Jövő héten már itt a szülinapom. Pont mához egy hétre. Arra gondoltam, hogy ideje folytatnom többek között ezt a cikksorozatot is. Lassan három éve, hogy megszületett ide a legutóbbi bejegyzés. Azért ez nem semmi, basszus! Picit most elásom magam. De legalább eljutottam oda, hogy újabb öt olyan sorozatot szedjek össze azok közül, amiknek már lement a fináléja.

Jóbarátok (Friends)

A világ legjobb szitkomja, két jó videószerkesztő barátnőm közös alkotása, az egyik kedvenc dalom a zseniális Gavin DeGraw-tól. Kell ennél több, hogy megkezdjem a sort? Szerintem pont tökéletes ahhoz, hogy újult erővel vessem bele magam ebbe a cikksorozatba. A Jóbarátok életem egyik legnagyobb kedvenc szériája, és mindig az is marad! Gondoltam, ezt már az elején leszögezem. Hiába ért véget a 2000-es évek elején, ráadásul tíz pazar évad után, a poénok szerintem ma is ütnek. Bár páran úgy vélik, mára elavultak, de én nem így látom. Vagy akkor bennem van a hiba, franc tudja. Rengeteg szitkom került már az utamba gyerekkorom óta, szeretem is a legtöbbet, de minden kétséget kizáróan ez az ETALON! Minden évad végig le tud kötni, még isten tudja, hányadik alkalommal is. Komolyan nem tudom, hányszor láttam pontosan, de nyolcszor már biztos. Nem is olyan régen, konkrétan tavaly fejeztem be egy újabb újranézést, de már most úgy érzem, hogy 1-2 éven belül ismét nekiállok. Mind a hat főszereplőt imádom, és érdekesmód már az első maratonomnál (ennek már jóval több mint egy évtizede) kialakultak az abszolút favoritjaim: Rachel a kedvenc női, Chandler a kedvenc férfi karakterem. És bár Rachel és Ross mindenki kedvenc szerelmi szála, számomra Monica és Chandler nem csupán a szívem csücske a romantikus sztorivonalakat nézve, de az ő kapcsolatuk példamutató lehet bárki számára. Máig az eljegyzésük és az esküvőjük is meg tud ríkatni, és határozottan a kedvenc eljegyzéseim és esküvőim közt van. Hátha idővel ebből is alkotok toplistát. Inkább bele se kezdek a részek, kedvenc jelenetek ecsetelésébe, hiszen ha visszanézitek az előző két ilyen témájú posztomat, láthatjátok, hogy sosem írtam regényt, hanem mindig lényegretörő voltam. Most is ez a célom. A Jóbarátok megunhatatlan, tudok rajta nevetni és sírni is, de nem esnek túlzásokba a szomorú vagy épp túl érzelmes pillanatok terén, mindössze pont megtalálják az arányt, hogy képes legyek pityeregni. Egyszóval minden megvan benne, ami szerintem egy szitkomhoz kell.

Hetedik mennyország (7th Heaven)

Az egyik legjobb családi kis sorozat, amihez szerencsém volt. Nem is tudom, mikor kezdtem el nézni, de még gyerek voltam, ez biztos. Oké, tizenegy évadot nem egyszerű huszonhatszor végignézni, de kb. háromszor már sikerült. És igazság szerint bármikor képes lennék újra elkezdeni bámulni. Pláne azért, mert most már jó pár éve, hogy ismét elérkeztem a fináléhoz. Ki tudja, lehet nemsokára belevágok. Ez a széria, a csodás sztorivonalak, a karakterek, a színészek megérdemlik. Igazából első blikkre semmi extra nincs benne: egy református lelkész nagy szeretetben neveli kezdetben öt, majd pedig hét gyerekét a feleségével. A szülőknek és a gyerekeknek is megvan a maguk öröme és bánata, amin hol egymaguk próbálnak túljutni, megemészteni, megoldani, hol egymásra támaszkodva közös erővel. És persze az esetek legnagyobb részében az összetartás oldja meg a helyzetet. Ez a sorozat sokkal több annál, mint amit elsőre gondolna róla az ember. A Hetedik mennyország megmutatja, milyen fontos is a család, és milyen jó is az, ha minden helyzetben számíthatunk egymásra. Erre a kis tévés családra valóban igazi boldogság ránézni. Minden hibájuk ellenére - vagy épp azért - szinte rögtön a szívembe zártam őket egytől egyig. Nyilván ebben is megvoltak a kedvenc szereplőim, sőt szerelmi szálaim is (mily meglepő :D), de az igazat megvallva ebben mindig maga a család érdekelt a leginkább. Annyira szeretem, és higgyétek el, elrepül az a tizenegy szezon, csak kezdjetek bele! ;)

Farkasbőrben (Teen Wolf)

Nos, ha őszinte akarok lenni, nem ez a legjobb megemlékezős rajongói alkotás a sorozatról, aminek amúgy 2017 őszén lett vége, összesen hat évadot élt meg. Szóval a választott videónál van esztétikusabb is, sőt több fontos jelenettel tarkított is, azonban mégis emellett döntöttem. Ennek oka egyszerű: ebben talán a legjobb az összhang a negatív és pozitív történések között. Ugyanis, ha valakinek én azt mondom, "Teen Wolf", az illető abban a percben arra gondol, hogy ez a természetfeletti széria másról sem szól, mint a vérfarkasok egymás és más lények elleni harcáról, a vérengzésről, a gonosz tettekről. Oké, persze, nyilván az is van benne. De ez ennél sokkal több. Ez egy lecke a csapatszellemről, a barátságról, arról, hogy elfogadd a szeretteidet olyannak, amilyenek. Vagy, ha épp módodban áll, változtass a gondolkodásmódjukon pozitív irányba. Scott, egy egyszerű gimnazista élete fenekestül felfordul egy vérfarkas harapásától a pilotban. A legjobb barátja, Stiles (egyben életem kicsi kis értelme, aki az egyik legfantasztikusabb férfi karakter, akit valaha láttam) mindenben támogatta az elejétől a fináléig a barátját, szinte a testvérét!! Scott első szerelme, Allison pedig vadászcsaládból származott. A lány apja kezdetben gyilkolta az ÖSSZES vele szembekerülő általa gonosznak tartott lényt. De végül a lánya és Scott hatása jó irányba terelték. Ahogy szépen lassan mindenki számára kiderült a természetfeletti létezése, vagy épp az, hogy ők maguk is azok, furcsamód nem elszakította egymástól a szereplőket, hanem még inkább összekovácsolódtak. A félreértések ez NEM egy pusztán sötét hangulatú széria. Sokkal inkább arról szól, hogyan válnak a karakterek fényes csillaggá egymás, sőt a saját életükben! Arról, ahogy kivezetik egymást és önmagukat a sötétségből. Ráadásul a humor is végig erősen jelen volt, oldva a sokszor borús hangulatot. A hat szezon alatt születtek és hamvadtak el barátságok, szerelmek, történtek tragédiák, de ezek a bátor fiatalok többször is bebizonyították, hogy aranyból van a szívük, ha a szeretteikről van szó, sőt szakadatlanul együtt is dobbant a szívük, ahogy haladt előre a sorozat, és valóban igazi családdá formálódtak. A végére hála az égnek, boldog befejezés jutott...hát...szinte mindenkinek. A fájdalmat, a veszteségeket mindig magukkal fogják cipelni, de az egymás iránti szeretet, a törődés idővel enyhíteni fogja a súlyát mindennek. Én pedig hamarosan elkezdem elölről, már úgyis terveztem egy újranézést. <3

Testvérek (Brothers & Sisters)

Ha nagyon az alapot vesszük, hasonlít a Hetedik mennyországra... Ez is egy családról szól. Konkrétan egy ír és zsidó felmenőkkel rendelkező családról. Sokkal kevésbé visszafogottak, mint a Hetedik mennyországos Camden-família. Ott is volt bőven gond, de Walkerék...nos...Walkerék finoman fogalmazva igencsak harsányak. Nem restek kimondani a véleményüket, ráadásul van köztük egy meleg karakter, illetve kezdetben korántsem olyan összetartóak, mint a református lelkészék. Szóval ha más közös pontot keresnétek a két szériában, nem valószínű, hogy találtok. Mindkettő zseniális. Még maximum ennyit. A pilot rögtön az egyik gyerek szülinapi partijával indít, ami nem volt vitáktól és gondoktól mentes. Sőt a tragédiát sem úszták meg: meghalt a családfő. Szomorú, de valamivel bele kellett csapni a lecsóba. Az anya maradt, akinek a bátyja átsegítette a nehéz időszakon, illetve a nő "küzdelmét" figyelhetjük meg kezdetben, ahogy azon van, hogy közelebb hozza egymáshoz az évek alatt eltávolodott testvéreket. Mondanom sem kell, szépen fokozatosan újra rájön az öt tesó, hogy kellenek egymás életébe, és hogy nagyon szeretik egymást. A távolság eddig sem azt jelentette, hogy nem így lett volna, csupán ahogy élték a saját felnőtt életüket, elfelejtették, mit is jelent pontosan az a szó, hogy CSALÁD. Leírhatatlanul imádom őket, mindannyiukat (bár az anyjuk néha durván az agyamra ment), szeretem azt a szétszakíthatatlan kapcsot, ami ott van köztük. Szeretem, hogy mind az öten más-más, mégis szerethető személyiséggel lettek megáldva. Szeretem a szerelmi szálaikat...vagyis a többségüket. Szeretem, hogy van benne humor, fájdalom, gyerekek/unokák (attól függ, kinek a szemszögéből nézzük),  romantika, lényegében minden, ami kell egy ilyen érzelmes és fantasztikus családi sorozatba. Annyira szeretnék részletekbe menően elemzést írni, de...egyszer már megtettem a tumblr oldalamon. Még egyszer nem szeretnék regényt írni. Újranézni a sorozatot viszont annál inkább! :D <3

Vámpírnaplók (The Vampire Diaries)

A közhiedelemmel ellentétben (a legjobb barátnőmnek már vagy ezerszer elmondtam, mégis mindig ledöbben) nem a TVD a kedvenc sorozatom. Imádtam, mind a mai napig képes lennék csillogó szemekkel végignézni, ugyanúgy sírni vagy épp nevetni rajta, de nem ez a non plus ultra. Csak valahogy az emberek többsége összekötötte fejben a kedvenc páros és a kedvenc széria fogalmát, vagy nem is tudom, mi az oka, hogy ezt állandóan magyaráznom kell. Mert igen, megadta nekem az örök number one szerelmi szálamat, nem kevés kedvenc karaktert és leírhatatlanul erős sztorivonalat láthattam a nyolc évad alatt (meg néhány gyengébbet is), de nem ez a legjobb a szememben. Nagy hatással volt rám több szempontból is. Egyrészt a már említett történetszálak miatt, amik megfogtak, na meg a csodás színészek prezentálása, akik nélkül nem lett volna ennyire ütős, másrészt pedig azért, mert ez volt az első sorozat, amit eredeti nyelven felirattal kezdtem el nézni még 2010 elején. Nagyrészt ennek köszönhetően lettem olyan jó angolból. Ezért is mindig hálás leszek. Ezért, Steroline-ért, a két legnagyobb kedvenc színészemért. Hiszen Candice Accola King-et ebben láttam először (vagyis Miley Cyrus háttérénekeseként, de az nem számít most), Paul Wesley-t pedig itt szerettem meg igazán. Annyi mindent köszönhetek nekik, és persze a sorozatnak is. A finálén még 70 éves koromban is zokogni fogok, ezt már most kőbe véshetitek. Néhány szereplővel tavaly nyáron személyesen is találkozhattam, köztük a két etalonnal is, és ez olyasmi, amit mindig életem legnagyobb élményei közé fogok sorolni. Nyolc évadnyi vámpírsztori. Ömlik-e benne a vér? Hogy a francba ne? Nem egyszer-kétszer, hanem sokszor előfordult. De hogy ez lenne a Vámpírnaplók lényege? Erősen rázom a fejem. Nem, nem és nem! Ennél is azt tudom írni, mint a Teen Wolfnál: a felszín alá kell látni! Ezek a szereplők kivétel nélkül borzalmas dolgokon mentek keresztül, tele van veszteséggel az életük, mégis kilábaltak a mélypontokból. Együtt!!! A sorozatban a testvéri kötelék talán a legfontosabb. Mert igen, itt vannak a csodás szerelmi szálak, és kezdetben a nagy szerelmi háromszög, hogy vajon melyik Salvatore-testvér mellett köt ki Elena: Stefan vagy Damon kerül ki győztesen? És ez már csak azért sem volt egyszerű, mert a fiúk kapcsolata az elején enyhén szólva szánalmasan pocsék volt. A béka hátsója alatt voltak, jó mélyre eltemetve. Nyoma sem volt a báty-fivér kapocsnak a kezdeti időszakban, és szerelmi háromszög ide vagy oda, Elenának jelentős szerepe volt abban, hogy végül kibékültek. Vagyis na jó...abban is, hogy még rosszabb legyen a viszonyuk egy időben, de Elena miatt jöttek rá arra, hogy igenis fontosak egymásnak, és félre kell tenniük a régi sérelmeket. Mindketten ártottak a másiknak a majdnem két évszázad alatt, de rádöbbentek, hogy nem erre kell összpontosítaniuk, és szépen lassan előbukkant köztük a testvéri szeretet, ami aztán átívelt az egész sorozaton. Igazság szerint hiába taglóz le azóta a finálé, hogy először láttam - és ez így is marad, míg világ a világ -, a keretbe foglalt történet előtt mindig le fogok borulni. Spoiler jön: mondjuk azon sosem teszem túl magam, hogy már megint Stefan áldozta fel a saját boldogságát a bátyjáért, pedig aznap volt az esküvője Caroline-nal. Basszus, miért? Hogy lehet valaki ekkora mártír? Annyira dühös és szomorú vagyok emiatt még 3 év távlatából is. De közben látom, mi miatt alakult így. Látom, hogy ez egy keret volt Stefan számára. Az ő önzetlen, egy (a végére már ex-)vámpírhoz képest tiszta szívű áldozata adta meg azt a véget a sorozatnak, ami miatt hitelessé vált. Hiszen onnan, hogy majdnem kinyírták egymást az első percekben, sőt a széria alatt párszor még képesek lettek volna rá, a sztori végére eljutottunk oda, a két testvér bármit megtett volna egymásért. Elérkeztünk oda, hogy Damon képes lett volna eldobni az életét, hogy Stefan boldogan éljen az újdonsült feleségével...ám Stefan hű volt önmagához, és ezt nem hagyta. Akkor már egyszerű halandóként sutba vágta a csodás jövő lehetőségét, és ismételten ő mentette meg a bátyját. Na jó, hadd ne ragozzam tovább, mert mondom, valahol értem, de teljesen sosem leszek képes elfogadni egy ekkora igazságtalanságot. A sorozat maga viszont csodás, a finálén tényleg mindörökké bőgni fogok, még ha nem is tartom a legerősebb lezárásnak, de nagyon szép volt. Mondom, ismétlés lesz a vége. És nektek is javaslom megnézésre, ha kimaradt volna az életetekből. :)

Azt hiszem, már épp itt az ideje ezt a cikksorozatot is folytatnom! Ismét öt olyan sorozatot veszek górcső alá, melyeknek már adásba került a legutolsó epizódjuk is, ráadásul aránylag egész jól állok velük, hiszen ötből hármat sikeresen végignéztem, kettő pedig természetesen folyamatban van, mindössze csigában haladok velük. De erről majd úgyis írok, ahol kell! Lássunk hozzá, remélem, ez a poszt is kellő nosztalgia vagy épp kedvcsináló mindenkinek! :)

Szívek szállodája (Gilmore Girls)

Még jó pár évvel ezelőtt belefutottam 1-2 részbe a tévében, de valószínűleg épp gutaütésem lehetett, mert pár perc után el is kapcsoltam. Buta, buta 11-12 éves énem, hogy tehettem ilyet? Mindegy, a múlton kár rágódni. Azzal vigasztalom magam, hogy nyilván nem voltam elég érett ahhoz, hogy értékeljem ezt a csodát! Sőt ha magamra erőltettem volna anno, minden bizonnyal nem is tetszett volna. Ne kérdezzétek, mi volt az oka, mert tényleg nem tudom. Akkoriban más jött be. Na, de ahogy nőttem, egyre többször gondolkodtam el rajta, hogy ideje lenne adni újabb esélyt. Aztán tavaly már egész biztos voltam benne, hogy én ezt imádni fogom, ergo indulhat a pilot! Az, hogy két perc sem telt el, hogy az állam a padlón legyen és megkérdőjelezzem a gyerekkori énem ízlését, nem kifejezés! Rögtön tudtam, hogy ha egy sorozat lehetne egy ember rokonlelke, nekem ez lenne az egyik!!! Hét évadnyi tömény varázslat, hétköznapi köntösbe bújtatva, főleg szerethető karakterekkel, és garantáltan remek színészekkel! Ez az anya-lánya kapcsolat Lorelai és Rory közt a széria legfontosabb kapcsolata, ez fix! Romantikus típus vagyok, tehát minden általam nézett sorozatban találok legalább egy szerelmespárt, akiken csorgatom a nyálam és néha órákig tartó fangörcsöt kapok tőlük, ahogy természetesen ebben is megvolt/megvoltak a kedvenc párosaim ezen a téren, de elhihetitek, vagyok annyira racionális, hogy meglássam az általam nézett sorozatok lényegét! Ennek pedig határozottan ők ketten voltak azok! Ők és Rory nagyszülei. A család! Ez lett kiszínezve szép barátságokkal és olvadós szerelmi szálakkal! Kihagyhatatlan! Ha még nem láttátok, hajrá! Ráadásul még mindig sírhatnékom van a tavalyi felélesztés miatt, amikor kaptunk négy új, filmhosszúságú részt. Mondjuk örömmel megfojtanám az alkotókat a lezárás miatt, de mindegy, mert így van még okunk reménykedni újabb adagnyi Gilmore Girls-ben! <3

Castle

Eltartott egy darabig, hogy folytassam a sorozat nézését, miután pár éve leálltam vele a harmadik évad után, de mentségemre, vártam a szinkronra...egészen addig, míg meguntam, és félve elkezdtem eredeti nyelven. Ritka nálam, hogy valamit ne eredeti nyelven imádnék a legjobban, de itt nem tudok dönteni. Mármint isteni volt angolul bámulni - különben nem néztem volna úgy végig a negyedik évadtól kezdve -, de továbbra is rajongásig imádom a magyar hangokat is. Szóval a Castle esetében azt hiszem, döntetlen az állás. Szeretem a nyomozós sorozatokat. Sőt ez nem fedi a valóságot elég alaposan, ugyanis egyenesen imádom őket! Viszont nagyon háklis vagyok ennél a műfajnál. Ezt úgy értem, hogy szerencsére rengeteg isteni készült már az évek alatt, de a legtöbbet 4-5 évad után (jó esetben, de van, hogy hamarabb) megunom. Ugye a Bones-ra is sikeresen ráuntam, mielőtt folytattam volna néhány év elteltével. A Castle esetében kicsit jobb a helyzet, ott az utolsó két szezon volt picit nyögvenyelősebb számomra. Nehogy félreértsétek, nagyon szeretem, és tuti lesz majd idővel ebből újranézés, vagy legalábbis néhány részt ismét csekkolok. Egyszerűen csak a krimi műfaja az Achilles-sarkam. Ettől még nagyon-nagyon-nagyon ajánlom megnézésre, hiszen zseniális! Egy krimiíró tanácsadóként együtt dolgozik a rendőrséggel? Vicceltek velem? Ez aztán az ász alapsztori! Ehhez hozzájön a pazar színészi alakítás, a csúcs karakterek, és készen is van egy szuper sorozat! Castle és Beckett rohadt lassan kialakuló szerelmi sztorija is nagyszerűen lett felépítve. Bevallom, nagy évődés fan vagyok, szóval amíg nem jöttek össze, talán még jobban csíptem őket, mint utána. De persze Caskett forever, csodás párost alkotnak! És persze ott van Lanie, a kórboncnok, na meg Esposito és Ryan nyomozó is, akik beismerem, az abszolút kedvenceim a szériából! Castle lánya és főleg az anyja végképp üde színfoltjai a csapatnak! Mindenki szerethető, plusz jó volt látni, ahogy évadról évadra egyre jobban összekovácsolódtak. Igazi családdá váltak mindannyian!

Bosszú (Revenge)

Édes jó istenem, örök hálám a kreátoroknak, annak, aki ezt megálmodta, és még csöpöghetnék arról órákig, mennyire tökéletes a széria! Oké, nyilván nem hibátlan, sőt ha jól értesültem róla, a 3-4. szezon már egyáltalán nem volt közönségkedvenc, de mivel én csak a második évadnál tartok...hát, lényegében már úgy négy éve, ezért erről nem tudok nyilatkozni. Majd tartok egy újranézést, hiszen rajongásig imádom, és végre megnézem elejétől a végéig! Eleve ez a széria megadta nekem az egyik örök kedvenc sorozatbeli férfi karakteremet, szóval hülye leszek nem végignézni! :D A sztori csodás, imádom a felépítését ennek az egésznek, a színészi alakítások bravúrosak, és még finoman fogalmaztam, mindig meglep valamivel a sorozat, olyan csavarok vannak benne, hogy csak lesek. Megvan benne a humor, de azért az nem kifejezés, mennyit lehet sírni is rajta! Sokkhatások tömkelegét zúdítja a nézőre! A romantikus szálak is felettébb érdekesek, nem egy favorit párost adott nekem a sorozat, hiszen szerencsére a Revenge tekintetében rám húzható, hogy multi-shipper vagyok! :D A széria legfontosabb szála határozottan Amanda Clarke - vagy nevezzük Emily Thorne-nak? - bosszúja a Grayson családon, amiért évekkel korábban tönkretették az édesapját, amikor bemártották egy bűncselekménnyel, és így elvitte helyettük a balhét. A börtönben halt meg...állítólag. Khm...igyekszem nem spoilerezni, de nem könnyű. Szóval azt hiszem, ennél többet nem is írok a sztoriról! A lényeg, hogy Amanda új személyazonosságot szerez magának, és Emily Thorne néven beszivárog a Grayson família köreibe, többek között Victoria és Conrad Grayson fiának, Danielnek az elcsábításával. Aztán szép lassan és rendkívül ügyesen mindenkit tönkretesz, akinek csak köze volt ahhoz, ami az apjával történt. Ebben pedig nagy segítségére van Nolan Ross (az én csodáááám, aki szerintem tényleg az egyik legjobb férfi karakter a sorozatok történetében). Ennyit a sztoriról, most már csak annyit írok, hogy semmiképp ne hagyjátok ki!!! <3

90210

Íme a másik sorozat ebből a listából a Revenge mellett, amit még nem sikerült befejeznem, pedig már évekkel ezelőtt véget ért. Ciki. A késztetésem megvan, de bevallom, már arra sem emlékszem, hol tartottam. A negyedik évad környékén, ha minden igaz, szóval maximum másfél évad van vissza. Vagyis lenne, ha majd nem kezdeném el elölről. Egy csomó minden kiesett, és amúgy is annyira imádom, hogy muszáj felfrissítenem az emlékezetem, egyúttal pedig újraélni a fantasztikus sztorivonalakat! Az eredeti Beverly Hills 90210 számomra örök, ezt az előző ilyen cikksorozatomban ki is fejtettem nektek, lekörözhetetlen minden téren, viszont azt hiszem, kijelenthetjük, hogy ez a "kistestvér" is fergeteges! Főleg, mert az elején több olyan karakter is felbukkant, aki a 90-es évek sikersorozatában ott volt már, mint főszereplő. Ez nálam csak még tovább emelte a szintet! :D Ráadásul remek volt a casting ehhez, hiszen nagyszerű fiatalokat válogattak be, mindannyian tehetségesek! Tehát ezen a téren is megvolt a színvonal! A család, barátságok, szerelmek, kavarások jellemzik a szériát, és lehetetlen megunni! Ebben a sorozatban a főszereplő karakterek esetében elmondhatjuk, hogy kb. mindenki járt mindenkivel, vagy legalábbis csók elcsattant, és nem túlzok egyáltalán! Ettől persze még érdekesebb, mert eskü, egy idő után már nem tudod besaccolni sem, kik kapnak endgame-et. Szerencsére egész jól alakult ezen a téren a lezárás, ha minden igaz. De már alig várom, hogy végignézzem. Igaz, addig nem kezdem el, míg az eredeti sorozat fináléját nem nyomtam le. Ott a negyedik évadnál tartok, és ugyebár tíz szezonból áll, szóval ez még várat magára. Mindenesetre csak biztatni tudok mindenkit, hogy lásson hozzá, ha eddig kimaradt volna az életéből!

Hazug csajok társasága (Pretty Little Liars)

A sorozat, amit kb. 2011-ben kezdtem el nézni, amikor Amerikában csak a második szezon ment. Azóta pedig eljutottunk a hetedik, egyben utolsó évadig, aminek most júniusban adásba került a fináléja is! Nehéz volt elengedni. Oké, ez igaz minden sorozatra, amit valaha néztem és megszerettem valamiért, ám azért mégis más egy olyan sorozattól búcsúzni, amit majdnem akkor kezdtem el nézni, mint az amerikaiak, és miután becsatlakoztam, szinte végig velük követtem, vagy ha épp maratonozni volt kedvem, akkor is csak egy évaddal maradtam le, amit aztán hiatus alatt mindig lepörgettem. A hetedik évadot viszont már keményen hetiben bámultam, és ahogy közeledtünk a végéhez, keserédes volt az egész. A sorozat már évadokkal korábban elvesztette régi fényét, szóval egy részem baromira várta a végét, hogy pontot tehessek a PLL fejezetre az életemben, másrészt viszont sírógörcsöm volt, mert mostanában túl sok olyan széria jutott vagy jut el a zárórészig, amit majdnem a kezdetektől nyomon követek, még ha néha le is álltam vele rövid időre. Na, a lényeg, hogy nehéz volt elköszönni ettől is, mert minden hibájával együtt (és igen, a negyedik szezontól kezdve dúskált a malőrökben) mégiscsak meghatározó sorozat volt számomra. A színészi alakítások megérdemlik a csillagos 5-öst - csak hogy sulis célzásokkal éljek így iskolakezdés közelében :D -, minden évadban zseniális teljesítményt nyújtott a csapat. Bár itt is sikerült shippelnem jó néhány párost, sőt lettek ám amolyan oltári nagy favoritok is nálam romantikus téren, viszont jól tudom, hogy a széria lényege nem ez volt, és a lányok barátsága mindennél fontosabb, illetve az, ahogy megbirkóztak az eléjük gördülő, sokszor ijesztő akadályokkal. Mindezt pedig együtt tették. Látni kell, komolyan! Még akkor is, ha nem mindig volt logikus és olykor katyvasz volt ebből a szempontból az egész széria! Mindenképp nézzétek meg, ha eddig nem tettétek volna!

Már pár napja megfogalmazódott bennem ennek a cikksorozatnak az ötlete, de gondoltam, várok vele kicsit. Eddig bírtam. Vérbeli sorozatfüggőként túl vagyok már néhány szérián, az elmúlt években rohadt sok leköszönt már, illetve olyanok is vannak, amik már akkor véget értek, amikor még kis totyogós voltam, én mégis fogtam magam és végignéztem őket - vagy legalábbis azon vagyok -. A lényeg, hogy ebben a cikksorozatban olyan sorozatokról fogok nektek írni, amiknek már mindegy, mikor, de adásba került a finálé epizódjuk. Még egy-egy zenés videót is mellékelek hozzájuk, hogy nektek is jobban "csússzon", miről osztom épp az észt. Lehet, hogy már ismeritek őket, ez esetben kiváló nosztalgiázást nyújthat a bejegyzést, ha viszont még nem, remélem, kedvet kaptok legalább az egyikhez. Előre jelzem, nem néztem végig még mindegyiket, de ugyebár nem is az a poszt címe, hogy "Sorozatok, amik véget értek és már be is fejeztem őket". Mindent le fogok írni hozzájuk úgyis, hiszen nem csupán kritika gyanánt fejtem ki a dolgokat, hanem kicsit belemászom abba, melyik mit jelent számomra. Jó néhány része lesz ennek a cikksorozatnak, én pedig mindegyik körben igyekezni fogok műfaji téren változatos maradni, ha már egyszer mindenre nyitott vagyok (a horroron kívül). :D Íme az első adag!

Bűbájos boszorkák (Charmed)

Bár nem kedvenc szerinti sorrendben hozom a videókat, de az biztos, hogy számomra nem volt kérdés, mivel fogok indítani ebben a cikksorozatban. A Bűbájos boszorkák kiskorom óta az életem fontos részét képezi. Rengetegszer végignéztem már, és amellett, hogy nem tudom megunni, mindig észreveszek valami újdonságot, folyton tanulok belőle valamit, ráadásul ahogy telnek az évek, mindig más szemmel nézem. Értem ezt úgy, hogy először kb. 9-10 éves koromban találkoztam a sorozattal, és akkor még azzal voltam elfoglalva, hogy a napköziben a barátnőimmel kicsodák legyünk. Általában én voltam Prue, mert imádtam lengetni a karomat, hogy "elhajítsak" valakit. :D Furcsamód sosem féltem a démonoktól, hiába volt néhány irgalmatlanul ronda. Valahogy ebben a sorozatban nem érzékeltem a félelmet ezen a téren. Sőt elsőre egyáltalán nem féltem, csak tátott szájjal néztem, és irigykedtem Piperre, milyen jó a haja. :D Aztán ahogy teltek az évek, elkezdtem a részek alatt aggódni, hiába láttam már őket sokszor. Ezt amúgy tényleg csípem magamban, hogy mindent, amit már láttam, meg tudok nézni úgy, mintha az lenne az első alkalom! Ugyanúgy lesokkolódok, röhögök vagy épp zokogok. És igen, néha féltem a sorozat közben. Féltettem a lányokat, a fantasztikus testvéri kapcsolatukat, az igaz szerelmeiket...és röhejesen hangzik, de a nyolc évad alatt mást sem kívántam a karaktereknek, mint boldogságot! Amit hála az égnek, megkaptak a végén. Tartom magam ahhoz, hogy a világ egyik legjobb sorozatzárója címet a Charmed birtokolja! Irtó hálás vagyok az alkotóknak, amiért létrejöhetett az egyik legtökéletesebb sorozat, amiért pedig még hálásabb vagyok, az a szereplőgárda. Úristen, elképesztően perfekt színészeket toboroztak össze! <3 Rajongásig imádom, és ez sosem fog változni! Charmed FOREVER!!!

Everwood

Szeretitek a nem természetfeletti, hétköznapi emberekről szóló sorozatokat? És azokat, amik kisvárosokban játszódnak? Mit gondoltok a ma már nagy filmsztárrá avanzsált Chris Pratt-ről? Szeretitek a családi kötelékeket? A barátságot, a szerelmi sztorikat? Szerettek egyszerre sírni és nevetni? Nos, ha ezekre a kérdésekre igennel tudtok felelni, akkor az Everwood határozottan nektek való! Amúgy is előszeretettel ajánlgatom mindenkinek, mert mióta pár évvel ezelőtt végignéztem, teljesebbnek érzem az életem. Ez hülyén hangzik, de ha nem néztem volna meg, valami hatalmas űr tátongana most bennem tudtomon kívül. Hiszen persze, nem tudnám, miről maradok le, de...nem tudom, hogyan fejezhetném ki magam. Ilyenkor jövök azzal a szöveggel, hogy nézzétek meg, és akkor tutira megértitek. Klisés tudom, de mit tegyek, ha tényleg így van? Adjatok neki esélyt, négy évad nem a világ, még a 100 részt sem érte el (sajnos) a széria, pedig elnézegettem volna egy ideig még. Az is elképesztő, hogy már több mint 10 éve, pontosan 2006-ban véget ért. Abban az évben, mint a Bűbájos boszik. Hihetetlen. Egy percig sem bánom, hogy megnéztem, ugyanis tele van mély tartalommal, olyan karakterekkel, akiket egy életre a szívembe zártam (például Ephram-ot máig az egyik legfantasztikusabb tinédzser srác karakternek tartom!), a színészek pedig mindannyian fantasztikusak. A felnőtteket játszó személyek többsége már előtte is híres volt, akik pedig a fiatalokat alakították, ezzel még inkább utat törtek maguknak vagy további sorozatok (pl. Emily VanCamp és Sarah Drew) vagy a filmek világába (mint már írtam, Chris Pratt). Ne hagyjátok ki, csodás kis sorozatról van szó! Én tervezem újranézni!

Dr. Csont (Bones)

Elképesztő belegondolni, hogy ez a sorozat is már jó pár éve az életem része (sőt igazából van már 10 éve, mert 2007 környékén álltam neki nézni), erre idén ment le a finálé, amit már sikerült is megnéznem. Bár állatira le voltam maradva a sorozattal egy időben, mert bevallom őszintén, valahol a 7-8. szezon környékén meguntam, de most már boldog vagyok, hogy sikerült rávennem magam a folytatásra (ez egy külön sztori, amit majd szerintem érdemes lesz elmesélnem nektek), mert kár lett volna engednem, hogy kimaradjon az életemből a maradék pár szezon. Oké, szerintem a sorozat fénykora az első 3-4 évad volt úgy istenigazából, de alapvetően egyáltalán nem nevezhető rossznak a többi. Sőt a 11-12. évad határozottan a kedvenceim közé került. Szerintem ez a széria is jó lezárást kapott, ami miatt egy ideig amúgy aggódtam. Mármint a szezonok közben nem egy kedvencemet veszítettem el. Vagy meghaltak a karakterek, vagy elmegyógyintézetben végezték, és még sorolhatnám. Így valahogy nem voltam túl bizakodó, sőt már a pesszimista énem ki is választotta, melyik favoritom hal meg az utolsó részben. Bár nem volt fáklyásmenet a dolog, de igazság szerint kár volt aggódnom. Ezek a karakterek megérdemelték, hogy boldog befejezést kapjanak. És amennyire ez lehetséges volt, meg is történt. Persze reális kereteken belül, veszteségekkel is megtűzdelve. Örülök, hogy az életem része volt a sorozat, és ezek a karakterek, na meg a bravúros színészi játék. A Bones azon kevesek közé tartozott, amit szinkronnal szerettem igazán - bár az utolsó szezont eredeti nyelven néztem meg -, és bár jó ideig nem tervezem ismét végignézni, de azoknak mindenképp ajánlom, akik még nem látták. Előbb-utóbb lehet, kedvet kapok hozzá újból. Mindenesetre ha a tévében belefutnék egy epizódba, nem hiszem, hogy elkapcsolnám. Köszönöm ezt a tizenkét évadot!

A pletykafészek (Gossip Girl)

Ez a sorozat annyival többről szól, mint a "manhattani elit botrányos életéről". Már hamar megtapasztaljuk, hogy bizony a csillogás mögött ott a kemény valóság, és hogy ezek a gazdag, elkényeztetett - vagy annak tűnő - tinédzserek sokszor álca mögé bújva palástolják fájdalmukat vagy boldogtalanságukat. Voltak balhék ebben a sorozatban, nem is kevés...de ha nemcsak a felszínt kapargatjuk, hanem igenis a mélyére nézünk az egésznek, felfedezhetjük, mennyi érzelem bújik meg a Gossip Girl-ben, és hogy ez is tele van mélyenszántó üzenetekkel, amikre érdemes odafigyelni. Mindezt bravúros színészi alakítások teszik még élvezetesebbé, pörgős sztorivonallal, ahol mindig ér minket meglepetés, hála a titokzatos Gossip Girl-nek. Amúgy spoiler nélkül (hátha valaki még nem látta) kérdezem, hogy komolyan az egész világon egyedül nekem tetszett Gossip Girl személyazonossága? Mármint szerintem tök logikus volt, és így visszagondolva, sejthettem volna már a legelejétől kezdve. Van egy sanda gyanúm, hogy ezzel kapcsolatban külön bejegyzés fog még születni. Az viszont fix, hogy akár tetszett nektek (vagy fog tetszeni, ha elkezditek), akár nem, a szériát érdemes végignézni. Nagyon örülök, hogy megnéztem, hiszen imádtam bámulni, hova és hogyan futnak ki a szálak, hogyan alakulnak a barátságok és persze a romantikus szálak. Még ha nem is életem sorozata, de baromira boldog vagyok, hogy végignéztem...és már érik bennem az újranézés gondolata! :D <3

Beverly Hills 90210

És akkor a sorozat, amit most már kb. negyedjére nézek, és tudom, hogy soha-soha-soha nem fogom megunni. A Beverly Hills 90210 életeket tud megváltoztatni. És nem, egyáltalán nem túlzok. Mindenkinek kötelezővé tenném a megnézését. Az ebben a posztban lévő sorozatok közt amúgy ez az első számú favoritom (jó, egálban a Bűbájossal), amolyan "örök" státuszba állítva, szóval lekörözni nem lehet, maximum felkerülni erre a szintre. Annyira tökéletes a történet, telis-tele hatalmas igazságokkal és elgondolkodtató történésekkel, humoros és komoly sztorivonalakkal, karakterekkel, romantikával. Annyi mindent tud tanítani ez a sorozat, ha alaposan odafigyelünk rá. Ráadásul olyan színészek vannak a színen, akik még hihetőbbé teszik az egészet. Egyébként az előző négy szériával szemben ezt még nem sikerült végignéznem. Anno a tévében csak az első 4 évadot adták le szinkronnal, bár most állítólag végig fel fog kerülni magyar hangokkal ellátva, aminek nagyon örülnék, mert ezúttal eltökélt szándékom végignézni. Úgy-ahogy képben vagyok mindegyik szezonnal, legalábbis néhány dolgot tudok, de mégis más lenne végre látni. Amúgy eredeti nyelven majdnem az ötödik évad végéig eljutottam tavaly, de bevallom, hiába tetszettek az eredeti hangok, úgy nem tudott lekötni. Mondjuk jobban belegondolva, a kicsit béna magyar felirat sem sokat segített a helyzeten, így inkább abbahagytam. Ezért is lenne irtó fontos, hogy felkerüljön végre az egész sorozat magyarul!!! Napi szinten nézem, hátha van már róla infó, és persze megállás nélkül imádkozom. A Beverly Hills 90210 nem maradhat ki az életünkből, emberek! Egyszerűen nem, és kész! <3