Üdvözlök minden kedves ide látogatót. A save-my-soul.gp oldalt azért hoztam létre, hogy személyes jellegű bejegyzéseket, de főleg kritikákat tegyek közzé nagyon sok témában, bár tény, hogy leginkább színházi és/vagy zenei téren, hiszen számomra ez jelenti az oxigént. És nem túlzok. A "zene nélkül mit érek én" írja körül legjobban az érzéseimet ezzel kapcsolatban. Broadway-függő vagyok, sőt meg merem kockáztatni, hogy szakértő vagyok a téren, ezért rengeteget írok is arról a közegről, a művészekről, előadásokról, fellépésekről. A magyar színművészeket is nagyra becsülöm, a Budapesti Operettszínházba járok legtöbbször, az ottaniakat ismerem leginkább, de persze más színházakról is olvashattok a blogomon. Olykor esély lesz fanfictionre is, mivel imádok írni. Amúgy Viki vagyok, 30 éves, pesti lakos. Várok az oldalon mindenkit szeretettel, aki kíváncsi az irományaimra.
¤ Színházi rovat: A legnagyobb kedvenceim
¤ TOP 10: Örök kedvenc klasszikus Disney meséim
¤ Őt mégis miért utálják: Chad Michael Murray
¤ Rómeó és Júlia francia musical 2001 és 2010
¤ TOP 10: Telenovellák színészei/színésznői
Január utolsó napján egy kicsit személyesebb vizekre evezek. Ez a bejegyzés-ötlet álmomban pattant ki a fejemből. Valamikor 6 körül felébredtem, és alaposan az eszembe véstem, bár feleslegesen, hiszen olyan nagy a késztetés, hogy ezt megírjam, hogy nem nagyon szorulok ösztönzésre. Úgy gondoltam, összeszedek 5 olyan videót, amik hatással vannak a könnycsatornámra állandó jelleggel - de tényleg tök mindegy, hányszor nézem meg az adott felvételt -, sőt némelyik "nemcsak" könnyeket csal a szemembe, de még a libabőr érzése is hatalmába kerít, miközben nézem. Természetesen 5 videónál jóval több ilyen van, de most úgy döntöttem, azt az ötöt osztom meg veletek, melyek elsőre eszembe jutnak. Na jó, meg plusz azt a kettőt, amit most egyszerűen muszáj... :D Sorrend nincs, hiszen ezek egytől egyig lélekborzolóak. Van ilyen szó? Most már van.
Declan Galbraith - Tell me why
Declan egy ma 25 éves fiatal énekes, akinek bár szégyellem, de nem sokat tudok a munkásságáról. Pedig lehet, érdemes lenne jobban utánajárnom. Ugyanis van egy 2002-es dala, amit még - ki lehet számolni - kisfiúként énekelt fel. Konkrétan ezzel a számmal lett híres. Most jobban is belemászhatnék az énekes életébe, megemlíthetnék pár gyors infót, de jelenleg ez irreleváns. Most csak az számít, hogy nem véletlenül ez a videó jutott először eszembe. A Tell me why-t kb. öt éve hallottam először, és azóta többször is meg szoktam nézni, végig ráz közben a hideg, a könnyeim pedig patakokban folynak. 2002-es dal? Na és. Ma is épp úgy aktuális, épp úgy betalál az ember lelkébe, tele van igazsággal, a srác pedig érzéssel adja elő. 11 évesen. Akit érdekel, ide kattintva magyar felirattal is megnézheti.
Alicia Keys, Miley Cyrus, Adam Levine és Blake Shelton - Dream On
Na, ez a tömény libabőr definíciója! Nincs olyan másodperce, amikor ne borzonganék ennek a négy tehetséges embernek a produkciójától. Az Aerosmith zenekar büszke lehet a tavalyi Voice mentorokra. Odab*szták, de rohadtul! És elnézést kérek a kifejezésért, de nem lehet máshogy szavakba önteni! A vérprofizmus határát súrolják...dehogy súrolják, mindannyian túl is teljesítik! Amúgy a közönség is odateszi rendesen, emiatt csak még durvább! Azon is filóztam, hogy bár ez nem tipikusan a megríkatós kategória, de bevallom, néha olyan hatással van rám, hogy a vége felé kibuggyan egy-két könnycsepp. Nem mindig - ahhoz túlságosan elvisz a dal, a tombolás és a sokkhatás, amit négyen együtt okoznak -, de igenis volt már rá példa.
Teen Angels - Baja El Telón és No Te Digo Adiós
Pont őket hagynám ki? Az örök kedvenc együttesemet? Azokat, akik 2008-ban besiklottak az életembe, és azóta is a mindeneim? Az argentin banda minden egyes tagja, az összes dalukkal és fellépésükkel együtt a szívembe van zárva. Nagyon mélyre. És bizony a 2012-es búcsúkoncertjük a felülmúlhatatlan kategória! Alapvetően az egészet végig tudom bőgni, még akár a gyorsabb dalokat is, mert annyira fantasztikusak és édesek, na meg érezhető a búcsúhangulat végig (persze bulival megspékelve). Azonban tény és való, hogy a nagy finálé az, aminél szem nem marad szárazon. Nálam soha. Kismilliószor megnéztem már - gondolhatjátok -, és mindig ugyanúgy zokogok. Lali Espósito, Rocío Igarzábal (ő váltotta 2011-ben Eugenia Suárezt, aki 2007 óta volt tag, itt megnézhettek vele is egy megható fellépést, amin sírni tudok bármikor, csak hogy stílszerű legyek a bejegyzés témájához), Gastón Dalmau, Nico Riera és Peter Lanzani a legjobbak közt vannak, és visszatérve a búcsúkoncerthez...nem lehet nem zokogni. Annyira érzelmesen adják elő ők is a két utolsó számot, a könnyeikkel küzdve, mégis varázslatos hangokat produkálva és elképesztő hangulatot teremtve, hogy egyszerűen hatással vannak az ember lelkére. A közönség és egymás felé is közvetítik a szeretetet, ez is annyira átjön. Ráadásul a búcsúkoncert végén még néhány búcsú-pillanatot is bevágtak a videóba, ami végképp padlóra tudja küldeni az embert.
Luciano Pereyra - Porque Aún Te Amo
És akkor maradjunk az argentin csodáknál. Érdekes, hogy Luciano dalai közül jó párat évek óta ismertem, csak nem tudtam kihez kötni őket. Aztán tavaly feltűnt az Esperanza mía (Isten áldjon, Esperanza!) sorozatban - érdekesség, hogy a Teen Angelsből Lali volt a női főszereplő -, és jobban utánanéztem a fickónak, mert tudatosult bennem, milyen isteni hangja és milyen szép lelke van (igen, szerintem ezt meg lehet állapítani minden énekesművészről a zenéje által), akkor bukkantam rá erre a 2015-ös koncertjére - még egy érdekesség, hogy ugyanabban a színházban lépett fel, ahol a Teen Angels búcsúkoncertje volt -, és komolyan, minden egyes pillanatban meghűl bennem a vér. Ezt a számot ismertem már Jencarlos Canela átdolgozásában, és imádom is...de az, hogy ez az ember hogyan képes előadni, egy külön kategória! Másfél perc alatt potyognak a könnyeim a katarzis miatt. Aztán, ahogy elhallgat, a közönség meg tovább énekel. Hát...nemcsak ő hatódott meg ettől. De ha már én a padlón vagyok tőle, akkor ő mit érezhetett vajon, amikor 3000 ember üvöltötte a dalát? Istenkém...az ilyesmitől mindig könnyezem.
Lea Michele és Jonathan Groff - Listen To Your Heart
Egy valódi Glee rajongóként, aki végigborzongta és/vagy végigsírta a dalokat, nem engedhettem meg magamnak, hogy kihagyjak egy ilyen felvételt. És bár rengeteg nagy favoritom van a sorozatból, lehetett volna akár nehéz is a döntés...de nem volt az. Konkrétan ezt a Roxette számot kiskorom óta imádom, és emlékszem, a Glee eleje óta vágytam rá, hogy valahogy benne legyen a szériában. Már kezdtem letenni az álmomról, amikor a finálé előtt két epizóddal felcsendült. Nemhogy belekerült a sorozatba, de még pluszba a két abszolút kedvencem volt az, aki előadta. Emlékszem, zokogtam. És azóta is vigyorral a képemen, könnycseppekkel a szememben bámulom, akármikor nézem meg. Az pedig, hogy hidegrázós-e...hallgassátok meg. Ezek a hangok garantáltan libabőrt okoznak.
Vágó Zsuzsi és Kerényi Miklós Máté - Érted születtem
És akkor íme az első videó, amit az öt mögé muszáj betennem. Kicsit elszakadva a külföldi szépségektől, a hazai musicaljátszás előtt szeretnék tisztelegni, na meg az én két legnagyobb favoritom előtt. Emberek, nemcsak Berki Krisztiánokból állunk (most nem a tornászra gondolok, hanem a majomra), mi igenis tele vagyunk tehetségekkel! Csak tudnunk kell, hol keressük őket. Na, de visszatérve rájuk és erre a fellépésre. Zsuzsi és Máté a Budapesti Operettszínház legtehetségesebb művészei közt vannak, a színház vezető színészeit erősítik, minden szerepüket fergetegesen formálják meg, a hangjukból meg egy csoda-virágcsokrot lehetne fűzni. Ez pedig...nos, nekem a Rudolf musical a szívem csücske, bár élőben sajnos nem láthattam, de mindkét szereposztással van fent felvétel szerencsére. Zsuzsi eljátszhatta a női főszerepet, azonban Máté nem. Neki a fellépések maradtak. És istenem, ezt látva zokognom kell, illetve még egy réteget magamra ölteni, mert ráz az a bizonyos hideg. Nem hazudok, kettejüktől az örök kedvencem ez a dal, ami nem mellesleg a musicaltörténelem leggyönyörűbb szerelmes duettje. Csak rájuk kell nézni, és persze hallgatni őket, és már össze is áll a zsenialitás maga. Különben íme még egy ok, amiért felkerültek erre a kis lista-szerűségre: pont az énektanáromat hagyjam le róla, aki ráadásul egy példakép is számomra? ;) <3
The Vampire Diaries - Steroline 8x02 jelenet
Na jó, aki még nem tart itt a sorozatban, és nem akar spoilert látni, most forduljon is vissza. Megtörve a zenei sort, de muszáj ezt is ide vennem. Rengeteg sorozatbeli párt imádok, de Caroline és Stefan a Vámpírnaplókból mindenkit leköröznek nálam. És ez mindig is így lesz. Olyan nagy utat jártak be, csodás sztorivonaluk van, elképesztően felépítve, a szerelmük igaz és örökké tartó, ezt pecsételi meg ez a bizonyos jelenet. 1:40-től igazán érdekes. És igen, nem szégyellem, számtalanszor megnéztem már, és mindig zokogok rajta. Ez van. Ennél szebb pillanat már csak az lesz, amikor... nem, nincs spoiler. Nézzétek és sírjatok velem. A színészek nélkül persze nem imádnám ennyire ezt az amúgy csodapárt. Szóval Candice King és Paul Wesley...köszönöm!
A Telenovellák Világa Magazin oldalán találtam egy bejegyzést, amiben lehet arra szavazni, hogy Angelique Boyer színésznő a Magyarországon eddig leadott sorozatai közül melyikben nyújtotta a legjobb alakítását. A fenti képre kattintva ti is voksolhattok. Én azonban ihletet kaptam, és úgy döntöttem, kicsit részletesebben is kifejtem a véleményemet. Egyébként kicsit sem volt könnyű választani. De lássunk is hozzá.
Már az "Őt mégis miért utálják" cikksorozatomban említettem, mennyire imádom Angie-t, és hogy az egyik legfantasztikusabb mexikói színésznőnek tartom. Konkrétan a második kedvencem, és úgy érzem, ebből a pozíciójából a kedvenceim listán senki sem fogja tudni kibillenteni. Elképesztő ez a nő, szerintem nyugodtan használhatom az ő esetében az "istenadta tehetség" jelzőt. Ugyebár anno még a Rebelde című sorozatban láttam őt először, de ebbe pláne nem megyek bele, hiszen egyrészt nálunk az a telenovella nem lett leadva, másrészt pedig őszintén leírtam a múltkor, hogy abban még nem nyűgözött le. Na, de rátérve a nálunk is adásba került sorozataira...
Először a 2009-es Vad szív című telenovellája lett nálunk leadva. Beismerem, ez kimaradt az életemből. Legalábbis eddig még nem jutottam el addig, hogy megnézzem. Néhány jelenetet láttam csak a telenovellából, de azok alapján már ebben is jól játszott. Csak nekem nagyon furcsa volt úgy belehallgatni, hogy magyarul már két másik sorozatát végignéztem, és 2010 óta Zakariás Éva az állandó magyar hangja, míg ebben még Molnár Ilona szinkronizálta. Szóval az furcsa volt, de alapvetően tetszett és illett is hozzá a hang. Egyszer még mindenképp be fogom pótolni. Ha jól látom, akkor három karaktert is alakít egyszerre, épp úgy, mint a legutóbbi hármasikrekről szóló sorozatában. De erről később, haladjunk időrendben. A következő nálunk is bemutatott novellája a 2010-ben készült Teresa volt, ami egyben a színésznő első főszerepe is volt. Ez volt az a sorozata, amiben igazán és szinte azonnal felfigyeltem a tehetségére. Bámulatos alakítást nyújtott a pénzéhes Teresa szerepében, aki készen állt bármire, hogy kitörjön a szegénységből, ráadásul igencsak fiatalon hozta bravúrosan a karaktert, mindössze 22 évesen. Látszott, hogy rálépett egy hosszú és sikeres karrier útjára, és senki sem lesz képes megállítani őt, legfőképp pedig lehetetlen lesz meggátolni őt abban, hogy temérdek sok főszerephez jusson még évekig. Ez volt most már hét éve, és bizony azóta is csak főszerepeket kap. A 2012-es Bűnös vágyak sorozatban pozitív főhősnőt játszott. Nem mintha Teresát velejéig gonosznak tartottam volna, de azért az elveit szépen sutba vágta a karakter. Azonban a Bűnös vágyak Elisája egy csodás személyiséggel megáldott ifjú hölgy volt, akit ugyancsak meggyőzően tálalt a nézőknek a színésznő. Megmutatta, hogy valóban bármilyen szerepben megállja a helyét. Annyira szerethetően "kislányos" volt ez a figura, hogy az embernek kedve lett volna sokszor agyonölelgetni, ha épp szomorú volt szegényke vagy csak tündérien aranyos és vidám. Megjegyezném, hogy ez minden szerepére igaz, amikor pozitív szerepben mutatta meg magát. Ezután következett az én örök kedvenc sorozatom, a Szerelem zálogba. A 2013-as telenovellában Montserrat szerepében majdnem 200 epizódon át csodálhattuk zseniális színészi teljesítményét. Komolyan mondom, ez a nő évről évre egyre csak jobb lesz. Minden egyes mimikájáért, gesztusáért elepedtem, egyszerűen odáig vagyok a puszta létezéséért, mindenért, amit abban a novellában produkált. És bár a sorozat valóban lekörözhetetlen, de ha abból indulok ki, hogy a színésznő folyamatosan fejlődik - csak már nem tudom, hova -, akkor igen, el kell árulnom, hogy a legutóbbi sorozatában, a tavalyi Tres Veces Ana (nálunk Ana három arca) című telenovellájában áll-leesősen csodálatos, amit a hármasikrek bőrében művel a képernyőn. Mindhármukat teljesen máshogy alakítja, mindegyiküknek más még a nevetése és a sírása is. Ennyire durván tökéletes! Totál képes átlényegülni akármilyen szerepbe, ez pedig becsülendő és tényleg tartom magam ahhoz, hogy nem mindenki képes erre.
Szóval összegezve tény és való, hogy a legkeményebb színészi kvalitást a legutóbbi sorozatában mutatta meg, amiből magyarul eddig 15 epizód került adásba. Érdemes is figyelemmel követni, mert hidegrázósan jó a sorozat és a színészi játék is. Annyit azonban hadd jegyezzek meg, hogy a Szerelem zálogba kapcsán minden bizonnyal elfogult vagyok, de én azt is kedvencként sorolom az alakítások közé, mert nagyon odatette magát, és már a Bűnös vágyak és Szerelem zálogba közt eltelt 1-2 évben is hatalmasat fejlődött. Mexikó egyik csodatehetsége, Angelique Boyer! Érdemes megjegyezni a nevét! Ha pedig még nem ismeritek, ne mulasszatok el belenézni valamelyik sorozatába. Van miből válogatni. :)
19. nap: Egy sztár, akinek a házában örülnél ha körbevezetnének
Kicsit csalok, mert két sztárról van szó, de ha azt vesszük, hogy ők összetartoznak már kb. 17 éve (2000 elején kezdtek el együtt járni), akkor biztos elnézitek, sőt nyugodt szívvel vegyük őket "egyeknek". Sarah Michelle Gellar és Freddie Prinze Jr. nemcsak az egyik példa számomra párkapcsolati téren, de még azt is örömmel venném, ha körbevezetnének a házukban. Nem más, csakis ők ketten. És mégcsak nem is a ház miatt...egyszerűen csak látni akarom őket, amint vigyorogva, egymásra szerelmesen bámulva mutogatják a helyiségeket. A fenti képre kattintva megnézhetitek a Los Angeles-i otthonukat.
20. nap: A kedvenc modelled
Bár bevallom, nem vagyok túlzottan otthon a modellvilágban, de azért ismerek pár nevet. Bár inkább olyanokat, akik azóta a filmvásznon is bemutatkoztak, én meg így megismertem és megszerettem őket. Köztük van Scott Eastwood is. Ez az ember fantasztikusan néz ki, mondjuk volt is honnan örökölnie. Remek génekkel áldotta meg a Sors, minket meg azzal, hogy őt bámulhatjuk. Oké, ömlengés vége. Miután különböző filmeket látva megszerettem, jobban utánanéztem, és ekkor bukkantam rá a tényre, miszerint férfi modell volt. Meg is értem, miért. Tényleg csak rá kell pillantani. Szóval alaposan végiggondolva...nem, szinte rögtön ő jutott eszembe, szóval nem is volt nagyon más opció. Bocsi, női modellek közül bár ismerek párat, de kedvencnek egyiküket sem titulálom, Victoria's Secret ide vagy oda.
Nos, most a két legyet napot egy csapásra módszert alkalmazom. Mégiscsak november óta nem bírtam a végére érni ennek a kihívásnak...ergo valljuk be, szépen megbuktam a NAPI adagot tekintve. Viszont Fruzsi barátnőm blogján már ezerrel szemezek egy sorozatos kihívással, és mielőbb szeretném elkezdeni, ahhoz viszont ezt le kell zárnom. Tehát arra jutottam, hogy felpörgetem az eseményeket.
17. nap: Egy sztár, akivel szívesen játszanál együtt az életedről szóló filmben
Dylan O'Brien. Ez nem is kérdés. Tudom, kicsit mindig húztam az időt a korábbi bejegyzésekben, mielőtt bedobtam az illető nevét - ja, mert animáció alapján biztos nem esett le eleve, hogy ki mellett döntök -, de most egyszerűen a nevével kellett nyitnom. A csodás, "öröm már csak elolvasni is" nevével. Hát még milyen jó ránézni. Szóval ide vele. Úgysem volt körülöttem soha hozzá hasonló srác - bár kicsit, irtó minimálisan, hangyabokányit hasonlít az exemre -, valódi örömforrás lenne őt bámulni. Az életem filmjét határozottan feldobná a jelenlétével. Bár ismerve magamat, ő azt a pasit játszaná el, akit végül nem kapok meg. Jesszus, nehogy ennél pozitívabb legyek, még a végén megárt. :D
18. nap: Egy sztár, akinek a gardróbjából szívesen öltözködnél
Jó, talán a gifet látva nem egyértelmű, miért őt választottam, de ha azt mondom, hogy eddig majdnem minden megjelenésével rohadtul ki voltam békülve, sőt imádtam, legyen az akár valamilyen rendezvény, vagy csak egyszerű, paparazzik által megörökített hétköznapi viselet, akkor már gondolom, értitek az okot. Laura Vandervoort gardróbjából nemcsak öltözködnék. Egyenesen kifosztanám, ráadásul bármiféle megbánás tanúsítása nélkül. Egy "köszi, hogy ilyen baromi jó ízlésed van" cetlit azért hátrahagynék, meg egy "amúgy rohadtul imádlak, példakép vagy, puszi" -t szintén, de ennyi. Vinnék mindent. Ez a színésznő tudja, mi a legtutibb szerelés, az már egyszer biztos!
Nos, Ninaa barátnőm oldalán láttam ezt a taget, amit úgy érzem, muszáj megcsinálnom. Válassz ki egy számot, teszem azt, a kedvenc számodat, aztán annyi pontban írd össze az adott témákhoz a gondolataidat, érzéseidet. A kedvenc számom a 14 - ennek miértjét máig nem értem, egyszerűen ez lett és kész -, viszont nem merek ilyen sok pontot bevállalni - meg titeket sem akarlak ennyire részletekbe menően untatni - , így marad a második kedvencem, ami a 6-os. Vágjunk bele, aztán ha gondolod, vidd el a saját blogodra a taget.
6 kívánság
Mielőbb munkát találni, lehetőleg olyat, amit szeretek is.
Kéne már egy angol nyelvvizsga, és bár a belső indíttatásom megvan hozzá, a bennem rejlő vizsgadrukkot és félelmet irtó jó lenne kiirtani.
Igazság szerint általánosságban stresszben, félelemben, önbizalomhiányban dúskálva élem az életem, szóval jó lenne mindettől megszabadulni.
Jó lenne tudni végre, mihez kezdjek magammal.
Ha a Sors, az Isten vagy hívjuk akárhogy, végre az utamba sodorja a Nagy Ő-t, azt megköszönöm.
A musicalszínészetről már letettem egy ideje - és nem bántam meg, hogy reálisabb irányba vettem a dolgokat e téren -, de ha összejönne a szinkronizálás az elkövetkező 5 éven belül, az baromira jó lenne.
6 álom
Elmenni New Yorkba, egy ideig kint lenni - még ha ez piszok nehéz is zöld kártyát tekintve -, aztán elképesztő élményekkel gazdagodva - a legfontosabb, hogy annyi Broadway előadást néznék meg, amennyit idegekkel bírok...vagyis megszámlálhatatlanul sokat - hazajönni, vagy kicsit közelebb Magyarországhoz, de angol nyelvterületen tovább éldegélni.
A sorozatnézéssel pénzt keresni. Komolyan mondom, már milliomos lennék.
Találkozni azokkal a művészekkel (színészek, énekesek...), akik a legnagyobb példaképeim, hogy elmondhassam, mit jelentenek nekem.
A tökéletes pasit szeretném megkapni, aki a fejemben megfogalmazódott hála a "gyökér" sorozatoknak, filmeknek és Disney meséknek. Magyarul soha a büdös életbe nem jöhet az utamba Mr. Perfect, de álmodozni lehet róla, nem?
Bárcsak gondolatolvasó lennék vagy tudnék teleportálni. A Bűbájos boszorkák mániám óta (kb. most már 13 éve) erre a két erőre vágynék, ha lenne lehetőségem rá. Rohadtul nem érdekel aktív erő, ez a kettő lenne a legcsodásabb, amit az álmodozó lelkem megkaphatna.
Újra beszélni édesapámmal, aki 5 éves koromban meghalt...
6 elhatározás
Kevésbé lusta üzemmódban tengődni.
Pozitívabb szemléletmód.
Mindig megfogadom, hogy nem nyitok újabb rajongói oldalt...aztán puff. Hátha egyszer le tudok végre állni azzal, hogy minden, Magyarországon kevésbé ismert kedvencemet be akarjam mutatni nektek és meg akarjam szerettetni őket.
Mindig eldöntöm, hogy bátrabb leszek. Egy nap ez sikerülni is fog.
Őszintébb lenni saját magammal.
Télen nem depressziós státuszba kapcsolni. Mert igen, minden télen szó szerint begubózom.