Már Isten tudja csak, mióta akartam írni az egyik legnagyobb kedvenc énekesnőmről, akit kiskorom óta imádok. Nem tréfálok, kb. 5-6 éves koromban már a nappaliban roptam a Laundry Service című 2001-es albuma dalaira. Valahol még meg is van az a kazetta. Igen, én még tudom, mi az a kazetta. Döbbenet! :D Rögtön megszerettem a különleges hangszínét, aztán a tévében láttam az Objection (Tango) című dalának a klipjét, aztán a világon mindenhol ismert Whenever, Wherever videoklipjét is megláttam, és onnantól kezdve nem volt megállás. Ahogy cseperedtem, egyre jobban megszerettem Shakirát. Amint lehetett, elolvastam róla mindent, amit csak találtam, és ahogy megtanultam angolul, ő volt az egyik első személy, akivel elkezdtem interjúkat nézni és fordítani, és magánemberként is egyre nagyobb favorittá nőtte ki magát. Egy igencsak különleges helyet foglal el a szívemben, egy igazi csodaként tudom őt leírni, és bár elfogadom a negatív véleményeket is róla (hiszen nem vagyunk egyformák, nem szeretheti őt sem mindenki), de azt nagyon nehezen viselem, ha valaki sértő szavakkal illeti ezt a csupaszív őstehetséget. Bocsánat, de ezzel kapcsolatban muszáj megosztanom egy példát: ide kattintva megnézhetitek. A Sztárban sztár egyik szezonjában Polyák Lilla musicalszínésznő bújt Shakira bőrébe egy produkció erejéig. Én imádom Lillát, de baromi nehéz dolga volt, hiszen...valljuk be, Shakira utánozhatatlan. Ám amit lehet, kihozott magából, és olykor ügyesen hozta az énekesnő stílusát. A pontozásnál viszont kiakadtam a zsűrire. Főleg a három úriemberre. Inkább nem megyek bele, mert csak felcseszem az agyam rajta, de röviden: durván degradálóan nyilatkoztak Shakira kapcsán, összevissza poénkodtak és kicsit sem burkoltan célozgattak arra, hogy szerintük ő kb. egy senki. Ez így nem hangzott el a szájukból, de ha megnézitek, totál ez jön le az egészből. Tilla próbálta olykor menteni a helyzetet, Lilla is óvatosan megjegyezte, hogy a hangot és a táncot egyszerre csinálni nagyon nehéz. Én elismerem mindegyikük munkásságát, még ha nem is szeretem például Majka zenei stílusát, de ez botrány...egy olyan világsztárt húztak le a sárba - igen, direkt élek ezzel a kifejezéssel...a videót látva majd megértitek -, aki közel 2 órás koncerteket nyom végig 150 fokon égve, végigtáncolva a 85%-át, mindezt tisztán énekelve és nem elfeledkezve a rajongóiról. Imádom, hogy mennyire figyel a közönségre, és tényleg szívét-lelkét beleteszi a fellépéseibe, és érződik a szeretet, amit áraszt felénk. Személyes tapasztalatból beszélek, ugyanis ott lehettem a 2011-es budapesti koncertjén. Életem egyik legnagyobb élménye volt! Első körben egy friss cikksorozatot kezdek el "akkor és most" címen, és egy ebbe a kategóriába sorolható videóáradatot zúdítok rátok, de gondolom, senkit sem lep meg, hogy nem ez lesz az utolsó Shakira témájú posztom. Sőt tuti a közeljövőben még lesz néhány. Leírhatatlanul szeretem ezt a nőt. Ha a musicalművészeket kiveszem a sorból, határozottan merem állítani, hogy Shakira a kedvenc énekesnőm! Mindörökké!

Felvétel 1990-ből

Az énekesnő itt 13 éves volt, és az 1991-ben megjelent debütáló albumának címadó dalát, a Magia-t énekelte el. A videót otthon vették fel egyébként. Gondoltam, szeretnétek megnézni, honnan is indult Shakira. Igen, kicsit hamiskás olykor, de helló, ugye említettem, hogy 13 éves volt ekkor? Mindenki kezdi valahol. Ez a felvétel akárhogy is nézem, egy igazi kincs a rajongói szemében. Ostoba lettem volna nem megosztani az "akkor és most" részeként. Egyébként már 4 éves korában felpattant egy étterem egyik asztalára, amikor meghallott egy tipikus hastáncos zenét, és a magánszáma végén mindenki megtapsolta. Ekkor döntötte el, hogy a művészet az ő útja. Az iskolában a tanára nem engedte, hogy énekeljen a katolikus kórusban, mondván, hogy "túl erős a hangja". Hát...szerintem azóta az a tanár fogja a fejét, hogy miért nem támogatta jobban az ifjú tehetséget.

Elképesztően különleges nap a mai, ráadásul duplán ünneplésre ad okot. De a másik évfordulóról már az előző posztban kvázi megemlékeztem. Most viszont muszáj említést tennem arról a szériáról is, ami gyökereiben változtatta meg az életem gyerekkoromban. A Bűbájos boszorkák mellett - aminek napokon belül lesz az évfordulója amúgy! - a Beverly Hills 90210 a másik amerikai sorozat, ami teljesen beszippantott és elérte anno, hogy visszavonhatatlanul beleszeressek a sorozatok világába. Máig függőnek mondanám magam. A Beverly Hills 90210 ugyan baromi hosszú, hiszen 1990-től 2000-ig tartott, vagyis tíz évadot élt meg, én pedig máig nem értem a végére...de!!! Akkor is megváltoztatta az életemet, amikor néztem a tévében minden hétköznap este. Az első 4 évadot már többször is végignéztem, mert mindig elölről kezdtem, plusz a VIVA TV (azt hiszem, azon az adón is ment később) csak ezeket a szezonokat nyomta le, de egyszerűen megunhatatlan számomra. Most már lassan eljutok addig, hogy pótoljam az egészet, ugyanis azóta már az ötödik évadot is majdnem végig csekkoltam, ám még a 6-10. várat magára. Mondjuk úgy vagyok vele, hogy akkor már kimaxolom a dolgot, és igenis ismét elölről fogom kezdeni. Ha máshogy nem, legalább tekerve. Muszáj. Nekem ez a széria is olyan, mint az oxigén. Túlzásnak tűnhet, de higgyétek el, így van. Mondjuk mióta idén márciusban Luke Perry elhunyt, mindentől sírhatnékom támad, amihez csak köze volt...ráadásul ebben a sorozatban ő volt a kedvencem. Szóval baromi nehéz, de mindegy, összekapom magam, mert többet jelent nekem a Beverly Hills 90210, mint azt el tudnátok képzelni. El sem hiszem, hogy már 29 éve az életünk része a széria! Mármint...én akkor még kósza gondolat sem voltam, amikor a pilot adásba került. Aztán tessék, mégis az egyik örök kedvenc sorozatommá avanzsált. Annyira szeretem, hogy talán szavakba sem tudom nektek normálisan foglalni. Inkább hoztam pár videót, ami helyettem is megmutatja, micsoda kincs ez a széria, és a benne lévő csodálatos színészek. Annyi mindent tanított nekem a Beverly Hills 90210, egy megkockáztatom, hogy tökéletes színvonalú tömény csoda. Ha szeretnétek megnézni mind a tíz évad főcímét (némelyikhez több is készült), akkor ide kattintva megtehetitek. Nos, számomra a zene és a képsorok is megunhatatlanok. Azt pedig még nem is említettem, hogy idén augusztusban kaptunk egy 6 részes reboot-ot, amibe mindegyik főszereplő visszatért - értelemszerűen és legnagyobb szívfájdalmamra Luke-ot kivéve - és önmaguknak egy eltúlzott verzióját játszották el!!! Tehát nem a karaktereik bőrébe bújtak ennyi év elteltével, hanem saját magukat játszották el, ahogy picit szürreális keretek között tengetik a napjaikat, és újra találkoznak, hogy tető alá hozzanak egy esetleges folytatást a sorozathoz. Ez pedig temérdek érdekes és néha röhejes szitut eredményez. Még múltkor írtam is nektek, hogy lesznek részenkénti kritikák, amint nekiállok megnézni. Nyugi, ezt nem felejtettem el. De amúgy tényleg látszik, mennyire imádom a szériát, hiszen amint elindult az új BH90210 főcíme, ami elég nagy múltidéző hatású, mivel nem kevés dolgot vettek át a régi főcímvideókból a stílust tekintve, nos...én instant elkezdtem sírni, ahogy felcsendült a zene. Szerintem miután megnéztétek vagy csak belenéztetek a régi főcímekbe, ne hagyjátok ki az újat sem. A könnyek mellett a libabőr sem kerül el közben. Egyébként rögtön az első epizód végén megemlékeztek Luke-ról, ami számomra igencsak keserédes. Mármint annyira boldog vagyok, hogy ilyen szépen tisztelegtek az emléke előtt, és hogy nem felejtették el (mondjuk bíztam benne, hogy így lesz!), viszont mint már írtam, máig nem sikerült feldolgoznom, hogy nincs többé, és bármikor meglátom, mintha vésővel vakargatnák és ütögetnék a lelkemet. Mindegy, azért fentre ezt a momentumot is belinkeltem nektek. Most pedig jöjjön egy gyönyörű megemlékezős zenés videó a tíz szezon jeleneteiből összevágva. A videó alkotója nagyon odatette magát, valóban egy mesés művet töltött fel a rajongótábornak. Tele van romantikus, baráti, családi percekkel, boldog és szomorú pillanatokkal egyaránt. Ráadásul egy olyan dalt használt, amitől én garantáltan elsírom magam, bármikor hallgatom. Szóval dupla sírógörcs, üdv nálam! :D És még egyszer boldog évfordulót ennek a lehengerlő sorozatnak! Jövőre már 30 éves lesz, te jó ég!

Nagyon rég nem posztoltam már a kedvenc mexikói együttesemről, akikről egy időben oldalt is vezettem. Pontosabban ők és a kedvenc argentin bandám, a Teen Angels volt a téma. Utóbbiról mostanában azért pakoltam ki egy-két videót, és igen, alapvetően ők egy apró hajszállal közelebb is állnak hozzám, de az RBD is óriási favorit, nem véletlenül erről a két együttesről nyitottam anno rajongói lapot. És bizony erről a hat fős csodacsapatról ezer éve nem tettem ki ide semmit. Mindkét pop-rock banda már feloszlott több évvel ezelőtt, az RBD feloszlásának tizedik évfordulója konkrétan idén márciusban volt. Most az "Élő videók" cikksorozatot folytatva úgy gondoltam, az aktív éveikből pakolok ki két-két isteni felvételt évekre lebontva, vagyis 2005-től 2008-ig. Na jó, ez így nem teljesen igaz, ugyanis hivatalosan 2004 végén alakultak, de abból az évből még nem jelent meg róluk jó minőségű videó élő fellépésről (nem is volt nekik túl sok), pedig nagyon kerestem. Viszont nem szeretnék élvezhetetlen minőségű felvételeket közzétenni, így arra jutottam, csalok egy kicsit és az az év kimarad. És bár 2009-ben volt a hivatalos feloszlásuk, de akkor már nem koncerteztek, szóval érthető módon 10 évvel ezelőtti videók sem lesznek a blokkban. Így is baromi nehéz dolgom volt válogatni, ugyanis rengeteg mennyei performanszuk volt abban az aktív 4 évükben! Na, de lássunk is hozzá! Pláne mivel pont ma 15 éve, hogy elkezdődött a Rebelde című sorozat Mexikóban!!! Ugyebár abban a sorozatban a karaktereik bandát alapítottak, és végül a népszerűségük olyan méreteket öltött, hogy úgymond "kiváltak" onnan és az életben is együttesként tevékenykedtek. Ennek köszönhető ez a sok csodavideó.

2005: Tour Generación - Fuego (DVD)

2005 májusában lett rögzítve ez a frenetikus koncert, amit aztán kb. napra pontosan rá 3 hónapra adtak ki...legnagyobb örömünkre. Ez amúgy egy csajnóta, hiszen a főszólamot Dulce énekli, illetve főbb részei Maite-nek vannak, Anahí meg vokálozik, miközben a csörgődobbal "játszik". :D A fiúk pedig remekül elszalagozgatnak ott magukban. Szeretem ezt a számot amúgy, és Dulce különleges "Barbie-hangját" mindig élmény hallgatni.

2005: Tour Generación - Sólo Quédate En Silencio (Live in Colombia)

Még mindig ugyanaz a turné, ám a Fuego a DVD-n volt rajta, amit Mexikóvárosban rögzítettek, ez pedig inkább egy backstage felvétel a kolumbiai koncertről. Bizony, nem profi videó, hanem az egyik operatőr kameráján követhetjük végig ezt a fantasztikus dalt a fellépésen. Egyszerűen muszáj volt kitennem, mert minden apró hibája ellenére az egyik kedvencem. Hogy mit értek hibák alatt? Nos, néhány hamis hang becsúszott közben nekik, de basszus, legalább élő!!! Plusz, a fenébe is, végig zuhogó esőben nyomták!!! Azért úgy nem egyszerű ám koncentrálni, valószínűleg a technika is megtréfálta őket kicsit. Ha jól megnézitek, nem szimplán esik, hanem konkrétan vihar volt. A videó végén látni is, hogy nagyon durván villámlik, ők mégis kihozták ebből a helyzetből a legtöbbet, hogy a rajongóik mosollyal az arcukon menjenek haza, ha már egyszer bőrig áznak. Sőt osztoztak az élményben a fanokkal... :D Ezért (is) imádom mindannyiukat. És te jó ég, micsoda katarzis hallgatni, ahogy a videó elején elkezdik teli torokból üvölteni a rajongók a dalt. Látszik is Christian arcán egy rövid mosoly abban a pillanatban. Imádom. Az egészet.

Elképesztő belegondolni, hogy már eltelt 16 év azóta, hogy a világ legjobb sorozatának legelső része adásba került a CW-csatornán (ami akkor még WB volt). Bár minden évben nem sikerült megemlékeznem a jeles évfordulókról, vagyis a pilot, illetve a finálé adásba kerülésének napjáról, de elhihetitek nekem, bár bőven van dátum a fejemben, de pont ezért a legtöbb képes elillanni, és sokszor csak későn jutnak eszembe, amikor már például blogbejegyzést nem tudok írni róluk (utólag meg a legtöbb esetben felesleges szerintem). Ám a One Tree Hill évfordulók mindig instant eszembe jutnak. Így volt ez ma is. Két éve emlékeztem meg először a pilotról, akkor egy átfogó, mégis viszonylag rövid kritikával dobtalak meg benneteket, illetve különböző kategóriákat vonultattam fel, ahova sok mindent kifejtettem nektek a kedvelt és kvázi utált dolgokról. Utóbbiból értelemszerűen nem tudtam sokat írni. Most úgy gondoltam, az akkor felsorolt abszolút kedvenc szerelmespárjaimról pakolok ki nektek egy-egy szuper rajongói alkotást. Pár mondatot mindegyikről írok, de részletes véleményt nem pötyögök be most róluk (ahhoz túl fáradt vagyok ma, de ígérem, a CouplesCentral lapomon nagyon részletes lesz mindegyikük modulja...egy közülük már meg is van ott írva, majd belinkelem). Most mindössze úgy gondoltam, sorba rendezem a négy legnagyobb kedvenc OTH párosomat, és várom a kommenteket, hogy videók alapján mit gondoltok róluk, vagy ha ismeritek már őket, akkor várom a ti sorrendeteket! <3 ONE TREE HILL MINDÖRÖKKÉ! Basszus...megint kedvet kaptam újranézni.

4. Peyton & Lucas (ők vannak megírva, kattintsatok a kritikáért)

Leírhatatlanul szeretem őket, és emlékszem, első pillanatban nekik drukkoltam. Valahol ezért sem tudott Brucas teljesen megnyerni magának. Szerettem Luke-ot Brooke-kal is, erről a már a CouplesCentral-on is írtam az ő moduljukban, de valami egyszerűen hiányzott. Az a rendkívül különleges kapocs, ami Leyton közt rögtön megvolt. A kritikámban részletesen elolvashatjátok, mennyire szeretem őket, hogy miért szeretem őket, és persze a sztorivonaluk alakulását. Én pedig most csak csendben itt hagyom ezt a gyönyörű rajongói művet, ami káprázatosan megmutatja, miért imádom őket annyira.

3. Quinn & Clay

Azt hiszem, nem igazán tudom rendesen körülírni, mit jelent számomra ez a két drágaság. Csupán az utolsó három évad jutott nekik, a szerelmük kialakulásának, megélésének...és persze, örültem volna, ha előbb felbukkannak a szériában és többet láthatom őket, de az igazat megvallva ez a három szezon is bőven elég volt ahhoz, hogy egy lehengerlő románcnak legyünk szemtanúi a tévék, monitorok előtt ülve. Valójában szinte első látásra beléjük szerettem. Mondjuk ez volt mindegyik legnagyobb kedvenc duómmal ebben a sorozatban. Mindegyikükre érvényes volt a "meglátni és megszeretni" kifejezés. Clinn elképesztő magasságokba és mélységekbe jutottak el a történetben, de még a legkilátástalanabb helyzetben is ragyogott a szerelmük. Quinn lelke visszahozta a halál torkából Clay-t, az isten szerelmére!!! Hát mi ez, ha nem igaz szerelem? És Quinn akkor sem hagyta el Clay-t az utolsó szezonban, amikor a férfi megpróbálta őt ellökni magától. Kitartott, ennek pedig meglett az eredménye. És a végén lett egy csodás kis családjuk. Amikor Clay kisfia "anyának" hívja őt, mindig kicsordulnak a könnyeim... <3 Ebben a mesterműben is benne van ez a pillanat, sok más isteni percükkel egyetemben. Ne hagyjátok ki!

2. Brooke & Julian

Már attól sírógörcsöm van, ha eszembe jut...nos, kb. bármelyik jelenetük. Pillanatok alatt elvarázsoltak, bekeveredtek a szívembe, én pedig észre sem vettem. Brooke Penelope Davisnél jobban senki sem érdemelte meg a felhőtlen boldogságot. Azt az örömmámort, békét, szerelmet, amit Julian hozott el számára. A tengernyi szenvedés, fájdalom és csalódás után ez a tündér révbe ért, és végre jött az ő hercege, aki valóban a tenyerén hordozta. Igazság szerint Julianre mindössze egyszer voltam mérges a sorozat folyamán. Ami egyébként az utolsó négy szezont jelentette, mert a pasi "csak" a hatodik évadban tűnt fel, de ez részletkérdés. A lényeg, hogy olyan boldoggá tette Brooke-ot, mint előtte és azóta senki sem...az ikreiket kivéve persze, akik az utolsó évadra megszülettek! <3 :D Ne aggódjatok, amint eljutok a moduljuk megírásához, kaptok egy kisebb regényt, mert minden apró dolgot bele fogok fogalmazni a mondandómba. Addig is csodáljátok meg őket ebben a videóban. Hát nem tökéletesek?

1. Haley & Nathan

Aki egy kicsit is ismer, az tudja, hogy Naley párosa nem csupán a One Tree Hill lekörözhetetlen párosa a szememben, hanem az ÖSSZES általam eddig látott sorozatpáros közül ők állnak a második helyen, és SOHA nem fognak hátrébb kerülni!!! Azt pedig elhihetitek, hogy nem kevés szériát nézek vagy láttam már az elmúlt jó pár év alatt, mióta beszippantott a sorozatmánia. Egyedül egy sorozatos szerelmespárt nem tudnak Naley-ék megelőzni, de azért azt elárulom, hogy a két duó közt tényleg egy apró hajszálnyi különbség van csak, mert amúgy majdhogynem egálban vannak a szívemben a sorozatbeli pároknak fenntartott helyen. Haley és Nathan szerelmét szerintem nem lehet alaposan leírni, ugyanis azt gondolom, még nem születtek meg azok a jelzők erre a világra, amikkel pontosan megfogalmazhatnám, mit jelentenek ők ketten nekem. Szerintem felesleges is tovább csépelnem a szót, ez a gyönyörű zenés videó többet ér ezer szónál...ahogy az is, ha közlöm, kb. az összes Naley videón képes vagyok sírni, és bizony ez sem kivétel. Ez a szerelem illik krónikákba, esküszöm, egy kicsit sem túlzok ezzel. NALEY ALWAYS & FOREVER!!!

Olyan ritkán írok itt a blogon az argentin tehetségekről. Azt már mind tudjátok, hogy a Teen Angels nálam mindent visz. Ám azon a hat csodatehetségen kívül másokat is nagyon szeretek. Például rögtön itt van a mai szülinaposunk, Luciano Pereyra, aki ma lett 38 éves! Őt konkrétan egy szinten tisztelem, szeretem és csodálom a Teen Angels tagjaival. Számomra ők heten az örök kedvencek, ha az argentin tehetségeket veszem górcső alá. Úgy gondoltam, a jeles nap alkalmából összeszedek nektek néhány videót az énekes fellépéseiről... Nos, nem véletlenül hívom őt Hangnak és Léleknek. Úgy gondolom, hogy ő azért jött a világra, hogy melegséget hozzon az őt hallgató emberek szívébe, és hogy a varázslatos hangjával átadja mindazt a szeretetet, ami a lelkéből árad felénk. Szerintem, ha egyszer meghalljátok őt énekelni, többet nem szabadultok Luciano-tól, és még többet akartok majd belőle. Nálam is így volt. Pár évvel ezelőtt az Esperanza mía (Isten áldjon, Esperanza) című sorozatban ismertem meg, ott hallottam őt először énekelni, és rögtön tudtam, hogy nekem ez nem elég. Jobban meg kell őt ismernem mind emberileg, mind pedig művészileg. Úgy örülök, hogy beleástam magam a munkásságába és a múltjába, ezáltal pedig csak még jobban becsülöm és imádom őt. Örökké!

El Elegido (Luna Park 2016)

Első körben egy olyan dalra esett a választásom, ami szerintem kevésbé ismert, viszont megérdemli a figyelmet. Mondjuk ez minden egyes gyönyörű dalára igaz, azonban vannak számai, amik sokkal inkább középpontban vannak (majd jönnek még azok is, hiszen bevallom, én is leginkább azokat hallgatom :D). Ellenben úgy érzem, muszáj megmutatnom, milyen különleges hangvételű dalai vannak még azokon kívül. Nem elég, hogy elképesztő a hangszerelése ennek a nótának (is), de még a gitártudása is megmutatkozik. Ezt azért szerettem volna kiemelni, mivel Luciano mindössze 3 éves (!!!!) volt, amikor a szülei vettek neki egy gitárt karácsonyra, mert felfigyeltek a zenei tehetségére. Már gyerekként műsorokban szerepelt, a hírnév pedig 1998-ban érkezett el számára, amikor csupán 17 éves volt. Számára ez volt megírva, hiszen egy ilyen őstehetség nem maradhat sokáig árnyékban. Most élvezzétek a 2016-os Luna Park-i fellépését, aztán mindjárt nézhetitek az első nagyobb koncertjének egy részletét. Egyébként majd figyeljétek meg - ebben a videóban is -, hogy szinte mindegyik kipakolt videóban mennyire látszik az arcán az őszinte öröm és a hála, amiért ennyien szeretik őt és vele éneklik a dalait. Ő már akkor is kb. a világ legboldogabb embere, ha együtt lehet a rajongóival és nekik énekelhet a koncertjein. Hát mi ez, ha nem egy tiszta szívű ember definíciója? <3