2015 tavaszán Argentína nagy dobással készült a telenovellák világát tekintve. Április 6-án ugyanis képernyőre került az Esperanza mía, ami egy pap és egy ál-apáca kibontakozó szerelmének történetét mesélte el. A lány örökbefogadó anyja egy gyárban dolgozott, ami olyan szennyező anyagokat juttatott szegény szervezetébe, hogy belehalt. Még előtte átadta Juliának a bizonyítékokat, amit a lány nem tudott felhasználni, ugyanis a cég egyik tulaja, aki a szennyezésért felelős, ráküldött két gengsztert, így Julia az életéért menekülni kényszerült. Végül Buenos Airesben egy apácazárdában lelt menedéket, ahol novíciajelöltként bújhatott el. A rendfőnök asszony az elhunyt anyukája régi jó barátja, ezért is fordult hozzá. Új névvel kezdett élni, ami az Esperanza lett. A jelentése: remény! A zárda és a hozzájuk tartozó kolostor új papot kapott, aki nem más, mint a fiatal és jóképű Tomás atya. A szerelem lassan bontakozott ki kettejük között, bár a lány szinte rögtön beleszeretett a férfiba, amikor együtt utaztak a buszon Buenos Aires felé és még nem tudta, hogy amúgy Tomás egy pap. A tiltott szerelem definíciója Esperanza és Tomás történetszála. Vajon elég erősek küzdeni az érzéseik ellen, illetve később az érzéseikért? Ráadásul bonyolítja az ügyet, hogy Tomás és az öccse annak a cégnek a tulajdonosai, ami a szennyezésért felelt. Tomás nem foglalkozik a vállalattal, de Máximo tisztában van minden simlis üggyel, sőt a legtöbbért ő maga a felelős. Azért ez nem kicsit kavar be az eleve nem egyszerű szerelmi történetbe. Érdemes megnézni, szerintem az egyik legjobb argentin telenovella. Nálunk 2016-ban mutatták be Isten áldjon, Esperanza címmel. Annyira örülök, hogy leadták szinkronnal is, mert tényleg egy ékkőnek tartom, amit érdemes megnézni, hiába hosszú! Lali Espósito és Mariano Martínez lehengerlőek voltak a főszerepekben. Még a premier előtt pár nappal tartottak egy közönség előtti sajtóbemutatót, ahol dalok is felcsendültek a sorozatból, például a Jurame, ami a legnagyobb kedvencem! Erről posztolom most a videót, de a későbbiekben tuti lesz még Esperanza mía bejegyzés. A cím eredeti jelentése egyébként "Az én reményem", ami szerintem csodaszép. :) <3

Van 35 percetek? Legyen! Valaki összevágott az ikonikus olasz színészpáros, Bud Spencer és Terence Hill filmjeinek jeleneteiből egy szórakoztató videót. Gyerekkorom óta imádom őket, lehetetlen megunni a filmjeiket. Van bennük valami, ami végleg meg tudja ragadni az ember szívét. Legalábbis én így gondolom. Ne hagyjátok ki ezt a nagyszerű lehetőséget arra, hogy kicsit lazítsatok és nevessetek egy jót!

Rick Astley a 80-as évek egyik legnagyobb slágerét adta meg nekünk (meg sok más nagyszerű számot, de mégiscsak ez a leghíresebb), mind a mai napig játsszák a rádiók, nekem speciel örök nagy favoritom a Never Gonna Give You Up. Persze ne felejtsük el, hogy eleve oda vagyok a 80-as évek számaiért. Alapvetően a pop-dance nem a legnagyobb kedvenc zenei műfajom, de ezt a számot és főleg ettől a csodás énekestől lehetetlen nem imádni! Egy évvel a megjelenése utáni fellépésről hoztam egy videót, lessétek meg, hogyan adta elő a jóképű és tehetséges énekeslegenda 1988-ban minden idők egyik leghíresebb számát. Hát nem fergeteges?

Nem bírtam magammal, egy 2019-es fellépésről is kiválasztottam egy videót. 31 évvel később még mindig tudja, mitől döglik a légy, és hatalmas dolog a rajongói lelkemnek látni, hogy több generáció is üvöltve énekli ezt a számot, teljesen mindegy, milyen évet írunk. Ilyen az, amikor valaki maradandót alkot! És ilyen Rick Astley 50 felett! Kell még tovább csépelni a szavakat?

11-12 éves voltam, amikor néztem a Hannah Montana-t a tévében. Akkor lettem Miley Cyrus rajongója. Bár az évek alatt alábbhagyott a fanatizmusom, de nem azért, amire gondoltok. Ennek köze sem volt ahhoz, hogy milyen lett a viselkedése, milyen botrányok vették körül szerencsétlent pár évvel ezelőtt. Tudtam, hogy ez a hirtelen világhírnévre szert tett fiatal nő, aki konkrétan gyerekként került bele az őrült forgatagba, ráadásul a családja sem épp problémamentes és példamutató, ha őszinték akarunk lenni, szóval egyértelmű volt, hogy ez is rányomta a bélyegét a viselkedésére. Túl gyorsan próbált felnőni, rosszul kezelte a sikert. Mentálisan kellett összevakarnia magát. Talán egy ideje végre minden rendben vele, én legalábbis így látom és nagyon örülök, hogy rendeződik az élete. Szóval megosztó személyiség lett az aranyos kislányból, ez vitathatatlan. Én sosem pártoltam el tőle, szeretem sok mindenben a gondolkodásmódját, a nyilatkozatai alapján sokszor tudok azonosulni a mondandójával, az érzéseivel. Ez mindig is így volt. A dalainak többsége megfogott, jó néhány a szívembe költözött. A Hannah Montana korszakból a főcímdalt linkelem be nektek, mégpedig a 2007-2008-as első nagy turnéjáról, ami a koncertek záródala volt amúgy. Ekkor Miley mindössze 15 éves volt! Én pedig a legnagyobb Miley fan korszakomat éltem, szóval emlékszem, mennyire csillogó szemekkel bámultam a koncertet. Most bevallom, először megkönnyeztem a videót, mert visszahozott emlékeket! Amúgy az egyik háttérénekese Candice Accola (King), aki a Vámpírnaplók egyik főszereplője lett kb. egy évvel ezután a turné után. Ezt már csak azért is ki akartam emelni, mert nekem Candice az egyik legnagyobb favoritom, és őszintén szólva ma már jobban bezsongok attól, amikor őt meglátom ezen a koncerten, mint magától Miley-tól és a már ekkor is erősen megmutatkozó tehetségétől! :D A 2009 végén lévő Wonder World Tour egyik dalát is mindenképp linkelni akartam, szóval itt eléritek a When I Look At You című dalt, ami a 2010-ben megjelent The Last Song (Az utolsó dal) című filmjének betétdala is lett. Már attól sírok, hogy csak leírtam a címét a Nicholas Sparks könyvéből adaptált projektnek. A kedvenc íróm, akinek a megfilmesített munkái is egytől egyig lelkekig hatolnak. És ez bizony erre a gyönyörűséges dalra is igaz. Lehetetlen nem sírni rajta, még több mint egy évtized után is kicsinál, amikor meghallom. Miley érzelmileg és hangilag is tökéletesen átadja a lényegét. És ez az, amit imádtam, imádok és mindig imádni fogok benne, még ha már el is múlt irányába a régi tomboló rajongásom! A művészetének varázsa ÖRÖK! 2014-ből, a botrányos korszakának közepéről is akartam hozni egy felvételt, ide kattintva a Bangerz Tour egyik részletét tekinthetitek meg. A Maybe You're Right egyébként a Bangerz albumáról az abszolút kedvenc számom, a szövege egyszerűen bámulatos, a zenei világa pedig totál az én stílusom. Oké, erről a turnévideóról nem jön át, mennyire is volt sokak szemében megbotránkoztató akkoriban Miley viselkedése, de például az öltözékébe is simán belekötött mindenki. Oké, tény, hogy nem épp a szemérmes divatot követte, de akkortájt az emberek már mindenben a hibát keresték, mindenbe beszóltak, amit tett vagy amit viselt. Én ezt mindig félre tudtam tenni. Engem csak egy kérdés foglalkoztatott: a tehetsége ugyanúgy jelen van? Igen? Akkor nekem csak ennyi kell. 2017-ből is csekkolhattok egy felvételt, amikor Ariana Grande koncertje után egy öngyilkos merénylő robbantását követően a The Voice színpadán előadta az új dalát, az áldozatoknak, a túlélőknek ajánlva a Malibu-t, ami pár héttel a tragédia előtt jelent meg. A szövegét Miley maga írta. Megjegyzem, nem ez az egyetlen dala, amit ő maga írt. Ezen a felvételen nem látok mást, mint egy csodás, nagy szívvel megáldott fiatal nőt, aki végre kezd révbe érni! Végül, de nem utolsó sorban pedig a beillesztett videó egy idei felvétel, amikor egy koncerten Miley előadta Madonna egyik leghíresebb számát. Nem hiszem, hogy igényel hosszasabb elemzést. A színpadi jelenléte, az ottani LÉTEZÉSE önmagáért beszél! A tehetsége megingathatatlan, neki pedig boldog szülinapot kívánok a gyermeki énemből fakadó teljes szeretettel és tisztelettel! <3

Van egy telenovellákról szóló oldalam, ahova már többször is kitettem videókat ennek a csodás bandának a fellépéseiről, ahol kifejtettem, hogy a világot jelentik nekem hosszú évek óta. A Camila 2005-ben alakult meg, akkor még három tagja volt: Mario Domm, Pablo Hurtado és Samo. A mexikói pop-rock csapatot aztán Samo otthagyta 2013-ban. Mario és Pablo onnantól kezdve duóban nyomják, még mindig aktívan zenélnek. Pablito-t én konkrétan minden idők egyik legjobb gitárosának tartom. A kedvenc koncertem egy részletét hoztam most el nektek 2019-ből, amikor egy másik zenei zseniduóval, a Sin Bandera-val turnéztak. Volt közös dal is, de most csak a Camila a posztom lényege. A Perdón című dalukat mutatom meg nektek első körben - aztán lesznek még róluk posztok később is -, ami nekem először sokkoló volt, mert a lassú, békés verse után a refrén nagyon hirtelen csap bele abba a bizonyos lecsóba, ami engem első hallásra padlóra küldött. Nem számítottam a hirtelen váltásra, de egyszerűen csodás, ahogy a Camila képes a zenei hatásokkal "játszani". Amúgy ha már a telenovellát is belekevertem a posztba, ez a dal például pont egy telenovellapáros jelenetei alatt szólt egy 2014-es mexikói projektben, a La malquerida-ban. Ariadne Díaz és Christian Meier érzelmes alakításához csodás kiegészítő volt ez a bámulatosan szép dal. Ezt ti magatok is megnézhetitek!