészeket is nagyra becsülöm, a Budapesti Operettszínházba járok legtöbbször, az ottaniakat ismerem leginkább, de persze más színházakról is olvashattok a blogomon. Olykor esély lesz fanfictionre is, mivel imádok írni. Amúgy Viki vagyok, 28 éves, pesti lakos. Várok az oldalon mindenkit szeretettel, aki kíváncsi az irományaimra.
¤ Színházi rovat: A legnagyobb kedvenceim
¤ TOP 10: Örök kedvenc klasszikus Disney meséim
¤ Őt mégis miért utálják: Chad Michael Murray
¤ Rómeó és Júlia francia musical 2001 és 2010
¤ TOP 10: Telenovellák színészei/színésznői
Ezen a héten lesz Szenteste, pontosabban vasárnap. Még az ünnepek előtt akartam egy heti adagos bejegyzést, hiszen nagyon rég volt már a legutolsó. Konkrétan 2020-ban, szóval így a karácsony hetében úgy gondoltam, ideje ismét összegyűjteni hét szuper kis random(szerű) videót. ;)
Hétfő: Hallmark-filmes duett (In the Key of Love - A közös dal ereje 2019)
Mint tudhatjátok, hatalmas Hallmark-fan hírében állok. 2019-ben forgatta le a Broadway koronázatlan (és azóta sajnos méltatlanul száműzött) királynője, Laura Osnes élete első romantikus filmjét a Hallmarknál. Scott Michael Foster volt a partnere a filmben, instant egy szép kémiát láthattunk. Mondjuk ez megszokott a Hallmark gyártotta filmek esetén. Mindig remekül választják ki a főszereplőket! Laura és Scott dalra is fakadtak a filmben, egy rövid részletet hoztam el az egyik éneklésükkel. <3
Kedd: Ben Platt hihetetlenül gyönyörű énekhangja (válogatás)
Ha már Broadway... tuti posztoltam már korábban a riffek császáráról, az első és kincset érő Dear Evan Hansen-ről, Ben Platt-ről. Ahogy arról is biztos áradoztam, mennyire boldog vagyok, hogy a Broadway-színpad után a filmvásznon is ő bújt Evan bőrébe. Külön bejegyzést fog kapni tőlem, többet is. Szóval készüljetek. Ám előbb még itt egy egyveleg videó, amit egy rajongó vágott össze. Lényegében megmutatva ezzel is, milyen elképesztően különleges és csodaszép ennek az alázatos és mérhetetlenül tehetséges srácnak a hangja. <3
Szerda: Egy zenés videó Hermione Granger karakteréről (Harry Potter)
Minden évben meg szoktam nézni a Harry Potter-filmeket. Valahogy idén erre még nem sikerült sort kerítenem, most meg mindjárt itt a karácsony. Bár részemről karácsonyi filmnek is megfelel némelyik része, szóval maximum elkezdem a napokban, és sajnos az utolsó pár filmet meg át kell csúsztatnom jövő év elejére. Ha pedig idén mégis úgy alakul, hogy kihagyom, jövőre kétszer nézem végig. Az biztos, hogy gyerekkorom óta szerves részét képezi az életemnek, és azt hiszem, ez sosem fog megváltozni. Egy szuperül megszerkesztett rajongói videóval hangolódom a HP-maratonomra, ami Hermione-ról készült. :)
Csütörtök: Verónica énekel Pablo-nak (Tierra de Reyes)
Bár már tavaly nyáron befejeztem minden idők legjobb telenovelláját, de nem tudok és nem is óhajtok szabadulni tőle. Sőt miután várok még egy kicsit, tervezem is újranézni. Egy igazi csoda, szóval így karácsony környékén mindenképp szerettem volna posztolni róla. Az utolsó részekben volt ez a bizonyos jelenet, amikor a két szerelmes gerlice hosszú idő után újra egymásra talált - amúgy NEM ők az abszolút főszereplők, de fontos mellékszálon futott a szerelmi történetük -, és Verónica lényegében szerenádot adott Pablo-nak. Egyébként a dalt valóban a csodás Isabella Castillo énekli, pluszban pedig ez a gyönyörű szám nem volt ismeretlen a nézőknek, hiszen eleve ez szólt a páros jelenetei alatt. Imádom ezt a jelenetet, Isa és Gabriel Rossi kémiája tarolt! <3
Péntek: A Freaky Friday (Nem férek a bőrödbe) ikonikus jelenete
Egyik kedvenc filmemből a kedvenc jelenetem, amitől mindig kicsit kiráz a hideg, szigorúan jó értelemben! Bámulatos az egész, na meg oda vagyok ezért a dalért. Még gyerekként láttam először ezt a filmet, aztán amint tudtam használni a netet, letöltöttem magamnak és folyamatosan ezt hallgattam. Továbbra is szeretem, és bár már nem hallgatom éjt nappallá téve, továbbra is kívülről tudom a szövegét. De szerintem a jelenetben a testet cserélt anya és lánya párbeszédét is vissza tudom mondani magyarul és angolul egyaránt. Kicsit rajongok, na. :D <3
Szombat: Danna Paola - Dos Extraños (En Vivo Desde El Streamtime 2021)
Ezt a velem egykorú csodanőt is telenovellában láttam először, igaz, ő már teljesen maga mögött hagyta a műfajt, sőt egy ideje úgy fest, a színészetet is. A zenére összpontosít, ez tölti meg fénnyel a lelkét. Persze hiányzik színésznői minőségében, de egy percig sem panaszkodom, amíg hallhatom a hangját. Véleményem szerint Danna a VILÁG egyik legtehetségesebb énekesnője. Tudom-tudom, ez elvileg szubjektív, de ez az, amiről nem nyitok vitát, mert ha valakinek kicsit is van hallása és ért a zenéhez, az észreveszi, hogy ez bizony tény. Ez a dal talán a legnagyobb kedvencem Dannától, és ha az emlékezetem nem csal, ezt a fellépését látva hallottam először, itt esett le az állam és ájultam a sarokba egy szempillantás alatt. És azonnal beleszerettem a számba. Nem érdemes kihagynotok, karácsonyi csodának ez is beillik! ;) <3
Vasárnap: LeAnn Rimes - I Still Believe In Santa Claus (Live 2015)
Végül pedig Szenteste napjára érkezzen egy karácsonyi dal, mégpedig az egyik kedvenc énekesnőm tolmácsolásában. Több karácsonyi dalt is feldolgozott ez a páratlanul tehetséges és sajnálatos módon iszonyatosan alulértékelt énekesnő, most mégis erre esett a választásom. Talán pont a letisztultsága, az "egyszerű" zongorakíséret és a háttérben szépen feldíszített karácsonyfa miatt. Mert egyszerű, de nagyszerű. És olyan léleksimogatóan szép. Boldog karácsonyt! <3
Egy hét kihagyás után újabb adag felvétellel jelentkezem erre a hétre. Igyekszem változatos lenni, de azért hű maradok önmagamhoz, és az ízlésemnek megfelelően ajánlok nektek erre a hétre is videókat. Hiszen ez lenne ennek a cikksorozatnak a lényege. Sok mindent szeretek, sok minden tetszik, és ezekből szemezgetek nektek időről időre.
Hétfő: Westlife - My Love (Live from The O2 - 2010)
Ha fiúbanda, akkor a Backstreet Boys. Legalábbis róluk posztolok a legtöbbször. Ettől még több fiúbanda is a szívem csücske, köztük az 1998-ban alakult Westlife. Kezdetben öt ír srác alkotta a bandát, aztán Brian 2004-ben otthagyta őket. Shane, Mark, Nicky és Kian még 2012-ig szolgáltatták a csodás zenét a fanoknak, jártak koncertezni, aztán sajnos feloszlottak. Ám 2018-ban csoda történt: bejelentették, hogy ők négyen ismét összeállnak! Emlékszem, hogy sírtam örömömben. Elképesztően imádom őket, nem is igazán tudom körülírni, mit jelentenek nekem. A 2010-es Where We Are turnéjuk a legek legje a szememben. A londoni koncertet rögzítették is és megkaptuk DVD-n. Most a My Love című dalukat hoztam el nektek, ami a non plus ultra nálam. Azt hiszem, ezt hallottam tőlük legelőször sok-sok évvel ezelőtt. Idén októberben lesz 20 éves ez a szám!!! Úristen, hihetetlen! Amúgy hangi kvalitást nézve nálam a Westlife tagok a nyerők. Mármint összességében nézve, mintha négy (kezdetben öt) angyal énekelne, annyira tiszták mindig és tényleg földöntúli hatást keltenek! Legalábbis nálam biztos. Ezen a koncerten is. Imádom mindannyiukat, de Shane a világom közepe! :D <3
Kedd: Josh Daniel - Jealous (X-Factor UK meghallgatás 2015)
Bár az X-Faktor tehetségkutatót sosem néztem (egyik országét sem), de néhány felvételt megnézegettem már az évek alatt. Ez most nemrég került az utamba, és egyszerűen muszáj megosztanom veletek. 2015-ben az egyik meghallgatáson ez a fiatalember volt az aznapi utolsó fellépő, aki megmutathatta a zsűrinek, mit tud. És még a humora is megmutatkozott, miközben beszélt Simonnal az elején. :D Végül kiderült, hogy a mosolya mögött mély fájdalom lapul. Amikor Simon megkérdezte, miért a Jealous című dalt választotta Labrinth-től, elmondta, milyen sokat jelent neki a dal több okból is. Legfőképp azért, mert elveszítette a legjobb barátját egy autóbalesetben két éve (csak 18 volt), és ehhez mérten úgymond átformálta a dalt a saját nyelvére, a saját érzelmi értelmezésére. A kisfilmben láthatjuk, ahogy a dalszövegről beszél: "Féltékeny vagyok, hogy boldog vagy nélkülem. És én is valahogy így látom olyan értelemben, hogy féltékeny vagyok, amiért ő boldog a mennyországban, ahova elköltözött, arra a jobb helyre, ahol nem lehetek vele." És ezután jött a dal...hát, még Simon Cowell is sírt közben. Ehhez kell bármit hozzáfűznöm? Ez a szerény és csupaszív srác kiénekelte a lelkét azon az estén. Még jó, hogy kapott három igent és bónuszként egy ölelést Cheryl Cole-tól. :D Én is pityeregtem, ezen nincs mit szépíteni. <3
Szerda: Christina Grimmie - Liar Liar (Orlando 2016 - az utolsó koncertje)
Nem véletlenül került szerdára, vagyis június 10-re ez a videó. Ugyanis ez a csodálatos énekesnő karrierje kezdetén, tragikusan fiatalon, mindössze 22 évesen veszítette életét. 2016. június 10-én épp Orlandóban volt koncertje, utána pedig szokásához híven részt vett egy találkozón a rajongókkal, ahol lehetett tőle aláírást kérni egy asztalnál és közös képet. Este fél 11 körül ő tárt karokkal, mosolyogva akarta üdvözölni azt a 27 éves férfit, aki fegyvert húzott elő és négyszer is rálőtt, ebből három golyó eltalálta Christina-t. Kórházba szállították, de 11 előtt halottnak nyilvánították. Az elmebeteg fickó egyébként valószínűleg másokkal is végzett volna, de Christina bátyjának volt annyi lélekjelenléte, hogy rávetődött a pasira, aki ezután saját magával is végzett... Lesz külön bejegyzés Christina halálának évfordulóján, ott majd mindent kifejtek, amit vele kapcsolatban érzek és gondolok, majd leírom, mit jelent nekem Christina még ma is. Most csak csendben, könnyek közt itt hagyom nektek az utolsó koncertjéről a Liar Liar című dalát, ami a legnagyobb kedvencem, szóval duplán borzalmas érzés ezt a videót nézni... <3
Csütörtök: Egyiptom hercege musical - When You Believe (West End 2019 ízelítő)
Úgy sejtem, az 1998-as mesét mindenki ismeri. És abban az esetben ezt a csodaszép dalt is, ami a musicalbe is belekerült. Érdekesmód majdnem 20 évvel a mese megjelenése után mutatták be először színpadon az előadást, és akkor is kisebb produkcióként. Eljutott Dániába is a musical, végül pedig tavaly megtudtuk, hogy végre idén februárban Londonban is bemutatják a West End-en. Reméljük, idővel a Broadwayre és hozzánk is eljut. Pláne ilyen ízelítő után, amit ezen a tavalyi kvázi sajtótájékoztatón kaptunk. A fantasztikus Stephen Schwartz szerezte a zenét és a dalszövegeket (akárcsak a mesefilmhez), ő harangozza be a videó elején is a performanszot. Hihetetlenül jó ez a társulat, remélem, a világjárvány lecsengése után lesz lehetőségem élőben megnézni ezt a fergeteges csapatot! Alexia Khadime és Christine Allado lehengerlőek, hát még a Mózest játszó Luke Brady. Amikor először néztem a videót és a végén azt az egy sort beénekelte, meghűlt az ereimben a vér! Még mindig libabőrt okoz, bármikor nézem meg. És imádom, ahogy rámosolyog Christine-re, ám rögtön ezután mintha "kattanna" nála valami és instant átlényegült a karakterére. Nézzétek meg ennek a dalnak a végét az előadásból, aztán mondjátok azt, hogy nem egy csoda! Patakokban folynak a könnyeim!!!
Péntek: Christine Dwyer & Daniel Quadrino - Hello/Alone
Szerintem ez életem mash-up duettje!!! Két áldott Broadwayes kis kincs!!! Én ilyet még tényleg nem láttam. Persze, a Glee a mash-upok fellegvára volt, de...tényleg úgy gondolom, hogy ez egy új szint, amit Christine és Daniel ebben a kis videóban megmutatott. A 2016-os év jól indult ezzel a videóval, ez biztos. :D Akik valamennyire követték a Broadway-posztjaimat (nemsokára érkezik egy újabb!), pontosan tudják, hogy Danny mekkora kedvencem. Többször is írtam róla. Christine-ről nem hiszem, hogy írtam bejegyzést bármikor is. Most nem ellenőriztem le, de nem rémlik ilyesmi. A Waitress-ből az ő főszereplésével csupán részleteket láttam, ám a Finding Neverland országos turnéjáról megvan nekem a felvétel, amiben ő a női főszereplő. Csak még nem jutottam el addig, hogy csekkoljam. De ami késik, nem múlik, hiszen a Wickedben már láttam Elphabaként, és elképesztő ez a nő! <3 Mondjuk ez szerintem ebben a mash-upban is tökéletesen átjön. Daniel-t hadd ne elemezzem, ő az egyik legnagyobb kedvencem! Szinte végig Adele nagy slágerét, a Hello-t nyomják, ám a végén, Christine átvált a Heart rockegyüttes legendás számára, az Alone-ra, és miközben Daniel a Hello-t folytatja, ő ennek a refrénjét énekli rá. És passzol a két dal, de még hogy! Az pedig, hogy mind a ketten kristálytisztán éneklik a saját részüket... Nos, persze, nem meglepő, hiszen ezért ők a Broadway-sztárok és nem én, de akkor is elképesztő, hogy egy hamis hang nélkül összejött nekik. Vajon hányszor gyakorolták el, mire így sikerült? Amúgy ő is benne volt a Wickedben, de tudtommal nem egyszerre Christine-nel. Annyi Wicked előadás és szereplőgárda van a fejemben, hogy már keverednek néha. De szerintem egyszerre nem szerepeltek, plusz Daniel-nek nem is volt benne túl nagy szerepe. Akárhogy is, ezt a duettet látva legszívesebben petíciót indítanék, hogy szerepeljenek valamiben közösen, mert a kémia még a stúdióban is pazarul működik köztük, arról nem is beszélve, hogy milyen csodásan szól együtt a hangjuk. <3
Szombat: Jeremy Jordan - Santa Fe (Carnegie Hall 2019)
Egyszerűen nem tudom elengedni a Broadway-témát. Jeremy Jordan a legnagyobb CSODA a szememben, aki valaha fellépett a világot jelentő deszkákra ott a Broadway-n. Nála nagyobb tehetséggel megáldott Broadway-színész még nem született le a földre. Azt is megkockáztatom, hogy talán nem is fogja senki megugrani azt a szintet, amit Jeremy képvisel. Tavaly ősszel a klasszikus zene "templomának" is nevezett Carnegie Hall-ban adott koncertet, de duplán különleges volt az este. És nem csupán a művész úr miatt. Persze, ő volt az este fénypontja, mégiscsak az ő nagy fellépése volt. Ám egy igazán szívet melengető tényezőről se feledkezzünk el, amitől csak még inkább tátva marad az ember szája: a The New York Pops adta a zenei aláfestést élőben. Ők lényegében az egyetlen profi szimfonikus zenekar New Yorkban, akik a populáris zenére specializálódtak. Még varázslatosabbá varázsolták az eleve pazar estét. Sokáig filóztam, melyik dalt válasszam a koncertről, de a Newsies-ban lévő szólójától már 2012-ben is elakadt a lélegzetem, amikor először hallottam. És hogy azóta is mindig azzal a Jack-féle akcentussal adja elő, amivel a szerepet játszotta anno. Elképesztő! Mintha egy nap sem telt volna el azóta, hogy ezt a sokszínű karaktert megformálta. Még mindig ugyanúgy átlényegül. És bár imádom a közelről rögzített videókat, most örülök, hogy távoli a felvétel. Így a zenekar is látható, és az épület akusztikája is még jobban sokkolja az embert. Jeremy pedig még ilyen távolságból is eléri, hogy zokogjak a dalon. Ahogy mindig... Amikor pedig a végén a kitartott hangnál a karmester figyeli a művész urat, hogy aztán tökéletesen összhangban dirigálja a zenészeknek a legutolsó ütemet. Nekem amúgy mindig ez a kedvenc részem, amikor a zenei vezető háttal van az előadónak (ugyebár színházban ez nem így van, hiszen ott a zenekari árok, de koncerteken ez a megoldás a jellemző), és rendszerint minden dal végén meglesi, mikor jön el az ideje annak, hogy jelezze a zenekarnak, hogy "itt a vége". Számomra ez jó értelemben borzongató. A videóra visszatérve: ahogy jeleztem is már, a hideg ráz, és a tapsból meg az ujjongásból ítélve nemcsak engem. Bevallom, megnéztem volna a teljes reakciót a nézők részéről. De nem vagyok telhetetlen, örülök, hogy legalább a dal felkerült. Egy csoda! <3 Bár ott lehettem volna, hiszen ha videón át ekkorát üt, mit érezhettek azok, akik jelen voltak?
Vasárnap: A francia Rómeó és Júlia tapsrendje (Korea - 2015.09.13.)
Nos...most lebuktatom az egyik "furcsaságot", ami jellemző rám. Azt már szerintem tudjátok, hogy míg a magyar Rómeó és Júlia musical nem az abszolút kedvencem (szerettem, de nem ékelte be magát a szívembe), addig a francia változat (ami egyben az eredeti is, hiszen 2001-ben Párizsban volt az ősbemutatója a musicalnek) egy világklasszis, legalábbis ez a véleményem. És persze, a francia változatból is megvannak a kedvenceim a két DVD-ről (elég vegyített szereposztás keveredne ki a 2001-es és a 2010-es profi felvételeken szereplőkből, ha rajtam múlna :D), illetve a látott rajongói felvételek alapján is lettek újabb nagy kedvenceim, de az a nagy igazság, hogy a francia Rómeó-előadásokban szinte mindenkit szeretek! És mi a már említett "furcsaság"? Hát...elég sok tapsrendes videó maradt fenn az előadásokról, a turnékról, én meg megszállottan tudom ezeket bámulni. Tervezek is nekik egy külön bejegyzést. Ilyenkor mindig a Benvolio-t játszó színész mutat be mindenkit a csapatból, hogy egyenként hajoljanak meg, aztán jön az össznépi dalolászás, aminek kivétel nélkül isteni a hangulata. Nem túlzok, megbabonázva vagyok képes bámulni ezeket a videókat. Most a 2015-ös koreai turné egyik állomásáról hoztam el a tapsrendet. Érdekesmód alapvetően nem ez a gárda a favoritom (legalábbis összességében biztos nem, mert bár néhány általam hatalmas csodának kikiáltott művész jelen volt ezen a turnén, de vagy nem a megszokott szerepükben vagy épp a váltójuk játszott ezen az estén). De akkor is leírhatatlanul szeretem az egész bagázst! Lehetetlen nem vigyorogva nézni a tapsrendes videókat. Mondom, készüljetek, nemsokára hozok párat. Egyébként majd láthatjátok is, hogy ebben három dal csendült fel (On Prie, Avoir 20 ans, Vérone), bár szerintem a színészek kettőre voltak felkészülve. Legalábbis a második dal után nagyon integettek és búcsúszagú volt, amikor pedig elindult a Vérone, picit páran meg is lepődtek, Stéphane Métro viszont széles mosollyal az arcán vette tudomásul, hogy indulhat a nagy szólódala, amivel maga a musical is indul. Igazából elég változó, hogy milyen dalokkal búcsúznak az előadások végén. Szerintem Szöulban ezen az estén olyan isteni volt a hangulat, hogy gondolták, a két dal kevés lesz. :D Joy Esther és Cyril Niccolai bújtak ezen a turnén a tragikus sorsú szerelmespár bőrébe. Bár Cyril nem a kedvenc Rómeóm (Benvolio-ként viszont ő az ÉLETEM!!!) és amúgy Joy sem a non plus ultra Júlia a szememben, de együtt leírhatatlanul imádom őket! Két közös turnéjuk volt a címszerepekben, és érződik is, milyen összeszokott páros az övék, hiszen ez már a második közös turné volt. Egyúttal pedig az utolsó, ahol ezt a két szerepet megformálták. 2019-ben Cyril visszatért a musical orosz és ázsiai turnéjára, ám újra Benvolio karakterét alakította, ahogy a 2007-es és 2009-es turnékon, majd pedig a párizsi 2010-es premieren. De erről majd a már beharangozott külön bejegyzésben részletesebben írok. A lényeg, hogy Joy és Cyril együtt lehengerlőek voltak, 2015-ben még közös daluk is jelent meg ANGOL NYELVEN! Sőt 2014-ben Cyril írt egy dalt Joy-nak (zenét és szöveget is!!!), amit ő fel is énekelt stúdióban. Na jó...inkább nézzétek meg, milyen lenyűgöző ez a csapat! <3 Aztán érkezik az ígért poszt nemsokára. Higgyétek el, megéri jobban megismerni a francia előadást és a benne valaha szereplő színművészeket! Én azon leszek, hogy beavassalak titeket mindenbe, hogy megismertessem őket veletek. Remélem, nyitottak lesztek erre, és hiszem, hogy akkor új kedvencekre leltek. ;) <3
És akkor íme az erre a hétre ígért videóadag, amivel a szülinapomat óhajtom megünnepelni. Ez a hetedik ilyen poszt. Az úgyis egy bűvös szám. :D Próbáltam úgy összeválogatni a videókat, hogy jelenleg vagy az életemre úgy általánosságban nagy hatással legyen mindegyik. Így is maradt ki nem kevés kedvenc, de most úgy érzem, ezekkel tudom körülírni magam és az érzéseimet a legjobban. :)
Hétfő: Zenés videó sorozatok fináléjáról
Már mindannyian tudjátok szerintem, hogy milyen oltári nagy sorozatfüggő vagyok. Kiskorom óta nem keveset kezdtem el nézni. Sokat befejeztem, rengeteg van függőben, jó néhány pedig még várja, hogy elindítsam a pilotot. Úgy gondoltam, kiteszem nektek ezt a gyönyörű és megható collab videót, amit még 2018 elején készített el közös erővel néhány tehetséges videószerkesztő, köztük párat a netes barátomnak nevezhetek, és ezt büszkén mondhatom. :) A mű lényege, hogy különböző sorozatok legutolsó részeiből használtak fel jeleneteket. Lelkes sorozatnézőként többször is megtapasztaltam már, milyen megnézni egy-egy finálét. Ha nagyon a szívedbe zártad az adott szériát, olyan, mintha egy darabot kiszakítanának belőled, hiszen annyira a részeddé tud válni némelyik sorozat. Észre sem veszi az ember, és már megragadta a szívét és a lelkét is. Nálam ez sűrűn elő szokott fordulni. A legtöbbet emiatt nehéz is elengednem, és rendszeresen végig szoktam bőgni őket, főleg, ha jól sikerülnek a lezárások, és főleg rendkívül érzelmesre. Szóval hogy hagyhattam volna ki a szülinapi heti adagomból a rajongásomat a sorozatok világáért? Lehetetlen. Nézzétek meg ezt a megható alkotást, amiből én a legtöbb szériát megnéztem vagy legalábbis elkezdtem, sőt van egy-két olyan, amit egyelőre csak tervezek bámulni, illetve bevallom, kb. négy vagy öt olyan jelenetet láttam, amit nem tudok hova tenni, de szinte besaccolni sem, hogy miből vagy mikből lehet. De hát ez van, én sem vagyok mindentudó a sorozatokat tekintve. :)
2012-ben a Broadway-imádó lelkem ujjonghatott (volna) örömében, ugyanis a képernyőkre érkezett a Smash című széria legelső epizódja. Persze én csak később leltem rá. Nálunk is leadták Kasszasiker címmel. Valóban egy valóra vált álom volt ez nekem, amikor az utamba keveredett és elkezdtem nézni. Emlékszem, ez 2013 nyarán volt. Addigra már a második szezon is adásba került a tengerentúlon. Nem túlzok, a legtöbb benne szereplő színész már akkor Broadway-es volt, illetve az egyik főszereplő később vált azzá. Számomra minden idők egyik legjobb sorozata, hiszen nem csupán a színészek zsenik benne, hanem valóban az a téma, ami majdhogynem éltet: a musical. Végig zenés az egész, de egyáltalán nem tinglitangli, amire sokan számítanak a sztereotípiák miatt, amik sajnos körüllengik ezt a zenés műfajt. Sajnálatos módon a Smash mindössze két évadot élt meg, 32 epizód után nem kértek belőle többet az NBC fejesei. Pedig ezt is elnézegettem volna még egy ideig, de hát általában ez így szokott lenni. A pazar sorozatok legtöbbször hamar süllyednek, és némelyiken meg csak pislogok, hogy hogyan is tudott megélni valami több mint tíz évadot, amikor ha választhatnék, inkább azt kaszáltam volna két szezont követően. Mindegy, ez valószínűleg mindig így lesz. Örülni kell már annak a két évadnak is, amit megkaptunk a Smashből. Ez a két nő volt amúgy a főszereplő, akik a Marilyn Monroe életéről készülő musical főszerepéért versengtek a széria sztorija szerint. Nos, 2013 tavaszán véget ért ez a csodás sorozat, de a szereplők barátsága nem. Megan és Katharine 2016-ban felléptek egy étteremben együtt, és két csodaduettet is elénekeltek a sorozatból. Ebből az elsőt még a pilotban hallhattuk először, és el is mondták a dal előtt, hogy nem tudták elpróbálni. A Let Me Be Your Star-ról van szó egyébként. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de szerintem vastapsot érdemeltek volna, mert ez egyáltalán nem látszott. Oké, az azért valamennyire átjött a videón keresztül, hogy izgultak, de nem rontották el. Mindössze a végén Kat jelezte Megannek, hogy szeretné ő vinni a magas hangot (ha már a sorozatban fordítva volt :D), ám Megan nem vette észre a jelzést, szóval a szólamozás nem jött össze. De így is csodásak voltak a csajok. Ezután pedig jöhetett az én nagy kedvenc duettem a két évadot nézve. A That's Life szerintem felülmúlhatatlan. Úgy érzem, ez adta a sorozat csúcspontját. Ezt akkor kijelentettem, és azóta is így gondolom. Hihetetlen, ahogy a lányok ennyi év után is fergetegesen elő tudták adni. Amúgy Katharine itt még nem volt Broadway-sztár, hiszen ő 2018-ban debütált a Waitress-ben, míg Megan ekkor már több mint egy évtizede, 2005-ben debütált a Wicked musicalben. Egy dolog biztos: mindketten lenyűgözőek! És úgy örülök, hogy nemrég volt egy nagy Smash újraegyesülés (csak a neten a járványhelyzet miatt), és végre leadták profi minőségben a csapat 2015-ös nagy koncertjét, ahol felcsendültek azok a dalok, amik a Marilyn Monroe musicalhez lettek írva, csak a sorozat vége után a Broadway nem kért belőle, szóval végül mégsem mutatták be. Viszont életem egyik legjobb hírét megkaptam: a sorozat alapján készítenek musicalt, ami már szerencsére eljut a nagyszínpadra! Addig is lesz egy Smash újranézésem, és nektek is csak ajánlani tudom! :) <3
Szerda: Tierra de Reyes "nővérekről" egy rajongói alkotás
A telenovella-mániákus énem sem akart kimaradni a buliból, és úgy éreztem, ez a lehető legjobb videó most, hogy ezt kimutassam, sőt ezzel több legyet is ütök egy csapásra. Egyrészt Little Mix dalra készült ez a kis videó (bár ez most mellékes, de érdekességként azért megemlítettem, hiszen tudjátok, mekkora kedvenceim), másrészt a Tierra de Reyes a második legnagyobb kedvenc telenovellám, a benne lévő szerelmespárokról sokszor írok - főleg a CouplesCentral lapomon -, ráadásul három szerelmi szál a TOP 15 listámon is előkelő helyeket szerzett meg. Először egy szuper zenés művet szerettem volna kitenni, ami erről a három párról készült, végül úgy döntöttem, most mégis változatos maradok. Szóval arra jutottam, hogy a három női főszereplőről, a Del Junco lányokat alakító színésznőről teszek ki egy szuper kis videót. Ana Lorena Sánchez, Scarlet Gruber és Kimberly Dos Ramos csodás viszonyt alakítottak ki a forgatáson (sőt Ana Lorena és Scarlet már korábban is ismerték egymást, hiszen volt már közös projektjük), mind a mai napig remek barátság van köztük. Úgy hiszem, valahol mindannyian vágyunk arra, hogy ilyen viszonyt ápoljunk a barátainkkal. Büszkén vagyok mindhármuk nagy rajongója! Egyébként egyiküket sem a Tierra-ban láttam először, de így csak még nagyobb meglepetés volt, amikor megláttam, hogy tesókat játszottak ebben a telenovellában. Volt nagy örömmámorban úszás. :D <3
Csütörtök: Bűbájos boszorkák - Piper rájön, hogy Chris az ő fia
Aki ismer, az tudja, hogy milyen szerves részét képezi az életemnek a Bűbájos boszorkák. Már írtam is róla a Sorozatok, amik véget értek rovatban. Ez volt az egyik legelső amerikai sorozat, amit láttam. Vagyis a legelső, amit valóban végignéztem. Mert persze, néztem én a nagyival a Walker, a texasi kopót, a Magnumot, a Knight Rider-t, de csak elvétve. Ez viszont szíven talált abban a percben, hogy elkezdtem bámulni. Ez és a Beverly Hills 90210 váltották ki belőlem először ezt az érzést. És hogy miért ezt a jelenetet választottam most, ami amúgy 2:50-nél kezdődik (szóval tekerjétek oda :D)? Hát...imádom mind a nyolc évadot, de a hatodik az, amire gond nélkül rábökök, ha valaki megkérdezi, melyik szezon a legek legje számomra. Az az évad a leghibátlanabb a szememben, plusz megadta nekem a széria legkedvencebb férfi karakterét: Chris Halliwell-ről van szó, "a jövő fiúról", aki az ötödik évad végén betoppant, mint egy titokzatos idegen a jövőből, aztán sokáig rejtély övezte, míg végül robbant a bomba: ő Piper és Leo második gyereke, Wyatt öccse. Ekkora csavart, úristen! Örökké hálás leszek ezért az alkotóknak. Végül a 6x16-ban Piper is megtudta a nagy hírt, miután a húgai már pár résszel korábban rájöttek a fiú nagy titkára. Az egyik leghidegrázósabb momentum szerintem, amikor ezt elmondják a nővérüknek, aztán megjelenik az ajtóban Chris. Valahogy mindig libabőrt okoz ez nekem...meg töredelmesen bevallom, egy-két könnycsepp is hajlamos kibuggyanni a szememből. Életem értelme ez a sorozat, ráadásul anya és fia valóban a kedvenc karaktereim...MINDÖRÖKKÉ!!! <3 :)
Péntek: Vágó Bernadett & Szabó Dávid - Je t'aime (DÚSZ 8 - 2014)
A Dalok új szólamban rendezvények néhány éve több alkalommal is feldobták a rajongók lelki világát. A lényegük az volt, hogy a meghívott művészek egy kicsit más arcukat mutatták a közönségnek, mint amit korábban megszoktunk tőlük. A nyolcadik DÚSZ alkalmával csendült fel legelőször Lara Fabian énekesnő egyik legszebb és leghíresebb dala is, a Je t'aime. És nem írtak hozzá magyar szöveget, tehát franciául! Rólam ezt is tudni kell, hogy a francia nyelvet is eszméletlenül szeretem, sőt a musicalek világába is ez a nyelv juttatott el, amikor a 2001-es francia Rómeó és Júlia musicalt megkaptam DVD-n. Ráadásul ezen a szépséges nyári napon Vágó Bernadett és Szabó Dávid énekelték el duettben. Ez volt tudtommal az első alkalom, hogy elénekelték, és bár nem sokkal később egy másik fellépésen újfent előadták, és akkor már sokkal magabiztosabban, de nekem talán pont azért olyan különleges ez, mert itt picit bátortalanabbak, egy-két apró hiba is becsúszott, mégis olyan...TISZTA az egész. Nem tudok rá más szót használni. Istenem, úgy hiányzik Dávid. Hihetetlen belegondolni, hogy már 2016 elején maga mögött hagyta kis országunkat, hogy az USA-ban próbáljon szerencsét. Dettivel régen rengeteget énekeltek együtt. Bevallom, tényleg érzek egyfajta űrt a szívemben, mióta Dávid nincs itt és nem dalol együtt többek között Dettivel. De legalább ezek a kincset érő felvételek megmaradtak nekünk... <3
Szombat: Spring Awakening - Totally F*cked (Broadway - 2008)
Akkor jöjjön még egy kis Broadway, hiszen a gondolataim kb. 65-70%-át ez a téma teszi ki. És ha ezt megnézitek, remélem, nem merül fel bennetek a kérdés, hogy miért van ez így. Most részben a Glee-rajongókhoz is szeretnék szólni. A 2009 májusában útjára indított zenés sorozat ugyan többek életében is mérföldkő volt, de Lea Michele és Jonathan Groff számára nem ott kezdődött el minden, hanem 2006 végén a Tavaszébredés musical premierjén. Oké, Jenna Ushkowitz is ott volt az előadásban, de ő az ensemble tagjaként, míg Lea és Jonathan a főszerepeket formálták meg. Szóval ha úgy vesszük, Rachel Berry és Jesse St. James története nem a Glee-vel vette kezdetét. :D Sőt a ma már mozivászonról is jól ismert Skylar Astin is a Broadway-n, ebben a zenés produkcióban kezdte. A Tavaszébredés olyan sok mindent adott minden szereplőnek és a rajongóknak is. Magyarul is bemutatták, volt szerencsém többször is látni élőben. Annyira imádtam, és emlékszem, egyik pillanatról a másikra váltottam át végig röhögésből zokogásba. Csoda volt a magyar előadás is, de a szívem mindig a Broadway-verzió felé fog húzni. Ez a legtöbb esetben így van. Na szóval...Spring Awakening, egy óriási csoda az életemben! Lea és Jon itt kezdték, és büszke vagyok rájuk, büszkén vallom magam a rajongójuknak. Most egy rendkívül különleges felvételt hoztam el nektek. A címe nem teljesen fedi a valóságot, ugyanis a dátum nem 2008. május 15., hanem május 18. A nap, amikor Lea és Jonathan utoljára léptek színpadra a Eugene O'Neill Színházban. A legutolsó Tavaszébredésükről hoztam egy részletet. A számomra legmeghatározóbbat. A Totally F*cked című szám jelenete egy szomorú sztori köré épül: a diákok egyik osztálytársa, Moritz halála után a holmija közt találnak egy esszét a szexről, amit egy jó barátja, Melchior írt neki. A felnőttek ezt remek ürügynek tekintik, hogy rákenjék a fiú halálát Melchiorra. A srác pontosan tudja, hogy ártatlan az ügyben, de rájön, hogy nem küzdhet az elnyomás ellen, a vádaskodás ellen végképp nem, szóval inkább alaposan kitombolja magát, az osztálytársak mellette állnak, végül pedig kicsapják az iskolából. De az elveiért kiállt mindvégig. Erre tanít ez a dal. Nos...nem lep meg, hogy Tony-díjat nyert 2007-ben az előadás, illetve 2008-ban a Legjobb musicalelőadás albumának járó díjat is hozzájuk vágták a Grammy-n! Igen, a GRAMMY-DÍJRÓL beszélek! És hogy miért a Totally F*cked-ot választottam a két csoda utolsó előadásáról? Egyszerű: álmomban nem hittem volna, hogy ezen a számon valaha zokogni fogok, pedig így lett!!! Ez az egyetlen olyan videó, amit látva üvöltve tudok sírni ezen a számon. Alapvetően mindig tombolni szoktam rá velük együtt, és ezerrel vigyorogva ujjongva ünnepelni, micsoda remek és összetartó gyerekek ezek! <3 De itt, ezen az előadáson elszabadult a pokol... Most lehet azt mondani, ez egyszeri alkalom volt a közönség részéről, de nem. Gyerekek, csak mi vagyunk puhányak, ha másért nem is, ezért mindenképp dicséretet érdemelnek az amerikaiak. Nekem talán az eddigi legnagyobb élményem kicsiny országunkban az volt, amikor Vágó Zsuzsi másfél perces szólódala után, amit a Fame-ben énekelt, volt egy kb. 2 perces vastaps, illetve a 10 éves jubileumi Rómeó és Júlia második felvonása alatt állt meg az előadás 3-4 percre, amikor Bereczkiék belibbentek a színpadra sok év kihagyás után. Na, ott megállt az élet. De nem vicc, a Broadway-n, ha valakinek utolsó előadása van, akár előadás KÖZBEN is előfordul az ÁLLÓTAPS!!! Nem vicc, itt is ez történt. A Totally F*cked ugyanis a második felvonás felénél hallható. És nézzétek, mi történt. A jelenlévők megírták, hogy kb. 4-5 percig le sem ültek a dal végén!!! Már attól könnyezem, hogy ezt leírtam most nektek. Semmiképp ne hagyjátok ki! A színház odakint SZENT!!! Nálunk...nos, csak szeretném, hogy az legyen. De ebbe inkább nem mászom bele. Nézzétek ezt a kincset, és ahogy a közönség szíve a színészekével együtt dobban, ahogy a végén egy emberként állnak fel, és ahogy Jon nem bírja abbahagyni a vigyorgást (hogy ezzel palástolja a könnyeit), illetve ahogy Lea zokog, miközben áll az egész nézőtér!!! <3 Mit meg nem tennék, ha légy lehettem volna azon az estén a színház falán...
Vasárnap: Candice King & Paul Wesley - Zenés videó a színészekről
És akkor a születésem napja. Ki más érdemelné meg jobban, hogy kitegyem ide, mint ez a két drágaság? Igen, bezártam a rajongói lapomat, amit róluk szerkesztettem, de a szeretetem irányukba mindig a legnagyobb lesz. Ebben sose kételkedjetek! A Vámpírnaplók nem lett az abszolút number one sorozatom, de ennek köszönhetően zártam a szívem közepébe Candice King-et és Paul Wesley-t, akik külön-külön is a mindeneim, együtt pedig megadták nekem Caroline és Stefan párosát, akik a legek legje sorozatos szerelmespár a szememben. Ez pedig ÖRÖKKÉ így lesz! A széria fináléja után pár nappal Sharon barátnőm gyártotta ezt a szuper kis videót kettejükről, főleg interjúk és bakik láthatóak benne, de azért például Steroline első csókja is benne van, na meg az utolsó forgatási napról részletek. Tényleg ők jelentik a világot nekem, még ha nem is írok róluk most már napi szinten. Sosem érem fel ép ésszel, amikor egy anti-Steroline fan azt mondja nekem, Candice és Paul nem is támogatták soha a Steroline shippet, ők nem csípték őket. Hát...nem akarok durva lenni, de ők néztek akár egyetlen egy interjút is a színészekkel? Akár külön-külön... folyamatosan arról beszéltek, hogy szeretik Steroline-t, és már jóval azelőtt is, hogy bármi lett volna a karakterek közt. És nem, ez nem kampányfogás volt, ezt nem is tűröm el senkitől. Ez a színészek magánvéleménye. Én sem pofázok bele, ha két általam imádott színész utálja az általam imádott szerelmi szálat. Erre is volt már példa. Elfogadtam és ennyi. Steroline nagy kedvence volt mindkét színésznek, törődjön bele mindenki. Ahogy abba is, hogy immár több mint három éve véget ért a sorozat, nem kapunk több jelenetet velük. Persze közös projektben még reménykedik a kicsi szívem, és így utólag sajnálom is, hogy nem kérdeztem meg őket erről, amikor lehetőségem volt rá. Nem akarok kérkedni, de számomra igenis leírhatatlanul nagy dolog, hogy tavaly nyáron személyesen találkozhattam mindkettejükkel, hogy megölelhettem őket a közös képek készülésekor, hogy nevettek, amikor kitaláltam és elmagyaráztam nekik az egyik trió fotónknál a pózt, vagy az is óriási dolog nekem, hogy az autogramosztásnál beszélhettem velük pár percet, vihettem nekik jellegzetes magyar ajándékokat, amiknek nagyon-nagyon örültek. Hát még a meeting milyen boldoggá tett, amin kb. 8-9 rajongó volt jelen, és ott ültem Candice-től kb. egy méterre. Egy álmom valóra vált, és bár idén három általam várt lelki erőt adó program is elmaradt (kettőt már átraktak későbbre, és remélem, a harmadik sem lesz kivétel), hinnem kell, hogy még várnak rám ehhez hasonló csodák. Azért nem semmi azt elmondani, hogy találkoztam a két legnagyobb kedvencemmel! :) Örökké hálás leszek ezért az élményért! Biztos nem most tettem ki róluk utoljára videót itt a blogon. Főleg, mert még úgyis tartozom nektek élménybeszámolóval HÁROM rajongói találkozóról is, amin jelen voltam. Ami késik, nem múlik. Most pedig boldog szülinapot nekem. :D <3
Igen, csütörtök van. Pereljetek be! :D Közeledik a szülinapom (jövő héten lesz), és úgy gondoltam, a napom alkalmából ezen a héten is összeszedek hét videót, amik közel állnak a szívemhez, illetve jövő hétre is hagyok nagy-nagy kedvenceket. Sőt más posztokkal is készülök olyan cikksorozatokhoz, amiket rég elhanyagoltam, illetve lesz 1-2 új bejegyzés is. Most tényleg belehúzok, hiszen április és május között kimaradt egy egész hónap. Van mit pótolnom! :) Remélem, velem tartotok!
Hétfő: Adam Lambert - Believe (41st Annual Kennedy Center Honors 2018)
Ha nekem pár éve valaki azt mondta volna, hogy egy nap sírni fogok ezen a Cher számon, az arcába röhögök. És basszus, megtörtént. Soha életemben nem bőgtem ezen a dalon. Persze, nyilvánvalóan mindig leesik az állam, amikor csak meghallom azt a különleges hangszínt, azt az egyedi hangot, amit bármikor felismerek...és ezzel tuti nem vagyok egyedül. De nem szoktam könnyezni sem Cher ezen világhírű nótáján. Adam feldolgozásán azonban zokogok. Ezt a rendezvényt 1978-ban rendezték meg először, és az a lényege, hogy a zenei élet nagyjaitól csendülnek fel slágerek különböző híres énekesek előadásában. Szóval Adamre hárult a nagy feladat, hogy a legendás énekesnő nagy dalát előadja. Örök hálám annak, aki Adamre osztotta a számot. Micsoda átélés. Teljesen más köntösbe bújtatta a dal mondanivalóját is. Amúgy biztos sokan nem tudjátok, de Adam 2005-ben már a Broadway-n játszott, igaz, akkor még "csak" az ensemble tagja volt a Wicked musicalben. Ám 2007-ben előlépett főszerepbe, ugyanis ő volt a beugró Fiyero szerepébe, és nem egyszer eljátszotta a karaktert. Szóval a hangképzése nem véletlenül olyan kimagasló. Valódi Broadway-es!!! <3 Mind a mai napig lenyűgöz a technikája, amivel énekel. Sokszor hangoztatom, hogy Freddie Mercury lábnyomába nem léphet senki, de Adamnél jobb frontembert a Queen élére elképzelni sem tudnék. Annyira örülök, hogy ő koncertezik az együttessel! Lehengerlőek! Ezen az estén pedig a szívét-lelkét beleadta a dalba. Nem lep meg a sok meghatódott arc, na meg az állótaps a végén. Cher milyen büszke! Nem mintha meglepne! :) <3
Kedd: Little Mix - 13 fellépés, ami megmutatja, milyen profik
Íme a kedvenc lánybandám! Már évek óta imádom ezt a négy csodahangú, kissé zizi, tündéri leányzót. 2011-ben robbantak be a köztudatba, hála az X-Faktornak (és az okos, hozzáértő zsűrinek, akik összeosztották őket, és így megalakulhatott a banda), ám én évekkel később ismertem meg őket. Ha emlékeim nem csalnak, 2014 nyarán akadtam rájuk, hála egy Twitter-es barátnőmnek, aki kirakott róluk egy videót. Ám utána nem volt megállás, minden X-Faktor szereplésüket visszanéztem a neten, illetve rengeteg fellépésüket és interjúkat is. Évről évre, sőt napról napra jobban csodálom őket. Nem véletlenül választottam ezt a videót most. Részletek vannak belevágva különböző fellépésekről, amikor megmutatták, mennyire profik. Például előfordult, hogy egyikük nem volt jelen, így felosztották az illető szólórészeit egymás között, és kivétel nélkül mindig pazarul teljesítettek. Nyilván az az igazi, amikor ott vannak mind a négyen, de akkor is kihozták az ilyen alkalmakból a legjobbat. Illetve volt, hogy egy méh, illetve egy nagyobb bogár "támadta meg" őket, utóbbi még Jade hajába is beleszállt, ők mégsem álltak le az énekléssel, hanem a körülményekhez, az ijedtséghez képest hihetetlenül jól végignyomták az adott számot, mindössze humoros pillanatokat szolgáltattak a szerencsés nézőknek. A viccelődés, az éneklés közbeni poénkodás sem áll távol tőlük, és bár közel álltak a röhögőgörcshöz, mégis gond nélkül, tisztán énekeltek. Dilinyósok, de fantasztikusak. :D Demi Lovato beöltözik hóembernek, hogy megzavarja őket a koncert közben, amikor a csajok voltak az ő előzenekara? Semmi gond. Mintha ott sem lett volna. A kedvencem pedig: amikor szívszaggatóan elénekelték a Good Enough-ot, miközben mindannyian SÍRTAK!!! Mégis hogyan?? Máig tátom a számat, amikor meglátom...és persze törölgetem a könnyeimet. És amikor Jesy bokája megsérült, mégis lenyomta a koncerteket tolószékben, és még arra is volt kapacitása, hogy a közönséget megnevettesse? Leigh-Anne pedig szintén színpadra állt, miután véletlenül megégette a lábait, illetve ott van Jade, aki koncertezett, miután kiugrott a térde. Mi ez, ha nem elkötelezettség? Na meg a szeretet a közönség felé. Mondjuk az már durva volt, amikor fejbe dobták Leigh-Anne-t egy üveggel. Idióták. Ő mégis gond nélkül folytatta a performanszot. Amikor pedig nem indult el a zene, simán elkezdték volna a dalt acapella énekelni, de végül megoldódott a gond. Végül pedig láthatjátok, ahogy egy másik fellépésen a zene túl korán indult el, a mikrofonjaik pedig nem működtek, de a hangjuk még így is sugárzóan ütős volt! Kell ehhez bármi mást hozzáfűznöm? :) <3
Szerda: Briana Buckmaster & Rob Benedict - Shallow (2018)
Tudom-tudom, volt az Odaát (Supernatural) című sorozatnak musicalepizódja, és bármennyire is csodás volt, igazság szerint örültem volna, ha a főszereplők fakadnak dalra. Főleg mivel szinte mindenki tud énekelni a brigádból. Most egy 2018-as videót választottam, amikor egy rajongói találkozós fesztivál keretein belül "Donna" és "Chuck/Isten" nyomtak el egy duettet, mégpedig a Shallow-t, amit szerintem mindenki jól ismer, még ha nem is látta Lady Gaga és Bradley Cooper közös filmjét. Briana és Rob ISTENIEN szólnak együtt. Igen, direkt használtam ezt a jelzőt. :D <3 Imádom az elején Bri beszédét, ahogy elmeséli, hogy többen is ajánlották neki ezt a dalt eléneklésre, ő pedig "megkérte a világ legjobb barátját", hogy dalolja el vele, mire Rob közbeszól:
Nagyon sok legjobb barátja van.
De Briana kijavítja, hogy egyedül Rob-ot tartja annak. És indul a duett, aminek a végére már ha keresném, sem találnám az államat...ám mivel a székbe fagyva bámulom a képernyőt, akármikor nézem meg, kit izgat, merre gurult el? Utálom, hogy sosem kaptunk egy VALÓDI musicalrészt. Lényegében úgy érzem, megkaphattam volna életem legjobb musicalepizódját, ami akár a Buffy-t is lelökhette volna a trónról...nem biztos, de az esély adva lett volna. Sosem tudjuk meg. Azért annak örülök, hogy a convention-ök alkalmával MINDIG vannak mini-koncertek. Ez vigasztal. Tőlük pedig még több duettet akarok!
Csütörtök: Backstreet Boys - Shape of My Heart (Las Vegas 2019)
Ha már a kedvenc csajbandámból írtam, akkor jöjjön a Backstreet Boys, vagyis szerintem a világ legjobb fiúbandája. Igazság szerint ezt már azóta így gondolom, hogy beszippantottak a dalaik kiskoromban. Egyszerűen nincs náluk jobb! Tavaly nyáron pedig ott voltam a budapesti koncertjükön, ami egy életre szóló élmény, és csak még biztosabb lettem abban, hogy ők a legek legjei! Ám most nem a pesti koncertjükről hoztam egy felvételt, hanem a tavaly áprilisi Las Vegas-i koncertjükről, ami egy korszak végét is jelentette, hiszen két éven át rengeteg koncertet adtak Vegasban! Végül a legutolsó nagy show-n meglepetéssel készültek a fantasztikus Shape of My Heart című daluk közben: meglepték egy-egy szál rózsával a jelenlévő feleségeket, na meg pár rajongót is! Amúgy a videó elejét látva legszívesebben pofán vágnám azt, aki pofázott közben. Bocsi azoktól, akik szeretnek beszélni a koncertek közben, szerintem a tisztelet leírhatatlanul nagy hiányát jelenti. Az éneklés nem zavar, még ha hamis is. Bár ha te kamerázol, nem biztos, hogy jó ötlet beleénekelni, mert úgy gondolom, vagy felveszed a dalt vagy pedig élvezed és teli torokból énekled, de ezzel legalább ki vagyok békülve. :D A felvételért mindenesetre örök hálám. A BSB feleségeket is imádom, annyira jófejek mindannyian, annyira támogatóak és tündériek. A srácok pedig...hát, kell ragoznom, mennyi szeretet szorult beléjük? Ezt amúgy nemcsak a virágosztás miatt írom, na meg a feleségekhez való hozzáállás miatt, hanem személyesen is ezt éreztem a koncertjük közben. Megtöltötték az arénát szeretettel a dalaik által, a puszta jelenlétükkel. Ez a videót egyébként azért is lett erre a napra kiválasztva, mert az apai nagyszüleimnek ma van a 70. házassági évfordulója! Tegnap volt hetven éve a polgári esküvőjük, ma pedig a templomit ünneplik! Szóval gondoltam, ennél jobb felvételt nem is választhatnék a jeles nap alkalmából! <3
Péntek: Danna Paola - No Hay Bien (Wicked México - 2014)
A telenovellanézők számára ismerős lehet ez a leányzó. Nálam amúgy egy hónappal fiatalabb, amin egyszerűen nem tudok továbblépni. Mármint úristen, micsoda tehetség! A Wicked musical mexikói változatába 2013-ban került bele, 18 évesen!!! Ezzel ő lett a világ legfiatalabb Elphaba-ja. És szerintem az egyik legjobb is. Még a musical dalszerzője és dalszövegírója, Stephen Schwartz is agyondicsérte. 2013 októberétől 2015 januárjáig játszották a darabot. Ezt követően majdnem 5 éves kihagyás után tért vissza a telenovellák világába, mégpedig a nálunk is leadott Éld az életem sorozattal. Közel másfél évig alakíthatta ezt a hangilag és színészileg sem egyszerű szerepet, ő bravúrosan helytállt. Most a 2014. november 14-i előadásról hoztam egy részletet. Több is felkerült különböző napokról, ám nekem határozottan ez a kedvenc...na meg a legutolsó előadás. Bárcsak megtalálnám mindkettőt egy az egyben. Ez eleve a favorit szólóm az előadásból, és elképesztő módon szőrszálhasogató vagyok, amikor hallgatom. De gyerekek, ez a 19 éves lány már ekkor simán mehetett volna vele a Broadwayre! Az angoltudása is tökéletes hozzá. Őszintén szólva kövezzetek meg, de el tudnék képzelni egy akár egyszeri alkalmat, amikor Danna és Adam Lambert együtt állnak színpadra Elphaba és Fiyero szerepeiben. Csak mondom, egy amolyan egy estés különleges show keretein belül. Úgy érzem, ütnének együtt! Most nem is ecsetelem tovább, a videó mindent elmond helyettem! Egy valódi csoda! <3
Szombat: Caissie Levy - Monster (Frozen - 2018)
Még 2018-ban lehetett nyerni egy 2 fős utat New Yorkba, hogy élőben megnézhessük a Jégvarázs című musicalt. Ehhez nem kellett mást tenni, mint beküldeni, ahogy eléneklünk egy szólót vagy egy duettet. Akkor még épphogy elkezdődött a nagy utazás az előadás számára is. Most pedig nemrég kaptuk a hírt, hogy a járványhelyzet után sem tér vissza a St. James Színházba a csodálatos musical. Erről részletesen írtam a Broadway-témájú oldalamon, itt nem kívánok ezzek foglalkozni. Még mindig darabokban van emiatt a szívem, és ez ezután is így lesz. Most úgy gondoltam, a kedvenc szólómmal emlékezem meg itt a blogon az előadásról, amikor még 2018 februárjában a játék kihirdetése alkalmából feltöltötték, ahogy ez eredeti Broadway-Elsa, vagyis Caissie Levy elénekli az ensemble-val és az akkori Hansszal, John Riddle-vel. A Monster beleírása a musicalbe egy égi csoda volt. A libabőr mindig elkap, amikor meghallom, és borzalmas érzés, hogy soha többé nem csendül fel a színházban, és főleg, hogy esélyem sincs élőben megnézni. Talán a West End-en... <3 Remélem. Illetve bízom benne, hogy fellépéseken még felcsendülhet. Addig is nézzétek, milyen isteni volt. Caissie a harmadik kedvenc Broadway-művésznőm, és azt hiszem, nincs okom regénybe foglalni az okokat. A videó megteszi helyettem... <3
Vasárnap: Teen Angels - La Vida Es Mejor Cantando (El Adiós - Gran Rex 2012)
Szerintem ezt a felvételt már többször osztottam meg veletek, mint ahányszor a pápa kezet fogott a hívőkkel. De hát mit lehet tenni, ha egyszer ekkora kedvenc? Pontosan tudjátok, mennyire szeretem az argentin Teen Angels bandát, akik 2007-ben alakultak. Vagyis múlt időben kéne írnom, hiszen 2012-ben megtörtént az elszakadás, de néha szeretek úgy utalni rájuk, mintha még mindig egy csapat lennének. Valamilyen szinten azok is, hiszen tartják a kapcsolatot, sokat beszélnek, néha elmennek egymás koncertjeire, filmbemutatóira. Szóval hiába nem koncerteznek már együtt (bár én bízom abban, hogy lesz majd egy újraegyesülés a jövőben, akár csak egyetlen nap, amikor összejönnek mind a HATAN - tehát a 2010-ben kilépett Eugenia Suárez is -, és szépen megbeszélik az együtt és a külön töltött éveket, az élményeket, illetve igenis elénekelnek néhány dalt)...szóval hiába oszlottak fel, ők akkor is egy "család" maradtak. Nekem pedig örök kedvenceim! A búcsúkoncertjük a szívem csücske, erről már többször is beszámoltam nektek, ez a dal pedig különösen nagy favorit. Imádom a hangulatát, az egymás és a rajongók felé árasztott szeretethullámot, a közös pillanatokat a színpadon (mindez mondjuk az egész koncertre érvényes), emellett pedig a CSODAHANGOK, amik kijönnek a torkukon, teljesen padlóra küldenek. Annyira szeretem mindannyiukat, de pontosan ez a dal mutatja be tökéletesen, hogy egyetlen apró, igazán vékony hajszállal, de miért Rochi és Gastón a legek legje a szememben. Az ő hangi kapacitásuk alaposan az arcunkba lett tolva ebben a számban. Büszkén vagyok a rajongójuk mindegyiküknek, és persze Eugenia-nak is, aki ahogy írtam is, 2010 végén hagyta ott a bandát. Nincs is megfelelőbb videó, amivel várhatnám a jövő hetet, vagyis a szülinapomat. TEEN ANGELS FOREVER!!! :D <3
Novemberben hoztam utoljára bejegyzést ehhez a rovathoz. Bár most picit csalok, hiszen már kedd van, de szerintem így is értékelhetőek lesznek a videók, amiket kipakolok nektek. Mivel még mindig beteg vagyok - a CouplesCentral oldalon írtam röviden erről tegnap -, nem írok egyik videóhoz sem részletes elemzést, de a lényegre igyekszem kitérni.
Hétfő: Thalía - Válogatás a slágerekből (Habítame Siempre Live 2013)
Te jó ég, hogy én mennyire imádtam ezt a nőt kiskoromban. Ez most úgy hangzott, mintha most már kb. ki nem állhatnám. Nyugi, erről szó sincs. De akkoriban újságkivágásokat gyűjtöttem róla. Konkrétan volt a faluban egy hölgy, aki egy dobozba szedett össze nekem mindent, ami Thaliával volt kapcsolatos. A legnagyobb kedvencem volt, amikor 5-6 éves voltam. Ennek most már lassan 20 éve. Aztán ahogy felnőttem, Thalía majdhogynem a "feledésbe merült". Oké, ez erős kifejezés, de az biztos, hogy a rajongásom már nem ölt akkora méreteket, mint anno. Még mindig nagyon szeretem őt, bár színésznőként felnőtt szemmel már nem tartom olyan nagyra, mint amikor gyerkőc voltam, és minden telenovelláját végignéztem délutánonként a tévé előtt összekucorodva. Lehet, hogy ha mégis úgy döntene így immár közel az 50-hez (!!!), hogy újra feltűnik valami novellában, és teszem azt, negatív szerepet vinne vagy valami tényleg nagy ívet bejáró karaktert játszana el pazarul, átértékelném a véleményemet, de jelenleg...nos, színésznőként számomra nagyon egyhangú teljesítményt nyújtott. Ellenben énekesnőként egy ZSENI!!! Ezt sosem fogom kétségbe vonni. Nézzétek meg, mit művelt ezen a fellépésen hét évvel ezelőtt. Már 42 éves volt ekkor, mégis milyen elképesztő energiák szabadultak fel belőle, ahogy előadott egy egyveleget néhány nagy slágeréből. Azért a végére a legnépszerűbb telenovellájának főcímét is betették. Úristen, micsoda üdvrivalgás. Mondjuk nem lep meg. És basszus, olyan hangja van ennek a nőnek, hogy a lába nyomát sem vagyok méltó megcsókolni. Na jó, lehet, hogy ezen a téren még igenis nagy a rajongásom irányába? Meglehet. :D De nézzétek meg a videót, és szerintem beismeritek, hogy nem vagyok elfogult.
Kedd: 25 dolog, amit nem tudtál a Jóbarátokról
2019 őszén volt 25 éve, hogy adásba került a világ legjobb szituációs komédia-sorozatának pilot epizódja! Az IGN Hungary szedett össze az évforduló alkalmából 25 érdekességet a szériát tekintve. Most azonban azért ezt a videót szerettem volna megosztani veletek, mert a múlt héten kaptunk egy csodás hírt! Végre újra összeáll a hatos fogat! Nem csalás, nem ámítás, a színészek maguk is bejelentették! Szégyen vagy sem, én elsírtam magam. Oké, nem folytatás lesz hivatalosan, ugyanis ehhez a különleges részhez, amit tavasszal fogunk látni, nem készül forgatókönyv. Helyette a színészek imprózni fognak. Páran emiatt csalódottak, de emberek, basszus! Inkább örülnünk kell, hogy ismét együtt fogjuk látni ezt a hat fantasztikus embert a képernyőinken közel 16 évvel azután, hogy finálézott a széria. Ennek örömére nézzétek meg ezt a negyedórás összeállítást, amit már említettem. Azért így a hír végére muszáj beiktatnom egy ikonikus mondatot, ami szerintem mindannyiunkra igaz, akik hallottuk a nagy újraegyesülést: Ó, TE JÓ ÉG!!! :D <3
Thalía, Gabriela Spanic és Natalia Oreiro. Ők hárman voltak kiskoromban a legek legjei számomra a színésznők közt. Elárulom, tervezek egy posztot, amiben mindhármukat részletesebben elemzem, hogy mit jelentettek nekem gyerekként, és mit gondolok róluk most, felnőtt fejjel. Annyit elöljáróban azért mondanék, hogy szeretem a dalait, de azért hangilag nincs azon a szinten, mint Thalía. Viszont színésznőként nagyon szeretem, még ha nem is a legnagyobb favoritom. Ettől még imádom a néhol kicsit eltúlzott, mégis szerethető alakításait. Megjegyezném, azért már ő is bizonyította az évek alatt, hogy többre is képes, mint a bugyuta Vad Angyal, aminek hála az egész világon a szívükbe zárták a nézők. Köztük én is. Csak azt mondom, hogy azért Natalia annál a szintnél jóval többre is képes. Most egy frissnek számító felvételt pakolok ki róla. Tavaly nem sokkal a 42. születésnapja előtt vendégeskedett egy orosz rádióműsorban, ahol előadta a már említett világhírű telenovellájának főcímdalát. Azt azért tudni kell, hogy Oroszországban már hosszú ideje piedesztálra emelték őt, az egyik legnépszerűbb külföldi énekesnőként tartják számon odakint, rendkívül nagyra becsülik Naty-t. Ő pedig nem kevés koncerttel köszöni meg a hatalmas szeretetet, sőt 2018-ban két dalt is felénekelt az Oroszország iránti mély tisztelete és szeretete jeléül. Most mégis egy mindenki számára jól ismert felvételt szerettem volna megosztani. :)
Csütörtök: Remek-remake (Beugró - 7. évad)
Már hosszú évek óta szeretem a Beugrót, bár tény, hogy élőben még nem volt alkalmam látni egy előadást sem. Mondjuk megfogadtam, hogy idén ezen változtatok, ha már egyszer a tévében leadott részeket az évek alatt nem egyszer, nem kétszer végignéztem, és valahogy azóta sem sikerült megunni. Tényleg egy minőségi műsor, ráadásul a szemünk előtt impróznak a színészek, akik kis hazánk legjobbjai közt vannak. Most úgy gondoltam, megosztom veletek az egyik favorit pillanatomat, amiben színészlegendák "bőrébe bújtak". Úristen, fenomenálisak voltak mindannyian, kincset ér a videó minden perce! :D
Péntek: Anahí & Carlos Ponce - Rendirme En Tu Amor (Pequenos Gigantes 2011)
Az egyik legcsodásabb dal, amit valaha hallottam! Egymás után akár negyvenkétszer is képes vagyok végighallgatni. Csak azért nem írtam nagyobb számot, mert ennél többször még nem próbáltam, de valóban eljutottam idáig egyszer. A Kettős élet (Dos hogares) című telenovella 2011-ben került adásba. Egyúttal ez volt Anahí eddigi utolsó sorozata. Basszus, annyira hiányzik a képernyőmről, hiszen szerintem a blogot rendszeresen látogatók már pontosan tudják, mennyire szeretem Any-t. Még rajongói oldalt is vezettem róla és a 2009-ben feloszlott bandájáról, az RBD-ről. És az is köztudott, hogy a három női tag közt ő volt a legnagyobb kedvencem. Még mindig rajongok érte, és tényleg örülnék, ha visszatérne a színészkedéshez, na meg még több zenét adna ki. Oké, most ismét babázik, hiszen idén február 2-án született meg a második kisfia. De ha csak jövőre is, 10 év szünet után térne vissza telenovellázni, már attól boldog lennék. Na, de a lényeg, hogy a Kettős életet nagyon szeretem, Carlos Ponce-val pedig isteni duót alkottak a képernyőn. Ez a duettjük egyszerűen isteni! <3
Szombat: Kate Voegele & Tyler Hilton - When The Night Moves
Ezt a két drágaságot a One Tree Hill-ben ismertem meg sok évvel ezelőtt. Ahogy a széria legtöbb szereplőjének, úgy az ő munkásságukat is figyelemmel követem azóta is, sőt a magánéletük azon részét is, amit megosztanak a közösségi lapjaikon. Kate és Tyler mindketten óriási tehetséggel lettek megáldva a muzikalitás terén is. Sőt igazság szerint Kate a One Tree Hill óta nem is színészkedik, hanem teljes mértékben a zenének él. Ezt picit sajnálom, bár való igaz, hogy én őt leginkább énekesnői minőségében imádom. Tyler színészi karrierje nem állt meg, és szerencsére albumokkal is ajándékozott meg minket az évek alatt. 2016 óta pedig együtt is szoktak zenélgetni, voltak már turnézni is, sőt idén és jövőre is körútra indulnak a nagyvilágban, hogy a dalaikkal szórakoztassák a jelenlévő közönséget. Nagyon jó barátok, ez abból is látszik, hogy egyáltalán nem engedik el a közös zenélés lehetőségét, sőt egyre jobban elmélyülnek benne. Tyler tavalyi stúdióalbumára már egy saját duettjük is felkerült, ősszel pedig előadták akusztikusan is. Erről választottam most nektek egy videót. Amúgy májusban mindkettejükkel találkozni fogok, és már tűkön ülve várom, hogy elmondhassam nekik, mennyire tisztelem és szeretem őket. <3
Vasárnap: Derek Klena - My Petersburg (Anastasia - Broadway 2017)
Kérlek, mondjátok, hogy nem hittétek, hogy musicallel kapcsolatos videó nélkül hagylak benneteket! :D A Broadway egyik legcsodásabb musicalje volt az Anasztázia, ami az orosz nagyhercegnőről szólt. Sajnos csak múlt időben írhatok róla. Ez még mindig hatalmas szívfájdalmam. 2017 márciusában debütált a Broadway-színpadán, és a szereplőgárda szívét-lelkét beletette minden egyes előadásba két éven keresztül. Végül tavaly márciusban levették a repertoárból a több mint 800 alkalommal játszott darabot. Istenem, hogy én mennyire ki voltam akadva, hogy ezáltal még egy olyan musicalt írhatok fel azok közé, amiket sosem lesz esélyem megnézni ott New Yorkban. Pláne egy ilyen isteni szereplőgárdával!!! Úristen, mindegyiküket annyira a szívembe zártam. Most a legelső Dmitry (összesen hárman játszották) szólóját hoztam el nektek az első felvonásból, amiben a karakter először nyílik meg Anasztáziának a múltjáról, és a srác végre mesél neki a gyerekkoráról. Arról, hogy hogyan kellett gondoskodnia saját magáról Szentpétervár utcáin árvaként. Ekkor kezd el megbízni Anya-ban, szóval ez egy rendkívül fontos pontja a musicalnek. Derek Klena pedig a világ legtökéletesebb Dmitry-je volt, ezt sosem fogom másképp gondolni! Christy Altomare-rel pedig olyan tökéletes volt a kémiájuk a színpadon, hogy azt sokan megirigyelhetnék a színházi világban. Annyira jól működtek együtt...mondjuk nem ekkor találkoztak először, hiszen pár évvel korábban egy másik musicalben már szerepeltek mindketten, és ugyanúgy romantikus száluk volt ott is. Bár ez most lényegtelen. Ami számít, hogy bár élőben nem láthattam, de hála az égnek, több felvétel is fennmaradt, és még reménykedem abban, hogy a jövőben összeáll a csapat, hogy felvegyék profi körülmények között, ahogy azt olyan sok musicallel csinálták az elmúlt pár év alatt. Még megtörténhet, nem adom fel a reményt. Többek között erre is megtanított ez a musical! <3 :) Kellemes hetet mindenkinek!