A Charmed (Bűbájos boszorkák) a gyerekkorom szerves részét képezte, sőt mind a mai napig bármikor képes vagyok megnézni. Megunhatatlan! A sorozat 2006-ban ért véget, és bár azóta is várjuk a "feltámasztását", de sajnos nem sok esélyt látok rá az eredeti szereplőkkel. Ám 2019-ben a Grey's Anatomy (Grace Klinika) című kórházsorozat a Piper-t és Phoebe-t alakító Holly Marie Combs-t és Alyssa Milano-t be tudta gyűjteni a sorozatba, ráadásul testvéreket játszottak, akik a balesetet szenvedett testvérükhöz jöttek be a kórházba. A külseje felismerhetetlen, ráadásul agyhalott szegény lány. A rész alatt próbáltak felkészülni a búcsúra, de nem volt könnyű. Végül rávették magukat. Ezt a bizonyos jelenetet hoztam most el nektek. Amúgy az epizód tele volt pakolva visszautalásokkal a Bűbájos boszikra. Egy rajongói szív ezektől a momentumoktól csak duplán megolvadt, ráadásul a humor nagyon durván jelen volt, amit mind Holly, mind Alyssa mesterien használt a jeleneteikben. Ennek a jelenetnek az elején Dr. Richard Webber, a széria egyik főszereplője magyarázza nekik, hogy miképp is kapcsolja le a gépekről a testvérüket. Aztán Holly karaktere búcsúzik azzal, hogy szeretik, Alyssa meg benyögi, hogy "Meg fogod látni a fényt, sétálj felé!" Egy újabb fantasztikus Charmed utalás! Olyan megható a jelenet...egészen a telefonhívásig. Ahonnan nem bírom ki, muszáj fordítanom az egészet! És most azzal zárnám a mondandómat, hogy nem telik el hónap úgy, hogy legalább egyszer ne néztem volna végig ezt az epic pillanatot ezzel a két bámulatos színésznővel, akiknek a tehetségén és hogy úgy mondjam, a VARÁZSÁN nőttem fel!

Heidi (HMC): A barátja az, Ashley. 
Haylee (AM): Menjen hangpostára!
Heidi: Ashley, szia! Itt Heidi.
Haylee: Mi van?
Richard: Mi a baj?
Heidi: Heather az! Úristen, ez Heather!
Haylee: Várj, mármint a szelleme? Atyaég, mit mond?
Heidi: Nem, életben van! Nem halt meg! Valaki ellopta a táskáját!
Haylee: Ki...ki ez a nő? Ki ez a nő?
Heidi: Nem tudom. Nem tudom... Kösse őt vissza! Kösse vissza!
Richard: Hát, ahhoz már egy kicsit túl késő!
Haylee: Ne menj a fény felé! NE MENJ A FÉNY FELÉ!!!
Heidi: Ne kiabálj vele!

Jesszus, ilyen hülye címet... Mindegy, a szövegből úgyis kiderül, mire célzok pontosan. Nos, én hatalmas rajongója vagyok a countryzenének. Ez azért fontos infó, mert van egy olyan country-király, aki nekem mindig először jut eszembe, ha a műfaj a téma. Ez pedig Blake Shelton. Ezer éve imádom a fickót, rengeteg felvételt néztem meg róla az évek alatt. És bizony a "Home" című dalt is általa ismertem meg. Konkrétan erről a videóról van szó, amikor az akkori felesége, a szintén countryban sikert sikerre halmozó Miranda Lambert oldalán duettben adták elő ezt a gyönyörű dalt. Szerelem volt első hallásra. Utána Blake nevével kerestem rá a dalra, amiről stúdiófelvétel is volt, így miért is kételkedtem volna? Aztán láttam, hogy a kedvenc ír fiúbandám, sőt számomra minden idők második legjobb fiúbandája, a Westlife is felénekelte a dalt! Hála az égnek koncerteken is előadták, be is linkelem nektek az abszolút kedvenc élő performanszomat a srácoktól. Hát nem varázslatos? Mondjuk meg sem lepett a feldolgozások gondolata, elvégre briliáns a szövege és a zene maga is. Akkor ért meglepetés, amikor megtudtam, hogy 2005-ben jelent meg. Azért voltam akkora Blake Shelton rajongó, hogy tudjam, ő két évvel ezután énekelte fel. Szóval rákerestem, és így jött szembe velem Michael Bublé neve. Ez az akkor még 30-at sem betöltött fiatalember volt az, aki MEGÍRTA és feltette a 2005-ben megjelent stúdióalbumára ezt a mesterművet! Naná, hogy instant a rajongója lettem! Egyébként van felvétel arról, amikor először énekelte el élőben!!! Kihagyhatatlan! Lentre pedig betettem azt a csodafelvételt, amikor Blake és Michael duett verzióban nyomták el 2008-ban David Foster zeneszerző, zenei vezető (és még sorolhatnám) saját estjén. Imádom, mert szólóként indult, aztán Michael "megpróbált countrys lenni", ám David benyögte, hogy van itt valaki, aki tényleg countryslágert csinált belőle, és ekkor jött be Blake. Elképesztő, ahogy ez a két más-más zenei műfajban tevékenykedő zseni tető alá hozott egy elképesztően tökéletes duettet! Máig ez az egyik legnagyobb kedvenc videóm! <3

A magyar musicalszínpadok koronázatlan királynője, Janza Kata idén lett 50 éves! Majd fogok posztolni erről, ám most a 2019-es Én, Janza Kata önálló estjeiről hoztam részleteket. Ám nem arról, milyen csodásan énekelt, hanem ezúttal egy másik oldalát szeretném megmutatni a nagyérdeműnek. Személyesen is van szerencsém ismerni Katát, egyszer egy egész estét töltött velünk a musicaltáborban. De ebbe most nem mászom bele. A lényeg, hogy Kata az egyik leghumorosabb művész kis országunkban, erről nem nyitok vitát! Ez a nő egy csoda, bármikor képes megnevettetni a történeteivel, és eleve baromi viccesen adja elő őket. Szóval igen, lehetne nyugodtan stand up-os, simán végigröhögném az egészet, ha elmenne a Showder Klubba előadni magát. Az önálló estjein mindig megörvendeztette a jelenlévőket néhány humoros sztorival. Négyet hoztam most el nektek, például ebben Dolhai Attiláról, kollégájáról és jó barátjáról mesél egy rövid kis történetet, mégpedig a férfi biciklis nadrágjáról. :D

Ez pedig a Szerdán tavasz lesz előadás egyik daláról szól, sőt a kisfiát is megemlítette ebben a felettébb nevettető sztoriban!

Szerintem ehhez no comment! Imádom ezt a nőt meg a random poénjait! Egyébként nem tudom, ekkor épp ki volt a vendégművész, akiről beszélt, de látom lelki szemeim előtt, ahogy szeretett kollégája vagy kolléganője épp a másik teremben ülve szakad a röhögéstől, miközben Kata ezt mesélte!

Ez pedig határozottan a kedvenc sztorim ezek közt! A Jekyll és Hyde musical meghallgatásáról beszélt, egyszerűen szavak sincsenek a természetesen, zsigerből jövő humorérzékére. Meg amúgy is csúcs ez a történet! Itt hallhatjuk, miközben röhögünk az előadásmódján, hogyan kaptuk meg Magyarország legendás Lucy-ját! Kata nagyon odatette! Nemrég láttam élőben a musicalt, nyilván más szereposztással így 20 év távlatából, és hivatalosan is Füredi Niki nekem a Lucy-k császárnője, de amit Kata 20 éve leművelt a szerepben, az libabőrt okozhatott bárkinek, aki élőben átélte azt a varázslatot! Nem hiába tartom Katát országunk koronázatlan királynőjének! A tehetsége és a hatalmas szíve tökéletes kombináció ahhoz, hogy töretlenül és örökké imádjuk őt! <3

1998 januárjában kezdetét vette a világ egyik leginkább lélektipró, ugyanakkor szívet melengető drámasorozata, a Dawson's Creek, vagyis a Dawson és a haverok. Szerintem nincs ember, aki ne hallott volna róla. Nővérem nézte, amikor még kislány voltam, de az én életemből akkor még kimaradt. Mint a Roswellnél, úgy ennél is érvényes, hogy a mesék akkoriban jobban lekötöttek. Tinédzserként néztem végig a Dawson mind a hat szezonját. Aztán huszonévesen másodszor. És már 3-4 éve tervezem a harmadik kört, de mindig lebeszélem magam róla. Higgyétek el, megéri belevágni, mert életeket tud megváltoztatni, a hatása a lelkekre bámulatos! Ám egyrészt pont a főszereplő az, akit baromi nehéz elviselnem - bocsi minden Dawson fantól -, és hát nem könnyű lenyomni a torkomon egy olyan szériát újra meg újra, amiben telibe a főhős van a bögyömben. Komolyan kérdezem, létezik Dawsonnál önteltebb és önzőbb karakter a televíziózás történetében? Na jó, lányok közt eszembe jutott kapásból két karakter más sorozatokból, de a srácoknál bárhogy agyalok, Dawson a legalja ilyen tekintetben. Illetve...ahogy lenni szokott, működött a radarom, és kiválasztottam az abszolút kedvenc női karakteremet a sztori elején, erre mit ad isten, nem ő halt meg a végén? Dehogynem! Mostantól lesz igazán spoileres a szövegem: több mint egy évtizede láttam először a sorozatot, és azóta sem tudtam kiheverni Jen halálát! Miért? Miért az én angyalomnak kellett elmennie a végén? Tudom-tudom, fiktív karakterek, törődjek bele, meg egyáltalán minek veszem ennyire a szívemre, blablabla... De én ilyen vagyok. Ha nézek valamit, abba 100%-ig belehelyezkedem, ezer fokon élem meg az egész történetet, átérzem a karakterek belső vívódásait, igyekszem azonosulni, akivel és amivel csak tudok és lelki erőm engedi. Ez a sorozat olyan sokat adott nekem...de azért megterhelő újranézni. Főleg annak tudatában, mi vár a fináléban a Jen-t imádó szívemre. Szóval az elmúlt években folyton lebeszéltem magam az ismétlésről, de tudom, hogy örökké úgysem fogom húzni a dolgot, mert mindentől eltekintve ez az egyik legszebb történet a családról, a barátságról. Arról, amikor ez a kettő sokszor egy és ugyanaz lesz a közösen megtett út és a megélt események során. A szerelmek kialakulásáról, és azoknak elhalványulásáról vagy épp végleges megerősödéséről. Lelki társakról. Mentális problémákról. Összetartásról. Istenem, a Dawson's Creek szerintem akár életet is tud menteni. Nem én találtam ki, több fiatal is megírta, hogy a szakadék széléről rántotta vissza őket ez a sorozat a maga tanulságaival és inspiráló üzeneteinek tömkelegével. Hogy mi mozgatja a sorozatot? A szeretet. És ennél jobb indokot nem is tudok felhozni azért, hogy aki még nem látta, megnézze, aki pedig már látta, igenis újra átélje az egészet! Szóval itt a válasz a címben feltett kérdésemre. Igen, újra akarom és újra is fogom nézni ezt a bizonyos kedvenc sorozatomat! <3

Hol is kezdjem? Azt már korábbi posztom kapcsán kifejtettem, hogy a Wicked musical az egyik alappillére a létezésem boldog fázisának. Az a musical egyike azoknak, amit kívülről tudok, amit számos szereposztással megnéztem már, és hatalmas vágyam egyszer élőben is látni! Arra is kitértem már a múltban, hogy rengeteg Broadway-művész tette jobbá az életemet már a puszta ténnyel, hogy lélegeznek, hát még amikor a színpadon bizonyítanak! A szívem olyankor telik meg igazán fénnyel! Ám lányok és fiúk közt is van egy-egy olyan személy, aki a "mindent visz" kategória. A nőknél ez Laura Osnes! Szerintetek mégis hogy érzem magam, amikor ez a csodanő énekel Wickedet? Pontosan, fürdöm az örömmámorban! És amikor ezt egy olyan zsenivel teszi, mint Aaron Tveit, végképp a sarokba ájulok. Aaron ugyan nem a number one-om, de a TOP 10-es listám örökös tagja! Színházi darabban még sosem játszott együtt ez a két kincs, ezért is volt hatalmas visítozással egybekötött zokogás a pillanat, amikor a 2015-ös Elsie Fest-en két duettet is előadtak együtt, köztük a Wicked szerelmes duettjét! Az elején az a kis poénkodás megalapozta a jó hangulatot, a hangjuk maga a színtiszta varázslat, a köztük lévő dinamika sem mindennapi! Ez volt az a videó, amit miközben csillogó szemekkel néztem, már követeltem is a közös musicalt vagy filmet vagy bármit! Persze-persze, az évek alatt néha felléptek együtt, de nagyobb volumenű projekt nem került az útjukba. Egészen 2020-ig...

...amikor is a fantasztikus Hallmark-csatorna egyik karácsonyi romantikus filmjének FŐSZEREPLŐI lettek! Akkor már javában dúlt a covid, egyúttal a szorongásom is kikészített. Olyan tüneteim voltak, amik nagyon megkeserítették az életemet. Szóval a filmjük bejelentésekor rögtön ellepték az arcomat az örömkönnyek. El sem akartam hinni. Végül megjelent az előzetes, és emlékszem, remegve bőgtem. Addigra már tudatosult bennem, hogy közös filmet forgattak, amit hamarosan látni fogok, életem egyik mélypontján, tehát a legjobbkor jött ez a varázslat, de még így is állatira érzelmes volt nekem ez az egész. Nem elfogultságból, de Laura és Aaron kémiája töretlen maradt 5 év után is, sőt a filmben még erősebb lett, mint a színpadon előtte! Bármikor szívesen nézném őket bármilyen Hallmark-filmben! Szerintem ez volt a 2020-as év legédesebb karácsonyi romantikus filmje! Nem mellesleg egy karácsonyi duettet is felénekeltek a filmhez, ide kattintva megnézhetitek. Lent pedig a film említett előzetesét + egy jelenetet kettejükkel.