Lassan egy hónapja, hogy a legutóbbi Broadway posztomat közzétettem, szóval már épp itt az ideje a következőnek. Ha jól értesültem, 2004 óta tartják meg minden évben a Miscast gálát, ami New York egyik legizgalmasabb és legegyedibb színházi eseménye. A lényege, hogy a Broadway csillagai adnak elő dalokat, mégpedig olyan karaktertől, akit amúgy soha nem játszhatnának el a színpadon, sőt sokszor megbolondítják még némi hülyeséggel is az egészet! :D Az eredmény pedig egyszerre szórakoztató és borzongató. Nem vicc, néhány videót látva kiütköznek rajtam a libabőr és a röhögőgörcs jelei! A Huffington Post egyébként így vélekedik a rendezvényről: "Az év legviccesebb revüje!", míg a Wall Street Journal hasábjain a következő szöveg olvasható: "A Miscast gála kiemelkedik a társadalmi események tengeréből." Na igen, ezzel határozottan egyet kell értenem! Már csak azért is pazar ez az esemény, mert jótékony célja van! A befolyt összeget rendszerint az Ifjúsági Társulat kapja, illetve New York-i középiskolások, valamint irodalmi fejlesztésre szolgál az összeg egy része, amivel feltörekvő drámaírókat segítenek. A címből egyébként már rájöhettetek, hogy én most a 2013-as gáláról hozok nektek videókat, összesen hatot! Ennél több dal csendült fel, mindenesetre csak ezekre sikerült rábukkannom, érdemes megnézegetni őket! Remélem, ti is olyan szórakoztatónak fogjátok találni a felvételeket, mint én és rajtam kívül még sokan mások! :D (Most jelzem, nem sorrendben hozom őket, de azért megpróbálom valamilyen szinten logikusan sorba pakolni őket.)

Montázs

Igazából ezt érdekességként osztom meg, hiszen a montázs célja a 2014-es Miscast gála promótálása volt. Részleteket láthatunk benne a vörös szőnyeges fotózásról, interjúkból, illetve a produkciókból, amiket úgyis meg fogok osztani, így nem megyek bele nagyon, hiszen úgyis véleményezem egyenként őket. A hangulat mindenesetre már ebből tökéletesen átjön. A nyilatkozatokban amúgy többnyire megtudjuk azt, amit már kiemeltem. Hogy olyan karakterek dalait adják elő, akiket különböző okokból kifolyólag soha nem fognak előadáson belül eljátszani, illetve hogy az esemény fénypontjai mindenképp a fellépő művészek. Azt is kiemelik többen, hogy mennyire csodás ez a gála, illetve a jótékony célokra is kitérnek, és dicsérik az MCC társulatát is, akik lenyűgözőek, és nélkülük nem jöhetett volna létre a Miscast sem.

Christian Borle & Jonathan Groff - If Mama Was Married

A Gypsy című musicalből énekelt el ez a két csodapasi egy női duettet, nem is akárhogy! A videó elején Jonathan elmondja, hogy másodjára vesz részt a gálán, és hogy tavaly ő zárta a műsort sztepp-szerűséggel, de felkérték, hogy jöjjön vissza, ő pedig egyszerűre veszi a figurát ennél az első számnál. Aztán dicsérő szavak közepette hívja színpadra a kétszeres Tony-díjas Christian-t, én pedig abban a pillanatban, hogy ő is megérkezik, legszívesebben elsírnám magam. Két ekkora csodát, úristen!!! Imádom, amikor Jon közli, hogy Christian mindig is olyan volt számára, mint egy nővér, erre Chris benyögi, hogy még sok ilyen várható az este folyamán! :D A lényeg, hogy Jonathan azt mondja, szerinte megfelelő ez a dal ahhoz, hogy megnyissák a show-t. A dal nem kíván nagy előkészületeket, és Chris "megmutatja" a lányok hálószobáit. Visítva röhögök már itt, el sem kell kezdeniük énekelni. Maga a dal könnyeket csal a szemembe...a röhögéstől, persze! Nem tudom, melyikük az idiótább, de imádom őket! Azért a végén Jon csak odasúgta Christian-nak, hogy ez sokkal jobban ment, mint a próbán.

Jane Krakowski - In The Heights nyitány

Ha néztétek például a 30 Rock című sorozatot, akkor Jane nagyon ismerős lehet nektek! Egyébként Tony-díjat kapott 2003-ban a Nine musicalben nyújtott alakításáért, szóval tud a nő! Az In The Heights előadásból adta elő a nyitányt a 2013-as Miscast gálán, amiből mi csak egy másfél perces részletet kaptunk, pedig alapvetően egy kb. 8 perces számról beszélünk, amit a darabban egy Usnavi nevű férfi nyom a nézők képébe, ráadásul egy rap-betétről beszélünk. Bár ez nagyon nem Jane stílusa, de bravúrosan tolta, nem csodálom a tapsot a végén...ahogy a nevetését sem! :D Egyébként az eredeti előadás ensemble-je volt a segítségére ennél a dalnál. Kár, hogy nincs fent a teljes!

Cheyenne Jackson & Jeremy Jordan - Who Will Love Me As I Am?

Újabb két zseni! Egyszerűen elájulok tőlük! Cheyenne azzal indít, hogy ő már másodjára van itt, aztán átbeszélik, hogy Jeremy még sosem csinálta ezt, szóval ő egy Miscast-szűz, így Cheyenne ígéri, gyengédek lesznek. Hülye. Elmondja, hogy ő és Jeremy már egy ideje akartak együtt énekelni valamit, ám Jer benyögi, hogy gyakorlatilag nemrég találkoztak. Ja, múlt héten. Cheyenne azon filózott, milyen szám lenne megfelelő a vokális stílusukhoz. Amúgy Side Show musicalből énekeltek. Az előadás Daisy és Violet Hiltonról szól, akik sziámi ikrek voltak. A srácok még be is mutatkoznak így a dal előtt. A magasítóra (ne kérdezzétek, mi az, nem látom jól XDD) felállásnál azt hittem, leesek a székről, úgy röhögtem. A lányok duettjét adták elő, de nem akárhogy: egy ponton a vége felé átváltanak az eredeti, női hangnemre!!! Van róla fogalmatok, milyen durva férfiaknak női dalt abban a szólamban énekelni, ahogy az eredetileg van?? Piszkosul nehéz. De persze ők ketten bármire képesek! Legtöbbször röhögőgörcsöt kapnak a művészek és a nézők is, ha ilyen poénkodásra kerül sor, de nem...Jeremy és Cheyenne vérprofizmusa már átlépett jó néhány határt!!! Sírok, annyira imádom őket!

Sierra Boggess - Think Of Me

Sierra belép a színpadra és közli, hogy ne aggódjunk, nem ő fog énekelni...első reakcióm: miért neeem? <3 :D Egy csoda ez a nő, ez a videó is bizonyítja! Évek óta imádom, azóta, hogy a 2011-es 25. évfordulós Operaház fantomja előadásban ő játszotta Christine-t. Na, de a lényeg, hogy itt bejelenti, hogy Britney Spears hallott a gáláról, és mindenáron fel akart lépni, szóval mindjárt érkezik. Természetesen Sierra dalolta el a musicalből Christine gyönyörű dalát, a Think Of Me-t, csak Britney-re váltva a figurát. Igen, kifigurázza az énekesnőt, de mielőtt beszólna bárki is, jelzem, hogy Sierra nagy rajongója Britney-nek, és semmi rossz szándék nincs benne! Amúgy ha érdekel az eredeti, ide kattintva csekkolhatjátok. Érdemes összehasonlítani, hiszen szavak sincsenek arra, mennyire zseniális!!! Azért Jonathan Groff sem véletlenül kapott kvázi röhögőgörcsöt és tapsikolt, miközben Sierra énekelt a gálán! <3

Jeremy Jordan & Jonathan Groff - Let Me Be Your Star

Valószínűleg nem ez volt a zárószám, de mint már mondtam, minden bizonnyal nem az összes videó került fel a netre, dallistát szintén nem találtam, így kivételesen abból indulok ki, hogy ez a két művészember számomra az ETALON kategóriát képviselik külön-külön is, hát még együtt! Jeremy azzal indít, hogy az NBC sorozatában, a Smash-ben játszik. Még azt is megemlíti, hogy Christian Borle-lal együtt, és hogy van egy dal, ami nagyon sokat jelent neki. Bizonyára minden színésznek van egy olyan kolléga az életében, aki folyton elhappol előle olyan szerepeket, amikre ő mindig is vágyott. Neki is megvan ez a bizonyos személy, akit nem fog megnevezni...köhögésbe burkolva persze kinyögi, hogy Jonathan Groff. És ez a dal számára amolyan törlesztés, amit a sorozatban két csodás színésznő dalolt el. Amikor pedig megjelenik a színpadon Jon, Jeremy totál "kiakad". Imádom őket! :D A hangjukra nem találok szavakat, a tehetségük önmagáért beszél! A Marilyn Monroe-parókáknál végleg végem van - ugyebár a sorozatban a két főszereplő lány egy Marilynről szóló musical főszerepéért vetélkedik -. A srácok tökéletes munkát végeztek, ehhez kétség sem fér! És az az ölelés a végén megacuki! :D <3

Azt hiszem, jobb platformot nem is találhatnék egy kis reklámra, mint a saját blogomat. Egyébként lehet, már említettem nektek valamikor, hogy évek óta szerepjátékozom fórumokon. Még valamikor 2009-2010 környékén kezdtem el, azóta kisebb-nagyobb kihagyásokkal nyomatom. Imádok karaktereket alkotni, imádok írni velük, mondhatni a bőrükbe bújni. Biztos lesz olyan posztom, amiben részletesebben belemászom a témába - na meg majd külön modulok lesznek, a karaktereim részletes kifejtésével! -, most viszont ahogy már írtam, a reklámozás a célom. Ráadásul picit önző módon azt a néhány karaktert teszem közzé, akiket én hirdettem meg különböző karaktereimhez. Remélem, lesz köztetek olyan, aki szintén a szerepjátékos fórumok rabja, és talán kedvet kap legalább az egyikük megalkotásához. Örülnék neki! :)

Először is a Vámpírnaplók és The Originals alapú szerepjáték fórumra, a Silhouette-re hirdettem meg Meghan nevű karakteremhez a fenti animáción látható Hunter Parrish pofival egy karaktert. Ha rákattintotok az animációra, minden infót megtaláltok róla, de gondoltam, itt is gyorsan összefoglalom. A lényeg az, hogy a hibrid fajba tartozó Meghan édesanyját ismeretlen okokból kifolyólag valaki elrabolta. A lánykám szeretné kinyomozni, mi történt, és persze legfőképp előkeríteni az anyukáját épen és egészségesen. Egy magánnyomozót keres fel és megbízza a feladattal. Ez lenne Hunter (vagy odaírtam, hogy még Graham Rogers play by jöhet szóba a közös animációk végett). Meghan egyre jobban megkedveli, vonzódik is hozzá, és nyilván meg is bízik benne. Bár ezzel talán hibát követ el, ugyanis a magánnyomozónak is köze van az édesanyja eltűnéséhez! Az arcon kívül nem sok mindent szabok meg vele kapcsolatban, még a faját is eldöntheti az, aki megalkotja nekem! <3 Annyit kérek a hirdetésben is, hogy ne legyen velejéig romlott, hiszen szerelmi szálat tervezek a karakterek közt. Remélem, hamar megérkezik, nagyoooon várom! <3 :)

Maradjunk a Silhouette fórumnál, csak ezúttal egy másik karakterem keresettjéhez ugorva. Arielle nevű vámpírom keresi legjobb barátját, Jensen Ackles pofival. Ennek a keresett karakternek megadtam a nevét: Nathan. Arielle 7 éves volt, amikor az árvaházban találkoztak. A pár évvel idősebb Nate azonnal védeni kezdte a kislányt, igazi bátyusként viselkedett. Együtt nőttek fel, aztán Nathan lelépett, amikor nagykorú lett. Levélben azért valamennyire tartották a kapcsolatot, aztán amint Arielle betöltötte a tizennyolcat, felkereste Nate-et. A srác nagy világutazó lett, bár ennek oka sokáig nem derült ki, viszont Arielle megkérte, hadd csatlakozzon hozzá. Nem akart többet elválni a sráctól. Pár hónapja a lány megtudta, hogy gyerekkori legjobb barátja egy több generációs vadászcsalád sarja. Ergo világszerte vámpírokat gyilkol. Ezzel nem is lenne gond, ha Arielle pár héttel ezelőtt nem keveredett volna hatalmas zűrbe, aminek a vége az lett, hogy vámpírrá változott. Nathannek bűntudata van, hogy nem tudott időben segíteni, és mélyen legbelül mindketten rettegnek, hogyan tovább. Arielle még nem ölt meg senkit, de a lehetőség fennáll. Nate nagyon vigyáz rá, Arielle pedig már megkérte, hogy ha a jövőben végezne valakivel, a srác mindenképp ölje meg. Az animációra kattintva elolvashatjátok a hozzá megírt hirdetést, illetve azt is beleírtam, hogy a karakterem előtörténetébe részletesen belefoglaltam Nathant, így azt is érdemes lesz áttekinteni, ha valaki úgy dönt, megalkotja nekem... légysziiii! :D <3

Végül pedig itt a harmadik konkrét hirdetésem (ezután linkelem néhány karakteremet még, akikhez nyitott lennék akármire). Őt már nagyon régóta várja Sierra nevű ősvámpír karakterem a Diaries fórumra. Legelőször 2015 végén hirdettem meg, akkor úgy tűnt, el is viszik, de végül aki beregisztrálta, felszívódott anélkül, hogy bármilyen életjelet adott volna. Megértem, hogy egy Sebastian Rulli pofival meghirdetett karakter nem túl csábító, hiszen a telenovellákat néző rétegből nem hiszem, hogy sokan szerepjátékozunk. Viszont én megkísérlem a lehetetlent, hátha valaki ráharap és meglep Arturo-val, aki amúgy a fórumon a karakterem férje...már évszázadok óta. 1320-ban, Sierra tizennyolcadik születésnapján házasodtak össze, hamarosan pedig megszületett a kisfiuk. Nem sokkal később mindketten vámpírokká váltak, Sierra pedig sikeresen megölte az Ötök egyikét, ezzel megkapva a Vadász átkát. Nagyon hosszú ideig hallucinált a nő, Arturo viszont végig mellette volt és próbálta óvni őt. Még a tragédia sem volt képes elűzni a férfit Sierra mellől. Ugyanis az egyik téveszméje közben megölte a gyermeküket. Több évszázad telt el azóta, és bár már elmúlt az átok hatása, de a bűntudat lassan felemészti őt. Igyekszik elérni, hogy Arturo hagyja el őt végre, de lehet akármilyen bunkó a férjével vagy tehet akármit, még nem sikerült elhajtania. Pedig csak neki akar jót. Mindketten szeretik egymást, az évszázadok alatt ez csak erősödött, a kötelék sosem szakad meg köztük. A kérdés az, meddig bírja így a házasságuk? Alapvetően semmit nem szabtam meg Arturo-val kapcsolatban az arcán kívül, na meg az alapszitutól eltekintve. Így teljesen a megalkotóra bízom, hogyan éli a vámpíréletét, mi minden történt vele, és ő hogyan élte meg a gyerek elvesztését. Bár kezdem elveszíteni a reményt, hogy valaha is megérkezzen, de egyelőre kitartok. :) <3

Denise Oberlin | Carly Dennings | Malia Tang | Caitlin Prescott

Illetve Diaries-en van még négy karakterem, akikhez így hirtelen szeretnék sztorit kitalálni, kicsit még feldobva az életüket! A neveikre kattintva eléritek a hölgyeket. Akármire nyitott vagyok, tényleg!

A Heroes vs. villains fórumról hozok egy rendhagyó hirdetést. Ugyanis Claire Adams nevű karakterem még megalkotás alatt áll, én sem készültem el vele. Viszont gondoltam, előre gondolkodom. :D A karakterem elég manipulatív, önző, kétszínű és még sorolhatnám, de az biztos, hogy Will-be (így neveztem el, de felőlem lehet középső név is) tényleg szerelmes. Ezzel csak egy kis bökkenő van: Claire-nek vőlegénye van, ergo Will szerető státuszban működik. Legalábbis egyelőre. Szerintem izgalmas sztorit tudnánk kitalálni nekik. Play by terén Nick Gehlfuss ugrott be elsőre, már csak a közös gifek miatt is, de alkuképes vagyok ezen a téren! :) Csak gyere és beszéljük meg, hogyan tovább! <3

Nagyon szeretem a mexikói és az argentin sorozatokat is...azt hiszem, ezt már nem egyszer említettem. Az Esperanza mía még 2015 áprilisában kezdődött Argentínában, egészen 2016 januárjáig tartott. Nálunk pedig nem sokkal a finálé után, februárban indult hódító útjára Isten áldjon, Esperanza címmel. Októberben ment le az utolsó epizód. Én természetesen végignéztem, mert egyrészt Lali Esposito a női főszereplő, akit már nagyon régóta imádok, másrészt baromira megtetszett a történet is! Eleve csábító szerintem olyan sztorit bámulni, amiben a tiltott szerelmet szó szerint lehet érteni, hiszen egy pap szerelembe eséséről beszélünk. Ott van például a Tövismadarak, igaz, hogy az nem lett happy end. Sőt töredelmesen bevallom, hogy régen imádtam a Jóban rosszban sorozatot (jó ideje nem a régi már, így évek óta nem nézem), viszont már kb. hét éve, hogy volt a Betty és Tamás atya sztori, és emlékszem, akkor már nem rajongtam a sorozatért, de miattuk bámultam, mert imádtam a történetvezetésüket. Azóta is szívesen nézem vissza a jeleneteiket. Valljuk be, az ilyen románcok mindenkit (a nőket szinte biztosan) a képernyők elé szegezik. Nos, az Esperanza mía pedig amellett, hogy a tiltott szerelem alakulását tekintve izgalmas lehet, még a humort is erősen magában hordozza. Sokszor sírógörcsöt kaptam a részek alatt...a röhögéstől! :D De ha már itt tartunk, komolyabb momentumok is voltak, egyszóval valóban minden megvan a sorozatban, ami csak kell. Még a zene is!!! Ugyanis nem egyszer dalra fakadtak benne, legnagyobb örömömre, hiszen oda meg vissza vagyok attól, ha egy filmben vagy szériában énekelnek. Úgy gondoltam, megpróbálkozom a lehetetlennel, és az emlékeim alapján igyekszem összehozni egy TOP 20-as listát a dalolós pillanatokból. Már most tudom, hogy maradnak le kedvenc jeleneteim, de sajnos minden nem fér ide.

20. Nada Es Imposible (Los Solaris)

Angela Torres (Lola), Minerva Casero (Dominga), Franco Masini (Pedro) és Stefano de Gregorio (Federico) erősítették a sorozatban a tinédzser vonalat. Bár rengeteg ellentét volt köztük (főleg a srácok közt), de végül együttest alapítottak, és elő is adtak egy-két dalt közösen. Köztük volt ez is, ami első hallásra megtetszett, ráadásul imádom hallgatni a hangjukat. Bár inkább Franco az, akinek imádom a hangját, de olyan jó az összehang köztük, hogy öröm hallgatni, amikor együtt dalolnak. Alapvetően szerintem vannak valóban kiemelkedőbb tehetségek is a szériában, de tényleg lehetetlen nem imádni ezeket a gyerekeket. :D <3 Ez a szám pedig hamar el tudja érni, hogy dúdolgassa az ember.

19. No Tengo Nada (Eva)

Az Evát megformáló Natalie Perez az egyik olyan személy az Isten áldjon, Esperanza-ban, akinek a hangjától lemegyek hídba! Hidegrázós, főleg a mély hangjai. A dalnak főleg a verse része tetszik amúgy, a refréntől nem vagyok elájulva, részben ezért sem került előrébb, de Natalie-t imádom, ezért tényleg itt volt a helye a listában.

18. Cuatro Brazos, Cuatro Piernas (Julia/Esperanza)

Még a sorozat elején Esperanza elnyomta Fabiana Cantilo énekesnő egyik híres dalát egy szórakozóhelyen. Tomas Fonzi karaktere, vagyis Maximo ekkor figyelt fel a lányra, később számos bonyodalmat okozva. Ez a szám annyira pörgős, Lali Esposito pedig olyan energikusan adja elő, elképesztően imádom! Ahogy már a bevezetőben le is írtam, imádom ezt a csajt, egyik legnagyobb kedvencem! <3 Nem is titkolom, éneklés terén is őt tartom a legszuperebbnek a sorozatban szereplők közt (lányok közt biztos), vérprofi, ez kétségtelen!! Mondjuk aki figyelemmel követte a szériát, szerintem ezt alátámasztja. :D A videó elején van némi beszéd, az éneklés maga 0:50-nél indul.

17. Como haremos acapella (Esperanza)

Egyik nagy kedvencem, amikor a zárdában kezd el csak úgy, zene nélkül énekelni Esperanza, Tomas atya pedig meghallja. Ezután kicsit beszélgetnek, végül a férfi pap ráveszi, hogy folytassa. Imádom, hogy először az orrát befogva énekel, és csak utána enged fel...míg meg nem jön Genoveva nővér. Zseniális, ahogy átmegy dúdolásba, aztán elhallgat. :D Csúcs!

16. Haré Lo Que Sea (Lola & Pedro)

Imádtam ezt az iskolai musical blokkot. Bár Angela hangja nekem nem a kedvencem, ezt úgy értsétek, hogy tőle sosem borzongok (márpedig nálam csak azok lehetnek ultra nagy favoritok, akiknek a hangjától libabőr van ezerrel), viszont azt határozottan hallom, hogy szépen énekel. Franco-ról már ecseteltem, hogy nagyon bejön az énekhangja. Együtt pedig csodásan szólnak, ez a dal pedig gyönyörű. Lehetetlen lett volna nem felpakolni a listámra.

Mintha valamikor, egy korábbi bejegyzésemben már kitértem volna arra, hogy mennyire szeretem az animék világát, még ha nem is mélyültem el benne nagyon. Egészen kiskorom óta nézem őket, bár tény, hogy nem radikális szinten képezik az életem. Ezt úgy értem, hogy míg a sorozatfüggő jelző simán rám akasztható, ráadásul rengeteget nézek, addig animéből életem során láttam kb. nyolcat-kilencet. Ebből pedig úgy igazából megfogott három-négy. Viszont azokat valóban imádom, és bármikor képes vagyok újranézni. Bevallom, évekre leálltam a japán rajzfilmekkel, aztán pár hónapja Elena barátnőm ajánlotta nekem a Vampire Knight-ot, amit el is kezdtem, és rögvest beszippantott! Bár az is való igaz, hogy nem sikerült a 13 részes első évadot végignéznem...a mai napig. Sőt azt sem tudtam, hol álltam le vele, így tegnap elkezdtem elölről darálni. Mint kiderült számomra így utólag, az évadzárón kívül mindegyiket láttam. Mindegy, nem is baj, hogy ismételtem egy kicsit.

Ezt az animét bátran merem én is ajánlani, főleg azoknak, akik a vámpírokról szóló, izgalmas és romantikus sztorikat - khm...szerelmi háromszögeket - csípik, sőt humortól sem mentes a Vampire Knight. A szinkronhangok egyébként szerintem passzolnak a karakterekhez, így azt mondhatom, nem is baj, ha magyarul nézi az ember. Igen, ez nálam érdekes kérdés amúgy a japán nyelvet tekintve. Mármint régebben nem szerettem hallgatni, de elkezdtem felirattal egy sorozatot, sőt egy anime néhány részét is megnéztem eredeti nyelven, és...nem is tudom, valahogy megfogott. De alapvetően jobban szeretem a szinkronnal ellátott animéket, még ha most már nem is zavar, ha kénytelen vagyok a japán hangokkal megnézni valamit. Így tényleg csak a személyes véleményem, hogy ezt speciel nagyon is remekül sikerült magyarba átvinni. :D

Az anime történetébe nem szeretnék nagyon belemenni...mert bevallom, nem is tudnék. Mármint jelen pillanatban tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy értelmesen elmagyarázni nektek, hogy miről szól pontosan, felér a lehetetlen küldetéssel.
Röviden és tömören: a Cross Akadémián járunk, ahol vannak a nappali és esti tagozatosok. Utóbbiak vámpírok. Cross Yuki és Kiryu Zero a nappali osztályba járnak, egyúttal ők őrködnek minden éjjel, nehogy baj történjen. Az esti tagozat diákjaiért ugyanis rajonganak a nappalisok, és ügyelni kell a biztonságra, még ha amúgy a vámpírok vezetője, Kuran Kaname oda is figyel a rendre. Egyébként Yuki menthetetlenül bele van zúgva, mióta 10 évvel ezelőtt a férfi megmentette őt egy vérszomjas vámpírtól. Az érzés persze a jelek szerint nagyon is viszonzásra lelt, még ha Kuran nem is mutatja ki, de mindig védelmezi a lányt, és csak ő fontos számára. Zero pedig egy magának való, zárkózott, cinikus, sokszor bunkó srác, de neki is nagyon fontos Yuki, akivel négy éve találkozott, amikor a szüleit és a testvérét lemészárolta egy vámpír. Azóta gyűlöli és szívből megveti a vámpírokat. Ám itt ennél többről van szó. Egy tisztavérű vámpír ölte meg a családját, őt pedig megharapta. Ha egy tisztavérű iszik a véredből, te magad is vámpírrá válsz...csak a rosszabbik fajtából. Na jó, ebbe most jobban nem óhajtok belemászni, de azt elárulhatom, bőven lesznek izgalmak az első évadban, ha úgy döntötök, megnézitek (csak 13 rész, szóval érdemes!) Olyan csavarok vannak, hogy csak pislog közben a néző!

Már kezdem is a második szezont, vagyis a Vampire Knight Guilty-t, mert esélytelen, hogy képes legyek akár egy napra félretenni az animét. Muszáj folytatnom, elképesztő történetvezetés várható a hátralévő 13 részben is. Aztán ha a végére írtam, szerintem arról is hozok kritikát/ajánlót, illetve elkezdem faggatni Elenát a mangával kapcsolatosan, hiszen tudnom kell majd, hogyan folytatódik a sztori, amit az animében lezárnak. Hajrá, lássatok neki, nem bánjátok meg! Ez az anime konkrétan a harmadik kedvencemmé avanzsált!

Már pár napja megfogalmazódott bennem ennek a cikksorozatnak az ötlete, de gondoltam, várok vele kicsit. Eddig bírtam. Vérbeli sorozatfüggőként túl vagyok már néhány szérián, az elmúlt években rohadt sok leköszönt már, illetve olyanok is vannak, amik már akkor véget értek, amikor még kis totyogós voltam, én mégis fogtam magam és végignéztem őket - vagy legalábbis azon vagyok -. A lényeg, hogy ebben a cikksorozatban olyan sorozatokról fogok nektek írni, amiknek már mindegy, mikor, de adásba került a finálé epizódjuk. Még egy-egy zenés videót is mellékelek hozzájuk, hogy nektek is jobban "csússzon", miről osztom épp az észt. Lehet, hogy már ismeritek őket, ez esetben kiváló nosztalgiázást nyújthat a bejegyzést, ha viszont még nem, remélem, kedvet kaptok legalább az egyikhez. Előre jelzem, nem néztem végig még mindegyiket, de ugyebár nem is az a poszt címe, hogy "Sorozatok, amik véget értek és már be is fejeztem őket". Mindent le fogok írni hozzájuk úgyis, hiszen nem csupán kritika gyanánt fejtem ki a dolgokat, hanem kicsit belemászom abba, melyik mit jelent számomra. Jó néhány része lesz ennek a cikksorozatnak, én pedig mindegyik körben igyekezni fogok műfaji téren változatos maradni, ha már egyszer mindenre nyitott vagyok (a horroron kívül). :D Íme az első adag!

Bűbájos boszorkák (Charmed)

Bár nem kedvenc szerinti sorrendben hozom a videókat, de az biztos, hogy számomra nem volt kérdés, mivel fogok indítani ebben a cikksorozatban. A Bűbájos boszorkák kiskorom óta az életem fontos részét képezi. Rengetegszer végignéztem már, és amellett, hogy nem tudom megunni, mindig észreveszek valami újdonságot, folyton tanulok belőle valamit, ráadásul ahogy telnek az évek, mindig más szemmel nézem. Értem ezt úgy, hogy először kb. 9-10 éves koromban találkoztam a sorozattal, és akkor még azzal voltam elfoglalva, hogy a napköziben a barátnőimmel kicsodák legyünk. Általában én voltam Prue, mert imádtam lengetni a karomat, hogy "elhajítsak" valakit. :D Furcsamód sosem féltem a démonoktól, hiába volt néhány irgalmatlanul ronda. Valahogy ebben a sorozatban nem érzékeltem a félelmet ezen a téren. Sőt elsőre egyáltalán nem féltem, csak tátott szájjal néztem, és irigykedtem Piperre, milyen jó a haja. :D Aztán ahogy teltek az évek, elkezdtem a részek alatt aggódni, hiába láttam már őket sokszor. Ezt amúgy tényleg csípem magamban, hogy mindent, amit már láttam, meg tudok nézni úgy, mintha az lenne az első alkalom! Ugyanúgy lesokkolódok, röhögök vagy épp zokogok. És igen, néha féltem a sorozat közben. Féltettem a lányokat, a fantasztikus testvéri kapcsolatukat, az igaz szerelmeiket...és röhejesen hangzik, de a nyolc évad alatt mást sem kívántam a karaktereknek, mint boldogságot! Amit hála az égnek, megkaptak a végén. Tartom magam ahhoz, hogy a világ egyik legjobb sorozatzárója címet a Charmed birtokolja! Irtó hálás vagyok az alkotóknak, amiért létrejöhetett az egyik legtökéletesebb sorozat, amiért pedig még hálásabb vagyok, az a szereplőgárda. Úristen, elképesztően perfekt színészeket toboroztak össze! <3 Rajongásig imádom, és ez sosem fog változni! Charmed FOREVER!!!

Everwood

Szeretitek a nem természetfeletti, hétköznapi emberekről szóló sorozatokat? És azokat, amik kisvárosokban játszódnak? Mit gondoltok a ma már nagy filmsztárrá avanzsált Chris Pratt-ről? Szeretitek a családi kötelékeket? A barátságot, a szerelmi sztorikat? Szerettek egyszerre sírni és nevetni? Nos, ha ezekre a kérdésekre igennel tudtok felelni, akkor az Everwood határozottan nektek való! Amúgy is előszeretettel ajánlgatom mindenkinek, mert mióta pár évvel ezelőtt végignéztem, teljesebbnek érzem az életem. Ez hülyén hangzik, de ha nem néztem volna meg, valami hatalmas űr tátongana most bennem tudtomon kívül. Hiszen persze, nem tudnám, miről maradok le, de...nem tudom, hogyan fejezhetném ki magam. Ilyenkor jövök azzal a szöveggel, hogy nézzétek meg, és akkor tutira megértitek. Klisés tudom, de mit tegyek, ha tényleg így van? Adjatok neki esélyt, négy évad nem a világ, még a 100 részt sem érte el (sajnos) a széria, pedig elnézegettem volna egy ideig még. Az is elképesztő, hogy már több mint 10 éve, pontosan 2006-ban véget ért. Abban az évben, mint a Bűbájos boszik. Hihetetlen. Egy percig sem bánom, hogy megnéztem, ugyanis tele van mély tartalommal, olyan karakterekkel, akiket egy életre a szívembe zártam (például Ephram-ot máig az egyik legfantasztikusabb tinédzser srác karakternek tartom!), a színészek pedig mindannyian fantasztikusak. A felnőtteket játszó személyek többsége már előtte is híres volt, akik pedig a fiatalokat alakították, ezzel még inkább utat törtek maguknak vagy további sorozatok (pl. Emily VanCamp és Sarah Drew) vagy a filmek világába (mint már írtam, Chris Pratt). Ne hagyjátok ki, csodás kis sorozatról van szó! Én tervezem újranézni!

Dr. Csont (Bones)

Elképesztő belegondolni, hogy ez a sorozat is már jó pár éve az életem része (sőt igazából van már 10 éve, mert 2007 környékén álltam neki nézni), erre idén ment le a finálé, amit már sikerült is megnéznem. Bár állatira le voltam maradva a sorozattal egy időben, mert bevallom őszintén, valahol a 7-8. szezon környékén meguntam, de most már boldog vagyok, hogy sikerült rávennem magam a folytatásra (ez egy külön sztori, amit majd szerintem érdemes lesz elmesélnem nektek), mert kár lett volna engednem, hogy kimaradjon az életemből a maradék pár szezon. Oké, szerintem a sorozat fénykora az első 3-4 évad volt úgy istenigazából, de alapvetően egyáltalán nem nevezhető rossznak a többi. Sőt a 11-12. évad határozottan a kedvenceim közé került. Szerintem ez a széria is jó lezárást kapott, ami miatt egy ideig amúgy aggódtam. Mármint a szezonok közben nem egy kedvencemet veszítettem el. Vagy meghaltak a karakterek, vagy elmegyógyintézetben végezték, és még sorolhatnám. Így valahogy nem voltam túl bizakodó, sőt már a pesszimista énem ki is választotta, melyik favoritom hal meg az utolsó részben. Bár nem volt fáklyásmenet a dolog, de igazság szerint kár volt aggódnom. Ezek a karakterek megérdemelték, hogy boldog befejezést kapjanak. És amennyire ez lehetséges volt, meg is történt. Persze reális kereteken belül, veszteségekkel is megtűzdelve. Örülök, hogy az életem része volt a sorozat, és ezek a karakterek, na meg a bravúros színészi játék. A Bones azon kevesek közé tartozott, amit szinkronnal szerettem igazán - bár az utolsó szezont eredeti nyelven néztem meg -, és bár jó ideig nem tervezem ismét végignézni, de azoknak mindenképp ajánlom, akik még nem látták. Előbb-utóbb lehet, kedvet kapok hozzá újból. Mindenesetre ha a tévében belefutnék egy epizódba, nem hiszem, hogy elkapcsolnám. Köszönöm ezt a tizenkét évadot!

A pletykafészek (Gossip Girl)

Ez a sorozat annyival többről szól, mint a "manhattani elit botrányos életéről". Már hamar megtapasztaljuk, hogy bizony a csillogás mögött ott a kemény valóság, és hogy ezek a gazdag, elkényeztetett - vagy annak tűnő - tinédzserek sokszor álca mögé bújva palástolják fájdalmukat vagy boldogtalanságukat. Voltak balhék ebben a sorozatban, nem is kevés...de ha nemcsak a felszínt kapargatjuk, hanem igenis a mélyére nézünk az egésznek, felfedezhetjük, mennyi érzelem bújik meg a Gossip Girl-ben, és hogy ez is tele van mélyenszántó üzenetekkel, amikre érdemes odafigyelni. Mindezt bravúros színészi alakítások teszik még élvezetesebbé, pörgős sztorivonallal, ahol mindig ér minket meglepetés, hála a titokzatos Gossip Girl-nek. Amúgy spoiler nélkül (hátha valaki még nem látta) kérdezem, hogy komolyan az egész világon egyedül nekem tetszett Gossip Girl személyazonossága? Mármint szerintem tök logikus volt, és így visszagondolva, sejthettem volna már a legelejétől kezdve. Van egy sanda gyanúm, hogy ezzel kapcsolatban külön bejegyzés fog még születni. Az viszont fix, hogy akár tetszett nektek (vagy fog tetszeni, ha elkezditek), akár nem, a szériát érdemes végignézni. Nagyon örülök, hogy megnéztem, hiszen imádtam bámulni, hova és hogyan futnak ki a szálak, hogyan alakulnak a barátságok és persze a romantikus szálak. Még ha nem is életem sorozata, de baromira boldog vagyok, hogy végignéztem...és már érik bennem az újranézés gondolata! :D <3

Beverly Hills 90210

És akkor a sorozat, amit most már kb. negyedjére nézek, és tudom, hogy soha-soha-soha nem fogom megunni. A Beverly Hills 90210 életeket tud megváltoztatni. És nem, egyáltalán nem túlzok. Mindenkinek kötelezővé tenném a megnézését. Az ebben a posztban lévő sorozatok közt amúgy ez az első számú favoritom (jó, egálban a Bűbájossal), amolyan "örök" státuszba állítva, szóval lekörözni nem lehet, maximum felkerülni erre a szintre. Annyira tökéletes a történet, telis-tele hatalmas igazságokkal és elgondolkodtató történésekkel, humoros és komoly sztorivonalakkal, karakterekkel, romantikával. Annyi mindent tud tanítani ez a sorozat, ha alaposan odafigyelünk rá. Ráadásul olyan színészek vannak a színen, akik még hihetőbbé teszik az egészet. Egyébként az előző négy szériával szemben ezt még nem sikerült végignéznem. Anno a tévében csak az első 4 évadot adták le szinkronnal, bár most állítólag végig fel fog kerülni magyar hangokkal ellátva, aminek nagyon örülnék, mert ezúttal eltökélt szándékom végignézni. Úgy-ahogy képben vagyok mindegyik szezonnal, legalábbis néhány dolgot tudok, de mégis más lenne végre látni. Amúgy eredeti nyelven majdnem az ötödik évad végéig eljutottam tavaly, de bevallom, hiába tetszettek az eredeti hangok, úgy nem tudott lekötni. Mondjuk jobban belegondolva, a kicsit béna magyar felirat sem sokat segített a helyzeten, így inkább abbahagytam. Ezért is lenne irtó fontos, hogy felkerüljön végre az egész sorozat magyarul!!! Napi szinten nézem, hátha van már róla infó, és persze megállás nélkül imádkozom. A Beverly Hills 90210 nem maradhat ki az életünkből, emberek! Egyszerűen nem, és kész! <3