Bár kevés magyar zenét hallgatok csak, azoknak a többsége pedig musical, de azért hozzáteszem, vannak meghatározott magyar előadók, illetve slágerek, akiket-amiket imádok! Ilyen például a születésem előtti évben, 1994-ben megjelent Ezt egy életen át kell játszani. A lassan 30 éves számot bármikor meg tudom hallgatni, például Dolhai Attila egyik nagy koncertjén több művészkollégájával együtt fellépett vele, és azt a feldolgozást egy időben szakadatlanul hallgattam. Belinkeltem nektek, de ide a bejegyzésbe az eredeti előadótól, Hevesi Tamástól pakoltam be, aki még ma is fantasztikusan tudja elénekelni, rengeteg energiával a színpadon! :)

Az egyik kedvenc mexikói énekesem. Helyesbítek: ő mindent visz! Szinte minden dalát imádom, a hangja maga a csoda! És most szeretném a hónapot az egyik kedvencemmel zárni, amin mindig pityergek, amikor meghallom. Az argentin Amar después de amar egyik betétdala volt például, igaz, most egy akusztikus változatot választottam. Így még andalítóbb. Hát nem gyönyörű?

Jimmy Fallon talk showjában többféle játékra is van lehetőség. Az egyik a "Zenés utánzás kereke", hogy picit magyarosítsam a nevét a játéknak. A vendéggel kipörgetnek egy előadót, akinek a hangját kell imitálniuk, illetve egy dalt, ami nem feltétlenül az adott énekesé (sőt szinte mindig más énekes dala pörög ki), aztán kiderül, Jimmy vagy a vendég utánozza jobban az adott művészeket. 2015-ben például a zseniális Jamie Foxx-szal játszotta ezt. Nekem speciel ez ebben a játékban az egyik legnagyobb kedvencem! Sőt talán a legek legje! Jamie ugyanis nemcsak híres színész-énekes, de dalokat is ír, illetve komikus a lelkem, ergo a röhögés garantált! Amúgy elképesztő, amit itt leművelt. Jimmy is szuper volt, de hát Jamie tehetségéről ódákat tudnék zengeni!

A Nyugi! Köztünk marad… című műsor nagy kedvencem lett pár éve, ugyanis Szulák Andrea műsorában hírességek voltak vendégek és különböző kérdésekre válaszoltak. Sokszor voltak színházi emberek is vendégek, legnagyobb örömömre. Például ebben a műsorban instant három színművész játszott, beszélgetett és mesélt: Szinetár Dóra, Dolhai Attila és Nagy Sanyi, aki most ennek a posztnak a középpontja. Én nem is szeretnék többet írni, a videó többet ér ezer szónál! Sírva nevetős történet, főleg, ahogy Sanyi előadja. Zseniális, mindig hangosan röhögök közben, pedig már számtalanszor megnéztem!

A Charmed, vagyis ahogy a magyarok ismerik, Bűbájos boszorkák 1998 és 2006 között hódította meg világszerte a tévéképernyők előtt gubbasztó nézőket. Engem is. 2003-ban mutatták be nálunk, a végére majdnem teljesen felzárkóztunk a kinti adásmenethez, ugyanis 2006 tavaszán volt az utolsó, vagyis a nyolcadik szezon fináléja az USA-ban, nálunk pedig 2006 őszén kezdték adni a záróévadot. Ez elég szép felzárkózásnak tekinthető ahhoz képest, hogy 5 éves lemaradásban voltunk. A gyerekkorom egyik legmeghatározóbb sorozata, lényegében ezzel indult az amerikai szériák iránti elkötelezett rajongásom. A 80-as években jelent meg a How Soon Is Now? című dal a The Smiths-től, és ennek egy feldolgozása lett a főcímdala a sorozatnak, amit a Love Spit Love-nak köszönhetünk. Hosszú éveken át dúdolgattam, illetve énekeltem (bár különösebb angoltudás nélkül kezdetben inkább halandzsáztam), miközben néztem a sorozatot. Az első szezon főcímét teszem most ki, hiszen ezzel indult minden! <3

Ám egyszer minden jogi szerződés lejár. Így volt ez pár éve a Charmed főcímével is. A dalra megpróbált új szerződést kötni Brad Kern, aki a sorozat alkotója, de nem járt sikerrel. Azóta a streamingeken is új főcím van, ami egy instrumentális rockzene. Először sokkolt, amikor ezzel szembesültem, de az az igazság, hogy bármennyire ikonikus az eredeti főcím (és mindig az lesz), ez a szimpla ütős zenei alap jobban passzol a széria világához. Már csak azért is, mert az eredeti főcímdal szövegének speciel nem sok köze van a sorozathoz, illetve eleve a varázsvilágot megcélzó alapsztorihoz az én olvasatom szerint hidegrázósabb egy szövegmentes dalt választani. Szóval miután túl voltam a kezdeti sokkhatáson, beláttam, hogy hozzám ez a jó kis rockos hangzásvilág közelebb áll egy picivel. Nektek mi a véleményetek?