Elérkezett a második nap, én pedig ma egy olyan "feladatot" kaptam - mert egyelőre nem én találom ki a témát ehhez a már-már terápiás kihíváshoz -, amin órák óta filózom. Még egy hollywoodi sztárok listát is megnyitottam magamnak, hátha találok olyan nevet, akit be tudok tenni a posztba. Eszembe jutott pár név, mint például Ben Affleck, Nicolas Cage, vagy a nők közt hiába szeretem a filmjei jelentős százalékát, szerintem Katherine Heigl sem egy nagy eresztés, hiába van felkapva. Vagy Sarah Jessica Parker sem épp a kedvenc színésznőm...és még finoman fogalmaztam. Mégis van egy olyan színésznő (férfiak közt így hirtelen nem találtam olyat, aki tényleg kiveri nálam a biztosítékot, pedig biztos van legalább egy), akit ha meglátok, rángatózni kezd a szemöldököm, tikkelni a szemem és elfog a késztetés, hogy a bolygón én először megtaláljam a szó szerinti módját a "világból való kifutásnak". Ez pedig Kristen Stewart. A Twilight (Alkonyat) óta próbálom megszeretni a csajt, mindig adok neki esélyt, hátha mutat valami újat, de folyton csalódnom kell. A színészi eszköztára elég satnya, ugyanolyan stílusban játszik el minden karaktert, nincs benne az a "kombináció", ami az én lelkemnek szükséges ahhoz, hogy megszeressek egy színészt. Nem lovagolok most hosszú percekig ezeken a bizonyos elengedhetetlen "összetevőkön", amik hiányoznak Kristenből, de két dolgot kiemelnék. Nincs benne az a "fény és tűz", amire nagyon ki vannak hegyezve a receptoraim. Valahogy mindenkiben szinte rögtön meglátom, hogy benne van-e, és általában ráérzek. Ezt úgy értem, hogy későbbiek folyamán csak ritkán szoktam eljutni arra az álláspontra, hogy tévedtem az illetővel kapcsolatban. Erre Kristen Stewart az élő példa. Mindig lefutom vele ugyanazokat a "hátha most jobb lesz" köröket. És nem! A Charlie angyalai 2019-es verziójában ő volt az egyik "angyal". Komolyan mondom, eddig ebben a filmjében volt a legnézhetőbb, pedig itt is kivágta nálam a biztosítékot már az is, amikor megtudtam, hogy az egyik kedvenc kétrészes filmem feldolgozásában/folytatásában őt kell bámulnom. Azt is tudom, hogy most tömegek emelték piedesztálra, mivel eljátszotta Diana hercegnőt a tavaly megjelent Spencer című életrajzi drámában. Imádok mindent, ami a tragikus sorsú Diana életéről szól, legyen az könyv, film vagy dokumentumfilm, sorozat. Bármi. Ám erre még nem tudtam rászánni magam, mert hiába néztem meg a film előzetesét számtalanszor, én semmi mást nem látok, csak az üres tekintetét a színésznőnek. Nekem egyszerűen...monoton, amit csinál. Igen, ez a legjobb szó rá. Monoton. Nem is áldozok rá több szót, itt egy zenés videó, benne néhány karakterével. Mindenki döntse el maga, lát-e benne tehetséget vagy sem.

Mit szólsz hozzá?

Most kezdetét veszi itt a blogon egy már-már vakmerő vállalkozásnak számító őrületes "utazás". Az életem az elmúlt pár évben hullámvasútra hasonlított, csak általában a mélyén dekkoltam. Vagyis az agyam így érzékel(t) minden negatívumot. Ám most változásokat eszközölök, mert erre van szükségem mentálisan és lelkileg is. Ehhez pedig elindítok itt a kis blogomon egy kihívást, melynek lényege, hogy minden áldott nap (igen, jól olvastátok) kikerül egy új poszt! Általában szeretek hosszan írni, bár ez most nem lesz állandó, mert akkor nehéz lenne tartanom a napi olvasni- és néznivaló összeszedését, de a hét minden napján érkezik ide valami kis szösszenet. Bármiről. Mindenről.

Első körben az a "feladatom", hogy megmutassam nektek a Kedvenc spanyol sorozatomat. Rengeteg van, tényleg. A számukkal Dunát lehetne rekeszteni, így végül kizártam a körből a telenovella műfajt (azt úgyis országokra kell majd lebontanom), és leragadtam a jó öreg Netflixnél, a konkrétan spanyol szériák áradatánál. Nem kevés nagyszerű sorozat került az utamba, mióta 3 éve előfizettem a streaming szolgáltatóra. Bevallom, még nem volt időm mindegyik elkezdésére, mert jó pár egyelőre csak ott csücsül a listámban, várva, hogy végre elkápráztasson. Viszont azokból, amikhez eddig volt szerencsém, tudtam választani egy olyan projektet, ami már az első részével megnyert. Azt tudnotok kell, hogy a spanyol nyelv a szívem csücske. Megnyugtat, felemel lelkileg, ide aztán valóban illik a "zene füleimnek" szófordulat. A különböző akcentusok csak tovább színesíti számomra az egyébként is varázslatos nyelvet, de elárulok valamit: a spanyolok kiejtésétől a sarokba tudok ájulni. Egyszerűen imádom, ahogy formálják a szavakat, és órákig tudnék csak a spanyol nyelvterületek ejtésmódjáról előadást tartani, de most nem ez a feladatom.

Nos, szinte rögtön a Las chicas del cable jutott eszembe, angolul Cable Girls, magyarul meg Lányok a vonalban a címe. Az 1920-as évek végén játszódik. Fogalmam sincs, mi az oka, de kötődöm ahhoz a korszakhoz, szóval ez már önmagában piros pont. Négy nő áll a történet középpontjában, akiknek teljesen különböző a habitusuk, az életvitelük, de egy munka összesodorja őket. Egy telefontársaságnál kezdenek el dolgozni. Mindegyikük múltja érdekes, mindegyiküknek van kisebb-nagyobb titka. A barátságuk kialakulásában és főleg elmélyülésében pedig nagy szerepet játszik egy nagy közös titok, aminek terhét együtt kell hordozniuk. Ennél mélyebben nem szeretnék belemászni a történetbe. Itt az első szezon előzetese angol felirattal:

Nyugi, az angolul nem túl jól beszélőknek üzenem, hogy a Netflixen magyar felirattal elérhető mind az öt szezon! Ott hat évadot jelöl, de valójában csak kettéosztotta az utolsó etapot. Ez ilyen megszokott Netflix-balfalság. A bejegyzés végére kiteszem a kedvenc rajongói művemet, amit az egyik legtehetségesebb videószerkesztőnek köszönhetünk. Ebben mind az öt szezon pillanataiból láthatók részletek. A lányok barátságának, vitáinak perceiből. Az erejük, a kitartásuk, a tévedéseik, a hitük, az összetartásuk, az árulások, a nagy szerelmek, csalódások...és még sorolhatnám. A Las chicas del cable több mint egy sorozat. Ez megforgat egy kést a szívedben, és azzal a lendülettel meg is gyógyítja azt. A gyönyörű rajongói videó elején olvasható egy szöveg, amit mindenképp szeretnék lefordítani nektek, ezzel zárva a gondolatmenetemet, hiszen azt a szöveget akár én is írhattam volna. Szívemből szólt!

A kábeles lányok az életüket adták azért, hogy egy jobb világot teremtsenek. Ők csak egy példája annak az áldozatnak, amelyet nők milliói hoztak a történelem során. Bátor, önzetlen, büszke nők. Nők, akik harcoltak és harcolnak még ma is az egyenlő jogokért és az emberek szabadságáért.

Mit szólsz hozzá?

Bár visszatértem a blogra, vannak is tervezett posztok, azért továbbra sem ígérek állandó aktivitást. Amikor kedvet kapok szövegelni, higgyétek el, első dolgom jelentkezni. Mint most is! Rólam köztudott, hogy a The Voice óriási rajongója vagyok. Na nem a magyarnak - sajnos nálunk nincs az a mentori színvonal, mint például az USA-ban vagy az Egyesült Királyságban, legalábbis nem azokat szokták a tehetségkutatók mentorszékébe ültetni, akik világszínvonalat ütik meg...pedig azért nálunk is van olyan művész, nem is egy, csak sajnos a tévében nincs igény rájuk -, de a legtöbb külföldi évadot követem. Teljesen az amerikait ismerem, de igyekszem a legtöbb ország verziójával képben lenni. Még 2018-ban összeszedtem az amerikai Voice mentorprodukcióit, és toplistát alkottam nagy nehezen a csodákból. (Linkek cserélve, mert néhány videó azóta törlődött sajnos.) Nos, ezúttal NEM toplistát fogtok kapni, mindössze öt lehengerlő fellépést választottam ki a rengeteg közül, amik szerintem hidegrázósan jók. Illetve mielőtt belekezdek ténylegesen a kiválasztott öt videó elemzésébe, hadd jegyezzem meg, hogy a rég megírt toplistám legnagyobb része mind a mai napig érvényes, és bizony azok közt is van bőven olyan, ami libabőrt okoz, viszont kivételesen onnan egy felvételt sem választottam! Úgy voltam vele, a linkre kattintva aki szeretné, felidézheti azt a toplistát a gyöngyszemekkel, én viszont ezúttal öt olyan videót szeretnék kitenni, amiket itt még nem elemeztem. Legalábbis emlékeim szerint egyik sem került még ki a blogra. Na jó, talán egy... De most tuti nem fogok utánanézni. Szóval nem kedvenc szerint pakolom ki őket, csak random. Biztosra veszem, hogy imádni fogjátok őket!

The Voice Australia 2022 - High Hopes

Na, akkor indítsunk egy nagyon friss performansszal, illetve az én szegénységi bizonyítványommal, amit sikerült begyűjtenem. Íme négy rendkívül tehetséges művészember: Jessica Mauboy, Rita Ora, Guy Sebastian és Keith Urban. Ami miatt el lehet engem ásni, az az, hogy sokáig egyedül Keith Urban volt az, akinek a létezéséről tudtam. Jessica és Rita munkásságával tavaly találkoztam, amikor mentorok lettek az ausztrál Voice-ban. Ritának azóta az egyik legnagyobb rajongója lettem, nem mellesleg. Guy-t pedig pár évaddal korábbról ismertem meg, de róla sem tudtam a Voice előtt. Ciki, tudom. De ebből is látszik, mennyi csodás tehetség kerül a látószögembe ennek a világszerte népszerű műsornak hála. Amúgy ahogy utánanéztem ezeknek az embereknek, kiderült, hogy hallottam már dalaikat, szóval nem voltam teljesen reménytelen eset, mikor itt megismertem és megszerettem őket, mindössze nem voltam tisztában azzal, hogy amit hallottam zenét, az hozzájuk köthető. Na, de rátérve erre a tavasszal előadott Panic! At The Disco feldolgozásra, amit ez a négy csoda lenyomott: szavaim sincsenek! Imádom a dalt, imádom a hangjukat, azt a bulit, amit itt csináltak! Totál felrázták a népet! Ritám kezdi a dalt, már azzal a lendülettel jön nekem a libabőr, aztán a többiek is mesterien tartják a szintet. Csoda hát, hogy ki kellett most ide tennem?

The Voice UK 2018 - Feeling Good

A hetedik évadot nyitotta meg Angliában ezzel a nagyszerű dallal az abban az évadban csodát tévő négy mentor, Jennifer Hudson, Olly Murs, will.i.am. és Sir Tom Jones. Egyedül Olly-nak volt ez az első évada a tehetségkutatók ászában. Mégis mintha már ezer éve együtt nyomták volna ők négyen a varázslatot! Mert erre egyszerűen nincs jobb szó. Fogták ezt a Michael Bublé feldolgozásában elhíresült, egyébként eredetileg a 60-as években musicalbetétdalként funkcionált és azóta is számos feldolgozást kapott számot, és nemes egyszerűséggel varázslatot hajtottak végre vele! Adva van négy teljesen más zenei műfajt képviselő, más hangtechnikával, más stílussal rendelkező énekes, összeeresztik őket és ez a bámulatos eredmény tárul elénk, hála a mérhetetlen tehetségüknek! Ezt már nem tudom tovább fokozni, jöhet a videó! (Szerintem ez az, amit már egyszer kitettem ide a blogra, de lehet, csak rosszul rémlik.)

The Voice Germany 2018 - Let's Get It Started

Akkor jöjjön egy újabb vallomás. Azt mondtam, követem a legtöbb ország Voice-műsorát, ahogy tudom. Hát...vannak kivételek. A németeket kerültem addig, míg Rita Ora-nak nem lettem rajongója (tudjátok, az itteni első videóban, az ausztrál mentorcsapattal énekelt egy nagyot), akkor néztem bele becsülettel először a német változatba, mert meglepte az ottani teamet és nézőközönséget, de ebbe most nem mászom bele. De ezt leszámítva azóta sem vagyok túlzottan képben a műsor német kiadásával. Ám ezt a 2018-as évadnyitó performanszot lehetetlen volt innen lehagyni. Michael Patrick Kelly kezdte énekelni ezt a világhírű Black Eyed Peas számot (a banda egyik tagja will.i.am., aki a brit mentorcsapat egyetlen állandó tagja a kezdetektől, ezt gondoltam, érdekességként leírom), aztán becsatlakozott Yvonne Catterfeld a káprázatos hangjával. Mikor meghallottam, egy pillanatra elképedtem. Aztán jött a Michi Beck & Smudo duó, végül berobbant Mark Forster. Hát...ebben a dalban annyira durva magasságokba nem kellett menniük hangilag, hogy sarokba ájuljak, de gyerekek, én ilyen bulihangulatot baromi ritkán látok a fellépők közt és a közönségben. Mármint félre ne értsetek, mindig elképesztő teljesítményt nyomnak a mentorok, a profizmusuktól hátast tudok dobni, az összhang nekem az első, és a Voice-mentorokban eddig sosem csalódtam ilyen tekintetben, a közönséget is sokszor feltüzelték már, de amit itt a németek műveltek hangulatfokozás címszó alatt, az szerintem kimagasló! Itt volt a helye ennek a produkciónak!

The Voice USA 2021 - Girls & Boys mash-up

Azért az imádott amerikai Voice-om sem maradhatott le innen. A toplistás posztomat évekkel ezelőtt írtam, azóta azért volt pár szezon, amiben az aktuális mentorteam elkápráztatta a népet. Például tavaly, amikor egy mennyei mash-up volt terítéken. A srácok kezdték egy 1966-os slágerrel a Sam & Dave duótól. Blake Shelton most már az egyetlen mentor az amerikai székben, aki a kezdetektől ott van. Ő és John Legend nagyon odatették, amin nem is lehet meglepődni. Aztán jött Aretha Franklin legnépszerűbb, világszerte ismert számával az aranytorkú Kelly Clarkson és az ebben az évadban először mentorkodó Ariana Grande. Az ember nem győzi állandóan becsukni a száját, mert az automatikusan a "leesik az áll" effektust gyakorolja. Lessétek meg a saját szemetekkel ezt az isteni performanszot! Ez a négy ember a profizmus definíciója! És továbbra is imádom a művészek közti szakmai tiszteletet és csodálatot, amivel egymást figyelik, egymásra reagálnak! Erről írtam a régi posztomban. Ez nemcsak az amerikaiakra vonatkozik, minden egyes mentornál megfigyelhető, mennyire csodálják egymás hangját, tehetségét! <3

The Voice Australia 2019 - In The Air Tonight

Úgy néz ki, ez az évadnyitók bejegyzése lett! És igen, ausztrál mentorfellépéssel kezdtem a posztot, és gondoltam, miért ne adhatnék neki egy keretet. Most kicsit visszaugrunk az időben 2019-re, vagyis a nyolcadik szezonra. Először hadd írjam le a neveket: Delta Goodrem, Kelly Rowland, Boy George és Guy Sebastian, akit a fenti videóban már megismerhettetek. Na, neki ez volt az első évada mentorként Ausztráliában, én itt ismertem meg. Ő kezdte konkrétan ezt a dalt. Képzelhetitek, hogy ilyen elképesztő erejű első benyomással mekkora kedvencem lett a pasi instant. Ez a négy ember konkrétan olyan magasra tette a lécet ezzel a produkcióval, a nem e világi tehetségükkel, hogy ha összesített mentorfellépés toplistát kéne írnom, konkrétan egyazon helyen lenne az amerikai toplistám első helyezettjével. Nem vicc! Oké, köztük nem tudok dönteni, de ez a csoda, amit ez a négy ember művelt Phil Collins klasszikusával, azt lehetetlen tanítani! A zene a vérükben van, a hangjuk hegyeket lenne képes elmozdítani a helyükről, és hiába van a tehetségük égi magasságokban, az alázatuk magával ragadó! A borzongás rögtön az elején elfogja az embert. És imádom, hogy egy mondhatni klipet forgattak le, amit az elején láthatunk, aztán bumm, váltás és ott vannak a színpadon teljes valójukban, a hangjuk ragyogó, könnyfakasztó és mágikus fényével! Ezt már nem is tudom tovább fokozni szerintem. Ezt nem hagyhatjátok ki! <3 Nektek melyik a kedvenc videótok ebből az ötös fogatból?

Mit szólsz hozzá?

Egy ideig agyaltam, hogy ez a poszt a Broadway kategórián kívül bekerüljön-e az Élő videók vagy a Színházi rovat közé is, de végül úgy voltam vele, nem véletlenül van külön Broadway szekció. Ide mindent ömleszthetek, ami az ottani színházi brigáddal kapcsolatos, lehet albumkritika, de ugyebár élő fellépés is, ahogy azt már láthattátok itt a blogon. Az utolsó igazán részletes Broadway-bejegyzésem 2018-ban volt. Most pedig szépen elásom magam, mert aki ismer, pontosan tudja, mennyire élek-halok a kinti zenés színházért, hogy mennyire piedesztálra emelem a Broadway-művészeket. Nem, nem túlzok, ők a világ legkiemelkedőbb csodái ebben a roppant nehéz műfajban. Imádom a magyar musicalszínészeket, illetve franciák közül is rajongok jó néhányukért, sőt egy ideje a spanyol nyelvterületű musicalvilággal is elkezdtem ismerkedni, és bizony ott is vannak kimagasló emberek. Azonban amit az USA-ban hangképzés címszó alatt művelnek, az a csúcskategória. A legtöbb Broadway-színész (nyilván ott is vannak kivételek) lelket simogató hangszínnel és hangterjedelemmel lett megáldva, ráadásul a legtöbbjük olyan technikával rendelkezik, amire nincsenek szavak. Ezek miatt tartom őket a világ legjobbjainak, ugyanis a kinti musicalszínészek a képzésük miatt kb. minden zenei műfajban megállják a helyüket, sőt sokszor az eredeti előadón is túltesznek. Nem tökéletesek, náluk is vannak gyenge láncszemek, de alapjában véve én az őstehetség jelzőt használom a legnagyobb részükre. Most pedig úgy gondoltam, összeszedek néhány random videót, amiben nem előadás közben láthatók az adott művészek, hanem valamilyen műsorban vendégeskedtek éppen, főleg civilben, de valamelyik előadás dalát előadva. Azért bevallom, 1-2 videót választottam, ami ugyan külön fellépés, de jelmezes, ensemble-val megspékelt. De csak mert a táncos tudásukat is rohadtul szeretném kiemelni. Na, vágjunk bele.

Broadway's Return Medley - Aladdin, Lion King & Frozen

A koronavírusnak "hála" durván 2 évre sötétségbe borult a Broadway, nem világítottak a reflektorok a színpadokon, nem voltak megtelve a színházak lelkes, kultúrára és varázslatra áhítozó nézőkkel. Aztán végre 2021 őszén visszatért az élet, újra megnyíltak a kapuk, a színművészek pedig örömmel, szívvel-lélekkel (és legtöbbjük némi aggodalommal telve a nagy kihagyás miatt) tértek vissza a világot jelentő deszkákra. Szerencsére a csodás eseményeket a talk show-k sem hagyták szó nélkül, sorra hívták meg fellépni a különböző musicalek fantasztikus művészeit. A The View beszélgetős műsorban az Aladdin, az Oroszlánkirály és a Jégvarázs főszereplői közül hívtak meg pár embert, hogy énekeljenek részleteket az előadások leghíresebb dalaiból. Michael James Scott kezdte a sort az Aladdin híres betétdalával, ami Genie egyik szólója. Közben csatlakozott hozzá az aktuális címszereplő, Michael Maliakel, aki ezt követően a leghíresebb A Whole New World duettet adta elő Jázminnal, vagyis Shoba Narayan-nal. Meglepetésszerűen megjelent a The Lion King musical Nalája és Simbája, Adrienne Walker és Brandon A. McCall, és rázendítettek az ő duettjükre. Aztán átfedésben ment a két meseszép duett. Könnyfakasztó. A sort a Frozen musical fináléjával zárta Elsa és Anna, vagyis Caroline Bowman és Caroline Innerbichler. A két Caroline-hoz pedig becsatlakoztak a többiek is. Felemelő pillanat, szerintem. Főleg ennyi kihagyás után. Én minden egyes covid utáni nagy visszatérős Broadway-performanszot zokogva néztem végig. Ez sem volt kivétel. A fellépés végén pedig a műsor közönségét megajándékozták azzal, hogy kiválaszthatják, melyik előadásra szeretnének elmenni a három közül, és ingyenjegy a meglepetés. Hát...bárcsak ott lettem volna. A műsor elején pedig - csak hogy garantáltan zokogjak - még bejátszották, ahogy a három musical próbái újraindultak a lezárás után. Mondom, én mindig zokogok ezen a videón...is.

Laura Osnes - Hopelessly Devoted To You (Grease)

Szerintem nem mondok újdonságot azzal, hogy Laura Osnes a legnagyobb csodám. Lassan 10 éve vagyok a rajongója, napról napra jobban imádom őt. Ezért is visel meg annyira, hogy sajnos tavaly óta szegény kb. száműzetésben van a színpadról. Nem megyek bele a részletekbe, akit érdekel, olvasson utána. Én ezt a témát nem vagyok hajlandó bonclgatni, mert félek, ha leírom a véleményemet, engem itt elevenen megnyúznak páran. A lényeg, hogy Laura most épp nincs a közelében annak, hogy ismét színpadra álljon. De legalább Hallmark-filmekben láthatom. Na, de visszakanyarodva ide: 2007-ben egy reality műsorban választották ki a Grease musical női főszerepére. 21 éves volt mindössze, amikor eljátszotta Sandy-t. Itt ezen a 2019-es felvételen elmondja, hogy poszttraumás stressz szindrómája van ettől a szólótól, mert kb. a túlélésért kellett énekelnie a versenyben a többi csodás és tehetséges kolléganővel egyetemben. Imádom Laura humorát. Mielőtt pedig elkezdené énekelni a dalt, azt is elmondja, hogy már jó ideje nem adta elő élőben. Hát...ehhez képest pár másodperccel később egy lenyűgöző angyal hangja lengte be az épületet. Szavak sincsenek arra, amire Laura képes. <3 Nézzétek meg a saját szemetekkel.

Jordan Fisher - Waving Through A Window (Dear Evan Hansen)

Jordan-t talán a legtöbben a The Flash sorozatból ismerik. Na, én meg a színházi művészete által, már évek óta. Még a Hamiltonban debütált 2016-ban, aztán 2020 januárjában ő lett Evan Hansen, de mint tudjuk, hamarosan bezártak a színházak a koronavírus miatt. Jordan pedig a közel 2 éves szünet után újra a címszerepben volt látható 2021 decemberétől, amikor újra kezdték játszani a darabot. Még az első előadás előtti napokban lépett fel a The View-ban ez a lenyűgöző fiatalember. Lényegében minden Evan-t a szívembe zártam - bár megvan az abszolút kedvencem -, így Jordan sem kivétel. Annyira csodálom őt, szeretem, ahogy megfogta ennek a szeretetre méltó karakternek a tiszta lelkét. Sajnos nem sokáig vitte a szerepet, február végén már ki is bújt Evan bőréből. Azért ezt a kis fellépést elhoztam, mert szerintem mindenkinek látnia kell. Annak is, aki "csak" a híres szuperhősös sorozatból ismeri őt. :)

Rent Live 2019 + Rent Original Bway Cast 1996

Ennél most egy picit csaltam, mert technikailag színházi eseményről hoztam videót. 2019-ben új csapattal játszották el a Rent musicalt egy este, ami profi minőségben fel is került a netre. Aztán a végén jött a meglepetés. Színpadra állt az 1996-os EREDETI brigád, akik ezt a magával ragadó musicalt bemutatták sok-sok éve. Borzongás és könnyek futottak végig rajtam, ahogy felgördült a függöny (ez esetben az őket takaró logó) és megláttam ezt a sok elképesztő és legendás művészt. Aztán hamarosan megjelent az "új csapat" is, beállva a régiek mellé. Szóval igen, ez színházi produkció volt, de itt a végén már csak két külön generáció tehetségei szórakoztak egy hatalmasat, a jelenlévő közönségnek örökre szóló élményt okozva. Meg azért nekünk is, akik csak így videón keresztül követhettük a csodás eseményt. <3

Hannah Corneau - No Good Deed (Wicked)

Szerintem már elégszer kötöttem az orrotokra, hogy a Wicked musical mennyire sokat jelent nekem, na meg hogy mennyire háklis vagyok vele kapcsolatban. Rohadtul kritikus vagyok, kb. várom, amikor bele tudok kötni valamelyik Elphaba játékába vagy hangjába... Broadway ide vagy oda, nem volt mindenki tökéletes ebben a komplex szerepben, ami színészileg és hangilag is kihívás az adott művésznek. Most megmutatom nektek az egyik toplistás Elphie-met, aki ebben a beszélgetős színházi műsorban egy bámulatos zongorakísérettel énekelte el a (szerintem) legelképesztőbb szólót a musicalből. Akármikor nézem meg Hannah-ról ezt a videót, nem tudok nem tátott szájjal ülni. Teljesen átlényegült, még erre a szimpla kis fellépésre is, a hangja pedig elemi erővel szólt. Mondjuk ez tőle megszokott. Tényleg eszméletlen, nem hiszem, hogy tovább kellene csűrni-csavarni a szót.

Karen Olivo & Aaron Tveit - Your Song (Moulin Rouge)

Szerintem nincs a bolygón ember, aki minimum hallomásból ne ismerné a Nicole Kidman és Ewan McGregor főszereplésével készült 2001-es Moulin Rouge című filmet. Nos, nekem kifejezetten tetszett...aztán jött a musical. Úgy söpörte le nálam a filmet az asztalról, mintha legalábbis orkán erejű szél lett volna. Mondjuk jobban belegondolva az volt. Hála legfőképp Karen Olivo és Aaron Tveit nem e világi tehetségének. 2019 végén Stephen Colbert talk showjában énekelték el a Your Song című csodadalt. Civilben, jelmez nélkül, két mikrofonállvánnyal is olyan átütő volt a produkció, hogy pillanatokon belül sírni kezdek, amint Aaron elkezdi a versét énekelni és felcsendülnek az ismerős dallamok. Képzelhetitek, milyenek voltak a musicalben, ha ez a kis fellépés ilyen nyomot hagyott bennem. Bárcsak láthattam volna élőben is őket, nemcsak felvételen. Karen már 2021-ben bejelentette, hogy a visszanyitás után nem tér vissza Satine szerepében. Most májusban pedig már új beállókkal folytatódott a musical, főszerepben Ashley Lorennel és Derek Klena-val. Ők is biztos elképesztően jók, de Karen és Aaron valami igazán maradandó kincset adtak nekünk a kettősükkel, ami szent és sérthetetlen a szememben és a szívemben. <3

Ben Platt - You Will Be Found (Dear Evan Hansen)

Igen, még egy Dear Evan Hansen dal. Egy újabb Evantől. Vagyis inkább az eredeti Evantől. Amikor 2016 végén bemutatták ezt a csodát a Broadway-n, Ben Platt lépett ki a színpadra az ő lelkének ragyogó és színtiszta fényével. Aztán 2017 végén otthagyta a musicalt, jöttek és mentek az Evanek az évek alatt, én pedig ahogy Jordannél írtam is, mindegyiküket a szívembe zártam. De Ben lenyomata a lelkemen kitörölhetetlen. Amit ő adott nekünk Evanként, az utánozhatatlan és megismételhetetlen. Egy színházi énektanár fogalmazta meg tökéletesen: "ha 75 éves lenne, akkor is őt nézném ebben a szerepben". Igen, én is. Ő a tökéletes Evan. Mindegyikük meg szokott ríkatni, de ő az egyetlen, aki már a legelső másodpercben. Ez a 2021-es tehetségkutatós fellépés a tökéletes példa erre. Olyan színpadkép van, aminek semmi köze a dal mondanivalójához, az előadáshoz, ő is csak áll ott az elején, kb. semmi sem történik, mindössze a hangjával elkezdi simogatni a lelkét a nézőnek. Szóval igen, ezen is úgy bőgök, mint egy kisbaba. Ami pedig többet ér minden szónál, hogy a végén Howie Mandel komikus is állva tapsol. Az a zsűritag, aki köztudottan a zenés színház ellen van, konkrétan utálja és ennek hangot is szokott adni. Szóval ennyit erről. Ben Platt egy áldás, ez még a jelek szerint számára is nyilvánvaló. Annyira örülök, hogy a tavaly ősszel megjelent Dear Evan Hansen filmben Ben újra eljátszotta ezt az ikonikus karaktert, akit neki köszönhetően zártunk a szívünkbe. Egy életre. <3

Newsies Cast - Seize The Day

És akkor íme egy jelmezes fellépés még 2012-ből. A Newsies csapata (ekkor már Corey Cott leváltotta Jeremy Jordan-t a főszerepben) egy táncos műsorban, a Dancing With the Stars-ban mutatta meg, mennyire lehengerlőek. Ez a musical mindenképp a toplistámon van, mégpedig előkelő helyen. Ez az ensemble világklasszis, és akkor itt térnék ki rá, hogy a Broadway brigádnak nemcsak a hangképzése elképesztő, hanem a táncképzés is kenterbe veri a világ többi zenés színházát. Ez nem a többi ország művészei ellen szól, mindenhol vannak nagyszerű táncosok. Nemes egyszerűséggel a Broadway egy más szint. Egy olyan, amihez sehol máshol nem érnek fel. Ezt szerintem a Newsies csapata tökéletesen bizonyította is. A hideg ráz, miközben ezt és az ehhez hasonló varázslatot nézem, amit ők műveltek az évek alatt. A Seize The Day nálam sokszor felcsendül, imádom hallgatni, nézni meg pláne. Főleg a táncosok istenét, Ryan Steele-t. Az a pörgés a végén, te jó ég! Senki más nem képes ilyen precízen, konkrétan a nulláról indítva a forgást ennyire agyeldobós szintet hozva véghezvinni a mozdulatsort. A legnagyobb kedvenc táncosom a zenés színházi világot nézve, ez nem kérdés. Szeretem a Newsies-t, szeretem a történetet, szeretem a zenéket, a színészeket, az ensemble-t. Egyszerűen úgy tökéletes, ahogy van. <3

Mit szólsz hozzá?

Több mint egy év kihagyás után VISSZATÉRTEM A BLOGRA. Elég szépen keretbe tettem a dolgot, hiszen Taylor Swiftről volt anno az utolsó posztom, amit követően hirtelen felszívódtam, most pedig vele térek vissza. Nem ígérek sűrű frissítéseket, de még egyszer nem tervezek ennyi időre eltűnni. Ha még emlékeztek a tavalyi bejegyzésem végére, visszatértem a Swifties-ek közé, ami ugyebár a rajongótáborának "gyűjtőneve". Az elmúlt egy évben arról nem változott a véleményem, hogy sok Taylornál jobb hangú énekesnő van, akiket a világ fele sem ismer, pedig megérdemelnék a világhírnevet, de ahogy akkor is leírtam, ez NEM Taylor hibája. Tay egy csodás dalszerző, egy igenis jó énekesnő, akinek vannak az élő fellépésein kimagasló pillanatai, olyanok, amik nekem libabőrt okoznak. Vagy a hangja, vagy a közönség, vagy a színpadkép vagy épp ezek összessége miatt szokott engem a hideg rázni. Ilyen videókat szedtem össze most. Jelzem, fanatikus rajongója nem lettem újra, nagyon sok fellépésének nem láttam a videóját, szóval bocsi, ha valami igazán epic kimarad a sorból (azt nyugodtan küldjétek el nekem kommentben, meg fogom nézni). Most azok közül válogattam, amikhez szerencsém volt az évek alatt és elérték a már említett "wow" hatást. Egyébként nem időrendi sorrendben összesen 13 videót gyűjtöttem össze, mert (a Swiftie-k számára ez nem új infó, de hátha valaki még nem tudja) ez Taylor szerencseszáma.

Should've Said No (Fearless Tour 2009)

Egy újabb keret a legutolsó bejegyzésemhez. Ott ezzel a videóval zártam a posztot, a nagy visszatérésemnél pedig ezzel nyitok. Akkor már kielemeztem, hogy ez volt az első albumáról az egyetlen, amit akkor is hallgattam, amikor már egyáltalán nem voltam a rajongója. Baromi sokat jelent nekem mind a mai napig, a libabőr garantált, de főleg ezen a koncerten volt számomra átütő erejű. Mind hangilag, mind pedig színpadi látványt tekintve lúdbőrözős. Pláne, amikor a kezével jelzi a közönségnek, mikor üvöltsenek és legyenek csendben. Jó játék. :D Imádom azt a pillanatot, aztán ami azt követően jött, a hangnemváltással, az esővel megbolondítva. Az már tényleg a csúcsok csúcsa! <3 Szóval nem hagyhattam le ezt a videót a sorból. Ráadásul ez volt a turné zárószáma, szóval még emiatt is epicnek tartom, tetszik, ahogy lezárták az egészet.

2019 American Music Awards fellépés

10 évvel később egy mashup-ot énekelt különböző dalaiból ezen a zenei díjátadón. Hat dalából adott elő egy egyveleget, köztük az akkor legfrissebb Lover-t is előadta, azt teljes egészében. Bevallom, a dallistáról nem szeretem mindegyik számát, de annyira ikonikussá tette mindegyiket, hogy lényegében fel sem tűnt, hogy az elhangzottak közt két számát konkrétan ki nem állhatom, egy kb. semleges, és a Lover-rel együtt mindössze kettő van, amit imádok. Mégis imádom a fellépést, imádom, ahogy a szülei ott állnak és énekelnek vele és látom a büszke fejüket. Annyira édes ez a látvány. Azt is tudom, hogy Taylor közvetlenül a performansz után hazavitte az "Évtized Előadója" díját, és az anyukája végigbőgte a díjátadást. Elképesztően megható momentum. Mondjuk itt a fellépés után már zsepi volt nála, szóval meg sem lep. Egyszóval imádom, ahogy itt tündökölt a színpadon, imádom, hogy a szülei első sorból nézték végig a lányuk ragyogását. Nekem már ez a gondolat libabőrt okoz, és bevallom, könnyeket csal a szemembe.

Style/Love Story/You Belong with Me (Reputation Stadium Tour 2018)

2018-ban is turnézott Ms. Swift. Ha nem tévedek, pont ez a koncertfilm van fent a Netflixen. Tuti megnézem majd. Itt három dalát mosta össze az énekesnő. Az első a Style. Nos, ez nekem kimaradt, mert a Red című albumáig vagyok képben vele, utána engedtem el a rajongást, ez a szám meg pont a soron következő 1989 című lemezére került rá. Onnan csak kevés dalát hallottam, ez is kimaradt. Viszont tetszik a hangulata. Ezen a koncertfelvételen meg egyszerűen imádom a színpadképet, a közönséget, minden klappol. Ami miatt viszont ez a videó nem maradhat le innen - ergo a pont, ami libabőrt okozott -, az a Love Story-tól indul. Ott kezd el felvonulni a hihetetlen zenekara. Bár nem ismerek mindenkit név szerint, de ami fix, hogy amikor odaér Paul Sidoti és Amos Heller gitárzsenik közé, én instant sírni kezdek. Amikor Paul orrára koppint, ráborul, aztán Amosszal édesen farkasszemet néz egy pillanatra, hát nekem ott végem. Nem emlékszem mindenkire a bandából, de ők ketten a karrierje kezdete óta ott voltak vele. Nekem pedig ez annyira érzelmes, a You Belong with Me-nél pedig ugrál az egész stadion. Hát kész, ez tényleg fantasztikus! <3

I Don't Wanna Live Forever (Super Saturday Night 2017)

Ennek a dalnak az eredeti verziója duett, és A sötét ötven árnyalata című filmben hallottam. Egy dallamvilágát tekintve sokkal letisztultabb, egy szál gitárral előadott szólóváltozatot kaptunk ezen a fellépésen. Ahogy énekli a közönség, például a videó vége felé az a srác csukott szemmel, engem padlóra küld. Ez a nő egyedül, egy letisztult háttérrel, egy gyönyörű dalt énekelt el EGYÜTT  rajongóival. Csak a zene szeretete, a kristálytiszta hangja áradt szét a teremben akkor este. Naná, hogy itt a helye ennek a felvételnek.

Mine (Speak Now World Tour 2011)

Kicsit megint ugorjunk vissza az időben. 2011 elején indult el a második világkörüli turnéra, ami 2012 tavaszán ért véget. Ezt azért nem akartam innen lehagyni, mert fiatalabb koromban a Mine című dala több hónapig a világot jelentette nekem. Ez a harmadik stúdióalbumának első megjelent száma volt, annyira oda voltam tőle, hogy folyamatosan üvöltve énekeltem. Most pedig, hogy rákerestem az élő fellépésekre és rábukkantam erre a turnés felvételre, rögtön visszajött az érzés, mennyire imádtam, sőt a szöveg is eszembe jutott, pedig évek óta nem hallgattam. Szeretem ezt a videót, szeretem a hangulatát, Tay kitartott hangját a végén, a gitárt, a színpadképet, mindent. Oké, nem katartikus alapvetően, mármint nem okoz olyan erős libabőrt a többi itt lévő videóhoz képest, de a nosztalgia nagy úr. És bizony elkapott a szele, nem is kicsit. Az élmény pedig nagyon is átjön a videóból.

Angels (Reputation Stadium Tour 2018)

Az Angels című dal 1997-ben jelent meg, a zseniális Robbie Williams száma. Szerintem nincs a világon olyan ember, aki még ne hallotta volna. Álmomban nem gondoltam volna, hogy Taylor 2018-as turnéjának egyik állomásán ez is felcsendül, ráadásul duettben az eredeti csodaelőadóval. Taylornak újabb pluszpont az, amilyen alázattal állt Robbie-hoz. Oké, a fickó pólója mindent visz, de az, ahogy Taylor már-már háttérbe vonulva hagyja érvényesülni Robbie-t, na meg a tomboló közönséget. És megint ott van Paul Sidoti gitáros, aki 2007 óta Taylorral van. Egyszerűen lehengerel ez a videó. Kár, hogy csak az eleje profi minőségű videó, a többit rajongók anyagaiból vágták össze. Azért a lényeg kivehető.

Wildest Dreams/Enchanted (1989 World Tour - 2015)

Készen álltok egy újabb pazar mashup-ra? Ettől az agyamat is eldobom, bármikor nézem meg. Swift kisasszony a Speak Now 2010-es, és az akkor legfrissebb, 2014-es megjelenésű 1989 című albumáról mosott össze két csodaszép dalt. Zongoránál kezdte a produkciót, a dal(ok) végére már felállt onnan. Annyira egyben van az egész performansz, ez az egyik legjobb egyveleg, amit valaha hallottam. A hangja pedig úristen, itt valami elemi erővel szólt. <3

Haunted (Speak Now World Tour 2011)

Ha valaki megkérdezi tőlem, melyik a legalulértékeltebb Taylor Swift szám véleményem szerint, akkor egy másodperc gondolkodási időre sincs szükségem. A Haunted-et választom. Ez is a Speak Now stúdiólemezen foglal helyet, nekem pedig a TOP 5 örök kedvenc Taylor-dalaim közt ott van. Kb. az első vagy a második helyen. Csak mondom. Ezt pedig, amit a Speak Now világturnén művelt a színpadon, szimplán legendás. Hadd ne elemezzem még órákig a dalt, így is 13 videót válogattam itt össze, most nyilván senki sem akar regényt olvasni. Legyen elég annyi, hogy ha megnézitek a videót, szerintem megértitek, miért hidegrázósan tökéletes ez az egész fellépés az én olvasatom szerint. <3

You're Not Sorry (ACM Awards 2009)

Visszaugrunk 2009-re, egy díjátadós performanszra. Ez a szám a második albumán, a Fearless-en hallható, megjegyzem, az abszolút kedvenc számom arról a cd-ről. A libabőr nálam már ott elkezdődik, ahogy David Copperfield illuzionista "beinvitálja" az énekesnőt a színpadra. Tudniillik, imádom a bűvészeket. Az nálam önmagában libabőrt okoz, ha őket nézem. És itt az csak rátesz egy lapáttal, ahogy a karrierje elején tündöklő Taylor-t micsoda üvöltő közönség fogadta, ahogy megjelent. A dal gyönyörű, ahogy elénekelte, az meseszép. Bár persze itt még a hangja nem volt annyira kiforrott, mint manapság, nem volt annyira erős. Igen, aláírom, az elmúlt főleg 5-6 évben Tay hangja rengeteget erősödött hangszínt illetően is. A korral előrehaladva ez változik, ugyebár. Neki pedig lényegesen erősebb lett a hangja. Viszont ezen az estén a "kezdő" csillag így is csodát művelt. Copperfield után a varázslat már egyébként is garantálva volt. :D <3

Daylight (City of Lover Concert 2019)

Direkt ezt a felvételt választottam a You're Not Sorry után. Ott is a zongoránál, és itt is a zongoránál ülve mutatta meg, mennyire briliáns. 10 év különbséggel. Elképesztő, ugye? Ez nálam önmagában libabőrt okoz amúgy. Ráadásul akkor 10 éve is egy új számát énekelte el, illetve ezen a 2019-es párizsi koncertjén is a Lover című abban az évben megjelent lemezéről adta elő az egyik friss szerzeményét. Mert ha ezt elfelejtettem volna eddig említeni (bár a tavalyi posztomban megtettem, de nem árt az ismétlés), Taylor írja a saját dalait. Ez a Daylight egy igazi kincs, ha engem kérdeztek. A rajongók arca pedig mindent elárul. Ez a nő aznap este csodát tett a francia rajongók lelkével... IS. Nem találok szavakat. <3

I Knew You Were Trouble (Victoria's Secret Fashion Show 2013)

És most...jön a CSODA definíciója! Megszámlálhatatlanul sokszor néztem már meg ezt a Victoria's Secret divatbemutatós fellépést. Gyerekek, ez a dala Taynek nálam szintén TOP 5, nem mellesleg már hallhattátok ebben a videóválogatásban a 2019-es díjátadós mashup-ban, még a posztom elején. Egyszerűen már maga a szám annyira ütős, hogy lehetetlen nem tetőtől talpig érezni a libabőrt. Itt pedig, ahogy Taylor lazán, magabiztosan, a gyönyörű felvonuló modellek közt, egymással is kontaktolva tisztán előadja, az maga a kánaán. Annyira vagány az egész. Az elején imádom, ahogy felvonul Adam Levine (most már felesége, akkor még) barátnője, Behati Prinsloo, és a pasinak jön a szívecske szem. Hát, megzabálom. És tényleg epic az egész videó. Imádom! Végig szoktam vigyorogni és ráz a hideg közben. <3

All Too Well - 10 Minute Version (Saturday Night Live 2021)

A tavaly év végi SNL-es fellépése a legújabb ebben a blokkban. Tay itt már majdnem betöltötte a 32-t. A szemünk előtt tinédzserből érett, gyönyörű, bámulatos nővé érett. Ez a performansz már önmagában emiatt könnyeket csal a szemembe. Az All Too Well is a Red című albumára került fel, mint amúgy az előző csodazene. Ám tavaly igazi csodát kaptunk. A dal 10 PERCES VÁLTOZATÁT!!! Egy ilyen csodát 100 percig is tudnék hallgatni és tovább. Szóval nekem nagy áldás volt a Taylor's Version megjelenése a Red dalaiból, ezzel együtt pedig ugyebár ez a hosszú verzió. A fellépésen a háttérben ment a videoklip hozzá, benne Sadie Sink-kel és az én régóta imádott Dylan O'Brien-emmel, aki a Teen Wolf óta az egyik kedvenc színészem ever. Hát...nem találok szavakat erre a performanszra...sem. Egy álom! Bravó Taylornak, öröm volt látni, hogy élőben is elénekelte ezt a csodát! <3

I Knew You Were Trouble (1989 World Tour - 2015)

Igen, ismét az agyonmagasztalt I Knew You Were Trouble jön. Ezúttal nem mashupban egy díjátadón, sem divatbemutatón felcsendülve, hanem egy koncertturnén, mégpedig a kedvenc Taylor koncertemről. Az 1989 névre hallgató album után ilyen nevű világturnéra is ment az énekesnő, nekem meg eláll a lélegzetem kb. az összes videótól, amit erről láttam. De az, ahogy ezt a csodaszámot átdolgozta erre a koncertturnéra, az a MESTERMŰ meghatározása. A már eleve isteni hangszerelésű számot picit rockosította, még hidegrázósabbá tette. A koreográfia, a színpadkép, az üvöltő rajongósereg, a hatásszünet, az egész áthangszerelése, az az elképesztő magas hang, amit kristálytisztán, hosszabban kitartott, mint valaha...sőt még magasabbra vitte, hát ez világszínvonal. Igen, és ezt én írom, aki nem akarta tavalyig belátni, hogy még mindig szeretem őt. Igen, továbbra is vannak nála jobbak a szememben, de hatalmas csoda ez a lány, ez nem kérdés! Na, mehet egy utolsó libabőr így a poszt végére? <3

Mit szólsz hozzá?