Újabb albumkritikát hoztam nektek, ezúttal spanyol nyelvterületről. Sandra Echeverría színésznőt eddig két sorozatban láttam. A Marina című telenovellában ismertem meg, de úgy igazán most, A végzet hatalmában szerettem meg őt. Fantasztikus tehetség, és bár azt eddig is tudtam, hogy énekel - hiszen a Marina főcímét is ő énekli -, de A végzet hatalma címadó dala volt az utolsó csepp. Azt hallva egyszerűen muszáj volt rákeresnem a zenei munkásságára. És íme, most itt vagyunk. Az első albuma 2011-ben jelent meg, és az ő nevét viseli. Vágjunk is bele.

Me falta el aire: Ez egy rendkívüli módon könnyfakasztó dal, ha engem kérdeztek. Egy szakítós, fájdalomról árulkodó szám. Maga Sandra szerezte a dalt, és basszus, azonnal beleszerettem, amikor meghallottam. Lényegében a nő elfogadja, hogy nem elég jó a férfinak, akit szeret, és próbál nem arra gondolni, mennyire fáj ez neki. Gyönyörű és tényleg lehet sírni rajta. A dallamvilág is érzékelteti a történetvezetést.
Ropa sucia: Ez a dal kb. egy szerelmi vallomás, kicsit érdekes köntösbe bújtatva. Lényegében a hideg éjszakákon megőrül, hogy már nincs az életében a férfi, akit szeret. A kedvenc részem a dal szövegében, amikor arról énekel, hogy még egy napig szeretné a mosolyát látni, és csak azt tudja felajánlani neki, ami ő maga. A dallam is tetszik, főleg a refrén.
Me quedo aqui: Ez a dal az egyik legszebb a színész-énekesnő debütáló albumán. Szerintem az egyik kedvencem is egyben. Arról énekel benne katartikus zenei aláfestés mellett, hogy nem megy sehova, akár egész életében együtt maradna azzal, akit annyira szeret, és hogy ez a férfi az ő boldogsága, amire mindig is vágyott, amit elveszített és amit megérdemelt. Egy ponton még a könnyeim is megindulnak, amikor hallgatom. És úristen, az a magas hang, amit kiénekel a dal vége felé. A hideg is kiráz! Csodás!
La Fuerza del Destino (ft. Marc Anthony): És akkor tessék, itt van a dal, amit meghallgatva másra sem tudtam gondolni, mint hogy amint van időm, rákeressek Sandra további dalaira. Ezt a csodás duettet Marc Anthonyval énekelte fel pár éve A végzet hatalma című telenovellához. Mivel Jennifer Lopez ex-férjét is imádom, a dal meg egy valódi csoda, nem volt kérdés, hogy egyik favoritommá fog avanzsálódni az albumról. Olyan szövege van, hogy elkezdtem sírni rajta. Persze erre a dallam is durván rásegít. Az átvezetés benne a kedvencem, istenem, az a bridge-rész valami tökéletesre sikeredett minden értelemben. Kb. végig ráz a hideg, ahogy hallgatja az ember. Az egyik legmeghatóbb és legszerelmesebb dal, amit valaha hallottam.
La mala: Azt hiszem, mindenkinek ezt ajánlom, ha egy esetleges szakítás után vagytok, és nem érvágós nótákra vágytok. Szerintem olyankor jobb ilyeneket hallgatni. Annyira felszabadult az egész, és arról dalol benne, hogy ha majd a srác vissza akarja könyörögni magát hozzá, ezúttal ő mond majd nemet, és persze emiatt ő lesz a rossz, de vele senki sem játszhat. Nem az abszolút kedvencem a lemezről, de szeretem.
No te puedes ir: Egy újabb dal, amit Sandra írt. Édes istenem, annyira szép, nem lehet betelni vele! Arról énekel, hogy levegőt sem bír venni, ha nincs mellette a szerelme, és nem tud nélküle mihez kezdeni, vissza szeretné kapni. A férfi egy illúzió, akit ő bárhova követne. Szívfacsaró, és a dallamát is imádom.
Lo vine a decir: Ez egy szomorú szerelmi vallomás, amiben arról énekel, hogy elhagyta a szerelmét, de megvolt rá az oka, azonban most már túl sok sérelem érte mindkettejüket, és ezen nem lehet változtatni, nem lehet visszacsinálni, el kell fogadni, még ha fáj is nekik. Ennek a megírásában is közreműködött Sandra, egy zseni ez a nő, hiszen dalszerzőként is fantasztikus.
No puedo mas: Nagyon szeretem ezt a dalt is, és igen, ennek megírásában is részt vett a csodás színész-énekesnő. Arról szól, hogy nem képes továbblépni az életében, amíg a szerelme szelleme ott van vele, és kéri, hogy hagyja őt végre békén. Most, hogy ez a szellem dolog átvitt értelemben vagy szó szerint értendő-e, nem egyértelmű. Mindenki értelmezze, ahogy szeretné. Viszont tényleg eszméletlenül jó ez a szám...is.
Otra vez el mismo error: Még ha a szerelem fel is emészti őt és el is ment megbocsátást kérni a férfitól, akit szeret, már túl késő. Lényegében erről van szó benne. A zenei világa valódi mexikói stílust képvisel, és elképesztően érzelmessé teszi a már eleve nem egyszerű szöveggel megáldott dalt. Sandra ennek a megírásában is közreműködött. Közel sem ez a kedvencem az albumról, de igenis szeretem. Ahogy lényegében az összeset.
Cuantas veces: Komolyan mondom, ez az album ki akar engem nyírni. Sorra kapom a libabőr érzést, és ez egy ültő helyemben nem feltétlenül egészséges. Az állam is zsibbad már, annyiszor küldöm a padlóra szegényt. Pontosabban Sandra és a dalai. Hát nyilván, ennek is ő volt az egyik írója. Egy érzelmi kavalkád ez a dal, ami arról szól lényegében, hogy nem képes a helyére tenni az érzéseit, nem tudja, mit érez pontosan, hiába telt már el sok idő.
Me voy: A férfi megbántotta őt, most pedig elmeséli, mit tesz, hogy maga mögött hagyja a pasit, aki lényegében romba döntötte őt. Már minden szerelmet kiölt belőle a fickó, és elfogyott a türelme. Nagyon jó kis pörgős dal, bár kilóra nem vett meg, de tetszik. A magabiztosság a szövegben pláne. És igen, ezt is ő írta... Nem véletlenül térek ki erre mindig külön, hiszen valóban elképesztő, mennyi mindenben jeleskedik Ms. Echeverría.
Viajero: Hmm...a szöveg nagyon jó, bár ez nem meglepő. Egy "utazóról" énekel, akit az út végén megtalál, lényegében egymáshoz találnak vissza. Azonban a zeneisége ennek annyira nem jön át. A versék jók, azonban a refrén nálam nem elég ütős.

Komolyan mondom, mintha ez a nő tudta volna, milyen albumot tegyen össze, hogy közel tökéletesen megfeleljen a zenei ízlésemnek, és egyszerűen ne találjak mélyebb kivetnivalót úgy összességében. Nincs is mibe belekötnöm. Igen, vannak nagyobb favoritok a lemezen, olyanok, amik hidegrázósak és lélekbe mászóak, azonban mindet szeretem valamiért. És tele van balladákkal, amik engem kicsinálnak, oda vagyok értük. Sandra, basszus...most úgy megölelném ezt a nőt, ahogy a végére értem a zenehallgatásnak. Szinte késztetést érzek rá, hogy köszönetet mondjak neki!

10/9 (de csak azért, mert tényleg van 1-2, amit valószínűleg nem fogok rongyosra hallgatni, hiába tetszett az ÖSSZES DAL valamiért!!!)