Ismét itt van a musicalrajongó énem, ezúttal karöltve a telenovellafüggő énemmel. Ugyanis egy velem egykorú tehetség áll most a posztom középpontjában. Ő pedig a mexikói Danna Paola. Már kislányként telenovellákban játszott, a hangja egy angyalé. Nem is véletlen hát, hogy végül kiválasztották a világ egyik legnagyobb sikermusicaljének egyik főszerepére! A Broadway-musicalt 2003-ban mutatták be, az évek alatt pedig több országba is eljutott, így Mexikóba is. Ott pedig...most kapaszkodjon meg mindenki, maga a zeneszerző-dalszövegíró, azaz a briliáns Stephen Schwartz választotta ki a két női főszereplőt! Ez már önmagában hatalmas dolog! Hát még ha rátérek arra, amit a poszt címéből levághattatok: Danna Paola MINDEN IDŐK legfiatalabb Elphabája! Nem mellesleg Elphie véleményem szerint hangilag és színészileg is a musicalirodalom egyik legjelentősebb és legnehezebb szerepe. Danna pedig csupán csak 18 éves volt, amikor színpadra léphetett az ikonikus karakter bőrébe bújva! 2013 őszétől 2015 elejéig játszotta, én pedig most elhoztam nektek a legnagyobb kedvenc dalomat a musicalből, ráadásul pont a legutolsó előadása felvételét! Ha maga az éneklés érdekel - amiről alapvetően most ez a poszt szól -, tekerjétek kb. 2 perchez. Szerintem sokkoló, hogy itt még be sem töltötte a 20-at, mégis "letette" a lábnyomát, mint az egyik legnagyobb kedvenc Elphabám. És ez nagy szó, mert nagyon háklis vagyok, ha a Wicked musicalről van szó. Rengeteg szereposztással megnéztem már az évek alatt a musicalt - nyilván csak felvételen...sajnos -, és Danna nagyon elöl van a favoritjaim listáján. A hangterjedelme túlzás nélkül élve is páratlan, egy igazi kincs ez a lány. Megkockáztatom, hogy a generációja legjobbja! Vagyis a mi generációnké. :D <3

Bár azt vallom, minden eredeti nyelven az igazi, hiszen az a színész ott van, jelen van, teljesen átlényegül az adott karakterré. A hangja remegése, az éle, a hangsúlyok, minden zsigerből jön, a színjátszás pillanatnyi csodájának szavakba öntése ez, amit ha tehetséges az a bizonyos színész, libabőrt okozó hatása van. Ám eszemben sincs lehúzni a szinkront. Főleg nem a magyar szinkront! Sok mindent nézek így - pláne, amikor lusta vagyok figyelni a külföldi nyelvre -, és szerintem a mi színészeink világklasszisok a szinkron terén! Öröm hallgatni a csodás orgánumokat, a hangjátékokat. Kimagaslóak, csak ritkán okoznak csalódást a magyar hangok. Az viszont tény, hogy egy mikrofon mögött állva bármennyire pengén bele is tudnak helyezkedni a szituációba, bármennyire átérzik az adott karaktert, akit szinkronizálnak, semmiképp nem adják át az eredeti hang hatását, maximum megközelítik azt a szintet! Ismétlem, ez a tehetségtől duzzadó külföldi kollégáiktól függ, mert ha épp híján van a talentumnak az adott színész, akkor a magyar megszólaltatója sokat tud dobni rajta! Mindig vannak tehát kivételek. Én mindössze azt mondom, nagy általánosságban mindig preferálom az eredeti hangokat. Főleg, ha beszélem az adott nyelvet. :D De például olaszul nem tudok, és hatalmas öröm a Don Matteo-t nézni a magyar brigád hangján, mert határozottan ez a kedvenc olasz sorozatom. Terence Hill a főszereplő, ő már összenőtt Ujréti Lászlóval. Gyerekkorom egyik "hőse" Hill, nagyrészt miatta kezdtem el pár éve a Don Matteo-t. Aztán megszerettem az olasz kisváros plébánosáról szóló sorozatot, aki besegít a helyi csendőrség ügyeibe. Egy érdekes videót hoztam, ami a 10. évad szinkronmunkálataiba nyújt némi betekintést. 18 perces, nem érdemes kihagyni! :)

Egy újabb téma a sorozat kategóriában. Ezúttal egy gyönyörű zenés videót hoztam az NCIS egyik karakteréről. Cote de Pablo 2005-ben, a harmadik évad nyitórészében csatlakozott a szériához Ziva David szerepében. Aztán hamar tagja lett a tengerészeti nyomozószolgálat speciális egységének. Egészen a tizenegyedik évad elejéig tagja volt a brigádnak, aztán a színésznő kilépett a szériából. Nos, rajongásig imádtam Zivát, ezért ki is akadtam, amikor távozott. Azt hittem, nélküle borzasztóan nehéz lesz kitartanom és folytatnom a sorozatot. Ezért is lepett meg, hogy közel sem hiányzott annyira a karakter, mint hittem. Ne értsetek félre, továbbra is imádom őt, ezen a rajongói művön is mindig bekönnyezem, mert Ziva egy csodakarakter, akit lehetetlen nem megszeretni. Pedig ő nem az érzelmei kimutatásáról volt híres, sokszor tűnt ridegnek, tartózkodónak. Ám mindössze nehezen épített ki bizalmat másokkal, és még nehezebben engedte be az embereket a nagyon is sérülékeny lelki világának komplexitásába. Egyszer mondta is, hogy akiket közel enged magához, mindig holtan végzik. Ezért inkább bezárkózott. Mert így könnyebb volt. Kevés nála erősebb és állhatatosabb karaktert láttam eddigi sorozatnézős pályafutásom alatt. A kilépése után viszont jött egy másik női karakter - ebben a videóban is benne van, az a szőke kis csodanő -, aki pillanatok leforgása alatt megtalálta a szívemhez vezető utat. Azóta őt még jobban szeretem, mint előtte Zivát. Viszont tényleg ne tévesszen meg senkit az, hogy mennyire hiányzott vagy épp nem hiányzott ez a belevaló nő a sorozatból, mert amikor a színésznő jó pár évvel később, a tizenhetedik szezon több részében is felbukkant, zokogógörcs kapott el. Szóval nem, a szívemből sosem törlődött ki. Most nem az a dolgom, hogy részletesen elemezzem a karaktert, de ha kicsit is szeretitek a nyomozós sorozatokat, amikben a csapatmunka, a már-már családdá avanzsált team különböző ügyekben való vizsgálódása áll a középpontban, kicsit belecsempészve a romantikát is, akkor ajánlom megtekintésre az NCIS-t. A lenti gyönyörű műben sok-sok Ziva pillanat látható különböző évadokból, és nyilvánvalóan a nagy szerelem is helyet kapott benne. Vétek lett volna kihagyni Tony DiNozzo-t, akit Michael Weatherly formált meg. Ziva és Tony kapcsolatának lassú és szép felépítése, a színészek közti kémia még ebből a zenés videóból is kitűnik. Képzelhetitek, milyen volt egyben látni az érzéseik kialakulását, az elszakíthatatlan köteléket, ami már akkor látható volt, amikor még nem volt fizikai lenyomata. Aztán...jött a csodahír: született egy kislányuk. Igaz, képernyőn kívül, de megtörtént. És sok évnyi várakozás és kínlódás után végre boldog befejezés várt rájuk. Kár, hogy nem lehettünk ennek nézőként szemtanúja, ahogy hármasban éldegélnek Párizsban, de már a tudat boldoggá tesz. A viszontagságos múltjuk után igazán megérdemelték ezt a lezárást. Csak remélni tudom, hogy a két színészt legalább a nagy fináléra vissza lehet majd csábítani. Legalább pár másodperc erejéig, míg vigyorogva, könnyekkel az arcomon konstatálom, hogy milyen csodaszép tud lenni, amikor egy-egy sorozat írói csapata érti a dolgát. <3

Vannak igazán fájdalmas pillanatok egy színházrajongó életében. Ilyen például, amikor derült égből villámcsapásként levesznek a repertoárból egy népszerű előadást. A Fame-et 2015 nyarán mutatták be, és 2017 tavaszán már meg is tartották az utolsó előadást. Szívfacsaró. Imádtam. A két év alatt kb. ötször-hatszor sikerült megnéznem. Sosem untam, mindig kikészített lelkileg, de fényt is adott egyszerre. Az egyik legerősebb musical, amit valaha láttam. És elhihetitek, elég sokat láttam már eddigi életemben. Méltatlanul kevés idő jutott a darabnak, a benne játszó művészeknek és a háttérben dolgozóknak, hogy learassák a megérdemelt dicséretet és elismerést. Azóta is leírhatatlanul hiányzik, bár visszamehetnék az időben, hogy legalább még egyszer megnézhessem ezt a csodásan összetett történetet, a színészek munkájának gyümölcsét, a belőlük áradó tehetséget, és hallhassam a slágergyanús dalokat. Életem legjobb élményei közé tartozik minden egyes Fame, amit sikerült megnéznem. Gubik Petra a telefonjával rögzítette a nagy finálé egy részletét az utolsó előadáson. Nos, így telós hangminőségben nyilván nem az igazi, élőben azonban tényleg mennyei élmény volt. Petut konkrétan ebben a musicalben engedtem be a szívembe, ebben szerettem meg, de nagyon! Előtte is tehetségesnek tartottam, de szegénykémet mondhatjuk, hogy "elvből" elutasítottam. Ebbe nem mászom most bele. A lényeg, hogy a Fame a rajongójává tett, és azóta is imádom Petrát, és még nagyon sok csodás művészt, akik ebben a bizonyos utolsó előadásban is színre léptek. Fame, úgy hiányzol! <3

Nos, az ilyesmi mindig felemelő pillanat szerintem a színészek, de a rajongók számára főleg. A Men at Work (Négy férfi, egy eset) című szitkom 2012-től 2014-ig tartott, három szezon után kaszát kapott. Nem mondom, hogy a legjobb szituációs komédiasorozat volt, de azért kifejezetten alulértékeltnek tartom ahhoz képest, hogy mennyire jó poénokat szolgáltatott, remek kis szereplőgárdával. Michael Cassidy volt az egyik főszereplője, aki a lenti kis jelenetrészletben is látható két nagyszerű vendégszereplő társaságában, akik a második évad egyik részéhez csatlakoztak. Ők pedig Ben McKenzie, illetve Bethany Joy Lenz. Nos, a 2003-as év mindegyikük számára különleges volt. Akkor indultak el ugyanis a The O.C. (A narancsvidék), illetve a One Tree Hill (Tuti gimi) sorozatok, amik meghódították a képernyőket szerte a világon. Ben volt az egyik főszereplője a Narancsvidéknek, ami négy szezon után 2007-ben ért véget. Michael ehhez a szériához csatlakozott be egy évad erejéig 2004-ben. Joy pedig az egyik főszereplője volt a One Tree Hill-nek, ami kilenc szezonnal 2012-ben zárult. Nekem mindegyik sorozat sokat jelent mind a mai napig, egy életen át a szívemben őrzöm őket. A One Tree Hill konkrétan minden idők LEGJOBB sorozata a szememben. Szóval képzelhetitek, mekkora élmény volt ezt a három embert így együtt látni a képernyőn. Amúgy zseniális a jelenet, bár nem linkeltem most a teljeset, ez tényleg egy pusztán egy perces részlet. Ettől még érdemes legalább ezt a részt megnézni, hatalmas poénok és alakítások mindegyikük részéről, bár ez szerintem azokat nem lepi meg, aki ismeri a munkásságukat! Lényegében Michael karaktere randizni készül Joy karakterével, akit ebben a részben ismert meg. Elmegy érte, Ben karaktere ajtót nyit, ahogy látjátok, és elindul egy bizarr beszélgetés, amikor közli, hogy a nő most lépett ki a zuhany alól, de ne aggódjon, mert nagyon gyorsan elkészül. Ben karaktere vigyáz a nő gyerekeire, és hát jön a csavar: ő a nő volt férje. Kár, hogy nem találtam meg a teljes jelenetet, sőt igazából a teljes epizódot látni kell, hogy igazán röhöghessen az ember. De ízelítőnek ez is megfelel, és két romantikus tinisorozat után képzelhetitek, milyen érdekes volt ezeket a színészeket más közegben látni. Nagyon szuperek!