Nemsokára indulunk Szegedre anyuval, hogy megnézzük a Titanic musicalt, amit egyébként holnap játszanak utoljára, szóval nagyon boldog vagyok, hogy eljutok rá. Igazából már azóta sejtettem, hogy a musicalt nem viszik be a kőszínházba, mióta bejelentették a szereposztást a Szegedi Szabadtéri Játékokra. Olyan vegyes csapat gyűlt össze, akik közt szabadúszó színművészek is vannak, hogy valami azt súgta, nem kerül be egyik színház falai közé sem végül. Pláne úgy, hogy végül is koprodukcióról beszélünk, hiszen az Operettszínházból és a Madáchból is szerepelnek benne. A lényeg, hogy éreztem, ez a csoda mindössze hat szabadtéri estére szól. És lám, nem tévedtem. Ma este pedig gyönyörködhetek a színpadi látványban, az alakításokban és a mesés hangokban. Ezer százalék, hogy tetőtől talpig fogom érezni a libabőrt, mégpedig a darab elejétől egészen a tapsrend végéig. Már tűkön ülve várom! Biztos fogok írni róla kritikát. Jó, tudom, ígértem én ezt már korábbi előadásokkal kapcsolatban is, de érzem, hogy ezúttal valóban megírom a véleményem. Mégiscsak úgymond egyedülálló eseményről van szó, amit talán most látok először és utoljára magyar színpadon. A Titanic című film pedig már egészen kiskorom óta az egyik legnagyobb kedvencem. Leonardo DiCaprio is ebben vált a kedvenc színészemmé (bár hozzátenném, nem klisés módon szeretem őt, vagyis nem ragadtam le a Titanicnál, azóta bőven láttam alakításait, amikkel még jobban lehengerelt), ráadásul ha ez nem lenne elég, a musical, amit ma látni fogok, egy Broadway-feldolgozás. Ugyanis 1997-ben, vagyis a film bemutatásának évében, a Broadway színpadán is debütált. Pontosan tudjátok, mit jelentenek nekem a Broadway-musicalek. Pont emiatt tudom, hogy imádni fogom a mai előadást is. Bár eleve a szereposztás lázba hoz, de erre majd a kritikámban úgyis kitérek. Most jöjjön a bejegyzés apropója, hiszen nem csupán a mai csodaeste miatt pötyögöm be nektek ezeket a sorokat. Hogy miért hozok néhány random videót, amiken bármikor elsírom magam? Nos, részben valóban a Titanic miatti érzelmi túltöltöttség okolható ezért. Másrészt viszont pont ma van apukám halálának az évfordulója, ami valamilyen szinten még ennyi év elteltével is taccsra vág. Szóval a teljesség igénye nélkül összeszedtem most néhány olyan felvételt, amiken valamilyen oknál fogva mindig sírni kezdek. Ez most egy ilyen nap.

Titanic - My Heart Will Go On (jelenetek a filmből)

Ha már a Titanic musicalt nézem, nem maradhat ki a híres betétdala a filmnek, amit a csodás Céline Dion énekelt fel még 1997 tavaszán, néhány hónappal a film megjelenése előtt. Egy zenés összevágást teszek most ki, ami a Titanic jeleneteivel van tele, értelemszerűen. Mindig elsírom magam a filmen és ezen a dalon is. Most nem mennék bele mélyebben a részletekbe, mindenesetre valóban a Titanic az egyik kedvenc filmem, de nem "klisés" módon. Röviden és tömören: mint sokan mások, én is ebben szerettem meg Leonardo DiCaprio-t, és igen, oda meg vissza vagyok tőle, de a többséggel ellentétben én azóta másban is megnéztem (nem túlzok, tapasztalatból mondom, hogy sokan úgy csorgatnak rá nyálat, hogy más alakítását még nem is látták a fantasztikus színésznek!), illetve én nem azon zokogok a legjobban, amikor (esetleges spoiler következik, ha van még emberi lény a bolygón, aki nem látta a filmet) Leo karaktere meghal, aztán Kate Winslet leengedi Jack élettelen testét az Atlanti-óceánba...nem, nekem az a jelenet már inkább a jéghegy csúcsa. Bocs, ez durva és morbid picit. A lényeg, hogy velem már ott padlót lehet felsikálni, amikor a hajón lévő emberek haldokolnak, hullanak bele a vízbe... Borzasztóan megviseli a lelkem, és az sem kivétel, ahogy a kapitány és a hajó személyzete beletörődve a sorsukba, ragaszkodva a Titanichoz, a fedélzeten maradva várják a biztos halált, ám még a zenekar zenél egyet, hogy igyekezzenek nyugtatni a népet. Úristen, még a gondolattól is kicsordulnak a könnyeim. Oké, befejeztem, jöhet a videó. A filmet pedig kb. 4-5 évente szoktam megnézni, ugyanis rohadtul feldolgozhatatlan számomra.

Nyomorultak musical - One Day More (10 éves évforduló)

Jöhet egy kis musical? Rengeteg előadás ríkat meg - mondjuk engem amúgy sem nehéz -, ám a Nyomorultakat kb. végigsírom. Nem véletlen, hogy a filmet még képtelen voltam végignézni. Igen, meg lehet kövezni, hogy egy 2012-es musicalfilmet máig nem sikerült elindítanom, pedig imádom, ráadásul tele van a kedvenc színészeimmel. Mindegy, előbb-utóbb ráveszem magam a lélektörő zokogásra. Addig is a 10 éves évfordulóról hoztam egy videót, amiben az eredeti Broadway-csapat jött össze egy koncertre 1995-ben. A One Day More című dal számomra az egyik leghidegrázósabb ever, és bármikor hallgatom, könnyek szöknek a szemembe.

One Tree Hill - Jelenet az utolsó részből

A One Tree Hill köztudottan a világot jelenti nekem, ha sorozatokról beszélünk. Nincs ennél jobb, erről sosem fog változni a véleményem. Alapvetően ne egy letargikus jelenetre számítsatok most a legutolsó részből, sőt igazán vidám perceket láthattok a videóban, miközben Gavin DeGraw elénekli a frenetikus főcímdalt, én mégis mindig a könnyeimet törölgetem közben. Egyrészt mégiscsak egy fináléról beszélünk, ami után tudtam, hogy már nem kapok több részt. Kilenc évadnyi csoda zárult le perceken belül. Másrészt rajongásig imádom ezt a remek dalt, és libabőrt okozó, ahogy az egész csapat elkezdi énekelni. Meg olyan megható őket együtt látni...még így utoljára. Valahogy mindig ezek a gondolatok érik el nálam a sírós hatást. Ez van. Örök kedvenc! <3

Ezer éve nem posztoltam semmit ehhez a rovathoz. Úgy láttam, most már elérkezett ennek az ideje. 2012-ben zajlott le a legelső Színházak Éjszakája, amiben több pesti színház is részt vett. Idén szeptember 21-én kerül megrendezésre. Javaslom nektek, hogy nézzetek be legalább egy fantasztikus színházba a fővárosban, hiszen biztos remek programok és műsorok várnak rátok. Én most összeszedtem a legnagyobb favorit felvételeim (a teljesség igénye nélkül!!!), és gondoltam, néhány sorban megírom a véleményemet, a videókhoz fűződő élményeimet is. Előre is elnézést, amiért csak az Operettszínházra korlátozódott a figyelmem, ígérem, más színházakba is "látogatást" teszek majd a blogon. Most viszont a legimádottabb színházammal kapcsolatban szeretnék videókat megosztani. Oké, már a Budapesti Operettszínház sem olyan, mint régen, de akkor is örök szerelem marad számomra. Ahogy írtam is feljebb, nem lesz itt az összes kedvenc videóm, mert az rengeteg lenne. Muszáj volt válogatnom, és még így is rengeteg van. Olyannyira, hogy kettészedtem az adagot. Most "csak" 2015-ig posztolok videókat. A többi később érkezik. Na, akkor lássunk hozzá...

Színházak Éjszakája 2012

Vágó Zsuzsi - Fame

Ki mással is kezdhetném a sort, mint azzal, aki a tanárom volt éveken át, aki a legtündéribb emberek egyike, akit ismerek és nem mellesleg országunk legjobbja? Igazság szerint töredelmesen bevallom, hogy ez volt az első és eddigi egyetlen Színházak éjszakája, amin én is ott voltam, de igyekszem tenni róla, hogy idén eljussak rá. Ha mégsem jönne össze, eskü, jövőre megoldom valahogy! Ugyanis óriási élmény volt az egész, oda meg vissza voltam, emlékszem, majd' kiugrottam a bőrömből, főleg ezen a zenés blokkon a nagyszínpadon, amit az ötödik sor közepéről néztem végig. Sosem felejtem el ezt a szenzációs bulihangulatot és a fellépő művészek csodás jelenlétét. Zsuzsi hangja pedig ebben a szólóban kb. lehozta a csillárt a plafonról. Senki más nem tudja ezt a számot ennyire energikusan és lehengerlően előadni nálunk. A műsor után a művészbejárónál beszéltem is Zsuzsival, és ismét megmutatkozott, mennyire szerény és alázatos. Ugyanis mikor agyondicsértem, megjegyezte, hogy ő nem érezte jónak, mert nem hallott magából szinte semmit a dal közben, és biztos hamis volt. Nos...ti mit gondoltok? Elfogultság nélkül állítom, hogy ha ilyen az, amikor nem hall magából semmit, akkor vajon mennyire lehet tökéletes, amikor minden jól működik a hangosítás terén? <3 :)

Peller Anna - Somebody To Love

Aki ismer, az tudja, mennyire imádom Peller Annát. Ezen az estén fergetegesen és kicsit a saját stílusára formálva adta elő a legendás Queen együttes egyik számát. Emlékszem, tátott szájjal néztem az előadását. Máig érzem a libabőrt, amikor csak visszanézem a szólóról készített videót. Képzelhetitek, milyen volt élőben.

Pirgel Dávid - Fantom-duett önmagával

Soha, de soha, de soha nem leszek képes feldolgozni ezt a CSODÁT!!! Pirgi egy istenadta tehetség, akit sokkal jobban meg kéne becsülni a hazai művészvilágban. Sajnálom, hogy a jelek szerint ez nem így van. Imádom őt, és szerintem ha megnézitek ezt a videót, egyet fogtok velem érteni abban, hogy a színpadon lenne a helye most is, mégpedig főbb szerepben, nem pedig a színfalak mögött, konkrétan a sminkszobában. Igen, abban is remekel, imádom a sminkjeit, de ideje lenne hozzávágni egy főszerepet! Rohadtul megérdemelné!

Szabó Dávid & Kocsis Dénes - When You Believe

Hű...hol is kéne kezdenem? Egy szívemnek nagyon kedves dalt adott elő ez a két MűvészEmber. Azért merész dolog egy Whitney Houston és Mariah Carey duettet fogni és kissé átdolgozva előadni. Meg úgy egyáltalán elénekelni. De annyira örülök, hogy megtették. Ekkoriban még nem voltam Dénes rajongója - és finoman fogalmaztam -. Ma már nagyon bánom, hogy kezdetben nem láttam, milyen értékes ez a fiú. Viszont azt hiszem, ez volt az a pont, amikor ez elkezdett átfordulni bennem őszinte tiszteletté és később szeretetté. Dávidot pedig mindig is csodáltam. Istenem, annyira szép volt ez az 5 perces performansz. Minden másodpercét a szívembe zártam. És ha már Dávid, akkor ne felejtsük ki azt a momentumot, amikor könnyedén felkapta és megpörgette Oszvald Marikát!!! Még Szabó P. Szilveszter sem hitte el, amit látott. :D

Füredi Nikolett - Lány az 5B-ből

Ezt a dalt magyarul először a Broadway Fesztiválon hallottam Nikitől 2011 szeptemberében. Már ott rajongásig imádtam, aztán szerencsére következő év márciusában is elénekelte a Színházak éjszakáján. Ez a dal teljes mértékben az övé. Szerintem mástól annyira nem is tetszene. Niki egyszerűen tökéletesen adja elő minden alkalommal. Mintha neki írták volna. Na jó, ez nem teljesen igaz, hiszen eredetileg Kristin Chenoweth számára íródott a dal, konkrétan az ő életének egy aspektusáról szól, amikor a művésznő New Yorkba költözött és megkapta a zajos szomszédokat. :D Annyira jó ez a dalocska, mindig örömmel hallgatom meg, akár angolul, akár a mi nyelvünkön. Muszáj ezzel zárnom a 2012-es Színházak éjszakája blokkot. A Bővebben-re kattintva jöhet a 2013-as év adagja. :D <3

Nos, emberek, nem véletlenül használom a címkék közt a sorozat címét. De erre majd később visszatérek. Első körben muszáj picit elrévednem a múltban. Az 1990-től 2000-ig tartó Beverly Hills 90210 volt a legelső amerikai sorozatok egyike, amiket elkezdtem nézni és amibe kvázi szerelmes lettem gyerekként. Lényegében a Bűbájos boszorkákkal kb. egyszerre keveredett bele az életembe, és mindkét szériáért örökké hálás leszek, a legnagyobb kedvenceim közt vannak. A tíz évadot megélt sorozatból nekem magyar szinkronnal négyhez volt szerencsém, pedig állítólag végig leadta magyarul valamelyik csatorna. Ez nekem valamiért kimaradt. Mindenesetre angolul már az ötödik szezont is végignéztem, és azon leszek, hogy minél előbb eljussak a fináléig, mindössze még mindig reménykedem abban, hogy valahol felbukkan magyar szinkronnal. Félre ne értsetek, imádom az eredeti hangjukat, úgy még átütőbb, viszont van 1-2 tényező, ami miatt szeretnék még picit várni a szinkronra, de erre kitérni most felesleges. A lényeg, hogy bár nem néztem még végig a majdnem 300 részt, de sok mindennel képben vagyok, és jelenleg boldogságban úszom, hiszen mini-sorozat formájában visszatérnek a kedvenceink. Jó, nem egészen úgy, ahogy azt elképzeltük, ugyanis nem folytatást kapunk így majdnem 20 évvel a finálét követően, de akkor is örülök a hírnek. Konkrétan egy olyan felélesztésről beszélünk egy hét részes mini-sorozat formájában, amiben a jól ismert eredeti színészgárda tér vissza, viszont önmaguknak egy kissé eltúlzott, kifordított verzióját alakítják, nem pedig a régi karaktereiket. A lényege az, hogy a nagy csapat újra összejön, felelevenítik a régi dolgokat, illetve igyekeznek tető alá hozni a széria folytatását, tehát ötletelnek arról, mi lehet a karaktereikkel. Sokan csalódottak amiatt, hogy nem tényleges folytatást kaptunk, ellenben én azok közé tartozom, akik már amiatt leírhatatlanul boldogok, hogy visszatérnek ilyen formában a kedvencei. Tegnap adták le az első részt...és akkor visszakanyarodnék a címkéhez. Azért írtam bele a "BH90210"-et, mert eltökélt szándékom minden részről kritikát írni, és így könnyebben ráakadtok majd a későbbiekben az ezzel kapcsolatos posztjaimra. Elárulom, nem ez lesz az egyetlen ilyen sorozat. ;) Most pedig ide teszem nektek a mini-sorozat főcímét, aminek már az első másodpercétől kibuggyant egy könnycseppem, olyan hatással lett rám. Már a zene libabőrt okoz nálam, és az, hogy összehoztak egy olyan főcímvideót, ami egy elég erős visszautalás a régi szép időkre (nos, konkrétan másolták a stílust a korábbi évadokból, de linkelek is egy példát nektek), nekem tényleg hab a tortán. Ami miatt pedig pluszba bármikor könnybe tud lábadni a szemem...nos, az nem épp pozitív dolog. Annyira imádom ezt a videót, tényleg, és érzem, hogy a mini-sorozattal is hasonlóan leszek, azonban Luke Perry hiánya számomra már-már feldolgozhatatlan. Hatalmas űrt hagyott maga után a tragikus halálát követően, és pont tegnap jött rám egy elég nagy sírógörcs, amikor kiderült, hogy Shannen Doherty nem is tért volna vissza a mini-sorozatra, ám miután Luke elhunyt, a dolgok "drasztikusan megváltoztak", hogy a színésznőt idézzem, és egy lehetőségként tekintett a szériára, hogy ezzel emlékezzen meg kollégájáról és jó barátjáról, aki a karaktere első nagy szerelmét játszotta a tíz szezont megélt csodában. Tessék, már megint könnyezem, ahogy ezeket a sorokat írom. Szerintem nincsenek rá szavak, mennyit jelent nekem ez a sorozat és ezek az emberek, bár remélem, valamennyire át tudtam adni ezzel a bejegyzéssel. Lassan érkeznek a kritikák, addig is nézzétek meg ezt a hidegrázósan jó főcímet.

Ez olyasvalami, amit valószínűleg sosem leszek képes teljesen feldolgozni, mindig össze fog törni a szívem, amikor csak eszembe jut, nagyon mély nyomot hagyott bennem a halála, amit mindig magammal fogok cipelni. Bár egyúttal édesanyám szülinapja is ma van, ami persze rendkívüli öröm számomra, hiszen értelemszerűen őt szeretem a legjobban a világon (aminek minden gyerek számára természetesnek kéne lennie, ha engem kérdeztek...legalábbis ha olyan anyukátok van, mint nekem <3), azonban egy apró árnyékot mindig vetni fog erre a napra Cory halála. Már csak amiatt is, ahogy azon a tragikus napon szembesültem ezzel a hírrel. Már a két évvel ezelőtti megemlékezős posztomban jeleztem, hogy aznap egy musicalelőadásban szerepeltem, annak volt a premierje, és amikor reggel elolvastam a halálhírét, teljesen kiborultam. Kicsit összekaptam magam a nagy esemény miatt, azonban amikor végre leereszthettem, napokig csak bőgtem. Nyilván kicsivel könnyebb lett az eltelt évek alatt a hiányát elfogadni, legalábbis már nem zokogom el magam minden egyes videótól, amit elindítok róla...ám még mindig hihetetlen módon fáj belegondolni, hogy már nincs velünk. Úgy gondoltam, néhány felvétel kihagyhatatlan a bejegyzésből. Kezdve rögtön a legelső Lea-Cory, vagyis Rachel-Finn duettel a Glee-ből. Úristen, mennyire humoros momentum volt, hogy amint Finn elkezdett énekelni, Rachel máris meglátta benne a potenciális duettpartnert számára. Cory hangja mellett az arcjátéka is zseniális volt már ekkor. Pár évvel a pilot után, mikor már a karakterek kijárták a gimit, az aktuális legjobb gimis duó előadta a Grease musical egyik dalát, ám a "régiek" a nézőközönségből, illetve Finn - mint felkészítő tanáruk - a takarásból odaképzelték magukat egy ponton. Igen, azt a bizonyos legelső Lea-Cory duettet a nyitórészből. Bár ez a dal alapvetően nem okoz sírógörcsöt, de ez a párhuzam nálam cérnaszakító. Na, de ugorjunk csak vissza a pilothoz egy percre: az ikonikus Don't Stop Believin' nem egyszer csendült fel a sorozat folyamán, és mindegyik alkalommal egy igazi csoda volt. Bár nekem nem ez a pilot-verzió az abszolút kedvencem, de határozottan ez a legkülönlegesebb és a leginkább lélekbe markoló. Istenem, ahogy Cory a dobok mögött ül, és lényegében ezzel a kis dallal győzik meg az énektanárt, hogy maradjon az iskolában, aki könnyes szemmel nézi őket...kizárt, hogy ettől a látványtól ne bőgjem el magam. Az amerikai Journey-együttes száma egy igazi kincs mindenki számára, ebben biztos vagyok. Még nagyon az első szezon elején egy újabb legendás rockzenekar egyik dalát énekelte el a csapat, méghozzá lehengerlően. Ezúttal brit vizekre evezve, egy Queen-dallal bizonyították be, micsoda tehetségek mind. És ahogy Cory elkezdi a dalt...hát, szerintem az angyalok énekelhetnek ennyire gyönyörűen. Ami valóban így van, hiszen már ő is azzá vált. Hogy nem bírok elszakadni az első évadtól, jesszus. Mondjuk nem csodálom, hiszen amellett, hogy azt láttam a legtöbbször, mert nem bírtam leállni az ismétlésével, amikor elindult a széria, hozzátenném a szomorú nyilvánvalót is: az a szezon választ el a legjobban attól, hogy közelebb lépjek Cory halálának időpontjához. Jöjjön most az évadzáró egyik dala a kórus nagy fellépéséről (egy újabb Journey-sláger), miután Finn szerelmet vallott Rachelnek. Istenem, ez a csodagyönyörű dal már eleve sikeresen elérte nálam, hogy könnyáztatta legyen az arcom, azonban Cory halála óta ez még sűrűbben előfordul. A halála utáni időszakban ismétlésre raktam a lejátszóban, és megállás nélkül ezt hallgattam, miközben a sírástól már fájt a fejem. Ma is könnybe lábad a szemem, ha meghallom, de most már kicsivel könnyebb végighallgatni. Persze, mindig itt lesz tőle ez a gombóc a torkomban és ez az égető érzés a szívem környékén, görcsbe rándul tőle a gyomrom...ez SOSEM múlik el. Ám hosszú idő után, de eljutottam oda, hogy jobban kezelem, amikor felcsendül az ismerős dallam. Most következzen egy harmadik szezonos, konkrétan egy újabb évadzárós dal. Ebben Cory mindössze vokálozik, ám úgy éreztem, kihagyhatatlan a listámról. Ez az örök harmadik kedvenc Lea Michele-szólóm a sorozatból, és az egyik legmeghatóbb pillanat. Az érettségi után Rachel elköltözik New Yorkba, Finn pedig biztatja, hogy valósítsa meg az álmait. Közli vele, hogy a lányból sztár lesz, mégpedig nélküle. Igen, ez egyfajta búcsújelenet volt számukra. Finn ugyanis nem költözik el vele a nagyvárosba. Persze a szerelmük sosem szűnt meg létezni, és nagy összeget mernék tenni rá, hogy az életben is hasonló a helyzet. Nyilván Lea továbblépett az életében, most már férjhez ment, de sosem felejti el Cory-t, akivel az életben is egy párt alkottak több éven át, egészen addig a végzetes napig. Mindig ott lesz a szívében az egyik legkülönlegesebb helyen. Szeretni fogja. Örökké. Mindössze továbblépett és próbál boldog lenni. És ez így is van rendjén. Sőt szeretem azt hinni, hogy Cory küldte neki az újabb nagy szerelmet, így vigyázva a nőt és biztosítva a mosolyát. Rachel és Finn is elbúcsúztak, hogy aztán Rachel igyekezzen továbblépni. Ám azért még volt történetszáluk a negyedik szezonban is. Ezzel pedig el is jutunk az utolsó Glee-s videóhoz, amit választottam. Ezzel szépen keretbe is teszem a posztot, hiszen az első közös duettel nyitottam, most pedig a legutolsó meseszép duettjükkel zárom a sort. Ekkor énekeltek együtt utoljára a szérián belül. Ez volt Rachel és Finn igazi búcsúja. Egyúttal pedig ez az a dal, amit mind a mai napig nem bírok zokogás nélkül végighallgatni. Próbáltam, higgyétek el...de nem megy. Kb. az első akkord-leütésnél kibuggyan az első könnycseppem. Ez van. Jó, nemcsak ők ketten énekelték fel ezt a dalt, de ők énekelnek benne a legtöbbet, és úgy érzem, ez a dal valóban az ÖVÉK!!! Már a szövege miatt is, ami végképp sírásba taszít. De az már csak hab a tortán. Ideje befejeznem, mert ha így folytatom, lassan egyszerűbb, ha a képzeletbeli kardomba dőlök, mert csak magamnak okozok megint egy hétig tartó depressziót. Azt pedig nem akarom. Szerintem Cory sem akarná ezt a szeretteinek, barátainak és a rajongóinak, vagyis nekünk sem. Szóval igyekszem nem amiatt szomorkodni, mert meghalt, hanem annak örülni, amit még életében adott nekünk! A humorát, a kedvességét, azt, ahogy a tehetségét a tiszta szívéből és lelkéből átadta nekünk...abból a szívből és lélekből, ami olyan nagyon tudott szeretni! <3

Egy gyönyörű, megható rajongói alkotással zárom a bejegyzést, amiben néhány képsorral emlékezett meg róla a készítője, na meg belevágta néhány Glee-s kollégájának, jó barátjának szavait is. Rendkívül szívfacsaró felvétel. Látod Cory? Sosem felejtünk el téged... <3

Egy újabb "legjobb partnerek" poszt, ezúttal a fantasztikus Ana Brenda Contreras filmográfiáját néztem át, és gondoltam végig, hogy szerintem kik a legjobb partnerei a képernyőn azon kollégák közül, akikkel eddig együtt játszott. Mondjuk most már a fene tudja, hogy visszatér-e a telenovellák világába, hiszen tavaly ősztől főszereplő a Dynasty című amerikai sorozatban. Na, de erről majd később.

José Ron (Juro Que Te Amo)

Kezdjük rögtön a színésznő első főszerepével. Mindössze 21 éves volt, amikor leforgatta ezt a telenovellát, és José Ron volt benne a párja. Hozzánk nem jutott el, én is mindössze jeleneteket láttam belőle, meg egy-két ahhoz hasonló béna zenés videót, amit most ide is beillesztettem, de azt sikerült leszűrnöm, hogy nagyszerűek együtt ők ketten. Oké, távolról sem egymás legjobb partnerei, de nagyon is passzolnak. Nemcsak 2008-ban volt ám közös projektjük, hanem 2011-ben is, ám azt nem teszem be ebbe a bejegyzésbe, ugyanis abban a szériában nem szerettem őket együtt. Ezért is olyan zseniálisak mindketten. El tudják érni, hogy imádjam a kettősüket, ugyanakkor arra is képesek, hogy egyáltalán ne shippeljem őket. Vérprofik! Egyébként ez a telenovella arról szól, hogy Ana Brenda karaktere, Violeta és a lány családja nagyon vagyonosok voltak, ám mindenüket elvesztették, és arra is rá kellett jönniük, hogy a városukban mindenki csak a pénzük miatt tisztelte és szerette őket. Ez a nagyon rövid leírása a szériának, itt egy sor bonyodalom áll még a háttérben, na meg árulás, de inkább nem mennék ebbe bele. José Ron karaktere, José María véletlenül keveredik a városba, de rögtön beleszeret Violetába, aki azonban egy gazdag férfiért van oda először, aki csak játszik vele. Ám José María rendkívül kitartónak bizonyul. Igazából az alapsztori semmi extra ebből a szempontból, de higgyétek el, érdekes. Ana Brenda és José pedig tényleg szuperek együtt...legalábbis itt.

Aarón Díaz (Teresa)

Ezt követően negatív figurát alakított a színésznő egy sorozatban, ott nem is volt olyan partnere, akit most kiemelnék, mert eleve nem néztem a sorozatot, plusz gonoszokat ritkán shippelek. Ám tény, David Zepeda-val működött köztük a kémia. Na, de erről majd később még részletesebben is írok. Most jöjjön a 2010-es Teresa. Bár nem főszereplő volt benne a színésznő, de nagyon is fontos volt a karaktere, ráadásul az ő szerelmi szála nálam mindent visz a novellában. Ana Brendát és Aarón Díazt is ebben láttam először, és azonnal hatalmas kedvenceimmé váltak. Kb. másfél hónap alatt végignéztem a 152 részes sorozatot, annyira beszippantott. Aurora és Mariano szerelme olyannyira elvarázsolt, hogy sokáig úgy éreztem, nem is lehet Ana Brendának jobb partnere, mint Aarón. Oké, ebben tévedtem ugyan, de mind a mai napig elolvadok a párostól, és sajnálom, hogy már szinte egyáltalán nincs esély újabb közös projektre. Pedig fergetegesek voltak együtt, basszus! <3 Rohadt lassan épült fel a kapcsolatuk, először csak Aurora szeretett bele Mariano-ba, mert a pasi elvakultan imádta Teresát, az első szerelmét, és igazság szerint hosszú ideig csupán barátok voltak, de szerencsére végül csak feleszmélt a pasi, és rájött, hogy az igaz szerelem végig ott volt az orra előtt Aurora személyében. Hű, sokszor kupán tudtam volna verni Mariano-t, de az a fő, hogy észhez tért. Az időzítéseik pocsékak voltak hosszú időn át, mert amikor Mariano először úgy gondolta, esélyt adna neki és Aurora-nak, addigra a lány már összejött valaki mással, ezt követően pedig Mariano el is engedte a dolgot...hiba volt, harcolnia kellett volna érte. De hát minden jó, ha a vége jó, nem? :D Csodás endgame-et kaptak, hála az égnek! <3

Jorge Salinas (Megkövült szívek - La que no podía amar)

Íme az a 2011-es telenovella, amit José Ronnál említettem. Itt is volt szerelmi száluk, azonban egy percig sem tudtam shippelni őket. Jó, a kb. 160 részes sorozatból eddig úgy 20 részt sikerült megnéznem évekkel ezelőtt, illetve anno a tévében láttam összevissza néhány epizódot, ám Ana Paula és Gustavo románca nem rabolta el a szívemet, pedig amúgy ahogy látom, José karaktere egyáltalán nem negatív. Ám amint megláttam Ana Paulát és Jorge karakterét, Rogelio-t, azonnal beléjük szerettem. A férfi megkeseredett, mióta tolószékbe kényszerült, sőt konkrétan kegyetlen lett, ám belép az életébe egy napsugár, vagyis Ana Paula, aki az ő ápolónője lesz. Bár elsőre a férfi viselkedése miatt egyáltalán nem szimpatizál vele, végül összeházasodnak, bár nem szabad akaratából, és egy év alatt bizony sok minden megváltozik. Többek között Ana Paula érzései is. Szépen lassan ugyanis beleszeret a férjébe. Szerencsére happy end a sztorijuk vége, én meg lehet, nemsokára folytatom is, ugyanis egy remek sorozatról beszélünk, benne ezzel a gyönyörű, megható, egyben fájdalmas szerelmi szállal. <3 Ana Brenda és Jorge Salinas mesések voltak együtt, és oké, nem mondom, hogy Jorge-val jobb, mint Aarónnal, mert akkor hazudnék, viszont Jorge határozottan csak egy hajszállal van lemaradva Aarón mögött. :)

Daniel Arenas (Maricruz - Corazón indomable)

Ez a 2013-as telenovella kis túlzással (se) egy igencsak gyenge lábakon álló sorozat. Már Daniel partnereit összeszedtem, ott le is írtam, hogy egy remake-ről van szó, ami rengeteg mindenben követte az eredetit, tehát baromi klisés volt, nekem már az unalom határát is milliószor megugrotta, és nehezemre is esett végigszenvedni. Persze a párosért megérte. Ana Brenda és Daniel nagyon jók voltak együtt, bár Ana Brenda legjobb partnereit figyelembe véve (akik a listámon most összesen heten vannak) Daniel mindössze az ötödik legjobb, ám nem véletlenül került bele a posztba. Illetve nem túlzok, 99%-ban miattuk bírtam végignézni a Maricruz-t. Nagyon jók voltak együtt!

Iván Sánchez (Veronica aranya - Lo imperdonable)

Ugorjunk 2015-be, amikor egy újabb remake következett, ez azonban nagyon is le tudott kötni. Ennek nem értem még teljesen a végére...na jó, a felénél járok csak kb., ám már elég volt 1-2 rész, hogy leszűrjem, oda meg vissza leszek a főszereplőkért. És igen, azóta is Iván Sánchez-t tartom Ana Brenda LEGJOBB partnerének, ez nem változott az évek alatt. Egészen tavalyig az életben is egy párt alkottak. Nem is lep meg, hogy ennyire bámulatosak voltak együtt a szériában. A sztori nagyon nagy vonalakban annyi, hogy Martín féltestvére egy nő miatt öngyilkosságot követ el, a férfi pedig bosszút esküszik a rejtélyes nő ellen. Rövid nyomozást követően két nő jöhet szóba: Verónica és Virginia, akik unokatestvérek. Bár Martín először Virginára gyanakszik (nagyon is helyesen!!!), ám végül sajnos Verónica mellett állapodik meg. Elhatározza, hogy magába bolondítja (mondjuk nincs nehéz dolga, a tündéri nő ugyanis kb. azonnal beleszeretett, amint találkoztak, sőt amúgy hozzátenném, vice versa...legalábbis amíg nem kezdett el a férfi rá gyanakodni, addig teljesen oda volt Veronicáért), hamarosan el is veszi feleségül, elköltöznek a féltestvére házába, ahol aztán megkeseríti szerencsétlen nő életét. Ám hamarosan rájön, mekkorát tévedett, és hogy Veronicának semmi köze a bátyja halálához, Martín pedig visszavonhatatlanul, végérvényesen beleszeret a feleségébe. Persze nem ilyen egyszerű a dolog. Ugyanis ekkor már Verónica annyit szenvedett a férje megaláztatásai és durvasága miatt, hogy teljesen elvesztette a bizalmát irányába, és nem lesz könnyű megbocsátania. Most tényleg lőjem le a poént? Mintha nem jönnétek rá magatoktól is, hogy ez a csodaszép duó endgame-et kap...hála a magasságosnak! :D <3 Van egy sanda gyanúm, hogy mindig Ivánt fogom Ana Brenda legeslegjobb televíziós partnerének tartani. A fenébe is, akármikor rájuk nézek, vigyorogni kezdek, amikor csak a szenvedésüket látom, könnyek szöknek a szemembe, plusz még nekem is pillangók repkednek a gyomromban miattuk. Kell ennél több? :D

David Zepeda (Por amar sin ley)

És akkor jöjjön a színésznő (jelek szerint) utolsó telenovellája. Emlékszem, amikor tavaly elkezdtem nézni, hamar kialakultak a kedvenc párosaim. Noha nem Alejandra és Ricardo lettek a szívem csücske, imádtam őket együtt és ezerrel szurkoltam a boldogságukért. Ana Brenda és David már 2009-ben játszottak együtt, akkor mindketten negatív szerepekben brillíroztak, és bár megvolt a kémia köztük, shippelni semmiképp nem tudtam őket. Jó, azt a szériát sem szerettem túlzottan, végig sem néztem, ám hozzátenném, mint már jeleztem is, gonosz karaktereket nagyon ritkán shippelek csak. Közel 10 évvel később viszont megnyertek maguknak. Alejandra és Ricardo mindketten ügyvédek, és a nő esküvőjének napján találkoztak először...ami aztán szerencsére meghiúsult, mivel a vőlegényt gyilkosság gyanújával vitték el a rendőrök. Sőt az is kiderült, hogy Carlos a legénybúcsúján meg is csalta a menyasszonyát. Ale elkezdett annál az ügyvédi irodánál dolgozni, ahol Ricardo is, és a férfi iránt hamar gyengéd érzelmeket kezdett el táplálni. Ricardo részéről ez szerelem volt első látásra amúgy. Viszont nem olyan egyszerű, ugyanis Carlos mondhatni tisztázódott, és vissza akarta szerezni a nőt. Alejandra pedig döntésképtelen volt. Amit én nem is értek, és bevallom, ez picit idegesített Ale-ban. Mármint miért nem küldte el Carlos-t kérdés nélkül melegebb éghajlatra? A fenébe is, az esküvőjük előtti éjszakán feküdt le egy másik nővel!!! Magasról teszek rá, hogy gyilkos-e vagy sem, ez önmagában elég. De nem, Alejandra ott vergődött, hogy nem lehet Ricardo-val, míg le nem zárja a dolgot Carlosszal. Hihetetlen... Na jó, de most nem pattogok emiatt. A lényeg, hogy az első évad elején kicsit együtt voltak, illetve a vége felé is, aztán a második szezon első 30 része csodás perceket tartogatott az Alecardo fanoknak. Ám mint már írtam, Ana Brenda inkább az angol nyelvű színjátszást választotta, amikor az útjába sodródott egy főszerep. A karakterét pedig tragikusan írták ki a telenovellából... Alejandra és Ricardo már össze is költöztek volna, sőt jött volna az eljegyzés - mondhatjuk, hogy meg is történt -, ám az ünneplés közben golyót kapott a nő, és bár úgy tűnt, felépülhet, végül valami annyira felzaklatta a kórházban, hogy agyhalott lett és lekapcsolták a gépekről. A szívem szakadt meg Ricardo-ért, bár azért azt elárulnám, a második szezonba érkezett egy új női főszereplő, akivel Ricardo-t egy kicsivel jobban szeretem. Ám ez nem von le semmit abból, hogy ők ketten milyen fantasztikusak voltak együtt. Konkrétan Iván és Aarón után Davidot és Jorge-t szeretem a leginkább, mint Ana Brenda partnereit. Köztük nem igazán tudok dönteni. Még egy zenés videót is alkottam a párosról, és igen, önreklám következik, ugyanis a saját fanvideómat illesztem be a bejegyzésbe. :D <3

Grant Show (Dynasty)

Bár először nem akartam a legújabb projektet is külön kiemelni, de basszus, muszáj! Ana Brenda a Dynasty második szezonjától főszereplő, én pedig eddig csak a szezon első 2 részét néztem meg, tehát alig láttam valamit a Cristal-Blake kapcsolatból, sőt lényegében szinte semmit, ám érződik a kémia, és szerintem imádni fogom őket. Az alábbi zenés alkotás is csak ebben erősít meg, na meg az a pár jelenet, amit megnéztem youtube-on róluk. Azért az is elképesztő, hogy a korkülönbség ellenére is ilyen pompásan működik a kémia. Ehhez aztán kell a profizmus mindkét fél részéről. A színésznő ugyanis most 32 éves, míg Grant 57. Még Jorge Salinas is csak most 50 éves (tehát a Megkövült szívekben 43 volt, Ana Brenda pedig 25), tehát Grant eddig a legidősebb partnere Ana Brendának. És basszus, baromi jók! Oké, a listán szereplők legnagyobb részét nem előzi meg, ám például a színésznő legelső tévés partnerét, José Ront sikerült neki. Azért ez nem semmi! :D