Totál rákattantam a Broadway témára. Vagyis ez így nem igaz, hiszen nem most indult a musicalek iránti mániám, ahogy az amerikai tehetségeket sem most kezdtem el szeretni. De itt a blogon észrevehettétek, milyen sűrűn írok bejegyzést ebben a témában. Előre szólok, nem is áll szándékomban leállni. Naponta több Broadway-hez kapcsolódó videót szoktam megnézni, az ihlet pedig minduntalan el is kap közben! Most sem volt ez másképp, ahogy ezt a 14 - igen, tizennégy - csodavideót bámultam. Megjegyzem, hogy már kb. ötvenszer láttam mindegyiket, ha nem többször. Az 54 Below étterem rendszeresen ad otthont Broadway-rendezvényeknek, ami lényegében arról szól, hogy az étkezni vágyó embereket műsorokkal szórakoztatják a New York-i színházak neves színművészei. Emlékszem a legelső ilyen Broadway posztomnál, amikor Laura Osnes-t és duettpartnereit elemeztem, már leírtam, de most sem bírok magammal: mázlista amerikaiak! :D <3 A lényeg, hogy az egyik ilyen rendszeres esemény a "Broadway Loves...", aminek a lényege, hogy alapul vesznek egy híres előadót, és a dalait éneklik el, sokszor totál átdolgozva, más értelmezésben. Megható vagy akár humoros is lehet az egész, attól függ, hogy tálalja az adott művész! Először szemezgetni akartam csak a videók közül, de úgy gondolom, nincs jobb módja jobban megismertetni veletek a Broadway-színészeket annál, mint hogy ezerrel pakolok ki videókat. Nem egy ilyen "Broadway Loves..." volt már, idővel mindegyiket összeszedem, első körben viszont azokat a blokkokat hozom, amikor Céline Dion dalokat tártak a jelenlévők elé, mégpedig eszméletlenül jól! A videók a 2015. január 9-i dalolós esten lettek rögzítve. Most szólok, a bejegyzés hosszú lesz (egyszóval majd tessék a "Bővebben"-re kattintani :D)!

Lauren Kennedy - That's The Way It Is

Azzal kezdeném, hogy Laurennek van egyfajta hangszíne. Nem tudom és nem is szeretném körülírni, hogy értem ezt, a videó helyettem is elárulja. A színésznő bőven kapott amúgy hideget a néptől a közösségi médián keresztül erre a fellépésre. Van zenei hallásom, így két dolgot tudok mondani. Ha Céline-t "keresitek" benne és nem vagytok nyitottak, nem fog tetszeni, és igen, a vége felé már érzékelhetően nem tudja kiénekelni rendesen a hangokat. De hogy élvezhetetlen lenne? Ezt nem mondanám egyáltalán. Nem ő a legtehetségesebb a világon, a hangokat sem képzi szerintem kifejezetten jó helyen, de hallottam már másban énekelni, és azért néha éreztem libabőrt, még ha itt nem is! Az pedig határozottan a pozitív oldalra írható nála, hogy mennyire élvezte az egészet! Tényleg szórakoztatta a közönséget, pláne amikor direkt poénkodott dal közben. A vokalisták amúgy szerintem csak rontottak az összképen, mert nem mindig éreztem köztük a harmóniát. Lauren nem a legjobb, de nem tudom, miért kell alázni őt kommentekben vagy bármelyik közösségi oldalon emiatt. Igenis meg lehet hallgatni, és a végén lévő taps az ékes bizonyítéka annak, hogy a jelenlévők élvezték a produkciót! :)

Taylor Louderman - The Reason

Emlékszem, amikor ezt a videót először láttam, tátva maradt a szám. Azóta is olykor megfeledkezem magamról közben, és a végén kaparhatom fel az államat a padlóról. Taylor 24 éves volt, amikor ezt elénekelte, mégpedig úgy, hogy sokan megirigyelhetnék. Alázattal nyúlt ehhez a gyönyörű dalhoz, kipakolta benne a szívét-lelkét, mindezt lenyűgöző hanggal tette! Ez volt az első videó, amit láttam tőle, korábban nem hallottam énekelni, így duplán ütött a felvétel. Azóta is rendszeresen meghallgatom. Persze, az eredeti verzió örök, de nekem nagyon tetszik ez az energia is, amit ez a fiatal tehetség pakolt bele! Szinte végig komolyan nyomja, de azért a végén megenged magának egy gyors Céline-imitálós poént, amin jót derülnek a nézők is. Eszméletlenül jó, komolyan!

Daniel Quadrino - Taking Chances

Egyik kedvenc Céline-dalom...eleve sírógörcsöm van tőle, erre felmegy ez a srác a színpadra, és még inkább érzelmi mélypontra taszít. A maga egyszerűségével (a szó legnemesebb értelmében), lazaságával gyorsan leveszi az embert a lábáról. Már konkrétan akkor látszik a színpadi jelenléte, amikor még el sem kezd énekelni, csak áll ott fent. Imádom az ilyen embereket! Aztán az első hangnál pofán csap a felismerés, hogy mintha valami angyal énekelne, vagy nem is tudom. Aztán amikor felerősödik a szám, vele együtt pedig Daniel hangja is, már komolyan tátja a száját az ember tőle! A tehetségét számtalanszor bizonyította már egyébként a színpadon és fellépések alkalmával, sőt még dalokat is ír!!! Tuti lesz róla bejegyzés, mert egy csodának tartom őt...is! :D <3

Kelly King - The Power Of Love

Akármikor hallom meg Céline előadásában, zokognom kell, annyira betalál a szívembe. Esküszöm, továbbra is imádom Céline-től, de most először érzem azt, hogy Kelly feldolgozása egy hajszállal nagyobb kedvencem lett (bár az előbbi videó is közel járt hozzá, de Daniel és Céline esetében kiegyezem egy döntetlenben. :D). Ezen is sírok, de itt még a sokkolódás sem maradhat el. Hiába láttam már rohadt sokszor, ugyanúgy leesik az állam közben, nem is egyszer. A váltások és hajlítások, amiket leművel benne, hihetetlenek! Szinte végig ráz a hideg, miközben hallgatom! Határozottan az egyik legnagyobb tehetség, akivel "találkoztam", hála az internet csodájának. És te jó ég, az a whistle regiszter, amit a vége felé olyan eszméletlenül durván kitart! Mariah Carey a fénykorában volt erre képes utoljára! Nagyon durva, pláne az, ahogy utána olyan könnyedén visszavált hiba nélkül, mint ahogy mi a levegőt vesszük. A whistle-re nem tudok igazán magyar megfelelőt, de talán a tükörhang illik ide. Nem sokan képesek rá, főleg nem ennyire gyönyörűen!!! A modális és falzett regiszter FÖLÖTT helyezkedik el, tehát nem egyszerű. Nem véletlen, hogy kevesen képesek szépen megénekelni! A borzongás még percekkel a videó megnézése után is tartani szokott nálam, de rendszerint megtapsolom, amikor magamhoz térek! Automatikusan. És még a tányértörés sem zökkentette ki őt, bár felfigyelt rá. Profizmus, emberek!

Donna Vivino - All By Myself

Bár oda meg vissza vagyok a színházi Művészekért, mert a többségükben lehetetlen csalódni...de nyilván van bennem egy kis "félsz", amikor látom, hogy valaki egy ilyen kaliberű Céline Dion nótát vállalt be. Ez nem ellenük szól, de valljuk be, bátor dolog Céline-től énekelni, még úgy is, ha bőven rejtőzik benned tehetség. Ugyanis ez már egy másik szint. És a videót látva többször is szembetűnő, hogy még Donna is készíti fel magát azokra a bizonyos hangokra, amik a vége felé vártak rá. Mivel vérprofi, nem izgulta szét az egészet annyira, hogy teszem azt végig remegett volna a hangja, sőt!!! Szinte hiba nélkül énekelte végig. Mondjuk bíztam benne, hiszen ha valaki a Wickedben játszott már Elphabát (és Donnára ez bizony igaz), akkor annyira nem kell parázni a hangok miatt. Itt pedig alaposan bebizonyította, hogy méltó volt ő éveken át arra a szerepre! Bravó!

Mit szólsz hozzá?

A napokban kezdtem el a 2B részeit pótolgatni, hogy tegnapra (vagyis ma hajnalra) fel tudjak zárkózni, amikor is megérkezett az a rész, amit a csodás Paul Wesley rendezett (frissítések vannak és lesznek ezzel kapcsolatban ezen az oldalamon). Tegnap nem sikerült behoznom, de most összehoztam! :D A Shadowhunters sorozatot kb. egy éve kezdtem el nézni, bár elég kínkeservesen haladtam vele. Szerintem amúgy az első évad nem valami beszippantós. Mármint tudtam, hogy folytatni akarom és fogom is, de ahhoz képest, hogy csak 13 részes volt a szezon, állati lassú tempóban haladtam vele. Ennek pedig igazság szerint az elég lapos sztorivonal mellett - bár tény, hogy valahol a 6-7. résznél már bepörgött - igencsak egyszerű oka volt. A sorozatban szereplő színészek közül csak nagyon kevesen produkáltak olyan megnyerő alakítást, amivel a szemeimet ott bírták tartani a képernyőn. Aztán volt egy átlagos alakításos bagázs, és sajnos jelen volt valaki, akinél nem csupán a tehetség hiányát véltem felfedezni, de még a karakterét is utáltam. A második évadra amúgy jelentősen javult a helyzet a történet szempontjából is, sőt mostanra már imádom a szériát - amit részben sajnálok, mert már készen álltam volna bizonyos személyek miatt ugyan nehéz szívvel, de kaszálni, így viszont nem megy -, és színészi jelenlétet tekintve is érezhető a fejlődés néhány embernél. A vérprofik pedig...nos, ők vérprofik. Szeretnék kitérni rájuk kicsit. Pontosabban nyolc emberre a gárdából. Előre jelzem, nem "kedvenc sorrendben" vannak, hanem a sorozat IMDb oldalán néztem meg, milyen sorban vannak kiírva a színészek, és az alapján hoztam össze (nehogy véletlenül elfogultságból a legnagyobb kedvencemmel kezdtem volna a leggyengébb felé haladva), úgy éreztem, így fair tudok maradni...amennyire lehet. Előre szólok, bár nem a sorozatot fogom ronggyá alázni, mert az valóban egyre jobb lett, de durván őszinte leszek néhány alakítás terén. Illetve az animációkra kattintva megtekinthettek egy jelenetet az adott színésszel, hogy jobban megértsétek, kik miatt nyavalygok vagy épp nyáladzom. :D

Katherine McNamara (Clary)

Igazából ő az egyetlen, akit úgy istenigazából alázni tudok és fogok is, szóval előre is elnézést Kat rajongóitól. Ha a széria nem fejlődött volna fel sztori tekintetében, illetve a többi átlagosnak titulált színész nem emelkedett volna tehetségileg magasabbra, és egyedül Katherine-en múlt volna a dolog, már biztos kaszáltam volna a Shadowhunters-t. Nem elég, hogy a karaktert is alig bírom elviselni, még a színésznő sem dob rajta. Elena Gilbert a Vámpírnaplókból az egyik legirritálóbb karakter szerintem az egész világon, de basszus, legalább az őt játszó Nina Dobrev a profik táborát erősíti színjátszásban! Kat McNamara nem állt sorba, amikor a tehetséget osztogatták. Sajnálom, de nekem ez a véleményem. Nem képes normálisan játszani a hangjával, idegesítő mimikája van, szerintem néha még ő sem tudja, hogyan kéne kifejeznie magát a sorozatban. Tény és való, hogy az első évad óta ő is fejlődött valamennyit, de a világot nem fogja megváltani ezzel a színvonallal, az biztos. Amúgy interjúk alapján szimpatikus a csajszi, de esélytelen, hogy a kedvencemmé avanzsáljon. Ha valami csoda folytán megtanulna normálisan belebújni a karakter bőrébe, mégpedig úgy, hogy tátott szájjal tudjam bámulni, amit művel, még az sem zavarna, hogy utálom az általa megformált Clary-t. Így viszont duplán agyérgörcsöt okoz, ha csak meglátom. Egyébként egy picit azért dicsérve alázom most, ugyanis az tetszik, ahogy sír. Mármint szépen gyűlnek a szemébe a könnyek...kár, hogy utána még ezt is képes túljátszani. A kevesebb néha több, aranyom! Azért így a végén még megjegyzem, hogy énekelni viszont tud.

Dominic Sherwood (Jace)

Hát te fantasztikus, heterokrómiás csodapasi! Mégis hogyan tudnálak alázni téged, amikor oda vagyok már attól, ha meglátlak? Oké, nyáltenger felfüggesztve. Már a szemei miatt irtó különleges a srác, erre még rátesz egy lapáttal a tehetsége. Mondjuk azt is meg kell említenem, hogy ő az egyik azok közül, akik szerintem a sorozat első szezonjában az átlagos kategóriába tartoztak. Viszont nála nagyon is látom a fejlődést, és szerintem egyre inkább megnyílik, és egyre több oldalát tudja megmutatni, mindezt pedig egyre jobban teszi! Szóval nála érvényes az, hogy pozitív irányba javult! Úgy érzem, nagy jövő áll előtte, és sok nagy szerep várhat még rá! Amúgy ő is tud énekelni, de még hogy! Ez pedig bár nem színészi alakításhoz tartozik, de nagyon szeretem a párját, Sarah Hyland-et is, és alig várom, hogy megtudjam, milyen szerepet kapott a lány a szériában. Remélem, lesznek közös jeleneteik! :D Egyszóval Dom szerintem nagyszerű színész, még ha nem is indult úgy számomra, hogy "igen, jaj, te csoda vagy, úristen", hanem kellett egy kis idő. De legalább jó irányba fejlődött! <3

Alberto Rosende (Simon)

Azzal kezdeném, hogy ebben a színészgárdában szinte mindenki tud énekelni, szóval ha valahogy meg lehetne oldani, örülnék egy musicalepizódnak. Hajrá, írók! Amúgy Alberto-t sem nevezném A-kategóriás színésznek, a karaktere néha az agyamra tud menni, de valahogy az ő alakításával sosem volt bajom. Lehet, hogy mert a széria legelején hozta az aranyosan poénkodós vonalat és stílust, amivel engem hamar meg lehet nyerni. Viszont az is igaz, hogy nem sok játszani való van/volt ebben a karakterben, bár vannak pillanatok, amikor megjegyzem, hogy "na, ez szép volt". Például a szakítása Clary-vel, vagy amikor Jace felvette Simon külsejét, azt is jól nyomta Alberto (Dominichez linkeltem a jelenetet). A lényeg, hogy bár nem őt tartom a legjobb színésznek a sorozatban, de egyáltalán nincs vele semmi baj. Az énekhangjáról ódákat tudnék zengeni!!

Matthew Daddario (Alec)

Jaj, hogy én őt mennyire szeretem! Bár bevallom, érte sem voltam oda a sorozat elején...jó volt ránézni, de kb. ennyi. Mondjuk az is igaz, hogy láttam benne derengeni valami tehetségszerűséget, amiről tudtam, hogy csak arra vár, mikor törhet ki. Aztán csak sikerült! Részről részre egyre jobb lett, és szerintem elképesztően sokat alakult pozitív irányba színészileg! Kicsit jobban utánanézve amúgy egyáltalán nincs vele semmi gond, csak szerintem a sorozat elején még rá kellett találnia Alec karakterére. Ahogy igazából szinte mindenkinek kellett egy kis idő... (Egyedül Kat keresi még mindig XDDD Bocsi.) Matt szuper színész, és tényleg jó őt (is) bámulni! :D

Emeraude Toubia (Izzy)

Emlékszem, hogy amikor először megláttam a pilotban, a reakcióm az volt, hogy "hűűű". Látszott, hogy egy belevaló karaktert fog játszani. Imádom a szókimondó, cinikus humorral megáldott, "ami a szívemen, az a számon" típusú szereplőket a sorozatokban. Izzy pedig tipikusan ehhez a vonalhoz tartozik, ebből adódóan hamar a kedvencemmé avanzsált női szereplők közt. A színésznőt korábban nem ismertem, de érződött, hogy lappang benne is tehetség, amit azóta szerintem bizonyított is a széria során. Ráadásul az ő karaktere aztán tényleg átment néhány dolgon, ami színészileg nagy ajtókat tárt ki Emeraude előtt. Például rögtön ott van, amit linkeltem a képhez, amikor megszállták. Ott is zseniálisan hozta a figurát, vagy amikor kialakult nála az a függőség, amivel alaposan meggyűlt a baja, és az elvonási tüneteket is hihetően produkálta. Szóval engem megvett magának a színésznő, még ha nem is első blikkre. Igen, valahogy a Shadowhuntersben szinte senkinek nem sikerült azonnal olyan szinten hatni rám, hogy vastapsot küldjek nekik. De mostanra már sokukat imádom, köztük ezt a lányt is! Plusz egy szerepjátékos fórumon én alkottam meg a karaktert, így duplán kötődöm hozzá. :D

Harry Shum Jr. (Magnus)

AZ ETALON!!! Nem, rohadtul nem véletlenül nyomódott be a caps lock, valóban csupa nagybetűvel óhajtottam ezt bepötyögni nektek! Eskü, nem vagyok elfogult, bár már tudjátok, mekkora Glee rajongó vagyok évek óta, ergo leeshet mindenkinek, hogy jóval a sorozat előtt már ismertem a színészt. Tény és való, hogy a Glee-ben már totál beleszerelmesedtem, és hatalmas tehetségnek könyveltem el. Hangilag nem volt persze a kedvencem, bár jónak tartom amúgy is, viszont táncosként a legek legje lett számomra! Gondolhatjátok, mennyire megörültem, amikor megtudtam, hogy a Shadowhuntersben kapott szerepet. Az igazat megvallva ő volt a valódi oka annak, hogy végül nekiálltam a sorozatnak, illetve elsődleges szempont volt abban, hogy kitartottam és nem kaszáltam! Milyen jól tettem a második évad fényében! :D <3 Harry az egyike azon keveseknek, akik már a legelső pillanattól fogva a maximumon is túlteljesítettek, és egy másodperc töredékéig sem filóztam azon, hogy "vajon ő képes lesz jó irányba fejlődni színészileg vagy sem?". Nem kellett fogadásokat kötnöm saját magammal, hogy kitaláljam, hol helyezkedik el a tehetségi ranglétrán, ugyanis gond nélkül pakoltam fel őt a tetejére...bár az is igaz, hogy nem egyedül. Ugyanis van még valaki a szériában, aki megérdemli, hogy előkelő helyre tegyem a favoritjaim közt, már ami a színjátszást illeti...

Alan Van Sprang (Valentine)

Ő pedig kétséget kizáróan ez az úriember! Oké, a karakterét a hátam közepére sem kívánom, és még véletlenül sem alapítanék Valentine rajongói klubot, de Alan valami bámulatos munkát végez a karakter bőrébe bújva. Minden egyes jelenetéből árad a profizmus. Amikor Valentine és Magnus testet cseréltek, mindkét színész csodát művelt, ez nem kérdés, de úgy istenigazából Alan volt abban a helyzetben nálam a legszuperebb! Valószínűleg azért, mert Magnus-t olykor láttam már ridegebben nézni (bár közel sem annyira, mint mikor Valentine volt a testében, szóval taps Harry-nek is!!!), de Valentine-ra nézve láttam a megtört Magnust, akit kínoznak és feltörik a régi lelki sebeit...basszus, még sírt is!!! És a színész alakítása önmagáért beszél! Elképesztő!!!

Will Tudor (Sebastian)

Ő a második évad második felében tűnt fel először, de azonnal megfogott a színész! Oké, még sehol sem tartok a könyvekkel, de azt tudom, hogy Sebastian velejéig romlott és elmeroggyant és még sorolhatnám a nem épp pozitív jelzőket. Nem mintha ez a széria legutóbbi részeiből nem lett volna totál egyértelmű. De a lényeg, hogy amikor először jelent meg, hiába voltam képben a jellemével és a céljaival úgy nagy vonalakban, olyan bravúrosan hozta a karaktert már a felbukkanása pillanatától kezdve, hogy konkrétan elhittem minden szavát. A tekintetével úgy tud játszani, amire nem túl sokan képesek! Egyszerre ad bizalomra és kételkedésre, sőt félelemre okot! Minden ott van a szemében, ahogy az egy színésztől elvárható! Egyszerűen csúcs és kész! Minden egyes jelenetéből árad a tehetség! Még-még-még kérek belőle, mégpedig sokat!!! Persze a karaktert a kislábujjánál fogva lógatnám fel valami irtó magas és nem túl stabil emelvényre, de Will Tudor alakítása a tökéletesen is túltesz! (Amúgy miért tud még énekelni is?? Nem elég perfekt így is??? :D <3)

Mit szólsz hozzá?

Nos, úgy gondoltam, hogy több mint négy hónap elteltével kinézetet váltok! Az ötödik design kódja is egy az egyben Efruse oldaláról van. Szerintem nagyon szuper, egy ideig ez lesz fent! Egyébként Elena barátnőm javaslatára kicsit feldobtam néhány animációval. Nem mondom, hogy nekem sosem jutott eszembe, de az biztos, hogy most ő lökött előre, hogy válogassak ki néhányat, ezzel is színesebbé téve a blogot. Szóval bal oldalon virít pár animáció, gondolom, ez senkit sem zavar, sőt! :D Jobban is mutat, hogy nem csak egy gif látható az oldalon.

Van néhány bejegyzés, amit szeretnék (végre) megírni. Néhány személyesebb jellegű is, és persze főleg a cikksorozatok és toplisták folytatása, emellett a "Megírásra várnak" részleg is jó ideje várja már, hogy nekiálljak a posztba foglalásuknak. Szóval nem állok le, sőt ezerrel belevetem majd magam! Még így a végére kiteszek egy zenés videót. Hogy miért? Fene tudja. Épp ezt a sorozatot nézzük anyával, és ez volt az első amerikai széria, amit elkezdtem nézni már több mint 10 évvel ezelőtt. Aztán pár éve ismét megnéztem (mindig csak az első 4 évadot, mert azt adta le magyar szinkronnal az egyik csatorna). Szerintem amúgy felesleges megszámolni, de most nézem kb. negyedjére, és abban bízom, hogy ezúttal sikerül mind a 10 szezont végignézni!!!

Ez a videó szerintem tökéletes kedvcsináló lehet azoknak, akik korábban nem ismerték a sorozatot, egyúttal pedig nosztalgia gyanánt is beválik a velem egy cipőben járóknak, akik büszkén elmondhatják, hogy az életük részét képezte, és akár mind a mai napig képezi is a széria! 1990-től egészen 2000-ig tartott, és szerintem édes mindegy, kinek mikor lép be az életébe a magával ragadó történetével, elképesztően jó színészi alakításokkal tarkítva és a sokszínű karaktereivel, akik mindig meg tudják érinteni a nézők szívét, még ha olykor csinálnak is hülyeséget, vagy előfordul, hogy meg tudnánk fojtani őket. Ezek a szereplők egytől egyig valamiért fontossá válnak a sorozatot nézők életében! Tényleg alig várom, hogy most már totál végig tudjam nézni, mert az egyik legjobb, ami létezik! Majd mindenképp írok róla külön, mert ez az egész kezd átmenni kritikába. A lentre betett videóban mind a 10 évadból láthatóak momentumok össze-vissza. Muszáj csekkolnia mindenkinek! Amúgy imádom, hogy már félórája ömlengek róla, csak a címét nem írtam le (bár a videóból mondjuk leszűrhető, de na...): Beverly Hills 90210. ÖRÖK KEDVENC!!!

Mit szólsz hozzá?

Nem szeretnék sokat írni. Először pedig kész kisregényt terveztem. De mégis minek? Hogy még tovább sírjak? A lényeg az, hogy pontosan ma négy éve, hogy Cory Monteith, egy hatalmas tehetség és csupaszív ember itt hagyta a földi létet, hogy már az égi színpadon szórakoztassa a közönségét. Még mindig emlékszem arra a napra. Amúgy sem tudnám elfelejteni, de még rátett egy lapáttal a halálhírével gyorsan érkező depressziós hangulatomra, hogy aznap játszottam egy előadásban. Gondolhatjátok, mennyi kedvem volt utána, amikor leginkább sírni lett volna kedvem egész nap. De kicsit félre kellett tennem a dolgot egy bő 30 perces zokogás után. Az előadás után viszont visszazökkentem az "ez nem történhetett meg, biztos csak valami gonosz, szemét vicc" fázisába. Emlékszem, másnap 0-24-ben könnyáztatta volt az egész búrám, már fájt a fejem, annyit sírtam, utána pedig még legalább egy hétig minden egyes nap 1-2 órát azzal töltöttem, hogy zsebkendők után nyúltam. Bár azóta már lelkileg valamennyire összeszedtem magam (csak a Glee-t nem vagyok képes befejezni, de majd ráveszem a lelki világomat, hogy élje túl valahogy), de természetesen sokszor eszembe jut és könnyek gyűlnek a szemembe. Pláne ezen a napon. Most sincs ez másképp! Összeszedtem néhány videót, hogy ezzel is megemlékezzek erről a csodás emberről, akit örökké imádni fogok! <3 Csak röviden írok a videókról, aztán ha majd Cory-ról is nekiállok toplistázni, úgyis kifejtem. Most csak ki akarom fejezni, mennyire szeretem! <3

I've Gotta Be Me

Mindenhez értett ez a csodás Művészember. Színjátszás, ének, tá...na jó, a tánchoz annyira nem. De azt hiszem, ezért IS imádtuk őt annyira. Kis mackós mozgásával mindig mosolyt csal(t) az arcunkra. Az enyémre biztosan. Ez a jelenet is az egyik kedvencem. Harry Shum Jr. drágaság helyette is jól táncol, őt pedig úgy szeretjük, amilyen...amilyen volt. A hangja már önmagában felér egy tökéletes táncprodukcióval! :D <3

Bye Bye Bye / I Want It That Way

Majd egy duettlistán ez is helyet kap, mégpedig előkelőt. Zseniális, hidegrázós, ráadásul két ikonikus fiúbanda dalait mosták össze, aztán Cory és Matthew Morrison elképesztően nyomták el! <3 Kell ennél több? Egyik kedvenc mash-up számom! *-*

I'll Stand By You

A toplistámból, amit idővel majd megírok róla, máris lelövöm a legnagyobb poént. Ez a legkedvesebb szólódalom Cory-tól a sorozatban. Ez a legszebb, legmeghatóbb, és ehhez még hozzájárul a gyönyörű hangja és az érzelmek, amiket belevisz. Lehetetlen nem imádni...és persze zokogni rajta. Bár tény, hogy mióta már nincs köztünk, kb. mindenen elsírom magam, amiben feltűnik vagy énekel.

Faithfully

A halála után kb. egy hónapon át minden egyes nap meghallgattam ezt a csodát. Szerintem nem kell elmagyaráznom, mi ennek az oka.

We've Got Tonight

Az utolsó dal Cory halála előtt, amiben Leával mondhatni duettezik. Jó, ott vannak még páran, de a legtöbb sort ketten énekelték. A dalszöveg pedig még sokkal durvább, mióta már nincs köztünk... <3

Seasons Of Love

Bár ebben Cory nem énekel, de úgy gondolom, elengedhetetlen része a posztomnak. Abban a Glee részben csendült fel, amiben rá emlékeznek. A karaktere, Finn is meghalt, aminek abból a szempontból "örülök", hogy nem akarták helyettesíteni Cory-t másik színésszel, hanem így oldották meg. És az epizódban a többiek dolgozták fel a gyászt együtt, dalokkal és összetartással. Mondhatjuk azt is, hogy ez volt az a rész a sorozat történetében, amiben egyáltalán nem színészkedtek, hanem a művészek valódi érzései tükröződtek.

Mit szólsz hozzá?

Tessék, csak eljutottam odáig, hogy személyesebb jellegűre vegyek egy bejegyzést. Ezt hozta ki belőlem a Teen Wolf hatodik évadának maradék 10 részéhez megjelent előzetes, amit amúgy a bejegyzés alján meg kell néznetek megnézhettek. Szerintem rohadt ütős lesz a 6B. A sorozat nem mindig volt a topon amúgy, de mégiscsak azóta az életem része, hogy Amerikában kezdetét vette. Oké, aztán leálltam vele, és két évaddal sikerült lemaradnom, de már nem sok sorozat maradt, amit (szinte) az amerikaiakkal együtt kezdtem el bámulni. A The Vampire Diaries már véget ért márciusban, június végén kifutott a Pretty Little Liars is, a Bones-t mondjuk magyar szinkronnal követtem figyelemmel (az utolsó szezont leszámítva), de akkor is 10 évig az életem része volt, de már ebből is lement a finálé. A Grimm szériát egy évvel az amerikai premier után kezdtem el nézni, még be kell darálnom a záróévadot, de már a gondolattól sírógörcsöm van, hiszen mostanában rengeteg olyan sorozat köszönt le, melyek már X éve az életem meghatározó szegmensei voltak. Olyan szériák, melyeken mondhatni felnőttem. Legalábbis a tinédzserkorom nagy részét képezték. Erre tessék, sorra búcsúzom mindegyiktől. Persze, ez az élet rendje, meg nyilván nem egy nagy tragédiáról van itt szó, pláne ha belegondolok, hogy bármikor újranézhetem akármelyiket...de akkor is. Egy kicsit lehet az ember szomorú, nem? Na, de elég a mellébeszélésből, inkább rátérek a bejegyzésem lényegére!

Scalia, Scolia vagy akármi is legyen a ship nevük, én megőrülök értük! Malia és Scott, te jó isten!!! Oké-oké, azért mielőtt totál beüt nálam a fangörcs, kitérek még arra, hogy mennyire őrületesen jó a megjelent előzetes - nem véletlenül fejtettem ki a poszt elején, hogy ütős lesz a hatodik szezon második fele -, konkrétan ezt a 2 percet tátott szájjal néztem végig, sőt hiába láttam már többször is, az "áll a padlón" effektus visszatérő látogató nálam. Pörög, izgalmas, érződik a humor, és basszus, olyan szereplők jönnek vissza, akiket már rég nem láttunk! Például ott van Ethan és Jackson. Mondjuk Jacksont sosem szerettem túlzottan, de Colton Haynes-ről beszélünk, bakker!! Éééés...DEREK!!! Az én édes szívem, akit Stiles után közvetlenül a legjobban imádok a sorozatban! Nem érdekel, ha csak 1-2 epizód erejéig bukkan fel, a lényeg, hogy ott lesz a képernyőmön. Sterek momentumokat akarok, mert mindig is ezerrel szurkoltam egy szinte már legjobb barátság elindulásáért kettejük között. Nyilván Scott és Stiles örök, de így csak még inkább látni akarom a "három muskétás" feelinget. :D

És akkor szabadjára engedem a méretes fangörcsömet: SCALIA KICSINÁL AZZAL A KB. 2 MÁSODPERCCEL!!! Sőt több közös pillanatot is mutatnak nekünk a trailerben, de szerintem mind tudjuk, melyiktől kúszok a padlón nyálcsorgatva. Azt a túlfűtött mindenüket ennek a kettőnek! :D <3 Nem hiszem, hogy a Teen Wolf történetében volt már ennyire egzaltált jelenet. De javítsatok ki, ha tévedek. Konkrétan látom, ahogy megjelenik körülöttük villogva a "kémia" felirat, mégpedig sokszorosítva. Nem tudom, pontosan hogy lesz ez a jelenet, de mivel ellőtték az előzetesben, kicsit aggódom. Mármint a fangirlködésem közepette olykor becsúszik egy-egy kósza gondolat, ami árnyékként vetül a boldogságomra. Hiszen így, hogy megmutatták nekünk, két dolog jöhet szóba: az egyik, hogy a drágáim, akiket már (legalább) másfél évad óta egyértelműen nyomnak a képünkbe - bár ha engem kérdeztek, a megismerkedésük óta voltak apró jelek, de erre majd kitérek -, összejönnek, és a trailerrel az volt a szándékuk, hogy idő előtt belefulladjunk az örömbe. Ugyanakkor az is felmerült bennem, hála a nyomorult sötét felvetéseknek, hogy mi van, ha félrevezetés? Úgy értem, mi van, ha csak valami álom vagy képzelgés vagy hasonló? Persze ettől még én hiszek a Scalia endgame-ben, de a félig perverz romantikus énem baromi boldog lenne, ha az a pillanat valóban megtörténne.

Amúgy furcsa vagyok shippelés szempontból, már ami a Teen Wolf-ot illeti. Szerintem kijelenthetem, hogy multi-shipper vagyok a széria szempontjából, ugyanis bár a legnagyobb shippem Stydia, illetve egy ideje Scalia, de oda meg vissza voltam tőlük is: Scira, Scallison, még Scydia is (szóval kijelenthetjük, hogy Scott jöhet mindenkivel :D), és persze szerettem Stiles-t és Maliát is, meg ha alaposan átgondolnám, még sorolhatnám egy ideig az opciókat. Ezért sem vettem észre azonnal, mennyire csodás Scalia. Stydia-t már a legelső másodperctől kezdve imádom, így őket nem fejtegetem (most még). De mivel először Scallison-t imádtam, aztán jött a Scira mániám, a romantikus szál pedig Stiles és Malia között elkezdett kiépülni, így Scalia nekem annyira fel sem tűnt. Így utólag már látom, hogy bőven van értelme a párosnak, sőt!!! Ha az írók tarsolyában végig ott lapult az ő összehozásuk, csak lassú folyamatként képzelték el, akkor vastapsot kapnak tőlem, ha pedig szimplán így alakult...nos, szintén elismerésem küldöm nekik. Bőven van értelme ennek a romantikus szálnak, és már alig várom, hogy többet lássak belőlük! Aztán pedig rohadtul újranézem a sorozatot (már megint elkezdem elölről, most már...öhm...harmadjára, azt hiszem!!!), és minden apró rezdülést megfigyelek a párosok esetében, a sztorit pedig ugyanúgy imádni fogom a színészi játékokkal egyetemben, mint az első...és a második alkalommal. Még ha olykor gyengébb is volt a széria történet ügyileg (gondolok itt az 5. évadra amúgy), akkor is Teen Wolf mániákus vagyok, és örülök, hogy anno hagytam belecsöppenni az életembe! Gyere már július 30.!! Utolsó 10 részre fel, emberek! <3

Mit szólsz hozzá?