Na jó, nem napra pontosan, ugyanis az utolsó koncertje a Teen Angelsnek 2012. október 8-án volt Córdoba városában, Argentínában. Aki egy kicsit is ismer (vagy olvasta korábbi posztjaimat), az tudja, hogy 2008-ban nekiálltam spanyoltudás nélkül nézni a Casi Ángeles című argentin sorozatot, mert... megtetszett. Legnagyobb részt ennek a négy évados telenovellának köszönhetem, hogy a spanyol nyelvet ilyen mértékben megszerettem, és hogy azóta bizony szépen el is kezdtem fejleszteni a nyelvtudásomat. Mostanra már nagyon sok mindent megértek. Sokat köszönhetek a Casi Ángelesnek is, de legfőképp a sorozatból "kivált" bandának, a Teen Angelsnek, akik a dalaikkal szebbé tették a mindennapokat. 2007 és 2010 között Lali Espósito, Eugenia "China" Suárez, Nico Riera, Gastón Dalmau és Peter Lanzani voltak a tagok, aztán a sorozat lezárásával Euge kilépett, és az utolsó két évre egy másik színésznő, Rocío Igarzábal vette át a helyét. Nos, mivel nekem eleve Rochi és Gastón voltak a kedvenceim, óriási élmény volt egy bandában látni őket, ahogy fellépnek a koncerteken, a cuki kis kontaktjaikat. A fene se gondolta volna, hogy ilyen keserédes lesz a búcsúkoncertjük. DVD-n is kiadták a Gran Rex Színházas búcsúfellépést, de mégiscsak rá pár hónapra volt a tényleges zárókoncert. Itt voltak utoljára együtt így öten. És hiába itt volt Rochi és Gas a legédesebb, mégis szomorú belegondolni, hogy ekkor lezárult egy fantasztikusan szép korszak. Titkon reméltem, hogy idén a 10 éves "feloszlási" évforduló tartogat meglepetést a fanoknak, hogy esetleg tető alá hoznak egy újraegyesülést, csak egyetlen estére, vagy csak egyetlen dal erejéig. Ám sajnos ez nem történt meg. A reményemet sosem veszítem el, mert tényleg sokat jelentettek és jelentenek nekem mind a mai napig. Most a legeslegutolsó koncertjük végét hoztam el nektek. A nagy finálé előtti dal a Baja el telón volt, amit abban az évben énekeltek fel az utolsó albumukra, és konkrétan ezzel köszönték meg az éveket egymásnak és a rajongóknak. Ezzel jelezték, hogy sosem felejtik el az együtt töltött időt. Elképesztően megható ez a dal, a könnyeikkel küzdve (vagy épp hagyva őket végigfutni az arcukon) énekelték el a közönségnek. Közben pedig jeleneteket játszottak le a sorozatból. És ez még csak a könnyáradat első fele...

...ugyanis a legutolsó dal a No te digo adiós volt, ami még a negyedik szezonhoz készült el. Nekem ez az egyik legnagyobb kedvenc dalom, kivétel nélkül mindig megkönnyezem. Sőt ezen a koncertfelvételen még szabályosan el is sírom magam. Gastochi végig egymásba kapaszkodnak, ami nem könnyíti meg nekem sem, hogy erős maradjak. Emlékszem, amikor pár nappal a búcsújuk után először néztem meg ezt a videót. Vigasztalhatatlanul zokogtam. Nyilván tíz év után már nem ennyire intenzív a reakcióm, de azért a szívem egy része még mindig összeszorul, amikor megnézem. Hiányoznak. Bár mindegyikük karrierjét követem azóta is, de ez az öt ember így együtt pótolhatatlan ürességet hagyott bennem. <3